Lemezújság archívum

Cím:	A kapcsolattervezés jelentősége a közművelődésben, gyakorlati tapasztalatok bemutatása alapján
Szerző:	Svétecz Tibor
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1989
Szám:	15.sz.
A cikkben lévő
Intézmények:	Tatabányai Úttörőház
Települések:	Tatabánya
Tárgyszavak:	kapcsolattervezés, kapcsolatszervezés, kommunikáció
Megjegyzés:	s~akd215.pcl s~akd315.pcl s~akd415.pcl

Svétecz Tibor:
A kapcsolattervezés jelentősége a közművelődésben, gyakorlati tapasztalatok bemutatása alapján
A kapcsolattervezésről általában
Kezdhetném ezt a dolgozatot is azokkal a ma már közhellyé vált mondatokkal, amelyeket minden - a közművelődés, kultúra, gazdaság problémakörét érintő - írás felvonultat. Ehelyett azonban megpróbálkozom fölvázolni azokat az egybeeséseket, kapcsolódási területeket, amelyek a - gazdasági életben egyre nagyobb teret hódító - marketing szemléletből a kulturális terület kommunikációs tevékenységében is alkalmazhatók. Földolgozásom nem törekszik, nem is törekedhet a teljességre, csupán néhány, általam kiválasztott részlet bemutatására vállalkozom.
A dolgozat a szemléletesebb kép kedvéért gyakorlati példákat, eseteket is elemez. Ezt azért tartom fontosnak, mert így kézzelfoghatóbbá válik az elméletből leszűrt általánosítások megjelenése a hétköznapok közművelődési munkájában. A bemutatott példák nem kitaláltak, hanem munkahelyem, a Tatabányai Úttörőház tevékenységéből adódóak.
Továbbá teljességgel megoldhatatlan a közművelődési propagandisták, "reklámosok" központi oktatása, továbbképzése, ami csak fokozza a gondokat, problémákat. A teljesség kedvéért beszélnünk kell arról, hogy a kulturális ágazat nehézségei az utóbbi egy-két esztendőben fokozódtak. Egyre nagyobb feladatot ró a népművelőkre, szervezőkre, pedagógusokra a közönség érdeklődésének felkeltése, ami önmagában még kevés. Hiszen úton-útfélen halljuk minden gazdálkodó szervezet vezetőjétől, hogy egyre csökkennek a központi keretek, törekedni kell új, jövedelmező tevékenységek, szolgáltatások bevezetésére. Ezzel azonban csak egy részét oldhatjuk meg a gondoknak. Nem segít viszont semmi sem azon a helyzeten, hogy ma már mindenki kétszer is meggondolja magát, mielőtt jegyet vált egy színházi előadásra, egy hangversenyre vagy gyermekműsorra. Ennek oka az is, hogy sokszorosára emelkedtek a jegyárak, amit a produkciók egyre költségesebb kiállítása stb. hozott magával.
A fenti gondok csak részei az egész problematikának, és ezért hárulna nagy szerep a propaganda-reklám munkára, mert ezzel elősegíthető lenne, hogy újra az érdeklődés középpontjába kerüljön a kultúra.
Legnagyobb jelentősége és szerepe a kapcsolatépítésnek, kapcsolatszervezésnek van - vagy kellene lennie - mindennapi munkánkban. Elősegítve ezzel is egy erős kapocs és kölcsönös viszony kialakulását az intézmény és közönsége, a társintézmények, a szűkebb és tágabb környezet között, megalapozva egy állandó, mindkét fél számára gyümölcsöző, jó kapcsolatot. A fenti gondolat alátámasztására álljon itt a kapcsolatszervezés (a PR) marketing-kommunikációból kölcsönzött meghatározása. "A kapcsolatszervezés olyan tervszerű és folyamatos műveletsorozat, tevékenységegyüttes, amelynek a célja, hogy a vállalat és közönsége, közvéleménye, illetve szűkebb és tágabb környezete között megértést, bizalmat építsen ki." (Sándor Imre: Marketing-kommunikáció 107. old. KJK 1987.)
A kulturális terület intézményeit, azok PR munkáját vizsgálva sajnos, el kell ismernünk, ez még nagyon gyerekcipőben jár. Ennek oka lehet az is, hogy eltérés mutatkozik a közművelődési és gazdasági intézmények kapcsolatszervezési, -építési munkája között.
Előbbiek inkább arra törekednek, hogy "a művelődési otthon érdekeinek megfelelően informáljuk a közvéleményt, hogy válaszát, mint a közérdek megnyilvánulását - tevékenységünk integráns részévé tegyük." (Nógrádi Gábor: Közművelődési reklám és kapcsolatépítés 56. és 57. old. NPI 1979.) Ez azt is jelzi, hogy nem lehet egyedül feladat a bevételek növelése, hanem törekedni kell a kultúrpolitikai célok megvalósítására is; egészséges egyensúlyt teremtve a gazdasági és művelődéspolitikai feladatok megvalósulásában.
A közművelődésen belüli kapcsolatszervezés alapvető célja az, hogy "tevékenységét megismertesse, megértesse a nyilvánossággal, és a jó vélemény alapján anyagi-erkölcsi-szakmai támogatást szerezzen.
A különbség a reklám és a kapcsolatépítés között az, hogy nem közönséget szervezünk adott programokra, hanem éltető társadalmi közeget alakítunk ki magunk körül." (Forrás u.a. mint az előbb)
Az Úttörőház 1980-ban került átadásra, egy régi igényt kielégítve. A város lakossága, főként a 6-14 évesek korosztálya nagyon várta már ezt az intézményt. Megvalósulása többek közt köszönhető volt az összefogásnak és az akarásnak, hogy végre méltó otthont kapjanak Tatabánya diákjai, úttörők, kisdobosok, KISZ-esek.
A kapcsolatszervezés külső irányai a közművelődésben
Ebből a szempontból alapvetően megkülönböztethetjük PR munkánk külső irányait:
1. - A közönséggel, célcsoportokkal való kapcsolat
2. - Partner intézményekkel kialakított kapcsolat
3. - Gazdasági kapcsolatok
4. - Felügyeleti kapcsolatok
5. - Tömegkommunikációs kapcsolatok
Megjegyzés: a fenti 5 pontból helyhiány miatt a 4. kifejtését elhagyjuk. (Vercseg Ilona szerk.)
A felsorolás nem jelöl fontossági sorrendet, hiszen az intézmények egyedi sajátosságai határozzák meg azt, hogy kapcsolatszervezési munkájukban melyik pontnak milyen jelentőséget tulajdonítanak.
1. A közönséggel, a célcsoportokkal való kapcsolat
A közművelődési PR-ben ez a viszony lehet a leginkább meghatározó. Ez befolyásolja mindazokat a részterületeket, melyek összeadódásából alakulhat ki a feltételrendszer, amely meghatározza az intézmény munkáját, tevékenységét. Általános érvényű igazságokat kialakítani azonban hiba lenne, mert nem feledkezhetünk meg arról, hogy minden művelődési intézmény más és más specifikumokkal rendelkezik.
Ezek lehetnek földrajzi, történelmi, gazdasági, szociológiai stb. tulajdonságok, adottságok.
A közönséggel, célcsoportokkal létrejövő kapcsolat spontán illetve tudatosan alakulhat ki. Kulturális életünk mindennapjaiban az előző, a spontán kialakulás a gyakoribb. Ezzel nem kell sokat foglalkoznia a népművelőnek, egyéni elgondolásai, megérzései és szubjektív nézetei alapján kínál fel lehetőségeket és várja, hogy majd csak akad környezetében olyan réteg, amelynek érdeklődését, kíváncsiságát felkeltette ajánlatával.
Ebben a spontán viszony kialakításában hiányzik egy nagyon fontos dolog, a visszacsatolás, amelyre pedig nagyon nagy szükség lenne mind a kínálatot kialakítónak, mind a kínálatot fogyasztónak. A visszacsatolás, a hatás- és eredményvizsgálatok tennék lehetővé a szakemberek számára, hogy munkájukban igazodni tudjanak a közönség igényeihez, elvárásaihoz. Ennek hiányában ez a spontán szerveződés csak újratermelési saját ellentmondásait, és mindig csak ugyanoda térhet vissza, nem biztosítja a fejlődést intézmény és közönsége kapcsolatában.
Konkrét példa erre a gyakorlatra: a tatabányai Úttörőház kollektívája elhatározta, hogy 1986-ban beindít egy sorozatot, mely régi népszokások, hagyományok felelevenítését tűzte célul maga elé, nagyobb ünnepeinkhez kapcsolódva. gy például: Mikulás, Karácsony, Húsvét stb.
"Vasárnapi játszóház" címmel - abban bízva, hogy kielégítő lesz a fogadtatása ennek a programnak - elkészítettünk 500 db A/5-ös szórólapot, amely feltüntette a foglalkozások idejét, témáját, helyszínét és a belépődíj összegét. Ezeket óvodákba és általános iskolákba juttattuk el.
Az eredmény lesújtó volt:
az öt foglalkozáson összesen 50 gyermek és szülő jelent meg. Ez minden előzetes elképzelésünket alulmúlta.
Az okokat vizsgálva rádöbbentünk arra, hogy amit tettünk a siker érdekében, az nagyon kevés volt. Az elkészített szórólapok pusztán tájékoztatást adtak azoknak, akikhez egyáltalán eljutott. Nem támaszkodhattunk arra a bizalomra, ami intézmény és közönsége között létrejöhet, kialakulhat, ha céltudatos és tervszerű kapcsolatszervezést folytat.
Leszűrve a kedvezőtlen tapasztalatokat, arra az elhatározásra jutottunk, hogy folytatnunk kell a hagyományőrző sorozatot, de kiegészítve egy új szervezeti formával.
Ennek lényege a következő volt. Kidolgozásra került egy olyan sorozat, amely a régi népi mesterségek bemutatásától egészen a gyakorlati tárgykészítésig terjedt. Ezt a sorozatot "kisinasképző" elnevezéssel indítottuk el. Propagálására egy, a kereskedelmi reklámban jól bevált eszköz, a DM levél módszerét választottuk.
Állandóan karbantartott címlistánk alapján levelet küldtünk valamennyi városi iskola alsótagozatos nevelőinek és az itt dolgozó munkaközösségek vezetőinek. Ebben felhívtuk figyelmüket az új sorozatra és kértük, hogy érdeklődés esetén jelentkezzenek az Úttörőházban. A mintegy 120 elküldött levélből 49-re érkezett válasz, és ezek közül 24 volt pozitív, érdeklődő. A sikeren felbuzdulva nekiláttunk a sorozat megszervezésének, amely négy hónapos ideje alatt nagy érdeklődést kiváltva zajlott le. Ha a népművelő úgy lát hozzá egy új feladat megoldásához, hogy előzetesen nem vizsgálódik a célközönség körében, akkor tapasztalhatja, mennyire káros - mind saját, mind az intézmény számára - az ilyen mulasztás.
Általános érvényű következtetésként elmondható, hogy akármilyen sokoldalú és mély kapcsolat létezik egy közművelődési intézmény és a tevékenységi körébe tartozó célcsoport között, az alapos előkészítést nélkülöző spontán szervezések soha sem hozhatják meg az elképzelt eredményeket.
A fenti példában elmondott program és az ahhoz hasonlók lebonyolításában nagy szerepe volt a nevelőkhöz eljuttatott DM levélnek.
Az a megoldás az esetek nagy százalékában pozitív érzelmi hatást vált ki, hiszen az emberek többsége szeret levelet kapni. Különösen olyan esetben, amikor a levelet író szándékairól tájékoztat és a címzett véleményét, ötleteit, javaslatait kéri.
Az Úttörőház konkrét programja tehát azért hozhatott sikert az előző kudarc után, mert személyes kontaktust próbált életre hívni olyan emberekkel, akik mindennapi munkájukat állandóan gyerekek között végzik, s így nagyon erős hatást tudnak rájuk kifejteni. Esetünkben ráadásul még sikerült olyan témakört találni, amely a nyolcvanas években újra az érdeklődés homlokterébe került. A népi hagyományok, szokások felevelenítése hasznos lehet a gyerekek számára, hiszen oldott formában, barátságos és szinte családias légkörben mutattuk be a régi mesterségeket, azok fogásait, amelyekről eddig csak a szülők és nagyszülők elbeszéléseiből illetve olvasmányaikból szerezhettek információkat.
Ezen túlmenően hasznos volt abból a szempontból is, hogy sikerült kialakítanunk alsótagozatos gyerekekből egy olyan réteget, amely ismeretekkel, kedvező tapasztalatokkal rendelkezett az Úttörőházról, s ez nagyban segítette munkánk folytatását.
Ezt az időszakot egy összegző, elemző szakasz követte, amelynek keretében megszületett egy módszertani anyag a foglalkozásokról, továbbá felmerült az előzőleg majdnem kudarcba fulladt játszóházi sorozat újbóli meghirdetése, figyelembe véve a "kisinasképző" tapasztalatait.
Plakátokon tájékoztattuk a diákokat és pedagógusokat az új vasárnapi programról, és már az első összejövetelen azt tapasztalhattuk, hogy várakozásunkat messze meghaladó volt az érdeklődők száma.
Jó érzéssel vettük tudomásul, hogy milyen sok szülő kísérte el gyermekét a vasárnap délelőtti programra. Ez bizonyára annak is volt köszönhető, hogy a gyerekek sokat meséltek a foglalkozásokról otthon, illetve hazavitték az itt készített tárgyakat.
Vasárnap délelőttönként sok új gyermek- és felnőtt arcot fedezhettünk fel a látogatók között. Az újabb és újabb érdeklődők megjelenését több ok is magyarázta.
A közművelődési propagandamunkát nagyban segíti, segítheti az interperszonális kommunikáció jelensége. Ebben a folyamatban az első viszonyban befogadóként résztvevő személy, egy következő viszonyban már mint kommunikátor szerepel.
Ez a folyamat közvetett kommunikáció, amely verbális eszközként használ fel az üzenet közvetítésére. Nagyon fontos tehát olyan benyomást kialakítanunk, amely pozitív véleményeket eredményez szándékainkról, tevékenységünkről.
A szervezés, a jobb előkészítés eredményeként sokkal nagyobb érdeklődés mellett bonyolítottuk le a sorozatot. A foglalkozások átlagos látogatási létszáma 51 fő volt.
A külső kapcsolat kialakításának hasznos módja lehet az új intézményeknél (de a régieknél is, ahol előzően nem volt tudatos az ilyen tevékenység) a leendő célközönség véleményének, elvárásainak és ötleteinek kikérése. Ezzel elősegíthetjük azt, hogy olyan viszony alakuljon ki, amely mindkét fél számára gyümölcsöző, eredményes, tartalmas lehet. Az itt következő példa visszavezet az Úttörőház megnyitását megelőző és azt követő első évekre.
Az 1980-as átadást közvetlenül megelőzte egy felmérés, amelyet a Városi Tanács Művelődési Osztálya és a Városi Úttörőelnökség segítségével készített el a Ház leendő vezetése. Ez a felmérés megpróbált a válaszok alapján kirajzolni egy képet arról, hogy milyen elvárások élnek az Úttörőházzal kapcsolatban, illetve véleményeket, ötleteket kívánt gyűjteni leendő látogatóitól azzal kapcsolatban, hogy ők milyen programokat, műsorokat, előadókat látnának szívesen. Kialakítandó propagandatevékenységünk megalapozására tájékozódtunk arról is, hogy a válaszadók szerint milyen reklámeszközökön keresztül kaphatnak naprakész és teljeskörű információkat munkánkról illetve programjainkról.
A véleményeket 10-14 éves diákoktól kértük a következő módon. Eljuttattunk a város iskoláiba 1000 db kérdőívet, melyeket osztályfőnöki órán töltöttek ki a véletlenszerűen kiválasztott osztályok tanulói.
Kedves Pajtás!
Örömmel tudatjuk Veled, hogy végre megvalósul egy régi álom. Tatabányán felépül az Úttörőház. A tervek szerint 1980. novemberétől vehetitek birtokba az új épületet, mely Nektek készül. Reméljük, hogy mindenki talál majd kedvére való elfoglaltságot, lehetőséget szabadidejének hasznos eltöltésére! Arra kérünk, hogy válaszolj az alábbi kérdésekre, írd le véleményedet, ötleteidet, elképzeléseidet!
Az összegyűjtött javaslatok elősegítik munkánk tervezését, hozzájárulva közös sikereinkhez, mindenki megelégedésére.
1. Milyen szakkörnek, klubnak lennél tagja?
2. Milyen programokon vennél részt?
3. Sorolj fel néhány, általad kedvelt művészt, zenészt, együttest azok közül, akiket szívesen látnál az Úttörőház színpadán!
4. Résztvennél-e tudományos, ismeretterjesztő előadásokon?
5. Egyéb javaslatod, ötleted, elképzelésed?
6. Szerinted melyik eszközzel tudnánk legjobban tájékoztatni programjainkról? (Plakát, szórólap, iskolarádió, Dolgozók Lapja, Osztályfőnöki óra, programfüzet stb.)
Tapasztalatok:
A kiküldött kérdőívek visszaérkezési százaléka nagyon kedvező volt (91 %). Ez azt jelentette, hogy mindössze 3 vagy 4 osztályfőnök és osztálya nem vette komolyan kérésünket, nem törekedett arra, hogy véleményük közlésével is elősegítsék jövőbeni munkánkat, amely alapvetően az ő érdekeiket kívánta szolgálni.
A 910 kérdőívből 58-at kellett kiemelnünk értékelhetetlensége miatt (olvashatatlan, értelmetlen válaszadás, nem a kérdésre történő válaszadás).
A fennmaradt 852 került feldolgozásra, amelyek értékelése után a következő megállapításokat tettük.
- A szakkörökkel kapcsolatban feltett kérdésre olyan válaszokat kaptunk, amelyek nagyrészt lefedték az előzetesen általunk kialakított elképzelést. Csupán néhány esetben fordult elő olyan említés, amelyre mi nem gondoltunk, illetve néhány esetben kellett a vélemények alapján saját elképzelésünket módosítani, megváltoztatni.
- A programtervezést előkészítő, azt megalapozó kérdésre adott válaszok már nagyobb szóródást mutattak az elképzelthez képest. Több olyan kívánság jelent meg, amire nem számítottunk, továbbá érdekes volt megfigyelni, hogy a legtöbb gyerek mennyire tartózkodott az olyan közösségi formáktól, amely akárcsak kis részben is emlékeztetett az iskolai foglalkozások kereteire, gyakorlatára. így például teljesen hiányzott a válaszokból az iskolai tantárgyakkal szoros kapcsolatot mutató programok említése (pl. rendhagyó órák, irodalom, történelem, matematika stb.). A válaszadók nagy százaléka első helyre tette a könnyűzenei, táncos rendezvényeket. Sokat említették a sport- és ügyességi versenyeket, illetve az ismeretterjesztő, tudományos előadásokat. Nagyon kevés válaszoló jelölte meg a kiállítást, mint érdeklődésre számottartó rendezvényt.- A harmadik kérdés nem hozta meg a várt eredményt. Mi arra gondoltunk, hogy képet kaphatunk azokról a művészekről, akik közel állnak az általános iskolás korosztály szívéhez. Ehelyett néhány kivételtől eltekintve csak a könnyűzene képviselői szerepeltek a válaszokban. Ez arra a következtetésre juttatott bennünket, hogy a könnyűzene magas kedveltségét kihasználva, azzal összekapcsoljunk olyan műsorokat, amelyek jobban közelítenek az igényesebb, értékesebb szórakoztatás felé.
- A következő kérdés arra próbált választ keresni, helyes-e az az elképzelésünk, hogy aktívan együttműködjünk a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat helyi szervezetével. A válaszok arra engedtek következtetni, hogy a gyerekek jórésze igényli az ilyen jellegű, az iskolai tananyagra építő, de annál sokkal speciálisabb ismereteket nyújtó művelődési formákat.
- Az utolsó előtti kérdésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a diákok milyen reklámeszközt éreznek magukhoz legközelebb, melyiket tartják a legjobban alkalmazhatónak.
A válaszok eléggé megoszlottak. Ez szerintünk azért volt, mert a diákok még nem rendelkeztek egyértelmű képpel minden eszközről. A legtöbb említést a programfüzet, a plakát és a hangosújság (iskolarádió) kapta.
- Végül arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e esetleg ötletük, javaslatuk a megkérdezetteknek, olyan, amelyre mi egyáltalán nem gondoltunk. Érkezett ilyen javaslat is, mint például az, hogy alakítsuk ki túrafelszerelések, eszközök kölcsönzésének lehetőségét, vagy segítsük az osztálykirándulások megszervezését.
Összefoglalva elmondható, hogy ez a felmérés mindenképpen pozitívan befolyásolta munkánkat, hiszen rendelkezve a leendő célközönség véleményével, ahhoz jobban igazodva láthattunk hozzá feladataink megvalósításához.
Ez a vizsgálódás a maga sajátos módján bátran nevezhető a tudatos kapcsolatszervezés megalapozásának, amit követett a későbbiekben egy újabb felmérés.
Ez már az addig eltelt időszak tapasztalatai alapján került kidolgozásra, és főként arra voltunk kíváncsiak, a diákok hogyan töltik szabadidejüket, továbbá azt, hogy az Úttörőház hogyan nyújtott és hogyan nyújthat segítséget a szabadidőprobléma megoldásában.

Az általános iskolákba kiküldött 1010 db kérdőíven kívül a középiskolákba is eljuttattunk 200 db-ot, remélve azt, hogy így még teljesebb képet kaphatunk. A visszaérkezés aránya sokkal mérsékeltebb volt, mint az előző felmérés esetében. (507 db, illetve 125 db). Sajnos, teljesen és egyértelműen kb. a megkérdezettek 1/4-e töltötte ki a kérdőívet, ebből eredően a válaszok csak főbb vonalaiban tükrözték a város tanulóifjúságának véleményét, szabadideje eltöltésének módozatait.
Kedves Barátunk!
Az elmúlt két esztendőben bizonyára megismerted és meglátogattad az Úttörőházat.
Tapasztalataid alapján kérünk, hogy próbálj válaszolni az alábbi kérdésekre. Segítségeddel tovább szeretnénk javítani munkánkat és arra törekszünk, hogy az mindenki megelégedésére szolgáljon.
1. Látogatod-e a Házat?
- alkalmanként, rendszeresen, soha
2. Honnan szerzel tudomást a Ház programjairól?
3. Milyen szakkörnek vagy klubnak lennél tagja?
4. Mivel töltöd szívesen szabadidődet?
5. Mi a véleményed a Ház programjairól? Melyik tetszett eddig a legjobban?
Tapasztalatok:
- A vélemények alapján megállapíthattuk, hogy a Ház rendszeres látogatottsága általános iskolások közül 36,4 %, míg a középiskolásoknál 17 %. A spontán érdeklődők száma nagyon alacsony, 23 %. (Ők az időhiányra hivatkoznak.)
- Programjainkról az értesülést általában a programfüzetből szerzi a fiatalok többsége (ált.isk. 46,3 %, középiskolások 61,9 %-a).
Figyelemre méltó a pedagógusok és a barátok propagandamunkája, amelyet még élőbbé kellene tennünk, kihasználva ezt a segítséget is. (Ált.isk. 26,3 %, középisk. 55,2 %).
Itt kell felidéznünk az előző példában már említett interperszonális kommunikációt, hiszen ezek az adatok is ékesen bizonyítják jelentőségét, azt, hogy milyen fontos ennek a csatornának mind teljesebbé tétele és kihasználása.
- Arra a kérdésre, hogy milyen szakkörnek vagy klubnak lennének tagjai, a gyerekek zöme már működő, létező szakkört nevezett meg, amiből arra lehet következtetni, hogy tudnak szakköreinkről, érdekli őket, azonban valamilyen oknál fogva mégsem tagjai azoknak. Ennek vizsgálatára szükséges lenne a még mélyebb informálódás, amely a szakkörökkel, a tagokkal és az érdeklődőkkel foglalkozna.
- A szabadidő eltöltésének módjára vonatkozó válaszok alapján legkedveltebb forma (sajnos) a TV-nézés (73 %), ezt követi a kirándulás, természetjárás és sport 20 %-kal.
- Az intézmény programját a válaszadók 85 %-a minősítette jónak. Ez az adat azonban megkérdőjelezhető az előző kérdésre adott válaszok alapján. Valószínű, hogy itt felszínesen és csak egy-egy meglátogatott program alapján történt a minősítés.
Az általános tapasztalatok alapján azonban megállapítható, hogy az Úttörőház sikeresen kapcsolódott be a város közművelődési vérkeringésébe egy olyan korosztálynak biztosítva programokat, amely azt megelőzően mindig a második helyre szorult a felnőttek mögé. Ez a felmérés újból igazolta, hogy szükség van a rendszeres vizsgálódásra, a közönség véleményének, javaslatainak kikérésére, mert ezzel is az igények és az elvárások irányába tudjuk tevékenységünket fordítani.
Nagyon hasznos lenne, ha olyan szakemberek segítenék az ilyen jellegű felmérések megoldását, feldolgozását, akik megfelelő tudásanyaggal, képzettséggel rendelkeznek. Pedagógiai, pszichológiai, illetve kommunikációs ismeretek nélkül az eredmények megkérdőjelezhetők. Ez a szakismeret lenne igazán záloga a sikeres tájékozódásnak. A feladat tökéletesebb megoldásához segítséget nyújthatna a megyei Pedagógiai Intézet és a városi Nevelési Tanácsadó.
A helyi lehetőségek kihasználásán túl szükséges lenne egy központi, a minisztérium által támogatott szakmai anyag kidolgozása. Egy ilyen jellegű segédlet elkészítésében azok a szervek, intézmények vehetnének aktívan részt, akik országos szinten foglalkoznak a közvélemény vizsgálatával, kutatásával. A specifikumokat is figyelembe vevő módszertani anyag tartalmazhatna általános kérdéssorokat a vizsgálandó terület, témakör jellemzőinek figyelembevételével, illetve információkat nyújthatna az eredmények feldolgozásának megkönnyítésére.
Tartalmazhat továbbá egy jegyzéket azokról a nevelőkről, intézetekről, akik további segítséget tudnának nyújtani az ilyen jellegű feladatok szakszerűbb megoldásában.
Szükséges lenne elterjeszteni azt a gyakorlatot, hogy egy épülő, átadás előtt álló közművelődési intézmény végeztessen felmérést. Ez arra irányuljon, hogy megtudhassák a szóbajöhető közönség, célcsoportok véleményét, javaslatait. Ezek alapján még esetleg az építés teljes befejezése előtt módosítani lehetne a tárgyi feltételeket, illetve ennek figyelembevételével lehetne a személyi feltételeket is megteremteni az adott intézményben.
Az összeállított anyag lehetővé tenné, hogy speciális ismereteket nélkülöző, átlagos felkészültségű közművelődési előadók is képesek legyenek a helyi sajátosságok alapján az ilyen jellegű információk begyűjtésére és az adatok, vélemények feldolgozására. Megfontolást érdemelne az is, hogy tanfolyami rendszerben gondoskodás történjen a népművelők ezirányú speciális felkészítéséről, hiszen napjainkban egyre több az olyan kolléga, aki új módon gondolkodva, a jövő sikereit előkészítendő igyekszik végezni napi munkáját. (Sajátos jeggyé, tájékozódási ponttá vált az épület tetején kialakított csillagvizsgáló kupola.)
Ezért döntöttünk úgy, hogy a kialakítandó embléma foglalja magába az épület körvonalait, elősegítendő azt, hogy minden érintett össze tudja kapcsolni az épület képét és az Úttörőház fogalmát.
Az embléma tervezése során felmerült egy olyan elképzelés is, amely inkább a mozgalmi jelleget próbálja hangsúlyozni. Konkrétan olyan terv született, amely úttörő gyerekeket ábrázolt a mozgalom jelképével, a nyakkendővel. Ebből az ötletből született meg a harmadik elképzelés, amelyben a kék és vörös nyakkendőből formálódtak a gyermekarcok.
Sokan azonban másként vélekednek erről, arra hivatkozva, hogy gondot okoz a szükséges munkaerő biztosítása, illetve a tárgyi feltételek kialakítása. Az így vélekedők elfeledkeznek arról, amit a rendszeres kapcsolattartás jelent intézmény és közönsége között.
A harmadik példán keresztül azt szeretném bemutatni, hogy milyen lehetőségei vannak a sajátos, egyéni arculat kialakításának, formálásának, kiemelve annak egy részterületét, az emblémát.
A Tatabányai Úttörőház már az átadását megelőző, majd az azt követő időszakban próbált arra törekedni, hogy a városban élő gyerekek, szülők, pedagógusok minél hamarabb megismerhessék profilját, tevékenységkörét. Ebben a munkában elsőként egy embléma kialakítására került sor. Tervezése során több szempontot kellett figyelembe venni, s így több javaslat is született. Legfontosabbnak nem a mozgalmi jelleg kidomborítását tartottuk, hanem azt, hogy minél előbb és minél többen megismerjék magát az épületet.
Ennek megoldásában segítségünkre volt az, hogy intézményünk a városközpontban, a főtéren kapott helyet, nem messze azoktól a középületektől, amelyek naponta sok látogatót fogadtak. (Városi Tanács, Megyei Tanács, Pénzintézeti Központ, Áruház). Ez is megkönnyítette a helyzetet, hiszen az építés négy esztendeje (1976-80. alatt nap mint nap sok százan látták körvanalazódni az Úttörőházat.
Az így elkészült terveket a kollégák és a pedagógusok között teszteltük. Ez a megoldás hasznosnak bizonyult. A vélemények ugyan megoszlottak az emblémákat illetően, de leszűrhető volt az az általános nézet, hogy céljainkat legjobban az első változat szolgálhatja, megalapozva a Ház megismerését.
Nem vettük el a másik két elképzelést sem, ezeket akkor volt célszerű alkalmazni, amikor megismertek bennünket, illetve olyan programokkal léptünk elő, amelyekben az úttörős jelleg dominált. Ezekután úgy gondoltuk, hogy minden lehetőt elkövettünk a jó emblémaválasztás érdekében. Elfeledkeztünk viszont arról, hogy megkérdezzük leendő látogatóink véleményét. Vagyis nem végeztük el az emblémák tesztelését a diákság körében. Ez a mulasztás a későbbiek során szerencsére nem okozott semmiféle gondot, problémát.
Összefoglalva a fentieket; még egy olyan apró részletnek tűnő dologban, mint az embléma sem szabad elhanyagolni a széleskörű vizsgálódást, véleménykérést, hiszen korántsem biztos, hogy a tervezők által elképzelt, megálmodott szimbólum valóban eléri célját és utat talál a közönséghez. A kapcsolattartás legfontosabb elemének, a közönséggel való viszony kialakításának és szervezésének még nagyon sok más területe is lehetséges, azonban saját gyakorlatom alapján az előzőekben bemutatott részleteket tartottam kiemelésre méltónak.
Ezek is bizonyítják azt, hogy egy közművelődési intézmény életében, mindennapi munkájában milyen nagy jelentősége van és lehet a kölcsönös megértésnek, bizalomnak és megbecsülésnek, ami megalapozhatja és folyamatossá teheti a hatékony együttműködést.
2. Partner intézményekkel kialakított kapcsolat
Ennek a külső kapcsolatnak is hallatlan jelentősége lehet abban az esetben, ha a felek igyekeznek maximálisan eleget tenni egymás elvárásainak, illetve törekednek arra, hogy kapcsolatuk, együttműködésük gyümölcsöző és eredményes legyen.
Véleményem alátámasztására egy gyakorlati példát szeretnék bemutatni. A Komárom Megyei Moziüzemi Vállalat egy országos hálózat részeként beindította székhelyén, Tatán a megyei Videotékát. Működésének rövid ideje alatt nem sikerült bizonyítani az új vállalkozás létjogosultságát. Eredményeik eléggé halványak voltak a kölcsönzések számát, bevételek alakulását tekintve egyaránt. Ebben közrejátszott több tényező is.
A Videotéka elhelyezése Tata olyan részén történt, ahol inkább a turisták fordultak meg gyakran, sem mint a város lakói. Gondot okozott a video mozi vetítéseinek megszervezése és lebonyolítása is, hiszen nem rendelkeztek olyan helyiséggel, amely alkalmas lett volna ilyen programok kielégítő lebonyolításához.
Az előzőekben elmondott okok és gazdasági gondok arra kényszerítették a Moziüzemi Vállalat vezetését, hogy változtasson ezen a gyakorlaton. Ezért a tatai és tatabányai közművelődési intézmények számára meghirdetett egy pályázatot. Ennek lényege az volt, hogy aki befogadja a Videotékát, helyet, vetítési és forgalmazási lehetőséget teremtve, annak nagyon kedvező feltételekkel rendelkezésre bocsájtja kazettaállományát és technikai felszereléseit.
A jelentkező négy intézmény lehetőségeit, feltételeit alaposan mérlegelve úgy döntöttek, hogy az Úttörőházban hozzák létre az új megyei Videotékát. A gyors döntést gyors intézkedés követte és a megállapodás aláírását követő két héten belül biztosítottuk számukra az igényeik szerint kialakított helyet.
A megnyitás óta eltelt időszak fényesen bizonyította azt, hogy mindkét fél helyesen döntött. A Videotéka forgalma többszörösére emelkedett és az Úttörőház is beindíthatta azóta nagyon népszerűvé vált videofilm sorozatát.
További kapcsolódási terület lehet a terveinkben szereplő Video-diszkó sorozat. Ezzel szeretnénk a fiataloknak olyan szórakozási lehetőséget biztosítani, amely alkalmat adhat számukra a tánc mellett a filmművészet számos remekművének - főként zenés filmek - megismerésére. S talán ezzel is elősegíthetjük azt, hogy néhány év múlva igényes, a művészi értéket felmutató filmeket keressék majd a mozik műsorán.
Ez a példa is jól szemlélteti, hogy két közművelődési intézmény, más más profilja ellenére is nagyon hatásosan tud együttműködni. Javítva ezzel mindkét fél munkáját, elősegítve a közönség, a látogatók megelégedettségét, tovább mélyítve a jó kapcsolatot intézmény és közönsége között.
Együttműködésünk arra is nagyszerű lehetőséget kínál, hogy kibővíthessük propaganda tevékenységünket, bevonva munkánkba a filmszínházakat. Pozitívumként értékelhető az a hatás is, melyet a Moziüzemi Vállalat propagandamunkája kívánt. A rendszeresen kiadott műsorplakátok, műsorfüzetek programján állandóan szerepeltetik az Úttörőházban működő videotékát. Ez nagyon jó szolgálatot tesz intézményünknek, hiszen a kölcsönzés vagy a vetítés miatt belátogatók nem tudják kivonni magukat azok alól a hatások alól, melyet kifejtünk. Gondolok itt olyanokra, mint pl. programismertető megállítótáblák, rendezvényi felhívások, plakátok, szóróanyagok. Ennek ellentételeként értékelhető az Úttörőházhoz hasonló tevékenysége. Saját propaganda-anyagainkon mi is rendszeresen szerepeltetjük a Videotékát, annak műsorait, szolgáltatásait.
3. Gazdasági jellegű kapcsolatok kialakítása
Az ebben a fejezetben szereplő téma talán a legtöbbet emlegetett közművelődésünk mindennapjaiban. Az utóbbi évek egyre szűkülő lehetőségei és az egyre kevésbé feszülő központi "gyeplők" napról napra tágabb teret engednek az olyan kezdeményezéseknek, melyek nem titkolt célja a gazdasági haszon. Olyan többletlehetőségek kialakítása, melyek lehetővé teszik a szintentartást, a működés feltételeinek mérsékelt fejlődését, az intézményekre nehezedő gazdasági nyomás oldását.
A Tatabányai Úttörőház felismerve ezt, már megnyitása idején törekedett ilyen kapcsolatok kiépítésére és azok megállapodásban történő rögzítésére. Erre lehet jó példa a tatabányai Centrum Áruházzal kötött együttműködési szerződés.
Az írásban foglaltak azt hiszem, nem kívánnak magyarázatot. Inkább az ezeken felül jelentkező pozitívumokat mutatnám be.
- Nagyon kedvező eredményt hozott mindkét fél számára az egymás tevékenységét, akcióit propagáló munka. így például az Úttörőház reklámozási lehetőséget biztosított az intézményben (kirakatok), továbbá gondoskodott arról, hogy az áruház egyes akcióihoz kapcsolódva vásárokat, bemutatókat tartson. Ez nyilvánvalóan az Úttörőház számára volt kedvezőbb, hiszen nálunk vált érzékelhetővé bizonyos látogatói létszám emelkedése.
A másik fél számára is jelentkeztek eredmények, hiszen vásárlóik részére szélesebb körű kínálatot, lehetőséget biztosítottak.
- A gazdasági haszon másban is megmutatkozott. A Centrum Áruház vállalta tevékenységünkről szóló kiadványaink, programajánlataink terjesztését ügyfélszolgálati részlegénél. Segítette az Úttörőház munkáját az is, hogy az Áruház munkatársai vállalták egyes műsorainkra, rendezvényeinkre szóló belépők árusítását. Ezzel is segítve és kiszélesítve tevékenységünket.
- További eredményként könyvelhetjük el azt is, hogy az Úttörőház lehetőséget nyújtott helyiségeinek használatára az Áruház kollektívájának. Ennek azért volt nagy jelentősége, mert az ilyen összejöveteleken résztvevő kereskedelmi dolgozók a munkahelyi rendezvényeken kívül máskor is ellátogattak hozzánk. Családjuk, ismerőseik körében népszerűsítették munkánkat. Tevékenységünket, szolgáltatásainkat.
A sok kedvező tapasztalat összegzéseként megállapíthatjuk, hogy az Úttörőháznak keresnie kell a jövőben is az ilyen és ehhez hasonló kapcsolatokat. Mert ezek lehetőséget teremtenek arra, hogy a kereskedelmi egységeken keresztül újabb közvetlen és közvetett közönségkapcsolatok alakuljanak ki.

4. Kapcsolatok a tömegkommunikáció szerveivel
Bevezetésként elmondható, hogy az utóbbi néhány évben szinte valamennyi közművelődési intézmény - főként a rendszeresen programokat szervezők - felismerték a tömegkommunikáció szerepének fontosságát. Ezen keresztül mindenki számára egyértelművé vált annak fontossága, hogy jó és biztos kapcsolatot kialakítva ezekkel a szervekkel, közvetett módon fokozhatók az intézmény eredményei.
A jó kapcsolat lényegében arra szolgál, hogy a rendelkezésre álló csatornákon keresztül még nagyobb publicitást biztosíthassunk magunknak, programjainknak, kínálatunknak. Természetesen nem feledkezve meg arról, hogy más-más szempontok szerint kell a tömegkommunikáció és csatornái használhatóságát, adottságait kihasználni és alkalmazni egy fővárosi és egy vidéki intézmény esetében. Mivel dolgozatom eddigi példáit is a Tatabányai Uttörőház tevékenységéből vettem, ebben az esetben sem teszek másként.
Kapcsolataink fölvázolása előtt érdemes néhány pontban bemutatni a tömegkommunikáció tatabányai lehetőségeit, csatornáit, melyeken keresztül kifejtjük ilyen jellegű tevékenységünket.
1. Sajtó - Dolgozók Lapja
- Hírmondó
- MTI
- Egyéb
2. Tatabányai Közösségi Televízió
A fenti csoportosítás eléggé szűknek tűnhet, azonban el kell mondani, hogy gazdasági lehetőségeink szűkössége miatt ezek rendszeres kihasználása is időnként komoly gondot jelent.
1. Sajtó:
Első helyen kell megemlíteni a megyei napilapot, amely 50 ezer példányban jelenik meg, ebből 9 ezer Tatabányán és környékén kerül az olvasók kezébe.
Régi, jó együttműködés, kapcsolat alakult ki a Dolgozók Lapja szerkesztőségével. A lehetőségekhez mérten beszámolnak az Úttörőház életéről, rendszeresen figyelemmel kísérve programjainkat, nagyobb rendezvényeinket. Az ilyen - elég gyakori - megjelenésen túl mi magunk is szorgalmazzuk, hogy rendszeresen különböző híradásokat adjanak munkánkról. Ennek azért is tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert a gyakori híradások egyértelműen növelik publicitásunkat azáltal, hogy az olvasók hétről-hétre találkozhatnak velünk a lap hasábjain, különböző riportokban, rendezvény-ajánlatokban, kishírekben.
Ezen túlmenően gyakran élünk a fizetett hirdetések megjelentetésével. Lehetőségeink igen korlátozottak, ezért mindig csak a legfontosabb információk közlésére szorítkozhatunk. Ezzel az eszközzel élünk akkor, amikor különböző felnőtt és gyermektanfolyamokat kívánunk indítani, illetve akkor, amikor nagyobb nézőszámot igénylő műsor, rendezvény szervezése folyik.
Összességében elmondható, hogy együttműködésünk a megyei lappal jó, és ezáltal biztosított, hogy mind nagyobb körben ismerik tevékenységünket, munkánkat Tatabányán és a megyében egyaránt.
A sajtóval kialakult kapcsolatunk másik, helyi területe a Városi Tanács gondozásában megjelenő Hírmondó című műsorújság. Ez a havonta megjelenő kiadvány újság jelleggel, cikkek, kritikák, előzetesek stb. mellett tájékoztatja is olvasóit. Rendszeres rovatai közlik a város közművelődési, kulturális, sport és szabadidős programajánlatait, az ilyen intézmények kínálatát. A Hírmondó mintegy 5000 példányban jelenik meg, ezzel is jó publicitást biztosítva az Úttörőháznak. Ennek értékéből sokat levon az, hogy az összes Tatabányán működő közművelődési egység szerepel benne, ami azt jelenti, hogy az itt megjelenő hírek, ajánlatok információ értéke elég kicsi, sőt konkurensek kínálata kioltja egymást. Megállapítható tehát, hogy az ilyen jellegű összefogó kiadványokban történő megjelnés korántsem vált ki az olvasóban olyan figyelmet, érdeklődést, mint az önálló szereplés. Miután azonban ennek igénybevétele számunkra díjtalan, ezért mégsem zárkózunk el előle, hiszen gyakran térnek be hozzánk, hívnak telefonon bennünket érdeklődők azzal a mondattal, hogy "a Hírmondóban olvastam...".
A helyi sajtó bemutatása után szólnom kell még a MTI megyei szerkesztőségéről, a velük kialakított kapcsolatról. Az eltelt évek alatt rendszeres gyakorlattá vált az, hogy hetente egyszer tájékoztatjuk a MTI munkatársát kínálatunkról, nagyobb rendezvényeinkről és különösen a hétvégi programokról. Ennek fontossága abban van, hogy rajtuk keresztül országos lapok is, főként a Népszabadság átveszik ezeket a híreket, információkat.
Ennek köszönhető, hogy rendszeresen szerepelnek programjaink a Népszabadság hétvégi számában az ajánlatok között. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezeknél a megjelenéseknél hatalmas volt a szórás, azonban azt is tudjuk, hogy Tatabányán élő, potenciális látogató éppen innen szerez információt programjainkról. Ezért a jövőben is szorgalmaznunk kell a kialakult jó kapcsolat fenntartását a MTI-val.
Ebben a fejezetben kell még szólnunk azokról a kapcsolatokról, amelyek az országos terjesztésű gyermek- és ifjúsági lapokkal alakult ki. Említést érdemel a Pajtás, az Iránytű, az Ifjúsági Magazin és a Magyar Nyelvű Szovjet Lapok Szerkesztősége. A velük fenntartott viszony elsődleges célja nem az Úttörőházról szóló híradás, hanem inkább arra törekedtünk, hogy tartalmi munkánk, mozgalmi feladataink sikeres megoldásához kapjunk tőlük segítséget, támogatást.
2. Televízió
Vidéki intézmény lévén alapvetően a helyi lehetőségeket kell kihasználnunk. Ennek nagyszerű területe a Tatabányán immár két esztendeje működő kábeltelevíziós rendszer, a Közösségi Televízió. A kezdetektől napjainkig mintegy 20 ezer otthonba vezették be. Ez a forma újabb alkalmat teremtett számunkra, hogy városunk lakosságát rendszeresen, hétről-hétre tájékoztassuk kínálatunkról. A hétfői adások nagy népszerűségnek örvendenek, hiszen aktuális információkkal látják el a nézőket, társadalmi, gazdasági, kulturális és sport témákban egyaránt. Ezt igyekszünk kihasználni és munkánkban kamatoztatni úgy, hogy rendszeresen tájékoztatjuk a szerkesztőséget a nálunk zajló eseményekről. Ez a nagyszerű lehetőség, a Kábel Televízió azonban fölvet egy problémát. 1988. tavaszától 9 + 1 csatorna vétele vált lehetővé, s ezek között több nyugat-európai műholdas adás is található. Ezeken kívül nézhető az osztrák, a csehszlovák TV műsora, és a Moszkvai Televízió adása is. Nyilvánvaló, hogy a városi televízió csak akkor tud nézőket elhódítani a többi 9 csatornától, ha műsorait mindig olyan szempontok alapján készítik, amely igyekszik eleget tenni a sok egyedi kívánságnak, illetve olyan közérdekű témákhoz nyúlnak, amelyek érdeklődésre tartanak számot Tatabánya lakói körében.
A tömegkommunikációs eszközökkel fenntartott kapcsolatainkról ennyit kívántam elmondani, ezzel is érzékeltetve, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítunk a jó kapcsolatnak, együttműködésnek. Hiszen ezzel is javíthatjuk, fejleszthetjük azt a képet, amely az Úttörőházról kialakult és ami munkánk eredményeként állandóan formálódik.
A személyes kapcsolatok fontossága a szervezésben
Az előző fejezetekben a közművelődési reklámmunka - általam - talán legfontosabbnak ítélt részével, a kapcsolatszervezéssel foglalkoztam, azt fő irányai szerint vizsgálva. A téma lezárásaképpen említést kell tennem egy olyan kapcsolati viszonyról, amely nem önállóan jelentkezik, hanem valamennyi bemutatott terület részeként, befolyásolva a kapcsolatszervezés sikerét, eredményességét.
Ez a fontos terület a személyes kapcsolatok rendszere. Úgy gondolom, hogy napjaink intézményi szintű PR tevékenységében elengedhetetlenül fontos a személyes viszony kialakítása. Ennek szükségességét igazolja például az instruktori hálózatunk működése, amely biztosítja a rendszeres, személyekhez kötődő információ-áramoltatás lehetőséget, azok felé az intézmények felé, amelyek célközönségünk döntő részét foglalkoztatják. Úgy mint óvoda, általános iskola, középiskola.
Említést érdemel az ún. Pártoló Testület, amely azon vállalatok, intézmények, párt- állami és tömegszervezetek képviselőiből áll, akik rendszeres kontaktusban vannak az Úttörőházzal, annak vezetőivel. Ez a testület tanácsadó szervként működik, javaslataival támogatva munkánkat. Ezen túlmenően segítik az intézmény szakági tevékenységét, belső szépítését, felszereltségének gazdagítását.
A belső kapcsolatszervezés kritériumai
A kapcsolatszervezés témáját vizsgálva ki kell térnünk a belső kapcsolatok szerepére, fontosságára. Ez pedig abban áll, hogy a kifelé irányuló kapcsolatszervezési munkánk csak akkor lehet eredményes, ha jól működik a belső PR. Ennek lényege tömören a következő:
- A vezetők és a vezetettek jó viszonya pozitívan hat a munka hatékonyságára.
- A jó belső kapcsolatok azt eredményezik, hogy a dolgozók elégedetten nyilatkoznak az intézményről, amely kedvezően befolyásolhatja a későbbiekben a külső véleményeket.
Az előzőekben említett szempontok kiegészíthetők még azzal, hogy "A dolgozók bizalmát a kedvező anyagi és szociális juttatásokkal, az ideális munkakörülményekkel, a demokratikus vezetési módszerekkel, a közvetlen emberi hangvétellel stb. lehet megnyerni." (Sándor Imre: Marketing kommunikáció 110. old.)
A fentiek alapján a jó belső PR-tevékenység talán legfontosabb sarkköve a tájékozottság, aminek fő feltétele, hogy "hatékony információs csatornák működjenek" (Sándor Imre: Marketing kommunikáció 114. old.) az intézményen belül. Ennek további fontos kritériuma "hogy ne csak a vezetéstől a munkások felé irányuló információnak legyen szabad útja, hanem az alulról felfelé haladó jelzések is eljussanak a lehető legkisebb torzulásokkal megfelelő döntési szintekre" (Sándor Imre: Marketing kommunikáció 114. old.)
Intézményünk esetében ez a tevékenység, a belső kapcsolatszervezés működő rendszer. Mintegy 30 fős kollektíva kölcsönösen jó viszonyt alakított ki a vezetéssel. Mégis, a belső információs csatornák nem működnek úgy, ahogy kellene működniük, s ezért sajnos gyakorta alakulnak ki ellentmondásos helyzetek, olyan szituációk, amelyek megoldása többlet energiákat igényel. "A dolgozók megfelelő színvonalú és őszinte tájékoztatása, valamint véleményük, elgondolásaik meghallgatása, figyelembevétele a belső kapcsolatok alakításának meghatározó része." (Sándor Imre: Marketing kommunikáció 114. old.)
Végezetül elmondható tehát, hogy a közművelődési gyakorlatban ugyanúgy, mint a vállalatiban elengedhetetlenül fontos feladat a belső kapcsolatszervezés optimális szintjének elérésére való állandó törekvés. A jól működő belső PR megalapozhatja a hatékony és eredményes külső tevékenységet.
Összefoglalás:
Megállapítható, hogy napjaink közművelődési gyakorlatában egyre nagyobb szerepet kellene kapnia a tudatos, célorientált kapcsolatszervezési munkának. Mivel ennek a speciális területnek szegényes az irodalma, ezért bátran támaszkodhatunk azokra a kutatásokra, tapasztalatokra, amelyeket a vállalati gyakorlat alapján írtak le a marketingkommunikáció szakemberei. A mai kor kihívásaival szemben csak jól képzett népművelők tudják felvenni a harcot. Ehhez azonban szükséges lenne mielőbb létrehozni olyan oktatási formákat, amelyek megfelelő elméleti és gyakorlati ismereteket nyújtanak.
Továbbá elengedhetetlen lenne ezzel együtt megfelelő módszertani anyagok, jegyzetek, útmutatások kidolgozása, melyek lehetővé tennék még a kevésbé képzett közművelődési dolgozók számára is a hatékony és eredményes kapcsolatszervezési munkát.
Ez a dolgozat a korlátozott lehetőségek miatt csak egy olyan területet tárgyalt, mutatott be gyakorlati példák felvonultatásával, amely csak része a közművelődési kommunikációs tevékenységeknek. Ennek ellenére remélem, hogy tükröződik belőle az a szándék, mely egyre több intézmény sajátja, hogy tudatos, szervezett módon felépített kapcsolatrendszerrel sokkal jobb eredmények érhetők el a művelődés területén is.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés