Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
Közösségfejlesztés és építészet
Szerző:
Siklósi József
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1994
Szám:
5.szám
A cikkben lévő
Nevek:
Makovecz Imre
Települések:
Németfalu
Tárgyszavak:
közösségfejlesztés, építészet, faluházak
64_9405




Siklósi József: Közösségfejlesztés és építészet



- Makovecz Imre a közösségfejlesztés gondjával komolyan először a
sárospataki művelődés házának a tervezésénél találkozott, tudomásom
szerint ekkor ismerkedett össze a Beke Paliékkal és ekkor keletkezett
egy kapcsolat barátság közöttük, ebből nőttek ki a további közös
munkák, aminek a leglátványosabb eredményei a faluházak voltak. A 70-
es évek végén, a 80-as évek elején végig volt ez a faluházas program.
Én többé-kevésbé az egész munkát ismerem, de a második felében
kapcsolódtam be, akkor kezdtünk el hivatalosan dolgozni Makovecz
Imrével. A faluházas program Zalaszentlászlón kezdődött, abból
indultunk ki, hogy egy faluban mi hiányzik, mi az a funkció és annak
megfelelő épület ami hiányzik, illetőleg azt hogyan lehet a falu
számára legkedvezőbb módon megépíteni. Egyértelműen kiderült, hogy ami
hiányzik, azok az olyan helyek, ahol a falusi emberek találkozni
tudnak, vagy ha falusi közösségek ki tudnak alakulni, hiányzik, ahol
az életüket tudják élni. Ezek hiányoztak, ehelyett voltak a művelődési
házak, amiket ismerünk, azok nem voltak alkalmasak ezt a szerepet
betölteni. Azt kellett végiggondolnunk, hogy miből lehet ezt mint
épületet megépíteni és hogy kell ennek kinézni, ugyanis ezeknek falusi
mértékkel nézve viszonylag elég nagy épületeknek kellett lenni.
Valamiféle térnek a megteremtése volt a dolgunk, ahol ha kell, többé-
kevésbé az egész falu is össze tud gyűlni. Nagy tér kellett és ezt nem
olyan egyszerű megépíteni. A hivatalos állami beton-vasbeton-acél
megoldás ára és megvalósíthatatlansága indokolta a faépületeket. Ennek
az első és talán legszebben megvalósult példája a zalaszentlászlói
faluház. Az ezek után létrejött és kialakult úgynevezett faluház-
program elég sok falut érintett az ország különböző részein. Érintette
elsősorban Zala megyét, de érintette Somogy megyét, Békés megyét. Elég
sok faluban megindult egy efféle faluházas program az ottani helyi
adottságokkal, amiben mi teljes erővel és energiával résztvettünk. A
legkezdetében Makovecz Imre a Beke Paliékkal és utána már az Imrének
az akkori irodája, ami ezzel körülbelül egyidőben alakult. Én a
faluházas program második hullámában vettem részt Zala megyében,
Somogy megyében és Hajóson. Sajnos azt kell mondani, hogy a tervek
közül ami effektiv megvalósult mint épület, az a legkisebb volt egy
Németfalu nevű faluban, ami egy ötszáz fős falu Zalaegerszegtől nem
messze. A másik három tervből nem lett semmi a helyi problémák miatt.
Gyakorlatilag mindenütt az volt a legfőbb gond, hogy mikor ezekre sor
került volna akkorra anyagilag egyrészt kiürültek a faluk, másrészt
másfelé fordították az anyagi energiát vagy lehetőséget. De ezzel a mi
ilyen jellegű tevékenységünk tulajdonképpen nem állt le, mert más
tipusúan folytatódott tovább. Szintén a Makovecz Imre kezdeményezésére
vagy gondolatára kialakult a falusi főépítészség lehetősége, és ezzel
együtt az új állami programokba bekapcsolódás. Az iskola és tornaterem
építéseket, ahol mi ezzel kapcsolatba tudtunk kerülni, úgy kezeltük,
mint egy kvázi módosított faluház építkezést vagy programot. Tehát egy
tornatermet nem kizárólag a torna- és sporteseményekre képzeltünk el,
hanem ugyanúgy egy falusi nagygyűlés színhelyének. Mindig abban
gondolkozdtunk meg gondolkodunk is, hogy nem olyan gazdag a magyar
falu, hogy mindennek külön épületet tudjon csinálni, ezért elsősorban
többfunkciós, több mindenre használható épület tervezését erőltetjük.
Erre talán a legjobb példa, amit a közvetlen kollégám tervezett, a
Csengerben épült iskola, ami tökéletesen a falut, most már várost
szolgálja. Tehát az aulája egyben a falusi nagyterem és a többi.
Minden egyes ilyen munkánknál a legfőbb szempont a felépíthetőség
volt, ami elsősorban arra vonatkozott, hogy minél olcsóbb épületeket
kell csinálni. A Németfalusi épület gyakorlatilag nulla forintból
épült fel, vagy alakult át, mert az egy meglévő épület volt, amit a
falusiak átalakítottak. Sokmindenkinek köszönhető, hogy ez így
sikerült, a zalaegerszegi városi művelődési központnak is, meg
mindenkinek, de a falusiaknak is ugyanúgy.
Ha egészen konkrétan és részeletesen nézzük a történteket Németfalunál
maradva, érdemesnek látszik ezzel foglalkozni részletesen, mert ez
viszonylag kicsi, viszonylag gyorsan ment, és nagyon érdekes egyéb
kapcsolódásai voltak. A történet az onnan kezdődött, hogy Makovecz
Imréék is, Beke Paliék is, Zala megyei vezetők is, akkor még
tanácselnökök járták Zala megyét és egy vacsorájukra Németfalu hívta
meg őket. Tehát esti megbeszélés és vacsora az ott volt. A faluról
annyit kell tudni, hogy Zalaegerszegtől 15 km-re van, körülbelül
ötszáz lakosa van, és egy kulturális egyesület - ami egyike volt az
ország első kulturális egyesületeinek - működött ott, a Felsőgöcseji
Kulturális Egyesület. Ez az egyesület látta vendégül akkor a Beke
Paliékat, Makovecz Imrééket. Az egyesület a falu központjában
megkapott-szerzett egy épületet, amiben az egyesületen kívül működött
még az orvosi rendelő, és az elöljárónak a helyisége, de itt voltak a
lakodalmak, mozivetítések is. Az épület valószínűleg a 60-as években
épült az összes jellemzőjével együtt. A Makovecz Imrét felkérték, hogy
segítene-e az épület átalakításában. Ő szólt nekem, így kerültünk mi
Beke Palival oda. Az épület funkcióját tekintve megmaradt annak,
aminek már előtt is használták. Úgy kaptuk meg a tervezést, kvázi
programot, hogy falusi programnak helyet kell adjon, azonkívül az
orvosi rendelőnek is és az elöljáróságnak is. Az orvosi rendelőt úgy
kell érteni, hogy itt hetente egyszer vagy kétszer rendelt az orvos.
Akkor még, amikor ez az egész zajlott, az előző rendszerben egy ilyen
körzetesítési program eredményeképpen Németfalu társközség volt,
elöljáró volt csak, az is csak ilyen kvázi társadalmi munkában. A falu
a szomszédos faluhoz tartozott, annak a tanácselnöke látta el a
legfőbb feladatokat. Ennek megfelelően bármennyire is jóindulatú volt
az illető tanácselnök, pénzt rendelkezésre bocsájtani semmit nem
tudott. És nyilván nem is nagyon akart. A pénz, amiből a dolog
kiindult, az részben az egyesületnek volt pénze, tízezres
nagyságrendeket kell érteni és a zalaegerszegi városi művelődési
központ ajánlotta fel a segítségét, és voltunk mi, akik felajánlottuk,
hogy részben az épületátalakítást ingyen megtervezzük és még amiben
tudunk segítünk. Az épület átalakítást úgy kellett kitalálni
építészetileg, hogy lehetőség szerint minimális pénzből tudjon
elkészülni. Ezért csak és kizárólag fából építettük meg a toldalékot,
ezt is akácfából, amit csak ki kellett az erdőből vágni, tehát nem is
fölfűrészeltből dolgoztunk. Ezt a famennyiséget segítségünkkel a
falusiak az erdőgazdaságban meg tudták kapni ingyen. Társadalmi
munkában, vagy közmunkában felvágták. És itt jön a zalaegerszegi
városi művelődési központ segítsége, aholis az ott működő tmk vagy
fenntartási csoport, ami műszakiakból áll, segített az építésben. Ez
alatt azt kell érteni, hogy részben a művelődési központ vezetőjének
beleegyezésével munkaidejük alatt, részben pedig munkaidő után
gyakorlatilag ők kivitelezték ezt az egészet, a falusiak ebben már
csak segítséget tudtak nyújtani. Hogy a dolog érthető legyen, egy 8x20
méteres ház köré egy széles, komoly tornácot húztunk, 2-2,5 méter
széles tornácot, ehhez megnöveltük természetsen a tetőt, ezt a
tornácot oszlopok tartják, ágasfa-szerű oszlopok. Az épületen belül is
valamennyi átalakítást, rendbetételt terveztünk. A teljes bekerülési
költség 100 ezer forint alatt tudott maradni, de ez annak köszönhető,
hogy munkadíjat gyakorlatilag talán a vízszerelők kivételével nem
kellett fizessenek a falusiak. Az épület elkészült, vagy talán nem is
készült el teljes egészében, mert a külső vakolások, javítások már nem
tudtak elkészülni, mert az úgynevezett rendszerváltás után az addigi
elöljáró helyett egy másik ember került a polgármesteri pozicióba, aki
nem tartotta a dolgot már annyira fontosnak, ugyan ő lakta az
épületet. Azóta visszakerült a polgármesteri pozicióba az eredeti
elöljáró, az épületet használják. A lakodalomtól kezdve mindenfélére.
A könyvtár is ebben működik. Nagyon érdekes, hogy ebből olyan
kapcsolatok tudtak kinőni, ebből az egész munkából, ami egyrészt
köztem és a polgármester között, a polgármester és a zalaegerszegi
műszakisok között, a zalaegerszegi műszakisok és köztem kialakult,
amik tulajdonképpen jó barátságok. Mi az építkezés közben odáig
elmentünk, hogy felajánlottuk, hogy az egész iroda, családostól, olyan
25-30 ember lemegy oda építkezni egy hétvégére. Sajnos ez nem jött
össze, mert a falusiak nem tudták a faanyagot biztosítani erre az
időpontra, holott mi már mindent megszerveztünk. De ezzel együtt, erre
volt egy nagyon jó és érdekes példa ez a Németfalu, hogy a nulla
forintból hogyan lehet a reális igények, reális lehetőségek
felmérésével előrehaladni. A többi helyen, ahol én dolgoztam, előbb-
utóbb mindig előjött az a probléma, hogy a falusiak igénye végülis
nagyobb lett, mint a reális lehetőségeik. Tehát ahol még a kiinduló
feltételek nagyon jók voltak, erre példa Köröshegy, ahol az
önkormányzatnak volt egy nagyon jó magtár épülete, vagyis van, és
abból akartak faluházat csinálni, az én véleményem szerint túl
sokmindent akartak beletenni, panziót, éttermet és mindenfélét, és
ugyanakkor nem volt elég bátorságuk, hogy a kézben lévő néhány millió
forintot azonnal beépítsék, még akkor is, ha lehet tudni, hogy nem
elég a készig, ezért elhalt ez a munka, kihasználatlan maradt ez a
lehetőség. És amikor már az utóbbi négy-öt évben egyéb fontosabb
dolgok jöttek elő, ez elvitte a pénzt és a figyelmet erről a faluházas
programról. Ezzel együtt ilyen faluház hála istennek elég sok
megépült. De ez is egy tanulság, és ez igaz Zalaszentlászlóra,
Németfalura, hogy ezeknek a működtetésének kidolgozása is ugyanolyan
fontos feladat lett volna, lenne, vagy volt, mint a megépítése.
Tehát ez a faluházas dolog elindult, ami már akkor sem volt teljesen
független az iskolától meg a tornateremtől amikor elindult, mert
például Zalaszentlászlón a faluház nagyterme egyben az iskola bizonyos
diákjainak tornaterméül is szolgál. Vagy például Kókaszepetken a
faluházzal egy épületben, épülettömegben épült a falusi tornaterem.
Tehát amikor mi a faluházzal foglalkoztunk, akkor már az is látszott,
hogy ezen a faluházon, vagy közösségi házon kívül az iskola és ezzel
együtt a tornaterem az, amiből tulajdonképpen katasztrofális a helyzet
az országban. Az iskolából nem is a mennyiség miatt általában, hanem
inkább az iskolák minősége, illetőleg a nagyon leromlott iskolák
miatt. Faluház az megépült Zala megyében Zalaszentlászlón, Bakon,
Kókaszepetken, Németfalun, de ez sokkal kisebb és épült még
Nagykapornakon. Aztán a Jászságban Jászapátin, Jászkiséren. Tehát
jónéhány ilyen épület épült. Hasonlónak lehet mondani a csengeri
iskolát, ami a meglévő művelődési házzal van egy épülettömbben. Ami
azért nem is nevezhető faluháznak, mert Csenger sokkal nagyobbb
ezeknél az előbb felsorolt helységeknél, de funkcióját tekintve a
dolog lényege bele van rejtve, tehát a művelődési ház együtt van az
iskolával, az iskola könyvtára az egyben a művelődési háznak is a
könyvtára és így az iskolát sikerült nyitva tartatni a tanulás vagy az
iskola befejeztével a falusiak számára, annak a nagytermét lehet
falusi programra használni, szóval mi mindig megpróbáltuk ezeket
összefonni. Aztán elindult ez az iskolaprogram és tornaterem-program,
a tornaterem az felülről jövő, tehát állami program volt, az iskola
talán ennyire nem volt így, abban csak voltak különböző programok,
tanterem bővítésre, felújításra, rendbetételre, de mivel az iskolák
annyira rossz állapotban vannak, illetve a rendszerváltás után a
körzetesítés feloldódásával visszaálltak olyan önkormányzatok, amik
régen nem voltak, ezek a visszaállt önkormányzatok visszaállították a
legkisebb falukban is, vagy legalábbis megpróbálták az iskolát, de
mivel ezekben a falukban az iskolák már nagyon lepusztult állapotban
voltak, azért valamennyit ott is mindig kellett foglalkozni a
felújítással, a rendbetétellel, tehát az iskolaprogram innen is
szerveződött. És mondom, ezzel együtt indult az ehhez még nagyon
kapcsolódó főépítészi program, ami falvak és városok általános
leromlásával, és ezzel együtt meginduló rendbetételével volt
kapcsolatos. Ami hozott mindenféle eremdényeket, elég látványosakat,
aminek a legszebb példája Csenger és Veresegyháza, ahol sok épület
tudott ebből vagy ezzel együt kinőni. De ugyanilyen feladatot lát el
Szerencsen, Őrbottyánban, talán úgy néz ki, hogy egyéb helyeken is.
Általánosan foglalkozik a falu épületeivel meg rendbetételével, az
aktuális feladatokkal.
Ez a falusi, városi főépítészség ez egyelőre kétféle lehet, van.
Rengeteg helyen van most már Magyarországon úgynevezett főállású
főépítész, aki az önkormányzat, a polgármesteri hivatal fizetett
alkalmazottja. Ezek általában helyi építészek, és értelemszerűen helyi
építészek lehetőség szerint, akik a mindennapos feladatokkal
foglalkoznak, de az energiájuk jelentős része az úgynevezett műszaki
építési hatósági osztály feladatainak ellátására megy el. Emellett
vagy ezzel együtt van az a típusú főépítészség, amit az irodánkból
sokan ellátnak-ellátunk. Ez annyiban más, hogy főállásúként, nem
alkalmazottként hanem kvázi szaktanácsadó-szerű státuszként létezik, s
megpróbál a falvak, városok teljes összképére figyelni, kezdve a
szemeteseken, a járdán, a villanyoszlopokon keresztül a konkrét
épületekig. Lehetőség szerint azokban a falvakban, városokban ahol
főépítészséget látunk el, igyekszünk az épületeket mi tervezni, mert
ezzel úgy gondoljuk, hogy példát lehet mutatni, hogy mi hogy gondoljuk
ezt az egészet. Szöges ellentétben azokkal a főépítészekkel, akik
alkalmazásban vannak a hivatalokban, akik elvileg nem is tervezhetnek
azokon a területeken, ahol ők főépítészek, ami szerintünk egy teljesen
hibás álláspont, de ez van. Van főépítész szövetség az országban, de
azt hiszem ez nem nagyon működik, viszont a mi esetünkben, mivel itt
van harminc építész mondjuk a MAKONA egyesülésben az valósul meg, hogy
ez a harminc építész a tapasztalatait, élményeit elmeséli egymásnak,
ebből le lehet szűrni dolgokat és talán segít, az egyik tapasztalat az
segíti a másik munkáját is. Sajnos azt is meg kell mondani, hogy ez a
főépítészség olyan színvonalú és mennyiségű eredményt azért nem hozott
mint amennyit mi vártunk tőle. Ugyan rengeteg új épület valósult meg
ilyen főépítészi munka keretében, de az, amit mi nagyon fontosnak
tartanánk és már mondtam, a járdák, szemetesek, utcák, utcalámpák,
parkosítás és a többi, ebbe viszonylag kevéssé tud beleszólni ilyen
alkalmi, szaktanácsadói építész. Tehát ez az irány teljes sikert nem
hozott, nem volt sikertelen, nem volt eredménytelen, de mi kicsit
többet vártunk tőle. Hogy ez most mitől van így, vagy rajtunk múlik-e
vagy az önkormányzatokon, ezt igazából nem lehet tudni. Mégis talán
úgy van, hogy úgy gondolják az emberek, hogy mondjuk az, hogy milyen
szemetes legyen az utcán, vagy hogy milyen legyen a járdaszegély, vagy
hogy milyen legyen egy park, azt sokan el tudják dönteni, ahhoz
mindenki ért. Ebből az következik, hogy ki-ki meghozza a döntést saját
hatáskörében, de ebből mindig összevisszaság keletkezik. Ez az egyik.
A másik, hogy ezekre a dolgokra sajnos még nem jut elég pénz az
önkormányzatokban, mert ezek viszonylag költséges dolgok. Mivel annyi
helyre kell pénz az önkormányzatoknál, ezek inkább ilyen
alkalomszerűen megoldódó dolgok. Kerül valahonnan szemetes, kerül
valahonnan lámpa, de a szemetesnek semmi köze nincsen a lámpához. Ez
sajnos részben odafigyelés, részben pénz kérdése. Valószínűleg még
nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezek is automatikusan
rendben tudjanak menni. Mert az már egyértelműen látszik, ami egy nagy
támadási felülete volt a mi tevékenységünknek, hogy azt mondták, hogy
ezek az épületek, tehát mondjuk egy általunk tervezett iskola hamar
tönkremegy, mert belül fehér meszelt fal van, és a gyerekek
tönkreteszik, és azt mondták sokkal jobb az olajos, lekent fal. Ez
kiderült, erre már eredményeink vannak, tehát elég idő eltelt, hogy ez
egyáltalán nincs így. Az emberek odafigyelnek a szép épületre és
kevésbé megy tönkre egy szép épület mint egy csúnya, ez egyértelmű. Az
is igaz ugyanakkor, hogy viszont az épület-fenntartás nincs elég jó
helyzetben a falvakban, városokban Magyarországon, tehát kevésbé jut
pénz meg odafigyelés az épületeknek a nem is rendbentartására, hanem
továbbfejlesztésére. De az egyértelmű, hogy ami szép, amit szeretnek
az emberek, az sokkal kevésbé megy tönkre, mint amit nem szeretnek. Ha
ugyanerre egyszer majd rájönnek, vagy sikerül, hogy ugyanerre
rájöjjenek mondjuk az utcai szemeteseknél is, akkor nyilván az sem fog
tönkremenni, meg nem fognak szemetet elszórni az emberek, ha lesz
szemetes, de ez még elég hosszú idő és ebben az önkormányzatok tudják
a legtöbbet tenni, de szükség van valakire úgy látjuk, aki ebben
segíteni tud.
Ha lehet egy személyhez kötni, akkor Makovecz Imrétől indult el ez az
egész dolog és most már el lehet mondani egyértelműen, hogy ez az
egész országban érezteti a hatását. Ha csak konkrétan a mi
tevékenységünkből indulunk ki, nekünk van egy úgynevezett
egyesülésünk, egy Kós Károly egyesülés nevű szervezet, amiben 6-8-10
különböző építész cég van benne, van benne kaposvári, pécsi,
esztergomi, keszthelyi, kecskeméti, debreceni építész cég, ezek
ugyanolyan szellemben gondolkodó építészek és dolgozó építészek, mint
a MAKONA. Ez azt jelenti, hogy ezeken a területeken ők ugyanazokat a
küzdelmeket, munkát ugyanúgy végzik mint ahogy mi végezzük a mi
területünkön, tehát ez azt jelenti, hogy csak ez az úgynevezett Kós
Károly egyesülés gyakorlatilag lefedi az országot, és vannak olyan
építészek, akikről tudomásunk van, hogy hasonló szellemben, hasonló
módon dolgoznak, kapcsolódásiank is vannak hozzájuk. Mi azt gondoljuk,
hogy ez most már abszolut országos hatású, gyakorlatilag teljesen
lefedi az országot. Hogy hol milyenek az eredményeink, ez függ
rengeteg mindentől, de hála istennek ez a tipusú törődés ez most már
kiterjed az egész országra.
Talán a legfőbb akadály vagy nehézség amivel meg kell küzdeni, most
túl azon, hogy van-e pénze egy önkormányzatnak, vagy nincsen, mert úgy
látjuk, hogy végülis van pénz az önkormányzatoknál, amire lehet azt
mondani, hogy kevés, de ez relatív, mert minden pénz kevés, de ami a
mi egyik óriási gondunk az az, hogy van egy olyan hír, vagy tévhit,
hogy ez a típusú építészet ez drága. Olyan alapon, hogy ez szép, tehát
drága. Hiába nem így van, de ez egy gát, hogy elterjed, ne forduljanak
ehhez meg ehhez az építőirodához, mert ilyen meg olyan árakon tervez,
a tervezés is nagyon drága, és az építés is nagyon drága. Ez nem így
van. Ez az egyik, ami ellenünk dolgozik, a másik meg az, hogy az
önkormányzatoknál a tervezés, vagy a gondolkodás nem mindig elég
távlatokra tekintő és ennek következtében nem is eléggé szervezett,
hanem alkalomszerű, improvizációkon alapszik, amiből sajnos az jön ki,
hogy nem lesz rend. Ha egy kicsi pénzt arra fordítanának az
önkormányzatok, hogy egy szakemberrel együtt alaposan átgondolják több
évre előremenőleg a falvakban, városokban az összes teendőt, akkor ez
valamennyi pénzbe belekerül, ez kétségtelen, de ez azt jelentené, hogy
a további pénzeket sokkal jobban lehetne felhasználni. Nem kellene
sajnálni azt a viszonylag összes többihez képest elenyésző pénzt arra,
hogy egy ilyen elképzelés megszülessen, mert ha ez nem születik meg,
akkor minden döntés improvizáció eredménye lesz, és abból lehet hogy
más minőségű, de ugyanolyan rendetlenség fog származni, amilyen volt.
Azt gondoljuk, hogy most ez az építészet úgy jelenik meg, ahogy
megjelenik, s ez nem lényegtelen kérdés, de mégsem ez a dolog lényege.
A lényeg az egy ilyen kvázi komplex gondolkodási mód, ahogy mi ezekhez
a problémákhoz hozzányúlunk. Tehát, hogy nem csak az lényeges, hogy
hány tervrajz van, vagy a papíron hogy néz ki, hanem hogy az a ház
lehetőség szerint meg tudjon épülni, hogy az minél olcsóbb legyen,
hogy üzemeltetni lehessen. A másik oldalon meg az a fontos, hogy
mindenféle felajánlásokkal, meg ilyen-olyan munkákkal együtt is egy
ilyen nagy komoly építész cég fenn tud maradni, sőt mondhatom, hogy
ragyogóan, mert állandóan fejlődik, konfliktusait meg tudja oldani,
ami részben köszönhető a Makovecz Imrének, részben meg annak a
munkához való hozzáállásnak, ami szintén része ennek az építészetnek,
hogy a rendes, tisztességes, becsületes munka az hosszú távon mindig
meghozza a maga eredményét. Ez igaz erre is. Igaz az esztergályosra és
igaz a parasztra is és igaz az építészre is. Én azt hiszem, hogy ez
nálunk megvalósult.

Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés