Dokumentumok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
Arló
Szerző:
Molnár Aranka
Ország:
A kiadás helye:
A kiadás éve:
2004
Kiadó:
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:
Arló, településfejlesztés, közösségfejlesztés
Állomány:
Közösség konferencia - 2004
Forditas:
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Megjegyzés:
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:
E


Arló

Hogyan kerültünk a településre?
A polgármester meghívására érkeztünk a településre. Neki már régtől nagy fájdalma, hogy a településen nem működik a civil társadalom, hogy nincsenek civil szervezetek. Hiába szólítja meg a lakosságot, hiába kérdezi meg a véleményüket egy-egy fontos kérdésről a döntések előtt süket fülekre talál.
Amikor elkészítették az önkormányzati testület négy éves munkatervét ebben is kiemelkedő szerepet kapott a civil szerveződések létrejöttének támogatása.
Mielőtt elkezdtük a munkát a településen a szeptemberi testületi ülésen volt egy előterjesztése a polgármester úrnak, amelyben hírül adta az érkezésünket. Ebből szeretnék most egy részletet felolvasni:


Tisztelt Képviselő-testület!

Az önkormányzati rendszer fennállása óta tapasztalható az emberek érdektelensége, a távolmaradás a közélettől. Leginkább a falugyűléseken, közmeghallgatásokon érhető tetten a közöny. A nyilvánosság elé vitt kérdések többnyire megválaszolatlanok maradnak, csak néhány ember (általában ugyan azok) alkotnak véleményt. Ez a falu népessége szempontjából elhanyagolható létszám mélyen messze van a reprezentativitás küszöbétől.
Nem hozhat tehát olyan döntést a testület, ami mögött tudhatja a lakosság többségét!

E tény egy demokratikus deficitet eredményez, mely alapvetően megrengeti az önkormányzati intézmény lényegét. Bár a törvény a képviselők kezébe helyezi a döntéseket, csak bizonyos esetekben rendelkezik a közvélemény megkérdezéséről, a döntések mögött nem a teljes körű képviselet húzódik, hanem az esetek nagy részében egy jóindulatú szubjektivitás. Arányaiban ugyan lényegesen kevesebb, ám előfordul önös, vagy kisebb csoportérdekeket képviselő döntés is. A nyilvánossági kontroll nem számottevő, a véleményformálás megmarad az utcai és kocsmai politizálásokban.

A fentiek miatt is szerettem volna, ha egy izmosodó civil szektor alakul ki a faluban, akikre lehet számítani a döntés előkészítésében, az egyeztetésekben. Az önkormányzati elvárások mellett az is komoly érv, hogy a lakosságot is érintik a modern világ jegyei, az elidegenedés, a rokoni kapcsolatok fellazulása. A településeken a közvetlen családi szintet követő szerveződések visszafejlődtek, a hagyományos falusi élettér is megváltozott. A beszélgetésekben rejlő oldódás is rendkívül ritka.

Az emberi szükséglet és az önkormányzati igény is azt a feladatot állítja önkormányzatunk elé, hogy választási ígéreteknek megfelelően mozgásteret adjunk a civileknek, segítsük az életképes sejtek kialakulását, önfenntartóvá növekedését. Furcsa ez a helyzet, hiszen a civil szektor sokszor éppen az önkormányzattal szemben mozog, az ellen, vagy mellett szerveződik. A némi túlzással központinak nevezett kezdeményezésekkel elveszik a civil szerveződés lényege. Nagyon jól lemérhetőek a társadalmi mozgások évszázados demokráciákban, ahol az emberek megtalálják életterüket és megdöbbentő mozgalmak kelnek szárnyra. Dánia felnőtt lakossága több, mint 80%-a valamilyen képzésben vesz részt, több, mint a fele tagja valamilyen szervezetnek. Ezek az utalások tekinthetők frázisoknak is manapság, ám a bejárt út hosszából fakadó tapasztalatok leszűrése azt hiszem nem balgaság.

Nem tudjuk pontosan mi az oka a közönynek. A talán részigazságot elérő kutatások az ősszel indulnak egy közösségfejlesztő egyesület bevonásával. Egy kísérleti vidékfejlesztési program van hivatva ez -, illetve a jövő évben szolgálni a tényfeltárást, a konklúziókra épített közösségfejlesztést. … Vezetője a Megyei Közművelődési Intézet közösségfejlesztő munkatársa. Mozgása független az önkormányzattól, bár a programot közösen dolgoztuk ki. A függetlensége alapozza meg az objektivitást, illetve az eredményeket nem befolyásolhatja a valamilyen szintű önkormányzati jelenlét.
Sokat várok a kutatástól, ami már kijelöl bizonyos utat, de az igazi az lesz majd, amikor a közösségfejlesztők rádöbbentik az embereket az önmegvalósítás lehetőségére és hatásukra elindulnak önálló szerveződések.


A településről:
Arló B-A-Z megyében az Ózd-Putnoki kistérségben található Ózdtól mindössze 3 km-re és Borsodnádasdtól is csupán 10 km-re.
Lakóinak száma közel 5000 fő, melynek fele roma származású.
A település múltjára rányomta bélyegét a kohászat és a bányászat. Az emberek e két nehézipari ágban dolgoztak, az átlagtól valamivel magasabb bérekkel. A cigány emberek is segédmunkásként -sőt az utolsó időkben már sokan közülük szakmunkásként- dolgoztak az ózdi gyárban. Megbecsült munkásemberek voltak, akik nehéz fizikai munkát végeztek, de ennek eredményeképpen normális életet biztosíthattak a családjuknak.
Az arlóiakra jellemző volt a kétlakiság. A gyárból, bányából hazaérve mezőgazdasági tevékenységgel egészítették ki jövedelmüket.
A gyár leépítése során fokozatosan küldték el az embereket, míg végül teljesen bezárt. A képzett szakmunkások, az értelmiség - akiknek voltak lehetőségeik – közül sokan a Dunántúlra, valamint Budapestre költöztek. Szinte csak azok maradtak a településen, akiknek nem volt más választása, vagy nagyon mély volt a családi kötelék, vagy a későbbiekben létrejövő vállalkozásokban, üzemekben megtalálta számításait. Mivel munkaerő fölösleg volt a térségben és a legalulképzettebbek a cigány emberek voltak, ezért ők azok, akik nem találtak maguknak munkát a mai napig sem.

Arló midig is Ózd alvóvárosa volt, ahonnan az emberek eljártak dolgozni.
A településen a csatornarendszer kivételével minden infrastruktúra kiépített. Keresztül megy rajta a 25-os számú főútvonal, amely könnyen megközelíthetővé teszi a települést. Van orvosa, fogorvosa, szociális ellátása, iskolája, óvodái, önkormányzati étkezője, saját vízműje. Sőt amikor először odamentünk még saját orvosi ügyelettel is rendelkezett. Sajnos a környező települések megirigyelték Arló vezető szerepét és ezért otthagyták, és a távolabbi Borsodnádasdhoz társultak, ami az ügyelet megszűnéséhez vezetett.

Valamikor egy nagyon jó hírű iskolával rendelkezett a település, ahonnan egyszer csak elkezdték a szülők elvinni a gyerekeket a roma gyerekek magas száma miatt, főleg Ózdra. Sajnos az elsőket egyre többen követték, és ma már csak cigány gyerekek járnak ide.
A szülők nagy része Ózdra jár dolgozni. Közülük ma már egyre többen óvodába is viszik oda magukkal a gyerekeiket. Ez sajnos oda vezetett, hogy hiába él valaki Arlón még sincs semmilyen kapcsolata a településen, hisz sem óvodába sem iskolába nem oda jár, ezért nincsenek ott barátai sem, így nincsen kötődése sem.
A másik jellemző amikor a család a településen él, de a kenyérkereső vasárnap felül a buszra és Budapestre utazik dolgozni, és csak pénteken érkezik haza.
A romák legnagyobb része munkanélküli, csupán az önkormányzat közhasznú programjaiban van foglalkoztatva. Néhányan meggazdagodtak az uzsorakamatból, ami ellen már többször fellépett az önkormányzat is, de tehetetlen.

A településen nagyon rossz a közbiztonság. Sötétedés után nem mernek az emberek kimenni az utcára. Ezt én az elején nem akartam elhinni, és komolyan venni, de amikor elkezdtük az interjúzást a településen akkor ez az egyetlen kérése volt a polgármesternek, hogy sötétedés után ne tartózkodjunk a településen, menjünk vissza a szállásunkra. Ekkor elgondolkodtam rajta, hogy mégis lehet benne valami, nem hiába kéri tőlünk ezt.

A folyamatról:
2003. november 13-16 között került sor az interjúzásra. A 4 nap alatt 43 db interjút sikerült készítenünk. A beszélgetések során tapasztaltakat feldolgoztuk értékek, problémák és lehetőségek szerint. Az ott tartózkodásunk alatt egyszer sem tapasztaltuk azt, hogy a nem roma lakosság nem hajlandó az együttműködésre a romákkal. Felmerült problémaként az egymás mellett élés nehézsége, az hogy eltérő értékrenddel rendelkeznek, de nem volt erőteljesebb és meghatározóbb, mint ahogyan más településen lehet tapasztalni.
Néhány értéket, problémát és lehetőséget szeretnék megemlíteni, amelyek a legjellemzőbbek Arlóra:

Értékek:
- A suvadással keletkezett tó és környéke
- A települést körülölelő hegyek az erdőkkel
- A jó levegő
- A SUVADÁS kézműves tábor sokakat vonz
- Kiépített infrastruktúra (csatornázás kivételével minden van)

Problémák:
- Sok az analfabéta.
- Gyárak megszűnése. (Ezzel nem csak a munkahelyüket vesztették el az emberek, hanem azt a tőkét is, mely az egészségügyet, oktatást, kultúrát támogatta.)
- A sok év munkanélküliség a munkához való viszony megváltozását eredményezte.
- Nagy az elvándorlás, nincs anyagi biztonság.
- Magas a munkanélküliek aránya a településen.
- A romák nagy része családi pótlékból és segélyekből él.
- A roma szülők csak túlélésre tanítják gyermekeiket.
- A nem roma lakosság problémaként érzékeli a növekvő roma lakosság számát.
- Csak roma gyermekek járnak az iskolába.
- Falopások, erdőirtás.
- Szemetes a település és környéke.
- A közbiztonság színvonala nem megfelelő, a rendőrség gyakran tehetetlen szemlélője az eseményeknek.
- Uzsorások.

Lehetőségek:
- Mező- és erdőgazdálkodás.
- Turizmus.

A feldolgozott eredmények bemutatására az első nyilvános beszélgetésen került sor, ahová 15-en jöttek el. A lakosság mindkét része képviseltette magát, a hangadók, azok akik láttak valamit ebben az elindult folyamatban ott voltak. Úgy tűnt, hogy rájuk lehet számítani is. A polgármester úr távol maradt a beszélgetéstől. Engem kért meg arra, hogy mentsem ki, szakmailag alátámasztva a döntését. Nem arról volt szó, hogy érdektelen a történések iránt, hanem úgy gondolta, hogy a jelenléte zavarná a beszélgetést, nélküle fesztelenebb lehet az együttlét.

Néhányan kétkedve fogadták az összefoglalót, csodálkoztak azon, hogy ennyi érték van a településen és még vannak lehetőségek is. Ezen a beszélgetésen két fő probléma merült föl, amelyek a legsúlyosabbak, és amelyekkel mindenképpen kezdeni kell valamit, és amelyek összefüggnek egymással. Az egyik a közbiztonság a másik a roma és nem roma lakosság közötti híd építése. Megbeszéltük, hogy ezekre fogunk összpontosítani és megoldásokat keresni a későbbiekben.
Itt már kimondódott az is, hogy a rossz közbiztonság a roma lakosság miatt van, de nem a teljes lakossággal van probléma, hanem azzal a 6-7 renitens családdal, akik abból élnek, hogy lopnak, betörnek, kiirtják a környék erdeit, hogy eladják. Ezzel a jelenlévők mindannyian egyetértettek, sőt abban is, hogy ezekkel a családokkal a romáknak kell valamit kezdeni. A jelenlévő cigány emberek csak azt kérték, hogy támogatóként legyen mögöttük a teljes település.

Így álltunk föl és tűztük ki a következő beszélgetés időpontját, ahol már csak néhányan voltunk. Ettől függetlenül nem éltük meg negatívan, mert úgy gondoltuk, hogy ez az egész a közelgő ünnepek miatt van. Módunkban állt ezzel a néhány emberrel tovább beszélgetni a településről, egyre mélyebb benyomásokat szerezve róla.
A helyiek segítségével kiválogattunk néhány nagyon aktív embert, megbeszéltük, hogy őket még személyesen fölkeressük, megnyerjük az ügynek.

Ezek a személyes beszélgetések jól sikerültek. Mindannyian a támogatásukról és a jelenlétükről biztosítottak minket. Ennek ellenére a következő beszélgetésen ismét csak ugyanaz az 5 ember volt jelen, ebből 3 roma és 2 nem roma.

Ekkor határoztuk el, hogy a települést szomszédságokra bontjuk, és minden szomszédságból kiválasztunk (vagyis a helyiek kiválasztanak, hisz ők ismerik a települést) 20-25 embert, akik aktívak voltak valamikor, akik fontosak a közösségben és külön levéllel és személyesen is meghívjuk őket egy szomszédsági beszélgetésre, ezzel is hangsúlyozva az ő fontosságukat.
4 szomszédságra osztottuk a települést, és mindegyiknek meg volt a maga felelőse. Nagyon jól csinálták a településrészi felelősök, fantasztikus volt amennyire mindenki sajátjának tekintette a területét, a további beszélgetéseken ők voltak a házigazdák, sokszor még elkezdve a beszélgetést is.

A szomszédsági felelősök között 3 cigány ember volt, ekkor még ennek ellenére a meghívottak fele eljött.
Az első szomszédsági beszélgetésen kiderült, hogy nincsen külön ügy, ami csak azt a területet érintené. Ott azt javasolták, hogy az a legfontosabb, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé és, hogy legyen valami történés, ami látványos. Azt azonban ők nem dönthetik el egyedül, hogy mi legyen, ezért meg kell várni a másik 3 szomszédsági beszélgetést is, majd újra összejönni egész települési szinten, ahol eldönthetjük ezeket a kérdéseket.

Minden szomszédsági beszélgetésen jelen volt 10-12 ember, akik közül látszott, hogy vannak, akik szívesen bekapcsolódnának ebbe a folyamatba.

A négy szomszédsági beszélgetés után ismét sorkerült a településszintű beszélgetésre. Kíváncsian vártuk a fejleményeket, hogy vajon mennyien jönnek el, mennyien leszünk. Összesen 13-an voltunk. Olyanok sem voltak ott, akikről meg voltam győződve, hogy ott lesznek, mert olyan figyelemmel voltak az ügy iránt az előző beszélgetésen, sőt oda is jöttek és mondták is, hogy jönnek és mégsem.
Az összetétel szerint a fele roma és a másik fele nem roma.

Így kezdtünk hozzá a célok és feladatok meghatározásához:
Célok:
- közömbösség feloldása
- civil szervezet létrehozása (független)
- közösség megerősödése
- szemét összeszedése a kerékpárút mentén
- ismeretterjesztés – falu tévében pl: környezetvédelem, megegyeztünk abban, hogy a személyes beszélgetések jobbak, mint a televíziót eszközül használni
- falu tv-ben riport, felvétel a szemétszedésről, ahol együtt a település lakossága
- ismeretterjesztés megtervezése
- különböző településrészek látogassanak el egymáshoz a szemétszedések alkalmával is
- fiatalság nevelése, oktatása – környezetvédelem, drog
- közrend, közbiztonság – fiatalok a falu rémei
- önkormányzat – lakosság közötti párbeszéd megteremtése
- éjszakai járőrözők számának növelése, településrészenként megszervezése
- kapcsolatfelvétel, együttműködés a környéken már működő közösségekkel

Tevékenységek:
- Takarítás: május 15. a tó felé vezető út + egy forrás. Minderről készüljön szórólap, amelyeket kiragasztanak, kerüljön be a falu tv-be is. Erre nem fognak megmozdulni az emberek, de hogy lássák, hogy elindult valami mozgolódás. A név, amit választottak, amit aláírtak a szórólapra + falu tv-ben is: Együtt Arlóért Közösségi kezdeményezés
- Meghívni Királd Közösségéért Egyesületet (velük már 3 éve dolgozom. Úgy gondoltam, hogy az ő példájuk mintául szolgálhat, érthetőbbé és hitelesebbé válhat ez a folyamat)
- Fásítás- parkosítás

Az első igazi megmérettetése a közösségnek ez a szemétgyűjtési akció, hisz most léptek ki első alkalommal a terem falai közül. Amikor leszálltam a buszról én is izgatottan mentem kifelé a tó felé.
Jó érzés volt látni az úton a villanyoszlopokra kitűzött felhívást, amely erre a szemétszedési akcióra hívja az embereket.
Várakozással néztem a dolgok elé, egy kicsit izgultam is azon, hogy hányan lesznek. Amikor beértem a csapatot sajnálattal konstatáltam a tényt, hogy ettől sokkal több résztvevőre számítottam én is. Csalódtam, de azért ezt senki sem vette rajtam észre.
A munka hevében megérkezett a polgármester is, aki hozott egy kis munkakedvet javító pálinkát is. Ez a csapat nagy részének jól esett. Volt, aki azt mondta, hogy nem is számított rá, volt, aki azt, hogy ő gondolta, hogy eljön.
A beszélgetéseken mindig felvetődött, hogy hol van az önkormányzati testület, illetve a polgármester. Most bebizonyította, hogy azért amikor kell ott van. Már korábban is tapasztaltam, amikor beszélgettünk a történésekről, hogy figyelemmel kíséri az eseményeket.
A munka végeztével leültünk megbeszélni a következő lépéseket. Mindenki azt mondta, hogy ha már eddig eljutottunk nem szabad feladni, tovább kell folytatni a megkezdett folyamatot és legyen az a következő lépés, hogy hívjuk meg a királdiakat. Ezek mellett megbeszéltük azt is, hogy a következő testületi ülésen ez a közösségfejlesztési folyamat lesz a téma, amelyre meghívást kaptam és szerintem jó lenne, ha valakit maguk közül delegálnának, aki mellettem képviselné őket.

A következő lépés a királdiakkal való találkozó volt. Azt kérték, hogy először meséljenek a királdiak arról, hogy ők hogyan is kezdtek hozzá, hogyan lett az egyesületük, hogyan élték meg ezt a folyamatot. E mellett természetesen beszéltek a nehézségeikről is.

Az első kérdés hozzájuk az volt, hogy hány cigány él Királdon. Miután megtudták, hogy egy sem ismét meg volt a bűnbak, amiért nem lehet Arlón semmit sem kezdeni, és ezzel meg lehetett magyarázni miért sikerülhetett Királdon. Próbáltuk ezt átlépni, próbálkoztak néhányan a helyiek közül is és a királdiak is, hogy elmondják nem ettől függenek a dolgok, hanem attól, hogy összefogjanak és akarjanak valamit, teljesen hiábavaló volt. Természetesen – mivel a jelenlévők fele cigány ember volt – ismét elhangzott, hogy nem a jelenlévőkkel van a baj, hanem azzal a néhány családdal. Ezután sorra felálltak és elköszöntek az emberek. Volt, aki azt mondta, hogy ő ha van valami jön, de neki a munkája mellett nincs arra ideje, hogy főszervezőként részt vegyen.
Ekkor megkérdeztem tőlük, hogy ha külön vesszük a roma és nem roma lakosságot és megvizsgáljuk, akkor a nem roma lakosok között minden jól működik, vannak közösségi kezdeményezések, összejövetelek, cselekvések. A válasz nincs semmi, de akkor is a cigányok a hibásak.
Ott maradtam a királdiakkal és 4 cigány emberrel. Velük kezdtünk el beszélgetni. Ők azt mondták, hogy rájuk lehet számítani, ők szeretnék tovább folytatni a megkezdett munkát. Tudják, hogy nekik kell valamit kezdeni a 6-7 renitens családdal, de ahhoz, hogy ez a munkájuk sikerüljön szükség van a háttérben a teljes lakosság támogatására.

Ott ültem szinte teljesen összeomolva, nem tudva azt, hogy mi legyen a következő lépés, hogy hogyan és merre menjünk tovább. Abban maradtunk, hogy végiggondolom mit lehetne tenni, és majd keresem őket. Lehet, hogy újabb egyéni beszélgetésekre lesz szükség, hogy erősítsük a csapatot. De igazából már ekkor tudtam, hogy ez nem fog segíteni. Nem láttam azokat az embereket, akik a csapat összetartói lehetnének.

Elkezdtem töprengeni a lehetséges lépéseken. Felötlött bennem, hogy lehet attól van ez az egész, mert túl erős a polgármester, aki odavitt és a lakosság alá tett mindent, és hozzászoktak ahhoz, hogy kiszolgálják őket. De ezek csupán feltételezések voltak. Nem jött a megvilágosodás, hisz nem tudtam a probléma okát sem.
Majd felhívtam az egyik aktív embert, akire ma is lehet számítani és meséltem neki a beszélgetés eredménytelenségéről. Ekkor világosított fel, hogy az a probléma, hogy a magyar lakosságnak derogál az együttműködés, az együtt dolgozás a cigány lakossággal, az hogy bármit is tegyenek, dolgozzanak közösen. Ez egy olyan új színben tüntette föl a helyzetet, amin el kellett töprengenem, hisz bennem föl sem merült az, hogy ez gondot okozhat, hogy ez valakit bánt.
Nyár következett és a kezembe akadt ismét Biddle-ék könyve. A városi esettanulmányban -most legalábbis úgy tűnik- megtaláltam a megoldást. Létre kell hozni egy 10-12 fős közösségi tanácsot, amelynek fele cigány fele magyar. Ők tartják a kapcsolatot egymással, folyamatosan egyeztetnek, megbeszélik a dolgokat, majd mindenki visszamegy a saját közösségébe és az elhatározott, kialakított lépések szerint dolgozik. Ha ezt sikerül elérni, úgy gondolom idővel a nyílt színen történő együttműködés is létre fog jönni.

Most ennek a csapatnak a megszervezésén dolgozunk.


Dokumentumok