Lemezújság archívum

Cím:	A közösségi televízió helye és szerepe a kulturális infrastruktúra szélesítésében
Szerző:	Márczi Imre
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1989
Szám:	13.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségi televízió, kábeltévé, kulturális infrastruktúra, televízió
Megjegyzés:	televi13.pcl
Annotáció:

A közösségi televízió helye és szerepe a kulturális infrastruktúra szélesítésében
MÁRCZI IMRE
A kultúra és a kommunikáció az emberi egyén és minden emberi közösség elsődleges szellemi alaptapasztalata, amely döntően meghatározza irányultságát és tevékenységét és ilymódon döntő befolyással van boldogulására is. Kultúra és kommunikáció nélkül hosszútávon az egyén is, a közösség is elpusztul. A kultúra és kommunikáció igen szorosan összefügg és bizonyos értelemben átfedik egymást. A kommunikáció döntően meghatározza a kultúrát és fordítva: a kulturális alapállás hatással van a kommunikációs formákra.
A fentiek alapján válik érthetővé a kommunikáció fontossága és az a speciális helyzet, amely korunkban a kommunikáció rohamos fejlődése következtében előállt. Ezt a folyamatot az alábbiak jellemzik.
1/ Az elektronikus kommunikációs eszközök elképesztő fejlődése, melynek eredményeképpen úgy az egyén, mint a közösség kommunikációs lehetőségei hallatlan mértékben megnövekedtek.
2/ Az információ felértékelődése és fokozott mértékű áruvá válása megnövelte az információk mennyiségét, azonban erősen beszűkült azok tartalma és formája. A magasabbrendű értékek kiszorulni látszanak, és egyre kevesebb az ember és ember közti közvetlen kommunkiáció. Ez attól van, hogy a kommunikációs eszközök csak racionális, formalizálható tartalmak közlésére alkalmasak.
3/ A kommunikáció globálissá vált. Potenciálisan minden ember elérhető; a kommunikációs rendszerek behálózzák az egész világot. Ez megnövelheti a kultúrák közti kommunikációt és értékcserét, a kultúrák egymásra hatását.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az emberiség egyre több információt használ ("információs társadalom") de ez mind kevesebb humán-tartalommal bír. Miközben nő a közvetített értékek mennyisége, elképesztően csökken azok színvonala.
A fenti elméleti bevezetőre azért volt szükség, mert nélküle nem érthető meg a közösségi televízió jelensége és hatása a kultúrára. Ezekután nézzük a közösségi televíziót magát. Előbb azonban szükség van egy terminológiai tisztázásra. A közösségi tévé (community TV) elnevezés a műsorszóró, állami, központi televíziózással szemben azt jelenti, hogy valamilyen kisebb csoport vagy közösség kezében vannak videóeszközök és azok segítségével különféle videóanyagokat készítenek, amelyeket esetleg szélesebb körben is forgalmaznak, netán úgy is, hogy egy helyi tévéstudiót, tévéadót működtetnek. A kábeltévé (cable TV) ezzel szemben egy olyan műszaki rendszert (kábelhálózatot) jelent, amelyet videó- illetve tévéprogramok vezetékes továbbítására használnak. A közösségi tévé egyik formája lehet a kábeltévé (KTV) és fordítva: a kábeltévét gyakran egy közösség működteti (CATV - Communal Access TV).
A videójel vezetékes átvitelében érdemes három fogalmat elhatárolni. Az egyik a közösségi (kis- és nagyközségi) antennarendszer, a másik a kábeltévé hálózat, a harmadik pedig az un. integrált szolgáltatást biztosító vezetékes rendszer. Mindhárom azon alapul, hogy a kábelek jelátviteli képessége igen nagy, jelentős mennyiségű információt és meglehetősen nagy sebességgel lehet eljuttatni segítségükkel és ráadásul nemcsak egyirányban, ami lehetővé teszi interaktív rendszerek kialakítását is. A korszerűen kiépített kábelhálózat komplex információs rendszer hordozója lehet.
A továbbiakban elsősorban a kábeltévé rendszerekre fordítjuk figyelmünket. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy bizonyos technikai szint elérése viszonylag könnyen sikerül mindenütt, ahol több szórakoztató műsor szétosztása lehetséges, sőt helyenként bizonyos lépéseket tesznek az interaktivitás irányába is (bizonyos távmérő, ellenőrző funkciók, kisérleti bekapcsolás a studióba, stb.). Az integrált kábelhálózatok üzemszerű használata azonban még a legfejlettebb, leggazdagabb országokban sem terjedt el nagy mértékben. Vannak kisérletek, de van sok elvetélt próbálkozás is. Mi lehet ennek az oka? Először is ez a technika igen drága. Ezeknek a társadalmaknak a tagjai az információ gazdaságában elfoglalnak már egy speciális helyet és ez korlátozza a továbblépésüket egy újabb, még oly sokat igérő technikai szint felé (mindenhol jól működő telefonhálózat van, sok adatátviteli vonal működik sokféle szolgáltatással, stb.). A kábeles adatátviteli és műsorközvetítő rendszerek kiépítésénél a jövőben várhatóan az alábbi hajtóerőkkel és fékekkel számolhatunk.
Hajtóerők:
- a földi és műholdas tévé és rádióműsorok növekvő száma;
- egyéb kommunikációs infrastruktura fejletlensége illetve hiánya;
- az információ felértékelődése, az információs fogyasztás, az adatátviteli igények növekedése;
- az urbanizációs folyamat előrehaladása;
- az intézmények (bürökrácia, adminisztráció, szolgáltatás) aktív közreműködése;
- a lakossági finanszírozás bevonásának lehetősége;
- az elektronikai ipar érdekeltsége (hazai szinten) és nemzetközi szinten egyaránt).
Ezek a hajtóerők nem mind és nem egyszerre, teljes erővel fejtik ki hatásukat, csak potenciális lehetőségek. Jellemző: a Magyar Posta kábeltévé bizottsága által évekkel ezelőtt készített intézkedési tervben foglaltak nagy része még ma is csak terv. Ezzel szemben a fékek rendkívül hatásosnak bizonyultak.
Fékek:
- a gazdasági információk szűkössége, az információgazdaság lanyha működése;
- a lakosság jövedelmének csökkenése;
- a tömeges (telepszerű, állami) lakásépítés visszaszorulása;
- a városi és falusi infrastrukturális ellátottság különbségei;
- jogi rendezetlenség;
- az üzemeltetési viszonyok tisztázatlansága, gazdaságtalansága;
- a számunkra elérhető (KGST) elektronikai termékek fejletlensége;
- a fejlett nyugati technika és technológia importjának nehézségei (devizahiány és COCOM-lista);
- az intézmények monopólium-féltése (Magyar Posta, Magyar Televízió)
- egyéb infrastrukturális fejlesztések, melyek információközvetítő, kultúrahordozó szereppel bírnak.
A kibontakozási program során kialakulhat olyan társadalmi-gazdasági szituáció, amelyben - elsősorban a nemzetközi és hazai gazdasági - információk felértékelődése növeli az információs igényeket és a megteremtett nyilvánosság keretei (a gazdasági információk hozzáférési lehetősége) rentábilissá teszik a kommunikációs infrastrukturába való beruházást. Sajnos nem nagyon reális az az elképzelés, miszerint a műsorszétosztás miatt ennek egy részét a lakosság finanszírozná - legalábbis a közeli években. Központi, állami beruházásként pedig úgy tűnik, egyáltalán nem valósul meg. Meg kell mondanunk azt is, hogy a jelen, átláthatatlan, stagnáló gazdasági szituációban a vállalkozási kedv a hosszútávon megtérülő beruházásokra már nemcsak a tőkehiány, hanem az általános bizalmatlanság miatt is kisebb.
Ugyan a kábelhálózati elképzelések szöges ellentétben vannak a közösségi, kisközösségi kultúra koncepciójával és a tapasztalatok szerint egyértelműen passzív, fogyasztói (legjobb esetben kultúra-fogyasztói) magatartásra késztetik a kábelhálózatból táplálkozókat, el kell ismerni, hogy rendkívül hatásosan informál és - formál: tehát semmiképpen nem szabad kihagyni a szélesebb körű periférikus kultúra-terjesztés eszközei közül. Tudomásul kell venni, hogy a fogyasztói modell szerint élők nem kívánnak többet a dróton átjuttatott kultúránál, és aktivitásra nem bírhatók, érték-orientációt nem igényelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ebben a silány környezetben is ne jelennének meg a "városi folklór" sokszor egészen vitatható jelenségei és hogy ez is valamiképp a kultúrába sorolandó. Mindazonáltal van legalább egy szál drót, amivel kötődnek valamihez. És hogy mi ez a valami, ebben az összefüggésben fokozott jelentőséggel bír. Nyilván ki kell szolgálni bizonyos mértékig a szórakozás nem túl színvonalas igényrendszerét, biztosítani kell a közérdekű informálást (hír, közlemények, hasznos információk), kell a sport, a reklám (elsősorban mint vizuális élmény, képi világ, nem mint információ), bizonyos oktatási tevékenység is belefér, (nyelvtanfolyam, gyermekműsorok) - és most jön a fából vaskarika: ha mindezt jól szerkeszti egy kábeltévé szerkesztőség, összeállhat egy olyan arculat, ami nemcsak tükörképe egy nemlevő közösségnek, lepusztult tudatnak, hanem elindítója lehet ilyen igények megfogalmazódásának. Tudomásul kell vennünk: az információ manipulál, a hatékony információ erősen manipulál, a vizuális információ pedig rendkívül hatékony. Természetesen a kábeltévé akkor használható fel kulturális célokra, akkor orientál - mondjuk ki: nevel, segít, kibontakoztat, ha koncepció van a szerkesztésben. Sőt, ez sem elég: kell néhány karakteres egyéniség, aki azonosulva a koncepcióval szinte szuggesztív módon "a képernyőről lelépve" képes a nézőkhöz szólni. Azt gondolom, hogy a kábelhálózatoknak, beleértve a kábeltévét is, nagy szerepe lehet a közösségi tudat kialakításában és így a kibontakozásban is. Ehhez ki kell alakítani a gazdaságos üzemeltetés feltételeit - bizonyos jogi és gazdasági szabályozás szükséges e téren, ami elsősorban a Magyar Tévé kivételezett, monopolisztikus helyzetének megszüntetését jelenti. A kábeltévéknek támogatást kellene biztosítani a központi keretből mindaddig, amíg el nem dől, hogy életképes-e a vállalkozás; utána üzleti vállalkozásként működhetne tovább.
Az 1983-as központi döntés (Agit-prop. Bizottság) nyomán a Magyarországon levő addig jobbára csak központi vételt és szétosztást végző kábelrendszerek jelentős része átalakult kábeltévé, azaz aktív, saját műsort is adó, szerkesztő, valamiféle arculatot kialakítani szándékozó társasággá. Az említett határozat abból indult ki, hogy a magyar tömegkommunikációs rendszer legalsó szintje sok kivánnivalót hagy maga után, fejlesztésre szorul és ennek egyik eszköze lehet a kábeltévé ott, ahol erre a lehetőségek adottak. A határozat nyomán született helyi műsorok (24 studió 21 városban, több mint 180000 lakás) a mai napig magukon viselik az indulás jegyeit. A klasszikus kábelteleviziós funkciók közül szinte kizárólag az információközlés létezik (ez is csak periódikus formában), másrészt nem valósult meg az a joggal várt társadalmasodás, ami részben az információtovábbítás, de más funkciók felélénkítését is jelentette volna.
Helyette lezajlott egy felemás "Professzionalizálódás", a fogalom szinte legrosszabb értelmében (pl. a szaktudás megszerzése, kontrollja nélkül) erős elzárkózással a kivülállóktól. A helyi stúdiók úgy működnek, mint egy vidéki hetilap, aminek egyetlen rovata van. Ami témánk szempontjából szomorú: az oktatás, a közművelődés szinte egyáltalán nem kap helyet bennük. Van egy szűken és alacsony szinten értelmezett szórakoztatási funkció. A közösségi kontrol, a szabad hozzáférés szinte ismeretlen a kábeltévéknél. Utóbb van néhány tiszteletreméltó kivétel, de ez inkább kisérlet mint már meglevő eredmény. Ennek az egysíkúságnak több oka van. A személyi és technikai feltételek, a csatorna és a műsoridő hiánya, az állami támogatás szűkös, stb. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a Magyar Tévéhez fűződő "speciális" kapcsolatok is csak egy irányban, a hírszolgáltatás tekintetében jelentenek húzóerőt. Működnek a következő fékek:
Fékek
- a videótechnika hiánya, behozatali nehézségek, a meglevő eszközök elaprózódása, nem egységes volta;
- a hálózati csatornák nem elegendő volta;
- szakmai hiányosságok, képzés nehézkessége;
- elszigetelődés;
- pénzhiány a műsorkészítéshez;
- gazdaságtalan működés;
- túlságosan közvetlen elvárás a felettes szerv, működtető, szponzor részéről;
- a társadalmi kontroll, a közvetlen lakossági kapcsolatok hiánya;
- funkciózavarok: más helyi médiumok hiánya miatt;
- érdekképviseleti-koordináló szervek hiánya.
Természetesen vannak hajtóerők is ezekkel a gátló tényezőkkel szemben. Hajtóerők
- más helyi médiumok hiánya
- az önmegvalósítás, önkifejezés, szakmai továbbfejlődés igénye;
- a helyi vezetés "közlési kényszere";
- az alternatív szervezetek, iniciatívák iránti érdeklődés;
- presztizs.
A jövőt tekintve úgy tűnik, hogy más helyi médiumok nélkül a kábeltévé szerepe kérdésessé válik, mivel nagymértékben szüksége van az azoktól jövő kihívásokra, de azok moderáló szerepére is. Az életképességet nagyban befolyásolja a helyi műsor színvonala, hatásfoka. Ezek a problémák maguktól megoldódhatnak szinte egy demokratikus kibontakozási folyamatban, a nyilvánosság növekedésével, az érdekek feltárásával és ütköztetésével, értékorientált szerkesztési koncepcióval, a helyi direkt irányítás helyett a legitimáló közvélemény szerepének növekedésével. Egy rossz gazdasági helyzetben, stagnálás esetén viszont nem igen változik semmi, csak az igény és következésképp a kielégítetlenség fokozódik. Sajnos ennek jelei is láthatók abban, hogy egyre inkább tért hódít a nyugati kommersz (műholdas vétel, videókazetta-piac).
Mit lehet tudni a jelen körülmények között?
Majd minden körülmény (hajtóerő, ill. fék) kétirányú hatással bír. így pl. az anyagi erők szűkössége fokozottabb együttműködésre kényszerítheti a kábeltévé üzemeltetőit a lakossággal, melynek kezén jelentős mennyiségű videóeszköz van és az aktívabb videózók számottevő videóanyagokat készítenek, amelyeknek fontos helye lehet a kábeltévé programokban. A politikai vezetés nyomasztó elvárása egy demokratizálódási folyamatban önvédelemre és öntudatra ébresztheti a kábeltévé munkatársait, stb.
Miközben a kábeltévé hálózatok integrálódnak és egyre több lakásba jutnak el jelentkezik a hozzáférési igény a kisebb közösségek, helyi, alternatív kezdeményezések képviselői részéről is. Ez ellentmondásra vezethet, mert lehet, hogy egy nagy közönség számára érdektelen egy adott helyi kezdeményezés. A megoldás nem az, hogy meg kell akadályozni ezek szóhoz (műsoridőhöz) jutását, hanem ésszerű méreteknél korlátozni kell egy-egy kábeltévé méretét, illetve biztosítani kell, hogy minden helyi (területi, érdek-)szféra alakíthasson saját kábeltévé rendszert. Ennek ma már jogi akadálya gyakorlatilag nincs. Azután meg kell teremteni a gazdaságos működési feltételeket. Az igényes szórakozás, szórakoztatás lehetősége nagyban hozzájárulhat ehhez a fizető mozicsatorna és a műholdas vétel biztosítása révén. Egyéb telematikai szolgáltatások is elképzelhetők a kábelrendszeren, amelyek a kábeltévé üzemeltetők számára bevételt jelenthetnek. Ma már az igényes reklámnak helyi szinten is nagy jelentősége van: a kisvállalkozás és szolgáltatás kibővülésével egyre több reklám és gazdasági információ keres csatornát és jelent fizetőképes keresletet. Ezek a források tehetik lehetővé, hogy a kábeltévé az iskolai és felnőttoktatás, a közművelődés, a szabadidős továbbképzés, kulturális információk és természetesen a helyi tájékoztatás egyébként nem rentábilis műsorait, tevékenységeit is vállalhassák.
Problémának látszik az un. szabad hozzáférés (public access), vagyis annak lehetősége, hogy bárki műsoridőt kapjon a kábeltévén saját elképzelései kifejtésére. A nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez nem valósul meg bizonyos szervezési munka nélkül, amely anélkül hogy cenzúrázná, segít formába önteni, "nézhetővé" tenni az egyébként néha ködös vagy extravagáns elképzeléseket. Tény, hogy sok iniciatíva jöhet egy mégoly elképesztő egyéni elképzelésből is. Végülis ez biztosítja a tömegkommunikációs eszközök kínálta demokratikus szellemet "(elektronikus agóra)".
A kábeltévé studióknak el kell jutniuk oda, hogy önálló műsorokat legyenek képesek készíteni. Ez feltételez bizonyos technikát, szakmai feltételeket (Stáb) és bizonyos szerkesztést, valamint egy sajátos arculatot, szellemiséget, irányultságot, melyben megnyilvánul a "hely szelleme" is, annak tradicióival, emberi problémáival, törekvéseivel és lehetséges jövőjével együtt. Sajnos a legtöbb esetben a dolog még az önálló műsorkészítés szintjén sincs, illetve a készített videóanyagok nem haladják meg az amatőr szinvonalat, az említett szakmai kvalitásokról nem is beszélve. Ha jól belegondolunk, arculata igazán még a Magyar Televiziónak sincs és csak itt-ott bukkan fel egy olyan műsor, amely a legmagasabb értelemben vett vizuális élményben részesíti az embert és tagjává avatja annak a közösségnek, amelyért és amelynek a pénzéből létrehozták és fenntartják. Végülis a kábeltévék egész országot behálózó rendszere lehet az a katalizátor, amely azzal, hogy segíti a társadalmi megújulási folyamatok lefolyását; megvalósít bizonyos kulturális funkciókat; és ha ezen túlmenően pozitív értékek irányába orientálni is képes lenne, bőven megérné a lérehozás és fenntartás költségeit és betöltené pozitív infrastrukturális szerepét a kultúrában is.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés