Dokumentumok
Nyomtatóbarát változat
Cím:
„Hogyan fakasszunk forrásokat?” - emlékeztető - összefoglaló
Szerző:
Ország:
Magyarország
A kiadás helye:
Királd
A kiadás éve:
2003
Kiadó:
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:
közösségfejlesztés, Királd
Állomány:
Közösségi erőforrások fejlesztése Ózd kistérségében
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:
E

„Hogyan fakasszunk forrásokat?”

Konferencia a közösségfejlesztésről
Királd, Művelődési Ház, 2003. március 6. csütörtök 10 óra

emlékeztető – összefoglaló

1.) A rendezvény házigazdái: 2.) A konferencia indító gondolata:

„Mi is a közösségfejlesztés?
A közösségfejlesztés az adott településen élő emberek aktív közreműködésével, a rendelkezésre álló humán, természeti- és gazdasági erőforrásokból alulról építkező folyamat, amely segít megfogalmazni a települések, kistérségek problémáit, szükségleteit. A közösség részvételével keresi a megfogalmazott problémák megoldására, a szükségletek kielégítésére a válaszokat.
A közösségfejlesztési folyamat segítségé-vel a lakosság kezdeményezővé válik és partnerségben a helyi önkormányzatokkal képes lesz cselekvések, programok elindí-tására.

2000-ben Királd községben bezárták a bányát. Az akaraterejüket és élni akarásukat azonban nem veszítették el az itteniek!”

3.) A konferenciáról:

10.00 Köszöntő Zupkó Andrásné – Királd község polgármestere

Zupkó Andrásné, Enikő (Királd polgármestere) köszöntötte az egybegyűlteket és mondott néhány mondatot arról, hogy polgármesterként miért is támogatta ezt a munkát. Itt felemlítette az angliai tanulmányúton tapasztaltakat, leginkább azt, hogy micsoda tartalékai vannak egy közösségnek, ha van aki ezeket aprólékos munkával felszínre tudja hoz ni belőlük. Bízik a munka eredményes folytatásában és hasznos szakmai együttlétet kívánt a konferencia résztvevőinek.
Péterfi Ferenc (Civil Kollégium Alapítvány) bemutatkozása következett, aki röviden ismertette a közösségfejlesztés mibenlétét (fő célja a lakossági aktivizálás, bevonás; a helyi kezdeményezés megerősítése, léptéke, nehéz kézzelfoghatósága, stb.). Utalt egy a terem sarkában megjelenő kismama és a karjában mosolygó csecsemő kapcsán arra, hogy ez a kisbaba is az itteni élet folyamatosságára utal, hogy van jövője a falunak.

10.30 A királdi közösségfejlesztői munka bemutatása – a Királd Közösségéért Egyesület bemutatkozása

Molnár Aranka (BAZ Megyei Közművelődési Intézet): Királd történetének pármondatos ismertetése. Bemutatta a Királdon folyó közösségfejlesztői munka folyamatát a kezdetektől, az első interjúktól a nyilvános beszélgetések sorozatán át, az egyesület megalakulásáig, minden mozzanatról beszámolt. Kitért a nehézségekre, a buktatókra, önmagukkal való küzdelmekre is.

Tóth Csilla (Királd Közösségéért Egyesület) elmondta, hogy tavaly május 28-án alakult meg az egyesület, elindult a Királdi Futár című helyi lap, a közös izgalmak, együtt töltött hétvégék a képzéseken Kunbábonyban, a közös pályázatírások – szubjektív, lelkes beszámolói következtek. Elindult a falu rendbetétele közösségi munkával: játszótér építés elindítása, utcai szemetesládák készítése és kihelyezése, elhanyagolt közterek kitisztítása, a régi kedves hagyományokat jelentő forrás kitisztítása, felújítása közösségi összefogással. Gyerek és családi programok, kézműves képzések szervezése.

Honti Zsolt (Királd Közösségéért Egyesület). Saját szavaival mondta el az egyesület problémáit, milyen akciói, milyen nehézségei voltak a tagoknak, ellentétek, amiket megpróbálnak megoldani. Külön beszélt a helyi választási előkészületek kapcsán az egyesület által szervezett fórumról, ahol a polgármester jelöltek mérték össze programjaikat. Ez volt az első közéleti kiállás az egyesület részéről. További tervek és gondolatok ismertetése köve tkezett: bicikli út Szilvásvárad felé, azon át bekapcsolódni a megye vérkeringésébe, hogy „Királd ne legyen elfeledett település”.

Péterfi Ferenc: hangsúlyozta, hogy minden elem, mozzanat az egyesület életében – új, tanulási folyamat, esemény volt, párbe széd fontossága alapvető. A nyitottság mellett sokszor az önmérséklet, önmagunk legyőzése, a másokra való odafigyelés is nagyon fontos.
Utalt a címre, hogy nem a külső források izgatnak bennünket a fejlesztési folyamatban – természetesen bizonyos mértékig majd az is -, hanem hogyan találnak belső forrásokat az itteniek a saját környezetünkben. Hogyan keressük, hogy mi lehet a változás, a fejlődés, a megmaradás forrása. Hogyan lehet a falu, a táji adottságok, a hagyományaink és mi magunk – az itt élők a forrásai a helyi közösség talpra állásának.
Az elkészült forrás – „ ez már meg lett csinálva, ez tény” – apropó, egy kis szimbolikus ünneplésre is. A vendégeknek a házigazdák körbehordták egy kancsóban a megtisztított forrás vizét, és mi ittunk belőle.

11.00 Az Ózd- Putnok kistérségben tapasztaltak ismertetése

Kovács Edit ( Magyar Művelődési Intézet) beszélt a kistérségi munkáról. Statisztikailag nem, vagy kevésbé megfogható forrásokat kerestünk. Sok adatot kaptunk, de talán időszerű lenne újra felmérni a már átképzett, kiképzett embereket – az így kapott új erőforrástérkép érdekes képet mutatna. Az ózdi és putnoki Munkaügyi Központ – komplex fejlesztési programokban való gondolkodása nagyon korszerű, előremutató, érdemes lenne nagyobb nyilvánosságot adni nekik és az önkormányzatokkal és a helyi civil szerveződésekkel kialakítani még több közösségi alapon nyugvó, munkaerő-piaci kapacitást növelő programot.
A település rendbetétele alapvetően nem pénzen múlik – erre több példa van a térségben: templomok helyre hozatala, Királdon a forrás kitisztítása, egy-egy telepen nagytakarítás, stb. Mindez nagyon komoly erőforrás, a következő cselekvésekhez erőt adhat/nak a közös korábbi ügyek.

A roma – nem roma lakosság problémáit nem lehet szó nélkül hagyni, de a beszélgetésekben nem kapott jelentős hangsúlyt sem etnikai alapú konfliktus, sem a kirekesztés, vagy a diszkrimináció. Ebből kifolyólag a fejlesztők –bár fontosnak tarják az együttélésből fakadó konfliktusok mérséklését- nem tulajdoníthatnak nagyobb hangsúlyt e téma körbejárásának, mint a helyi lakosok.
Közös probléma az intézmények használatának nehézségei, megközelíthetőségük, hozzáférhetőségük. Problémaként hangsúlyozta a tömegképzés alacsony szintjét, a tanulás szokásának a hiányát, a felnőttoktatás lehetőségeinek szűkösségét. Az iskolarendszeren kívüli és azon belüli képzések egyaránt elképzelhetőek. Példa lehet ezekre a másutt már működő rendszer – kistérségi népfőiskola, szakképzéssel, vitaestekkel, szakmai estekkel, közösségi színtérrel.
A fiatalok ügye is idekapcsolódik, összekapcsolódik a felnőttkori tanulással, szakképző intézmények létével.
Szükségesnek látszik egy „Térségi Képzési Tanács” felállítása, amelyben megvalósulna a sokféle képviselet, a sokféle forrás összekapcsolódása mellett a szakmai és a helyi érvek is egymásra találnának, hiszen különböző településekről, intézményekből kerülnének ki a Képzési Tanács tagjai (helyi intézmények, tanárok, értelmiség más rétegei, civil szervezetek, vállalkozók, stb.).

11.30 Hozzászólások, vélemények

Péterfi Ferenc: tovább értelmezte, mélyítette az eddigi gondolatokat. A közösségfejlesztési folyamatban elsősorban nem a bevitel, hanem a kibontás a fontos, a belső szükségletek, késztetések, képességek kibontása. Beszélt a Munkaügyi Központ új, ember léptékű kezdeményezéseiről: pedellus program, védőnői szolgálat. Ők nem nagy, központi foglalkoztatási programok ideerőltetését végzik, hanem ellenkezőleg, helyi viszonyokból organikusan kibontakozó foglalkoztatási megoldásokat keresnek.
Közös beszélgetésre, gondo lkodásra szólított fel. Hangsúlyozta, hogy a helyi és a kistérségi feltárásnál is megfogalmazódtak olyan szükségletek, amelyekhez több település összefogása, dialógusa lenne szükséges, hiszen önmagukban az egyes falvak sokmindenhez kevésnek bizonyulnak. Ez az összefogás nem versenytársa, nem helyettesítője az önkormányzatok által működtetett kistérségi társulásoknak, azok mellett működve inkább kiegészítője, megerősítője lenne azoknak, új szereplőkkel bővítve ki az összefogást.

Törő György (Gömöri bánya kereskedelmi igazgató):
A helyi alaptevékenység megtalálása kellene, hogy megtörténjen, ami ezeknek a falvaknak adna új karaktert. Ami valamikor a mezőgazdaság volt, aztán a bányászat ezeken a vidékeken. Most ezek a funkciók – főként az utóbbi - megszűntek, újat kellene helyette találni valamilyen természetes vagy mesterséges úton. Egy megtartó forrást.
A szülei Sátáról valók, ők valaha a mezőgazdaságból éltek, a térségben kb. 1940-es évekig virágzó mezőgazdaság volt. Most bármerre nézünk, minden elhanyagolt, parlagon a földterületek. Ha megnézzük pl. Ausztriát, annak rendezettségét, tisztaságát, stb. akár a turizmus szempontjából is érdekes lehet. Talán az erdőgazdaság? Vagy az állattenyésztés most is működhetne, szakembereket kellene ehhez alkalmazni. Az igényesség kérdéséről beszélt még.
Jónak értékeli az elindult munkát, tevékeny, gondolkodó emberek kellenek, mert ezek nélkül nem tud megvalósulni a megújulás. Ehhez kiváló a közösségfejlesztés.



Bende György (Hét polgármestere): Hét kicsi település, 588 lakosú, most alakítanak egyesületet. Varga Máté és Molnár Aranka dolgoznak velük, közös beszélgetések zajlanak, hogyan kell jó pályázatot írni, stb. Ő vállalkozó és polgármester egyszemélyben – ez sajátos szerepet jelent. Az alulról jövő gondolatokat nagyon fontosnak érzi. Az egyesületükben kb. 60 fő, ebből 10 – 30 fő dolgozik aktívan. Krónikus a térségben a szakember-hiány. Fél, hogy a mostani közösségi program lezárultával egyedül, „magunkra maradunk”.

Zsigrai Árpád (Arló polgármestere, a LEADER program – helyi vidékfejlesztési csoport vezetője):
A LEADER program lényege, hogy az alulról jövő kezdeményezéseket karolja fel. Vázlat os történeti áttekintést nyújtott az EU támogatási politikájáról. Az FVM 2001-ben vezette be, kísérleti programként. 1990-ben az EU Bizottsága Alapot hozott létre az alulról jövő kezdeményezések támogatására. Több alapból merített (az első 1990-1993. Komoly eredményt hozott)
- LEADER 2. Program (1994-1999) Ez is több (3) alap bevonásával működött, szintén sikeresnek mondható.
- LEADER plusz (2000-2006) Most az FVM is adott hozzá pénzt. A kedvezményezettség kritériumai: 120 fő/km 2 népesség, 10e és 100e közötti lakosság-számú térség pályázhat csak). 6 település érintett ebből a kistérségből.
Itt kapcsolódik a közösségfejlesztés: olyan szemlélet és módszer, amely képzéssekkel is tudja az alulról jövő kezdeményezéseket megerősíteni. A BAZ Megyei Közművelődési Intézet a gesztora a programnak, pályázati kiírásoknak, március 31-e a beadási határideje.

Krakkai János (REVI Regionális Vidékfejlesztési Iroda szakembere) kiegészíti az előtte szóló beszámolóját: mint vidékfejlesztési szakember kijelentette -a jelenlévő 60 ember előtt-, hogy a vidékfejlesztési programok indítását mindig meg kellene előznie egy közösségfejlesztő programnak, amin keresztül az emberek megtanulnának élni a kínált lehetőségekkel.

Nagy Andrea (Dialóg a Közösségekért Egyesület): Közösségfejlesztés a szerelme, szakmai segítséget szeretnének nyújtani a helyi programokhoz, egyben képezni, tovább képezni magukat a közösségfejlesztés terén. Az egyesület 11 fővel alakult. További cél: mások bevonása, a létszám bővítése. Kapocs szerepét vállalnák a hel yi települések és a budapesti szakemberek között. Felnőni a feladatokhoz, ez a fő törekvésünk.

12.15 Ebéd

13.00 A kistérségi összefogás esélyei - műhelymunka

1. műhely munkájából: Horváthné Budai Julia (Borsodbóta): Véleménye szerint egyik erőforrása lehetne a térségnek, ha képesek lennének az összefogásra. Nemcsak a lakosság összefogására gondolt, hanem a három szektoréra is. Ez egyébként is fontos most az EU miatt.

Géza (Borsodbóta): Miután az EU tagjai leszünk a kistelepülések hihetetlenül rossz helyzetbe kerülnek. Egyetlen kiutat az jelenthet számukra, ha képesek összefogni a települések.

Bende György : Azt mondják, a koráb bi rendszerváltás nyertesei lesznek az EU nyertesei, s a rendszerváltás vesztesei a csatlakozáskor is vesztesek lesznek. Ezen kellene segíteni, és éppen ezekkel az eszközökkel, az emberek felkészítésével, az érdekvédelemmel, a párbeszéddel. Az idő, nagyon fontos most gyorsan, időben cselekedni.

Dobosy László (Ózd, múzeum igazgató) : most adta nyomdába könyvét, az Ózd környéki 29 településről az anyagot, mely fotókkal illusztrált, mindent összeszedtek a helyi látnivalókról, infrastruktúráról, stb. Idecsalogató anyag lenne, de sok dolog kiderült: nincs nagyon sok szép természeti képződmény, ill. az olyan kevés, mint pl. Arló, Lázbérc. Tehát a túrizmusra a településeknek, kastélyok és látványos földrajzi képződmények híján, önmaguknak kell megteremteni azt, amiért a vendégek ide jönnek.
A hegyháti térség főleg, amely gazdátlan. A kerékpárút Szilvásvárad felé összeköttetést és kapcsolatot teremthetne pl. Borsodbóta és az itteni vidék között. A gömöri – putnoki kistérség sokkal jobban szervezett. Arra lenne szüks ég, hogy minden település valami sajátosat találjon ki, maguk teremtsék meg a vonzó programokat, akár több község összefogásával. Ez nem feltétlenül a tájház, mert minden községben egy-egy ilyen, az már unalmas, nem vonzó. Királdon van még megmenthető érték a bányászmúlt, de már az utolsó pillanatban vagyunk. Egyedit kitalálni – ez lenne a fontos, ismétlésnek nincs értelme. Más, hatékony példákból tanulni.
„Vaskultúra útja”. Németországból indul, több országot érint, minket is, majd átmegy Szlovákiába, ott ér véget. Ez is elkerüli Királdot és a térséget. Tulajdonképpen a vasipari kultúra bemutatására, nálunk nincs jelentős ipari emlék, Angliában és Németországban igen. Óriási múlt, rengeteg ipari emlék.
Fontos, hogy a térség adjon hírt önmagáról!!

Bende György : a bicikli út fontossága – legyen közös szál, ami mentén a közös gondolkodás elindulna. Ha az önkormányzatok nem keresik egymást, akkor tegyék ezt meg a civil szervezetek. Majd ők nyomást gyakorolnak a saját képviselő testületekre.
Még az idén a Sajó folyóra viziturát szerveznek (hajóval, tutajjal?) Tiszaújvárosig akarnak csorogni, előre értesítik a településeket, megörökítik az utat. Most tervezik ezt a projektet, amelynek a címe: „a Sajó, ami összeköt bennünket”

Dobosy László : Az 1960-as évekig a Sajón élénk vízi élet volt jellemző, Sajónémetinél volt a csónakház, kajak –kenu szakosztály működött.
Péterfi Ferenc: röviden ismerteti a Bács-Kiskun megyei közösségi munkás hálózat példáját. Településenként 1 fő közösségi munkást alkalmaznak ott. A Munkaügyi Központ segítségével megvalósult képzésük, felkészítésük során saját egyesületet alapítottak, s ennek keretében mára már önfoglalkoztatóvá vált az a hálózat. Nem jó, ha az önkormányzathoz kötődik, mert könnyen egyfajta ügyintézővé válhat a helyi közösségi munkás szerepe, degradálódik.

Bárdos Géza (Ózdi Munkaügyi Központ) : Abszolút rugalmasan viszonyulnak a felvetett lehetőségre.

Bende György: Ő is jónak érzi, ha nem az önkormányzathoz kötődnek, akkor nincsenek kiszolgáltatva a helyi, sokszor önös érdekeknek.

Horváthné Budai Julia: Ne rögtön az egész térségben, mind a 29 településben gondolkodjunk, hanem kisebb, könnyebben megvalósítható méretekben. Azok az utak járhatók itt is, amelyek már működnek a települések között, legyen az akár 5 vagy 7 vagy éppen 2-3-4 község. Az élet, a hagyományok és az emberi tényezők így hozhatják természetes módon össze ezeket a falvakat. Érjük be kisebb léptékű elindulással.
Szilvásvárad és Királd mindössze 25 km. A kerékpárút összekötő út és közben kapocs is lehetne a települések között.

Péterfi Ferenc: Kisközösségi rádiózásról, mint lehetőségről beszélt, amely kis falvaknak kínál közösségi összefogásra lehetőséget.

Bárdos Géza : Nagyobb az esély a térségben, hogy civil szervezetek teremtsenek munkahelyeket a következő időkben, mint a vállalkozói szféra. A multik nem szimpatikus foglalkoztatók, eddig rájuk építettek, ami hiba volt, abszolút kiszolgáltatottá tette az embereket és a településeket. Sajnos nincsen még köztes, kisvállalkozói réteg.

Akkor hogyan tovább? Merre lehetne, kellene ezt a találkozót követően elindulni?

Bende György : Meglévő civil szervezetek összefogását ki kellene alakítani, megismerkedni egymással, tovább folytatni a kisközösségek felkészítését, képzését, fejlesztését. Stratégiát kell kiépíteni.

Bárdos Géza : A civil szervezetek pl. interneten sincsenek fenn, csak 4-5-öt talált, mikor keresgélt a térségről. A megjelenítés, az elérhetőség fontos lenne így is, ha fejlődne.

A vállalkozói összefogás, összekapcsolódás esélyeit is keresni kellene.
Ügy, sokféle ügy kellene : pl. bicikli út, Sajó tisztítás, közös rendezvények – élő kapcsolat.
A fiatalok ügye, az ittmaradásuk, a lokálpatriotizmus kialakítása: hagyományok és modern eszközök egyszerre való felhasználása.

2. műhely munkájából:

A csoport munkában felvetett problémák és ötletek nyolc témakör köré csoportosíthatók: Amihez összefogás kellene: egyesületek (alapítványok) munkáját összehangolni, nyilvánosságra hozni, ki mivel foglalkozik és hol. Kire, miben lehetne számítani, közös programok, bemutatók, stb. Az összefogás csak területileg organikus, nem kell mindig mindenkinek összefognia, a több kis színes mozaik kiad egy egységet. A csoportbeszámolók után az Észak-magyarországi Regionális Ifjúsági Tanács aktuális pályázati lehetőségeinek, feltételeinek ismertetése, kiosztása következett.

A műhelymunkák utáni zárógondolatok:

Péterfi Ferenc: Hogyan tovább? Közösségi munkás hálózat hangsúlyozása, közös ügyek megfogalmazása és közös cselekvések elindítása, a többi felsorolt fontos teendő mellett. Bázisa lehet, lesz a helyi fejlesztéseknek hamarosan a régió szakmai szervezete a Dialóg a Közösségekért Egyesület. Mi rendelkezésre állunk, vagyunk és maradunk a térségben.
Köszönet a helyieknek a szeretettel és gondoskodással végzett munkáért.

14.15 A „Fújhatjuk ” című angol film vetítése, amely egy bánya bezárásának történetét mutatja be ?

Királd, 2003. március 6.

Dokumentumok