Lemezújság archívum

Cím:	Parola
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1990
Szám:	18.sz.
A cikkben lévő
Nevek:	Péterfi Ferenc
Intézmények:	"Közösségfejlesztők Egyesülete"
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés
Megjegyzés:	parola18.pcl

PAROLA
Az önszerveződés-öntevékenység társadalmi népszerűsítésére, szakmai segítésére a fenti címmel önálló lapot indított a Közösségfejlesztők Egyesülete ez év tavaszán.
A népszerűvé váló kiadványból eddig két szám jelent meg, melyet településeknek, közösségeknek, segítő szakembereknek juttattunk el. Ezekben bemutattuk a közösségfejlesztés több hazai példáját, írtak szerzőink a szerveződő kulturális és szociális önkormányzatról, vállalkozói gazdaiskolákról, az átképzésről, szóltunk a társadalmi cselekvés különféle "technikáiról" (hogyan kell egyesületet, helyi lapot alapítani, iskolát visszaperelni, hogyan lehet egy település önállóságát visszaállítani, stb.)
Októberben egy önkormányzati különszámot készítünk, melyet valamennyi új polgármesternek ill. települési önkormányzatnak eljuttatunk.
Ha van olyan téma vagy írás az Önök körzetében, amit kiadványunkba aktuálisnak talál, örömmel vennénk, ha postafordultával eljuttatná címünkre, ahol egyúttal előfizetőket is gyűjtünk a PAROLÁ-hoz.
Péterfi Ferenc
felelős szerkesztő
Az alábbi cikkeket az újság eddig megjelent 1-2. számából közöljük:

A FEJLESZTŐI MUNKA ESÉLYEI ÉS IRÁNYAI VÁROSOKBAN
Bizonyára föltűnik az olvasónak, hogy főként falusi terepeket jelöltünk meg a fejlesztői gyakorlat működő példáinál. Az biztos, hogy ez nem véletlen. Mi lehet hát ennek az oka?
A központi akarat követésére, az öntevékenység-a helyi akarat kinyilvánításának szétolvasztására szerveződött politikai gépezet szerkezete átalakulóban ugyan, de hatása tartósnak tűnik a társadalom- és közösségfejlesztés területén is. A községekben, főként a földrajzilag elzárt településeken, vagy a közigazgatás és lélekszám szerint méginkább periférián lévő társközségekben kezdődtek olyan társadalmi folyamatok, amelyek a települések egészét valamilyen módon áthatották. Ezeken a helyeken közösségfejlesztők és helyi lakosok (s közösségeik) egymásra találása indított el valódi társadalmi változásokat, lassú és szívós munkával, melyek a települések egészére képesek voltak valamilyen hatást gyakorolni. Tudjuk, a falu általában olyan léptékű egység (sorsközösség), amely még érzékelhető, áttekinthető lakói számára. Egy faluban elinduló határozott társadalmi folyamat - főként ha szakszerű fejlesztői támogatásban részesül - érzékelhető, hozzáférhető az ott élőknek, ahhoz jó eséllyel csatlakozni (vagy attól éppen eltávolodni) tudnak egyéni érzelmeik szerint. Ilyen helyen talán jobb eséllyel létrehozható olyan helyi akarat, amely leküzdve a központi politika atomizálódásra inspiráló késztetéseit, társadalmi cselekvéssé - ideális esetben összekapcsolódó cselekvések folyamatává - alakulhat.
Városokban, különösen a történelmi hagyományokkal nem rendelkező több tízezres lélekszámú "szocialista" városokban, vagy a nagyvárosok gyökértelen lakótelepein a helyzet ennél bonyolultabb. A viszonyok összekuszáltsága-összetettsége miatt a markáns helyi akaratot is igen nehéz megfogalmazni. S "egységnyi helyi akaratra" itt nagyobb központi atomizáló erő jut. Ráadásul ha mégis megfogalmazódik ilyen - éppen a viszonyok áttekinthetetlensége miatt az egyszerű polgárnak nehezebb is ezt meglelni, erre rátalálni, s méginkább nehéz különféle helyi akaratok körüli cselekvéseknek egymáshoz utat találni. Ezeken a területeken nagyon erősen kell történnie valaminek, hogy kilátszódjon az őt körülvevő semlegesítő erők közül. S ráadásul nem épültek ki a nyilvánosságnak a fórumjellegű, s a technikai eszközök által továbbított információs csatornái. Az egyéni kommunikáció, az informális-személyes csatorna pedig kevés ekkora közeg átvilágításához, az ezen való áttöréshez.
Mégis - a körülmények szerencsés összetalálkozása, néhány erőteljes személyiség alkotta szakmai műhelyközösség, néhány ilyen településen is közösségfejlesztő folyamatot produkált. Jellemző módon ezek közül több éppen a nyilvánosság hiányzó csatornáinak megteremtésében látta lehetőségeinek kibontakoztatását.
Másik jellemző, hogy ezen városok perifériáján vagy egy-egy jól körülhatárolt övezetében születtek, s indultak el ilyen folyamatok pl. Debrecen-Csapókert, Budapest-Ujpalota, Pécs, Jászberény, Miskolc-Avas. Arra is van példa, hogy a városból kezdeményezett, vagy az innen induló cselekvés a város környezetére irányul, s ott vált ki változási folyamatokat (pl. Dombóvár a környező falvakra, Tab a környező kistelepülésekre).
A politikai helyzet központosítottságának lebomlása a fejlesztői munka hazai megizmosodása azonban várhatóan erőteljesebb példákat produkál a közösségfejlesztés városi megjelenésében. Érdemes megfigyelnünk, melyek azok a csomópontok, amelyek körül ez a munka - eddigi tapasztalataink alapján - kibontakozhat.
Elsőként a már említett helyi nyilvánosság fórumainak és technikai csatornáinak kialakítása s a körülötte való szerveződés segítése a fejlesztői munka kínálkozó terepe. Ennek nyomán mind több helyen önálló orgánum (rendszeresen megjelenő helyi lapok, évkönyvek és más kiadványok, másutt helyi kábeltévé társaságok) s az ezeket működtető vagy a működésbe beleszóló erős közösségek alakulnak.
Jellemző ugyanakkor, hogy ezek a közösségek, új társadalmi szervezetek egymáshoz is kezdenek utat, együttműködést, szövetséget találni, erejüket ilyen módon megsokszorozva (pl. Szentendre, Gyöngyös, Gödöllő).Valószínű, hogy ezen a területen a fejlesztőmunka kiemelkedő jelentőségű feladata kell legyen - a közösségek életresegítésén túl - a különféle csoportok egymás közti kommunikációjának a segítése.
A városi közösségfejlesztéssel foglalkozók érzékelhetik, hogy - főként a történeti-építészeti értékekkel rendelkező településeken - a városvédő, városszépítő tevékenység; s szinte valamennyi városban a környezetvédelem válik a közös akaratnyilvánítás és társadalmi cselekvések sorozatának kiindulópontjává. (Ez utóbbira példa Százhalombatta.)
Kiemelkedő jelentősége lehet ezután a szociális szerepvállalásnak, a gyengék, elesettek, marginalizálódottak, vagy a társadalmilag potenciálisan leszakadók megsegítésére való összefogásnak. Főként ott jelentkezhet ez erőteljesen, ahol ilyen szempontból különösen érintett övezetek vannak, s ahol a tradícionális tapasztalatokkal rendelkező egyházak közreműködésére is lehet számítani.
Végezetül álljon itt egy közeli gyakorlati példa: az újpalotai lakótelepen előbb egy lépcsőház lakói - majd ezidőtájt a lakótömb többi lépcsőháza is - elindultak, hogy "önkormányzati lakóközösséget" alakítva a tanácsi tulajdonú lakások, ill. lakóépületek részleges (s szándékuk szerint később teljes) kezelési feladataira, s a lakbérek megígért emelésének visszaszorítására új, a lakók érdekeit képviselő és érvényesítő szervezeteket hozzanak létre. A konkrét példához tartozik, hogy a kezdeményezés nyilvánosság elé lépését fölkarolta a helyi közösségi tévé, számukra a jogi szervezeti kereteit kínálta föl a már működő helyi közművelődési egyesület, amely egyúttal a várható hosszú és viszontagságos folyamathoz a különféle helyi politikai és társadalmi szervezetek - főként azok szakértőinek - támogatását is toborozza.
Úgy hiszem, hogy rövidesen a fejlesztő munka városi tapasztalatai is nagyobb figyelmet követelnek, érdemes lesz tehát azokat összefoglalni, közzétenni. Terep ehhez a munkához van bőven.

Vállalkozói gazdaiskolák
A nagyrábéi, az epöli és a csitári fejlesztésben egyaránt a vállalkozásra való felkészülés igénye merült fel. Egyesületünk elkezdte keresni azt a szakmai hátteret, amelyet a mai helyzetben a legmegbízhatóbbnak és legautentikusabbnak tart arra, hogy segítse a vidéki emberek gondolkodását, saját esélyeik latolgatását, döntéseik előkészítését. Nem csak előadókat kerestünk, hanem vállalkozói példákat, vállalkozói tevékenységi területeket is, mert azt tapasztaltuk, hogy az emberek mindig a példákból értik meg a legjobban saját lépéslehetőségeiket. Minden rendeleti, jobszabályi ismertetésnél mozgósítóbb erejű, ha valaki elmondja és bemutatja, hogyan élt az adott jogszabályi lehetőséggel. Mindezen túl nem tévesztettük azt sem szem elől, hogy az önálló mozgások, kapcsolatok, egymáshoz való utazások létrejötte, körültekintő önálló döntések az egy kapcsolatrendszer védettségét élvező önállósulás megszületése a cél.
A falvakban szervezett, gazdaiskolának nevezett előadás- és beszélgetéssorozat megrendezését mindenhol e kapcsolatrendszer kialakítása kezdeti lépésének tartottuk. Nem is gondolhattunk másra, mert tudtuk, hogy mindegyik faluban ezek az összejövetelek az első komoly nyilvános együttlétek évtizedek óta, amelyeken minden valószínűség szerint állandóan előjönnek, megfogalmazódnak az elszenvedett sérelmek, s amelyeken remélhetőleg kikristályosodnak a lehetséges közös és egyéni cselekvési módok is. A munkanélküliség-fenyegette további izolálódás helyett az egymás segítségével létrejövő közös tájékozódás és lehetőleg együttes cselekvés útjait keressük.
E gazdaiskolákon az a célunk, hogy az egyes előadások a lehető leggyakorlatiasabbak legyenek, hogy olyan előadókat találjunk, akiknek nem párt- vagy egzisztenciális érdekük a vidéki emberek rábeszélése valamely szerveződésre, hanem akik teszik a saját dolgukat, kitapostak már egy utat és szívesen elmondják másoknak is tapasztalataikat: milyen nehézségekkel számoljanak, kik lehetnek partnerek egy vállalkozásban, milyen nyereségre számíthatnak és azt hogyan kezeljék, stb. Olyan szakembereket hívtunk meg, akik a kapcsolatfelvétel első lépésének tekintik bemutatkozásukat, s akiknek tanácsaira, kapcsolatközvetítő segítségére a helyiek mindig számíthatnak.
A MÉM Háztáji- és Kistermelői Osztályának főmunkatársában, Cséri Péterben találtuk meg az e szemléletben dolgozó szakembert, s végül is tanácsait megfogadva szerveztünk gazdanapokat Nagyrábén, intenzív gazdaiskolát Csitáron, "disputát" Epölön. Cséri Péter egyesületünkben tartott előadásának rövidített változatát e számunkban közöljük érzékeltetendő e gondolkodás minőségét és újszerűségét. S azt, hogy Hódmezővásárhelyen posztgraduális képzés indult vállalkozóknak; hogy Zsombón, a kitűnő tanácselnök menedzselésének hatására vállalkozó falu alakult ki; hogy Orosházán olyan önálló (maszek) gépszolgáltató szövetkezetté nőtte ki magát a valamikori Áfész-szakcsoport, hogy még a tsz-nek is ők kölcsönöznek gépeket, s hogy egyáltalán: 30 körüli már azoknak a (magán)kisszövetkezeteknek a száma az országban, amelyek nem termelőszövetkezetek, csak szövetkezetek, vagyis nem termelésre, hanem minden termelést megelőző és követő folyamatra szerveződtek - ezt szintén Cséri Pétertől tudtuk meg.
A három falu gazdaiskoláit az egyesületi tagok együttműködve, egymást segítve szervezték. Rédli László iváncsai gazdaiskolai tapasztalataira építve és új szakembereket keresve alakultak ki végülis a programok.
Az előadás- és beszélgetéssorozat mindenütt folytatódik, mégpedig olyan irányultsággal, amilyent a helyiek szabnak meg.
Több tagtársunk megerősítő kérésére belső szakmai felkészítésünket is e témakörökkel folytattuk. A Hangya szövetkezetről (január 11) és Csenyéte fejlesztéséről (március 8) szóló szakmai nap után április 26-án Cséri Pétert hívtuk meg, hogy a vállalkozás esélyeiről, a kisszövetkezetekről és a szaktanácsadói (információs) hálózat szükségességéről tartson tájékoztatót. Mindannyian úgy gondoltuk, hogy ezen információs hálózat mielőbbi kialakítása létfontosságú lenne, s nem csak a mezőgazdasági szakmák termelési- és piacelőrejelzései számára, hanem a közösségfejlesztőknek is, akik e területen lényegében a kapcsolatszerve- zést végzik, s akik e szakmai-információs háttér nélkül csak kisipari módszerekkel, esetleges kapcsolódási pontokkal végezhetik munkájukat.
Az Egyesület érdeklődő tagjai tapasztalatszerző körútra mentek május 9-én. Meglátogattuk a hódmezővásárhelyi főiskolán a posztgraduális vállalkozó-farmerképző tanszéket, ahol dr. Mucsi Imre főigazgató és dr. Tóth László tanszékvezető beszélt az általuk szervezett képzésről és a vállalkozóktól szerzett tapasztalataikról, típusproblémákról. Innen Zsombóra mentünk, hogy a vállalkozó falut és tanácselnökét, Faragó M. Vilmost megismerjük. E látogatás tapasztalatairól a következő Parolában számolunk be.
A gazdaiskolákat segítő fejlesztők:
Groskáné Piránszki Irén, Kölcsey Megyei Művelődési Központ, Debrecen
Keresztesi József, a Közművelődés Háza, Tatabánya
Pálinkás Sándorné, Megyei Közművelődési Központ, Salgótarján
Rédli László, Klubkönyvtár, Iváncsa
Vercseg Ilona, Országos Közművelődési Központ, Budapest
(vercseg)

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés