Dokumentumok
Cím:
A szabadművelődés forrásvidékén - Művelődési házak civil kézben
Szerző:
Peták Péter
Ország:
Magyarország
A kiadás helye:
Pécs
A kiadás éve:
2002
Kiadó:
Istenkúti Közösségért Egyesület
Nyelv:
magyar
Tárgyszavak:
művelődési ház, civil fejlődés, civil kezdeményezés, konferencia
Forditas:
Megjegyzés:
Raktári jelzet:
E

A szabadművelődés forrásvidékén - Művelődési házak civil kézben
Konferencia
2002. november 6-8 (szerda, csütörtök, péntek)
Pécs-Istenkút
Szieberth-Kaptár Istenkúti Közösségi Ház
Pécs, 7634, Fábián Béla u. 9.

VERCSEG ILONA: SZOLGÁLTATÓ CIVILEK TEGNAP ÉS MA
A programot átolvasva úgy találtam, hogy ismét azokkal találkozom majd, akikkel időről időre megtaláljuk egymást különféle ürügyekkel. Most is összejöttünk tehát, mi, akikben talán leginkább az a közös, hogy már régóta szeretnénk demokráciában élni. S az az érdekes, hogy még mindig szeretnénk, pedig néhányan közülünk már tudjuk, hogy ez a mi életünkben már nem fog sikerülni. Látjuk most már, milyen lassú és mennyire nehéz ez a munka, kis eredményekkel, nagy megtorpanásokkal. Miért csináljuk mégis? Ez az első kérdés, amire válaszolnotok kellene ezen a konferencián (is). De vigasztaló, ha körülnézünk a teremben, a sok fiatal arc, akik számára - úgy látszik - szintén vonzó a demokrácia, az önrendelkezés, az önszerveződés - közösségben.
Az előadásom címe kissé gunyoros: "szolgáltató” civilek? "A civil ne szolgáltasson, hanem kiabáljon!” mondta egyszer - joggal - Ferge Zsuzsa. Valóban, a civilség legtágabb értelmezése a reflexivitásban rejlik, tehát abban, ahogyan reagálunk a környezetünkre. A szolgáltató civil már nehezebb ügy, hiszen stabil intézményt - szervezetet - működtet, költségvetése van, önkormányzati támogatásban részesül - amely ugyebár árt a függetlenségének, hiszen lojalitása a kormányzati szervezetekkel kötelezővé válik -, megfizeti a szakmunkát, s a kezdeményező, alternatívákat kínáló, "a priori” civil szerepektől úgy tűnik, egyre inkább eltávolodik. Szem előtt kell tartanunk azonban tanulásunk során azt is, hogy a civil társadalom nem egyenlő a nonprofit szervezetekkel (amelyek között az önkéntes szervezetektől a nagy szakmai szervezetekig és szövetségekig sokféle szervezet megfér egymás mellett).
Mégis, amikor az istenkúti, egyesületi működtetésű művelődési házról beszélünk, nem visz rá a lélek, hogy szolgáltatást emlegessek. Az istenkúti közösség nem állami feladatot vállalt át elsősorban, amikor a helyi közösségi élet animálására és a művelődési ház vezetésére vállalkozott, hanem (újra) birtokba vette jogos tulajdonát, a helyi közösségnek épített közösségi teret. Másképp fogalmazva: él a lehetőségeivel és kitölti a demokráciában számára is megnyílt új mozgásteret, s tartósan benne mozogva létformává lényegíti a közösségi együttlét különböző helyi variációit. Ha vékonyan csordogáló, de elszigeteltségükben is önmagukon túlmutató demokratikus és szakmai hagyományainkat vizsgáljuk - mondjuk az olvasóköröket és a settlement-házakat, majd a későbbi művelődési otthon típusú intézményeket, amelyekből faluházak, közösségi házak alakultak, s néhány közülük már egyesületi működésű -, azt látjuk, hogy a múltban is akadtak önirányító és önszerveződésre képes civilek, csakúgy, mint ma. Ám azt is láthatjuk, hogy számuk - csakúgy, mint a múltban - még ma sem tömeges, s hogy az a néhány demokratikusnak mondható közösségi példa még ma is kirí egy nem-demokratikus társadalmi környezetből (pedig azt hittük a rendszerváltás után, hogy itt most már egy-kettőre demokrácia lesz - "eddig is az lett volna, ha engedik” - gondoltuk). Most már lehet - de nem engedik, nem adják, csak ha elvesszük, ami a miénk: méltóságot, önirányítást, felelősséget és munkát. S ha el tudjuk venni, adják is - erre példa az istenkúti is.

Mi tehát a dolga a civileknek egy demokratikus társadalomban? Ahhoz, hogy ezt a kérdést jól meg tudjuk válaszolni, a társadalom mindhárom szektorának működését meg kell vizsgálnunk!
A modern társadalom három szektora
A kormányzati szektor (a központi kormányzat és az önkormányzatok) legfontosabb feladatai: a rend fenntartása, az igazságszolgáltatás; az ellenségek távoltartása, a védelem; az állam erejének állandó növelése; az állampolgárok boldogulása, jóléte; az állampolgárok hétköznapi tevékenysége és a közös célok szinkronba hozása; a döntéshozatal; a racionális központi döntésekhez szükséges ismeretanyag megszerzése (statisztika), az egyéni viselkedés befolyásolása (oktatás), nevelés; a társadalom fegyelmezése (diszciplinálása); az államapparátus és a rendőrség működtetése.
Az államiság túlsúlyának veszélyei: túlzott hatalomkoncentráció és visszaélés; önállósuló intézmények ("állam az államban”); diktatúra létrejötte; klikkek kialakulása, ill. túlsúlya stb.
A nem kormányzati szektor, a civil társadalom funkciói közül a legfontosabb éppen az államot ellensúlyozó szerep, az érdekképviselet és érdekvédelem, a hatalom megosztása, a "független” tevékenység, a nagyobb beleszólás és részvétel. Ez a kezdeményezés szférája és az új intézmények építésének szektora is, a "face to face”, alternatív és helyi szolgáltatások rugalmas, gyors és olcsó megszervezése.
A nem kormányzati szektor működésével járó veszélyek: alacsony hatékonyság, partikularizmus, amatőrizmus.
Az üzleti, vagy privát szektor feladata természetesen a termelés, szolgáltatás, de társadalmi szerepvállalásának is jelentősnek kell lennie, mert a munkaerőt, mint társadalmi összterméket, egyre kevésbé kapja "készen”, vagyis speciális feladatai ellátása érdekében részt kell vennie a munkaerő fenntarthatóságának biztosításában, éspedig nemcsak mennyiségi, hanem minőségi értelemben is - oktatás-képzés, szociális juttatások, rekreáció stb. A cégek továbbá használói a közösségi infrastruktúrának - pl. utak -, károsíthatják dolgozóik vagy a környezetük egészségét, és ezt kötelesek a minimumra redukálni és kompenzálni.
Az üzleti szektor éppúgy rá van szorulva a kormányzati és nem kormányzati szektor támogatására, mint az reá: szüksége van pl. egy vállalkozóbarát klímára - engedményekre, infrastruktúrára stb. és "nincs szüksége” - mondjuk - a környezetvédők vagy a szakszervezet támadásaira. A forrásteremtést most tanuló civil társadalom hajlandó persze leegyszerűsíteni a magánszektor társadalmi szerepét, és azt kizárólag a pénz adományozására szűkíteni, pedig a társadalmi szerepvállalás a cégeknek is érdekük: a jó image kialakítása (dolgozóbarát, megértő, közéleti felelősséget vállaló, adakozó cég), amelyért a bajban is kiállnak dolgozói. Ha a vállalkozás környezetében lévő civil társadalom jól meg tudja fogalmazni és össze tudja hangolni helyi küldetését, akkor ezzel a környezetével kommunikálni akaró vállalkozások társadalmi szerepvállalását is sikerrel befolyásolhatja.

A civil szféra tehát leginkább a kezdeményezésben erős, itt ismerődnek fel először társadalmi hiányosságok, és ezek mérséklésére a legrugalmasabb civil szervezetek tudnak a leghamarabb rámozdulni. A közszolgálati szféra a szakszerűségben, a törvényesség képviseletében, a települések üzemeltetésében erős, de a bürokratikus szabályok miatt működése kevéssé rugalmas és gyors. A magánszektor elsősorban a termelésben és szolgáltatásban erős, de a környezetével való aktív kommunikációra mind a munkaerő-újratermelés, mind a megfelelő image kialakítása miatt szükség van. A három szektor erősségeinek összeadódása és gyengeségeinek redukálása, vagyis egymás lehetőségeinek optimális kiegészítése a sikeres helyi/térségi cselekvés egyik kulcsa.
Tartósan működő, önszervező intézmények létének feltétele a demokrácia és a civil attitűd. Ott sikerül megragadni a lehetőségeket, ahol modernizálódott, felvilágosult, demokratikusan gondolkodó helyi közösségek léteznek - ezekre kapunk példákat e konferencián.
Hadd szaporítsam végezetül eggyel az itt ismertetendő példákat: az oxfordi Pinehurst People’s Centre-ével.
1995-ben az angliai Oxford egyik külvárosában egy valamikori munkásotthon - népház? szakszervezeti központ? - vendégei voltunk. Az akkor 92 éves elnök, egy öreg munkásmozgalmi szaki, kijött fogadni minket a ház elé, kezet fogott velünk és azt kérdezte: Magyarországról? Mondják, szolidárisak ott még egymással az emberek …?
Ez a ház száz éve önirányító, pedig nyolcvannál is többfajta tevékenysége, önszervező csoportja van. Itt találkoznak a korosztályi, az amatőr művészeti és az érdeklődési csoportok; itt szervezik meg a gyermekfelügyeletet, a munka- és ingatlanközvetítést, a legkülönfélébb képzéseket, tanfolyamokat; a helyi emberek által üzemeltetett büfében - mint otthon - mindig készül szendvics, fő a kávé; otthont ad a ház a pártfogói szolgálatnak, a szellemi fogyatékosok napközijének; van benne bútor- és autójavító műhely - néhány ember ebből is megél -, itt tartják a gyűléseket a lakossági csoportok, itt találkoznak szakemberekkel - jogásszal, lakásügyi szakértővel stb. az itt élők - hatalmas itt a nyüzsgés, igazi tető ez a ház az együttlét, az önszerveződés felett. Mert nem hivatásosok működtetik, hanem civilek, akik tudják, hogy’ megy ez. És száz éve működik már így ez a ház, pedig megélt és túlélt már jó néhány szerkezetváltást és krízist.
Istenkútnak is legalább ennyit kívánok!


VARGA GÉZÁNÉ: PÉLDA A CIVILEK EREJÉRE
A helyszín:
A térség a hátrányos helyzetű, elmaradottként számontartott települések csokra Vas megye déli sávjában. Szomszédságában a szintén aprófalvas Zala megye göcseji-őrségi tája.
7-8 km-re északra húzódik a 8-as főút, alig 30-40 perces autóúttal elérhetővé téve Rábafűzest, s így Ausztriát. Az elmaradott térséghez tartozó települések közé ékelődő Győrvár, 250 háztartásával, 700 lakosával (1995-ben) a megye határán, a megyeszékhelytől 40 km-re, a szomszéd Zala megye székhelyétől 18 km-re, és a hozzá legközelebb eső várostól, Vasvártól 8 km-re fekszik.
Körjegyzőség, körzeti általános iskola, óvoda, öregek napközije jelenti az intézményi ellátottságot, s egy FALUHÁZ, mely "ismét a falué, s benne saját házára lelt a település lakossága”.
Munkalehetőségre helyben alig akadnak, az itt élők legközelebb Zalában, Vasváron, Szombathelyen, Körmenden találnak munkát. A megyében itt a legmagasabb a munkanélküli ráta (12,5% a megyei átlag 7,1%-ával szemben - 1995 decemberében). A helyben lakó értelmiségiek csupán páran vannak, a tantestület is javarészt "bejáró”.

Az előzmények:
1986: Győrvár és környező 3 település (Hegyhátszentpéter, Petőmihályfa, Andrásfa) elhatározta, közös erővel faluházat épít a székhelyközségben, nem lévén művelődési háza.
Lakossági kötvényt bocsátottak ki, sokan a TEHO ráfordítást ajánlották fel, rengetegen jelentkeztek társadalmi munkát vállalva. Tervezőként a MAKONA Irodát, s benne egy fiatal szombathelyi építészt, Ekler Dezsőt kérték fel, s lassan megszületett a megye legszebb közintézménye, a győrvári Faluház. A pénz fogytán volt, az építés lelassult, s közben beköszöntött a rendszerváltás, hamarosan felálltak az önkormányzatok, megtörtént itt is a különválás, vagyonelosztás - vitatott pontként több évig húzódott egy bírósági per a Faluház tulajdonjogát illetően. A munka befejezése, a ház berendezése Győrvárra maradt, a korábbi társak már nem vállaltak részt a munkálatokban, s az addig "kölcsönadott” támogatást is visszakövetelték. A hasznosításra látszólag jó megoldásként született a bérbeadás ötlete. A bérleti szerződés értelmében a külföldi bérlő folyamatosan ki tudta semmizni az önkormányzati tulajdonost. Ezt az időközbeni választáson polgármesterként ismét bizalmat kapó egykori tanácselnök ismerte fel. A gyors beavatkozásnak köszönhetően felbontották a bérleti szerződést, ezzel megmentve a falunak az intézményt.

A helyzet:
Győrvár magára maradt az épület befejezésével, berendezésével, hasznosításával, s közben vagyonjogi vitát folytatott a környező településekkel, melyekkel egy körjegyzőséghez tartozik ma is. Az önkormányzatnak sem pénze, sem szakembere sem volt az épület befejezésére és hasznosítására.
Megoldásnak a közösség épületének közösségi kézbeadása látszott. ( Az ötlet a Magyar Művelődési Intézet által meghívott, és éppen Vas megyébe is ellátogató francia szakemberek adták, akik több helyen arról tartottak előadást és folytattak konzultációt az érdeklődőkkel, hogy Franciaországban hogyan működnek a közösségi kezelésben lévő ifjúsági intézmények.)

A következő lépés rövid kapcsolatfelvétel és szakmai támogatás kérése volt az akkoriban már működő Közösségszolgálat Alapítványtól. S ezzel kezdetét vette egy meglehetősen hosszantartó folyamat.
Innentől a közösségfejlesztés "klasszikus” algoritmusa szerint történtek a dolgok:
a központi mag megtalálása - összehívása - csoportos beszélgetések - a kör szélesítése -formalizálódás - céltételezés - feladatok vállalása - gyarapodás (tömegesedés).

A folyamat:
1993. december
Az első találkozás azokkal az emberekkel, akiket a polgármester alkalmasnak talált arra, hogy kezükbe vegyék a dolgok irányítását. Az a néhány ember elhatározta, hogy a legközelebbi találkozóra magával hozza legjobb barátait, barátnőit.

1994. január

Az első "közösségi” beszélgetés (22 résztvevővel) a faluról, az itt élés örömeiről és gondjairól. Értékek és problémák számbavétele, rangsorolása. Az eredmény: 1994. január 21. megalakul a FBK.

1994. február

A találkozó 18 résztvevője felvázolta a település jövőképét, ebből kiválasztotta a megvalósítható realitásokat, s feladattá, tennivalóvá fordította ezeket.

1994. március

28-an jöttek össze, s a korábbi "realitások” közül kiválogatták azokat, melyek a faluház működésével lehettek kapcsolatosak. Eredményként munkacsoportok alakultak még aznap este:
-a helyi nyilvánosság megteremtésére, - a szabadidős tevékenység és szórakozás megszervezésére, - az idegenforgalom fellendítésének előkészítésére.

Ettől kezdve már munkacsoportokban folyt az együttgondolkodás - ezek között többszörös átfedés volt, a munka felgyorsult, a feladatok összefonódtak.
Párhuzamosan folyt egyfajta igényfelmérés a lakosok körében a faluházzal szembeni elvárásokról és egy helyi újság indításával kapcsolatban.
A Faluház Baráti Kör (kb. 250 fő) mindazokból a győrváriakból alakult meg, akik tenni akartak valamit a faluházért. A kör mozgató ereje azokból az emberekből verbuválódott össze, akik a felsorolt közösségi beszélgetéseken is részt vettek - ők járták a falut részben belépésre bíztatva a lakosságot, részben véleményeket kérve a falubeliektől.
A helyi lap indításához felhasználták az angol mintára itthon is megjelent "közösségfelmérés” módszerét - éltek a módszer PHARE által támogatott magyarországi meghonosításának kísérleti tapasztalataival.
A Baráti Kör felkutatta a faluból elszármazott embereket, szponzori segítséget kért az építkezés befejezéséhez, a hiányzó bútorzat megvételéhez. Sokan nyújtottak segítő kezet, s ennek eredményeként május 15-ére házavatót hirdetett a Baráti Kör és az Önkormányzat.
A házavatót - éppen az igényfelmérés alapján, a munkacsoportokban folyó munka eredményeként - "falunap” keretében tartották. Igazi örömünnep volt ez a település életében. Műsorok, sportrendezvények, utcabál színes forgatagában vette birtokba a falu népe a faluházat, mely addigra már belső tereiben az induló kiscsoportok, szakkörök munkáival, az ünnepi alkalomra készített műsorokkal, a Győrvári Körkép c. újság próbaszámával várta az itt élőket.

1994. nyarára:
Megerősödött az egyesület, kialakult az aktívan dolgozók köre, s azoké a falubelieké, akiket különböző munkaalkalmakra segítőként lehetett hívni, akkor és ma is. Összerázódott az újság szerkesztő bizottsága, a lapkészítés valamennyi fázisát maguk készítik, bajlódva a technika és a szakértelem hiányosságaival.
A Baráti Kör szerződésben átvette üzemeltetésre a faluházat az önkormányzattól. A kezdetben megalakuló kiscsoportok egy része megszűnt, mások megalakultak. Tartós közösségként azóta is él a gyermekek kézműves szakköre, az asszonyok tornája, a női focicsapat, folyamatosan működik a konditerem és a közművelődési könyvtár.
A kör vezetősége folyamatosan tanul: ismerkedik az intézményüzemeltetés, gazdálkodás, munkáltatói jog gyakorlatával, tárgyal üzletemberekkel, szervezi a szponzorokat, mindezt "mély vízbe" dobva, hiszen nem volt ideje, módja rá, hogy alaposan felkészüljön erre a feladatra. Ráadásul önkéntesekkel dolgozik, ami sajátos munkatárs-kezelést, a hierarchikus szervezettől eltérő működési rendszert jelent. Tiszteletdíjat mindössze hárman kapnak: a takarító, a könyvtáros és a ház vezetője (aki egyúttal a kör elnöke is). A tiszteletdíj kis összegű, a gazdasági helyzet azonban nem mindig teszi lehetővé a teljes összeg kifizetését - gyakran a rezsiköltségek viszik el még a pályázatokon tartalmi munkára nyert összegek egy részét is.
A tulajdonos önkormányzat költségvetésében elenyésző összeggel szerepelteti a Faluház támogatását, ha azonban megszorul az egyesület, alkalmi segítségre mindig számíthat az önkormányzattól. Ez segítséget jelent ugyan alkalmanként, de messze nem jelent gazdálkodási biztonságot is egyben.

A tevékenységnek híre ment elsősorban a megyében és a szomszédos Zalában. Több tanácskozásra, szakmai találkozóra hívják a kör vezetőit. 1994 ősszén rangos esemény színhelye volt a faluház: itt rendezték meg - az országban is elsőként, Vasban - az Első Megyenapot, aminek keretében a civil szervezetek megyei fórumának adott méltó keretet a győrvári intézmény. Az első komoly elismerése volt ez az itt folyó munkának. Szárnyakat is adott a kis kollektívának.
Időben jóval később francia közösségfejlesztők tapasztalatcsere-látogatása, az 1995-ös CET-Kaszinó megrendezése folytathatta ezt a sort.

Közben zajlott az élet a faluban is. Régi ellentétek éledtek újjá, s mérgezték meg a közhangulatot. A képviselőtestület egyik tagja (a falu orvosa) és a polgármester közt zajló vita megosztotta a falu népét, egymásnak feszülő indulatok rontották azt az együttgondolkodást, mely addig szinte csodákat tett az emberek között.
Ez adta az ötletet a Baráti Kör vezetőinek: az új választások után olyan képzést kellene tartani a frissen megválasztott helyi képviselőknek, ami segítheti a testület jobb együttműködését, a problémákra koncentráló közös megoldáskeresést.
A forma egy népfőiskola volt, tematikája pedig azoknak az ismereteknek a köre, melyek zömében nem könyvekből tanulhatók. Pályáznak, s nyertek is jelképes összeget erre a népfőiskolára.
Tematikáját szakemberek példaértékűnek tartották. a Magyar Népfőiskolai Társaság mások figyelmébe ajánlva közölte újságjában. Felfigyeltek rá a szomszédos települések önkormányzatai is. Ennek eredménye volt: a program indulásáig 10 település jelentette be csatlakozási igényét a népfőiskolához. Át kellett tehát dolgozni, alkalmassá kellett tenni a programot a térségi együttgondolkodás segítésére. A tematikában így egészült ki a helyi felelősség, együttműködés, nyilvánosság, demokrácia és a civil szervezetekkel való együtt-gondolkodás témája a térségi együttműködéssel, az értékek térségben való feltárásának, bemutatásának, felismertetésével.
Térségi problémafeltárással kezdődött a sorozat, majd egy-egy téma feldolgozását alkalmanként más-más vendég segítette egy alkalommal, éjszakába nyúló találkozások során. Végül egy parlamenti látogatás, majd egy műsorral egybekötött vacsora szolgálta a továbblépés meghatározását: megszületett az "együtt-egymásért" elhatározás, a közös problémamegoldás néhány mindenkit érintő kérdésben.
Igazán ettől kezdődött el egy tudatos térségi együttgondolkodás, melynek központja Győrvár, motorja a Faluház Baráti Kör vezetősége, s katalizátora a Vas Megyei Közösségszolgálat volt. És persze sok-sok segítő intézmény és civil szervezet segíti a mai napig mindezt: a Megyei Művelődési Központtól a Béri Balogh Ádám Táncegyüttesig, a Megyei Közgyűlés elnökétől a Szombathelyi Közösségi Rádióig.

1995. tavasza:
A térség polgármesterei - megerősítve képviselőtestületeik által - 5 területen határozták el az együttműködést: - a kulturális élet szervezése, - intézmények fenntartása/üzemeltetése, - kommunális nagyberuházások előkészítése, - a falusi turizmus szervezése. - munkahelyteremtés területén.
Ennek megfelelően szerveződött néhány közös eszmecsere a szemétkezelés témájában, a térségi nyilvánosság megteremtésében, egy új népfőiskolai kurzus elindításában.
1996. február végén jelent meg "Vasban Vagyok" címmel a térség regionális lapjának próbaszáma, melynek kiadására, szerkesztésére egyesület alakult az érintett települések polgáraiból.
Ugyancsak februárban indul útjára az új népfőiskolai sorozat. Ebben a hangsúlyt a falvak külső képére, a turizmus fellendítésére, a térség kulturális életének szervezésére helyezték. Terveztek konzultációt a térségi központ szerepét vállaló város vezetőivel. a megyei vízügyi szervezettel, a közgyűlés elnökével, s tervezték egy ausztriai kistérséggel való kapcsolatfelvételt, mely elsősorban a falusi turizmusban hozott hasznot a későbbiekben.
Hét é- után eljutott a Baráti Kör a Faluház megmentése feladatra való "kényszervezéstől" a térségi együttgondolkodás serkentéséig. A megtett út talán éppen azért lehet példaértékű, mert fő motívuma végig a "kényszerhelyzet", alkalmazott módszere pedig a problémákkal szembeni "alkotó szembenézés" volt.

Ma már új feladatokat is ellát az egyesület. Ilyen a Teleház működtetése. Állásajánlatok, hirdetések a munkanélkülieknek. Nyugdíjasok számára közös programok szervezése több település összefogásával. Falusi turizmus. Vendégek fogadása (szállás, programszervezés). Befogadtunk egy fiókgyógyszertárat, hogy a falu lakossága helyben jusson hozzá a számukra szükséges gyógyszerekhez. A Faluház Baráti Kör ifjúsági tagozata a FABÉKA, számukra is folyamatosan szervezünk programokat. Mivel nagyszámú roma család él a faluban, gyermekeiknek fontos találkozóhelye a Ház.
Továbbra is nagy gondunk a működési feltételek megteremtése. Jól képzett szakemberek alkalmazásának anyagi feltételei hiányoznak. Nagy a "Ház”, magas a rezsi. A színvonalas rendezvények anyagi hátterének megteremtése szintén nagy gondunk.
A faluház "intézményesült”, s működtetésében ugyanazt az elvet követi, mint nevében: a falu társadalmának fóruma, találkozók és információcsere színtere, igényeket feltáró, s kielégíteni kész nonprofit vállalkozás, közösségi színtér, hagyományt teremtő és ápoló környezet, képzési központ és a szociális gondoskodás műhelye. S ha még kevesebben dolgozunk benne és érte, mint ahányan részesülnek szolgáltatásaiból, de szinte mindenki magáénak érzi, természetesen elfogadva jelenlétét, kulturális kínálatát, közösségformáló erejét.

Mindezek alapján kipróbálásra javaslom a modellt. Különösen azoknak a településeknek érdemes kipróbálni, ahol az anyagi feltételek jobbak, vagy a rezsi kisebb, illetve megoldható, hogy a rezsit a helyi önkormányzat teljes egészében átvállalja.

Ez a modell nagyon sok értéket hordoz. Közösségépítő, mozgósító, a rejtett tartalékokat felszínre hozó, rugalmas, az önkéntes munkára, emberi kapcsolatokra támaszkodó, újra meg újra építkező, nyitottan kezeli a másságot, hatékonyan együttműködik az Önkormányzattal, az intézményekkel, civil egyesületekkel. Akik vállalkoznak arra, hogy megpróbálják megvalósítani ezt a modellt, azoknak szívesen segítünk, sőt fogadjuk őket tapasztalatcserére.
Érdekel minket, hogy más körülmények között hogyan lehet alkalmazni, esetleg milyen módosításokra lehet szűkség.
Sok sikert kívánunk mindenkinek, aki a modell kipróbálása mellett dönt.


SZABÓ IRMA: KÖZTES HELYZET? A CIVIL SZERVEZETEK ÉS AZ ÖNKORMÁNYZATOK KAPCSOLATÁBAN
egy felmérés eredményei...
Szabó István: TELEPÜLÉSI ÖNKORMÁNYZATOK ÉS CIVIL SZERVEZETEK KAPCSOLATRENDSZERE. 2000. évi kutatása alapján. (Szerk.: Csegény Péter, Kákai László; Miniszterelnöki Hivatal Civil Kapcsolatok Főosztálya)
220 település 18 ezer civil szervezete volt a minta. Kétharmad részük a városokban és elsősorban a nagyvárosokban van.
A civil szerveződések (egyesületek, alapítványok) többsége ezer szállal kötődik az önkormányzatokhoz, elsősorban a települési önkormányzatokhoz. Nem csekély hányadukat maguk az önkormányzatok alakították, vagy tevékenyen részt vettek azok alapításában. Ez nagyon sokszor azt is jelenti, hogy a településen a szervezeteknek az önkormányzat biztosítja a működés lehetőségét.
A városi önkormányzatok jelentős része, rendelkezik ún. civil referensekkel, amelyek feladata a civil szervezetek és önkormányzatok közti kapcsolattartás.

a kultúra ma...
A KORMÁNY SZERINT A KULTÚRA NEM PUSZTÁN A NEMZETI ÉS EGYETEMES SZIMBOLIKUS HAGYOMÁNYOK ÉS KIEMELKEDŐ ALKOTÁSOK MEGBECSÜLÉSÉT, ŐRZÉSÉT, KÖZISMERTTÉ TÉTELÉNEK TÁMOGATÁSÁT JELENTI, HANEM..
- az eligazodás képessége, ismeret, tudás, jogi, vállalkozói és munkakultúra is,
- a nemzet jólétének és gazdaságának alapja,
- a jóléti rendszerváltás és a társadalmi esélyteremtés szerves része.
Ügyeinek intézése a közösségek, a civil társadalom és a szakmák illetékességi területe.

a hatályos törvények által biztosított lehetőségek…
Azt, hogy a közművelődéshez való jog gyakorlása közérdek, a közművelődési tevékenység támogatása pedig közcél már megfogalmazza A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény is. A közművelődés feltételeinek biztosítását ugyanezen törvény az állam és a helyi önkormányzatok feladatkörébe utalja (73.§(2). Intézmény fenntartását községekben nem írja elő, de a színtér biztosítását igen (78.§(1). A színtér vagy közművelődési intézmény működtetője önkormányzaton, önkormányzati társuláson túl lehet egyéb szervezet (egyesület, alapítvány) illetőleg magánszemély is (75.§). Ehhez azonban közművelődési megállapodást kell kötni (78.§(3).
a jogszabályi háttér...
1. 1997. évi CXL. törvény
75. § közművelődési intézmény működtetéséről
79.§ (1), (2),(3) a közművelődési megállapodásról
82.-83.§ a Közművelődési Tanácsok alapításáról

2. 1997. évi CLVI. tv. a közhasznú szervezetekről
3. 1993. évi XXIII. tv. A Nemzeti Kulturális Alapról

a politikai szándék...
- rendezett viszonyokat teremteni az állami (önkormányzati) feladatok és szolgáltatások kihelyezésében;
- önálló jogszabályt előkészíteni az állami (önkormányzati) feladatok kihelyezését lehetővé tevő szerződések tartalmára, megkötésére;
- felülvizsgálni jelentősebb szaktörvényeket, az önkormányzati ill. államháztartási törvényt az állami (önkormányzati) szervek és a civil szervezetek együttműködését ösztönző feltételek megteremtése érdekében.

a civil stratégia elemei...
egyszerűsíteni a civil szervezetek működését és gazdálkodását meghatározó jogszabályokat
(a közhasznú szervezetekről szóló törvény szükséges módosítása,
az "1%-os” törvény "civilesítése”,
az egységes civil képviselet törvényi feltételeinek megteremtése)
növelni a civil szervezeteknek részére biztosított források nagyságrendjét
(normatí- alapokra helyezi a költségvetési forrásokhoz való hozzájutást,
létre hozza a "Nemzeti Civil Alapot”,
megoldja az egyes kisközösségek működési támogatását,
lehetőséget keres a gazdálkodó szervezeteknek is az 1% -uk felajánlására konkrét civil szervezetek részére,
a szerződő partnerek köztartozásáról a pályázatot meghirdető központi szer- győződik meg)
humánerőforrás fejlesztése állami közreműködéssel
(pl. A civil szektorba dolgozók továbbképzésének támogatása, ösztöndíjak, tanulmányutak támogatása, A Budapesti Civil szolgáltató Központ létrehozása)

a szektorközi együttműködés élénkítésére...
Ösztönözni kell a civil szervezetek és az állami (önkormányzati) szervek intézmények együttműködését a közszolgáltatások ellátásában. Ennek érdekében:
- támogatja a kormányzat az egyes szolgáltatások közösen elfogadott szakmai standardok kialakítását;
- ösztönzi a civil szervezetek bevonását az állami (önkormányzati) feladatellátásba, illetve az állami (önkormányzati) feladatok átadását a civil (nonoprofit) szektorba;
- az intézkedéseknek közellátások, szolgáltatások szektor semleges finanszírozását kell hogy eredményezzék.

Ezek az NKÖM tervei is a közművelődési feladatot ellátó civil szervezetek esetében.
ezen áll vagy bukik az ügy...
A közművelődési megállapodásban az érintett partnerek érdekeit és feltételeit kell megfogalmazni a kölcsönös előnyök és az arányos teherviselés alapján.
a lakossági érdekek: érvényesítésének garanciáit, nyilvánosságát, az ellátandó lakossági kört, a tevékenységi formák ellenőrizhető jellemzőit, a közreműködőktől megkívánt képzettséget
a feladatellátó (egyesület) érdekei:a vállalt feladathoz meghatározott ideig és módon garantált támogatást, annak pályázati keretekkel bázisbővítő szabadságát, a vállalt feladatokon túl közművelődési tevékenységek szervezésének jogát, a tárgyi feltételek kölcsönös gazdagításának lehetőségét, a képzési és egyéb kedvezményekben a feladatellátással arányos részesedés arányát
az önkormányzat érdekeit a megállapodás alapján átadott folyamatos, igényes ellátásának, ellenőrizhetőségének módját, garanciáit, a rögzített tevékenységben való részvétel ingyenességének biztosítását, a fejlesztés lehetőségeit
az állam érdekeit,garanciákat arra, hogy a feladatellátó (egyesület) a vállalt feladattal összefüggő nyilvántartási és statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tesz és a közterhek, járulékok befizetéséről gondoskodik


GICZEY PÉTER: A SETTLEMENT TÍPUSÚ INTÉZMÉNY MŰKÖDTETÉS MAGYARORSZÁGON - A CSAPÓKERTI KÖZÖSSÉGI HÁZ, MINT MODELL
Bevezetés
"Minden olyan tevékenység besorolható a közművelődés folyamatába, amely - szervezeti keretétől függetlenül - a helyi lakosság életminőségének javítását, általános műveltségének emelését, szórakozásának, jobb közérzetének biztosítását, szociális és mentális helyzetének változtatását, a környezet formálását, a tárgyi és szellemi kultúra értékeinek őrzését vállalja fel. A munkanélküliség fokozódásával az intézmények szerepe nő a képzés és átképzési programok megvalósításában is."
A közelmúltban új tartalommal telítődött a közművelődés fogalma, változtak intézményei is. Mi, az intézményben dolgozó szakemberek úgy véljük, hogy az egyesületek, körök, klubok jelenléte a városrészben és az intézményben teljessé teszik a művelődési életet.
A helyi szükségletek és problémák feltárása és azok megoldására tett eddigi kísérleteink egy problémaorientált, állandóan változó, fejlődő tevékenységstruktúrát eredményeznek. Mindez szükségessé teszi a folyamatos szakmai képzést, önképzést magyar és külföldi szakemberekkel folytatott konzultációt, szakmai műhelyekkel való együttműködést.
Debrecen város kulturális, közművelődési infrastruktúrájának része az önkormányzat fenntartásában költségvetési intézményként működő Csapókerti Közösségi Ház. Az intézmény 1962-ben épült, a városmagot övező kertségi városrészekben máig az egyetlen e célra épült intézmény.
Előzmények
A II. világháború előtt a Református Olvasókörben, később a Szociáldemokrata Ifjúsági Szervezetben megvalósuló széleskörű lakossági aktivitáson, önszerveződésen alapuló társadalmiasult közösségek tevékenysége, kulturális programjai (irodalmi, szórakoztató programok, körök, énekkar, stb.) jelentették a művelődést, a szabadidő eltöltésének lehetőségét, a közösségiség élményét.
E hagyományokból építkezett, s az időközben széthullott közösségek újjáélesztésére vállalkozott és a fenti tevékenység folytatásához adott teret az új intézmény.

A 60-as években a nagyrendezvény szemlélet, a politikai tömeggyűlések és a szórakoztatás volt az intézmény tevékenységében domináns.
A 70-es évek a kiscsoportok alakulásának időszaka (Ifjúsági klub, Kertbarátok Köre, Pávakör, Nyugdíjas Klub, Hímzőkör, stb.), a mindennapi élet problémái felé fordulás, a mindennapi kultúra, információszolgáltatás és a népművészeti hagyományok ápolása irányában nyitott az intézmény. A különböző társadalmi rétegeket, vagy azonos felfogású embereket tömörítő klubok szerveződése összefonódott politikai-társadalmi törekvésekkel. Fontos művelődési szerepük is, s teret adtak a társas élet keretei közötti kulturális kommunikációnak is. E csoportokban a szakmai ismeretek terjesztése, bővítése a szórakoztató programok mellett a társas- és személyiségértékek, a közösségtudat és a helyi identitástudat alakulása, fejlődése jellemző és lényeges ma is. Ebben az évtizedben indult a nyitott ház kísérlet, melyhez az első időszakban csatlakozott intézményünk. Tagjai lettünk az akkori Népművelési Intézet szakmai kollégiumának. A nyitott ház kísérlet alapelvei: a helyi társadalomra figyelés, a kutatások, a problémafeltárás és a tagolatlan helyi társadalom strukturálása, az önszerveződés erősítése, segítése. Ez a kritika és önkritika időszaka, a korábbi kultúraterjesztő pragmatikus művelődés helyett, mellett az autentikus hagyományőrzés és újjáélesztés a közösségi élet hagyományainak és a helyi azonosságtudatnak az erősítése. Megkíséreltük a lakossági igényeket, és a szakmai, művelődéspolitikai elvárások egyeztetését.
A 80-as években felerősödött közművelődési intézmények interszektoriális jellege, amely a közös stratégiai találkozási pontok kidolgozását jelenti, és a társadalompolitikai feladatok integrálódását. (Egészségügyi ismeretterjesztés, iskolai oktatás segítése, képzések, továbbképzések szervezése.) Részt vállalt az intézmény a helyi politika alakításában, a helyi döntések befolyásolásában, kezdeményeztük a helyi polgárok részvételét a döntés-előkészítő folyamatokban. Teret adtunk a demokratikus, kulturális törekvéseknek, a nem "tervezett" társadalmi kezdeményezéseknek. A körök és klubok a demokrácia műhelyei és gyakorlásának terepei voltak, de itt bonyolódtak a választásokat megelőző politikai akciók is. A lakossági fórumok egyaránt szolgálták az érdekek artikulálását, az érdekérvényesítést, a tájékozódást, az információhoz való hozzájutást is.
Ebben az időszakban alakult a Csapókerti Közművelődési Egyesület (1985) kísérletként az intézmény társadalmasítására. Annak a lehetőségeit kerestük, hogyan lehet együttműködést kialakítani lakossági csoportokkal, hogyan lehet a lakossági öntevékenység alapjait megteremteni, kezdeményezéseiket segíteni, döntéseit elfogadni. Azóta a helyi civil szervezetek sora alakult meg a szakma segítségével, az intézmény támogatásával. A közösségfejlesztés célja, hogy e csoportok a közösségi művelődés terei lehessenek, hogy a csoportok, körök autonómiája létrejöhessen.
Az intézmény hiánypótló szerepet is betölt. A közösségi munka célja a közösségi, a közigazgatási és más intézményrendszerekben való eligazodás segítése, a városrészben hiányzó intézményi infrastruktúra megteremtésében való kezdeményező szerep.
1988-ban az Országos Egészségvédelmi Tanács pályázati forrása tette lehetővé a ház funkcióinak további bővítését. Értelmiségiek, (pszichológusok, jogász, közösségfejlesztő, könyvtáros, tanár, orvos) dolgozták ki a családsegítő mentálhigiénés modellkísérlet elveit, formáit, módszereit, mely alapja volt az Életfa Segítőszolgálat kiépítésének, intézményesülésének. A helyi társadalom és intézményei fejlesztésének eredménye, hogy a közösségi ház ma, a többéves kísérleti szakasz után szocio-kulturális intézménnyé vált. A mentálhigiénés és szociális feladatok szervesen épülnek az intézmény tevékenységébe.
A szolgáltatások igénybevevői szociálisan hátrányos helyzetűek (egyedül élő nyugdíjasok, krízishelyzetben lévők, munkanélküliek, szociális gondokkal, beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek, fiatalok.) A segítségnyújtás csoportban, és egyéni tanácsadásokon az önsegítés és a szomszédsági háló fejlesztésével és erősítésével, a kulturális fejlesztés, művészeti terápia formáinak, módszereinek és eszközrendszerének alkalmazásával folyik.
Törekszünk a kulturális hátrányok csökkentésére, a krízishelyzetek megoldására, konfliktushelyzetek kezelésére.
Az egymásra épült rendszer a prevenciót szolgálja, a közvetett és közvetlen szociális munkával, a szociális információszolgáltatással, és az egyénre, családra és közösségre irányuló fejlesztéssel, képzéssel.

A közösségi ház közművelődési, több funkciójú kulturális és szociális, mentálhigiénés ellátó intézmény. Az intézmény tevékenységére jellemző a folyamatjelleg, az autonóm közösségek támogatása, fejlesztése, az információk folyamatos gyűjtése, elemzése, feldolgozása, értékelése, a problémamegoldás, érdekérvényesítés egyéni, csoportos és közösségi modelljeinek kialakítása. Helyet és infrastrukturális feltételeket, szakmai támogatást biztosítunk helyi, elsősorban civil szervezeteknek, továbbá működtetünk saját csoportokat, klubokat, köröket, közösségeket. Segítjük az állampolgárokat egyéni családi problémáik megoldásában, ennek érdekében széleskörű együttműködést alakítottunk ki és ápolunk a városrészi kulturális és oktatási intézményekkel, a város kulturális, mentálhigiénés, egészségügyi és szociális intézményeivel, szervezeteivel.
1994-ben létrehoztuk a "A Ház Baráti Köre" nevű, az intézményt rendszeresen használókból, az itt működő csoportok, körök, klubok és egyesületek tagjaiból álló kört. A kör választmánya két-két képviselőjükből áll, mely negyedévente ülésezik. Cél, hogy a közösségi házban működő csoportok pontosabb képet kapjanak egymás tevékenységéről, véleményeikkel, javaslataikkal közvetlenül segíthessék az intézmény vezetését. A választmány tagjai véleményezési és javaslattételi joggal rendelkeznek. Működését az általa elfogadott működési rend szabályozza.
A választmány jogköre:
- az intézményben működő csoportok, szervezetek együttműködésének szervezése,
- véleményezi az intézmény költségvetését,
- javaslatot tehet az intézmény működésével kapcsolatos kérdésekben,
- javaslatot tehet a közösségi ház irányítását, a vezető személyét érintő kérdésekben.

1998-ban az Életfa Segítőszolgálat Egyesület sikeres pályázata a Phare Demokrácia mikro-projekthez lehetővé tette, hogy a Ház Baráti Körét és Választmányát fejleszthessük, annak az érdekében, hogy az intézményben működő körök, csoportok és egyesületek jobban megismerjék egymás tevékenységét, a közösségi ház, mint önkormányzati intézmény működésének sajátosságait, illetve felvérteződjenek olyan ismeretekkel, amelyek segítik az önkormányzat és civil szféra ügyeiben az önállóbb tájékozódást és munkát. A program 2000-ben zárult.
A helyzet ma
A 90-es évek második felében megerősödtek szociális szolgáltatásaink, beindult a gyermekjóléti szolgálat. Az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt adtunk az utcán (a közösségi ház előtti utcaszakasz) lebonyolításra kerülő rendezvényeknek. Ilyen volt a Civil Expo 1996-ban, ahol a megyében és a városban működő civil szervezetek kaptak bemutatkozási lehetőséget, a Csapókerti Közművelődési Egyesülettel közösen rendezett szüreti felvonulás és mulatság 1997-ben, a gyermeknapok és GYÖK napok vetélkedői, 1999-ben a tíz éves ORT-IKI Egyesülettel rendezett Pünkösdi Királyválasztás és Utcaszínházi Találkozó, melyet a Baráti Kör Csapókerti Ősz elnevezésű egy hetes rendezvénysorozata, benne a Kertségi Polgárőrség SZEM mozgalom népszerűsítésére szolgáló utcabálja.
2000-ben új helyszínen - a közeli Liget téren - rendeztük meg a Gyermeknapot, melyben több egyesület is közreműködött. Nagy siker volt, mind a programok, mind a résztvevők számát illetően 2001-ben is.
Szent Iván napján a Főnix Néptánc Együttes Egyesülettel közösen rendeztük meg a Tűztánc Ifjúsági Táncfesztivált, melyet azóta is minden évben megrendezünk.

1995-ben újraindítottuk az ifjúsági munkát, melynek eredményeképpen az országban (a nagyvárosok közül) és a városban elsőként Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat alakult és kezdte meg a működését. Az új polgármester és képviselőtestület 1999-ben kezdte meg működését. A fejlesztő munka eredményeképpen Csapókerti Ifjúsági Egyesület alakult 1996-ban, mely klubot alakított ki és működtetett a házban. Az egyesületből azonban az elmúlt időszakban "kiöregedtek” a fiatalok, és lényegében most szünetelteti tevékenységét, néhány funkciót azonban az újra formálódó GYÖK vett át, pl. a péntek-szombat-hétfői napokon szabadidős céllal gazdája a Péntek este klubnak.
A GYÖK vállalta, hogy a Baráti Kör Választmánya által kezdeményezett Csapókerti Kalendárium, mely a városrészben élők visszaemlékezéseit tartalmazza, létrehozásában, az anyaggyűjtésben közreműködik. A kiadványt az idén jelentettük meg.
1995-ben klub formában újraindítottuk a filmvetítéseket az intézmény nagytermében, melyből a Több Szem Pont Egyesület nőtt ki, mely azóta is szervezi a filmtörténet kiemelkedő alkotásait felvonultató sorozatot, illetve 1996-tól, tavasszal, egy hétvégét magában foglaló, immár nemzetközi film és videó karnevált rendez.
A karácsony előtti ünnepi készülődés jegyében Arany 7 elnevezéssel, egy hétig tartó, gyermekeknek és családoknak szóló programsorozattal és főleg csapókerti kézművesek, árusok termékeiből rendezett vásárral várjuk a betérőket 1996 óta.
1995-től az előtérben állandó információ szolgáltatást szerveztünk, mely mind a kulturális, mind a szociális információk terjesztését segíti és számos lakossági szolgáltatással áll rendelkezésre.
Ebben az időszakban új egyesületek is helyet kaptak az intézményben, tehát az állampolgári kezdeményezések segítése, a már működő civil szervezetek munkájának infrastrukturális és szakmai (főleg pályázatfigyelésben, pályázatírásban, szervezésben) támogatása fontos feladatunk.
Ma már 14 egyesület működik a házban, akik önállóan szervezik tevékenységüket.

Az 1999-ben kidolgoztuk az intézmény hároméves stratégiai tervét.
Az intézménynek helyet adó épület fokozatos, lépésről-lépésre történő csinosítását, a korszerű követelményeknek megfelelő alakítását (mely lényegében festést és kisebb korszerűsítést jelent) folyamatosan végezzük, aminek a pénzügyi korlátok szűk keretet szabnak. Jelenleg a raktározás és a kisebb helyiségek hiánya megoldatlansága jelent gondot.
Az 1998-as évben két új feladattal bővült intézményünk, melyek komoly szakmai és finanszírozási kihívást jelentenek a Csapókerti Közösségi Ház és dolgozói számára. Január 1-től az intézményhez került a Kismacsi Művelődési Ház, 1997 novemberétől pedig ellátjuk a Gyermekjóléti Szolgálat feladatát, melynek elhelyezését 2000-ben sikerült megoldanunk.
A büfét üzemeltető vállalkozó 1999-ben visszaadta működési engedélyét, ezért új formában és a Gyermekjóléti Szolgálat elhelyezése miatt, új helyszínen, az előtér részeként, kávéházi formában, új vállalkozó bevonásával kívánjuk üzemeltetni tovább.
Új elemként 1999-től, április 11-én megünnepeljük a Város Napját, melyen elsősorban a gyerekeknek szervezünk olyan programokat, melyek erősítik a helyi kötődést, a helyi hagyományok ápolását.
A 2000. é- munkáját meghatározta a millennium méltó megünneplése, melyhez számos esemény kötődött. Áprilisban a Millennium tér emléktáblával történő megjelölése, június végén a Főnix Gyermek és Ifjúsági Néptánc Együttes Egyesülettel közösen megvalósítandó Tűztánc elnevezésű ifjúsági táncfesztivál, ősszel az ezredvég hangulatát megidéző filmsorozat, majd 2000 szilveszterének rendhagyó megrendezése került sorra. Az eseménysort támogatta a Millenniumi Kormánybiztos Hivatala is.
Személyi feltételek
Az intézmény szakember ellátottsága jónak mondható. A közművelődési csoport egyetemi végzettségű szakemberekkel rendelkezik, 2002. január 1-től a Kismacsi Közösségi Házban is felsőfokú végzettségű szakember került alkalmazásra immár teljes munkaidősként. Az Életfa Segítőszolgálatnál (családsegítő) és a Gyermekjóléti Szolgálatnál a felsőfokú szakmai végzettségű dolgozók munkáját középfokú, általában szociális szakképzettséggel vagy többéves szakmai gyakorlattal, és különféle szakirányú képzéseken részt vett munkatársak segítik.
Az intézmény által, a saját fenntartású csoportjaink szakmai vezetőinek díjazása nevetségesen alacsony, melyen ez évtől kezdve tudunk javítani.
A többletfeladatainkból eredő munkaerő gondjainkat polgári szolgálatos, közhasznú- és közcélú foglalkoztatott munkatársakkal oldjuk meg.
Szakmai munkánk fedezetére eddig még soha nem tervezhettünk előirányzatot, ezért ennek költségeit erőteljes pályázati tevékenységgel és a munkatársak áldozatvállalásával tudjuk előteremteni.

Tárgyi feltételek
Az intézmény évtizedes, évről-évre visszatérő súlyos gondja. Költségvetésünk dologi előirányzata alig fedezi az intézmény működtetésének költségeit, ráadásul a szakmai feladataink ellátásának dologi kiadásaira sem tudunk fedezetet tervezni.
Az épület állaga erőteljesen leromlott, csupán kisebb felújításokra került sor az elmúlt évek során, nem felel meg a korszerűség követelményeinek és az intézmény feladatainak ellátásához szükséges elvárásoknak. Felújításra szorul a tető, a nagyterem, az előtér, az irodák, az elektromos hálózat, a termek és az irodák többségének világítása, a nyílászárók. A Kismacsi Közösségi Ház nagyterme is alapos korszerűsítésre szorul, mindenekelőtt a világítás.
A berendezés, a bútorok, a technika hiányos és elöregedett, mely állapoton az idén tudtunk javítani. Lecseréltük a székeket, továbbá számítógépeket és egy új, nagyobb teljesítményű fénymásolót vásároltunk.
Végezetül álljon itt a stratégiai tervünk jövőképe és missziója,mely összefoglalja céljainkat, feladatainkat és tevékenységünket:
Az intézmény jövőképe
A Csapókerti Közösségi Házban azon dolgozunk, hogy a környezetünk természet közeli, egészséges, emberléptékű és szép legyen, ahol a helyi közösségekben a szomszédsági kapcsolatok jól működnek és a szabadidejét mindenki kedve és igénye szerint töltheti el.
Az intézmény missziója
A Csapókerti Közösségi Ház célja, hogy a csapókerti lakosok igényeinek kielégítésével hozzájáruljon egy egészséges és emberléptékű környezet kialakításához, a társadalmi szolidaritás erősítéséhez a Csapókertben, ahol a szomszédsági kapcsolatok jól működnek és mindenki megtalálja a számára szükséges szociális, kulturális és közösségi szolgáltatásokat, vonzó és érdekes szabadidős programokat.
Ennek érdekében az alábbi szolgáltatásokat nyújtjuk:
- Családsegítő Szolgálat és Gyermekjóléti Szolgálat,
- kulturális, szabadidős programok szervezése,
- pszichológiai tanácsadás és fejlesztés,
- jogi tanácsadás,
- közösségi szolgáltatások,
- civil szervezeteknek nyújtott szolgáltatások,
- érdekvédelem,
- információ közvetítés.


SZŐLLŐSI LAJOS: TÖRTÉNÉSEK EGY MOZI KÖRÜL
(A DERECSKEI OÁZIS KULTURÁLIS ÉS SZABADIDŐS EGYESÜLET FEJLESZTŐ MUNKÁJA A VÁROSI MOZI MEGMENTÉSE KAPCSÁN)

A múlt:
Derecske egy 10 000 lakosú kisváros Hajdú-Bihar Megyében, Debrecen vonzáskörzetében. Itt alakultunk meg helyi egyesületként 1989. február 7-én.
Célunk az volt, hogy az akkor mindenhonnan kiszorult fiataloknak lehetőséget biztosítsunk a közösségi életre, szabadidejük kulturált eltöltésére. Első lépésként megpróbáltunk otthont teremteni magunknak, a derecskei ÁFÉSZ-tól bérelt lerobbant épületet társadalmi munkában felújítottuk. Itt kapott helyet az állandóan működő Ifjúsági Klub mellett a Galaktika Baráti Kör és az Amatőr Képzőművészek Köre. Évente rendeztünk kispályás labdarúgó bajnokságot "Oázis Kupa” néven.
Felismerve Derecske ifjúságot érintő rendezvényeinek hiányát, 1994. szeptemberétől beindítottuk az LMZ - Oázis Klubot. A klub sokszínű programjában felvállalta:

- amatőr rockzenekarok bemutatását
- irodalmi estek szervezését
- komolyzenei hangversenyek, amatőr alkotók kiállításának rendezését
- táncház működtetését, ahol a fiatalok szórakozva ismerkedhettek meg néphagyományokkal, -szokásokkal, -táncokkal, a népi kismesterségekkel és azok derecskei és környékbeli művelőivel
- természetjáró kirándulások, túrák szervezését
- heti rendszerességű kerékpártúrák vezetését ("Bringa - Túra”)
- ezoterikus előadás-sorozatunkkal a fiatalok egészséges életmódra nevelését céloztuk meg (Életmód Klub)

Egyesületünk nagy szerepet vállalt a Rádió Derecske, a város közösségi rádiójának munkájában. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a település és környékének igen fontos, közösségi teret biztosító, információs forrásának sugárzási lehetősége megszűnt.
Tevékenységünk elismeréseként 1997. március 15-én átvehettük a "Derecske Városáért” kitüntetést.
A mozi:
1995. augusztusa óta egyesületünk működteti a Petőfi Filmszínházat. Tagjaink szabadidejük feláldozásával - önkéntes munkában - dolgoznak azért, hogy városunknak egy fontos kulturális intézménye megmaradhasson. Ezt az egyszerű tényt, hogy egy civil szervezet intézményt működtethessen - koránt sem volt könnyű elfogadtatni az akkori önkormányzattal.
De ne ugorjunk ennyire előre. A történet megértéséhez ismerni kell az előzményeket. A mozik tulajdonjoga az akkor már oszlásnak indult mamut megyei mozi-üzemi vállalatoktól, átkerült az önkormányzatokhoz. Ugyanakkor, mint monopol helyzetben lévő szolgáltatóktól továbbra is függtek. Az önkormányzatok hamar szembesültek azzal a ténnyel, hogy gazdaságtalanul működtethető vagyont örököltek. A kis mozik sorra zártak be.
A derecskei önkormányzat nem minden logika nélkül, a Művelődési Központ kezelésébe adta az épületet, de az intézmény nem tudott megbirkózni a feladattal, hamarosan bezárta a mozit, és turkálónak adta ki.
Egyesületünk elnöke lelkes mozirajongóként különösen fájlalta az esetet, s mivel rendelkezett a filmszínház működtetéséhez szükséges végzettségekkel, úgy gondolta az egyesület meg tudna birkózni a problémával. A közösség lelkesen fogadta az ötletet. Ismerve az Önkormányzat félelmét, - hogy egy intézmény ellenőrzése kicsúszhat a kezéből - különösnek tűnő taktikát választottunk. Meghívtuk a képviselőket az akkori Oázis klubba "szalonnaégetésre”. Itt kötetlen formában bemutattuk az egyesületünk addigi munkáját, és elmeséltük elképzeléseinket, hogy mi hogyan működtetnénk a mozit, és milyen más programokat is lehetne szervezni az épületben. A képviselőknek tetszett az elképzelés. Biztattak, hogy hivatalos formában is nyújtsuk be.
1995. augusztus 20-án ünnepélyes keretek közt hivatalosan is megnyitottuk az akkor még "csak” mozit, azóta Ifjúsági Házzá lett intézményt.
Kezdetben célunk a bezárt mozi megmentése, funkciójának visszaállítása volt, és ezt sikerült megtartani, - a multiplexekkel folytatott egyenlőtlen küzdelem ellenére - ami azért is örvendetes, mert kistérségünkben mi vagyunk az egyetlen működő mozi. Heti rendszerességű előadásaink mellett meghatározott célcsoportoknak is szervezünk filmvetítéseket. Az óvodás korú gyermekek havonta tekinthetnek meg kedvezményesen rajzfilmeket, az általános iskolásokat délutáni matiné előadásokkal várjuk, míg a középiskolás korú fiatalok tanulmányaikhoz, ünnepekhez kötődő filmeket látogathatnak szervezett formában. Immár negyedik alkalommal rendeztük meg - az azóta már városi rendezvénnyé avanzsált - "Derecskei Filmnapok” c. programsorozatot, ahol igyekszünk értékes filmalkotásokat bemutatni. Az egy hetes program nyitónapján mindig magyar filmet tűzünk műsorra, amit a filmhez kapcsolódó más programok is színesítenek, és a film alkotóival, szereplőivel lezajló ankét zár. Fontosnak tartjuk a magyar kultúra, a hagyományok megismertetését, ápolását és megőrzését
Ezek a célok azonban hamarosan túlnőttek a pusztán filmszínház keretein belül megvalósítható elképzeléseken. Korábban is működtettünk ifjúsági klubot, ami szinte azonnal otthonra talált itt is. Az ott felvállalt, és hiánypótló rendezvények élnek itt tovább, immár egy másik kis közösséggel, az SZERWOODSTOCK Ifjúsági Egyesülettel együttműködve. A város fiatalsága által kívánt koncertek, amatőr előadók, amatőr színjátszó társulatok fellépése mellett kiállításoknak, ifjúsági közösségeknek is teret biztosítunk. Egy olyan közösségi tér kialakítása volt a célunk, ahol a fiatalok művelődve, szabadidejüket hasznosan eltöltve, mégis autonómiájukat megtartva találkozhatnak, gondolkodhatnak, dolgozhatnak egymás mellett, egymást segítve.

Ifjúságfejlesztés, ifjúsági ház:
Ezen gondolatok menté született meg, és formálódott folyamatosan ifjúságfejlesztő programunk.
Munkánk során számtalanszor tapasztaltuk, hogy a fiatalságnak nincs valódi lehetősége problémái megjelenítésére, így azok megtalálása és megoldása is nehézségekbe ütközik. Megértettük, hogy szükségük van egy olyan érdekképviseleti fórumra, ahol problémáik feltérképezhetők, időben a megfelelő helyre irányíthatók a megoldásra váró feladatok.
Kidolgoztunk egy hosszú távú ifjúságfejlesztési programot, mely 1999-ben az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával indulhatott el. 2000-ben az Európai Uniós Phare program, és az Országgyűlés Társadalmi Szervezetek Bizottságának támogatásával tudtuk folytatni munkánkat.
Több civil szervezet és a három oktatási intézmény ajánlása alapján megalakult egy tizenöt fős testület, ideiglenes jelleggel. Már az előkészítő szakasz tapasztalatai alapján úgy gondoltuk - és a fiatalok ezt megerősítették -, hogy legjobban a gyakorlatban tudják elsajátítani a demokrácia játékszabályait. Így ez a társaság azt vállalta fel, hogy az egyéb ifjúságnak szóló programok rendezése mellett megszervezi a fiatalok széles körére (12-25 év) kiterjedő választásokat.
Ahhoz, hogy ezeket a feladatokat profin meg tudják oldani, a csapat különböző tréningeken (önismereti, szervezetépítő, média) vett részt.
Segítségünkkel megalkották a Választási Törvényt és elkészítették a szükséges nyomtatványokat. Megalakult a Választási Bizottság, amely kiírta a választásokat, az önkormányzati választások mintájára (10 ezer lakos alatti települések). Ezután volt minden, ami ilyenkor szokás: jelölt állítás, jelölőcédula-gyűjtés, plakátok, média kampány. És 2000. december 2-án sor került, a kulturális programokkal, filmvetítéssel összekötött Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Választásokra.
Megalakult az Anonymus Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat, mely a polgármesterből és öt képviselőből áll. A Testülethez tartoznak - és hasonló jogokkal rendelkeznek - a létre hozott négy bizottság külső tagjai is.
Célunk, hogy az "ifjú képviselőknek” legyen folyamatos és élő kapcsolata a város Önkormányzatával, érdekeiket képviselni tudják, alakíthassák saját életüket.
A fiatalság lehetőségeinek szélesítését csak az Önkormányzattal együtt munkálkodva látjuk megvalósíthatónak, ezért előkészítettünk egy együttműködési megállapodást a felnőtt testület és a GYIÖK között, melyet az Önkormányzat Képviselő-testülete elfogadott.

A program tovább szélesedik, a Kék-káló Menti Kulturális és Közösség fejlesztő Egyesület aktivistáival kidolgoztuk a kistérségi változatot: "Kistelepülések ifjúságmegtartó képességének fejlesztése, a demokrácia reflexeinek stabilizálása” címmel. A projekt a kistérség (Derecske, Konyár, Hajdúbagos, Tépe, Sáránd) településeinek szóló ifjúságfejlesztő programsorozat, amely hat nagyobb téma köré csoportosítható:
1. Az ifjúsági önkormányzatok megszervezése a kistérség minden településén.
2. Ifjúsági terek kialakítása a településeken.
3. Kapcsolatépítés a kistérség ifjúsági önkormányzatai között.
4. Különböző speciális tréningek, tanfolyamok szervezése, amelyek segítik a fiatalokat eligazodni az élet dolgaiban, problémáik leküzdéséhez (pl.: önismereti, diákjogi, álláskereső tréningek; drog, alkohol, dohányzás és más szenvedélybetegségek megelőzését szolgáló előadások, tanácsadások)
5. Külföldi ifjúsági kapcsolatok kiépítése és fejlesztése a térségben.
6. Ifjúsági referensek foglalkoztatása.

Úgy látjuk, az Oázis Ifjúsági Ház és Mozi a fiatal korosztály olyan otthona, ahol önálló cselekvésre, őket érintő problémák feltérképezésére, megoldására, programok szervezésére, lebonyolítására, a demokrácia tanulására és gyakorlására kapnak lehetőséget, s mindehhez - felnőtt segítők közreműködésével - támogatást, segítséget. Városunk és a kistérség ifjúságfejlesztésének központjává vált intézményünk, ahol több fronton is tevékenykedő kis közösségek bontogatják szárnyaikat, próbálják maguk és kortársaik lehetőségeit folyamatosan bővíteni.
Örömünkre, tavalyi é- októberére - végre - elkészült az épület fűtéskorszerűsítése, ami a modern gázfűtés miatt a Ház sokkal szélesebb kihasználhatóságát eredményezi. Pályázatot nyújtottunk be az ISM-hez, Ifjúsági Házunk fejlesztésére, mely elképzelésünket a Minisztérium támogatta. Ezzel párhuzamosan az Önkormányzat hivatalosan is Ifjúsági Háznak nyilvánította az épületet. A felújítás révén egy funkciójában, lehetőségeiben is megújult intézményünk lesz, ami a fiatalság valódi, mindenki által használható közösségi terévé válik.


MÉSZÁROS ZSUZSA: KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSSEL A MŰVELŐDÉSI HÁZAK TÁRSADALMASÍTÁSÁÉRT
Mit értek a címben megjelölt téma alatt? A művelődési ház a település életének közösségi központja, ahol alkalom van a találkozásra, véleménycserére, közös tervezésre, közösségi szolgáltatások igénybevételére, és így megvalósul a művelődési ház közösségek által történő használata. Ennek elérése pedig a helyi lakosok bevonásával, érdekeltté tételével, cselekvőképességük fejlesztésével történik, közösségfejlesztői módszerek használatával.
Néhány történet azokról a településekről, ahol magam is részese voltam egy ilyen folyamatnak. Hantoson, mint helyi lakos, tanító és a klubkönyvtár vezetője, Kecskéden, mint a művelődési ház igazgatója, Szőnyben, mint a művelődési intézmény közösségfejlesztő alkalmazottja, majd a megalakuló egyesület szakmai vezetője, Nagyigmándon, mint az önkormányzat által megbízott közösségfejlesztő, Tasson, mint a Közösségfejlesztők Egyesületének térségi közösségfejlesztési programvezetője, Kunadacson, mint a művelődési házat működtető egyesület foglalkoztatási projektjének vezetője.

Hantos 1987-1990
Klubkönyvtár, nem önálló intézmény (a település is Nagylókhoz csatolt)
Helyi igény a kultúrház használatára. Vezetőváltás.
Kezdeményezések helyi lakosok, pedagógusok, népfront vezető részéről.
Pályázat a művelődési ház csinosítására, felszerelésére (tv, video, ping-pong asztal, színpadi függöny.)
Pályázat: Szebb, emberibb környezetért - park tervezése (a tervek lakossági megvitatása),
Faluszépítő Egyesület alapítása.
Jurtanap - hagyományteremtés
Ki-mit-tud? Helyi hagyományőrző csoportok alapítása: néptánccsoport, citeraegyüttes (- utánpótlás nevelés, országos hírnév), népdalkör, - a környező falvak végigjárása, ott is bevonás.
Falutörténeti előadások -helyi népfőiskola - később Mezőföld Népfőiskolai Társaság
Nyelvtanfolyam.
Kulturális rendezvények.
1990-ben az első önkormányzati választáson a település önállósodott, főként a közösségi kezdeményezők vették át a falu vezetését.
Működő közösségek, rendszeres összejövetelek, a kultúrház közösségi igénybevétele.

Kecskéd 1992-1994
A művelődési ház felújítása - önkormányzati kezdeményezés.
Új vezető. Önkormányzati intézmény.
Működő hagyományok: német nemzetiségi dalárda, fiatalok és házasok tánccsoportja.
Német kapcsolat - (később) testvér települési szerződés
1993-ban közösségfejlesztési program indítása (Közösségfejlesztők Egyesülete részéről): interjúk, közösségi összejövetelek, tó bizottság alakulása (önálló közösségi kezdeményezés és érdekérvényesítés: földterület megszerzése, támogatók keresése, pályázatírás, német kapcsolat stb. - egyesület alapítás)
közösségi felmérés, Hír-Szolgálat Egyesület alapítása, helyi újság kiadása.
Közösségi felmérés feldolgozása: munkanélküliek bevonása kb. 20-30 fő dolgozott rajta. Számítógép felhasználói tanfolyam.
Egyenes-adás a kábeltévében az egyik közösségi beszélgetésről - film a Körkép c. MT- 2-es műsorba - közösségek megmozdulása: közös döntés.
Virágos Magyarországért mozgalomban való részvétel: a falu teljes egészében a kezdeményezés mellé állt, közös tervezés. A fogorvosi rendelő megépítése közös erővel.
A közösségi felmérés időszakában élénk közösségi élet folyt a művelődési házban, rendszeres találkozások a falu lakóit érintő minden kérdésben.
Erős akarat a tó felújítására (a falu idegenforgalmi központjává vált.)
Környezetvédelem ügyben kisebb kezdeményezések (iskolai program, akciók), de az Erőművel kapcsolatban már önkormányzati szintű tárgyalás folyt, a civil lakosság nem vett benne részt.
A közösségi felmérésben közölt vélemények alapján épült át a faluközpont, épült meg a korszerű orvosi rendelő 1999-ben.
A Művelődési Ház intézményként megelégedésre működött. Az önkormányzat kulturális bizottsága a változtatásra nem volt kapható, de később fontolgatta az alapítványi működtetést, majd 2000-től (2 éve) a néptánccsoport vezetője vette át működtetésbe, (Bt), művészeti iskolát alapított.

Szőny (Komárom), 1994 év vége-1997 év eleje
A Művelődési Ház a városi művelődési intézmény része, egy igazgatás alatt. Helyben 8 órás főállású gondnok, 8 órás takarítónő, 6 órás nyugdíjas gondnok, alkalmanként mozigépész és népművelő alkalmazva. Korszerűtlen fűtéstechnika (olaj), de szépen felújított ház, üresen: néha mozi, gyermekszínház.
1994 év végén új vezető, közösségfejlesztő. Szemléletmód váltás.
Kapcsolatkeresés. Általános Iskola jó partner, aktív tanárok - változást igényelve.
1995. Interjúk helyi véleményformálókkal (az interjút helyiek és közösségfejlesztők végezték)
Közösségi beszélgetések - kábeltévé szőnyi adásában lejátszva.
Fő problémakör a kultúrház hasznosítása, a Duna sziget jövője, környezetvédelem stb.
1995. márciusában 28 fővel megalakul a Szőnyi Kulturális Egyesület. Fantasztikus aktivitás. A közösségi felmérés lebonyolítása. 796 kérdőív feldolgozása. Újabb tagok bevonása. Minden kezdeményezés az Egyesület részéről a közösségi felmérésben jelzett cselekvési ked- feltérképezésével, bevonással jár.
Programszervezés: pozitív fogadtatás a falu részéről. Kuckótábor indítása. Bálok, színház, gyermek színjátszókör, tv vetélkedőn való részvétel.
1995. nyarán javaslattétel a művelődési központ felé a leválásra, pénzügyi önállóság (támogatás) kérése. Leválás nem sikerült, de az Egyesület ingyen használhatta a házat, az alkalmazottakat.
Sikeres pályázatok. A részönkormányzat támogatása: gáz fűtés bevezetése, milliós megtakarítás.
1995. év végén az önkormányzatnál az önállóság indítványozása, amelyet 1996. január 1-jétől meg is kapott a Szőke, akkor évi 2,5 milliós támogatással, amelyhez közel ennyit meg is tudott termelni. A takarítónő elbocsátása, a gondnok nyugdíjba vonulása, a közösségfejlesztő felmondása, majd az egyesületnél szakmai vezetőként történő foglalkoztatása. Mellette még 2 fő alkalmazása tervezve. 1 fő felvétele addigi egyesületi tevékenysége alapján, 1 főre pályázat kiírása. A három egyesület alkalmazott látott el minden munkát a takarítástól, az adminisztráción át a szervezési feladatokig. Akit 1996-ban a pályázattal felvett az Egyesület, ma is ott dolgozik. Rengeteg önkéntes munka. Jókedv. 1996-ban szüreti felvonulás. Hírnév.
Az "új kultúrház” körül kibontakozó tervezés érdekeket sért:
- színházat szeretne az egyik önkormányzati alkalmazott (az egyesület védi saját területét)
- egy helyi részönkormányzati képviselő saját kompetenciájának véli a házról való gondoskodást, az egyesületet ebbe nem kívánja bevonni, sőt fenyeget
- az egyesület néhány tagja népfőiskolát tervez - a vezetésben ellentmondást szül - megalakul a Szőnyi Népfőiskola Egyesület (válság) - később meg is szűnik
- néhány munkanélküli bevonásával megkezdődik a kávéház-teleház tervezése - a vezetésben újabb ellentét (pályázati támogatás elnyerése ellenére)
- ma már működik teleház a Kultúrházban
- válság az Egyesületben 1996 év végén. A szakmai vezető lemond, próbálkozás új szakmai vezetőkkel.
Továbbiakat a Szőke jelenlegi szakmai vezetője mutatja be.

Nagyigmánd 1996.
A polgármester közösségfejlesztőt kér fel, a kecskédi és a szőnyi közösségfejlesztő program jó visszhangja miatt. Civil szervezetek létrejöttét reméli.
Találkozás helyiekkel a művelődési házban, főként fiatalok és fiatal felnőttek csatlakoznak a programhoz. Elégedetlenek a kultúrház működésével. Programok szervezését kezdik meg, majd elkészül itt is a közösségi felmérés. 473 kérdőívet dolgoznak fel. Igazi hatása nem jelentkezik, mert a továbbgondozást már nincs aki felvállalja. Egy év után az önkormányzat nem akarja tovább megbízni a közösségfejlesztőt.
Megalakul még az egy év alatt a Forrás Nagyigmándi Kulturális Kör. Hagyományőrző rendvényt indítnak tavaszi népművészeti napot. Rendszeresen szerveznek kulturális programokat.
Az önkormányzat kinyilvánítja, hogy nem kívánja a "szőnyi példát” követni. Marad az intézményi működtetése a művelődési háznak. (konkrét terv a mástípusú működésre egyébként nem készült, de feltételezték, hogy a szőnyi mintára törekszik az Egyesület és a közösségfejlesztő)- személyes konfliktusok keletkeznek e miatt az Egyesület vezetője és a művelődési ház igazgatója között.
Néhány év múlva az önkormányzat, helyi vállalkozó és az Egyesület közreműködésével megalapítja a teleházat (nem a művelődési házban), amelyet az Egyesület működtet.
Az Igmándi Hírnökben a választások előtti tájékoztatóban a polgármester részéről az olvasható, hogy új működtetési módon gondolkodnak, amelynek indokát, hátterét nem ismerem.

Felső-Kiskunság
Tass - Kunadacs 1999-2002.

1997-ben közösségfejlesztő program indult a Felső-Kiskunságban a KÖFE kezdeményezésére. Célja: közösségi munkás hálózat létrehozása.
1998-99 Közösségi munkások képzése-helyi fejlesztések beindulása.
Tass: a fiataloknak nincs helye, a művelődési házat eladták, a mozi üresen áll (előtte discos üzemeltette, de az önkormányzat felbontotta a szerződést).
99-2000 tervezés fiatalokkal, fiatal családosokkal a mozi hasznosításáról. Projekt születik, amelyet a Felső-Kiskunsági Közösségi munkások Egyesülete tud megpályázni. (nincs helyi egyesület)
Tárgyalások az önkormányzattal - pozitív fogadtatás, támogatási ígérvény.
Az FKKME kidolgozza a helyi közművelődési rendeletet. Elfogadásra nem kerül, halogatják. Így nem tud pályázni az önkormányzat a revitalizációra sem.
Az OFA-hoz foglalkoztatási pályázatra az FKKME benyújtja a projektet 2001. májusában. A mozi felújításának tervezése megindul: minimálisan mosdó és fűtéskorszerűsítés, festés szükséges, helyi felajánlások születnek (kb. 2,5 millió kell hozzá, az önkormányzat elkülöníti)
A polgármesternek nagyra törő tervei vannak, a ciklus végén teljesen felújított házat akar átadni.(már 20 milliós beruházásról beszél), a képviselőtestület a polgármester igérvényét elfogadja. Az Egyesületet továbbra is partnernek tekintik.
A pályázati döntést az OFA június helyett decemberre halasztja. 2001. decemberében 9 fő foglalkoztatására 10.800 e Ft támogatást ítél az Egyesületnek. Mindenki örül, de kiderül, hogy a polgármester a 10,8 milliót, mint a beruházás támogatását képzeli el, holott a pályázat tartalmát ismerte. Az Egyesület felajánlja a forráskeresést a felújításra, esélyek bőven akadtak volna, de ezzel az önkormányzat nem élt.
2002. februárjában újabb önkormányzati ülés. A polgármester nem lát garanciát arra, hogy szeptemberre (amikor az üzemeltetésnek meg kell kezdődnie) a mozit üzemképes állapotba tudja hozni, ezért addigi megállapodásait az Egyesülettel semmisnek tekinti, a képviselők is emellett voksolnak, az Egyesület nem tudja a támogatás nélkül a projektet vállalni.

Fordulat. A kunadacsi művelődési házat a helyi önkormányzat felújította (előtte discoként üzemelt, de már a falu ezzel elégedetlen volt), revitalizációs és egyéb pályázati forrásokból.
Üzemeltetésére nincs igazán elképzelése, teleházat szeretnének, helyi egyesület alapítása folyamatban, de nem közösségi- civil kezdeményezés, hanem önkormányzati ötlet.
Helyi pályakezdő művelődésszervezővel tárgyalnak, de bizonytalanok. Ekkor találkozik az FKKME a kunadacsi polgármesterrel. (a tassi elutasítás másnapján, február 14-én)
A polgármester rögtön önkormányzati ülés elé vitte a projektet, az új műv. házat bemutatta. A képviselők az Egyesület vezetőit meghallgatták, rögtön döntöttek a szerződésről, a pályázati önrész átutalásáról. Március 1-jén szerződést tudott kötni az OFA-val az FKKME.
Kezdődhetett a projekt. Fél év előkészítés, és szeptember 1-jétől a működtetés.
Felvetődő problémák:
- Az Egyesület nem akar lemondani a projektről, de nincs 1,8 millió önrésze, ennyiért kell tehát elvállalnia a közművelődési feladatokat - így gyakorlatilag saját munkájával előre megváltja az önrészt.
- Az önkormányzatnak nincs garanciája a takarékos gazdálkodásra, ezért kiköti, hogy 70%-ban az Egyesületnek kell vállalni a rezsi ktsg-t ( a projektben ez nincs tervezve, mert Tasson ezt az önkormányzat vállalta volna)
- 9 alkalmazott gyakorlatlan (köztük az akit az önkormányzat korábban intézményvezetőnek szánt - itt gyakorlatot szerez), a település lakói elvárják, hogy programokat szervezzenek, a közösségi aktivitás nehezebben váltható ki.
- 1 éves mindössze a projekt, a fenntarthatóságot nehéz megteremteni és kevés ahhoz, hogy olyan helyi közösség alakuljon ki, amelyik képes lesz átvállalni a további működtetést.
A 2 hónapos működés megelégedést váltott ki a településen: közéleti estek, alma-bál, helyi újság (ami addig nem volt), Internet, játszóházak, játszóház vezetői tanfolyam, kávéház.
Az Egyesület hírneve növekszik. Mivel térségi egyesület, ezért nincs helyi támogatottsága, az egész tevékenységét illetően.

Következtetések:
- helyi akarat: közösségi (civil) szükséglet és kezdeményezések + önkormányzati támogatottság + közösségfejlesztői inspiráció együttesen szükséges ahhoz, hogy sikeres folyamat bontakozzon ki.
Ezek együttes meglététől lett tartós a szőnyi kezdeményezés. Ahol egy-egy elem hiányzott ott a folyamat bizonytalanabb, szerteágazó és egy-egy kezdeményezés kevésbé eredményez tartós fejlődést.
Kecskéden ugyan más működését vezették be a művelődési háznak, de ez nem a közösségek akarata volt, hanem az önkormányzat és egy helyi ambiciózus ember szerződése.
Nagyigmándon a közösség nem volt elég felkészült és eléggé támogatott a helyiek által ahhoz, hogy kivívja magának a művelődési ház működtetését, az önkormányzati sem azonosult a közösségi fenntartással. A település rendelkezik annyi anyagi erővel, hogy intézményként is fenn tudja tartani a házat, a szükség sem volt úr.
Tasson a polgármester nagy befolyással volt a képviselőtestületre, akik a kétmilliós igérvényt is megszavazták meg a 20 milliósat is, a polgármester bizonytalan és megalapozatlan szavára is adtak. Elutasították az Egyesületet által hozott támogatást, holott a projektet a tervezés időszakában éljenezték. Nem volt erős helyi közösségi háttér sem, akik képviseljék az érdekeiket.
Kunadacson már majdnem minden adott, egy év múlva fog a probléma felerősödni.


SZEKÉR TAMÁS: A VÁROS PEREMÉN…
A HERÉNYI KULTURÁLIS ÉS SPORTEGYESÜLET SZÜLETÉSÉNEK TÖRTÉNETE, JELENE ÉS A JÖVŐJE… (EGY KIS TÖRTÉNELMI ELŐZMÉNNYEL).

Egy kis történelem:
Herény ma a Vas megyei megyeszékhely Szombathely északi városrésze, az 1950-ben történt egyesülésig önálló kisközség volt.
A régészeti kutatások szerint már a kőkorszakban lakott hely volt, de főként a rómaiak idejéből számtalan lelet került elő, sőt az 1992-ben talált 38 db I. századi aranypénz valóságos világszenzációnak számított.
Minden valószínűség szerint egy erőd is állt itt Marcus Herenius parancsnoksága alatt.
Egyesek szerint a Herény név is innen származik, ezt azonban többen kétségbe vonják, mivel a Herény né- egy ősi magyar nemzetséget rejt, akik valószínüleg Bulcsú vezér kíséretét alkották.
Az első írásos dokumentum 1263-ból származik.
Helytörténeti kutatásaink során még sok érdekességet találtunk lakóhelyünk történetét illetően de most- témánk szempontjából - ugorjunk néhány száz évet.

Azok a 30-as 40-es évek...
Miért tartjuk fontosnak ezeket az éveket? - kérdezhetné a kívülálló.
Talán azért, mert a Herényi Kulturális és Sportegyesület létrejöttét nagyban motiválta az, hogy apáink, nagyapáink elbeszélése alapján az akkori faluközösség létrehozta a közösségi élet számtalan formáját és a szocializmus bekövetkeztéig ez nagyszerűen működött.
A lexikon szerint 1930-ban 123 házból állt a kisközség és 1079 lelket számláltak, lakói főként mezőgazdaságból tartották el magukat.
Számtalan egyesület működött, voltak a jogilag bejegyzettek pl: a Tűzoltó Egyesület, Levente Egyesület, a MANSZ helyi Csoportja, a Gazdakör, Iparoskör, a KALOT Legényegylet
És a jogilag nem bejegyzettek, melyek főként egyházi jellegű szervezetek voltak:
Pl: a Mária kongregáció és a KALÁSZ a lányok részére, a Credo katolikus férfi egyesület, az Oltáregylet, és a Rózsafüzér társaság -főként az asszonyoknak.

Ezeknek a köröknek mind voltak összejöveteleik, báljaik, zászlószenteléseik stb., melyek nem csak tagjaiknak, hanem az egész faluközösségnek alkalmat teremtettek az együttlétre.
Ebben az időben a tanító, a kántortanító és a plébános volt a kulturális élet "motorja”.
A Kultúrház megépítése előtt főként az iskola és a kocsma volt a közösségi élet színtere.
1932-ben aztán megépült a Kultúrház - mely jelenleg egyesületünk otthona és a herényi közösségi rendezvények fő helyszíne.
Ezzel új lendületet kapott az akkori közösségi élet.

A korabeli sajtó így írt erről: "…egy nagyobb teremből és több szobából áll az épület, amely otthont ad majd a község egyesületeinek, gyűléseinek, ünnepélyeinek és népművelő előadásainak és aminek építéséhez a földművelésügyi és népjóléti miniszter 10.000. pengős adománnyal járultak hozzá.”
Rendszeresen játszottak színdarabokat. Évente 3-4 darabot is betanultak és ezekkel a közeli falukban is felléptek.
Aztán jött a szocializmus...

A szocializmus évei 1950-89-ig
A régi idők ismerői és megélői szerint a kommunista hatalomátvétel kimutathatóan nagy törést okozott Herény életében.
Igaz, hogy már 1939-ben felvetődött Herény egyesítése Szombathellyel, de az akkori községi vezetés ellenállt a bekebelezésnek és ezt az akkori belügyminiszter is tiszteletben tartotta.
1950-ben már nem kérték a herényieket, hogy akarnak-e Szombathelyhez csatlakozni, hanem kész tényként közölték velük.
Ezt a herényiek a mai napig nehezen viselik…

A városhoz csatolással Herény:
-megszerezte a város összes hátrányát és
-elvesztett a falu összes előnyét

A szocializmus alatt Herény mint VIII. kerület "működött”. A 70-es évekig a hivatalos szervek nem szerették, ha valamit herényiként emlegetnek, így aztán ez újabb fájdalmas pont volt az itt élőknek.
1951-ben hiába újították fel a Kultúrházat - amit akkor csináltak azzal van a legtöbb gond - a helybéliek nem érezték igazán magukénak a házat, hiszen közben elfojtottak minden önszerveződést, megszüntették az egyházi és civil szervezeteket.

Az 1970-es évek elején megszüntették az iskolát is, a tanítók - a szellemi mag - elkerültek Herényből.
Ezzel a közösségi élet visszavonhatatlanul megváltozott.
Közben az 1960-as évek elején a televízió megjelenésével a Kultúrház átmenetileg újra közösségi szintér lett, de ez néhány év után újra visszaesett.
Aztán a 70-es évek közepén a Művelődési és Sportház Ifjusági klubjaként üzemelve néhány évre visszahozta a régi pezsgést, de aztán az anyagiak és a személyi feltételek hiányában kezdett minden lezülleni.
A 70-es évek végétől már csak alkalmi rendezvények voltak, gyakorlatilag minden közösségi és kulturális élet megszűnt.

...És jött 1989
Ahogy az Egyesületi törvény lehetőséget adott - néhány a közösségi életet szívén viselő barátunkkal első nekibuzdulásból - megalakítottuk az Arborétum Herény SE-t azzal a céllal, hogy, hogy rendszeres sportolást, testedzést, felüdülést biztosítson és a közösségi élet kibontakozását elősegítse. Ennek kapcsán a Kultúrház sorsa is újra és újra napirendre került mivel csak nagy küzdelem árán sikerült helyet kapnunk itt.
Aztán megtudtuk, hogy eladni szándékoznak az épületet - lovardának - ekkor felhívásokkal, szórólapokkal mozgósítva próbáltuk ezt megakadályozni. Mivel a "hivatal mindent bevetett”, hogy akadályozza az Arborétum Herény SE- fellépését ez ügyben.
Ezért 1994-ben kicsit kényszerből megalakítottuk a Herényi Kulturális és Sportegyesületet, döntően azokkal, akik az előző egyesületnek is tagjai voltak. (A két egyesület időközben kimondta az egyesülést)
Aztán 2 évi kemény küzdelem és 1996. Júniusában - bár nem értve egyet mindenben a diktált szerződéssel - aláírjuk a szerződést, mellyel 10 évre, ingyenes használatra megkapjuk a Kultúrházat.
És megkezdődött a munka...
Nem volt igazából semmi pénzünk, de volt lelkesedésünk.
Társadalmi munkában elvégeztük a ház belső felújítását, és új kerítést készítettünk több mint 1 millió Ft értékben. Elkészült az udvar parkosítása szintén társadalmi munkában, melynek az összértéke megközelíti a 800 ezer Ft-ot és egy szerszámos kisházat is építettünk kb: 600.000.-Ft értékben.
Egyesületünk a Kultúrház működtetésének átvételekor szinte üresen - 62 db szék és 3 asztal -vette azt birtokba, mely azóta évről évre gazdagodva egyre színvonalasabb közösségi házzá vált. Jelenleg 10 db sörasztal készlet, vitrinek, számítógép, fénymásoló, hangosító berendezés, diavetítő áll a látogatók rendelkezésére.
Megemlítem, hogy az akkori kb. évi 150 ezer Ft-os költségvetés 2002-ben meghaladja a 7 millió Ft-ot.

Mindezeket csak úgy tudtuk elérni, hogy személyes kapcsolatokon keresztül a helyi intézmények, gazdálkodó szervezetek és vállalkozókat megnyertük ügyünknek. Ez a kezdetben nehezebben ment, de amikor látták, hogy van értelme az adakozásnak, a segítésnek, hogy szépül és fejlődik a Kultúrház és a közösségi élet is új dimenziókba léphet.
A Herényi Kulturális és Sportegyesület egyik fő célkitűzése volt, hogy a Herényi Kultúrházat megmentse a teljes lepusztulástól, abba új életet leheljen és azt a közművelődés, a kultúra, az ismeretterjesztés és a közösségi élet színterévé tegye.
Másik fontos célkitűzése volt a helyi hagyományok, emlékek megőrzése és az őseink iránti tisztelet elültetése az itt élők körében.

A jelenről...
Tevékenységünkkel a herényi városrész életébe új szint vittünk, rendezvényeinkkel a közösségi összefogásnak olyan kereteit teremtettük meg, ahol a sok évtizedes tradícióban gyökerező herényi lokálpatriotizmus újra életre kelt.
Munkálkodásunk során alkalmi hangversenyek, kiállítások, ismeretterjesztő előadások, kirándulások mellett kézimunkaszakkör, asszonytorna, nyugdíjaskör, keresztény ifjúsági csoport, karate, sakk, teke, labdarúgás, kispályás-labdarúgás bélyeggyűjtő kör, íjászat, játszóház és egy állandó helytörténeti kiállítás szervezésével rendszeres találkozási és művelődési lehetőséget adtunk az itt élő különböző korosztályoknak
Külön kiemelnénk az 1999. év legnagyobb szabású rendezvényét, a "Régi herényi emlékek” című helytörténeti kiállításunkat, mely bemutatja a település történetét a római kortól az 1950-ben történt Szombathelyhez csatolásig és jelenleg is állandó kiállításként megtekinthető.
Ez a kiállítás "óriásit lökött” a népszerűségünkön. Ezután tapasztaltuk meg az emberek és a vállalkozók nagyobb elismerését.

Egyesületünk 1999. óta alapító tagként részt vesz Szombathely Város Közművelődési Tanácsának munkájában.
2002-ben elindítottuk a Herényi Emlékkönyvet melybe minden család bejegyezheti gondolatait, véleményét a világról, üzenetét a jövőnek. Nagyon jó visszhangja van eddig, mivel egymásnak lehet tovább ajánlani az emlékkönyvet és ezzel személyes üzenet közvetítővé is vált.

Elmondhatjuk, hogy eddigi eredményeinket a helyi lokálpatriotizmusra épített közös összefogással, és a határozott érdekképviselettel lehetett elérni.
A "hivatalos szervek” is meghajoltak, - ha nem is örültek - a kéréseink előtt, mivel ők is látták, érezték a hátunk mögött lévő közösség támogatását.

A jövőről, a tervekről...
Úgy érezzük, hogy jelen időpontra kinőttük a ház méreteit. Az előbbiekben felsorolt 12 féle kör mellett az alkalmi rendezvények nagyon nehezen illeszthetők be, pl: egy- egy kiállítás megrendezése nem kis fejtörést okoz ezek miatt. A viszonylag kis alapterület miatt nehéz elszeparálni a rendezvényeket, és párhuzamosan alig-alig lehet bonyolítani programokat.
Most az új képviselőtestületben szeretnénk támogatókra lelni, hogy terveinket megvalósíthassuk.
A Házat kb. 200 m2-rel szeretnénk növelni, a jelenleg 1 fő állású "mindenes” mellé még egy legalább 6 órás népművelőt (művelődésszervezőt) alkalmazni.
Megkezdtük a régi népi eszközök összegyűjtését, és állandó kiállításként szeretnénk azokat bemutatni, hiszen így tudjuk a felnövekvő fiatalokban elültetni a múlt iránti tiszteletet és a hagyományok megőrzését.
A helyi labdarúgópálya kezelői jogának megszerzésével a kulturális centrum mellett egy sportcentrum kialakítását is szeretnénk megvalósítani.
Szeretnénk a Kultúrházban Teleházat üzemeltetni.
Környezetvédelmi szolgáltatásként bérkomposztálást vállalni főként az őszi-tavaszi időszakban, a levegőszennyező avar és nyesedékégetést felváltani.
Mindezeket pályázatok, az önkormányzat, szponzorok és adományok önkéntes hozzájárulások segítségével szeretnénk megvalósítani.

Sajnos tudom, hogy a mai idők, a modern élet nem kedvez az ilyen közösségi "őrülteknek”, de hiszek benne, hogy nem maradunk magányos próféták és meg lesz a gyümölcse munkánknak.
Anthony de Mello rövid történetével fejezem be mondandómat.:
A próféta azért jött a városba, hogy megtérítse az ott lakókat. Az emberek egy darabig figyelmesen hallgatták a prédikációit, de aztán fokozatosan elszállingóztak. Nem maradt egyetlen lélek sem, hogy a prófétára figyeljen.
Egyszer egy arra járó utazó megkérdezte a prófétát:
- Miért prédikálsz még mindig? Nem látod, hogy a küldetésed teljesen reménytelen?
A próféta így válaszolt:
- Amikor elkezdtem prédikálni, abban reménykedtem, hogy megváltoztatom az embereket. Hogy még mindig prédikálok és kiáltok, az pedig azért van, mert nem szeretném, ha ők változtatnának meg engem.


SZÓDA SÁNDOR: HÉT ÉV MEGÉLT BUKTATÓI ÉS SIKEREI A SZŐKE ÉLETÉBEN
1995-ben a Komáromhoz tartozó egykori nagyközség, Szőny lakói "szőnyiségük tudatától indíttatva”, no meg kiváló közösségszervezők által segítve, kulturális egyesületet hoztak létre, mely szervezet nem is sokára az önkormányzattal kötött megállapodás alapján használatba vette a helyi Petőfi Sándor Művelődési Házat. (Ez a ház valamikor az 1930-as években épült, tehát "rendkívül korszerű”, de legalább falai állnak, tetőszerkezet ép, nem úgy, mit az udvarában 25 éve felépített új művelődési ház, mely 5 é- működés után már az összeomlással fenyegetett, s ma legfőbb gondunk, hogyan lehetne lebontani e dicstelen építészeti emlékművet, mielőtt még valakinek a fejére omlik az egész.)
A szervezet tevékenységét az Alapszabályban megfogalmazott célok érdekében végzi:
- nevelés, oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés;
- kulturális tevékenység;
- kulturális örökség megóvása;
- műemlékvédelem.
(Tevékenységének tere a Petőfi Sándor Művelődési Ház, mely önkormányzati tulajdonban, de az egyesület fenntartásában működik 5 éve.)

A címszavakban megfogalmazottak valójában azt a felismerést, s a felismerésből fakadó "cselekvési filozófiát" tükrözik, hogy minden közösség akkor és csak akkor érzi igazán otthonának lakóhelyét, ha módja van megismerni és ápolni annak múltbeli értékeit, ha lehetősége van megismerni és befolyásolni a jelen történéseit és feltámad benne az igény, formálni a település jövőjét, amihez rendelkezésére is állnak a lehetőségek szervezett és informális módozatai. Máskülönben a lakóhely nem "otthon”, nem "élettér”, nem az "önmegvalósítás és a közösségért érzett felelősség helye, alanya és tárgya”, amihez érzelmileg és értelmileg is viszonyulni lehet, s olyan értéket jelent, amit "hagyományozni kell az utódokra”, csak "hely, ahol eszünk, alszunk, tanulunk, dolgozunk stb.”, de esetleges, hogy ez pont itt történik, s bármikor bármely más hellyel felcserélhető.
A fentiekből látható, hogy egyesületünk:
- nem bezárkózó, hanem mindenki felé nyitott civil szervezet;
- a tágan értelmezett kultúra minden részterületén megkeresi az elvégzendő feladatokat;
- ezekhez társakat kíván maga mellé gyűjteni;
- örömmel fogad minden elképzelést, javaslatot, igényt;
- ezeket legjobb tudása és lehetőségei szerint igyekszik továbbfejleszteni, megvalósítani vagy kielégíteni;
- megpróbálja artikulálni a lappangó igényeket is;
- sajátos lehetőségeivel igyekszik új igényeket indukálni;
- lehetőségeivel élve törekszik a legtöbb szellemi, anyagi erőforrást bekapcsolni céljai megvalósításába;
- a fentiek érdekében igyekszik a lehető legtöbb, élő kapcsolatot kialakítani a városrész, a város, a környék és az ország szervezeteivel, intézményeivel;
- munkájáról nem a hiúság okán, hanem az együttműködők tevékenységének megismertetése érdekében igyekszik a közvéleményt tájékoztatni, illetőleg megszervezni ezt a tájékoztatást.

Ha munkánkban a tények "színét” tekintjük, sikertörténet szemlélői lehetünk:
- Az egyesület hét év után, ma is működik. (Aki még nem próbálta, nem is tudja, milyen nagy siker ez!)
- Az önkormányzat és a részönkormányzat partnernek fogadja el, bevonják a döntés előkészítésbe is.

- Rendezvényeit sokan látogatják, néhány esemény híre túljut a városhatárokon.
- 2000-ben megkapta a város "Pro Urbe Komárom” díját.
- Kiscsoportjai közül citera együttese a szlovákiai magyar falvakra is kisugározza szakmai és magyarságmegőrző szerepét, népdalköre országos "ezüst” minősítést ért el röpke másfél év alatt, nyugdíjas klubja ötödik születésnapját ünnepelte, stb.
- Tevékenysége Teleházzal bővült, önálló honlapja van, a világhálón egyre több segítséget tud nyújtani Szlovákia magyar civiljeinek, s körvonalazódik egy trilaterális művelődési együttműködés lehetősége is.
- Magunk között szólva néha terhesen, bár hízelgően a város "bezzeg-gyereke” az egyesület: "Bezzeg a SZŐKE milyen jól működik!” (Mondják ezt persze leginkább olyankor, mikor "életünk és vérünk” mellé némileg több "zabot” is kéne adni a közművelődésnek és/vagy a civil szférának.{Mely "virtuális takarmánynak” mi is igencsak szűkében vagyunk.})
- Ha most nem lennénk magunk között, hosszasan és színes fordulatokkal fűszerezve folytatnám a "szerény öndicséret” hosszú sorát. Tenném ezt úgy, hogy nem mondanék egyetlen szó valótlant sem, s Ti, barátaim, rohannátok vasúti jegyet váltani Szőnybe, ahol tudvalévő, hogy kolbászból fonták a civilek kerítését, s az öreg Duna is tejjel-mézzel, sült keszeggel folyik.

De mert magunk között vagyunk, s értelmetlen tiszteletkörökkel, magunk dicséretével elvenni az időt a valós folyamatok megismerése elől, essék több szó a fonák oldalról, a "megélt buktatókról - még akkor is, ha ezek után a hét év a "nyílegyenes száguldás” helyett cikcakkos bukdácsolásnak fog tűnni. (Talán a kettő együtt igaz - merjük remélni mi, szőnyiek.)
- Az egyesület - mint azt a létrehozásánál bábáskodó Mészáros Zsuzsa már elmondta - valódi települési összefogással, részletes igényfelmérés alapján kidolgozott cselekvési programmal és azt megvalósítani ígért lelkes együttmunkálkodással, valódi önszerveződő civil kurázsival valósult meg. Az "alapító atyák” sokan voltak, lelkesek, sok munkát vállalók, együttes gondolkodásra és tevékenységre készek. Még legutóbb, az ÖKOTÁRS Alapítvány szervezésében megvalósuló ÁSZ programunkban is szervezetünk fő erejének ezt a sokféle szakértelemmel párosuló tenni akarást gondoltuk. Kialakult az egyesület éves program-folyamának gerince, ebben sokan találták meg a maguk feladatát. A munka szervezeti formája is formálódott, választott vezetősége sok erővel és időt sem sajnálva segítette - legalábbis a mai legendárium ezt mondja - az úgymond "fizetett alkalmazottakat”. A mából visszatekintve ez volt az aranykor, mikor minden munkát közösen lehetett tervezni, végrehajtani és értékelni. (Magam ezt az aranykort még nem éltem meg az egyesületnél, csak a valószínűleg "megszépítő messzeség” szóhagyományaira kell hagyatkoznom.)
- Az első buktatók nyomaira is ebből a korból bukkantam:
1. Az egyesület rövid időn belül fetisizálta önmagát. Miközben nagyon helyesen kialakult valamiféle SZŐKE öntudat, mely nem járt soha a kirekesztés szándékával, a szervezet mintegy befejezettnek gondolta a szőnyi "civilesedést” - hű, de szép szót találtam. "Minek új szervezet, mikor már itt vagyunk mi?” Ezt segítette, hogy a Petőfi Sándor Művelődési Ház kezelési jogát megkapta az önkormányzattól, volt tehát mit félteni, nehogy osztozkodni kelljen másokkal. Ez persze leginkább érzelmi távolságtartást és ebből fakadó elhatárolódást jelentett. Ezért - ezért is - nem lett hosszú életű a népfőiskolai társaság, s fogadja bizonyos gyanakvás még ma is az egyesület mellet szép számmal, néha bizony "kontra SZőKE” céllal létrejövő, többnyire kérészéletű kezdeményezéseket. Ez önmagában is gond, hiszen az egyesület s az általa kezelt intézmény természetes gyűjtőhelye kellene, hogy legyen a többi civil szervezetnek, de nehezebben megélhető, hogy az "egyesület az egyesületért” érzéstől vezéreltetve folyamatosan a taglétszám növelését óhajtjuk, de a kiscsoportok elismertetése - merthogy ők "csak” énekelnek, citeráznak, beszélgetnek, vagy csak bármi mást csinálnak, s nem tisztán "egyesületeznek” - nem egyértelmű.
2. Utólag látva természetesnek tűnik, hogy a kezdeti együttgondolkozásban, munkában és egymás - nagy szavakat használva - szerető megbecsülésében megmutatkozó lendület szükségszerűen kifulladt. Él a nosztalgia kezdetek "aranykora” iránt, de az "alapító atyák” egyéni sorsa, karrierje, munkája, vagy csak - uram bocsá’ - a felettük is múló évek miatt egyre kevesebb idő, energia, gondolkodás, stb. fordítódik a SZŐKE tevékenységére, bár az érzelmi azonosulás változatlan hőfoka folyamatosan deklarálódik.
3. A művelődési ház működtetése elindult az intézményesülés felé, de megrekedt egy "se hal - se hús” állapotban. Ezt tetézte, hogy a SZŐKE megalakulásával a Petőfi Műv. Ház kivált az egész város közművelődését egy kézben egyesítő városi művelődési központ szervezetéből. Ez azt jelentette, hogy Komárom legjobb állapotban lévő intézménye lett a civileké (az öreg intézményt nem sokkal előbb valóban szépen felújították), a "maradék”, főleg a Csokonai Városi Művelődési Központ köztudottan botrányos építészeti állapotban van. (Én 25 éve - más minőségben - ismertem az intézményt, már akkor megérett az eldózerolásra - azóta az épület csak romlott.) Ebből a kezdet kezdetén persze feszültségek is adódtak, s mindez indukálta egyrészt a fentebb már leírt, s a SZŐKE által is elhitt "bezzegség” tudatát, másrészt a "másként kell működnünk, mint nekik” megkülönböződés szükségességét. (Amihez a kezdet kezdetén természetszerűleg kapcsolódott a valóban nagyfokú aktivitás civiles különbözősége is.)

Eljutottam gondjaim egyik legfontosabbikához, melyre talán az itteni "közös bölcsesség” segít megtalálni a választ: mennyire és hogyan kell intézményesülnie egy civil szervezet által fenntartott művelődési háznak?
Gondjaim a következők:
- Miközben egyértelmű, hogy az egyesület a maga civil mivoltából fakadóan nem csak értékeket hordoz, de tevékenységi stílust, vezetési- partnerségi- munkamegosztásbeli módszereket valósít meg, ugyanez az intézmény munkájának szervezésére, irányítására, ellenőrzésére hogyan képezhető le? Tekintsük a magunk példáját: az egyesület - "azaz az intézmény?” kb. évi 8-9 millió forinttal gazdálkodik, heti rendszerességgel 10-15 eseményt szervez, évente 15 nagyrendezvénynek, tábornak gazdája, országos és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik, valódi fizetett alkalmazottja "másfél fő”. (A fél én vagyok - majd kiderül, miért.) Összesen egy főállású programszervező - pénztárost tud -úgy ahogy (sehogy, mondhatnám, hiszen ma is minimálbért kap munkájáért) - megfizetni a szervezet, mellette a mindenkori "szakmai vezető”, aki "kvázi igazgató” vállalkozóként végzi szerződés szerinti munkáját. ("Félségem oka” hogy mindezt nyugdíj mellett teszem) Takarítónk közhasznú munkás, segítőink polgári szolgálatos katonák. Vajon ekkora volumenű munkára alkalmazható-e a hagyományos civil szervezeti forma: vezetőség dönt, tagság segít, stb., vagy óhatatlanul szükséges-e a bizonyos fokú intézményesülés? Nem tudom, de a mai helyzet bizony lötyög:
- A szakmai vezető elvileg felettese a munkatársainak, bár persze nem munkáltatója, tehát a rendszerbe beépítettek a kerülőutak, ezzel a konfliktusforrások.
- Miközben természetes és nagyon helyénvaló az elsősorban a vezetőség tevékenységében megvalósuló civil kontroll megléte, a szervezeti struktúra kialakulatlansága miatt szakmai kontrollként is működik e nem szakmai szervezet.
- Bár az önkormányzattal és a közművelődési intézményekkel igen jó személyes kapcsolatot építettünk ki, de a "városatyák” tudatában egyesületünk nem azonos erővel jelenik meg, mint "saját” intézményhálózata. A költségvetés szerkezetében más rovatban szerepelnek a "valódi közművelődési intézmények”, s máshol, az "átengedett pénzeszközök” nagy zsákjában, a mi "támogatásunk”. Idézőjelbe tettem a támogatás szót, mert ez önmagában is jelzi az alapfélreértést: a művelődési házak munkát végeznek, ezért a költségvetésben megfelelő (vagy a lehetőségekhez képest megfelelő) pénzeszközöket biztosítanak számukra, a civileket pedig "támogatják” munkájukban. Annyival, amennyi jut, amilyen erős a lobby, stb.
- Az itt dolgozó szakemberek is csak esetleges saját jogú szakmai kompetenciájuk alapján, de nem ab ovo tekintetnek szakembernek. Kívül esnek az országos, nem civil fórumok meghívóinak látókörén, stb. Bár a város képzési tervében szerencsére teljes joggal szerepelnek.
- Ellenér- lehet, hogy hiszen ezeknek a gondoknak a megoldására való a KÖZMŰVELŐDÉSI SZERZŐDÉS, azt kell jól megkötni, ott kell lobbyzni, s megoldódnak a gondok. Látszólag:
- Lehet-e bármennyire is mindenre kiterjedő, ugyanakkor eléggé rugalmas és az életet követni tudó szerződésbe gyömöszölni a teljes tevékenység feltételrendszerét? Megoldja-e a legjobb szerződés is azt a problémát, hogy az átengedett intézmény mégiscsak a tulajdonosé is marad?
- A szerződés önmagában nem az "intézményesülés” felé löki-e továbbra is a "civil házakat”? Ha igen, s azt hiszem, igen, eljutottunk az alapkérdésig. Ismét.

Mostanáig forró kását kerülgető macskaként nyújtottam, s kaptam vissza mancsomat (szemérmetes magyar "művelődésszervező mini tigris módjára) a szervezet működéséhez alapot biztosító anyagiak "forró gesztenyéjétől”. (Be szép is ez a képzavar!) Röviden csak a gondokról:
1. Az intézmény (mert véleményem szerint akárhogyan is, de intézmény a "civil ház”) működéséhez a legnehezebb a megfelelő anyagiak előteremtése. Bár tudom a közművelődési szerződésben biztosítani kell a működés feltételeit, de ez egyrészt hosszas alkufolyamatot indukál, s nem pontosan tudható, mi tartozik bele a fenntartási költségekbe. Csak a fűtés, világítás, tisztítószer, vagy az ott dolgozó díja is, aki nélkül ugye nem működhet a dolog. Az "igazi intézményeknél” ez természetes, de nálunk nem. Így aztán a közalkalmazotti béremelésnek ránk nézve semmilyen hatása nem volt, hiszen mi nem vagyunk közalkalmazottak. Ez bár igaz, de olyan munkát végzünk - az egyesülettel kötött szerződés szerint - amit nélkülünk közalkalmazottakkal kellene elvégeztetnie a fenntartónak. A jelen állapot, mikor munkatársam a besorolás szerinti bérének csak mintegy 1/3-át keresi nálunk, nem törvénytelen. Csak erkölcstelen.
2. Kiútnak említik sokan a pályázatok lehetőségeit, hiszen a civilek sok mindenre kérhetnek, néha kaphatnak is pénzt. Nem kaphatnak fenntartása, s ez bizony kis intézményeknél alapgond. Másrészt az önrész előteremtése is gondokba ütközik, s ha túl sokat pályázunk, könnyen eladósodhatunk éppen ezért. Megoldás lenne, s erre néhány példát már láttunk is, ha az önkormányzat a civilek számára elkülönítene megpályázható pénzeszközöket, mely az önrész 70-90%-ának fedezetéül szolgálna. El kellene érni, hogy a döntéshozók felismerjék, ha ilyen módon segítik a civileket, jelentős forrásokat vonzanának a településekre, s ez végső soron mindannyiunk közös érdeke lenne.
3. A "civil házak” munkatársainak finanszírozására valamilyen egységes megoldást kellene találni, mert félő, hogy így az egyesületek intézményei átjáró házzá, ideiglenes "parkoló pályává”, önsors romboló megszállottak terepévé válnak. Pedig de kellene itt is a jó szakember, s mert munkája sokrétűbb, többféle tudománnyal felvértezett (csoportvezetésben, közösségszervezésben, pénzügyekben, stb. is jártas) munkatársra lenne tömegesen szükség. Ez pedig nem várható el, ha csak a "civilség szép ethoszát” tudjuk nyújtani nekik, mert tudjuk, Zrínyi Miklós szerint is "fegyver, fegyver kévántatik” a "jó vitézi rezolutio” mellé.

Adassék tehát "fegyver, fegyver” is a jó civil markokba - a vitézi rezolutiot majdcsak megszerezzük magunk is. Gondolom mindezt eléggé nagyképűen.
Megtisztelő volt számomra, hogy meghallgattak.


NIZÁK PÉTER: EGYENSÚLYKERESÉS A KULTURÁLIS SZOLGÁLTATÓ SZERVEZETEKBEN
1. Bemutatkozás: A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány
A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány célja a nonprofit szervezetek és intézmények megerősítése, hatékonyabb működésük elősegítése annak érdekében, hogy képesek legyenek az állampolgárokat aktivizálni, és társadalmi szerepüket betölteni.
Az Alapítvány Magyarországon, valamint Közép- és Kelet-Európában a következő szolgáltatásokat nyújtja:
- nonprofit menedzsment képzés, tanácsadás, kiadványok megjelentetése;
- kapcsolatépítést és együttműködést szolgáló rendezvények szervezése.

Szeretnénk hozzájárulni a magyarországi nonprofit szektor egészének fenntartható fejlődéséhez is, ezért részt veszünk olyan kezdeményezésekben, amelyek a szektoron belüli, illetve az üzleti, kormányzati és nonprofit szektorok közötti együttműködést segítik elő.
2. Kulturális szolgáltató szervezetek működésének, finanszírozásának háttere
A rendszerváltás után a gazdaság / társadalom más területeihez hasonlóan a kultúra területén is jellemző volt az állami finanszírozás drasztikus csökkenése, ezzel párhuzamosan a piaci viszonyok kialakulása (tipikus területei a könyvkiadás, filmgyártás, tömegkommunikáció, stb.) illetve a nonprofit szervezetek megjelenése.
A magyarországi nonprofit szektor a nyolcvanas évek végén indult újra hatalmas fejlődésnek. A szervezetek száma 2000-re majdnem elérte az 50.000-et, ezen belül a kulturális szervezetek körülbelül 10%-ot tesznek ki. A kulturális nonprofit szervezetek közül kiemelt szerepet kapnak az állami finanszírozást átvállaló közalapítványok, alapítványok, melyek meghatározóak egyes kulturális terület pénzellátásában. Számos nonprofit szervezet nyújt szolgáltatást a közszolgáltatások területén, állami vagy önkormányzati feladatokat átvállalva. (Ezzel párhuzamosan számos állami vagy önkormányzati intézmény működik kvázi vagy valódi nonprofit szervezetként.) Harmadik típusként a nonprofit szervezetek olyan, a társadalom szempontjából fontos, de nem feltétlenül költségigényes feladatokat látnak el, mint helyi hagyományok ápolása, népművészeti értékek megőrzése, amatőr színjátszás. A bevételeket, ráfordításokat tekintve ezért a nonprofit szervezetek a kulturális területen elmaradnak a piaci szereplőktől és az államtól, de ennek oka az, hogy a szervezetek olyan tevékenységeket végeznek, melyek erőforrásigénye relatíve kicsi.
A fentiekből következik az is, hogy a kultúra területén hiányoznak vagy nem igazán erősek a lobby tevékenységet végző nonprofit szervezetek. Ez országos és helyi szinten is probléma, hiszen hiányoznak az érdekegyeztetés hatékony fórumai. Közös jellemzője a szervezeteknek, hogy általában egy vagy csak néhány forrás dominál a bevételeikben, ami például a közművelődési szolgáltatást nyújtó szervezetek esetében főként állami forrás. Ez a függő helyzet hosszútávú fennmaradásuk / működésük egyik legnagyobb korlátja.

3. A kulturális szolgáltatást meghatározó tényezők.
A jó minőségű kulturális szolgáltatást három alapvető tényező határozza meg. Ezek a következők:
A.) vásárlói / támogatói igény
B.) Minőségi szervezet
C.) Szakértelem / értékek

A.) Vásárlói / támogatói igény:
A kulturális szervezetek szolgáltatásait meghatározó tényezők közül általában ma Magyarországon ez (vagyis a finanszírozás vagy ennek hiánya) a működést dominánsan meghatározó tényező. Ezen belül is a támogatói igény az, amely determinálja a szervezet tevékenységét. A kulturális szolgáltatást nyújtó szervezetek a fent említettek szerint általában függő helyzetben vannak támogatóiktól (mely nagyon gyakran egy vagy néhány támogatót jelent), az ő igényeik a meghatározók. Ez a közszolgáltatást nyújtó (pl. közművelődési feladat ellátása) szervezeteknél még élesebb, hiszen szinte teljes mértékben a finanszírozó meglététől függ a szervezet működése. Általában nem olyan hangsúlyos a vásárlók (kliensek) igényeire való támaszkodás, pedig ez legalább olyan fontos kellene, hogy legyen, hiszen a támogatók csak a forrásoldal egyik oldalát jelentik, egy szervezet működésében hangsúlyos szerepet kell kapjon a kliensek igényeire való reflektálás, illetve az igények láthatóvá tétele, a potenciális kliens / közönség kör kiépítése.
Meg kell említenünk a nonprofit szektor egyik fő sajátosságát az ún. kettős piac jelenségét. A szektorban tipikus, hogy a szolgáltatást nyújtó szervezetek nem klienseikkel állnak pénzügyi kapcsolatban, hanem harmadik szereplő, a szolgáltatást támogató (állami vagy egyéb) szervezet vásárolja meg a szolgáltatást a nonprofit szervezetektől azok kliensei számára. Ez nyilvánvalóan problémákat okoz, hiszen direkt kapcsolat, visszacsatolás nincs a támogató és a kliensek között és általában a támogató - szolgáltató viszony is hangsúlyosabb, mint a szolgáltató - kliens viszony.
B.) Minőségi szervezeti működés:
A szolgáltatásokat meghatározó tényezők közül a minőségi szervezeti működés szorul leginkább háttérbe a nonprofit szervezetek tevékenysége során. A szolgáltató szervezetnél kiemelten fontos, hogy a szervezet irányítása, működtetése, a szolgáltatások megvalósítása professzionális legyen. A CTF átfogó akciókutatása (2001) során azt tapasztaltuk, hogy a nonprofit szervezetek (beleértve a kulturális szervezeteket is) erősen tevékenység orientáltak, azaz kevés figyelmet fordítanak a szervezet irányítótestületének (kuratórium vagy vezetőség) fejlesztésére, a szervezet stratégiai tervezésére, az igényfelmérésre, a támogatók szervezésre, a forrásszervezésre, a humán erőforrás menedzsmentre vagy a pénzügyi menedzsmentre.
Nyilvánvaló, hogy a gyenge szervezeti működés ugyanúgy gátja a szervezetek hosszútávú sikeres tevékenységének, mint a forráshiány vagy a szakemberek hiánya. Az optimális szervezeti működést a tevékenységtípus, a szolgáltatások, a finanszírozási lehetőségek, a meglévő emberi erőforrások figyelembevételével kell kialakítani. Különböző nagyságú, profilú szervezet különböző szintű működést, működtetést igényel, ráadásul a szervezeti fejlettség foka alapvetően határozza meg a vállalható szolgáltatások típusait is.
C.) Szakértelem / szakmai értékek
A szolgáltatásokat meghatározó harmadik fő tényező a szakértelem, illetve azon értékek, melyek mentén a szervezet munkáját végzi. A szakértelem kérdése nyilvánvaló, ténykérdés, hogy a szervezeteknek megfelelő szakértői bázissal kell rendelkezniük a szolgáltatások (különösen, ha állami vagy önkormányzati feladatot vállalnak át) minőségi kivitelezésére. Érdekesebb a szakmai értékek kérdése. Alapvető dilemma a pusztán az igényekre reflektáló, és az erőteljesen értékközvetítő típusú működés közötti egyensúly megteremtése. Kérdésként felmerül mennyire fontos a szakmaiság, és mennyire inkább menedzser típusú munkatársakra van szükség egy-egy szolgáltatás ellátásakor. A nyitottság (a célközönség, illetve a potenciális közönség, klienskör bevonása a stratégia, a szolgáltatások kialakításába) megléte vagy a bevétel generáló és az alapszolgáltatást jelentő tevékenységek közötti arány kialakítása szintén kulcskérdés.
4. Egyensúlykeresés a szolgáltatást meghatározó tényezők között
Meggyőződésünk, hogy a fenti tényezők egyensúlya alapfeltétele a minőségi kulturális szolgáltatások biztosításának. A fentiekben említettük, hogy a leggyakrabban a finanszírozás (vagy annak hiánya), vagyis a támogatók / vásárlók igényei (vagy azok tisztázatlansága, hiánya) a meghatározóak a szervezetek tevékenységében, mint ahogyan jellemző a menedzsment gyengesége is. Fontos azonban, hogy a szolgáltatásokat meghatározó másik két tényező a szervezetek tevékenységében azonos súllyal szerepeljen, azaz ne szoruljon háttérbe a szervezeti működés és a szakértelem / szakmai értékek oldala sem. Számos példát láthatunk arra, amikor jelen van a szakmai hozzáértés és a magas színvonalú szervezeti működés, de nincs megfelelő támogatói vagy vásárlói igény (pl. filmgyártás, komolyzenei koncertek) vagy amikor jelen van a szakértelem / szakmai érték és a vásárlói igény, de hiányzik a megfelelő színvonalú szervezeti működés (pl. számos kulturális fesztivál) és arra is, mikor megvan az igény és a hatékony szervezeti működés, de nincs elegendő szakértelem (pl. hétvégi gyermekprogramok tartalommal feltöltése). Persze vannak példák arra is, amikor a három elemből egyel vagy egyel sem rendelkezik a szervezet, sokszor a szolgáltatás innovatí- jellegéből fakadóan. (pl. újonnan indult közösségi rádiók)
Nem szabad tehát, hogy az egyes elemek egyensúlya egymás kárára elbillenjen, hiszen ez veszélyezteti a magas színvonalú szolgáltatások biztosítását. Fontos az is, hogy egy adott szervezet minden tekintetben reálisan mérje fel saját erőforrásait és ne nyújtson olyan szolgáltatást mely a fenti három elem (szakértelem, menedzsment, igény) valamelyikének gyengesége vagy hiánya miatt meghaladja erejét.
5.Lehetséges kitörési pontok: menedzsment fejlesztése - közönség "mobilizálása”
A fentiekből következően, a kulturális szolgáltató szervezetek hosszútávú sikeres működéséhez elengedhetetlen a szervezeti oldal (menedzsment) fejlesztése, valamint a már jelen lévő és a potenciális vásárlói (kliens) oldal, azaz a közönség mobilizálása.

A szervezeti működés fejlesztése alatt (a kulturális szolgáltatások specifikumait figyelembe) a következő területeket értjük:
- Szervezeti tervezés és menedzsment (szervezetfejlesztés, irányítótestületek működése, irányítótestület és munkatársak viszonya, döntéshozatal, stratégiai tervezés, értékelés, együttműködés)
- Projekt és szolgáltatásmenedzsment (projekttervezés és menedzsment, projektköltségvetés, igényfelmérés, közösségi tervezés)
- Pénzügyi menedzsment (pénzügyi tervezés és vezetés, saját bevételek generálása)
- Forrásszervezés (forrásszervezési technikák és stratégiák, pályázatírás, adományszervezés üzleti adományozóktól, 1%-os kampány)
- Szervezeti kommunikáció (PR, sajtókapcsolatok, arculattervezés, eseményszervezés)
- Emberi erőforrás fejlesztés (csapatépítés, irányítási technikák, konfliktuskezelés, értékelés, önkéntes szervezés)
- Minőségbiztosítás (szervezet működése, szolgáltatás)
- Marketing (a szolgáltatás termékként (is) való felfogása)

A vásárlói (kliens) oldal mobilizálásának csak egyik eleme a már meglévő támogatókkal való kapcsolat megtartása, bővítése vagy a potenciális támogatók felkutatása, a velük való partneri kapcsolat kiépítése. (lsd. forrásszervezés) Ami a kulturális szolgáltató szervezetek tevékenységéből igazán hiányzik, az a meglévő vagy potenciális vásárlói (kliensi) kör, azaz a szolgáltatások közönségének mobilizálása. Nyilvánvaló, hogy a szolgáltató szervezetek hosszútávú működése nem tartható fenn pusztán támogatásokból, a működés lehető legnagyobb hányadát kell fedezni a befolyó szolgáltatási díjakból. Ez a megállapítás a közművelődésben dolgozó szervezetekre is igaz, azzal a kitétellel, hogy a szervezetek stabilitását nagyban növeli, ha az állami / önkormányzati támogatás mellett nő a szolgáltatásokból származó bevételük. Ahhoz, hogy a bevételeket növeljék / közönségüket, klienseik számát növeljék a szervezetek, újszerű, innovatí- technikákat is alkalmazniuk kell. Ilyen módszerek lehetnek:
- A potenciális közönség bevonása a szolgáltatások kidolgozásának folyamatába
- Támogatók és kliensek közötti közvetítő szerep ellátása
- Igényfelmérés (a lakosság, illetve speciális csoportok igényeinek felmérése)
- Új igények generálása (pl. komolyzenei művek "magyarázó” betétekkel,)
- A közönség bevonása egyes szolgáltatások megvalósításába (pl. zenei előadások)
- Értékelés / hatások folyamatos mérése

A fenti módszerekre, technikákra számos külföldi példa akad, de elsődleges a hazai jó példák összegyűjtése / publikálása, azok továbbfejlesztése.

Szieberth-KAPTÁR
Istenkúti Közösségi Ház
AZ ISTENKÚTI MŰVELŐDÉSI HÁZ EGYESÜLETI MŰKÖDTETÉSÉNEK KONCEPCIÓJA

Készült Pécs M. J. Város Önkormányzata és az Istenkúti Közösségért Egyesület közművelődési megállapodásához.
Egyesületünk és a Város közötti megállapodás célja: a városrész közművelődési feladatainak ellátása, az istenkúti művelődési ház egyesületi működtetése, fejlesztése, funkcióinak bővítése, a helyi közösségi művelődés feltételeinek megteremtése, a hosszú távú működés civil bázisának kialakítása Pécs észak-nyugati peremkerületében.
Koncepciónk három fő részből áll, külön tárgyaljuk
a tartalmi munka területeit az ellátandó közművelődési feladatokat a helyi sajátosságok és a szervezetünkben kialakult struktúra szerint,
a ház működtetésének szervezeti kereteit, Egyesületünk önállóan futó projektjeit valamint az itt működő, szervezetileg tőlünk független, önszerveződő csoportokat és formális vagy informális közösségeket, valamint az ezek közötti koordinációra kialakított működési modellt, és végül
tervezett éves költségvetésben mutatjuk be az egyes feladatokhoz rendelt önkományzati, pályázati és lakossági/szolgáltatási bevételeket.

ELŐZMÉNYEK
1997-ben városunk közoktatásának átszervezése során a művelődési ház a Rácvárosi és Istenkúti ÁMK része lett.
Igazán jelentős változás a művelődési ház működésében az ÁMK istenkúti tagiskolájának megszűntetésével következett be (1999). Az iskolai bázisát veszített és erősen amortizálódott intézmény-egység a rácvárosi többcélú oktatási intézmény tevékenységébe nem volt integrálható, viszont az önálló intézményi működés anyagi és tárgyi feltételei nem álltak rendelkezésre.
Ezért döntött Pécs M. J. Város Önkormányzata a Rácvárosi és Istenkúti ÁMK átszervezése mellett. Egyidejűleg a közművelődési feladat-ellátást a helyi közművelődésben egyre nagyobb szerepet vállaló Istenkúti Közösségért Egyesületre bízza.

Egyesületünk és a művelődési ház
Az istenkúti művelődési ház, amellyel korábban civil szervezetként alternatívát nyújtva versengtünk, konkrét programok megszervezésében pedig együttműködtünk, az idők során mind az épület állagát, mind felszereltségét, mind finanszírozását tekintve a mélypontra jutott. Hogy mégsem múlt ki az élet falai közül az a helyi önszerveződő közösségek kialakulásának köszönhető egyfelől, másrészt köszönhető azoknak nagyszabású, 150-200 fős rendezvényeknek, amelyeket Egyesületünk szervezett és finanszírozott.
Szervezetünk irodája 2001 februárjától a Rácvárosi és Istenkúti ÁMK-val megkötött együttműködési megállapodás értelmében "albérlőként” ingyenesen a művelődési házban működött, 2001 november elsejétől viszont az Önkormányzattal megkötött haszonkölcsön szerződés szerint öt évre az IKE lett a ház használója (jelenleg hivatalosan csak a foglalkoztatási programunkhoz vehetjük igénybe az épületet).

Mit tettünk eddig?
Mivel a közművelődési feladat-ellátáshoz a ház felújítása és legalább szakmai-esztétikai minimumon berendezése és felszerelése is szükséges, már elkezdtük saját erőből az épület rendbetételét, végeztünk a belső festéssel és az előtér és az oldal-ajtók felújításával, jelenleg a nagyterem parkettázása folyik. A művelődési házban működő öntevékeny körök és szervezetek erejükön felül járulnak hozzá a rezsiköltségekhez. Hogy a közművelődési megállapodáshoz biztosítva legyen a szükséges társadalmi részvétel, minél szélesebb bázison kialakított tervet készítettünk. Ehhez szakmai segítséget kaptunk a Közösségfejlesztők Egyesületétől. Az 1999-es közösségi felmérésünk lakóterületünk helyzetére, problémáira terjedt ki, most a Jövőműhely módszerével kifejezetten a művelődési ház hasznosítási elveinek kidolgozásában a jelenlegi, vagy közeljövőbeni működés-működtetés ügyében léptünk előre. Szociális tevékenységünk, foglalkoztatási programunk és Teleházunk is szétfeszíti a hagyományos művelődési intézmény kereteit. Már ma is több mint százötvenen használják heti rendszerességgel a helyi közösségi színteret, és ez a szám minden bizonnyal növekedni fog.

Az épületről
Az Istenkúti ÁMK-ról leválasztott épület állapota és felszereltsége jelenleg nem alkalmas színvonalas közművelődési, tartalmi munka ellátására. Ezért az IKE az önkormányzat anyagi segítségét és pályázati forrásokat (pl. Széchenyi Ter- ) igénybe véve szeretné a nélkülözhetetlen állagjavító munkálatokat elvégeztetni. A Ház fűtési rendszerét le kell választani a PTE Művészeti Kara Szobrász Tanszéke (a volt iskola) kazánjairól. A fűtés hatékonyságát növelendő ki kell cserélni a korszerűtlen nyílászáró szerkezeteket, hőszigetelő réteggel kell ellátni a falakat és a tetőt. Fel kell újítani a vizesblokkokat, és ki kell cserélni a nagyterem tönkrement parketta burkolatát.

A TARTALMI MUNKA TERÜLETEI
Éves munkatervek
Az IKE a tartalmi munkát naptári évre vonatkozó munkater- alapján, látná el. Az első ilyen 2003-ra vonatkozó tervet ez é- november végéig juttatnánk el a Főosztálynak. A megvalósulásról szóló jelentést pedig a tárgy évet követő év első hónapjában készítenénk el.
A közművelődési megállapodás megkötésétől - 2002 júliusától - az év végéig a technikai feltételek megteremtése mellett, a már meglévő tevékenységek folytatása, a Házban működő egyesületek, művészeti csoportok, szakkörök munkafeltételeinek biztosítása a feladat.

Hatókör, igényfelmérés, kommunikáció
A Ház közművelődési, közösségfejlesztő tevékenységének célközönségeként a Rácváros-Patacstól északra és a Bálicstól nyugatra eső területen élő polgárok tekintendők. (Természetesen a rendezvények a város minden lakosa számára elérhetőek.) Az IKE megalakulása óta folyamatosan tájékozódik egy ennél szűkebb terület szociális helyzetéről, kulturális igényéről, a természeti környezet állapotának a lakosokra gyakorolt hatásáról. A felmérések eredményét, melyet az Erőforrástérkép című munkában összegeztük, a Ház működtetésében is hasznosíthatjuk. Az igények felmérése a lakossággal való folyamatos, széleskörű kommunikáció az Istenkúti Hírlevél hasábjain továbbra is megvalósul. Sőt a Donátus Harangja készítőivel kiépített együttműködés folytán az információ áramlás hatósugara jelentősen nő.

MŰVELŐDŐ KÖZÖSSÉGEK, RENDEZVÉNYEK, KÖNYVTÁR
A Közösségi Ház életében kiemelt jelentőséggel bírnak a környék lakóiból szerveződő társ egyesületek (Istenkúti Népművészeti Egyesület, Ürögvölgyi Turisztikai és Sport Egyesület), művészeti csoportok, klubok (Kaptár Színpad, gitárszakkör, rajzszakkör, asszonytorna kör, filmklub). Kiemelt feladatunknak tekintjük a továbbiakban is a fejlődésükhöz, megmutatkozásukhoz szükséges kiállítások, előadások esetleg versenyek lebonyolításának segítését.
Feltétlenül szeretnénk kiaknázni a Janusz Egyetemi Színházzal, az egyetem Művészeti Karával kialakult kapcsolatunkat. Művészeti csoportjaink tehetséges tagjait is bevonva a jövőben létrehívnánk az Istenkúti Művészeti Napok című nyári rendezvényünket.
A feltárt igények és anyagi lehetőségeink szerint meghívjuk a környéken élők kedvenc művészeit, népszerű ismeretterjesztő tudósait, közéleti szereplőit.
Társadalmi ünnepeinket aktuálpolitika mentesen, egyesületeink, csoportjaink tagjainak közreműködésével fogjuk megrendezni.
Nagyon lényegesnek tartjuk hagyományteremtő és őrző szórakoztató rendezvények lebonyolítását. Ilyen a Majális az Antal napi vigadalom, a Mecsekszentkúti búcsú, ahol az igazán értékes népi kismesterségek jelesei népszerűsíthetnék mesterségüket. Az idényjellegű és egyesületi báloknak is helyük van és lesz a Házban.
Feltétlenül szeretnénk megkezdeni egy kis könyvtár kialakítását az Önkormányzat segítségével.
(Közösségi könyvtár, videó-tár, CD-tár - fölös példányokból összeadva + vásárlás, illetve virtuális módon, mindenki saját tulajdonának közös katalógusával.)

A TELEHÁZ SZOLGÁLTATÁSAI
- Számítástechnikai szolgáltatások:
internet hozzáférés, multimédia használat, E-mail, informatikai klub, számítógépes játékok, általános iskolások részére számítástechnikai szakkör, tanácsadás, tanfolyamok

- Közhasznú információs és tanácsadó szolgálat:
segítségnyújtás hivatalos dokumentumok kitöltéséhez (adóbevallás, családi pótlék igénylés, segélykérelmek..stb.),
rendszeres kapcsolattartás és információcsere a városi munkaügyi, vállalkozói, szociális stb. központokkal - tájékoztatás, önkormányzati információ-szolgáltatás, sajtófigyelés

- Rendszeres munkaerő piaci szolgáltatás:
munkanélkülieknek személyre szabott munkavállalási tanácsadás, munkaközvetítés, információnyújtás képzésekről, lehetőségekről pályaválasztási tanácsadás

- Civil szervezetek kiszolgálása:
pályázati információk, pályázatírás, szakértők biztosítása, fórumok, képzések szervezése, más civil szervezetek szolgáltatásainak, adminisztrációjának segítése, működésük feltételeinek megteremtése és helyiséghasználat helyben - inkubátor funkció

- Helyi hírközpont szerep:
Helyi újság, kalendárium, saját honlap, hirdetési lehetőség

- Irodai szolgáltatások:
- fax, fénymásolás, CD-írás, telefon
- Jogsegélyszolgálat
- helyi szolgáltatások, vállalkozások segítése, kiszolgálása
- kis és közepes vállalkozóknak tanácsadás, tájékoztatás
- "keres-kínál” kereskedelmi rendszer, adatbázis
- pályázati tanácsadás és információ
- távmunka és távoktatás
- helyi speciális képzések, tanfolyamok, fórumok
- idegenforgalmi és turisztikai szolgáltatások megszervezése

SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉGEK
A kulturális esélyegyenlőségre való törekvésünk, valamint tapasztalataink és felméréseink alapján szükséges, hogy a Házban szociális tevékenységet is végezzünk.
- Közösségi ruhatár - jótékonysági turkáló helyiek adományaiból: "hozok-viszek” - Egyesületünk megalakulása óta folyamatos programunk
Terveink a közeljövőre
- Az idősgondozás területén, a szociálisan rászoruló rétegek számára nyújtott szolgáltatások megszervezése (melegkonyha, házhozszállítás).
- A halmozottan hátrányos helyzetű csoportok, családok, személyek felzárkózását megcélzó programok, szolgáltatások kidolgozása és beindítása.

GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK
Kiemelten kell kezelni a fiatalkorúak érdekeinek védelmét. Segítenünk kell önmegvalósítási törekvéseiket, szocializációjukat. A gyermek- és ifjúsági korosztály a Város különböző iskoláiba utazik naponta, miközben erős helyi kapcsolataik (óvodáskori, iskolás, szomszédsági, baráti kötődések) miatt igénylik a helyi programokat, együttlétet.
Meg kell szervezni az anyagban lemaradt tanulók korrepetálását, felzárkóztatását, a tehetséggondozást. Bevonjuk őket kulturális programokba (diákszínjátszás, szakkörök, diákújságírás, Teleház, istenkúti nyári napközi, kézműves tábor stb.), lehetőséget biztosítunk saját szervezésű szórakozási és sport rendezvényeik lebonyolítására.

SPORT ÉS TURISZTIKAI PROGRAMOK
Az érintettek bevonásával többféle labdajáték művelésére alkalmas pályát kell kialakítani a Ház mellett lévő területen. Javítva ezzel a lakosok, első sorban az ifjúság sportolási lehetőségeit. Az Ürögvölgyi Turisztikai és Sport Egyesület valamint a "focista” fiatalok közreműködésével továbbra is megrendezzük a hagyományos bajnokságokat (Istenkút Kupa, Ürög Kupa, Majális Bajnokság). Jelenleg a focin kívül asztaliteniszezni és tollaslabdázni lehet rendszeresen. A feltételek javításával szeretnénk elérni, hogy más sportágakat is űzhessenek a fiatalok. Lakókörnyezetünk adottságai - az erdő közelsége - lehetővé teszik, hogy - segítségünkkel, - a természetet szerető, ismerő és védő közösségek jöjjenek létre, melyek tudásukat átadhatják a város más, - az élő természettől távol élő - lakóinak, mindenek előtt a fiataloknak.

KÖRNYEZETFEJLESZTÉS, KÖRNYEZETVÉDELEM
Ezen a területen tevékenységünk 1999 óta folyamatos (a városrész Környezetvédelmi Programja, a felszíni vizek minőségének vizsgálata, szemléletformálás az Istenkúti Hírlevélben stb.). Felméréseink és a tapasztalataink alapján az e témával érintkező ügyekben (infrastruktúra, viziközmű, építési szabályozás, közutak) legsikeresebbek a közéleti aktivitást generáló programok (vitaestek, fórumok, önkormányzati beszámolók). Az ilyen nyilvános rendezvények szervezésének és lebonyolításának természetes színhelye a Ház. A természeti értékek védelmének alapvető feltétele, hogy a helyi közösség ismerje ezeket.

ÉRDEKVÉDELEM
Szeretnénk elérni, hogy a vonzáskörzetünkben élők mindennemű gondjukkal, problémájukkal, sérelmükkel - amennyiben önállóan nem tudják orvosolni azokat - hozzánk forduljanak. Munkatársaink jogi, adózási, közigazgatási, környezetvédelmi kérdésekben segítenek megtalálni a megoldást. Az érdekvédelmi tevékenységünkben hagyományosan összekapcsolódik az egyéni esetkezelés és a közösségi problémák napirenden tartása. Az eddigiek során kapcsolatokat alakítottunk ki önkormányzati hivatalokkal, helyi hatóságokkal, közüzemi szolgáltatókkal és más civil szervezetekkel.

KÖZÖSSÉGI EMLÉKEZET GAZDAGÍTÁSA
Az eddigi helytörténeti kutatómunkában született szövegek egy része lakóhelyünk történetével, tágabb környezetünk történelmi emlékeivel, helyi intézmények történetével foglalkozik, míg a többi a közösségi rendezvényekkel, mint hagyományteremtő eseményekkel. Eddigi gyűjtőmunkánknak értelmet adott egyrészről az, hogy minden írást közre tudtunk adni a helyi nyilvánosság orgánumában, az Istenkúti Hírlevélben - így téve a bennük foglalt tudást a közös emlékezet részévé, másrészről az a tény, hogy mindegyik témához fontos közösségi rendezvények sorát kapcsoltuk. (Családos kirándulásokon kerestük föl környékünk nevezetességeit, kezdeményezésünkre föléledt a mecsekszentkúti volt pálos kegyhely búcsúja, nyáron újabb sikeres színházi előadást mutattunk be, Antal-napi vigalom néven hagyományteremtő rendezvényt indítottunk útjára, a nyári napközistábor és a terecsenypusztai nyári kézműves tábor munkáit közös kiállításon mutattuk be a helyben működő Istenkúti Népművészeti Egyesület munkáival, helytörténeti totót állítottunk össze.)
Középtávú terveink között szerepel, hogy az egyre gazdagodó helytörténeti anyagra támaszkodva vetélkedőket is szervezhessünk az általános iskolás és középiskolás korosztálynak.
Eddigi sikereink, elkötelezettségünk és a lakosság részéről érkező pozitív visszajelzések vállalhatóvá teszik számunkra ezt a feladatot.

HELYI NYILVÁNOSSÁG
Az Istenkúti Közösségért Egyesület sokrétű tevékenységének fórumaként, és a családok közötti közösségteremtés hatékony eszközeként, jött létre az Istenkúti Hírlevél című ingyenes kiadványunk, mely az idén már negyedik éve jelenik meg.
Az Istenkúti Hírlevél az istenkúti közösségfejlesztési folyamat tárgyszerű dokumentuma. A helyi közösség létrehozásában és megerősítésében a helyi nyilvánosság legfontosabb orgánumaként meghatározó szerepe van. A lakókörnyék saját hangján megszólaló újság független fórum, amelyhez olvasóink érzelmi viszonyt alakítottak ki. A helyi hírek, programok megjelentetésén túl helytörténettel, a környezeti és kultúrtörténeti értékek tudatosításával, szemléletformálással, a hagyományos családi értékek felvonultatásával is kiemelten foglalkozik, segít feldolgozni a közösségen belüli konfliktusokat, és folyamatosan napirenden tartja a legfontosabb, mindannyiunkat érintő problémákat (iskola, ivóvíz stb.) Ily módon, a helyi családok érdekeinek védelmében tájékoztatásában is fontos eszközzé vált. Folyamatosan érkeznek visszajelzések, az emberek várják, szívesen olvassák, reagálnak az olvasottakra írásban, szóban, telefonon.

INTÉZMÉNYKÖZI KAPCSOLATOK KIÉPÍTÉSE ÉS ÁPOLÁSA
Mindenek előtt a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karával kell kiépíteni a békés szomszédságra, kölcsönösségre építő progresszív kapcsolatot. A hallgatók részt vehetnének a vizuális nevelést szolgáló elméleti és gyakorlati képzési formákban. Igénybe vehetnék a Teleház szolgáltatásait, színesíthetnék rendezvényeinket.
Alkotó kapcsolatot kell kialakítani a város közművelődési intézményrendszerével, a hasonló - civil szervezetek által működtetett - intézményekkel.
Olyan információs bankot kell létrehozni, mely az élet minden területén szolgálja vonzáskörzetünk lakosságát.

Kelt: Pécs, 2002-04-03
MŰVELŐDÉSI HÁZAK CIVIL KÉZBEN
A szabadművelődés forrásvidékén - művelődési házak civil kézben - című konferencia tapasztalatainak összegzése a szekcióülések tanulságai alapján. (Pécs, Istenkút 2002. november 6-8.)
A lényeg nem abban áll, hogy civil szervezetek kulturális szolgáltatásokat nyújtanak, hanem, hogy erős szomszédsági közösségek visszafoglalják azt, amit az állam elvett tőlük, saját közösségi színtereiket. Legfontosabb feltétel - a hatékonyságot is megelőzve - a közösségi élet sokszínűségének, elevenségének, szépségének fenntartása és táplálása.
Ez határozza meg a célokat, funkciókat, tevékenységeket. A közösségi működésben nem különül el a "szolgáltatást nyújtó” és a "szolgáltatást igénybe vevő” a belső szükségletek, igények, lehetőségek generálják és személyes kapcsolatok szervezik a tevékenységeket.

Közösségi színtérrel bíró lakossági civil szervezetek konkrét tevékenységeit az alábbi hívószavak szerint csoportosítottuk: szociális, információs, oktatási tevékenység, környezetvédelem, közösségfejlesztés és (szűken értelmezett) közművelődési feladatok. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy mindezek a helyi igényeken és saját értékeken nyugvó tevékenységtípusok a közművelődési törvény kellően tág meghatározása szerint közművelődési tevékenységként is értelmezhetőek.
Az önkormányzattal kötött feladat-ellátási szerződés az artikulált közösségi akaraton alapuló tevékenységeket hivatalosan közfeladattá (állami/önkormányzati) minősítő megállapodás. A szerződéskötést a lakossági civil szervezet belső, szerves fejlődése, növekedése kell, hogy megelőzze, csak ez lehet záloga annak, hogy a helyi kezdeményezés "alulról” vagy "belülről” táplálkozó indíttatása, ereje, elkötelezettsége egyensúlyban tarthassa a "felülről” vagy "kívülről” érkező hatalmi legitimációt.
Az erős civil társadalom legyen egyensúlya és ellensúlya a kormányzati- illetve az üzleti szektornak. Ezt a szerepet paradox módon egyedül nem érheti el, csak ez utóbbiakkal kialakított jó kapcsolatokon és korrekt együttműködésen keresztül. A sikeres együttműködés alapja a jó partnerség, amely közös értékek és/vagy kölcsönös érdekek mentén alakul.
Ezért mindkét félnek meg kell dolgoznia, ami a kölcsönös bizalom megszerzésén vagy helyreállításán kívül egy tanulási folyamat. A civilnek meg kell ismernie először önmagát: a szektor és a konkrét szervezet artikulálja saját működési jellegzetességeit, erősségeit, gyengeségeit, ismerje saját motivációját és határozza meg céljait. Ugyanilyen fontos, hogy legyen tisztában a másikkal, azzal, akivel együtt kíván működni: mert más szektor, más paradigma. Ne az előítéletek és a romantikus civil énkép határozza meg a másik felé tett lépéseinket. Különben nem várhatjuk el a kölcsönösséget (lenézés és gyanakvás helyett).

A konferencia "Együttműködés” szekciójában elgondolkodtunk azon, milyen érdekek vezethetik az önkormányzatokat a civilekkel való együttműködésre (mi viszi rá őket?).
Látványosan körvonalazódott, hogy az önkormányzatok több szempontból is érdekeltek lehetnek és rászorulnak arra, hogy együttműködjenek a civilekkel. A választott képviselőkkel szemben a sokszor mindenható apparátus hajlamos megfeledkezni az önkormányzatiság képviseleti elveiről.

Közös tapasztalat, hogy az önkormányzat minden együttműködést a "támogatjuk őket” paternalista kalapja alá vesz. E terminológián és a mögötte álló gondolkodásmódon változtatni kell. A civileknek nem szabad egymással konkurálva koldulni, mert ez nem a szektor megerősödését eredményezi, hanem az "oszd meg és uralkodj” jól bevált eszközét adja a hatalom kezébe.
Szükség van olyan jól működő operatí- kommunikációs csatornák kiépítésére és rendszeres formák, rítusok bevezetésére helyi szinten, ami az önkormányzat és a civilek számára teret és alkalmat teremt a párbeszédre. Szükség van a bevonásra a döntés előkészítésbe, a döntések átláthatóságának biztosítására. Legyen egyenrangú, jogszerű és méltányos a szerződéskötési gyakorlat. Legyen természetes mindkét fél elszámoltathatósága a feladatok teljesítéséről. Legyen elérhető képzés és továbbképzés és tájékoztatás a képviselőknek és az apparátusnak.
Szükség van arra, hogy a projekt-szemléletű rövid távú együttműködések mellett (amelyeket a források megszerzésének ígérete katalizál, vagyis egy külső hatalom, aki a pályázati feltételeket alakítja), alakuljanak ki hosszú távú stratégiai partnerségek. A közös célok és a közös értékek ekkor határozhatóak meg. A szektorközi együttműködésben kevesebb múljon a személyes jóindulaton, jószándékon: több követhető útjelzőre és kiszámítható mechanizmusra volna szükség a rendszerben.

A konferencián magukat képviseltető szervezetek még mindig csak a kivételek, akik erősítik a szabályt. Azaz, hogy még mindig főleg: nem lehet. És ha lehet, akkor meg elég nehéz. A közös anyagi nehézségek, a növekedés buktatói, a közösségiség kontra hatékony szolgáltatás dilemmái, a harc és a status quo a hatalommal, demokratikus működés vagy egyszemélyi szakmai vezetés - ezek voltak a visszatérő témái a napi gyakorlatról beszámoló előadásoknak.
A közcélok eredményes megvalósításához, a közjó lokális mibenlétének meghatározásához szükséges a közösségi működés bizonyos mértékű intézményesülése. Az önkéntes elkötelezettségre építő munka- és felelősség-megosztás, a munkáltatóvá válás, a külső és belső források koncentrálása, szabad és tevékeny személyek folyamatosan megújítandó szövetségén, egy szűkebb vezetőség (menedzsment) és a részvétel (vagy közösségvállalás) egy szélesebb körű nyilvánossága (tagság) előtti folyamatos konfliktuskezelésen, a rendszeres válsághelyzetek kreatí- megoldásának kollektí- képességén múlik.
Összeállította: Benedek Gabriella és Peták Péter (Istenkúti Közösségért Egyesület)

PETÁK PÉTER*: MIÉRT ÉPPEN ISTENKÚT?
Az egyéni szabadság csak közösségben bontakoztatható ki, saját szabadságunk és méltóságunk csak együttes fellépéssel őrizhető meg.
Akik a közösség szót, mint értéktelített kifejezést ideális, vágyott emberi viszonyainkra, vagy hétköznapi, széleskörűen alkalmazott fogalomként alkalmazzuk, akik közösségért és ugyanakkor közösségben dolgozunk, mindig szembetalálkozunk egy kérdéssel:
- Vajon közösségi értékeink csak egy viszonylagos elzártságból, eddig szerencsésnek mondható előzményekből származtathatóak és létük maga anakronizmus egy olyan társadalomban, amelyben a közösségek széthullása természetes, avagy a közvetlen közösségek iránti igények ismételt és nyomatékos megfogalmazásában veszünk részt közösségeink létének állítása és közösségeink megteremtése és fenntartása során?
Érdemes most átsiklanunk azon a figyelemre méltó tényen, hogy a fenti kérdés a konkrét dátumtól függetlenül legalább egy évszázada lényegét tekintve hasonlóképpen volt megfogalmazható. A fenti kérdés nemcsak a múlt és a jelen függvényében, hanem ember- és társadalomkép szempontjából is vizsgálható. Az ember, aki egyszerre törekszik függetlenségre és ugyanakkor a többi emberrel viselt közös felelősség alapján a kölcsönös együttműködésre, természetes módon szerveződik közösségbe. Ezzel az optimista emberképpel áll szemben az erőszak megfékezésére hivatkozva erőszakot alkalmazó állam, amely a függetlenséget és felelősséget magához vonja az emberektől, és vagy direkt módon veri szét közösségeit, vagy azáltal, hogy kisajátítja azokat. A közösségek létéhez tehát egyfajta bátorság szükségeltetik, az állam ereje pedig az emberek félelméből fakad.
Ez a sarkított és sematikus megfogalmazás csak bevezetése az alább következő istenkúti történetnek, amelyben közelebbről és konkrétabban vizsgálhatjuk a közösség és a hatalom konfliktusát, a közösség szétverésére és megerősítésére irányuló törekvéseket.

(Szövegemben felhasználom B. Erdős Márta: Istenkút immateriális erőforrásai - Problémamegoldó kapacitás, közösségi identitás és közösségi válság /Istenkúti Erőforrástérkép, 1999/ című tanulmányának állításait, mely tanulmányban egyébként a bevezetőben föltett kérdés Istenkútra vonatkoztatva már megfogalmazódott. Ugyancsak jelöletlenül, sajátomként alkalmazom a magyar közösségfejlesztés terminológiáját, amelynek legteljesebb összefoglalása Varga A. Tamás és Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés /1999/ című munkája.)
Istenkút Pécs északnyugati, a Mecsekre felkúszó csücske, jelenleg kb. 1500 lakossal. Az egy kis-vízgyűjtőn elhelyezkedő öt párhuzamos völgy és az őket elválasztó gerincek útjai a terület centrumában fakadó Istenkút nevű forrásnál és a mellette 1925-ben alapított iskolánál találkoznak. A folyamatosan növekvő népességű terület korábban az azóta Pécs városába olvadt Magyarürög szőlőhegye volt. Istenkút a terület egészére alkalmazott földrajzi névként nem hivatalos, azonban az amúgy ivóvízhiányos terület központjában található bővizű forrás nevét előbb az iskola, majd a környék megnevezéseként is használni kezdték.
ÖNÁLLÓSÁG ÉS EGYMÁSRAUTALTSÁG
Individuális és közösségi szinten is az autonómia felé mozdítja a helyieket a területnek az életformára gyakorolt hatása. A száz éve még alig lakott szőlőhegyet saját döntésük alapján vették birtokba az itt letelepülő és házakat építő családok, így fontos és eredendő értékké vált az újonnan érkezők által tapasztalt nyitottság és segítőkészség. Földrajzi meghatározottságából fakadóan a terület szerkezetileg önálló és a többitől elszigetelt szomszédságokra bomlik. A völgyekben és a gerinceken hosszan végigfutó, házakkal szegélyezett, erdőbe vezető utak mentén a szomszédsági kapcsolatok az egyutcás zsákfalvakra emlékeztetően alakulnak. A helyi személyes kapcsolatok intenzitását és a kölcsönös szívességek rendszerének működését szükségszerűvé teszik
- az infrastruktúra hiányai (nincs vezetékes ivóvíz és szennyvízcsatorna, szinte járhatatlanok az utak),
- a nagy távolság a városi munkahelyektől, szolgáltatásoktól, intézményektől,
- és a városi védettséget nélkülöző terület nagyobb fokú kiszolgáltatottsága a természet erőinek.
(A megyeszékhely belterületéhez tartozó peremkerület sajátos, köztes, se nem város, se nem falu jellegét már egy a hetvenes évekből származó tanulmány is leírja. )
A "hegyi” birtokukon, saját maguk által épített vagy bővítgetett házukban élő családok, naponta kapnak "leckét” cselekvőképességből és tetterőből létszükségletük és napi komfortjuk biztosítása érdekében (például, amikor naponta többször tesznek meg kilométeres távolságokat a gyerekükért, a boltig vagy a buszmegállóhoz). Több, és főképp elemibb dolgot kell önállóan megoldaniuk, mint egy urbanizáltabb lakóhelyen - és ezt a helyzetet nem "örökölték”, hanem beköltözésükkel vállalták a letelepülők.

A KÖZÖSSÉG CENTRUMA
Az 1925-ben a terület természetes központjában alapított iskola a helyi közösség egyetlen intézménye, a tágabb közösségi kapcsolatok centruma, a földrajzilag elkülönült szomszédságok közötti kommunikáció katalizátora. Az iskola már alapításában is magában hordozza a közösség iránti felelősségvállalást, ugyanis azt egy pécsi polgár, Szieberth Róbert népiskolai tanfelügyelő saját magánvagyonának felhasználásával hozta létre. Az oktatási funkción túl tehát az egyetlen, a helyi közösséget megjelenítő intézmény, története során egyaránt kifejezte a lakosság közügyek iránti áldozatvállalását és a helyi hatalom (Pécs városa) viszonyát az istenkúti közösséghez. A városrész írott története az iskola alapításával veszi kezdetét, az itt szövődött ismeretségek révén a szűkebb szomszédsági kapcsolatok egy szélesebb körű civil hálózattá alakultak. Az iskolához fűződő viszony, a csak az itt nevelkedéssel kialakítható, helyi, személyes ismeretségen alapuló társadalmi beágyazódás alakította ki az "őslakos” státuszát.
Az istenkúti iskola, utolsó, máig emlékezetes fénykorát a hetvenes évek közepétől élte meg a helyi közösség apraja nagyja, ekkor új épületszárny épült, dinamikus és innovatív, közösségi szemléletű vezetés működött, itt jött létre az iskola, az óvoda és a művelődési ház összevonásával az ország első Általános Művelődési Központja. A lakosság a korábbi hagyományoknak megfelelően igen jelentős értékű önkéntes munkával járult hozzá a fejlesztésekhez - ezt az akkori városvezetés oklevélben is elismerte.

A VÁLSÁG
A '89-es magyar rendszerváltás következményei a közösségi tapasztalat szintjén 1995-ben érték el Istenkutat. Addig, a pécsi munkahelyek tömeges megszűnésével a privát problémák kerültek előtérbe, az iskola bezárásának szándéka azonban fölélesztette a szunnyadó szolidaritást. (Országszerte megfigyelhető volt, hogy az iskolabezárások szervezettebb tiltakozást váltottak ki, mint a munkahelyi elbocsátások.) A közösségi értékek közül első a gyermekek biztonsága, jövője: az istenkútiak is rendkívül harciasan reagáltak az önkormányzati szándékra. Felhasználták, kipróbálták, megtanulták a demokratikus érdekérvényesítés teljes eszközrendszerét , és sikerrel használták fel harcuk során az ilyen helyzetekben és általában a jogállamiságban akkor még járatlan Önkormányzat összes taktikai és eljárásbeli hibáját.
Az istenkúti Általános Művelődési Központ iskolaszékének vezetősége a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének közreműködésével jogi ismeretekre és politikusi képességekre tett szert. Az olyan demokratikus alapelvek, mint az, hogy döntés előtt az érintettek véleményét hivatalosan is be kell szerezni, függetlenül attól, hogy figyelembe veszik-e, esetünkben leginkább az időhúzás hatékony eszköze lett, de az Önkormányzatnak így sikerült a gyakorlatba is átültetnie a jogszabályokban már létező intézményesített egyeztetést. Merőben új elemként jelent meg a helyi közigazgatás irányítóinak az a társadalmi kontroll szerep is - amit az iskola védői gyakoroltak -, hogy a törvényesség nemcsak "felülről” hanem "alulról” is számonkérhető, sőt az elszánt érdekvédők az Önkormányzat saját belső eljárásrendjét, működési szabályainak betartását is megkövetelik. A városvezetés végül 1999-ben zárta be az iskolát, és hogy ne hagyjon kétséget teljes győzelme felől, sietve az ingatlanát is elidegenítette. (Az alapítványi fenntartású közösségi iskola létrehozására irányuló, az érintettek által kidolgozott hasznosítási koncepciót egy pillanatig sem vették komolyan.)
A gazdasági megfontolásból hozott "népszerűtlen intézkedés” egyszerre veszélyeztetett pénzben ki nem fejezhető értékeket és rótt anyagi terhet a családokra, az Önkormányzat számára pedig nemcsak politikailag, hanem anyagilag is súlyos következményekkel járt .
A közösség egyetlen intézményének elveszítése és a megóvásáért folytatott küzdelem hatása és tanulságai két oldalról fogalmazhatóak meg:
- Egyrészt a váratlanul megjelenő külső ellenség összerántotta a helyieket, akik így megmutatták és átélték az összefogás, a szervezett fellépés erejét. Bátorságukkal, az általuk gyermek- és közösségellenesnek bélyegzett önkormányzattal szemben városi szintű szolidaritást ébresztettek. Érvelésükben bebizonyították az egyetlen helyi közintézmény közoktatási funkción túlmutató közösségi szerepét. Megtanulták eredményesen betölteni a demokráciában számukra adott mozgásteret. A közösség aktív magja az együtt átélt történések során olyan - az egymás iránti bizalomból táplálkozó - önbizalomra tett szert, amely minden további válságos helyzetet átvészelő erővé vált.
- Ugyanakkor az elhúzódó és radikalizálódó ellenállás során eredményes lett a városvezetés megosztó és kifárasztó taktikája. A közösségen belüli rejtett feszültségek felerősödtek, az egyre kiélezettebb küzdelem során felőrlődtek a belső tartalékok. Ellentétek támadtak a szülők és a tanárok , az "őslakosok” és az iskolához nem kötődő bevándorlók között, az érdekérvényesítés zászlóvivői mögül kihátrált a lakosság. A médiából tájékozódó városi közönségnek elege lett az istenkúti "hőzöngőkből”. Az iskola bezárásával megdönthetetlen bizonyítást nyert, hogy minden, a közösség érdekében mozgósított energia hiábavaló. A helyiek vezéregyéniségei veszítettek személyes hitelükből. A központjától megfosztott közösség felbomlott, a szomszédsági viszonyok szintjére korlátozódtak a személyes kapcsolatok.
Az iskola bezárása sértette az istenkúti gyermekek jogait, aránytalan teherrel sújtotta a családokat. A kirekesztő lépés elsődleges kárvallottjai a nagycsaládosok lettek - nem véletlen, hogy közülük kerültek ki a mozgalom vezetői is. A legitim hatalom egyoldalú lépésével jóvátehetetlennek tűnő csapást mért a helyi közösségi identitásra. A városvezetés nem szembesült tettének ilyen következményével, az ő nézőpontjukból ez kizárólag az ellenállás, számukra irracionálisan túlzó mértékében jelent meg.

A KÖZÖSSÉGI IDENTITÁS MEGERŐSÍTÉSE
Az iskola elveszítése után az 1997-ben alapított Istenkúti Közösségért Egyesületben koncentrálódott minden, ami a közösségi erőforrásokból még megmaradt: a harc során felhalmozódott erkölcsi, szakmai és kapcsolati tőke, a terület jövője iránti felelősségvállalás. E szervezet képes volt a megfelelő pillanatban szakmailag kellően megalapozott programmal , a helyi közcélok finanszírozásától elzárkózó önkormányzat helyett külső támogatókat bevonni, a közösségi élet romjain újra fölépíteni az együvé tartozás érzését.
Az Egyesület aktív magja - az alulról építkező, újrakezdést célzó - közösségi beavatkozása sikerét tudományos igényű kutató-felmérő értékelő tevékenységének és személyes elkötelezettségéből fakadó "jó érzékének” tulajdonítja. Az eredmények fényében alapvetően négy fő tényezőt, beavatkozási pontot érdemes kiemelni: az iskola bezárásáig eleve adott nyilvánosság helyett
- egy új minőségű nyilvánosság létrehozása (Istenkúti Hírlevél),
- a közösség identitásának erősítése rejtett szimbólumain, értékein és közös ügyeinek aktí- felvállalásán keresztül,
- az önkormányzattal való viszony újraértelmezése (a jogok után a helyi hatalom belső működését is meg kellett ismerni)
- és a szervezett helyi tevékenységek folyamatosságának biztosítása.
A fentieken túl fontos hangsúlyozni a külső partnerek anyagi támogatásának és szakmai segítségének szerepét, a helyi médiában az istenkúti közösség nimbuszának fennmaradását az újabb és újabb rendezvények, akciók és programok kapcsán valamint az Önkormányzat szerepét abban, hogy helység biztosításával lehetővé tette a cselekvést .
Az első igazán fontos és széles körben érzékelhető áttörést egyértelműen a 2000 nyarán a Millennium alkalmából színpadra állított Forrás című misztériumjáték jelentette: az istenkúti eredetlegendát az Egyesület egyik tagja formálta színpadi művé és a közösség apraja-nagyja együtt dolgozott bemutatásán. Az egyéve üres iskolaépület mögötti hegyoldalban bemutatott zenés szabadtéri előadás mind hatásában, mind létrehozásában közösségi volt. A tatárjárás korából származó történet és a színpadra állítása érdekében megmozgatott energia együttes üzenete, aktuális, konkrét és közérthető jelentése volt, hogy a veszedelem elmúltával a túlélő közösségnek egy új élet forrása Istenkút.

ÖNKORMÁNYZATISÁG ÉS KÖZVETLEN DEMOKRÁCIA
A képviseleti demokráciával kapcsolatos rendszerváltó illúziók egycsapásra szertefoszlottak, amint az istenkúti közakarattal szemben a terület képviselője összvárosi érdekre hivatkozva következetesen a frakciójával szavazott, így biztosítva az egyfős többséget az iskola bezárásához. A városvezetés és ellenzéke közötti jól dramatizált és hatásos közgyűlési összecsapásokhoz kiváló és kimeríthetetlen témát adott az istenkúti konfliktus, de a helyi ügyek előre mozdítása szempontjából a konszenzusos cselekvésben megnyilvánuló bázisdemokrata szemlélet hatékonyabbnak és a megjelenített értékeket tekintve etikusabbnak is bizonyult. Az istenkúti konfliktus radikalizálódása odáig vezetett, hogy mind az istenkúti közösség nevében fellépők, mind a város önkormányzata kölcsönösen kétségbe vonta egymás legitimitását. Egyrészről: kellemetlen alakok, nincs mögöttük tömeg, nincs felhatalmazásuk a lakosságra hivatkozni, másrészről: ez nem a mi önkormányzatunk, saját hatalmi érdekeit képviseli a választókkal szemben.
Jellemző és jelentésteli epizód, hogy az istenkútiak 1997-ben az Istenkúti Közösségért Egyesület megalapításával egyidőben nyilvános fórumon Pécs városáról történő leválás előkészítésére bizottságot hoztak létre. A városi nyilvánosságban ismét vezető hírré váló lépést a városvezetés minden alapot nélkülöző, üres, bár kényelmetlen fenyegetőzésként értelmezte, pedig ez a gesztus, a “függetlenség kikiáltása”, az önirányítás szándéka, az iskola megvédésén túlmutató helyi szerepvállalás deklarálása volt. Szellemében az önkormányzatiság elevenségét hordozta és radikális “nem”-et jelentett arra a kiszolgáltatottságra, amelyet a távoli, külső vagy “fölül lévő” hatalom a konfliktus során megjelenített.
A saját önkormányzat létrehozásának szándéka végletesen megosztotta a helyieket (“azt is elvehetik tőlünk, ami még megmaradt”), megbontotta a már amúgy is gyengülő egységes akaratot, stratégiai célból ezért elkeseredett taktikai lépéssé minősült vissza. A minden helyi közügyre kiterjedő érdekérvényesítés szándéka az ún. harmadik szektorban talált magának teret, ahol a legitimitást az önkéntesség, a kompetenciát pedig a tevékenységek szakmai-társadalmi megalapozottsága biztosíthatja. A végletes szembenállás, a közösségi kapcsolatokat blokkoló vereség idején a helyi civil szervezet intenzí- információgyűjtő, felmérő-elemző és fejlesztési programot alkotó munkába kezdett. Az Istenkúti Erőforrástérkép , majd a Környezetvédelmi Program elkészültével megkérdőjelezhetetlen ténnyé vált, hogy a helyi ügyekről a helyiek tudnak a legtöbbet, hogy minden állításuk, minden tervük megalapozott, alátámasztható és hogy minden - korábban hiába hangoztatott - érvük kétségbevonhatatlan érvényességű, míg a hivatalos helyeken
birtokolt adatok és információk olyan csekély mennyiségűek és annyira sok kézben szétaprózottak, hogy felelős döntéshozatalt nem tesznek lehetővé.
A közhasznú információk közösségi használatba kerülése érdekében a helyi egyesület a lakossági felmérésben feltárt és rangsorolt minden helyi közügyben nyilvános mini-konferenciát szervezett önkéntes érdeklődők és szakemberek bevonásával és minden ilyen témát az Istenkúti Hírlevélben is közreadott. Ezek az ügyek minden nyilvános, “szabadidősnek” minősülő rendezvényen a régi és új ismerősök közötti beszélgetések témáiba is bekerültek, nagyban hozzájárulva a lakosság újra-aktiválásához és a cselekvő állampolgáriság megéléséhez.

ÖSSZEGZÉS
A cselekvő állampolgáriság a személyes érintettségen múlik: A saját életünkről van szó. Nem egy iskolaügyről, hanem a mi iskolánkról, a mi lakóhelyünkről, társainkról, városunkról, önkormányzatunkról és igen, a mi egyesületünkről, amelyen keresztül a helyi közösségi élet egy új minőségben született újjá. - Az istenkútiak körében a személyes kapcsolatok mélysége és a polgári öntudat biztosan átlagon felüli. Ez a belülről vezérelt istenkúti közösségi fejlesztőmunka legfontosabb eredménye, de egyben a válságos időszakokban megmutatkozó belső motivációban az egész folyamat alapfeltételeként is megjelenik.
Az iskola hiányát nyilvánvalóan nem sikerült pótolni, de az Istenkúti Közösségért Egyesület egy sokfunkciós intézményt hozott létre (Szieberth-KAPTÁR Istenkúti Közösségi Ház) a volt önkormányzati művelődési ház épületében és középtávú megállapodást kötött az Önkormányzattal . A lelkes és ugyanakkor tudatos helyi fejlesztőmunka, a belső elszántságból fakadó önkéntes lendület hatására széles tevékenységi körrel, információs központtal, foglalkoztatási, szociális, ifjúsági, kulturális, családi funkciókkal bíró közösségi intézmény jött létre, amelyet heti rendszerességgel 100-150 ember használ, de egyes kiemelkedő rendezvények akár 150-200 fő részvételével zajlanak. A helyi egyesület jól képzett, professzionális menedzsmenttel rendelkezik, amelyet már az Önkormányzat is tárgyalópartnernek tekint .
Ha nem az iskola szempontjából (itt nyilvánvalóan csak kudarcról, súlyos vereségről beszélhetünk), hanem egy jól körülhatárolt városrész közösségi erőforrásainak felszabadítása és kiaknázása szempontjából tekintünk az istenkúti történetre, akkor sikerről beszélhetünk. Miben nyilvánul meg ez a siker? Ami ma számszerűen is kifejezhető eredmény, az néhány éve még magától értetődő, természetes adottság volt. Az iskola működésének idején száz család napi kapcsolatban volt. Mégis alapvető különbség, hogy a gyerekek iskoláztatása kapcsán létrejött találkozásokban és az iskola által szervezett ünnepekben és programokban mindig tetten érhető egyfajta kötelező jelleg. Az önkormányzati intézmény, mint keret eleve külső forrásoknak kiszolgáltatott - erre bizonyíték volt maga a bezárás ténye (például az adományozott eszközök is önkormányzati leltárba kerültek, s mint ilyenek ezek is elvehetőnek bizonyultak).
Az iskola bezárása után megkezdett új közösségépítő tevékenység egyrészt folyamatosan merített a meglévő közösségi hagyományból (pl. tapaszatalatokon alapuló intelligens konfliktuskezelés), másrészt viszont teljesen új, elsőrangúan fontos szerepet kapott a tevékenységek önkéntessége, a felélesztett igény és akarat, a teljesen saját, belső, el nem vehető pozití- hozzáállás, amely a sértettségben kiérlelt büszkeséggel párosulva a függetlenség örömét is hordozza.

KIHÍVÁSOK
Az eddig elért törékeny eredmények, valamint a közösség és szervezete igényei és céljai szempontjából a további folyamatos innováció, az újabb és újabb eredmények és impulzusok, még több helyi ember bevonása célravezetőbb, bár kockázatosabb, mint a már kialakított tevékenységek ismétlése és hatékony működtetése. Az alábbi kihívások körvonalazódnak 2003-ban:
- Az Istenkúti Közösségért Egyesület képes lesz-e az eddigiek során fölhalmozott közösségi és civil tudást más helyi kezdeményezésekkel megosztani.
- Induló kisközösségi rádiójával képes lesz-e a bezárt iskola tágabb vonzáskörét (Ürög, Donátus) megszólítani.
- Képes lesz-e élni a helyi közösségi tulajdonú, bár korszerűtlen kábeltévé hálózatban rejlő lehetőségekkel?
- Hogy a helyi fejlesztőmunkában született, de a konkrét szomszédsághoz kevésbé kötődő RETEXTIL programja mennyiben tud majd más célcsoportokkal országos szinten is terjedni.
- Hogy a Pécs Város egységes szerkezeti tervében már véleményezőként szereplő szervezet képes lesz-e megszervezni a társadalmi részvételt a helyi részletes szabályozási terv és a várható viziközmű beruházás során.
- Végül, a várható városiasodás a közösségi kapacitás sorvadásával jár majd, vagy olyan irányba terelhető a folyamat, hogy a volt szőlőhegy megőrzi arculatát és a történet legszebb lezárásaként a közösség ismét létrehozhatja iskoláját, amelyet nem a hatalom jóindulata vagy a jó törvénykezés, hanem az istenkútiak körében jellemző igen magas születési arány jogán a gyermekvállaló szülő akarata tarthatna életben.

Kocsi László az NKÖM politikai államtitkára köszöntője az Istenkúton 2002. november 6-án megrendezésre kerülő "A szabadművelődés forrásvidékén” - művelődési házak civil kézben című konferenciához.
Tisztelt Konferencia!
Őszinte sajnálatomra csak levél formájában köszönthetem "A szabadművelődés forrásvidékén” - művelődési házak civil kézben Magyarországon konferencia résztvevőit.
Üdvözlöm a házigazda Istenkúti Közösségért Egyesület tagjait, akik azon túl, hogy házigazdái e rendezvénynek, szemléletes példáját mutatják a szabadművelődési korra jellemző lendületnek, az önmagunk képességébe vetett hitnek és a közösség boldogulásáért érzett felelősségnek.
E tulajdonságok hatnak a jelenkorra, mindennapjainkra és meghatározóak lehetnek jövőnk alakulásában is. Nem véletlenül emelem ezt ki, hiszen jövőnk - a kultúránk. Az a kultúra, amelyet a következőképpen határoz meg a Kormányprogram: "nem pusztán a nemzeti hagyományok és kiemelkedő alkotások megbecsülését, őrzését, támogatását jelenti, hanem a változó világban való eligazodás képességét, az ismereteket és a tudást, a jogi, a gazdasági, vállalkozói és a munkakultúrát egyaránt.”
Hasonlóképpen fogalmazódott meg az állam feladatvállalása "a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről” szóló 1997. évi CXL. törvény 73. paragrafusában is, ahol a közművelődéshez való jog gyakorlása közérdekké, a közművelődési tevékenység támogatása pedig közcéllá nyilváníttatott. A törvényben megosztotta az állam e fontos feladatát az önkormányzatokkal, és lehetőséget biztosított a civil társadalom, a helyi lakosság érdekérvényesítésére, valamint a társadalmi ellenőrzés jelenlétére.
Talán érdemes hosszabban elidőzni a Kormányprogramnál, amely így rendelkezik e fontos témakörben: "Támogatjuk a civil szervezetek bevonását az állami (önkormányzati) feladatellátásba, illetve az állami (önkormányzati) feladatok átadását (kihelyezését) a civil (nonprofit) szektorba. (…) Rendezett viszonyokat teremtünk az állami (önkormányzati) feladatok és szolgáltatások civil szervezetekhez történő kihelyezésében. Önálló jogszabályt készítünk elő az állami (önkormányzati) feladatok kihelyezését lehetővé tevő szerződések tartalmára, megkötésére vonatkozóan. Felülvizsgáljuk az egyes szaktörvényeket, az önkormányzati illetve az államháztartási törvényt az állami (önkormányzati) szervek és a civil szervezetek együttműködését ösztönző feltételek megteremtése érdekében”.

Tisztelt Résztvevők!
Önök azoknak a civil szervezeteknek a képviselői, akik közművelődési megállapodást kötöttek az önkormányzat közművelődési rendeletben meghatározott közművelődési feladatainak megvalósítására. Nemcsak egy részfeladatban osztoznak, hanem - feltehetően különböző, e konferencián majd nyilvánosságot kapó okok miatt - helyi társadalom közösségi művelődése legfontosabb színterének, a közművelődési intézménynek a működtetésére vállalkoztak.
A tapasztalatok átadása, a működtetés egyes vonatkozásainak tárgyalása, általánosítható jellemzők megfogalmazása, egy közös állásfoglalás, javaslat elkészítése segíthetne egy településen, egy lakóterületen az önkormányzatok és a civil szervezetek célszerű munkamegosztásának, együttműködésének kialakításához, a szükséges feltételrendszer jogszabályi hátterének megfogalmazásában.
A cél igen nemes, hiszen a közművelődési intézményrendszer minőségét, megkülönböztető lényegét a helyi jelleg és a helyi meghatározottság, a helyi érdekekre, szükségletekre épített működés adja. Szolgáltatásaival a helyi lakosság életét gazdagíthatja és a helyi közösségek hátrányait, hiányosságait a művelődés eszközeivel mérsékelheti.
A közművelődési intézményrendszer az egyének és az önként szerveződött közösségek aktív, alkotó tevékenységének színhelyeként, közösségi kultúrát teremt, fejleszti a magatartást, a gondolkodást, a cselekvőkedvet, toleranciára és szolidaritásra nevel. Jelentősen hozzájárul a település népességmegtartó-képességének fokozásához, a helyi társadalom alakulásának formálásához, s mint a társadalmi nyilvánosság intézménye hozzá kötődnek elsősorban a helyi civil szervezetek is. Segíti a társadalmi szerepek hatékonyabb megvalósítását, az érdekek érvényesítését, a társadalmi részvétel magasabb szintű megvalósulását és a társadalmi integrációt.
A felsorolt mutatók ma még csak kevés intézmény tevékenységének jellemzői. Az "emberierőforrás-központú, oktatás és kultúra-prioritású politika” és annak véghezvitelét elősegítő önkormányzatok, civil szervezetek és egyének közös, kitartó - és jó néhány évet igénybe vevő - munkájának eredményeképpen azonban azzá kell hogy legyen. Csak az ismertetett funkcióknak - működtetőjétől függetlenül - megfelelő közművelődési intézmények képesek a régión belüli együttműködésre is, és arra, hogy ne csak a kulturális hagyományaink, de életkörülményeink és életmódunk, is az Európai Unió megbecsült, sajátos része legyen.
Ennek elérése érdekében buzdítom önöket az eddigieknél is következetesebb és tudatosabb együttgondolkodásra. Konferenciájuk legyen része ennek a közös cselekvésnek, amelyhez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Közművelődési Főosztály igyekszik segítő partner lenni.


Dokumentumok