Mostanáig a globalizáció leginkább egy területen volt látható: a gazdaságban. Habár azt felismertük, hogy a növekedő és egyre inkább koncentrált gazdaság gyengítheti az állam hatalmát, az államigazgatási és jogi rendszereink mégis változatlanok maradtak. Az üzleti élet növekvő mértékben válik a hagyományos állami területek támogatójává, ezek közé tartozik a média, kultúra, karitász, szociális intézmények, sport, sőt iskolák is, melyek gyakran kapnak kiegészítő támogatást innen.
A globalizáció három formája
"Törékeny világunkban" a globalizáció három formájával szembesülünk. Kiegészítve az üzleti életet, tapasztalhatjuk a bűnözés és a társadalom globalizációját is. A nemzetközi közösség évekig engedte a bűnözés globalizációját. Adóparadicsomokat és pénzintézeti fellegvárakat toleráltak, a titoktartás érinthetetlen védelme alatt, még ha mindenki jól tudta is, milyen célt szolgálnak. Ez megteremtette a bűnözés pénzügyi alapjait, mégsem sújtják nemzetközi szankciók a Kajmán Szigeteket vagy a Bahamákat. Ez a "második globalizáció" az államot belülről és kívülről is gyengíti.
A harmadik globalizáció a társadalmat érinti. Az információ-technológia szerkezeti változást okozott, ám a valós forradalmat az összeköttetések hálózata jelenti: a telefon és az Internet. Ezek erősítik a kisebb egységeket, intenzív kommunikációt tesznek lehetővé. Ennek egyik következménye, hogy az új kommunikációs eszközök a bevándorlóknak ma már szükségtelenné teszik a beilleszkedést. Ha elutasítással találkoznak, a távolból is tovább élhetnek saját virtuális falujukban vagy "közösségükben". Ezt az új valóságot az állam még nem vette számításba. Ezer év óta az egyházak önmagukat az államhoz képest értelmezték, amely az élet elsődleges szereplője volt - konfliktusok és együttműködés terén egyaránt. Ma az egyház, paradox módon, a meggyengült államot támogatja - az alapját képező értékek terjesztésével és szociális intézmények fenntartásával -; e teher súlya alatt, elveszíteni látszik tekintélyének egy részét, az állammal együtt.
Mit lehet (és kell) tenni?
Az államnak középutat kell találnia szerkezetének kialakításában és feladatának gyakorlásában; és meg találnia a közvetítő szerepet a közösségek kapcsolatainak szabályozásában. A bevándorlók integrálása kell, hogy jelentse a fő feladatot. Az adminisztratív hatóságoknak és iskoláknak hasonló szerepet kell játszaniuk. Az új szabályozó hatóságoknak új utakat is kell találniuk a gazdaság irányításához. Ez egy versenyfutás az idővel. Rámutathatunk itt az emberi jogok terén bekövetkezett haladásra: minden akadály ellenére, egyre gyakrabban lehetséges olyan valakit, aki népirtást követett el, emberiség elleni bűnnel vádolni, és rákényszeríteni a globális felelősség elfogadására. Anélkül, hogy túlzottan áltatnánk magunkat, ezt a globalizáció pozitív következményének tekinthetjük.
Sokat beszélnek mostanában a közös alapok fontosságáról, és a kultúrák új világrendjéről. Először azonban egyesítsük Európát - lépésről lépésre - az EU keretein belül, olyan jelenlegi jelölt országokkal, akiknek közös az értékrendjük, közös a múltjuk. Csak ezután kísérelhetjük meg a továbblépést.
A globalizáció segíti a kisebb közösségek megalakulását is, amelyek a civil társadalom fontos szereplői. Figyelmünket a közös területekre irányítva, a nemzetek feletti társadalom közelebb hozza az embereket egymáshoz, s a " mi" fogalma így könnyen magába foglalhat más rasszokat és osztályokat. A jó és a rossz össze van keverve. Beteljesedni látszik a jóslat, miszerint forradalomhoz vezet, ha - a fizikai munkához hasonlóan - intellektuális tevékenységeinket gépesítjük. Azonban e forradalom természete és mikéntje még nem világos.
Iréna Lipowicz professzorasszony bécsi lengyel nagykövet. A cikk a goslari COMECE Nyári Akadémián (2001. október 4.) elhangzott előadásának lerövidített változata.