Lemezújság archívum

Cím:	A csabacsüdi fejlesztésről I-II. rész
Szerző:	Imre Károly, Kenyeres Sándorné, Magyar Istvánné
Folyóirat:	PC Lemezújság
Állomány:
Év:	1992
Szám:	27.szám
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Csabacsüd
Tárgyszavak:	falufejlesztés, közösségfejlesztés
Megjegyzés:	H30_9227.txt, G10_9228.txt
Annotáció:

Imre Károly-Kenyeres Sándorné-Magyar Istvánné-Pocsajiné Fábián
Magdolna-Polyák Albert-Vercseg Ilona: CSABACSÜD jelene és lehetséges
jövője. Helyzetkép és javaslatok a település társadalmi-közösségi
fejlesztésére
A közösségfejlesztői képzés munkacsoportjaként 1991 májusa óta ismerkedünk Csabacsüddel, a faluval, mely terepmunkánk színtere. Többszöri néhány napos ottlakás során felkerestük a falu jelentős személyiségeit, gazdasági egységeit, közintézményeit s velük interjúkat készítettünk, majd az ősz folyamán négy csoportos, ún. nyilvános beszélgetést szerveztünk. Az elsőre valamennyi előző beszélgetőpartnerünket meghívtuk, a másodikra és harmadikra - az első összejövetel "határozata" értelmében - a fiatalokat és a vállalkozókat, majd végül ismét és különbségtétel nélkül mindenkit, akivel valaha is beszélgettünk. Témánk mindig ugyanaz volt: mit jelent Csabacsüdön élni, javítható-e és ha igen, hogyan az itt élés minősége? Végül november 4-én egy képviselőtestületi ülésen számoltunk be tapasztalatainkról és javaslatainkról, melyre valamennyi korábbi partnerünket megint csak meghívtunk. Tanulmányunk ezt az állapotot rögzíti. Munkacsoportunk reménye szerint a javaslatok rövidesen cselekvési programmá válhatnak, s akkor ismét okunk és alkalmunk lesz jelentkezni.
CSABACSÜD 2318 lelkes település Békés megyében, Szarvastól 6 km-re keletre, a 44-es főközlekedési út és vasút mellett. Valaha a Szarvas túlsó, nyugati felén elterülő Békésszentandrás tanyás térsége volt és az 1920-30-as években szerveződött faluvá, méghozzá mintafaluvá. A tervezett falu az akkori típustervek alapján, falusi kislakásépítési kölcsönnel épült ki, zömmel szoba-konyhás lakásokkal, melyeket azóta, nagyrészt a verandák beépítésével, bővítettek-korszerűsítettek. A korszerűsítés legerősebb hulláma a [60-as években volt (a villanyt 1956-ban vezették be), a közintézményeket felújították, a vizet bevezették a lakásokba, az utcákat parkosították, a főbb utcák szilárd burkolatúak lettek.
Ma az utcák 40 %-a szilárd burkolatú, a közintézmények - önkormányzat, orvosi rendelő, gyógyszertár, posta, Öregek Napközi Otthona, művelődési intézmények - 1985 óta központi fűtésűek. A gyerekek napközi otthonában szervezték meg a közétkeztetést, naponta 400 ebédet főznek, s a saját konyhakert jelentősen mérsékeli az étkezési költségeket. A falu néhány éve bekapcsolódott a távhívásba és mintegy 100 magánelőfizető is van.
Az aktív keresők fele-fele arányban dolgoznak a mezőgazdaságban és az iparban, de ha a oly meghatározó kiegészítő munkát is beszámítjuk, elmondhatjuk, hogy Csabacsüdön alapvetően ma is mezőgazdasági munkából élnek. A mai falu helyén uradalmi birtok volt, amit könnyen termelőszövetkezetesítettek. Az 1989-ben a szarvasi Bem téesz-ről levált helyi téesz 1991. január 1-től holding rendszerben, négy kft- ben működik. A termőföld egy része ma is már részes művelésben van. Mindenki annyit vállal, amennyit meg tud művelni, s a téesz-én kívül is igényelhet földterületet. A Szarvasi Állami Tangazdaság Csabacsüdi Kerületében dolgoznak még csabacsüdiek. Ez az ÁG a húsz "kincstári" ÁG egyike, amelyik tangazdaságként fenn fog maradni. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, az ÁG jelentősen leépíteni kényszerül egyes termelőtevékenységeket, pl. a szarvasmarha állatállományt 600-ról 200-ra - és a már jelentős leépítés mellett is csak heti 3 napos foglalkoztatással tud munkalehetőséget biztosítani. Az ipari munka nagyrészt a Szarvas és más környező nagyobb települések ipari üzemeiben végzett, jórészt betanított munkát jelenti.
A kereskedelemben 73 fő dolgozik.
A településen 48 kisvállalkozó él, zömmel a mezőgazdaságban - liba-, kacsatenyésztés, paradicsom termesztés stb., - a szolgáltató ágazatban vállalkoztak - zöldséges-, hús-, vegyesbolt, virágüzlet, bazár, használt ruhák boltja, palackozott italok terítése a környéken, bérfuvarkozás, földmegmunkálás, autószerelő - de kisebb mértékben ipari tevékenység - pl. asztalos, műanyagkészítő - is megtalálható. A faluban jelenleg 80 óvodás, 173 iskolás korú gyermek van. Az iskola az első 3 évben iskolaotthonos, 5 napközis csoportja van. 27 pedagógusából 10 fő jár ki Szarvasról, köztük az igazgató is. A szakos ellátottság jó. Az iskola - 70 évvel ezelőtt, csakúgy, mint később, a [60-as években a művelődési ház, a könyvtár, az ifjúsági ház -, társadalmi összefogással épült.
Az orvosi ellátás jó, a jól felszerelt rendelőben a nyilvántartást IBM-gépen kezelik. A falunak saját gyógyszertára van.
A település bolti ellátottsága átlagon felüli. Két áruháza van, az egyik egy élelmiszer-áruház a faluközpontban, amely kiegészül vegyes árukészlettel: ruházat, játék-könyv, iparcikk, és az ún. Mini-áruház a falu szélén, a 44-es út mentén, amelyik nemcsak magyar, hanem külföldi (nyugati) összehasonlításokban is megállná a helyét. A mellékutcákban több jó színvonalú, koszerű árukészletű ún. házi-bolt és zöldséges magánvállalkozás biztosítja a jó ellátást. A boltok fejlődését és a kisebbeknek talán létét is veszélyezteti a munkanélküliséggel egyre csökkenő vásárlóerő.
A községnek tíz fős képviselőtestülete van, tagjai: a független polgármester (a község korábbi tanácselnöke), a körzeti orvos, állatorvos, a baromfi kft igazgatója, gépkocsivezető, falugazda, gépkezelő, gyógyszerész, postamester és két vállalkozó. A községben négy bejegyzett párt működik: a legnépesebb 25 fővel az MSzP, kisebb létszámokkal követi őt az SzDSz - amelyik négy fővel képviselteti magát az önkormányzatban -, a Kisgazda Párt és az MSzMP. A pártok az MSzP és az MSzMP kivételével gyakorlatilag nem élnek pártéletet. Az önkormányzat havonta egyszer ülésezik. Az ülések nyilvánosak, 5-6 érdeklődő vesz rajtuk részt.
A falu története a járási, vármegyei és megyei helytörténeti munkákban szerepel. 1945 utáni történetét pedig egy csabacsüdi tanár, a ma is élő nyugdíjas iskolaigazgató, Torda Lajos írta meg "Csabacsüd negyedszázados története" címmel (Szarvas járás-város szabad negyedszázada, Szarvas, 1969).
NAGYTOTÁL
"Alapvetően meg kellene tudnunk azt, hogy mit akarunk. És ha megtudtuk, hogy mit akarunk, akkor azt keressük meg, hogy ki tudja megcsinálni. Mert végülis most úgy néz ki, hogy ahogy esik, úgy puffan. Pedig rengeteg az érték."
(egy csabacsüdi polgár)
MEGLÉVŐ ÉRTÉKEK
- jó természeti adottságok (jó föld, városközelség, az Alföld, mint jelleget adó magyar táj, stb.)
- a föld, a mezőgazdaság, a falu szeretete
- szépérzék, esztétikus környezet
- a fiatal, 67 éves település múltjának áttekinthetősége
- ambíció a fiatalokban a jobb életre
- ambíció az öregekben tudásuk átadására, érdekes, sokat tudó emberek
- vállalkozó emberek csoportja
- szorgalom, tisztesség, vágy a jóra
- ambíciózus, sokat tevő vezetés
HIÁNYOK
- a helyi identitás hiánya a fiatalabb nemzedékekben, helyette érzelmi tompultság; a lokalitás, a múlt elégtelen ismerete
- a szolidaritás, segítés, összefogás hiánya
- fásultság, befelé fordultság, nehezen mozdulnak, még nyaralni sem mennek
- passzivitás, várakozás: valaki mondja meg, merre és hogyan? "Ez a falu képes és hajlandó. Ha azt mondják, így, akkor így, ha úgy, akkor úgy."
- munkaalkalom hiánya
- tőkehiány
- tanultság (szakismeretek) hiánya
- járatlanság az országban, a világban, kapcsolatok hiánya
- önszervezés képességének és gyakorlatának hiánya, helyi közösségek hiánya
- a helyben élő és dolgozó értelmiség húzóerejének hiánya
- információhiány, a nyilvánosság fogyatékossága
Az itt következő tanulmányban mindezek bővebb kifejtése következik. Először a jelenlegi helyzet képét adjuk, ahogyan azt mi, közösségfejlesztők látjuk, majd fejlesztési javaslataink következnek, melyek arra vonatkoznak, hogy közösségi-kulturális, a helyi társadalom fejlesztésének szempontjából milyen lépéslehetőségeket látunk? Melyek azok az értékek és törekvések, amelyek megvannak a faluban és amelyekben jó ígéretet látunk arra, hogy közös cselekvéssé szerveződve a fejlődés felé lehessen elmozdulni ill. azt fel lehessen gyorsítani?
Csapatunkban érvényesült munkamegosztás, tanulmányunkat mégis közösen vállaljuk.Vizsgálódásainkban rendet teremtendő az alábbi témák köré sűrítettük tapasztalatainkat: a falu szellemi-lelki állapota (Pocsajiné foglalkozott vele részletesebben); az identitás és benne a múlt szerepe (Magyarné); a nyilvánosság (Imre és Polyák); a munka, mint lehetőség és hiány (Kenyeresné); a falu esztétikai megjelenése (Vercseg). Munkánk során folytonosan kiegészítjük-korrigáljuk egymást és helyzetelemzéseinket követő közösségi szempontú javaslataink is közös munkánk eredménye.
Munkánk első fontos összegzéséhez érve meg kell említenünk benne a csabacsüdi polgárok és vezetőik szerepét, hiszen mindaz, amit leírtunk, szakmai összefoglalása és kiegészítése annak az életvalóságnak, amelyben élnek és amelyhez minket közelengedtek.
I. HELYZETKÉP
Bizonyos, hogy kívülről jött közösségi munkásokként másképp látjuk a települést, mint maguk a csabacsüdiek: nem részleteiben és személyes beágyazottságban látjuk, nem hétköznapiságában és nem abban a mélységben, ahogyan ők a mindennapjaikat megélik, de éppen ezért lehet a mi látásmódunknak valamilyen hozadéka. Mert mi ugyanabban mást látunk. Mi nem részleteiben látjuk a települést, nem veszünk el a helyi viszonyokban, rejtett közösségi kapcsolatokban, mi más nagyságrendben látunk s csak azt, ami egy idegen vizsgálódó számára látható. S nem is kell nekünk többet látni. Nekünk az a dolgunk, hogy az általunk megismert és a helybeliek által is korrigált csabacsüdiséget összekössük az országos képpel és megnézzük, hogy Csabacsüd vajon az átlaghoz képest éli-e az életét, vagy afölött, vagy az alatt? Megnézni, hogy mik azok a rejtett humán erőtartalékok, amiknek a kibontása Csabacsüd boldogulását segíthetné és a fejlődését meggyorsítaná?
1. A "csabacsüdiség"
Vajon meg lehet-e fogni egy település "lelkét", lehet-e olyan mutatókat találni, amelyek mentén le lehet írni, hogyan gondolkozik, él, lélegzik egy falu a maga teljes sokszínűségében, differenciáltságában? Számunkra ez nagyon izgalmas feladat. Ezek azok a folyamatok, amelyeknek nincsenek objektív mutatói. Sokat kell ahhoz egy településen lenni, sokáig együtt kell élni-dolgozni az emberekkel, hogy minél megbízhatóbb kép alakuljon ki róla - ami persze, a szemlélődő értékrendjének megfelelően, akkor is szubjektív marad. Elemzésünk azt tükrözi, hogy ma hol is tartunk ebben a gondolkodásban?
A legszembetűnőbb talán a nagyfokú elégedettség és a nagyfokú elégedetlenség
Az itt élők egy jelentős része megfogalmazta, hogy szeretik a településüket, jó itt élni a szép, nyugodt, békés környezetben. Ugyanakkor konkrét tartalommal bíró, megfogható kötődést - identitást - elsősorban az időseknél tapasztaltunk. Ők, akik részt vettek a település arculatát alakító folyamatokban, akiknek emlékük van a közös munkáról, a járda, a művelődési ház, a vízvezeték, a gyógyszertár építéséről, a közös téli művelődési estékről.
"Aki készre jött, annak már nem olyan nagy érték, aki beleszületett, annak más! A fiataloknak, a tizen-huszonéveseknek, de kisebb mértékben az idősebb korosztályoknak is, már körvonalazatlanabb az identitásuk. A fiataloknak feltettük a kérdést: vannak-e olyan személyiségek a faluban, akire felnéznek; ismernek-e jó vállalkozó embereket; kiket tartanak itt a településen szerencsés vagy szerencsétlen embernek? Nos, nagyon nehezen, hosszas tanakodás után tudtak csak felemlíteni egy-két nevet. Lehetséges-e, hogy így megszakadjon a folytonosság egy falu közösségi életében, településhez való kötődésben? Mintha a "nagy öregek" generációja után következők fokozatosan szinte elfordultak volna a falutól. Lehetséges, hogy ahogy valaki megfogalmazta, "mindenki felépítette a saját kis belső világát" - és ez elég?
Ellene mond ennek a képnek ugyanakkor a szintén jól tapasztalható vágy a szeretet, a más emberrel való kapcsolat, a közösség után; az igény arra, hogy "találkozzunk, beszéljük meg közös dolgainkat, ahogyan régen". Ezek a remények, vágyak, elvárások a helybeliekkel folytatott személyes és nyilvános beszélgetéseink során is többször megfogalmazódtak.
Úgy érzékeljük, hogy az itt élő emberek várnak valakit, aki megmondaná, mit tegyenek, merre mozduljanak; aki megmutatná, hogyan cselekedjenek; aki hívja őket, aki eggyé formálja a cselekvésüket. Tanácstalanok az emberek, várnak valamit, megvan a vágy, de az nem formálódik önszervező, tetté alakuló cselekvéssé. Nem tudnak az emberek összefogni. Ennek okai a település távolabbi és közelmúltjában keresendők, hiszen azt, hogy mi zajlik a felszín alatt, milyen félelmek, emberi sorsok, kapcsolatok szövik át a faluközösséget, hogy ma milyen szinten éli meg a falu a maga termelési és társadalmi valóságát, az a falu történelme által meghatározott.
Művelődés
A művelődésről szólva szinte mindenki a múltra emlékezett: a bálokra, a színjátszó csoportokra, a Röpülj Páva körre, a színházi előadásokra, az olvasókörre, a vándorkönyvtárra, a keskenyfilmes mozira. "Most lakásba szorult a kultúra" - fogalmazott az egyik polgár. Igen kevés a meglévő közösségek száma: nyugdíjas klub, ifjúsági egyesület, szövetkezeti dolgozók társasága, sakkozók, Sportbarát Kör.
A helyben 8 osztályt végzettek fele (50,8 %) szakmunkásképzőbe megy továbbtanulni, 22,3 %-a szakközépiskolába, 2,8 %-a szakiskolába és 20,2 %-a gimnáziumba. Tipikus pályáknak mondhatók: elsősorban férfiaknak a mezőgazdasági betanított-, szak-, technikusi és agronómusi-üzemmérnöki pályák, valamint a szolgáltatásban az autóbusz- vezetés és a bedolgozói munka a környékbeli ipari üzemekben; a nők kisebb mértékben dolgoznak ezeken a helyeken, leginkább adminisztrátorok, kereskedelmi dolgozók, egészségügyi intézményekben gondozók vagy asszisztensek, óvónők vagy pedagógusok. Bizonyos területeken túlképzés is tapasztalható, pl. varrónő. Vajon a szakképzés találkozik-e az igényekkel?
Egyház
Úgy tűnik, hogy az egyház sem tudja betölteni közösségszervező- és megtartó erejét, az evangélikus istentiszteletekre 40-60 fő jár, főleg idősebbek. A baptistáknak van még kisebb, 20-30 fős gyülekezete, a néhány más felekezetű hívőnek - katolikusnak, reformátusnak - pedig nincs helyi gyülekezete. Általában nem tapasztaltuk, hogy vallásosak lennének a csabacsüdiek.
Nemzetiségek
A magyar és katolikus Békésszentandrás és a szlovák-evangélikus Szarvas mellett Csabacsüd lakossága vegyes, többségükben magyarok. A legutóbbi népszavazáskor ötvennél valamivel több ember vallotta magát szlováknak, de a valóságban számuk ennél jóval többre tehető. Először az 1800-as években, majd 1945-ben, lakosságcsere révén telepítettek ide szlovákokat Zselicből, Léváról, Csatáról. A szlovák hagyományokat leginkább a Nyugdíjas Klubban ápolják, a házaknál disznótor, lakodalmak alkalmával, s egyes házaknál a kenderből szőtt terítők, abroszok maradtak meg a tót hagyományokból. A szlovák nyelvet általában csak az idősebbek használják, és ők is főleg otthon. Új, hogy az iskolában, egyelőre az orosz nyelv mellett, fakultációban tanulható a szlovák nyelv, de a 91/92-es tanévtől már két választott nyelvvel (egy nyugati - angol, német - és egy szláv - szlovák, orosz) indulhatnak a 3. osztályosok. A lelkésznő szlovákul is tart istentiszteletet. Többen magyarosították a nevüket, élnek még a régi beidegződések; a félelem a nyelvhasználatától, a nemzetiségi lét felvállalásától, a ki- és betelepítéssel kapcsolatos sebek sem hegedtek még be. A helyi szlovákság nem kérte, hogy a község nevét szlovákul is írják ki.
Egyszer épp a temető sírköveit nézegetve szólított meg bennünket a temető katolikus részében két felvidéki magyar. Őket 1947-ben telepítették át több családdal együtt Szlovákiából, Csata községből, a cserekitelepítés áldozataiként. Az ő életükről, rokonsági kapcsolattartásukról folyt köztünk a szó, s ekkor érzékeltük meg először a mélységét a falu összetettségének. Nem csak tanyákról, uradalomból települtek be az emberek, de egymás mellé került itt magyar, tót, felvidéki és még ki tudja, kik, hiszen azt hallottuk, hogy a szarvasi kulákokat is ide telepítették büntetésből. A más-más okból megsanyargatott, gyökereitől elszakított, megfélemlített emberek még most, ma sem beszélnek. Félelemből vagy szeméremből, szerénységből - ki tudja? De nem beszélnek, csak néha nyílnak meg a temető csendességében vagy a félhomályos szobában ejtenek el egy-egy mondatot, s aztán elhallgatnak, mintha szégyellnék, amit kimondtak, s ekkor érződik igazán az a mély feszültség, mely a csendes, szép településen valahol a levegőben vibrál és megfoghatatlan ...
Személyiségek
Vannak a faluban értékes, nagy tudású és vonzó személyiségű emberek, de valamilyen okból most nem tudnak mintául szolgálni. Vagy azért, mert már megöregedtek, elfáradtak és tudásuk nem kapcsolható közvetlenül a mai élethez, nem korszerű tudás. Vagy azért, mert valamely okból a közösségi élettől visszahúzódtak, van köztük sértett, magányos, perifériára szorult ember. De az is lehet, hogy egyesek tehetségét a falu nem becsülte eléggé, s mielőtt irígységge - féltékenységgel lehúzták volna, egyetlen menekvésként a leválás és a függetlenedés mutatkozott.
Fontos lenne ezekkel az emberekkel törődni, mert ők a közösség számára is oly fontos tudás- és vezetési értékek hordozói. S ha pl. a választásban nem az egyik vezetési alternatíva került hatalomra, hanem a másik, azért az egyiknek véleménye és tevőleges akarata épp oly fontos lehet, mint a másiké.

A tanulmányt terjedelmi okokból következő számunkban folytatjuk...
A szerkesztő

2. A falu múltja
A faluval való ismerkedésben nagy segítségünkre volt az itt élő Torda Lajos munkája: Csabacsüd negyedszázados története, illetve mindazok a dokumentumok, amelyek levéltárban, könyvtárban megtalálhatók. Ennek bibliográfiáját a polgármesternek átadtuk. S nagy segítségünkre voltak természetesen maguk a csabacsüdi polgárok.
Az első meglepetésünk az volt, hogy Csabacsüd milyen fiatal falu. Azonnal az kezdett el foglalkoztatni bennünket, hogy ennek az egészen fiatal, 67 éves falunak vannak-e, s ha igen, miféle előnyei és hátrányai?
Csabacsüd a középkorban jelentős település volt, 1456-ban jegyzik először, mint Hunyadi János birtokát. Másfél évszázad után, 1596-ban pusztította el a török a falut és falu helyén hatalmas pusztaság keletkezett. Csak a 18. század közepén jelennek meg az első bérbeadók és vevők, néhány nagy család: a Rudnyánszkyak, a Trefortok. S itt találkoztunk egy olyan momentummal, amelyikkel eladdig nem a falu feldolgozott történetében: a Békés Megyei Levéltárban található Eötvös Úr irataiban. 1871-ben írta Báró Eötvös József író-költő, a 48-as vallási- és közoktatási miniszter. Minden lexikon azt írja, hogy a szabadságharc elbukása után báró Eötvös József külföldre menekült, ebben az anyagban viszont a következő áll: "A szabadságharc bukása után, 1850-54 között csabacsüdi birtokán bujdosott báró Eötvös József, akinek Rosty lány volt a felesége. A császári hatóságok nem tudták Eötvös tartózkodási helyét, így eljárást sem indítottak ellene. Barátja volt az orosházi főszolgabíró, aki fegyvertartási engedélyt adott számára, anélkül, hogy a felsőbb hatóságok arról tudtak volna." Az Eötvös-birtokon uradalmi népiskola nyílott, ezután építettek 1901- ben közadakozásból egy érdekeltségi népiskolát, ugyancsak külterületen. Ez volt a Kita-tanyai iskola, melynek szerepe, csakúgy, mint az uradalmi iskoláé, a belterületi iskola megépülte és folyamatos bővülése után csökkent, míg végül 1971-ben le is bontották, de a Chován József lelkész által írt evangélikus egyházközség történetében az iskola fotója megtalálható. (Ld. még A csabacsüdi iskola 60 éves története 1931-1991 c. kiadványt is, kiadta a helyi Önkormányzat 1991- ben).
1911-ben Königswater báró csabacsüdi uradalmán a 102 pár aratómunkás sztrájkba lépett, de sztrájkjuk nem vezetett eredményre, továbbra is éhbérért dolgoztak. A Horthy-korszakban kiemelkedett az 1935. évi mozgalom, amikor a csabacsüdi aratómunkások egységesen tagadták meg az aratómunkát, az embertelen bér miatt. (Hajdu Károly ált. isk. ig. feljegyzése, megtalálható a Békés megyei Levéltárban) Az 1935-ös hivatalos statisztikai adatok szerint a határ fele egyetlen család, Schwartz Gyula és gyermei nagybirtoka, míg a határ másik felét a kétszázon felüli kisbirtok (100 kh körül) és a több, mint ezer törpebirtok (5 kh alatti) tette ki.
Izgalmas volt megismerkednünk azzal, hogy 1924-től itt mintafalu épült FAKSz-kölcsönnel (Falusi Kislakásépítő Szövetkezet). Ekkor olyan lehetőségek nyíltak meg a falu számára, amelyek a mai napig is hatnak. Korábban a lakosság 100 %-a külterületen élt, s onnan, illetve Szarvasról vagy Békésszentandrásról költözött be Csabacsüdre, alapítóivá válva a közigazgatásilag önállóvá vált és szervezetileg is megalakult falunak. Ettől kezdve nyomon követhető a település szinte teljes történelme, még az is, hogy kik építették az első házakat 1927- ben: Szrenka Pál, Medvegy Pál kereskedő, Klimaj Pál asztalos, a három Pál.
A 45-ös földosztás során 657 család jutott földhöz, melyből 287 családnak korábban egyáltalán nem volt földje. Az első, ún. Béke tsz 1949-ben alakult l5 családdal, a második 1952-ben, Új Barázda névvel, az Állami Gazdaság pedig 1949-ben alakult.
1935-ben 12 iparos volt a községben. Az analfabéták száma 1949-ben 121 volt.
(Az adatok Madai Pál: Békés megye történetéből valók, mely 196O-ban jelent meg Békéscsabán).
Vizsgálódásunk során egyértelművé vált, hogy e rövid történetiségnek persze megvannak a maga előnyei, de hátrányai is. Föltétlen hátránya, hogy a településnek nincsenek kulturális-történelmi szokásai, hagyományai. Páratlan előnye viszont az, hogy minden, a múltból kiesett hézag ma még élő emlékezettel pótolható. Vannak Csabacsüdön olyanok, akik "mindent" tudnak a faluról, egészen 1924-től. Szerencséje a falunak az is, hogy van egy Torda Lajos-a, aki mindezt megírta, a kezdetektől 1984-ig és gondolom, hogy a mai napig is írja. De a beszélgetéseink során kiderült az is, hogy a Torda Lajosén kívül föllelhető a faluban még számos más írásos dokumentum is, pl. Nagy Szlenár Andráséi. A falu rövid múltja sokak számára kihívás, az idősebbekkel való beszélgetéseink fő vonulatát az értékes visszaemlékezések adták, melyeket általában fotókkal, régi levelekkel, családi iratokkal hitelesítettek. Egy csabacsüdi születésű, ma Szarvason élő fiatal tanárt, Piavara Jánost pedig egyenesen tanyakutató brigád szervezésére ihlették a karnyújtásnyira lévő paraszti tradíciók. A gyerekekkel biciklivel járják a tanyákat, fotóznak, interjúkat készítenek és nyári táborokat szerveznek. De élnek még itt a régi mesterekből is, pl. Varga László 70 éves fafaragó népművész. Felvetődött bennünk: milyen jó lenne, ha ezeket a személyesen átélt történeteket, élményeket, dokumentumokat, régi foglalkozásokat ismernék a csabacsüdiek.
Az itt élők identitásának állapota is arról győz meg minket, hogy milyen fontos lenne Csabacsüdnek a tanítható-tanulható múlt. Sokat adna azoknak, akik megélték és átadhatnák és még többet azoknak, akik befogadhatnák szüleik-nagyszüleik tudását. Nagyon fontos volna, hogy a fiatalok ne végzetszerű helyzetkötöttségként, hanem vállalásként is megéljék a csabacsüdiséget, mert a tudatos viszonyulás csökkenti a kiszolgáltatottságot. De ehhez az kell, hogy megismerjék a csabacsüdiség tartalmát, megértsék a jelenségek okait és összefüggéseit, hiszen a múltat megértve pontos jelenbeli viszonyulás jöhet létre köztük és településük között. Ez persze csak identitásuk egyik eleme lehet, a másik, amely a csabacsüdiséget más (hazai és külföldi) településekkel való összehasonlításban vizsgálja, később kerül kifejtésre.
3. Nyilvánosság, helyi társadalom, képviselőtestület-képviselet
Nyilvánosság alatt azt értjük, hogy a helyi emberek, helyi közösségek mennyire tudják közvetve vagy közvetlenül képviselni akaratukat, kifejezni és érvényesíteni önmagukat a helyi társadalmon belül, amelyik a nagy társadalom mikroközössége, élő szervezete, s amelyik mozog vagy sem, de akkor is él, ha éppen tetszhalott állapotban van is, s amelyik hagyományai által folyamatosan és szervesen épül.
Úgy tapasztaltuk, hogy témánk szempontjából az erős, markáns egyéniségeknek van Csabacsüdön hagyományuk, akik a falu sorsát irányítják. Az például, hogy Csabacsüd egy szép, rendezett mintafalu, mindig köszönhető volt egy ügyes, jól szervező, a falu dolgaiban jól látó vezető egyéniségnek. Tanácselnökök-polgármesterek, jegyzők, tanítók határozták meg a falu politikai-kulturális képét, s ennek erős pozitívumai vannak: tekintélynek örvendő személyiségek, rendezett és infrastruktúrálisan is az átlagosnál jobban ellátott falu. Hátrányai persze már számosabbak: egymással érdemben alig kommunikáló, önmegvalósítási és önkifejezési hátrányokkal küzdő, önbizalom nélküli lakosság, melynek egyszersmind le is vették a válláról a közös terheket, sőt, meg is fosztották a vállalás lehetőségétől. Hiányzik a közös gondolkodás, a közös cselekvés, a közös felelősség. (Ez persze nem csak helyi sajátosság, többé-kevésbé országos, sőt világjelenség, mert a demokrácia felé haladó vagy éppen már demokratikus államokban is állandó probléma a hatalomban való állampolgári részvétel, különös tekintettel a valamilyen hátrányokkal küzdő csoportokra ill. térségekre; állandó gond a kormányzati és a nem hivatalos szerveződések együttműködése.)
A csabacsüdi lakosság ezidáig boldogan elszenvedte a fölötte ülő nadrágosok hatalmát, tisztelte-tiszteli elöljáróit, míg ugyanekkor szinte kézzel tapintható a megalázottság, a félelem. Ez lök egyeseket a hatalom, másokat az ellenzék táborához, s ez okozza nagyrészt a faluban meglévő látens feszültségeket, a látszólagos közömbösséget is. Az általunk kezdeményezett beszélgetésekre viszont minden alkalommal és viszonylag nagy számban jöttek el az emberek, s meg is fogalmazták a folytatásra vonatkozó vágyukat. Van tehát igény a kommunikációra.
Ha azt nézzük, hogy a falu működéséhez szükséges, legszélesebb értelemben vett információk - tehát nem csak a hírek, hanem a falu gazdaságát, teljes kulturáját érintő minden esemény, hír, döntés - hogyan mozognak a településen ill. hogyan jutnak el az érintettekhez, a falu lakosságához, a helyi nyilvánosság elégtelen működésére kapunk bizonyítékot. A nyilvánosság az információk oda- és visszaáramlását is jelenti - és itt most a visszá-n van a hangsúly -, mert ha csak odafele megy az információ, akkor az csak tájékoztatás. Ha vissza tudnak szólni az emberek és vitatkoznak, vagy - s ez még kívánatosabb volna - kezdeményeznek, s érdekeiket érvényesítik - akkor van nyilvánosság.
Csabacsüdön hivatalos tájékoztatás működik. Az önkormányzati ülések nyilvánosak - ami nagyon nagy dolog és törvényadta joga mindenkinek. Bárki, aki akar, elmehet az ülésekre, s az ülések anyagait meg lehet nézni a könyvtárban. A településsel és körzetével kapcsolatos helyi híreket a "Szarvas és vidéke" lap közli. A Csabacsüdi Hírek, a polgármester által újabban kezdeményezett és kiadott helyi újság hivatalos tájékoztatónak minősül. Mindez azért tájékoztatás, mert végül is semmi nem kap se cáfolatot, se megerősítést. Ha pl. a község vezetői jószándékúan kezdeményeznek valamit, máris elindul a kétkedő szóbeszéd.
A településnek nincs valódi civil nyilvánossága. Érzékelhető, hogy az önkormányzat, mintegy megelőzve a lakossági kezdeményezéseket, mindent maga akar megvalósítani. Ezzel egyrészt tekintélyre tesz szert, másrészt bizalmatlanságot, félelmet is kelt a lakosságban. A település politikai arculatát három elkülönülő, markáns vonal jellemzi: az önkormányzat - a valódi helyi hatalom valódi birtokosai; ellenzékük, a viszonylag kisszámú elégedetlenek és a harmadik, a legnépesebb tábor, a csendes többség, a semlegesek, a "kívülállók", vagy "drukkerek". Sejtésünk szerint ma a települést meghatározó legfőbb politikai magatartásforma a passzív rezisztencia.
A civil társadalom artikulálatlan, ami azt jelenti, hogy nincsenek jelentős civil szerveződések, helyi közösségek, egyesületek, egyletek, "a szabadság kis körei" - maguknak élő emberek lakják a falut. A meglévő közösség-csírák munkája között sincs átjárás, együttműködés. Szinte hihetetlen, de gyakorlatilag a piac-vásár és a búcsú intézménye is hiányzik. Az emberek közötti kapcsolatok teljesen perszonalizáltak, szubjektívek. Beszélgetéseink azt a következtetést engedik levonni, hogy a falu valódi nyilvánossága valahol mélyen a felszín alatt, informális csatornákon, félinformációkkal és pletykákkal, torzult formában jelenik meg. E téren a bizalmi szint tökéletes, sőt, túl jó. A tisztességes helyi nyilvánosság igénye azonban szinte minden oldalról és minden megnyilatkozásból előbukkan, ez egyben a hiány meglétére és megszűntetésének igényére is utal.
A polgármester lényeges hiányként említette, hogy a lakosság nem érdeklődik igazán a képviselőtestület munkája, a hozott döntések iránt, pedig azokat a teljes nyilvánosság mellett hozzák meg, s a könyvtárban bárki megtekintheti a testületi munka eredményét. A jelenlegi formális helyi nyilvánossági fórumok tehát nyilvánvalóan nem, vagy csak részben töltik be feladatukat. A hivatal nem gondol a helyi nyilvánosság meglévő szűk fórumainak kihasználására a problémák megoldásában. A polgármester szerint az emberek nagy részét nem érdeklik a falu ügyei, a település jövője, tehát saját jövőbeni sorsuk. Ennek ellentmondani látszik az a sokfelé tapasztalt és megfogalmazott tétel, miszerint az embereket csak a saját sorsuk érdekli. A kérdezettek közül többen megfogalmazták, hogy régebben e téren a falu összefogottabb volt, ma inkább az "én házam az én váram" elve érvényesül. Elmondható, hogy a faluközösség egyrészt nem ismeri saját magát, másrészt meg túl sokat id tudnak egymásról az emberek. Csabacsüd ma tehát alvó falunak látszik, búvó nyilvánossággal.
A közösségi formák egykori meglétéről, a helyi nyilvánosság színtereiről, az egykori civil társadalomról Torda Lajos helytörténete, helyi elbeszélések, ill. Nagy Szklenár András naplószerű feljegyzései tanuskodnak, ám mivel nincs igazi kommunikáció a generációs csoportok között, e tudások nem tudnak a mozgósító példa erejével hatni. Az általunk "nagy öregeknek" nevezett csoport meglehetősen fáradt, apatikus, s bár még mindig érdeklődik a falu dolgai iránt, úgy gondolja, hogy "a zászlót vigye már más". Önkifejezési lehetőség és a jelen valóságos ismerete híján hajlamosak a nosztalgiázásra: Csabacsüdön minden csak volt. Tapasztalatuk, tudásuk a generációik közti kommunikáció híján veszendőbe megy.
4. A munka
Csabacsüd a munkahelyek és a foglalkoztatás tekintetében átlagos magyar alföldi település. Itt is meghatározó volt s még jelenleg is az a föld, s ezzel összefüggésben a mezőgazdasági munka, valamint az ebből élés és az ehhez adekvát életforma. Mi által válik az, amit megismertünk, mégis egyedivé, mi teszi a helyzetet csabacsüdivé?
1. Mélyen gyökeret vert és a mai öregekben továbbél a tanyasi életforma, melyet az ide beltelepült, ma már idős emberek hoztak magukkal, s amely szinezi az átlagos falusi képet. (Bár számos hasonló tanyás térségből kialakult alföldi falut ismerünk, de céltudatosan, direkt mintaként létrehozottat aligha.) Az alföldi ember úgy mondja, hogy a tanyasi ember lelkivilága nem hasonlítható a falusiéhoz. Erős erkölcsisége, szívós munkabírása, s a mindennapokban inkább természeti, mint társadalmi jártassága kissé távolságtartóvá teszi az idegenekkel szemben, bizalmatlanabb, kétkedőbb, kevésbé fogad be másokat. Ez lehet az egyik nyitja a mindannyiunk által felismert közösségnélküliségnek is. Bizonyos, hogy több megismerési lehetőséget kell adni a tanyasi embernek ahhoz, hogy a közösségbe be tudjon lépni. A tanyasi múltat nem felejthetjük, mert ebben gyökereznek az itt élők.
2. Sajátos ellentmondást hordoz az a tény, hogy bár a település történelme átlátható, maga a paraszti életforma sokkal távolabbi múltból táplálkozik, hiszen hozták magukkal a betelepülők. Az itt letelepedettek nem a polgári életformát, nem a proletár életmódot, stb. honosították meg, hanem a parasztit, s azon kívül más életforma csak kis mértékben lelhető fel a településen. Még akkor is domináns ez az életforma - s elsősorban a háztáji tevékenység miatt -, ha az aktív lakosság nagy része eljáró, ingázó dolgozó.
3. Sajátossá teszi a falu életét a kisváros közelsége is. Szinte minden családnak van valamilyen személyes kötődése Szarvashoz: vagy onnan származik, vagy ott él a gyermeke, vagy oda jár dolgozni, tanulni, stb. A város közelsége jó munkalehetőséget biztosított, amikor a helyzet úgy követelte, s most, amikor más a helyzet, a város az, amelyik először csukja be kapuit a csabacsüdi ember előtt. Szarvasnak Csabacsüd elsősorban a fizikai erejét adta, Szarvas Csabacsüdnek az értelmiséget.
4. Sajátossága a falunak, hogy a közeli Szarvasnak volt egy Tessedikje, aki a helyi jelentőségén is túlmutató agrárkultúrát valósított meg, melyre nagyrészt a mai állapotok is visszavezethetők (az állami gazdaság a DATE tangazdasága, felső- és középszintű mezőgazdasági szakemberképzés, az agrárértelmiség jelenléte, a tsz eredményessége, változásokat felismerő gyors, több lépcsős átalakulása, stb.) Ennek az agrárkultúrának azonban leépülése is jelentkezett, az államosítás, a ki- és betelepítések által elveszített egyéni tudások révén, s úgy tűnik, ez éppen Csabacsüdöt erőteljesen sújtja.
Szűkülő munkalehetőségek
A múltban és a közelmúltban is - bár csökkenő létszámú foglalkoztatottakkal - a legnagyobb gazdasági egység és egyben a legtöbb embert foglalkoztató munkahely helyben a termelőszövetkezet, mely 219 főt foglalkoztat. Ezt az Állami Gazdaság csabacsüdi kerülete követte-követi, amelyik jelenle 168 főnek ad munkát. Az ÁFÉSZ és a helyi intézmények álláshelyeinek száma nem meghatározóak, s a múltban sem voltak azok. A helyben és a környéken kereskedelemben dolgozók száma 73 fő. A két nagy mezőgazdasági munkahelyen foglalkoztatott 387 főn túl a többi munkaképes csabacsüdi lakos - 410 fő - eljárt s eljár dolgozni, javarészt Szarvas üzemeibe, vagyis évtizedeken át ingázó életmódot folytattak vagy elköltöztek a településről.
Az ipar nincs számottevően jelen Csabacsüdön, s ha igen, csak egyéni vállalkozásban. "Mindig volt, aki megakadályozta, hogy itt ipar legyen" - fogalmaznak a helybeliek. Úgy élik meg, hogy Szarvas, a konkurrenciától való félelmében, s mert nem volt érdeke a környék fejlődése, sőt, éppen az olcsó, képzetlen munkaerő fenntartása volt az, no és elsősorban saját pozícióit erősítendő, kerékkötője volt a csabacsüdi ipari fejlődésnek. A csabacsüdiek többsége segéd- vagy betanított munkás.
Növekvő munkanélküliség
Ebben az évben az átlag polgár számára is nyilvánvalóvá vált a mezőgazdaság válsága - nem vették át a sertést; nem jövedelmez a megszokott háztáji; valamint a termelőszövetkezetnél bekövetkezett bizonytalanság: hiába alakult át részvénytársasággá, nem tudni, mi lesz vele. E felismerés, valamint a perspektíva-nélküliség a falu lakosságát nagyon megrázkódtatta, szinte sokkolta.
Felerősíti ezt az, hogy a városban (de helyben is) egyre kevesebb a munkahely, egyre több az elbocsájtás. 1991. szeptemberének közepén 57 munkanélküli volt a településen.
Keservesen élik meg az emberek ezeket a folyamatokat és nehezen ocsúdnak fel. A többség egyelőre vár és még nem fogja fel, hogy önerőből kell kikínlódnia a saját maga számára járható utat. Munkahely-teremtésben és nem munkalehetőségben gondokodnak zömmel az emberek, s csak kevesen ismerték fel, hogy saját szellemi és anyagi befektetésük, személyes kockázatuk nélkül nem lesz változás, hogy már nem a néhány nagy, hanem a sok kicsi, az egyéni megoldásokban kell gondolkodni.
A csabacsüdiek azt vallják, hogy az itt élő emberek munkához való viszonya egyértelműen pozitív. Szeretnek dolgozni az emberek, ha látják a munkájuk értelmét. Nem a munka - így a középkorúak -, hanem az vette el a mezőgazdasági munkától a kedvet, hogy szinte semmit sem éri meg termelni, semmivel sem érdemes foglalkozni (állattartás, földbérlés, erőgép-vásárlás, stb.) Nagyon sokat dolgoznak, mert minden család törekszik, hogy megpróbálja tartani az életszínvonalat, ami egyre nehezebb.
Erősen meghatározó - főleg a középkorú és idősebb emberek gondolkodásában - a mezőgazdasági munka, teljes elhagyása szinte eretnekségnek számít. "A mezőgazdaságot nem lehet abbahagyni. Ha nem jön be, akkor is folytatni kell" - mondja valaki. Ezzel mindazok egyetértenek, akiknek számára nem mutatkozik más alternatíva, de a megoldásban már bizonytalanok. A többség nem látja értelmét a tsz feloszlatásának, részben azért, mert bizonyos kultúrák termesztéséhez éppen a nagyüzemre van szükség, részben azért, mert látja, hogy mezőgazdasági túltermelés van és ezért az egyént a mezőgazdasági tulajdon visszafejlesztené, elszegényítené. "A föld az kincs." Mások úgy vélekednek, hogy a földnek régen sem volt értéke, de ma kiváltképp nincs, mert a fiatalság nem szokott hozzá, "nem lett munkára nevelve". A mezőgazdaságra alapozott minőségi váltás, a feldolgozás- élelmiszeripar és az önálló vagy magánszövetkezeti értékesítés felé történő oly kívánatos elmozdulásoknak sajnos nincsenek jelei, illetve ha mégis - ld. pulykaüzem -, az csak a valamikori gazdasági- és tudáshierarchia csúcsán állók számára jelentett egyelőre alternatívát. Sokan úgy élik meg, hogy tőkehiány miatt nem vállalkoznak, holott valójában ez csak a kérdés egyik összetevője. A másik az, hogy hiányoznak az ehhez szükséges tudások és képességek, s az örvendetes, hogy ennek felismerése többeknél megtörtént, sőt, többen konkrétan abban látják a közösségi munkások szerepét, hogy ebben segítséget adjanak.
A munkanélküliek egy része nagyon elesett, segítségre, szinte gyámolításra szorul, más része "vígan" lett munkanélküli, mert közben más kereső tevékenységet is folytat, de amelyik számára nem feltétlenül perspektivikus. A mának élés reflexe szinte megváltoztathatatlannak tűnik. Többen inkább vállalják a munkanélküliséget, mint hogy kemény fizikai munkával keressék a kenyerüket. Az "izraeli pulyaüzem" (vegyesvállalkozás) állandóan keres munkásokat, de az emberek egész egyszerűen nehezen viselik a 8 órán át megszakítás nélküli kemény munkát. "Elszoktak az emberek a munkától" - mondják az idősebbek. De az ő útjukat a fiatalok már elutasítják, ódzkodnak a látástól-vakulásig való munkától, s ezen nem is lehet csodálkozni, mert az egy másik világ volt. A földhöz vagy a vállalkozáshoz ma már más minőségben kellene - akinek kell - visszatérni: több szakismerettel, korszerű gépekkel, információval, kapcsolatokkal.
Azt is tapasztaltuk, hogy a munkanélküliség önmagában a többségből nem vált ki önsegítő cselekvést.
Vállalkozás?
Van azért vállalkozási kedv a lakosokban. Ráadásul - s ez minden beszélgetés során kiderült - dolgos, szorgalmas emberek élnek itt. Mégis visszahúzza őket a tőkehiány, de még többször a tanácstalanság: hogyan induljanak el? Azért az üzletek növekvő száma (kettő volt, most hét van) bizonyítja a vállalkozókedvet, vagy a tsz gépparkjának privatizálása, amibe sajnos többen is úgy ugrottak bele, hogy nem gondolták végig, mire is vállalkoznak (vagy hiányzott az információ ahhoz, hogy komolyan elemezzék helyzetüket). îgy aztán van gépük (s hitelük), de nincs vagy csak igen kevés megbízásuk. S ott van még az a tizenöt család, akik egy pulykanevelésre alakult Kft. tagjai, és megint néhányan, akik a föld bérlésével foglalkoznak (de inkább csak keresetkiegészítésként). A vállalkozók sorát még egy-egy nagykereskedelmi- (palackozott italok forgalmazása) vagy ipari tevékenységet folytató (műanyagkészítő, asztalos) vállalkozó bővíti. Az indítható vállalkozások skálája ezeknél jóval bővebb, színesebb lehetne, de Csabacsüdön nem ismernek más példákat az emberek s így más ötlet fel sem nagyon merülhet bennük. Egy vállalkozó házaspár azért mindenesetre elvégzett egy számítógépes tanfolyamot, felismerve, hogy ha ma még nem is, de hamarosan szüksége lehet ilyen ismeretre.
A vállalkozásokat nem egyértelműen ítélik meg az emberek. Van, aki a sikeres vállalkozót kalandornak titulálja, van, aki csak nagyban (Kft.) tudja elképzelni, stb. A vállalkozási csírákkal összefüggésben több indulatot (néha dühöt) tapasztaltunk, mint a munkanélküliséggel kapcsolatban. Abban viszont szinte mindenki egyetértett, hogy nincsenek ismereteik, információik a vállalkozásról és nincs is olyan ember a településen, aki a vállalkozásokat menedzselné. "Nincs, aki feszegesse, aki összefogja ezt a kérdést. Azért kell inspirálni ezt a munkát, mert nem szoktuk meg. Magyarországon nincs hagyománya a gazdasági szemléletnek, a vállalkozásnak, mint életformának" - mondja egy csabacsüdi értelmiségi. Mások úgy fogalmaznak, hogy azért alacsony a vállalkozási kedv, mert ami bizonytalan, ami homályos, ami ködbe vész, ahhoz nincs kedve az embernek.
Nagyon nehéz a vállalkozásban talpon maradni - ezt a már vállalkozók fogalmazták meg. Ahhoz, hogy fennmaradhassanak, a pénz mellett újabb és újabb információkra van szükségük és mindenek előtt kapcsolatokra, kapcsolatokra! S ezt meg kell tanulni, ez nincs benne a hagyományos paraszti mentalitásban és a munkavállalói tudatból is hiányzik. Valamit tudniuk kellene: azt, hogy mit akarnak, de még ennek felismerése is hiányzik.
A kiútról kérdezgetve az embereket végképp érződött a lakosság bizonytalansága és egyben egy nagy-nagy várakozás is: mondja meg már végre valaki, hogy merre kell menni?! Ez fakad egyfajta perspektíva- vesztésből, de fakad az itt élők mentalitásából is. S ha addig nem történik semmi, amíg önmaguk is rá nem ébrednek arra, hogy hiába várnak valakire, akkor elszalad a szekér Csabacsüd nélkül.
5. Csabacsüd esztétikai megjelenése és környezete. A település, mint a helyi vállalkozás alapja
Szarvas - Csabacsüdről nézve
Jelleget adó építészeti arculatán éles törések jelzik a nagy és költséges, nem egyszer értelmetlen újjáépítési lázat. Mint azt a munkára vonatkozó fejezetben már leírtuk, a szarvasi tanács évtizedekig kerékkötője volt a csabacsüdi érdekeknek. "Nem túl szerencsés nagybácsi volt."
A helybeli igények gyakran azért nem fogalmazódnak meg Csabacsüdön, mert "Szarvason úgyis van minden." Bizonyos, hogy Szarvason több minden van, mint Csabacsüdön, de a város már első vizsgálódásra sem tűnik mindenre felkészült szolgáltatónak és ellátónak. Az áruház pl. ideiglenes, lerobbant, kicsi és ócska árukészlettel rendelkezik, megjelenése kulturálatlan - Csabacsüdön szebb és többet tud a Kisáruház. A város külső megjelenése is igénytelenséget, közönyt, beletörődést és pénztelenséget mutat.
Csabacsüd nem város-mértéke, átláthatósága sokat számíthat egy rugalmas és gyors fejlődésben.
Csabacsüdön a mintafalu hagyománya tovább él. A 30-as évek típustervei adják a mintafalu mai jellegét is, s a 60-as évek sátortetős házai jól illeszkednek hozzájuk. Talán, mert a település nem régi és lakásállománya jobb volt, mint másutt, a régi házak nem kerültek lebontásra, inkább csak bővítésre. A korszerűsítést-bővítést a verandák beépítésével valósították meg. Valószínűleg ugyanilyen okokból - no meg pénzszűke miatt is - nincsenek álmodern, kivagyi és izléstelenül nagy, magamutogató épületek. A most épülő új utcák pedig egy szerencsésebb, igényesebb építészeti periódusban, napjainkban készülnek, így a falu sikeresen megúszta a környezeti modernizációt és megmaradt specifikus, alföldi magyar falusi jellege.
Zömében szilárd burkolatú utak, víz, telefon, tiszta kertek, virágos utcák, izléses középületek, az átlagosnál bővebb ellátás, a nyugatias életforma jelei jellemzik. Sok a fakerítés, a nyesett fű, az előkertek is többnyire gondozottak. Sok a zöld, a közterület, park, játszótér is van. Az idegent azonnal megfogja a gondozott rózsákkal és díszfákkal viruló főutca. Ez egyedi. Kis segítséggel az összkép tovább tökéletesíthető lenne: további szilárd burkolatú utak, szegélyek a főúton a sárfelhordás ellen, az idős tulajdonosok által nem gondozott előkertek közigazgatási rendbetétele, stb.
A boltok az átlagosnál jóval kulturáltabbak, bő a választék. A háziboltok kínálata is kifogástalan, sok a nyugati áru, az ABC több városi boltot maga mögé szorít. A faluvégi kisáruház pedig mind küllemével, mint választékával, belső terének felhasználásával, tehát szellemével is kitűnik a sajnos meglehetősen igénytelen vidéki mezőnyből.
Egy modernizált magyar jelleg ötvöződik szerencsésen nyugatias életmintával. Ehhez az adottsághoz tudatosan kéne viszonyulni és ki kellene aknázni előnyeit, csakúgy, mint a falu környezeti előnyeit is.
A környezet
A falu főközlekedési út mellett fekszik, 6 km-re Szarvastól, saját vasútállomással, de 50-60 km-es körzetében több jellegzetes alföldi mezőváros is elhelyezkedik - Mezőtúr, Gyomaendrőd, Békés, Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Csongrád, Tiszaföldvár, stb. A környék kultúráját egyre jobban ápoló kulturközpont városok és a jellegzetes mezőgazdasági termelőtevékenység együttese; a Körös, a szarvasi arborétum, a Tisza, a magyarság jelleget adó, mással nem hasonlítható tájegysége, az Alföld - izgalmas és gazdag adottságok, amelyeknek a csabacsüdiek - úgy tűnik - nincsenek tudatában, s ezért - no meg hagyományaik által meghatározott módon - nem is gondolkodnak idegenforgalomban, falusi vendéglátásban. Pedig ennek a gondolatnak a latolgatása a falu és a környék egyik fejlődési lehetősége lenne.
JAVASLATAINK
melyek a helybeliek felismert szándékaira és fel nem ismert szükségleteire épülnek. Ügyeltünk arra, hogy kizárólag olyan tevékenységeket javasoljuk, amire helyben kedv, tudás, akarat vagy szükséglet mutatkozik.
A javaslatok sorrendje nem fontossági sorrend, s hogy belőlük mi és mennyi valósul meg, s hogy éppen ezek vagy mások, az a csabacsüdi polgárokkal és önkormányzattal való további tisztázó beszélgetéseken dől el. A közösségfejlesztők csak akkor kezdeményeznek, ha a polgárok ezt szükségesnek látják és ki is fejezik ebbéli akaratukat. Mindenesetre abban máris megerősítettek bennünket a helybeliek, hogy szükségesnek és fontosnak tartják a már megkezdett nyilvános beszélgetéseket, mert ébren tartja gondolataikat és segít jobban megismerni egymást. Természetesen szívesen teszünk ennek eleget, de további közösségi lépéslehetőségeket is látunk.
I. JAVASLATAINK A LOKALITÁSRA, A NYILVÁNOSSÁGRA, A CIVIL TÁRSADALOMRA VONATKOZÓAN
Mindenekelőtt abban kellene megállapodnunk, hogy mi(k) lehet(nek) az(ok) az ügy(ek), amely(ek) meghökkentené és kimozdítaná a csabacsüdieket, s amely(ek) szemükben értékké emelné(k) Csabacsüdöt és ittlakásuk puszta tényét és ami köré széleskörű mozgalom lenne szervezhető?
1. A lokalitás tudatának kialakítása csak konkrét tevékenységeken és tudások megszerzésén keresztül érhető el. Nagy segítségre lehetnek ebben az oly jól emlékező és színes egyéniségű öregek, de a fiatalok is, akikben már megfogalmazódott a Faluszépítő Egyesület létrehozásának igénye, s akik falutakarítási akción törik a fejüket. Úgy érezzük, hogy e tevékenységek elindulásához bátorítás, szakmai segítség szükséges.
- A verbális emlékek, a történetek, a dalok, a versek, anekdoták a legkülönfélébb közösségi módon rögzíthetők - videó, kiadvány, stb., hogy ne csak közvetlen módon, hanem közvetetten, az elszármazottaknak ill. az újabb generációknak az iskolában is bemutathatóak legyenek.
- Helytörténeti gyűjtemény ill. tájház kialakítása is szóbakerült, a magyar és a tót hagyományok tárgyi emlékei számára.
- A Faluszépítő Egyesület az értékek tudatos védelmére és fejlesztésére fordítana gondot, mint azt később kifejtjük
- Alakulhatna egy krónikás csoport azokból, akik fontosnak tartják a "ma" történelmét megörökíteni és létrehozhatnának egy dokumentumtárat is a könyvtárban. Magnó, fényképezőgép, videofelvevő, fénymásoló és számítógép is segíthetné munkájukat, melyeket folyamatosan, pályázat útján szerezhetnének be.
- ún. "téli esték"-en bemutatkozhatnának a nyilvánosság előtt a köztiszteletben álló hely- és környékbeliek, akikről videofelvételeket, portrékat készíthetnének a krónikások az utánunk jövők számára
- A Csabacsüdről elszármazottak felkutatás és baráti körré szervezése is fontos érzelmi-gondolati és kapcsolati hátteret, nyitást jelentene a település lakói számára.
Mindezek - és még hasonló mások - értelmes és örömteli foglalatosságot adnának sokak számára s az efféle tevékenységeknek nagy közösségszervező erejük van.
Nagyon fontos lenne, hogy a falu identitása helyreálljon és működjön egy jó szint fele tartva. Ennek eszköze a nyilvánosság, a múlt és a jelen folyamatainak megismerése, hagyományok őrzése és teremtése, a közösségi tevékenység.
2. Nyilvánosság
Csabacsüdön csak szeletei vannak meg a helyi nyilvánosságnak, melyet tovább lehet és kell építeni.
- Az újságot a helyi nyilvánosság egyik fórumává kellene változtatni az önkormányzati tájékoztató helyett. Ez azt jelenti, hogy váljon lakossági orgánummá. Lakossági csoport szerkessze, s jelenjenek meg benne a lakosságot érintő legfontosabb problémák, kételyek, új megoldások, vélemények helyi kérdésekben csakúgy, mint a településre vonatkozó hírek, újdonságok, hírdetések, reklám stb. Az ehhez szükséges szakmai hátteret a csoport igényei alapján a közösségi munkások is vállalnák biztosítani, anyagi-technikai szükségleteit pedig a pályázati lehetőségek, az önkormányzat lehetőségei és a lap bevételei biztosítanák.
- Kellenének nyilvános fórumok, események, alkalmak, amikor egy évben kétszer-ötször összejön a faluközösség és megbeszéli közös dolgait. Ne csak azért jöjjenek össze, hogy épüljön-e köves út, hanem saját egzisztenciális-gazdasági-kulturális dolgaik megbeszélése végett.
- A nyilvánosság valódi fórumai a közösségek, amelyek a saját érdekeiket képviselik. Lehet bármely, emberek érdekszövetségére alapuló közösségre, egyletre, csapatra, sportegyesületre, faluszépítő egyesületre, művészetpártoló egyesületre, vállalkozás céljára létrehozott egyesületre gondolni, amikor helyi közösségekről beszélünk. Miért fontosak a közösségek? Mi történik a közösségekben? A közösségekben az emberek eldöntik, hogy mi a számukra a fontos, meg tudják egymást győzni és közös akaratot tudnak képezni. De a közösségekben az emberek meghányják-vetik a világ dolgait is és a maguk számára értelmezik azokat az információkat, amiket a rádió, a tv, a helyi önkormányzat, az újságok stb. számukra terítenek. Miért nem jönnek be az emberek a nyilvános ülésekre és miért nem olvassák a jegyzőkönyveket? Mert nincs társadalmi gyakorlatuk. Számukra ezek az anyagok érthetetlen nyelven íródnak és nekik nem mondanak semmit. Nem tudják megfogalmazni a véleményüket ezzel a kérdésekkel kapcsolatban és ha meg is van a véleményük, mivel nincs megfelelő társadalmi- kommunikációs gyakorlatuk, nem tudják jól kifejezni - vagy csak félnek tőle, hogy nem tudják jól kifejezni -, ezért inkább hozzá se kezdenek. Nem elég tehát megadni a lehetőséget, hogy az emberek elolvashassák a rájuk vonatkozó anyagokat, hanem fejleszteni kell a beleszóláshoz szükséges készségeiket is, melyek leginkább a különféle közösségekben fejlődhetnek ki.
A közösségek alapvető feltétele az egymás iránti bizalom és ennek meg ismét csak a nyilvánosság. Ez érdeke azoknak, akik hatalmi pozícióban vannak és érdeke a falu lakosságának is. Enélkül pl. nem fogjuk fel pontosan a veszélyhelyzetet sem. Nem tudjuk pontosan pl. azt, hogy mennyire érzékelik Csabacsüdön a jelenlegi általános helyzetet, hogy vannak-e elképzeléseik a falu lehetőségeivel kapcsolatban, de tapasztalataink szerint sem a veszély igazi felméréséhez és közelségéhez, sem a veszélyt csökkentő cselekvési alternatívák kitalálásához nincs elengendő kulturális készenlétük, ill. ha van is, egymástól izoláltan nem bíznak benne.
Egy helyi társadalom válságát egyetlen, vagy néhány, mégoly ügyes, tehetséges, jószándékú ember sem tudja kezelni-megoldani. Erőlködhetnek és rövid távon érhetnek el eredményeket, hosszú távon azonban nem. Nem arról van ma szó Magyarországon, hogy a választott testületeknek kell felépítenük a polgári demokráciát. A polgári demokráciát a demokratikusan módon kiépülő intézményrendszer gazdag társadalmi szövete, a helyi társadalmak közösségei építi ki.
Közösségekkel kell tehát behálózni a csabacsüdi közéletet is, strukturálni kell a helyi társadalmat, ugyanúgy, ahogyan az egész magyar társadalmat, hogy az emberek gondolkodjanak és véleményt tudjanak mondani, cselekedni akarjanak és tudjanak is cselekedni, hogy visszanyerjék önbizalmukat. (Nem véletlen, hogy egy településen számunkra mindig leginkább az idősek tudják megfogalmazni a véleményüket, azok, akik még egy strukturáltabb civil társadalomban szocializálódtak.) Az információk oda-vissza irányú mozgása, a döntésekre való közös felkészülés, a helyzet mérlegelése - de még a problémák puszta kibeszélése is -, a mindennapi élet és gazdasági tevékenység, a lelki egészség folyamatos megújítására is alkalmas és az otthon biztonságos hátterét, beágyazottságát jelenti résztvevői számára.
3. Civil társadalom
A helyi közösségek a demokrácia "iskolái", de működésük nem csak ennyi. Alternatívái is lehetnek a helyi hatalmaknak. Jól megfigyelhető volt ez már az 1990-es választásokon is. Ahol volt cselekvési alternatíva, az emberek azt választották, ahol nem, ott minden maradt a régiben. S ha még mindez sem lenne elég meggyőző a helyi közösségek építése érdekében - vagy éppen a helyi közösségek hatalmat veszélyeztető volta miatt nem lenne kívánatos kiépülésüket szorgalmazni -, el kell mondanunk azt is, hogy a korábbi beidegződésekkel szemben az önszerveződés lehetősége nem szívesség a hatalom részéről, nem luxus és nem is csak közérzetjavító tényező, hanem gazdasági hajtóerő is. A helyi közösségek hatalmas terheket vehetnek le az önkormányzatok és az egész kormány válláról; gyorsan, rugalmasan oldanak meg olyan feladatokat, melyeket az állam nem, vagy csak késve, vagy túlzottan közvetetten tudna megoldani (gondoljunk csak az önsegítő csoportokra, a szolidaritáson alapuló egymás segítésére, pl. a nagycsaládosok egyesületeire, a környezetvédelmi csoportokra stb.). A helyi közösségek nem csak véleményt mondhatnak, nem csak visszaáramoltathatnak információkat, hanem cselekednek, nemegyszer gazdasági aktivitásban egészítve ki egymást, s ez megint csak gazdasági tényező. S végül: a helyi közösségek hasznosíthatják mindazt a szellemi- és lelki tőkét, humán erőforrást, amit a formális intézmények - egy célra irányultságuk miatt -, képtelenek mozgósítani, egyelőre nem számokban kifejezett, de azokban igenis kifejezhető módon, az össztársadalom gazdasági folyamataiban is jelentős gazdasági tényezőként.
A közösségek megszületésének bátorítása, önirányító-önszervező működésük folyamattá szervezése persze az elbátortalanodott és gyakorlat nélküli magyar társadalomban nem egyszerű feladat, de tapasztalataink szerint nem lehetetlen. Felkérés esetén Csabacsüdön is szívesen hozzákezdenénk közösségek szervezéséhez. Máris látható lehetséges közösségi csírák a lokalitásnál javasoltak, de életre jöhetnek ilyenek a gazdasági illetve az irányítási területen is. Nagy segítségre lehetne ebben a munkában egy helyi csapat kiképzése a tudatos közösségi munkára. Itt arról lenne szó, hogy gyorsan friss információk birtokába juttassunk néhány jelenleg is mozgolódó, tenni akaró embert, akik köré máris csoportok szerveződnek vagy szerveződhetnek, s akiknek fontos lenne tisztában lenniük lehetőségeikkel (új közösségi kezdeményezések a magyar társadalomban, ezek szemléleti alapja, megnyilatkozási módjai, jogi-pénzügyi- működtetési feltételei, stb.)
II. JAVASLATAINK AZ EGZISZTENCIÁVAL KAPCSOLATOS KÖZÖSSÉGI TÁJÉKOZÓDÁSRA
A fő kérdés a falu funkcióinak meghatározása. Alvóváros? Valaki úgy fogalmazta: lakótelep. Kell-e és lehet-e helybeli munkát találni, s ha igen, mit, s vajon az korszerű, az emberek tudását és megélhetését egyaránt biztosító munka lesz-e?
- Az egysíkú, mezőgazdasági tudások szinte változatlan reprodukálása helyett a minőségre, a magas munkaigényű, réskitöltő termelésre és a feldolgozásra kellene törekedni. Keresni kellene azokat a munkákat, amelyek fejlesztik a munkavégző képességeit, tanulásra, informálódásra késztetik. A magántulajdonon (vagy bérleten, hiszen a föld esetében az is tulajdonként viselkedhetik) gazdálkodók és vállalkozók számára maga a tulajdon megléte, gondozása és a vele való üzletelés is biztosíthatja a tájékozódást, tanulást, melyet a településen bátorítani és szakmailag segíteni kellene. Melyek azok a munkák, amelyekre máris lenne akarat:
- a bulgárkertészet, melynek hagyományait a helybeliek feleleveníthetőnek érzik. A kertészkedés összekapcsolása a termálvíz hasznosításával nem a fejlesztők fejében megfogant gondolat. Ehhez mi annyit tehetünk hozzá, amennyit a váltáshoz-felkészüléshez a folyamatban részt venni akarók igényelnek. Mindennek azonban csak akkor van értelme, ha a kertészek érdekszövetséget hoznak létre és termékeik értékesítéséről maguk gondoskodnak, amely a környező városok számát nézve nem tűnik kedvezőtlennek. Az ehhez szükséges jogi ismereteket segítséggel és tájékozódással könnyen beszerezhetik.
- a gyógynövény termesztés és feldolgozás még az eddigi negatív tapasztalatok ellenére is megfontolandó. Nem szabad ugyanis a gyógynövényt eladni, hanem fel is kell dolgozni és értékesíteni kell. Tudjuk, hogy nem könnyű betörni az alakuló piacba, de meg kell érteni, hogy mindig és minden piacra nehéz bejutni, s hogy ez azoknak sikerül leginkább, akik összefognak és közösen lépnek fel (vagy akkora vagyonnal rendelkeznek, hogy mindent maguk alá gyűrhetnek, de a magyar állapotok azért még nem ilyenek). Az egészségvédelem fontossága iránt most kezd érzékennyi válni társadalmunk és nagy piaca van és lesz a feldolgozott gyógynövényeknek. Persze mindez tájékozódási-tanulási folyamatot feltételez, de ennek megszervezése nem ördöngősség.
- Hasonló a helyzet a biotermékekkel is. Tudjuk, hogy a fiatalok már foglalkoznak is efféle kérdésekkel, javaslatunk, hogy tudatosan szervezzék ezirányú tájékozódásukat, vegyék fel a kapcsolatot az országos és külföldi szervezetekkel. A kapcsolatok szervezésében szívesen segítünk.
- a vállalkozás segítésének felismert szükségletéről már volt szó. A gazdasági kérdésekben való tájékozódás akkor is fontos, ha nem célirányos. "Az embereknek ébren kell tartani a gondolatát, hogy el ne tespedjenek, és akkor mihelyt alkalmat látnak valamire, belevágnak" - mondta egy csabacsüdi polgár. Valóban, készenlétet kell létrehozni elemi szinten, de a konkrét vállalkozásokat is segíteni kell.
- a vállalkozói készenlét fokozására vállalkozói kört javasolunk szervezni, ahol a mindent vállalkozást egyaránt érintő általános kérdésekről, egyáltalán, a vállalkozóvá válás problémáiról beszélgetnénk meghívott szakemberek (bankos, piackutató, közgazdász, értékesítésben járatos szakemberek) segítégével, a tipikus kudarclehetőségek és sikeres vállalkozások bemutatásával. A vállalkozói készség fejlesztésére tapasztalatszerző kirándulásokat, utazásokat is szervezhetnénk. Körülnézhetnénk helyben és a környéken, megnézhetnénk akár a helyi pulykanevelő kft-t, akár a tsz-t, hogy a mendemondák és félinformációk helyére a saját tapasztalatok lépjenek; meglátogathatnánk pl. az örménykúti olasz sajtüzemet, a mezőtúri műanyagfeldolgozót, környékbeli savanyítóüzemeket, amelyek Nyugatra is gyártanak; Orosházán felkereshetnénk a Kisszövetkezetek Országos Szövetségének elnökét; megnézhetnénk Szeged mellett Zsombót, a vállalkozó falut, stb. Tapasztalatszerzés és kapcsolatszervezés lenne e munka hozadéka.
- a már beindult vállalkozások köré másutt már megvalósult ugyanolyan vállalkozások megismerését, informális kapcsolatok szervezését ajánljuk szerte az országban. A hasonló témákban vállalkozók egymástól bizonyos földrajzi távolságban talán már önzetlenebbül is segítik egymást, míg mi hangsúlyozottan a helyi emberek összefogására, érdekszövetségeinek fontosságára hívjuk fel a figyelmet.
- új és konkrét vállalkozás tervezésekor konzultációt kellene folytatni az adott témában járatos szakemberekkel és itt is meg lehetne keresni a jól menő vállalkozókat
- a már létező vállalkozásokhoz is fontos a kapcsolatszervezés, az információs munka, hogy a vállalkozók sikerre tudják vinni ügyüket.
Elképzelhető, hogy később a falu vállalkozói maguk alkalmaznak olyan szakembert, aki a kapcsolatszervezési munkát végzi. A vállalkozásra felkészülés bázisa lehet ma a meglévő vállalkozók csoportja és az ifjúsági egyesület, de igény esetén, a közösségi munkások is vállalnák az ebbéli közreműködést, a szükséges anyagi fedezetet pedig a helybeliek megirandó pályázatain keresztül remélik elérni.
- a munkanélküliek összefogását elengedhetetlennek tartjuk. Fontos, hogy összejárjanak és közösen keressék a közös helyzetükből fakadó problémák megoldását. Elképzelhető, hogy ennek eredményeként az átképzést, a tanulást választják és akkor meg kellene pályázniuk a megyei munkaügyi hivatal valamelyik szakismeretet adó képző-átképző tanfolyamát vagy tanfolyamait.
III. JAVASLATAINK A HELYI TÁRSADALOMPOLTIKA KAPCSÁN
1. Az önkormányzatnak egy menedzser-szerepkör betöltését javasoljuk. E szerepkör egyrészt az értékek tudatos védelmén, másrészt a fejlődés elősegítésén alapul.
a, az értékek tudatos védelme Elsősorban az emberi erőforrásokra gondolunk. Az önkormányzatnak, mint a falu választott testületének, tudnia kell, hogy a település csak az itt élők emberi erőforrásainak a felszínre hozásával és hasznosításával juthat előbbre. Támogatnia kell - ahogy már eddig is tette - minden olyan helyi kezdeményezést, mely vagy egyéni előrejutást, vagy a közjóra irányuló törekvést szolgál. Politikájában mindig a magasabb rendű megoldások elérésére kell törekednie a falu, az emberek fejlődése érdekében, pl. az alacsony tudásszintet igénylő munka helyett az egyén fejlődését is szolgáló munkát kell előnyben részesítenie. Az lenne kívánatos, hogy a településen minél kevesebb sértett, sáncai mögé visszahúzódott ember éljen, aki ahelyett, hogy tehetségét-tudását a maga hasznára és a többiek javára is kamatoztatná, elzárkózik az aktív cselekvéstől. Véleményünk szerint az önkormányzatnak törekednie kell arra, hogy települése nyitott legyen, hogy sok látogatót fogadjon és a lakossági csoportok is utazzanak, országot-világot lássanak. Élnie kell, csakúgy, mint eddig is tette, a kintről jövő segítséggel - pályázatokkal, a megyeinél tágabb szintű kapcsolatokkal. Mindent meg kell tennie azért, hogy a települést egy tágabb vérkeringésbe kapcsolja, ahonnan több hír, információ érkezik és amelyik több lehetőséget tartalmaz a jelenleginél.
Az értékek védelménél a tárgyi környezet megóvására is gondolunk. Csabacsüd szépsége, szinte érintetlen alföldisége tudatos védelemre- megőrzésre és jellegének megfelelő továbbfejlesztésre érdemes. Bármely területrendezésnél, új beruházásnál, építési engedély kiadásánál, tehát bármely, az esztétikai környezetet befolyásoló döntésnél e szempontot is figyelemben kell tartani és jó szakemberek véleményét kikérni.
b, a fejlődést véleményünk szerint az önkormányzat tudatos településpolitikával segítheti elő. Arra gondolunk, hogy az önkormányzatnak - az eddiginél markánsabban - meg kellene fogalmaznia azokat az értékeket, melyeket előnyben részesít: a település funkciója, fejlődésének kívánatos iránya és módja függvényében. Ha tehát pl. az önkormányzat és a falu nyilvánossága úgy dönt, hogy minden erővel a munkalehetőségeket növeli, akkor javaslataink a következők:
- tanulmányozza az önkormányzat a helyben kivethető adók jelentős mérséklésének vagy elengedésének lehetőségeit, hogy ezzel is segítse a kívánatos helyi ipar és szolgáltatás fellendülését. A Hódmezővásárhely melletti Zsombón pl. évek óta értelmiségieket- és vállalkozókat letelepítő politikát folytat az önkormányzat erősen kedvezményes árú telkek eladása révén; a Baranya megyei Kozármislenyen pedig az iparűzési adó 70 %-át 3 évre elengedi a helyi önkormányzat. Hasonló önkormányzati politikát folytatnak Franciaország azon településein, ahol a munkanélküliek száma erőteljesen növekszik.
- Az önkormányzat felkérhet szakembereket annak kiderítésére, hogy mik azok a hiányok szolgáltatásban, kereskedelemben, vállalkozásban, melyek a településen és környékén jelentkeznek - mik azok az ellátási gondok, melyek mérséklésére a lakosság rendszeresen utazik, milyen rendszerességgel és milyen távolságra. E felmérés megadná a tudatos fejlesztés irányát és segítene annak felismerésében, milyen szakembereket kellene letelepíteni ill. kiképezni ill. milyen vállalkozásokat kellene helyben támogatni. Ösztönzési rendszerét ennek alapján kellene kidolgoznia.
- az önkormányzatnak támogatnia kellene azokat a fejlesztési javaslatokat, amelyek a vállalkozói tudatosságot növelik tapasztalatcserék és a legkülönbözőbb tanulási formák keretében.
- Az önkormányzatnak különleges gondot kellene fordítani a gyermek- és fiatal korosztályok felkészítésére, taníttatására. Az eddigi örvendetes törekvések - nyelvtanulás, a számítógép kezelésének megtanulása - mellett cserekapcsolatokkal is sokat tehet a felnövekedők világlátottsága, kiszolgáltatottságának csökkentése és így a falu fejlesztése érdekében is. Az önkormányzat testvérvárosi kapcsolatokat építhetne ki. Úgy tudjuk, hogy a falunak van mikrobusza, ami a bel- és külföldi utazásokhoz nélkülözhetetlen.
- Meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy a helyi oktatásban - az általános iskolától a leendő helyi tanfolyamokig - milyen ismeretek tanítását kellene rendszeressé tenni. A helyben nem tanulható, de a település egésze szempontjából fontos szakmák elsajátítására az önkormányzat kereshetné ösztöndíjak pályázásának ill. önkormányzati ösztöndíjak adásának lehetőségeit. Szerződéseket köthetne az önkormányzat a céljait szolgáló környékbeli szakoktatáshoz jutásért is. Célja elérése érdekében az önkormányzat Csabacsüdért alapítványt hozhatna létre, melynek gyarapodása érdekében folyamatosan keresné támogató partnereit, akár az elszármazott csabacsüdiek köréből is.
- A helyi vállalkozókat rendszeres információs és tapasztalatszerző tevékenységgel kellene erősebbé tenni és saját érdekvédelmük, szerveződéseik kialakulását segíteni.
- A művelődési ház közösségi ház legyen, a helyi csoportok, egyesületek, a találkozások, az átképzés, a tanfolyamok, a vendégfogadás stb. központja
Mindehhez a fejlesztők, önkormányzati megbízás esetén, szívesen adják segítségüket, csakúgy, mint
2. A lakosság érdekérvényesítő tevékenységéhez. Amit a vállalkozásnál már elmondtunk, az a kérdés egyik fele. A másik fele, hogy a valamilyen hátránnyal küszködő vagy azonos élethelyzetű emberek (munkanélküliek, cukorbetegek, gyereküket egyedül nevelők, kismamák, özvegyek stb.) kezdjenek csoportos önsegítő tevékenységbe. Ehhez, megbízás esetén, a közösségfejlesztők segítséget adnak.
A lakosságnak fokozatosan be kell látnia és az önkormányzatnak ezt támogatnia kell, hogy tájékozódás és tanulás nélkül nincs fejlődés. Magyarországon ma sokan, és főleg a falusiak, a saját két kezükkel, önmaguk változatlan bérbeadásával és kihasználásával akarnak kizárólagosan boldogulni. Lesz olyan réteg, melynek csak ez a lehetőség jut, de akik önmaguk urai akarnak lenni, azoknak ilyesféle utat kell végigjárniuk.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés