Dokumentumok

Nyomtatóbarát változat

Cím:	A közművelődéstől a közösségfejlesztésig - A helyi közösségek megerősítése
Szerző:	Péterfi Ferenc
Ország:
A kiadás helye:	Budapest
A kiadás éve:	1999
Kiadó:	Közösségfejlesztők Egyesülete
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:	közművelődés, közösségfejlesztés
Állomány:	Konferenciasorozat a közösségfejlesztésről 1999
Forditas:
Megjegyzés:	Az előadás a kunszentmiklós-kunbábonyi konferencián hangzott el 1999 december 15-én.
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:	E

A közművelődéstől a közösségfejlesztésig

A helyi közösségek megerősítése

Vannak tradicionális szakmák, amelyekről beszélve nagyjából mindenki félreérthetetlenül tudja, hogy azok milyen társadalmi szerepeket takarnak. Ha azt mondom például, hogy gyógyszerész, tanító, könyvtáros nem szükséges magyarázkodnom, közmegegyezés fedi ezeknek a tartalmát. Ha azt mondom közösségfejlesztő – nehezebb a helyzetem, mert Magyarországon nincsenek hagyományos, széleskörű ismertséget feltételező értelmezései ennek a szakterületnek.

A kulturális, művelődési, közösségi tevékenység bármilyen történelmi-politikai korszakot vizsgálunk is, mindig szorosan kötődött az aktuális társadalmi viszonyokhoz. Ennek változásai sosem hagyták érintetlenül annak az alakulását. A szabadművelődés, a népművelés, a közművelődés fogalmai igyekeztek kifejezni egy-egy korhoz kötődő szakmai törekvéseket, hatalmi elvárásokat is.
Így volt ez a közelmúlt igen felgyorsult társadalmi változásai során is. A nyolcvanas-kilencvenes évek is az útkeresés, a lehetséges társadalmi szerepvállalás időszakát jelentették az állami intézményhálózatban és a körül tevékenykedők számára, amit különösen felgyorsított az újabb (gyakran a régiből újjászülető) társadalmi mozgalmak megerősödése. Új foglalkozások körvonalazódtak ezen a szakterületen is: kulturális menedzser, művelődésszervező, animátor, nonprofit menedzser, ifjúsági referens. Ebben a sorban – meglehet időrendben az elsők között – jelent meg Magyarországon is a közösségfejlesztés.

Community development

Ez az angolszász kifejezés ott tradicionális jelentésű. Nálunk a tükörfordítás gyakran a félreértelmezhetőséget okozza. Az angolban a community nem csupán a mi értelmezésünk szerinti kiscsoportot jelenti (nyilván azt is), hanem a települési közösséget, a helyben együtt élők közösségét. Esetünkben ez a jelentés a meghatározóbb. A közösségfejlesztés tehát a községekben, a városokban, vagy azok egy-egy szomszédságában, lakónegyedében élők társadalmi, közösségi, kulturális, szociális viszonyait vizsgálja, és ezen a síkon igyekszik a helyben élőkkel együttműködve közreműködni azok kezelésében.



A XIX. század végén Amerikában a lakosság hirtelen megnövekedésével küszködő nagyvárosokban jelenik meg először a közösségfejlesztés, ahol a helyi társadalmi problémákat az állam, illetve annak intézményei már nem tudják a régi módon kezelni.
Itt, és a hagyományos polgári demokráciákban másutt is a szociális munkából vált ki, önállósodott ez a szakma, Magyarországon viszont a közművelődés “hordta ki” a közösségfejlesztést. A hetvenes évek végétől, amikor a direkt politikai elvárás, nyomás csökkent, majd megszűnt, a művelődési intézményhálózatban dolgozók egy markáns csoportja a fentebb említett szakmai szerepkeresése során látta úgy, hogy a helyi társadalom szolgálata a kulturális közvetítő munka mellett a szociális, a közéleti viszonyokban való szorosabb jelenlétet kíván.
A rendszerváltás csak erősítette ezt a szükségletet. Megszűnt a települések központi irányítása, helyben kell a célokat és a lehetséges lépéseket megtalálni, ami a központi kezdeményezéshez szocializálódott társadalomnak komoly kihívás. Ráadásul a civil társadalom igen erős fejlődésével sajátos helyi akaratok is egyre gyakrabban megjelennek. Vagy éppen meg kellene jelenjenek. Az ezekhez való viszony kialakítása, a kooperáció, a partnerség – mind olyan tudás, ami a korábbi társadalmi működésnek és tanulásnak nem volt része. A kilencvenes évektől már lehetséges-kívánatos a helyi akarat, de vajon létezik e a “helyi akarás” tudása?
Mindezek a feltételek és okok befolyásolták a közösségfejlesztés hazai kialakulását az elmúlt 15 évben. De vizsgáljuk meg

milyen sajátosságai vannak

ma Magyarországon ennek a szakterületnek?
Az egyik már korábban jelzett adottság, hogy míg nyugaton a szociális munkából ágazott ki ez a szakma, nálunk ma is meghatározó a közművelődési alapja. Ezt az adottságunkat a külföldi kollegák gyakran irigylik is, hiszen az ő munkájukban a szegénység kezelése nagyon domináns, ami többnyire erősen behatárolja, leszűkíti a mozgásterüket.
Ez a folyamat tele van – a szociális elemek mellett – kulturális, művelődési, tanulási, s főként a klasszikus felnőttnevelési elemekkel. Hiszen az itt induló folyamatok során a fejlesztések keretében tapasztalatcserék, képzések, közös feltáró-elemző, tervező folyamatok szükségesek, felkészülés a kulturális-társadalmi folyamatokban való aktív részvételre. Ahol a szociális problémák felöl jutottak el a közösségfejlesztésig, ott is jelentős a kulturális fejlesztésnek a szerepe a kivezető utak megtalálásában. Ez persze azt is feltételezi, hogy némileg átértékeljük az eddigi sztereotípiáinkat a kultúráról és művelődésről, s abban egyebek között a közösségi- illetve közélet, a szociókulturális jellemzők szerves helyet kapjanak.
Miközben a szociális szempontok nálunk is igen erősek, Magyarországon a közösségfejlesztésben – éppen aktuális történelmi helyzetünkből következően - a civil társadalom fejlesztése nagyon jelentős szerepet foglal el (mi a civil társadalom részének tekintjük a spontánabb önszerveződéseket, társaságokat is, nem csak a jogi személyiségű szervezeteket). Ennek a munkának a során mind hangsúlyosabbá válik egy új feladat: a nyilvánosság, a kommunikáció fejlesztése. Hiszen az egyéni akaratok egyeztetése; az intézmények, önkormányzatok, civil szervezetek dialógusának megteremtése; az egy-egy kistérségben elhelyezkedő, egymásra utalt települések kapcsolatának, összefogásának segítése; a lakosság aktivizálása és bevonása a települések, szomszédságok ügyeinek intézésébe – mind-mind a nyilvánosság fejlesztés részei.
A mai gyakorlat szerint a közösségfejlesztés a fenti meghatározottsága mellett, több szakterület – ha a közigazgatási rendszert tekintjük több tárca – kapcsolódási pontján helyezkedik el. Kötődik tehát a kultusztárcához, de szoros a viszonya a szociális és családügy területével, az iskolarendszerért felelős oktatási tárcával, a közigazgatással, a terület-és vidékfejlesztéssel, a munkanélküliséget kezelő intézményrendszerrel, az ifjúsági területet felügyelő tárcával, a környezetvédelemmel, az egészségüggyel, továbbá a túrizmustól a helyi szövetkezet és gazdaságfejlesztésig ívelő illetékessége kapcsán a pénzügyi-gazdasági területekkel is.

Helybeliség - globalizáció

Mind többet beszélünk arról, hogy egy olyan világban élünk, ahol egyre erőteljesebb a nagy regionális - globális függésünk, ahol kölcsönös meghatározottságok szövik át nemzetközi, sőt kontinentális viszonylatainkat is. Ezek alól a folyamatok alól nem vonhatjuk ki magunkat, egyre jobban beleszólnak az életünkbe tőlünk távoli döntések, kezdeményezések. Persze fontos tudni azt is, hogy ebben a történelmi régióban, ahol a központi hatalom eddig is folyamatosan beleszólt az emberek életébe, ahol a helyi akarat politikai skandalumnak számított; gyanú és bizalmatlanság fogad minden kívülről, távolról jövő akaratot, s pláne parancsot. Nagyon körültekintő, félreérthetetlen és világos kihívások szükségesek ahhoz, hogy a diktatórikus, centralizált hatalomban felnövekedett társadalmi csoportok a globalizációban ne az életükbe való újbóli külső beavatkozást, a nehezen visszaszerzett helyi akaratok még törékeny lehetőségének elvesztését lássák, hanem valami mást.
Ezt a mind jobban univerzálódó trendet lehet szeretni, lehet gyanakodva, vagy ellenszenvvel figyelni, s meg lehet kísérelni, hogy ezt a felgyorsult modernizációs folyamatot megértsük és elfogadjuk: integráljuk, képviseljük abban a számunkra fontos értékeket. Hogy maradjon az életnek olyan területe, amely fölött valamilyen szintű ellenőrzésre vagyunk képesek, amelyben a magunk értékeit, identitás törekvéseit is el tudjuk helyezni.
Tehát kivonni aligha tudjuk magunkat a globalizáció hatásának, ennek az új rendnek a kialakulási folyamatából. A bevonásnak, a bekapcsolódásnak azonban továbbra is ideális szintje lehet a lokális, a helyi szint. Az a dimenzió, ahol jó eséllyel fejthetek ki hatást a körülöttem, s velem történő dolgokra. Ahol résztvevő, ideális esetben kezdeményező szerepet találhatok magamnak, amely fölött még a személyes, vagy közösségi ellenőrzés esélyei megvannak. Ez az a szint, ahol a személyes aktivitás - tapasztalat - tudás az identitás meghatározója lehet, s amely így bizonyos védettséget is jelenthet számomra, "talajt kínál a lábam alá" egy erősen változó környezetben.
A közösségfejlesztésnek a lokális, a helyi és kistérségi szint az ideális terepe. Globális értékeknek a helyi cselekvések által történő segítése. Máshogyan közelítve: a helyi cselekvések kapcsán a közösségfejlesztés egyszerre kínálhat lehetőséget a globális értékek helyi képviseletére, s ezen globális értékekhez, jelenségekhez és folyamatokhoz való helyi viszonyulásra, kapcsolódásra.

Vegyük hát sorra, melyek ezek az értékek, melyek

a közösségfejlesztés kulcsszavai

Ilyen a már említett helybeliség, továbbá a részvétel és a bekapcsolódás. Minden közösségfejlesztési folyamat a helyben élők aktivizálásával indul. Ehhez szorosan kapcsolódik a felelősségvállalás kialakítása.
Ez többnyire az előkészítő munkától fogva egy bátorító, önbizalom erősítő tevékenységgel ját együtt. Megértetni és elfogadtatni a helyben élőkkel, hogy képesek arra, hogy érdekeiket megfogalmazzák, képviseljék és érvényesítsék.
A helyi polgárokkal való együttműködés során a fejlesztő szakember legfőbb feladata nem az, hogy egy képzeletbeli tölcsérrel új információkat "töltsön" a helyi partnerei fejébe; hanem, hogy kibontsa mindazokat a tapasztalatokat, ismereteket, tudásokat, készségeket, amelyekkel ők már rendelkeznek, csak valamiért nem váltak azok még közösségi értékké. A helyi polgárokban létező belső erőforrásokat, erő- illetve tudástartalékokat. Ezáltal a kezdeményező és cselekvőképességüket fejlessze.
Persze ezek az értékek nem idegenek a klasszikus felnőttnevelés elméletétől sem, hiszen már az andragógia is megfogalmazta ezeket az elveket: nem iskolás módon kell a felnőttoktatásban kezelni az embereket, az oktatás módszerei építsenek a résztvevők meglévő tapasztalataira. Mégis a gyakorlatban többnyire felnőtt gyermekként kezeli az intézményrendszer a hallgatókat.


Fontos része a fejlesztési folyamatnak a szolidaritás kialakítása, a résztvevők együttműködési készségének erősítése. Ez ma különösen nehéz, sok türelmet igénylő feladat és folyamat, mikor a bizalmatlanság az együttműködési, szövetkezési szándékot oly gyakran lassítja, lefékezi, felmorzsolja.
A közösségfejlesztés következő kulcsszava a partnerség elve, amely elsősorban a civil társadalom, a helyi önkormányzatok és a vállalkozói szféra kapcsolatára értendő.

Kulcsfontosságú, hogy milyen egy közösségi fejlesztési folyamatban a segítő szakember magatartása, szerepvállalása. Ismerünk számtalan helyzetet, segítő foglalkozást, ahol a kliens a segítségnyújtási folyamat során a nagy segítségtől erős függőségbe került a szakemberrel, önállótlanná, cselekvőképtelenné válik. A közösségfejlesztésben éppen az egyéni és közösségi cselekvőképesség erősítése az egyik fő cél, tehát ez a függőség elfogadhatatlan ebben helyzetben, nagyon fontos az önállóság kialakítása. A fejlesztő bár munkájának első fázisaiban erőteljesebben kezdeményező szerepű, már a kezdetektől, de egész munkája során is kiemelten fontos, hogy a saját kivonulását készítse elő. Azért kezdeményez, hogy mások kezdeményezzenek, az a legfőbb törekvése, hogy a kezdeményezést átadja a folyamatban résztvevőknek. Gyakran igen lassú és törékeny egy ilyen fejlesztési folyamat, ami persze személyes erőfeszítést, önkorlátozást, s türelmet is igényel a szakember részéről.

Önálló módszereit fejlesztettük ki

az elmúlt tizenöt évben ennek a szakterületnek.
Viszonylag rövid az az idő, amíg a fejlesztő szakember önmagában végez tájékozódó, feltáró munkát az adott szomszédságról, városrészről, településről, illetve kistérségről. Általában minél előbb igyekszik megismerni a helyi közösség érintettjeit: személyes kapcsolatot keres a helyben élőkkel, hogy már a település adottságainak feltárásába is bevonja, aktivizálja az érintettek minél szélesebb körét.
Tehát már az első lépések között az egyik legfontosabb, hogy olyan kulcsszemélyeket találjunk, akikkel személyes felkeresésük, interjúk során a településhez, a helyi közösséghez való viszonyukat, az ezekhez kötődő érzelmeiket, a változás lehetőségében való hitüket ismerhetjük meg. A több tucat ilyen interjút követik a nyilvános beszélgetések, amelyekben a fejlesztő már minden erejével az érintettek lehetséges elköteleződését keresi.

A közösségi felmérés a megismerésnek és feltárásnak általunk kifejlesztett igen hatékony aktivizáló módszere. Ebben a helyi közösség tagjai egy elemző dialógus során kialakítják azt a kérdéssort - amelynek tartalma és formája is alapvetően a helyi problémákhoz, viszonyokhoz igazodik: tehát településenként erősen változó -, amellyel ők maguk keresik fel szomszédaikat, lakótársaikat, hogy megismerjék: ki, milyen viszonyban van a lakóhelyével, milyen változásokat tartana a helyi életben fontosnak és miben venne részt ő maga, vagy kiket ajánl a lehetséges közösségi kezdeményezések résztvevőinek, aktivistáinak. Tehát ez a módszer nem a közvélemény megszondázása egyik - másik kérdésben, hanem állásfoglalásra, bekapcsolódásra, kezdeményezésre, részvételre ösztönzi a megkérdezetteket, akik az adott körzetben minél teljesebb körben elérhetőek.
A kérdőívek, amelyeket a folyamat első körében aktívvá vált helyi polgárok hordanak szét és gyűjtenek össze nagyon sok információt, javaslatot, véleményt tartalmaznak. De kirajzolódik belőlük egy lehetséges programsor - ennek összegzése, megfogalmazása a kezdeményezésbe bevonódott helyiek következő munkája -, s egy aktivitási, felajánlási "kataszter" is a településről.
Az analízis - az elemzés, a közösségi tervezés a következő állomásai a közösségi felmérésnek. A cselekvési terv az egyik legfőbb eredménye ennek a folyamatnak.

Hogyan sikerül a nyilvánosságát megteremteni egy akaratát megfogalmazó közösségnek, hogyan tudnak együttműködést találni minél szélesebb körben a helyi társadalomban az egyes emberekkel, a különféle intézményekkel, az önkormányzattal, a helyi gazdasági csoportok vezetőivel vagy tulajdonosaival, s esetenként - az egy-egy település méreteit meghaladó problémák kapcsán - a környező településekkel, a kistérség érintettjeivel? Ezeknek a lehetőségeknek a megteremtése és megragadása fejleszti igazán a helyi közösséget. S bár nagyon fontosak egy ilyen folyamat során felszínre került kérdések, információk, javaslatok és tervek; legalább ilyen fontos hozadéka a közösségfelmérés folyamatában résztvevők elköteleződése, azáltal, hogy beleláttak a saját sorsukat körülvevő társaik életébe, hogy tervezni és álmodni mertek olyan kérdésben, amelyet eddig esetleg nem is gondoltak a saját kompetenciájuk részeként.

A módszerek között a hazai gyakorlatban mind nagyobb a jelentősége a helyi nyilvánosság fejlesztő megoldásoknak. Különféle dimenziói lehetnek ennek a törekvésnek:
- Az egyéni tájékozódási lehetőségek megteremtése a különféle információs és tanácsadó szolgáltatások által. Ilyenek a korosztályi, települési információs irodák létrehozása; ilyen lehetőséget kínál az internethez való szélesedő hozzáférési lehetőség, kis falvakban az egyre alakuló Teleházak szolgáltatásai is.
- A helyi közösségek a nyilvánosság helyi szintjén a közösségi élet meghatározó keretei és színterei is. Ennek széles körben van fejlesztési gyakorlata: a társasági- egyleti élet serkentése; civil szervezetek létrejöttének segítése; közösségi ünnepek, fesztiválok, szakmai és baráti találkozók - esetenként különféle cserekapcsolatok - szervezése.
- A harmadik dimenziója a nyilvánosság fejlesztésének a helyi, közösségi médiumok működtetése. Kis falvakban és városi lakónegyedekben is gyakran találkozunk olyan újságokkal, amit nem profi újságíró készít "hakniban", hanem a helyi közösség: pl. egyesület, alapítvány adja ki azokat, s a helyben élők maguk írják, szerkesztik, sokszorosítják és terjesztik e lapokat. Ezek az orgánumok - néhány helyen közösségi rádiók, kábel tévék ilyen működtetése révén is - hozzáférést kínálnak a helyi polgároknak, a véleményük megfogalmazását és megismertetését, az egészséges közvélemény kiépülését segíthetik.

Megjelent és szélesedni látszik a közösségfejlesztés gyakorlatában a közösségi gazdasági fejlesztés szükségessége és módszere is. Leggyakrabban a falusi turizmus jut eszünkbe ennek példájaként, de a szövetkezés - nem a korábbi kolhozi értelemben - közösségi gazdasági célokra, a közös földhasználat és értékesítés gyakorlata, a munkahelyteremtés területén a közösségi feladatvállalás, a nonprofit szervezetek gazdasági alapjait kiegészítő közösségi vállalkozási tevékenység is részei annak a folyamatnak, amelyek mindegyikének alapvető jellemzője, hogy a gazdasági profit, s annak létrejötte alárendelődik a különféle szintű közösségi érdekeknek.

Kötődések

A kezdeményezés, amelynek során gyakorlati közösségfejlesztői közreműködést, segítséget keresnek egyre gyakoribb: egyesületek, önkormányzatok, kistérségi szövetségek. A képzésben is mind gyakrabban jelenik meg ez a szakmai szükséglet: nonprofit tréningeken; főiskolákon, egyetemeken alkalmi előadás témájaként; de művelődésszervező, szociálismunkás, agrárszakember kurzusok egy-két szemesztereként, s Pécsett önálló szakirányként is.

Léteznek szakmai műhelyek, amelyekben részlegesen jelen van a közösségfejlesztői szemlélet: a Falufejlesztési Társaság, a Magyar Teleház Szövetség, a Nyitott Képzések Egyesülete, a falugondnoki mozgalom, számos környezetvédelmi csoportosulás, a szociálpolitika egyes tanszéki műhelyeiben, a szabad rádiózás területén.

A bázisa és meghatározó műhelye a közösségfejlesztés hazai mozgalmának a Magyar Művelődési Intézet, illetve annak jogelődje közreműködésével jött létre a 80-as évek második felében. Ekkor alakult a Közösségfejlesztők Egyesülete, s az Intézet Közösségfejlesztési osztálya. Utóbb az Egyesület számtalan önálló szakmai részműhelyt alapított és indított útjára: a hálózatépítő Közösségszolgálat Alapítványt, a Közösségi Adattárat, a képzésekre specializálódott Civil Kollégiumot, másokkal összefogva a Civil Rádiót.
Ezek a szakmai műhelyek terepmunkákat végeznek falvakban, városi lakónegyedekben és kistérségekben; képzéseket szerveznek; kezdeményezték az Országos Szakképzési Jegyzékbe önálló szakmaként való felvételét a közösségfejlesztésnek, illetve akkreditáltatták azt önálló szakként; folyóiratot adnak ki 11. éve; külföldi és hazai szakirodalmat jelentetnek meg; hazai és nemzetközi szemináriumokat és konferenciákat rendeznek.

A forrásai ennek a munkának még csak kis részben rekrutálódnak helyből, a "megrendelőktől". Keveset fordít a magyar költségvetés is a közösségfejlesztésre. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a hazai helyi fejlesztések fő forrásai ma még - az önkéntes munka mellett - többnyire a külföldi támogatásokból, alapítványoktól származnak. Miközben az Európa Közösséghez való kapcsolódás előkészületei során a külföldi partnerek mind gyakrabban alapfeltételként szabják meg, hogy a különféle szakterületek projektjeiben legyen jelentős szerepe a lakosság bevonásának, a közösségfejlesztésnek.
Ám várható, hogy éppen a csatlakozással együtt különféle strukturális alapok is megnyílnak majd a hazai pályázók, szervezetek előtt: már beindult a Sapard program a mezőgazdasághoz kapcsolódva, s rövidesen a szociális, s a környezetvédelmi alap is remélhető érdemi forrásokhoz, ennek nyomán - a hazai viszonyokban - jelentősebb szerephez is segíti a közösségfejlesztést Magyarországon is.

A közélethez való viszony: a demokrácia kultúrája; a hétköznapi életben való eligazodás a társasági élet és a közösség viszonyaiban; a cselekvőképesség erősítése, a közösség gazdasági életre való alkalmassága; az önszervezés képességének elsajátítása; kezelni (uralni) helyben, régióban nemzeti és globális szinten az emberi viszonyainkat; viszonyunk a természeti és szociális környezethez: szerényen - ez a közösségfejlesztés mozgástere.



Péterfi Ferenc

Dokumentumok