Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
Az Európa Parlament konferenciája Budapesten: A politika az állampolgárok szolgálatában és az államolgárok részvétele a politikában
Szerző:
Péterfi Ferenc
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1991
Szám:
23.sz.
A cikkben lévő
Nevek:
Gergely Attila
Intézmények:
Európa Parlament, Közösségfejlesztők Egyesülete
Tárgyszavak:
NGO, önszerveződő mozgalmak, állampolgárok a politikában, konferencia
Megjegyzés:
europ913.do
Az Európa Parlament konferenciája Budapesten
A politika az állampolgárok szolgálatában és az állampolgárok részvétele a politikában
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Budapesten rendezett egy rendkívül jelentős konferenciát május 15-17-éig "Politika és állampolgárok" címmel. A lakosság önszervező csoportjai, az egyesületek, a különféle körök, mozgalmak - a "nem-kormányzati" szervezetek (angolul Non-governmental Organizations NGOs) milyen beleszólási, részvételi lehetőséget kínálnak az állampolgároknak a helyi- és a "nagypolitikában" való részvételre? Ezzel a kérdéssel foglalkoztak a három napon keresztül minazok, akik az Európa Parlament, az egyes országok nemzeti parlamentjei és a különböző önszerveződő csoportok képviseletében - összesen vagy 250-en - meghívást kaptak a találkozóra.
A közösségfejlesztők Egyesülete az ICEA (International Community Education Association) egyik tagszervezeteként két fővel meghívást kapott a konferenciára, amelyen Gergely Attilával ketten képviseltük szervezetünket. Néhány gondolatot fölidézünk az eszmecseréből, amelyen magunk is fölszólaltunk az egyik munkacsoportban. Tapasztalati tény, hogy elfordulóban vannak mindenfelé az állampolgárok a politikától - ezt jelzik az alacsony szavazati- részvételi arányok, s még akik el is mentek, azok is kiábrándultan visszahúzódnak a szavazásokat követően. Hiszen igen gyakran csalódást keltenek a "kiválasztottaik", s a politikában a polgárok részvételének más, közvetlenebb formája nem elég ismert még a polgári demokráciában gyakorlottabb országokban sem. Ezek a jelenségek aztán különösen indokolttá teszik, hogy a pártokon, a kormányzásban közvetlenül részt vevő politikai szervezeteken kívül valamilyen kerete, s kedzdeményező lehetősége legyen a lakópolgároknak saját és környezetük sorsának alakulásában-alakításában.
Miközben a politikai pártok ideológiájának bűvöletében élünk - fogalmazták az angol és a francia résztvevők is - szükséges a hozzáférés, a politikában való részvétel erősítése az önkéntes szervezetek által. Ki kell szélesíteni a hatalomhoz való hozzáférést a hátrányos helyzetűekre, s általában a kisebbségekre is. Újra rangot kellene adni a közösség érdekében végzett munkának, márcsak azért is, mert az újító kedzeményezések ritkán származnak a hivataloktól, az államapparátustól, inkább a polgároktól vagy azok közösségeitől. Különösen szenvedélyesen szólt a nem állami szervezetek (NGO) érdekében az egyik olasz parlamenti képviselő, aki így fogalmazott: Berozsdásodott a nyugati- és a keleti demokrácia is. Az önkéntes munka felkarolása nem valami luxus, nem szívesség a kormányzati szervek részéről, hanem éppen ellenkezőleg, egy befektetés, egy jól megtérülő befektetés, ezért ezt az államnak minden eszközzel kötelessége támogatni. Ami az anyagi finanszírozást illeti, fontos közfunkciókat látnak el ezek a szervezetek, az állam intézményei helyett végzik el ezeket az állampolgárok saját intézményei, - tehát jár nekik az anyagi támogatás.
Általában a nyugati országok képviselői különös féltő felelősséggel szóltak a keleti országokhoz, nehogy azok kritikátlan másolásra törekedjenek. Dirk Jarre - aki az Európa Tanács egyik népjóléti szakértője - igy tette föl a kérdést: "Összeomlott a szocialista rendszer, de vajon ennyire jó a nyugat-európai rendszer, hogy más alternatívája nincs is? Nem kellene e dialógus a közös válasz keresésére?" Arról már összefoglalójában beszélt, hogy a demokrácia nem kőbe vésett örökkön érvényes parancsolatok és megoldások rendszere, hanem annak időben állandóan változó-alkalmazkodó formáinak kell kialakulniuk. És térben is más-más vonásai rajzolódnak erősebbre. Az egyes európai országok különbözősége igen fontos érték - ezeket kellene megőrizni és továbbfejleszteni. A pluralizmus az identitás egyik garanciája.
Az egyik munkacsoportban arról folyt hosszú dialógus, hogy a különféle médiáknak is szolgálniuk kellene ezeket a nem-kormányzati szervezeteket, ezekben is biztosítani szükséges a részvétel, a hozzáférés lehetőségét.
Ehelyett ezek a médiák nem a pontos információkra figyelnek, hanem elsősorban látványt akarnak nyújtani. Gyakran hátat fordítanak a problémák mélyreható elemzésének. S mivel az NGO szervezeteknek nem ilyen látványosnak, szenzáció értékűnek tekinthető a működésük, azokról a tömegkommunikációs médiák alig számolnak be. Pedig az alultájékozott polgár nem tud jó állampolgár lenni. Ehhez persze az ő nyelvén, az ő stílusában kellene hogy szóljanak ezek az eszközök, ha ténylegesen fel akarnák vállalni az állampolgárok mozgósítását. Szóba került, hogy az állami és kereskedelmi rádiók mellett olyan non- profit szerveződésű helyi rádiók is kellenének, amelyeket például különféle önszervező közösségek működtetnek. (Ez a kérdés különösen érdekelt bennünket, hiszen küszöbön áll idehaza is a helyi rádiók beindulása. Bár csak érintőlegesen esett szó az üléseken ezekről, kapcsolatokat és néhány tanulmányt is szereztünk a témáról amelyeket a közeli időben szeretnénk földolgozni és közzétenni.) A kelet-európai résztvevők főként ezeknek az országoknak a rendszerváltás körüli nehézségeiről beszéltek. A konferenciát köszöntő Szabad György is azt emlegette, hogy mi itt a diktatúra másnapján vagyunk még, hogy a választásokon egy olyan nép választott, amely ma is a diktatúrában nevelkedett. Ezért is, az önkorrekcióra való folyamatos készenállás miatt (lenne) fontos nálunk a civil társadalom közreműködése, illetve annak az önkormányzásba történő bevonása.
Végülis az előadásokból, vitákból jól kirajzolódott, hogy a demokratikus rendszerek kétféle technikájának erőteljes távolodása késztethette a konferencia kezdeményezőit a dialógus meghirdetésére. Érezhető volt a képviseleti domokrácia - ha professzionaloizálódik is, valószínűleg nem tud tartósan megélni az általa képviseltek részleges, alkalmi vagy rendszeres jelenléte nélkül. A választott képviselőknek - a rendszer egészének is - igazi legitimitását nem a ciklus elején megtörtént egyetlen állampolgári "beavatkozás", aktivitás: a választáson való egyszeri megjelenés adja, hanem a folyamatos részvétel dimenzióinak a megtalálása és betöltése. Az önkormányzás ideális rendszerében tehát a képviseleti és a részvételi domokrácia egymást feltételező és kiegészítő technikája egyenrangú jelentőséget és lehetőséget kap.
Péterfi Ferenc


Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés