Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
A Magyar Unesco Bizottság ajánlása a nemzeti kultúra megőrzése és fejlesztése érdekében
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1989
Szám:
15.sz.
A cikkben lévő
Intézmények:
Magyar Unesco Bizottság
Tárgyszavak:
nemzeti kultúra fejlesztése, kulturális fejlődés, kultúra, tömegkommunikáció
Megjegyzés:
u~esco15.pcl
A Magyar Unesco Bizottság ajánlása
a nemzeti kultúra megőrzése és fejlesztése érdekében
A Magyar Unesco Bizottság által összehívott értelmiségi testület 1989. szeptember 14-én "Kultúrával vagy anélkül" címmel tanácskozást tartott. Megtárgyalta az UNESCO ENSZ által is elfogadott javaslatát, amely szerint az 1988-97-es évtized legyen világszerte a Kulturális Fejlődés Évtizede. A testület úgy véli, hogy bekapcsolódásunk az Évtized programjaiba az ország számára létkérdés, ugyanakkor a jelenlegi - elégtelen - feltételek mellett teljességgel esélytelen. A kultúra - általában a szellemi szféra - több évtizedes háttérbe szorítottsága már az értékvesztő, értékeket romboló folyamatokat hovatovább visszafordíthatatlanná tette.
A tanácskozás résztvevői ezért felhívással fordulnak a Magyar Köztársaság kormányához, hogy az UNESCO programjához való csatlakozás keretében szakértők bevonásával munkálja ki a nemzeti kultúra intenzív fejlesztésének programját, és e program megvalósításához szükséges fel- tételeket folyamatosan biztosítsa.
Felkérjük a politikai pártokat, társadalami szervezeteket, egyházakat, a helyi önkormányzatokat, a kultúra alkotóit és közvetítőit, az állampolgári közösségeket, egyesületeket, valamint minden állampolgárt, hogy e program kidolgozását segítse és megvalósításában érdekei szerint maga is aktívan vegyen részt.
A világban elfoglalt helyünk alakulása szempontjából a kultúra, a műveltség kulcskérdés. Uj világgazdasági növekedési pálya bontakozott ki, amely a hagyományos anyag- és energiaigényes fizikai tevékenységek helyett elsősorban kreativitást, innovációt, szellemi befektetést kíván. Ezzel szemben hazánkban - a deklarációk ellenére - évtizedek óta minden vonatkozásban leértékelődött a kultúra, a képzettség.
Külső és belső térvesztésünk, gazdasági és strukturális válságunk, eladósodásunk, életszínvonalunk és életünk minőségének romlása egyenes következménye annak, hogy e világgazdasági növekedési változáshoz nem tudunk szellemi színvonalban alkalmazkodni. Mindez szorosan összefügg azoknak a korábban kialakult elvileg és gyakorlatilag egyaránt hibás kormányzati, gazdasági és politikai mechanizmusoknak a működésével, amelyek a kultúra hátrányos helyzetét a mai napig is lényegében meghatározzák.
A kultúra koordinátarendszere torzan működik. Korábbi eszme- és értékrendjeink érvényüket vesztették, átalakulóban vannak. A mindennapi, "használható" tudás, a hétköznapokban orientáló magatartás- és viselkedéskultúra színvonala is egyre süllyed. Nap mint nap tapasztaljuk, többek között az etikai, üzleti, politikai, jogi kultúra hiányát.
Világszerte jellemző a tömegkommunikáció által közvetített kommersz kultúra, amely a hagyományos írásos kultúra, a közvetlen emberi kommunikáció és a "magas" kultúra visszaszorulását, térvesztését eredményezi.
De nemcsak a kultúra eszme- és célrendszere, minősége, hanem a kultúrateremtés, - hordozás, - közvetítés és -befogadás egész rendszere is válságban van, s alapvetően baj van a kultúra helyének, szerepének, jelentőségének és elismertségének felfogásával.
Világosan kell látnunk, hogy a tágabb értelemben vett kultúra, szellemiség nélkül nincs magyar kibontakozás, nincs magyar jövő. A kultúra nem következménye a kibontakozásnak, hanem előfeltétele. Bármilyen nehéz ma az oktatás-nevelés, művelődés részkérdéseiben közmegegyezésre épülő koncepciót kialakítani, egy dologban konszenzusra kell jutni: abban, hogy a szellemi értékek primátusának elismerésén alapuló új magyar növekedési pálya megfogalmazása és kibontakoztatása ma elsődleges nemzeti érdek. A szellemi értékek védelme és fejlesztése érdekében a következő ajánlásokkal fordulunk a döntéshozó szervekhez:
I/1. Ki kell dolgozni a szellemi értékek fejlesztésének átfogó programját, amely nem ragad meg a kultúra jelenlegi átmeneti válságának kezelése szintjén, hanem a rendszer válságának mélyebb okait, valamint egy új stratégia irányát és lépéseit is meghatározza. Az ehhez szükséges tudományos részelemzések rendelkezésre állnak. A kormány bízzon meg - megfelelő anyagi források rendelkezésre bocsátása mellett - kis létszámú, de a munkára függetlenített szakértői csoportot, amely a programot néhány hónap alatt kidolgozza.
2. A kultúrát nem lehet kiszolgáltatni rövid távú politikai érdekeknek. Olyan hosszabb távú, szakmailag helytálló irányvonalat kell megjelölni, amely nemzeti konszenzus alapjául szolgál. Éppen ezért az előző pontban említett szakértői csoportot magukat pártpolitikai szempontoktól függetleníteni képes szakemberekből kell összeállítani.
3. A programnak alapvetően értékközpontúnak kell lennie, ehhez kell hozzárendelni - már programszinten is - az eszközrendszert.
4. A programot, elkészülte után, nyilvánosságra kell hozni. Javasoljuk, hogy - társadalmi vita után - a kormányprogram kiemelt részeként az Országgyűlés külön napirendi pontként tárgyalja.
5. A programnak - az eddigiektől eltérően - a szellemi-kulturális szféra egészét egységes komplexumként kell kezelnie, mégpedig a gazdasági és politikai szférákkal való kölcsönös meghatározottságban. Az új szellemi értékek ugyanis (tipikusan) a tudományban és művészetben születnek meg, az oktatásban, a közművelődésben és a tömegkommunikációban közvetítődnek, az emberekben, a gazdaságban és politikában hasznosulnak.
II/1. Kulcsfontosságúnak tartjuk a kultúra termelésének, közvetítésének és társadalmi használatának megfelelő eszközrendszer biztosítását.
2. Nélkülözhetetlennek ítéljük a szellemi értékek legfőbb "termelői", a kutatóintézetek és művészeti alkotóműhelyek működtetésének (ezen belül finanszírozásának) újragondolását. A nemzet egésze számára szükséges értékek "termelését" (és megőrzését!) nem szabad pillanatnyi konjunkturális érdekek vagy netán kizárólagos piaci hatások játékszerévé tenni. Elmélyült, értékteremtéssel kecsegtető tudományos és művészi alkotómunkát végezni csak viszonylag hosszú távra biztosított egzisztenciális és szervezeti körülmények között lehet.
3. Elodázhatatlannak tartjuk az oktatási rendszer radikális reformját. Mivel tudjuk, hogy e kérdéssel más grémium ajánlása részletesen foglalkozik, itt csak azt hangsúlyozzuk, hogy az oktatási rendszerbe bele kell érteni az iskolán kívüli művelődést is. Ezek jó része ma a közművelődés címszó alatt szerepel.
4. Az innováció irányába ható strukturális elmozdulásoknak kulturális összetevői is vannak. A kidolgozandó fejlesztési program tartalmazzon ajánlásokat ennek gyakorlati megvalósítására.
5. A tömegkommunikáció kitüntetett jelentőségű, értelmesen, jól használva szövetségese egy új művelődési stratégiának. Az alkotó folyamatok és a kultúra elsajátításának esélyegyenlősége fokozott támogatást tesz szükségessé a helyi kommunikáció fejlesztése, valamint a korszerű távoktató rendszerek kiépítése terén is. Egy harmadik, kulturális csatorna megnyitása a magyar televízióban jelentős mértékben hozájárulhatna az értékek terjesztéséhez, közvetítéséhez.
6. Meghatározóvá válik a helyi önkormányzatok szerepe a kulturális életben. Kétségtelen ugyanis, hogy a települési önkormányzatiság kifejlődése - amennyiben az valóban a helyi társadalom autonóm mozgásainak kifejeződése lesz - óriási társadalmi energiákat szabadíthat fel a kultúrális fejlesztésre is. Ugyanakkor azonban számolnunk kell a partikularizálódás, provincializálódás veszélyeivel is.
III/1. A társadalom működésének elengedhetetlen feltétele a szellemi munka, a képzettség, a műveltség rangjának megfelelő anyagi elismerése, felértékelődése.
2. A kultúraellenesség az egész költségvetési tervezési és elosztási módban megnyilvánul és széttöri a kutatás-tervezés-termelés, az alkotás-közvetítés-befogadás szervezés láncolatát. Az egymástól elszigetelt ágazatok a tervezés-elosztás során egymással hadakoznak annak érdekében, hogy minél nagyobb összeget harcoljanak ki a költségvetésből. A költségvetésben "Kultúra" címszó nincs. A leszűkített ágazati felfogásban a kultúra érdekei kezelhetetlenek, azokat tervezni és fejleszteni is csak tág összefügésekben lehet. Ezért a kultúra- fejlesztés programjában rögzíteni kell azt is, hogy a terület szakértői hogyan vehetnek részt a lényeges döntések meghozatalában, már a döntéselőkészítés során. Meg kell teremteni a befogadói érdekek artikulásának lehetőségeit is.
3. A kultúra érdekeinek védelme nem csak a költségvetési arányok megváltoztatását, de a népgazdasági tervezés egész rendszerének és módszerének megváltoztatását és a kultúrára fordított összegek hatékonyabb felhasználását is feltételezi. A kulturális monopóliumok lebontásának folyamatával párhuzamosan meg kell teremteni a működési feltételek garanciáit. Kulcskérdés, hogy az eddigi költségvetési tervezési logikát meg kell változtatni. Kiindulópontként kell kezelni a humán infrastruktúra prioritását. Olyan átlátható államháztartási tervet kell készíteni, amelyből világosan kiderül, mennyi fordítódik kultúrára. Ahhoz, hogy értelmesen tudjunk gazdálkodni, pontos összegekre, a célok meghatározására, és a pénznek a fontos stratégiai célokhoz való hozzárendelésére van szükség. Az államháztartási törvény kidolgozásába a kulturális terület szakembereit is be kell vonni.
4. Reálisan végig kell gondolni a kultúra és a piac viszonyát. A szellemi életben vannak olyan értékek és tevékenységek, amelyeket nem lehet a piaci viszonyok hatásainak kitenni. Nemzeti kultúránk jelentős értékeit, a képzés, kultúrálódás különféle tevékenységeit mindenképpen központi forrásokból, állami szubvencionálással lehet csak fenntartani. A művelődés kialakult intézményrendszerét stabilizálni és korszerűsíteni, a létrejött értékeket óvni, menteni és fejleszteni kell. Az állam nem vonhatja ki magát a nemzeti kulturális értékek őrzésének, létrehozásának és továbbfejlesztésének felelőssége alól.
5. Az állami költségvetés fontos szerepe mellett a kultúra finanszírozásában meg kell jelennie a társadalmi mecenatúrának is. Ennek azonban számottevő és gyors kibontakozása nem várható, mivel a lakosság fokozatosan elszegényedik és a frissen megjelenő gyarapodó réteg nem a kultúra elkötelezettje. A kulturális kiadások lakosságra való hárítása helyett jelentős erőforrásokat vonhatna az országba egy tervezett és szervezett kulturális külpolitika. Bekapcsolható erőforrások rejlenek a humán potenciál oktatási-fejlesztési programjainak nemzetközi finanszírozásában, erre vonatkozóan átfogó program kidolgozása célszerű.
6. Kulturális Fejlesztési Évtizedünk jelentős állomása a tervezett 1995. évi világkiállítás, amely nem egyszerű gazdasági vagy idegenforgalmi vállalkozás. A világkiállítást kiemelt kulturális be- ruházási és fejlesztési programként kell kezelni.



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés