Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
A béke szigete vagyunk?: Konferencia a gzermeki jogokról
Szerző:
Novák Gábor
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1992
Szám:
36.szám
A cikkben lévő
Tárgyszavak:
gyermekek jogai, gyermekvédelem, állami gondozás
Megjegyzés:
D51_36.txt
A béke szigete vagyunk?
KONFERENCIA A GYERMEKI JOGOKRÓL
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése három évvel ezelőtt egyezményt fogadott el a gyerekek jogainak tiszteletben tartásáról, védelméről. Az okmányt hazánk is aláírta, így részt vehetett azon a Szófiában megtartott nemzetközi konferencián, melyen az egyezményt aláírt országok képviselői a gyermeki jogok érvényesülését vitatták meg. A szeptember 28-tól október 3-ig tartott rendezvényen a háromtagú magyar delegációban ott volt dr. Kollmann György is, a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatóhelyettese. Vele beszélgettünk.
- Mi volt a konferencia fő témája?
- Az, hogy a közép- és kelet-európai országok miképpen érvényesítik a gyermekek jogait, szavatolják az egyezményben előírtak megtartását.
- Mi derült ki a beszámolókból, a vitákból?
- Térségünk minden országában megnövekedett a veszélyeztetett, kallódó, csellengő, bűnöző gyerekek, fiatalkorúak száma. Két országban, Romániában és a volt Jugoszlávia területén aggasztó a helyzet. Egy Újvidékről érkezett egyetemi oktató elmondta, hogy a nemzetközi segítség elmaradása esetén a télen mintegy hatszázezer hat éven aluli gyerek halhat meg a hideg, az éhezés, a gyógyszerhiány miatt. (Főként Boszniában, Hercegovinában katasztrofális a helyzet, ahol csak időszakokra van víz, villany, s a házat sátor helyettesíti.)
- És Romániában?
- Itt a - finoman szólva - "terven felül" született gyerekek adták-adják a gondot. A különböző nemzetközi szervezetek segítsége révén román gyerekeket adtak örökbe más országokba. Későn vették észre, hogy az így örökbe vitt gyerekek nem a legjobb helyekre kerültek, sokukból lett bűnöző, prostituált, modern rabszolga. Tavaly megszigorították az örökbeadást, ám a romániai gyermekotthonokban továbbra is áldatlan állapotok vannak. Nehéz helyzetben vannak a gyerekek Oroszországban, a balti államokban is, hiszen a szüleik nem tudnak a nevelésükhöz megfelelő körülményeket teremteni a szegénység, a gazdasági gondok miatt. Ezekben az országokban tehát másképpen vetődik fel a gyermek jogainak védelme, mint például nálunk.
- Ön milyennek mutatta be a magyar viszonyokat?
- Olyannak, amilyenek. Nálunk a rendszerváltozás óta nem nőtt az állami gondoskodásba vett gyerekek száma, ám nőtt a kéregető, csavargó, testüket áruló, munka nélküli, bűnöző gyerekeké, fiataloké. Ha öt évvel ezelőtt külföldi vendég érkezett Budapestre, nem kellett felhívni a figyelmét züllött városrészekre, kerülendő negyedekre. Ma a külföldi első kérdése, mely utcákat, tereket, negyedeket kerülje el, ha nem akar kellemetlenséget. A rendőrségi szobákban, a kerület térképén be vannak jelölve a gyermekbűnözés szempontjából veszélyes helyek. Húsz éve dolgozom gyermekvédelmi területen, s ennyi idő alatt jottányit sem léptünk előre a gyerekek veszélyeztetettségének megelőzése terén. Ennek ellenére mondom, hogy Magyarországon (illetve az általam jobban ismert Budapesten) nem lett rosszabb a gyerekek helyzete a rendszerváltozás után. Igaz, jobb sem. Mégis irigyelnek bennünket a közelünkben levő országok. Azt mondják, a béke szigete vagyunk, ahol az alapvető jogokat tekintve a gyerekeknek se lehet sok panaszuk. Nálunk nincs megkülönböztetés a szín, a nem, a vallás, a hit, a nemzetiséghez tartozás alapján. Ugyanakkor tavaly harmincezer fiatalt állítottak fel a szakmunkásképző iskolák padjaiból a megszűnt oktatóműhelyek, üzemek, szakmák miatt.
- Az állami gondoskodást szemlélve mit mutat a nemzetközi gyakorlat, a nevelőszülőket vagy a gyermekotthonokat részesítik előnyben?
- Azokban az országokban teszik jól, amelyekben egyiket is. másikat is szorgalmazzák. Nálunk a mintegy 28 ezer állami gondozott közül körülbelül 9 ezer van nevelőszülőnél. Magyarországon divat szidni a gyermekotthonokat, éltetni a nevelőszülői hálózatot. A konferencián odajött hozzám David Tobis tanár és elmondta, hogy New York állam gyermekvédelmi hálózatának kiépítésében, átalakításában, a pedagógiai munkában sokat hasznosítottak a nálunk látottakból. Tobis úr dicsérte otthonaink tisztaságát, rendjét, nevelőink munkáját.
- Született-e valamilyen ajánlás a konferencia végén?
- Csak abban állapodtunk meg, hogy nemzetközi segítséget kérünk a Boszniában, Hercegovinában szenvedő gyerekeknek.
Novák Gábor
(Köznevelés 1992. november)



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés