Dokumentumok

Nyomtatóbarát változat

Cím:	Fejlődéstörténet avagy a helybenjárás különféle módozatai?
Szerző:	Vercseg Ilona
Ország:
A kiadás helye:
A kiadás éve:	2004
Kiadó:
Terjedelem:
Nyelv:
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, állampolgári részvétel
Állomány:	Közösség konferencia - 2004
Forditas:
Megjegyzés:
Annotáció:
Leltár:
Raktári jelzet:	E

Vercseg Ilona: Fejlődéstörténet avagy a helybenjárás különféle módozatai?
Az önkormányzásban való állampolgári részvétel gondolatának és gyakorlatának alakulása – kecskédi, cserkúti, kőbányai, rákoscsabai és szegvári példák

Elhangzott a 2004. évi, Varga A. Tamás tiszteletére rendezett „Közösség” konferencián

Az állampolgárok bevonása a helyi önkormányzásba régóta foglalkoztatja a hazai közösségfejlesztőket.

1983-1986 Bakonyi kistérség – Bakonyszentkirály, Bakonyoszlop, Csesznek
Fejlesztők: Varga A. Tamás, Vercseg Ilona
E korai munkának számos állampolgárságot fejlesztő vonatkozása volt, zömmel közvetettek, mint amilyen pl. a francia demokráciával való ismerkedés lakossági cserék keretében, vagy a helyi nyilvánosság szervezése kalendáriumokon, helyi filmek készítésén keresztül. Egy közvetlen eleme is volt már ennek a munkának: az 1985-ös tanácsi választáson, amelyen először indulhatott egy körzetből két jelölt, a közösségfejlesztők segítették a civilek kampányát – filmre vettük a jelöltek választási elképzeléseit és a filmet a helyi boltokban 3 napig non-stop vetítettük.

A naivitás éve: 1990
Az első önkormányzati választás után számos településen, ahol már korábban is történtek civil kezdeményezések, civilek kerültek be a helyi hatalomba. Akkor örömmel üdvözöltük ezt a fejleményt, azt hívén, hogy a hatalomba választott civilek természetszerűleg együtt működnek majd az állampolgárokkal és a településeken valódi helyi önkormányozás jön létre. Ebbéli örömünknek és hitünknek egy Parola-számot szenteltünk: nyertünk! hittük. Akkor még nem tudtuk, hogy a valóság ettől merőben különbözni fog, mert a szerep megszólítja a teljesítőt, s a demokratikus hagyomány-nélküliség, a régi vezetési minták valami egészen mást eredményeznek: a civilek „rablókból” rendre „pandúrok” lettek … Fokozatosan rájöttünk arra is, hogy az önkormányzatok gyengék a tervezésben, s hogy valójában az ügyek vezetik a képviselőket, s nem ők az ügyeket. A tervezés fontosságának gondolata ezekben az években alakult ki és erősödött meg a közösségfejlesztőkben.

Kecskéd, 1993-95
Közösségfejlesztők: Vercseg Ilona, Mészáros Zsuzsa
Ebben az akkor mindössze 1800 lakost számláló Komárom-Esztergom megyei faluban próbálkoztunk először a társadalmi tervezéssel, s a közösségi felmérés itt először kifejlesztett módszerével sikerült aktivizálnunk és bevonnunk a helyi lakosokat egy társadalmi tervezési folyamatba, amelyből egy helyi civil cselekvési terv született.
Ez a terv távlati és azonnali cselekvéseket egyaránt tartalmazott. Környezetvédelem, településrendezés, tó, nyilvánosság témákban születtek cselekvési javaslatok. A legtávlatosabb a környezetvédelmi témakör volt, s talán nem véletlen, hogy ebből született meg a legkevesebb azonnali cselekvési javaslat. A téma túlságosan nagy és nehéz volt ahhoz, hogy a helyi közösség kezelni tudta volna, de a környezettudatos gondolkodás kialakulása a közösségben megkezdődött. A többi témákban a helyi közösség szinte azonnali és igen figyelemre méltó eredményeket ért el.
A lakosság kezdeményező csoportja 1995 februárjában a képviselőtestület elé vitte a cselekvési tervet, amelyből témánk szempontjából kiemelendő az „Együttműködés a civil szervezetek és az Önkormányzat között” című rész:
- „a közösség által felismert probléma kezelése csakis az Önkormányzattal együttműködve lehetséges, mert az az önkormányzat formális lehetőségeit informális kapcsolatépítéssel és források megszerzésével egészíti ki,
- a lakossággal való folyamatos együttműködés nagymértékben hozzájárul a helyes döntések meghozatalához, a lakosság tudásának és társadalmi munkájának hasznosításához.”
A testületi ülésen megszületik a „patrónusi rendszer” intézménye, ami esetükben azt jelentette, hogy minden képviselő „patronál”, vagyis rendszeres kapcsolatot tart fenn egy helyi civil szervezettel. Mivel azonban e kapcsolattartásnak nem alakultak ki rendszeres munkaformái (intézményei), a lakosság a továbbiakban - a közös megegyezés talaján – rendre akciókkal, tiltakozással reagált a cselekvési tervtől eltérő intézkedésekre.

Cserkút, 1995-96
Közösségfejlesztő: Vercseg Ilona
Ebben a Baranya-megyei 320 lelkes kis faluban is megszületett 1995 novemberében egy lakossági cselekvési terv, amely esetükben a helyi munkahelyteremtéssel – különös tekintettel a turizmusra -, Cserkút működésével és külső megjelenésével, a környezet és a természet védelmével és Cserkút társadalmával kapcsolatosan fogalmazott meg javaslatokat az önkormányzat és a lakosság cselekvő csoportjai számára.
Ebben a munkában ismerődött fel a közjóért történő civil cselekvés megkülönböztetésének szükségessége az ún. kedvtelési, azonos érdeklődés köré szerveződő csoportokétól, akiknek munkája a tagok ill. a résztvevők alkalmi vagy huzamosabb ideig fennálló igényeit elégíti ki. Mert bár az utóbbi csoportok működésének is van közvetett társadalmi haszna, a közjó szolgálata közvetlenül hat a helyi társadalom egészére és befolyásolja az egész közösség fejlődését.
Az angolok különbséget tesznek social participation és civic participation között (Citizenship Survey, 2001). A social participation a klubokban, szakkörökben, egyesületekben, önsegítő csoportokban, jótékonysági tevékenységben való részvételt jelenti, míg a civic participation az önkormányzattal való kapcsolatfelvétel gyakoriságát, a döntésekben való részvételt, a kontrollt, az alternatív civil megoldások kidolgozását és benyújtását, a gyűléseken, tűntetéseken való részvételt jelenti. 1995-ben még nem gondolkodtunk e kérdésről ilyen plasztikusan, mindenesetre már felmerült a közjó szolgálatának gondolata és felismerődött a civil egyeztetés helyi intézményei létrehozásának fontossága.
Részlet a cserkúti cselekvési tervből:
„ … Cserkút társadalmának javulásában a legnagyobb szerepet a közjóért szerveződő cselekedeteknek szántuk. Az azonban, hogy ki mit gondol közjónak, igen eltérő lehet, ezért ezeket a gondolatokat meg kell osztani egymással. Csakis az Önkormányzat és a civil szervezetek, a lakosság folyamatos párbeszédében születhetnek jó kompromisszumok…
… Az Önkormányzatnak folytatnia kellene, de jobban érvényesítenie azt a gyakorlatát, hogy döntéseit a civil szervezetek képviselőivel együtt készíti elő. Javasoljuk, hogy e munkába vonja bele az aktív, településükért sokat tevő polgárok széles körét is, akik minden különösebb funkció nélkül vállalnak közösségi munkát….
…Kulcsfontosságú lenne, hogy a meglévő szervezetek éljenek is demokratikus jogaikkal. Egy társadalom - legyen az bármilyen kicsiny helyi társadalom - bonyolult szövevény, különféle érdekek, akaratok, elképzelések erősítik és oltják ki egymást és semmilyen vezetés alatt nem érvényesülhet tiszta irányvonal. Kiváltképp demokráciában nem, melynek lényege éppen a jó kompromisszumok meghozatala. Ahhoz, hogy ilyenek létrejöjjenek, kulturált és nyílt csatákra van szükség a törvényszabta keretek között. Azok, akik információra és nagyobb - nem kizárólagos! - befolyásra akarnak szert tenni, maguk is kezdeményezzenek azért, hogy informáltabbak legyenek és hogy érdekeik jobban érvényesüljenek. A civil szervezeteknek lehetősége, hogy nyomást gyakoroljanak a képviselőtestületre, ha nekik nem tetsző döntéseket hoz.”

Ehhez képes az e tárgyban született konkrét gyakorlati eredmény meglehetősen szolid: megszületett a „minden hónap első hétfő estéje” intézménye. Ezt azt jelentette, hogy a képviselőtestület tagjai és a civil szervezetek vezetői rendszeresen találkoznak és megvitatják az aktuális ügyeket. A folyamat során igen nagy mértékben fejlődött Cserkúton a civil tudatosság, amely sajnálatosan hatalmi harcokban, de néhány fejlődést eredményező konfliktusmegoldásban nyilvánult meg.

Kőbánya, 1997
Közösségfejlesztők: Gosztonyi Géza, Makk Katalin, Péterfi Ferenc, Vercseg Ilona
Kőbányán fiatal, kevés társadalmi tapasztalattal bíró fiatal szülőkkel – leginkább anyákkal – dolgoztunk, ahol minden korábbi munkánknál erősebben nyilvánult meg a munkánk iránti igény, az, hogy milyen nagy szükség van a közösségfejlesztői szakmai segítségre olyan közösségben vagy célcsoportban, amelyik nem képes megszervezni önmagát. Célcsoportunk tagjai nehezen köteleződtek el, de egy hosszas, de élményteli tanulási folyamaton keresztül megértették az állampolgári cselekvés lényegét és egyes technikáit is elsajátították. Bebizonyosodott – mint már annyiszor! - hogy meglévő civil erők nem elégségesek sem a szomszédságok civil álláspontjának kialakítására, sem azok rendszeres képviseletére, s hogy a további, sőt folyamatos lakossági aktivizálásra nagy szükség lenne.

Részletek a kőbányai cselekvési tervből:
„A közösségfejlesztési projekt további lehetőségeit a Kőbányán lakók szükségletei és helyi, önsegítő tevékenysége határozza meg. A közösségi felmérés egyértelműen igazolja, hogy a szülők szükségletei túlmutatnak a gyermekellátás problematikáján az egzisztenciális- és lakóhelyi szükségletek irányába. Szükséges és lehetséges, hogy
· a projekt kiterjedjen a 2 szomszédság teljes lakosságára;
· minél több kerületi szomszédság szerveződjön és erősödjön meg;
· a szomszédságokban kialakuljon a közösségi szellem és fejlődjön;
· a közösségi élet az ittlakók által legyen szabályozott és a szabályokat be is tartsák;
· hogy a lakóknak átlássák a döntési folyamatokat;
· hogy a döntésekbe egyre nagyobb beleszólásuk legyen és hogy
· a lakosságot konkrét helyi cselekvésekben és képzések keretében is, fel lehessen készíteni minderre.
Más szóval kifejezve: fontosnak tartanánk, hogy Kőbányán létrejöjjenek további civil szervezetek és kialakuljon egy strukturált helyi társadalom…”

A helyi társadalom erősítése, a szomszédságok szerepének növelése
Háttéranyagunkból egyértelműen kiderül, hogy a kőbányaiak hajlandóak önkéntes munkára, ám azt tapasztaltuk, hogy ezt csak rendszeres bátorítással, segítséggel, koordinációval tudják megvalósítani.”

Felismerődött egy helyi közösségi munkás hálózat kifejlesztésének és alkalmazásának szükségessége. További részlet a cselekvési tervből:

„… Az újonnan alkalmazott közösségfejlesztők kezdjék meg a Közösségi felmérés eredményeire épülő lakossági munka szervezését
· alakítsanak ki egy szomszédsági közösségi munkás hálózatot
· szervezzenek közösségfejlesztői képzéseket az önkéntes közösségfejlesztők számára
· segítsenek az önkénteseknek megtervezni saját szomszédságuk közösségi munkáját, adjanak ehhez információkat, szervezzenek kapcsolatokat, stb.
· segítsenek az önkéntes közösségi munkásoknak a szomszédsági nyilvánosság megszerveződésében (új civil szervezetek alakulása, hírlevelek, helyi rádió, helyi tv közösségi adásai, stb.)
· segítsék lakossági fórumok szerveződését a szomszédságokban
· segítsék az érdekegyeztetéshez szükséges állampolgári ismeretek és technikák képzéseken történő elsajátítását
· segítsék az Önkormányzat és a civilek közötti folyamatos párbeszédet és együttműködést. Kapcsolják be a munkába a kerületi üzleti szektor szereplőit is.”

A kőbányai munka eredményeinek legfőbb újdonsága számomra az volt, hogy itt készült el az első szakszerű civil beadvány (petíció), éspedig egy park felújításával kapcsolatosan, amelyet az időközben megalakult Kőbányai Szülők Egyesülete az önkormányzat Településfejlesztési Bizottsági ülése elé vitt, az jóvá is hagyta, és a terv az önkormányzat és a civilek együttműködésével meg is valósult. Fontos, hogy a felújítás után a park működtetése is együttműködésben valósult meg.
Tovább folytatódó és erősödő civil jelenlétről azonban sajnos nem számolhatunk be – inkább lecsengő, majd csendben kimúlóról -, s ennek számos oka van, amelyek elemzését most nem tekintem feladatomnak, épp csak jelzem a hiányokat: a demokráciát akaró társadalmi atmoszféra hiánya, a segítés (közösségfejlesztés, felnőttképzés) intézményeinek esetlegessége és kapacitáshiánya, a lakossági önsegítés anyagi feltételeinek a hiánya, stb.
A kőbányai szülők munkájuk során folyamatosan megütköztek a hatalommal: átélték, hogy milyen az, amikor kampánycélokra használják fel őket; vagy amikor többszörösen elnapolták a testületi ülés napirendjéről az ő beadványukat, s amikor végül napirendre került, a lámpalázas szülők mikrofonba beszélve a mintegy 80 fős testület előtt, látták, hogy többen beszélgetnek, újságot olvasnak, szunyókálnak, stb. Alkalmazták hát a régi jó „szocialista” kijárási technikákat: az egyesületi elnök névnapján virággal és csokoládéval köszöntötte a jóléti előadót, igyekeztek jó kapcsolatot tartani mindenkivel és nem konfrontálódni, stb.

Rákoscsaba, 2003 –
Közösségfejlesztő: Pájer Ildikó, konzulens: Vercseg Ilona
A XVII. kerületi városrészben beinduló közösségfejlesztési folyamat számos hasonló és különböző elemet is tartalmaz az eddigiektől, erre most nem térek ki. A helyiekkel szemben kissé igazságtalanul, de a témánk szempontjából adekvát módon most egy ott szerzett meghatározó élményemet szeretném megosztani, amely annak a szakadéknak a mélységéről és átjárhatatlanságáról szól, amelyik a hatalom emberei és a lakosság között húzódik az információ- és kompetenciahiány vonatkozásában. Arról szól ez a példa, hogy hosszú még az út odáig, ameddig a civilek valóságos partnereivé válhatnak a helyi hatalomnak és egyenlő felekké válnak a helyi önkormányzás bonyolult folyamataiban.

Rákoscsaba legfőbb gondja a közlekedés. A fővárossal összeköttetést biztosító egyetlen Pesti út kilométereken és órákon át tartó dugók színtere, az ún. elővárosi közlekedés javítása pedig az egyetlen lehetőség e helyzet megváltoztatására. A közösségfejlesztők kezdeményezését átvevő helyi csoport lakossági fórumot hívott össze e tárgyban, melyre meghívta az országgyűlési képviselőt, a polgármestert és a képviselőtestület tagjait. A fórum színhelyén minden belépő kapott egy felhívást-röplapot, amely aláírásgyűjtést jelent be, hogy „fölvegye a harcot az illetékes hivatalokkal” (akik egyébként a teremben jelen voltak). A probléma elővezetése után az országgyűlési képviselő szakszerűen és részletesen tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy milyen képviselő háttérmunka eredményeként született meg a minap az az országgyűlési döntés, amelynek értelmében az elővárosi vonalat felújítják. Részletesen ismertette a tervezés, a döntés, a közbeszerzési eljárás, a munkák beindulásának várható idejét. A civilek reakciója a döbbenet után a teljes behódolás volt: „tessék csak szólni és mi azonnal jövünk és segítünk!” Mármint ásni, ha szükség lesz rá…

Szegvár, 2002 –
Közösségfejlesztő: Vercseg Ilona, Hajnal Ágnes
Szegvár az én jelenlegi nagy reményem, éspedig több okból:
- a települési közösségi életnek – a social participation-nak - komoly hagyományai vannak Szegváron,
- a közösségi munkában a közösség kezdeményező lakosai magas szintű tudással rendelkeznek,
- fogékonyak a közösségi szerepkör kitágítására, elköteleződtek a helyi civil társadalom megerősítése mellett,
- az önkormányzat alapvetően együttműködő és eddig a keletkező konfliktusok is kezelhetőek voltak.

A munka újdonságai:
- a közösségfejlesztő közvetetten, a „központi magon” keresztül kezdeményez,
- a fejlesztői folyamat során folyamatos a képzés, mintegy háttértevékenységként,
- folyamatos az önkormányzat és a központi mag ill. a szélesedő kör együttműködése, párbeszéde (állandó részvétel, külön összejövetelek képviselőknek, testületi ülés, stb.)
- folyamatos az élményt adó közösségi együttlét (szomszédságok tarhonyája, közösségi nap, kistérségi civil találkozó),
- minden közösségi összejövetelen jelenléti ív születik, majd jegyzőkönyv, amelyek a könyvtárban hozzáférhetők,
- új munkaformák kerülnek bevezetésre: munkacsoportok, bizottság, képviselők meghívása a szomszédságokba, egyesületi ülésekről jegyzőkönyveket küldünk a testületnek, a civilek eljárnak a bizottsági ülésekre (mindenkinek van választott bizottsága), a nyilvánosság munkacsoport tagjai részt vesznek a testületi üléseken, stb.

Célunk:
- bizalmi hidak építése a kormányzók és kormányzottak közé,
- az önkormányzat demokratizálása,
- olyan mechanizmusok kiépítése, amellyel a közösség tudását fel lehet használni a helyi önkormányzati problémák megoldására,
- fórumot biztosítani a szakemberek vitáinak,
- fokozni a kommunikációt a társadalmi szereplők között,
- a választott és kinevezett kormányhivatalnokok kreativitásának fokozása,
- a feszültségek enyhítése,
- a kormányzás folyamatának depolitizálása.

A munka további fázisaiban az állampolgárok bevonását mind mennyiségileg, mind minőségileg fokozni szeretnénk:
o a civil társadalom erősítésével és integrálásával, a lakosság folyamatos bevonásával,
o a lakosság tanulásával az önkormányzatiság területén,
o az egyeztetés rendszeres intézményeinek létrehozásával.

Be kell látnunk azonban, hogy a mégoly nagyszerű helyi adottságok sem képesek pótolni bizonyos társadalmi hiányosságokat, amelyek korábbi munkáink meghaladhatóságát és egy új minőség létrehozását kérdésessé teszik. A legfontosabbak:
- mind az önkormányzat, mind a civilek képzetlenek önmaguk szerepeit, a demokráciát és a hétköznapi demokrácia munkaformáit illetően,
- a helyi cselekvésnek nincs megfelelő nagyságrendű támogatási formája,
- hiányzik a feltétele a helyi szervezői kapacitás nagyságrendekkel történő fokozásának – nem tudunk közösségi munkásokat munkába állítani.

Stratégiánk a Vargától megtanult „előre menekülés”, a nagyobb szintre történő kimozdulás: kistérségi civil ügyek azonosítása, kistérségi civil fórum, közösségi tanács stb. létrehozása.

Részlet a Közösségfejlesztők Egyesülete 2003-2005-ös stratégiai tervéből: „A helybéli civil szervezetek általában egymástól elszigetelten dolgoznak. Gyakran hétköznapi eseményeket szerveznek, vagy egy hobby hozza a lakosokat időről időre együvé. Valószínűsíthető, hogy e szerveződések kimozdíthatóak lennének a maguk partikularitásából és kapcsolatokat lehetne kifejleszteni közöttük. A közöttük rendszeressé szervezett párbeszéd kialakíthatna egy, a helybeliségről folytatott kommunikációt, s ez megsokasíthatná a településükért, térségükért, a helyi közjóért tenni is hajlandó helyi polgárok számát. A folyamatot kommunikáció fejlesztésével és képzésekkel segítenénk, s mindezek révén egy magasabb szintű civil tudatosság alakulna ki a civilek helybeli társadalmi szerepéről, a terület fejlődési esélyeiről, a fejlesztéseket támogatni hivatott országos és uniós lehetőségekről.

Az együttműködést rendszeressé tevő új intézmény neve lehetne pl. közösségi tanács – vagy más hasonló -, amelyben a helyi szervezetek képviselői, valamint helyi véleményformálók tudatosan gyakorolnák állampolgári és civil szervezeti funkcióikat és elképzeléseket fejlesztenének ki a terület jövőjével kapcsolatosan, majd ezeket képviselnék is a helyi, területi döntéshozatalban. Működtethetnének helyi irodát, alkalmazhatnának szakembert, akik a tanácsok által fontosnak tartott kérdésekben kidolgoznák-dolgoztatnák a civil álláspontot. A tanácsok konzultatív státusszal rendelkezhetnének a helyi döntés-előkészítésben és részt vehetnének a döntések végrehajtásának ellenőrzésében is.

A közösségi tanácsok tehát nem a közvetlen helyi cselekvésre fektetnének súlyt, hanem inkább a fejlesztés irányainak, aktuális kérdéseinek és a végrehajtás módjainak meghatározásában képviselnének egy jól kimunkált civil álláspontot.”

Végezetül sajnálattal bár, de meg kell állapítanom, hogy a magyar közösségfejlesztés problémái még mindig inkább mennyiségiek, mint minőségiek, vagyis még mindig a helyi szervezettségi szint emelésének szükségességéről, s nem az együttműködés és önkormányozás közös munkaformáiról szólnak.

Nagyon nehezen születnek helyi közösségek.

Kunbábony, 2004. október 29.

Dokumentumok