Dokumentumok
Cím:
Összefoglaló dokumentum az ENSZ közgyűléséről
A kiadás éve:
2001
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
önkéntesség, önkéntesek
Megjegyzés:
Raktári jelzet:
E

A/AC:253/16/Add.7
13

Egyesült Nemzetek

KÖZGYŰLÉS


Szétosztás: Általános

2000. február 10.

Eredeti: angol nyelven


A „Társadalmi fejlődés és a további kezdeményezések” címmel megrendezett világ csúcstalálkozó állásfoglalásának végrehajtására összehívott közgyűlés különleges ülésszakának előkészítő bizottsága

Második ülésszak

2000. április 3-14.

Az előzetes napirend 2. pontja A/AC.253/12.

Előkészületek a „Társadalmi fejlődés és a további kezdeményezések” címmel megrendezett világ csúcstalálkozó állásfoglalásának végrehajtására összehívott közgyűlés különleges ülésszakára

Az Egyesült Nemzetek testületei és különleges ügynökségei, valamint más érintett szervezetek által benyújtott, a további tevékenységre és kezdeményezésekre vonatkozó jelentések és javaslatok áttekintése

A Főtitkár megjegyzése

Kiegészítés

Az Egyesült Nemzetek Önkéntes Programjának közreműködése Jelen jelentést csak azon a nyelven adják ki, amely nyelven benyújtották.

1. A „Társadalmi fejlődés és a további kezdeményezések” c. világ csúcstalálkozó állásfoglalásának végrehajtására összehívott közgyűlés különleges ülésszakának Előkészítő Bizottsága az 1. előterjesztéshez tartozó függelék 14. pontjában (1) felkérte az Egyesült Nemzetek Önkéntesei programot, az Önkéntesek Nemzetközi Éve központi szervezetét, hogy készítsen jelentést az önkéntesség szerepéről a társadalmi fejlődés előmozdításában, és tegyen javaslatokat a továbbfejlesztésre.
2. A fenti felkérésre az Egyesült Nemzetek Önkéntesei által készített jelentést az Előkészítő Bizottság tájékoztatásául a Főtitkár mellékelten továbbítja.

Megjegyzés

(1) A Közgyűlés Hivatalos Jegyzőkönyve, Ötvennegyedik Ülésszak, 45. számú kiegészítés (A/54/45 és javítás), VI. fejezet. B. rész
[Official Records of the General Assembly, Fifty-fourth Session, Supplement No.45 (A/54/45 and corrigendum), chap.VI, sect.B.]


Önkéntesség és társadalmi fejlődés


Bevezetés

6. 1. Az 1995-ös, a Társadalmi Fejlődésről szóló Koppenhágai Világ Csúcstalálkozón mintegy 117 ország kifejezte elkötelezettségét, hogy intézkedéseket tesz tíz területen a szegénység mérséklésére, a teljes foglalkoztatás támogatására és a társadalmi integráció biztosítására. Bár az önkéntességről külön nem volt szó Koppenhágában, hivatkoztak arra, hogy az önkéntesség és közösségi szervezetek fontos szerepet játszanak a társadalmi és gazdasági haladásban. 2. A „Társadalmi fejlődésről és a további kezdeményezésekről” szóló világ csúcstalálkozó állásfoglalásának végrehajtására összehívott Közgyűlés különleges ülésszakának Előkészítő Bizottsága első ülésén, 1999 májusában, a japán kormány javaslatot tett arra, hogy a különleges ülésszakon foglalkozzanak az önkéntesség jelentőségével a társadalmi fejlődésben. Az Egyesült Nemzetek Önkéntesei (United Nations Volunteers – UNV), mint az Önkéntesek Nemzetközi Éve 2001 központi szervezete, felkérést kapott, hogy készítsen jelentést, és tegyen javaslatokat további kezdeményezésekre a Közgyűlés 2000 júniusi különleges ülésszakára. Ezen jelentés előkészítésének részeként az UNV nemzetközi eszmecserét szervezett az állami, a magán és önkéntes szektorban dolgozó, az önkéntességgel foglalkozó szakértők részvételével New York-ban 2000. november 29-30-án.3. E jelentés kiindulási pontja az, hogy az önkéntesség kiemelkedő szerepet játszik a jóléti és ipari társadalmak, valamint a fejlődő országok haladásában, és az önkéntes munkán nyugszik a civil szervezetek, szakmai szövetségek, szakszervezetek és sok államilag támogatott decentralizált szolgáltatás tevékenysége. Ezen túlmenően, a fiatalok, az idősek, a családok, a fogyatékosok és más társadalmi csoportok jelentős mértékben az önkéntességen keresztül vesznek részt a nemzetek kulturális, gazdasági és társadalmi életében. . Az önkéntes tevékenység nagyságrendjéről és hatásairól azonban általában nincsenek adatok. Eddig mind nemzeti, mind nemzetközi szinten kevés figyelmet szenteltek a politikai intézkedések hatásának is abból a szempontból, hogy ezek hogyan befolyásolják az egyének képességét és szándékát,vagyis azt, hogy miért és milyen önkéntes munkát vállalnak. A nemzetközi közösségnek módjában áll megerősíteni az önkéntesek szerepvállalását, az anyagi eszközöket és a társadalom különböző területeiről származó emberi erőforrásokat az aktívabb állampolgári részvétel érdekében, amely egyaránt szolgálja a nemzetek, a közösségek és az ilyen szerepet vállaló egyének javát. A jelentés négy fejezetből áll. Az első fejezet szempontokat ad az önkéntesség meghatározásáról szóló vitához, és bemutatja és az önkéntesség országonként és regionálisan különböző gyakorlatát az önsegítéstől a szolgáltatásokban való részvételen át a társadalmi kampányok lebonyolításáig. . A második fejezet megvizsgálja, milyen előnyei vannak az önkéntességnek egyrészt a társadalom egészére, másrészt az önkéntes munkát végző egyénekre nézve, különös tekintettel a Koppenhágai Nyilatkozat és Cselekvési Program három prioritására: a társadalmi integrációra, a szegénység csökkentésére és a teljes foglalkoztatásra. A harmadik fejezet az önkéntesség alapvető kérdéseit vizsgálja meg, így a globalizációt és az állami, valamint a piaci szektorral való kapcsolatot. A negyedik fejezet ajánlásokat fogalmaz meg a kormányok számára az önkéntesség erősítése és támogatása érdekében.

Első fejezet: Meghatározások és tevékenységi formák5. Az önkéntesség jelentéstartalma és formái a társadalmi körülményekkel együtt változnak, a történelem, politika, a vallás és a kultúrahatására. . Ami az egyik országban önkéntességnek számít, annak a másikban nincs presztízse, mert alulfizetett vagy munkaerő-igényestevékenységnek tartják. Mégis, az értelmezések jelentős eltérései ellenére, meghatározhatók azok az alapvető sajátosságok, amelyek együttes jelenléte az önkéntes munkát megkülönbözteti más tevékenységtől.

6. Az önkéntesség három legjellemzőbb tulajdonsága, hogy anyagi érdekektől mentes, szabadon választott és mások javát szolgálja. Először is, aki ezt a tevékenységet vállalja, nem anyagi ellenszolgáltatásért teszi (bár a költségek megtérítése és jelképes fizetség megengedhető). Másodszor, ez a vállalás önkéntes, az egyén saját, szabad akaratán múlik (bár itt is vannak átmeneti területek, mint például az iskolai közösségi munka: bátorítják, néha pedig előírják a diákok részvételét az önkéntes munkában; vagy az Élelem a Munkáért (Food for Work) programok, ahol kifejezetten a közösségi részvételért cserébe adnak élelmiszersegélyt). Harmadszor, nem szolgálhatja kizárólag az önkéntes munkát végző érdekeit, hanem más személyek vagy a társadalom egésze javára végzett tevékenység (noha elismert tény, hogy sok pozitívummal jár az önkéntes számára is).

6. Ezen a széles értelmezési tartományon belül az önkéntes tevékenységnek legalább négy különböző típusa különböztethető meg: a kölcsönös segítségnyújtás és önsegítés; a jótékonyság és a rászorultak szolgálata; a közösségi részvétel és állampolgári szerepvállalás; valamint a közügyek képviselete és társadalmi kampányok megvalósítása. Valamennyi tevékenységtípus jelen van a világ minden táján, de a megvalósulási formájuk, az arányuk és a variációik országonként jelentős eltéréseket mutatnak. A legnagyobb mértékben az adott ország gazdasági, társadalmi és politikai rendszere és fejlettségének foka befolyásolja az önkéntességet.

Kölcsönös segítségnyújtás vagy önsegítés

8. A fejlődő világ számos pontján a kölcsönös segítségnyújtás vagy az önsegítő csoportok jelentik a szociális és gazdasági támogatás legfőbb mechanizmusát. A közösségek alapvető jóléti és egyéb problémáinak megoldásában elsődleges szerepet játszik az önkéntesség, amely a kölcsönös segítségnyújtásban vagy önsegítő együttműködésekben jut kifejezésre, az informális kisebb rokonsági, nemzetségi és törzsi csoportosulásoktól kezdve a formálisabb önsegélyező hitelszervezetekig és jóléti csoportokig. Az önsegítés fontos szerepet játszik az iparilag fejlett Északi földtekén is, különösen az egészségügyi ellátásban és a népjóléti problémák megoldásában. Számos olyan szervezet működik, amelyek célja súlyos betegek vagy egyes betegségek gyógyítása, illetve a nélkülözőknek nyújtott anyagi és egyéb segítség.

Jótékonysági (filantróp) segítség vagy mások szolgálata

9.A jótékonyság, a filantróp segítség vagy mások szolgálata abban különbözik az önsegítő csoportoktól, hogy akinek része van ilyen segítségben, nem tagja a segítő csoportnak. Sokan úgy vélekednek a jótékonysági munkákról, hogy valahol ezekben is benne van a segítő érdeke. Az önkéntességnek ezen a formáját jellemzően civil társadalmi keretek között, önkéntes vagy közösségi szervezeteken keresztül gyakorolják, ugyanakkor néhány országban nagy hagyománya van az önkéntességnek az állami szektorban, és a gazdasági szektorban vállalt önkéntesség iránt is növekvő érdeklődés tapasztalható. Régi hagyomány, hogy az országok önkénteseket küldenek más országba humanitárius segítségnyújtás céljából, vagy elősegíteni a fejlődést Ez a gyakorlat egyaránt jellemző az iparilag fejlettebb Északi félteke és a Déli viszonylatában, de a déli országok relációjában is.

Részvétel

10. A részvétel alatt e helyütt az állampolgárok irányítási folyamatban betöltött szerepét értjük, a kormányzati konzultációs testületekben vállalt képviseleti szereptől egészen a helyi fejlesztési programokba felhasználóként történő bekapcsolódásig. Az önkéntességnek ez a formája minden országban fellelhető, de a legfejlettebb országokban erősebb hagyománya van az állampolgári szerepvállalásnak. A„részvétel” a fejlődés kulcsszava lett az elmúlt években, és a Koppenhágai Csúcstalálkozó is elismerte a részvétel alapvető szerepét a hatékony irányításban. Ugyanakkor erőteljes bírálatokat is lehet hallani, amelyek azzal érvelnek, hogy az, amit részvételnek neveznek, j valójában csak jelképes, és nem egyéb, mint eszköz arra, hogy a döntéseket legitimitálják.

Közérdekű ügyek képviselete és társadalmi kampányok szervezése

11. Közismertek az olyan eredmények, mint a fogyatékosok jogainak érdekében vállalt lobbizás a kormánynál, a taposóaknák betiltatása az egész világon, vagy a rasszizmus-ellenes intézkedések bevezetéséért folytatott küzdelem. Ezeknek az ügyeknek a képviseletét és az ezekkel kapcsolatos társadalmi kampányokat mind elszánt önkéntesek kezdték – gyakran aktivistáknak nevezik őket –, és vitték győzelemre, Önkéntesek érték el, hogy a HIV-fertőzötteknek és AIDS-betegeknek új jóléti szolgáltatások induljanak, felhívták a közfigyelmet az emberi jogok megsértésére és a környezet pusztítására, aktívan részt vettek a nők jogait védő mozgalmakban és a demokráciáért vívott kampányokban a világ számos részén. A kampányok egyrésze helyi jellegű, míg más kampányok globális méretűek. Például a taposóaknák elleni kampányt becslések szerint több, mint 300 millió önkéntes támogatta, több, mint 100 országból.

Második fejezet: Az önkéntesség előnyei

12. Az önkéntesség előnyökkel jár mind a társadalom egészére, mind az önkéntes munkát vállaló egyénre nézve. A Koppenhágai Nyilatkozat és Cselekvési program mindhárom kiemelt területéhez jelentősen hozzájárul az önkéntesség: nevezetesen a társadalmi integrációhoz, a szegénység csökkentéséhez és a teljes foglalkoztatottsághoz.

13. Először is, az önkéntesség gazdasági szempontból is jelentős hozzájárulást jelent a társadalomnak. Abban a néhány országban, ahol az önkéntességről empirikus vizsgálat készült, az önkéntes munka részesedése a GDP (Gross Domestic Product)-nek mintegy 8-14 %-át tette ki. A jogi szabályozás hatással van arra, hogy az egyének hajlandóak és képesek-e idejükből az önkéntes munkára is áldozni. (ilyen jogilag szabályozott feltételek például: a heti munkaidő hossza, a kötelező oktatás vége, a nyugdíjba vonulás időpontja, illetve a nők munkaerő-piaci részvételét meghatározó rendelkezések.) Tisztán gazdasági szempontból is nyilvánvaló, hogy mindez a kormányzati mérlegelés fontos tényezője lehet, és az önkéntesség kedvezőbb feltételeinek megteremtését eredményezheti minden szektorban, minden állampolgár számára.

14. Másodszor, a részvételt régóta a jó irányítás-kormányzás és a fejlődés lényeges alkotóelemének tartják. Az önkéntesség az egyik kulcsterület, amelyen keresztül kifejezésre jut az állampolgári elkötelezettség, az állampolgárok közötti bizalom és kölcsönösség. Mindennek továbbépítésével az önkéntesség hozzájárul a társadalmi kohézió és stabilitás erősítéséhez. Egy sokszor idézett megfigyelő, Robert Putman, arra a következtetésre jutott, hogy az országok különböző részei közt tapasztalható teljesítménybeli eltéréseket az úgynevezett „társadalmi tőke” különbségére lehet visszavezetni. Ennek jellemzője az önkéntes szervezetekben való részvétel, vagy a horizontális, hálózati állampolgári együttműködés. A politikai stabilitás és a gazdasági fejlődés ugyanúgy összefügg a társadalmi együttműködés fejlettségével, mint az emberi erőforrással (humán tőkével) és az anyagi javakkal. Ezt támasztja alá, hogy minél erőteljesebb és sokoldalúbb az állampolgári szerepvállalás és együttműködés, annál kevesebb küszködés jellemzi a közösségek életét.

15. Harmadszor, az önkéntesség segíti azoknak az embereknek a társadalmi integrációját, akik a perifériára szorultak vagy kirekesztettek. Például a fogyatékosok részvétele az önkéntes munkában megváltoztathatja azt a velük kapcsolatos általános negatív vélekedést (sztereotípiát), hogy a fogyatékosok csupán a gondozás passzív fogadó alanyai lehetnek. Ehhez hasonlóan, a fiatalok részvétele az önkéntességben lehetőséget nyújt az önfejlődésükre, és értékes alapot jelent az állampolgárság gyakorlásához. Az idősek számára az önkéntesség pozitív hatással van az „aktív öregedés” folyamatára, mert fenntartja és javítja a testi és szellemi kondíciójukat, és hozzásegíti a friss nyugdíjasokat egy olyan új életforma kialakításához, amelyben már nincs szerepe a munkahelynek.

16. Negyedszer, az önkéntesség szerepet játszik a teljes foglalkoztatottsággal összefüggő célkitűzések megvalósításában, mert hozzájárul a munkanélküliek munkaerőpiaci esélyeinek javításához. Az álláskeresőknek az önkéntesség önbizalmat adhat, kapcsolatokat a munkahelyek hálózatához, és lehetőséget bizonyos piacképes készségek fejlesztésére. Az önkéntesség új munkahelyek létrehozásához is vezethet azáltal, hogy olyan szolgáltatásokat teremt, amelyeket a későbbiekben az állam vagy a piac átvesz, és ami addig önkéntes munka volt, fizetett állássá változik. Például, a HIV-fertőzés és AIDS terjedésére az önkéntesek által adott innovatív válasznak köszönhetően, világszerte fizetett állások ezreit hozták létre a közegészségügyi és a privát ellátásban.

17. Ezen előnyök ellenére, számos országban fordított kapcsolat áll fenn az önkéntesség és a társadalmi kirekesztettség között. A leginkább marginalizálódott csoportok társadalmi részvétele a legalacsonyabb. A részvétel akadályai jól ismertek: szegénység, munkanélküliség, fiatalkori elidegenedés, szervezési tapasztalatok hiánya. Az önkéntesség akkor tud a lehető leghatékonyabban hozzájárulni a társadalmi integrációhoz, ha nagyobb részvétel lehetőségeket teremt a társadalomból kiszorult vagy kirekesztett csoportok számára is.

Harmadik fejezet: Az önkéntesség fő kérdései és kihívásai

18. A globalizáció nagy nyomással nehezedik az önkéntességre. Az iparilag fejlettebb országokban attól tartanak, hogy az önkéntesség csökkenhet a vallásos meggyőződés gyengülése, a hagyományos közösségek felbomlása és az individualizmus növekedése miatt. A fejlődő világban attól félnek, hogy a gazdasági elszigeteltség és a közkiadások csökkentése elviselhetetlen terheket ró a helyi közösségek önkénteseire és a kölcsönös segítségnyújtás egyesületeire. A nők növekvő munkaerőpiaci részvétele számos országban azzal a veszéllyel jár, hogy kevésbé lesznek aktívak az önkéntes munkában, ami különösen a gondozás területén jelent gondot; figyelembe véve azt is, hogy a fiatalok állampolgári elkötelezettségének csökkenése már most is és a jövőben még inkább nehézségeket okoz az önkéntes munkában. Az 1999-es, Humán Fejlesztési Jelentés (Human Development Report) kiemelte, hogy a munkaerő fejlesztése a fenntartható gazdasági fejlődés alappillére. A Jelentés rámutat, hogy az emberi erőforrás fejlesztésének az önkéntesség lényeges eleme - bár gyakran átsiklanak felette, és kevéssé tanulmányozzák -, az önkéntesség azonban a globalizáció nyomása alatt van. Ez egy súlyos kérdés, amellyel miden társadalomnak foglalkoznia kell.

6. Nem minden trend az önkéntesség ellen hat. A világ számos részén megfigyelhető a népesség elöregedése, ami egyfelől növekvő terhet rak az önkéntes gondozói szolgálatokra, másfelől azonban új lehetőségeket is jelent az önkéntes munkában az új és egyre aktívabb „harmadik korbeliek” számára. A kommunikációs technológia rohamos fejlődése a társadalmi párbeszéd csökkenésének kockázatával jár, másfelől azonban ez a fejlődés az önkéntes tevékenység új lehetőségeit is megteremtheti. Bebizonyosodott, hogy az Internet milyen nagyhatású eszköz a közösségi és kampány-csoportok kezében eszméik, terveik terjesztésére és az emberek mobilizálására. A globális információs technológia új utakat nyit az otthonról végezhető önkéntes munkával olyan csoportok – például a fogyatékosok - számára is, akiknek a részvétele korábban nem volt lehetséges. Az új technológia hidat teremthet a generációk között is olyan mentori programok révén, amelyekben a fiatalok segítik az időseket, megfordítva ezzel a tanuláshagyományos modelljét.

Kapcsolatok az állammal

7. A piac vagy a kormányok kudarcainak elmélete szerint az önkéntesek előbb-utóbb belépnek minden olyan területre, ahol az üzleti szereplők vagy az állam kivonulásával hiány keletkezett. Emiatt nőtt az aggodalom, hogy a kormányok majd visszafogják a közkiadásokat, annak biztos tudatában, hogy az önkéntesek úgyis teszik a dolgukat. Az önkéntesek régóta meghatározó szerepet játszanak új szolgáltatások kifejlesztésében, amelyek fontos emberi szükségletekre reagálnak, a haldoklókat segítő „hospice” szolgálatok és a HIV-vírussal fertőzötteknek vagy az AIDS–betegeknek nyújtott szolgáltatások fejlődése csak két példa a közelmúltból. Az azonban nem igazolódott, hogy az önkéntesség az állami felelősségvállalás hiányában erősödik meg. A jól működő állami szektor kedvező hatással van az önkéntességre. Ahelyett, hogy a közszolgáltatásokat helyettesítené, az önkéntesség inkább kiegészíti és gyarapítja azokat.
8. Az önkéntesség a társadalmi és jóléti szolgáltatások széles területén költségkímélő megoldás. De tévedés lenne azt hinni, hogy nem kerül semmibe. Fejlesztése hatékony infrastruktúrát igényel mind nemzeti, mind helyi szinten, mert ez teszi lehetővé az önkéntesek, és a támogatások bevonását, a feladatok, a megfelelő szervezetek és a résztvevő önkéntesek összekapcsolását. A kormányoknak az a szerepe, hogy pénzügyi támogatást adjanak erre az infrastruktúrára, valamint hogy biztosítsák, az ehhez szükséges jogi és költségvetési kereteket.

Kapcsolatok a piaci szektorral22. Az elmúlt években a magánszektor egyre nagyobb érdeklődést mutat az önkéntesség iránt. A szélesebb értelemben vett befektetési stratégia részeként, valamint az alkalmazottak fejlődésének eszközeként, a piaci szektor olyan programokat fejlesztett ki, amelyben saját alkalmazottaik közösségi önkéntes tevékenységét támogatják. Ezeknek a programoknak sokféle formája van. A munkáltatók egyrésze fizetett távollétet biztosít alkalmazottainak; míg mások pénzügyi vagy természetbeni támogatást nyújtanak az önkéntes munkához. Van, ahol a vállalaton belül szervezik ezeket a programokat, másutt előnyben részesítik, elismerik és támogatják az alkalmazottak non-profit szervezetekben valórészvételét. Bármelyik modellt tekintjük, tény, hogy a munkáltató által támogatott önkéntes munka fejleszti az abban résztvevő alkalmazottak képességeit, a céghez való kötődésüket, és megerősíti a cég pozícióját a helyi közösségben.

Negyedik fejezet: Az önkéntesség kormányzati támogatása

23. Az önkéntes tevékenység sokszínűsége miatt fejlesztésére nem lehet egyetlen univerzális modellt ajánlani. Ami az egyik országban hatékony megoldás, nem biztos, hogy működőképes a másikban a kultúrák és hagyományok jelentős eltérései miatt. Az önkéntesség saját környezetének gyümölcse, és az önkéntességet támogató nyugat-európai vagy észak-amerikai kormányprogramok nem szükségszerűen jók Latin-Amerikában vagy Dél-Afrikában. Ezzel nem azt mondjuk, hogy másoktól nem lehet tanulni, vagy hogy ne lenne értelme a gyakorlati tapasztalatok kölcsönös megismerésének. A déli félteke országaiban, ahol az önkéntesség intézményesültebb formáinak megteremtésén dolgoznak, tanulhatnak a fejlettebb északi országoktól. Ehhez hasonlóan, a kölcsönös segítségnyújtás és a közösség-fejlesztés modelljei, amelyek a fejlődő világból származnak, mintául szolgálhatnak a fejlett világ számára.

24. Az önkéntesség állami támogatásának számos formája lehetséges, amelyeket az alábbi hat csoportba rendeztünk: stratégia--alkotás; a társadalmi tudatosság növelése; a fiatalok önkéntességének népszerűsítése; támogató környezet kialakítása; a magánszektor ösztönzése az önkéntes tevékenység támogatására; valamint a nemzetközi szervezetek befolyásolása. Mindegyik tevékenységre a kormányok számára követésre méltó példákat sorolunk fel az alábbiakban. A kormányzati intézkedéseknek a következő alapelvekre kell épülniük:

· A kormányok önkéntességet támogató politikáját az önkéntesség adott országra jellemző sajátosságainak ismeretében kell megalkotni és fejleszteni.
· Ezen politika megválasztásában a kormányoknak a partnerség jegyében együtt kell működniük a legjelentősebb gazdasági szervezetekkel, önkéntes szervezetekkel és más meghatározó társadalmi tényezőkkel.
· A kormányoknak ellent kell állniuk annak a kísértésnek, hogy megpróbálják az önkéntességet saját céljaik elérésére felhasználni, és el kell ismerniük az önkéntes tevékenység lényegi függetlenséget.

Stratégiai megközelítés

25. Vannak országok, ahol a kormányok átfogó és integratív stratégiát alkottak az önkéntesség támogatására, amely az önkéntes és a magánszektor meghatározó szereplőivel való partnerségre épül. A stratégiák tartalmi elemei országról országra mások, de a következők területeket foghatják át:

· Felelős kormányzati szervezeti egység létrehozása az önkéntes-politika koordinálására, valamint az önkéntes és a magánszektorral való kapcsolattartásra;
· Az önkéntes kezdeményezéseket támogató kormányzati tényezők „költségvetési vonalának” kiépítése, együttműködése;
· Az önkéntes ek nagyobb arányú bekapcsolása az állami szektor által nyújtott szolgáltatásokba;
· A köztisztviselők önkéntes szervezeti részvételét támogató lehetőségek megteremtése;
· Az önkéntes szektor hatékony infrastruktúrájának finanszírozása országos és helyi szinten az önkéntesek részvétele érdekében;

A társadalmi tudatosság növelése

6. A kormányok sokat tehetnek azért, hogy az emberek ismerjék és méltányolják az önkéntesség értékeit és lehetőségeit, például a következőkkel:
· Kutatások megrendelése vagy finanszírozása az önkéntesség mértékéről és társadalmi hozzájárulásának szociális és gazdasági mutatóiról;
· Együttműködés a tömegkommunikációs partnerekkel az önkéntességről alkotott pozitív képkialakítása és a részvételi lehetőségek megismertetése érdekében;
· Az információs technológiában rejlő lehetőségek alkalmazása a potenciális önkéntesek elérésére;
· Az önkéntesség megbecsülése érdekében olyan kitüntetési rendszer megteremtése, ami a társadalmi megítélés szerint komoly elismerésnek számít;
· Nagyszabású események vagy az önkéntességnek szentelt „napok” szervezése az önkéntes munka közismertté tételére.

A fiatalok részvétele az önkéntes munkában

7. A demográfiai változások következménye számos régióban a fiatalok elmagányosodása lett, annak minden velejáró társadalmi problémájával. Az önkéntes tevékenység kiutat jelenthet számukra, mind élni tudást, mind szakmai tudást tanulhatnak. Mint tudjuk, azok, akik fiatalon kezdték az önkéntes munkát, egész életükbenvállalnak valamilyen önkéntes közreműködést. Vannak országok, ahol az ifjúsági részvétel jelentősen visszaesett, van, hol emelkedett. Általában az a változás tapasztalható, hogy a hagyományos önkéntes munkák helyett az „új”, dinamikusabb tevékenységeket részesítik előnyben, például a környezetvédelemmel összefüggő önkéntességet. A kormányoknak fontos szerepük van abban, hogy az önkéntes tevékenység ismertebb és népszerűbb legyen a fiatalok körében, például a következőkkel:
· Az önkéntesség megismertetése és támogatása az oktatási rendszerben és az ifjúsági szolgálatokon keresztül;
· Sajátos, az önkéntességre ösztönző ifjúsági programok kifejlesztése;
· Az önkéntes tevékenység elismerési rendszerének megteremtése;
· Együttműködés a médiával és más, a fiatalok számára mintaadó tényezőkkel annak érdekében, hogy az önkéntességet vonzóbbnak találják, és újdonságait megismerjék .

Támogató környezet kialakítása

28. A kormányok az önkéntességet olyan jogi, költségvetési és politikai környezettel segíthetik, ami lehetővé teszi a széleskörű részvételt. Ezek magukba foglalhatják a következőket:

· A munkaerőpiacihoz és munkajogihoz hasonló szabályozás és védelem azoknak, akik önkéntes munkát vállalnak szabadidejükben;
· Adókedvezmények az önkéntes programok létrehozása és támogatás érdekében a társadalmi élet minden területén;
· A jogalkotási folyamatban az önkéntességre gyakorolt pozitív hatások erősítése és a negatív hatások kiszűrése;
· Az állampolgári részvétel biztosítása a közigazgatás minden területén, a tervezéstől és a szakmapolitikai célok meghatározásától a szolgáltatások megvalósításáig, a monitoring és értékelési folyamatban való részvételig.
A magánszektor ösztönzése az önkéntes tevékenység támogatására

29. A kormányok a következőkkel segíthetik elő, hogy a magánszektor részt vállaljon az önkéntes tevékenység támogatásában:

· Az állami és a magánszektor közötti partnerség fejlesztése az önkéntes munkában való részvétel kiterjesztése érdekében;
· Adókedvezmények és más ösztönzők biztosítása a gazdasági társaságoknak annak érdekében, saját alkalmazottaik önkéntes programokban vegyenek részt.

A nemzetközi szervezetek befolyásolása

30. A kormányoknak ösztönözniük kell a nemzetközi szervezeteket, így többek között az Egyesült Nemzetek Szövetségét és a Világbankot, hogy alakítsák ki saját stratégiájukat az önkéntes tevékenységgel kapcsolatban, ami a következő területeket foghatja át:

· Párbeszéd és együttműködés a nagy önkéntes szervezetekkel;
· Önkéntesek bevonása saját programjaik végrehajtásába;
· Saját alkalmazottaik önkéntes munkákban való részvételét ösztönző programok kifejlesztése.

vissza
Dokumentumok