Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
Hangya szövetkezeti mozgalomról
Szerző:
Kis János
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1989
Szám:
15.sz.
A cikkben lévő
Intézmények:
Hangya Szövetkezeti Központ RT. (Budapest, Csóka u. 7-13., 1115, T:185-4977, 166-6988)
Tárgyszavak:
Hangya üzletek, vidéki munkahelyteremtés, szövetkezeti rendszer, mezőgazdság, lánckereskedelem
Megjegyzés:
H~ngy115.pcl, H~ngy215.pcl
Az alábbiakban egy előadás lejegyzett és szerkesztett szövege olvasható az újjászerveződő HANGYA SZÖVETKEZETI MOZGALOMRÓL
Az előadó Kis János volt. Elhangzott 1990. január 11-én a Közösségfejlesztők Egyesülete felkérésére, a Közösségszolgálat szervezésében
A HANGYA MÚLTJA
1896-ban Károlyi Sándor gróf elhatározta, hogy a gazdákat, a termelőket segítve egy szövetkezeti rendszert hoz létre Magyarországon, francia mintára. Ennek megszervezésére Almássy Balogh Elemért kérte fel, aki 1936-ig volt a Hangya elnöke és vezérigazgatója. Nekem van szerencsém ismerni a fiát, elég sokat tudok róluk. Az akkori helyzet sajnos nagyon hasonlított a maihoz: rendkívül nehéz vidéki élet, uzsorások, szatócsok, nagykereskedők. Mindenki, aki csak tudta, kirabolta a termelőket és ezen a helyzeten csak egyféleképp lehet változtatni: összefogással, országos szövetkezeti rendszerrel.
1947-ig működött a Hangya. A háború előtt már 200 ezer tagja volt, 4 ezer üzlete, több mint 2 ezer tagszövetkezete és 40-nél több ipari létesítménye - főleg feldolgozó ipari: konzervgyárak, borászati létesítmények, élelmiszeriparhoz kapcsolódó ágak. Az akkori magyar gazdaságnak hozzávetőleg az egyharmadát tartotta kézben a Hangya. Fantasztikus gazdasági hatalom volt, de ez a hatalom nem egy embernek, hanem 400 ezernek a kezében összpontosult.
A HANGYA MAI SZÜKSÉGESSÉGE
Mivel én a Kisgazda Párt gazdasági titkára vagyok, természetesen a mi pártunk szemszögéből közelítem meg ezt a témát.
Úgy ítéljük meg, hogy a jelen helyzetben Magyarország jövője a mezőgazdaságban van még egy ideig. Az iparra jó darabig nem lehet számítani, mert jelentős munkanélküliség várható a közeljövőben. Most ugyan a fogyasztói ártámogatást a kormány megszünteti, de előbb-utóbb rákényszerül arra is, hogy a veszteséges vállalatok támogatását megszüntesse. Az iparból felszabadulóknak nem nagyon marad más terület, mint a mezőgazdaság. Oda kell menniük, ha meg akarnak élni.
A Hangyának részben a vidék népességmegtartó képességének megőrzése és ennek lehetőleg a fokozása, részben egy vidéki életet megkedveltető szerepe lenne, ami persze nem csak a megélhetésen múlik, hanem a kulturális-szórakozási lehetőségektől is függ, természetesen a hozzá tartozó infrastruktúrával együtt.
Valamikor nagyon szép Hangya-központok voltak a falvak többségében, erről elég sok könyvem, fényképem is van. Nem csak az üzlet volt a Hangyáé, hanem egy hozzá tartozó, akkori színvonalnak megfelelő, szórakozási lehetőséget biztosító létesítmény is - borozó, vendéglő. Lényegesen kulturáltabbak, mint a maiak. Véleményem szerint nem igaz, hogy a vidéki emberek kultúra igénye véget ér a köpködős kocsmáknál! Nem is nagyon mennek oda művészek, nem is nagyon lehet kialakítani szórakozóhelyeket, mert pénz nincs. Ez persze pénzügypolitikai kérdés is. Ha a helyi adózást vezetik be, valamint öntevékenyebbé teszik a falvak lakosságát, javulna ez a helyzet is. Az öntevékenységnek elsősorban persze a gazdaságban kell megnyilvánulnia. A közösségi tulajdon mára teljesen elvesztette az értékét, már egészen kis községekben sem jelent sokat. Ha viszont a gazdaságban a zsebükön kezdjük el éreztetni az emberekkel a közös tulajdon értékét, megváltozik a szemlélet és az előbb-utóbb érezteti a hatását más területeken is.
Azt szeretnénk, hogy az a kereskedelmi hálózat és szövetkezeti rendszer, ami mára kialakult, felboruljon, hisz valós alapokat nem tartalmaz és tovább működni képtelen. Viszont gyönyörűen virágzik a lánckereskedelem. Az igaz, hogy Amerikában is lánckereskedelemben cserél gazdát az áru, adott esetben ötvenszer is, csak azzal a különbséggel, hogy nem feltétlenül biztos, hogy a felvásárlási ár és a fogyasztói ár között nagy különbség lesz! Tehát lesz, aki ráfizet és lesz, aki keres rajta. Nálunk úgy működik ugyanez, hogy aki megvette az árut, csak nagy haszonnal tudja továbbadni, kockázata meg semmi nincs. Azonkívül az árképzésünk nagyon sok esetben kimeríti a tisztességtelen haszonszerzés fogalmát. A rárakódó költségekkel senki nem törődik, csak a nyereséghányadot kell bemutatni. Ez magyarul annyit jelent, hogy ha egy lánckereskedő cég egy hatalmas irodaházzal rendelkezik, de semmi értéktermelő tevékenysége nincs, az irodaház költségét, ha olyan kedve lenne és el tudná adni, ma már akár egy kiló húsra is ráteheti, hiszen a hús szabadáras. A piac nem működik, a termelőknek védelmük nincs, mert a termelők védelme nem megoldott ebben az országban. Mi éppen őket szeretnénk szövetkezeti formában összefogni, hogy az integrálódás fokát, mértékét és célját a kistermelők határozzák meg.
Arra a kérdésre, hogy meg tud-e úgy erősödni a Hangya, amilyen volt, földtulajdon nélkül, azt tudom válaszolni, hogy ha itt tömeg akarja, hogy legyen földtulajdon, akkor lesz is. Voltam egy településen és négy gazda, amikor elmondtam, hogy 10 ezer Ft a tagonkénti részvény összege - tehát nevetséges összeg, annál nekünk többe kerül a szövetkezet megalakítása -, az egyik felállt közülük és azt mondta: "Mégis, mit gondol, hova jött?! Ha kérik, itt mi négyen kirakunk 1 milliárd forintot!" Szóval van, ahol van pénz. És általában azoknál a termelőknél, akik ma hozzánk jönnek, mert ők nem a lustább típushoz tartoznak. S ha a faluban azt látják az emberek, hogy a Hangyán belül milyen jól megy, akkor ők is megpróbálják követni, mert a tsz-ek egyre rosszabbak lesznek. Sok választás nem lesz. Ha itt piacgazdaság lesz - és azt akar mindenki -, a piac törvényei igen kemények. Amerikában egy ember átlagosan négyszer vált területet életében. Tehát nem lehet most már arra építeni, hogy belépek egy gyárba és ugyanonnan fogok nyugdíjba menni. Ez nem megy tovább. Ha arra gondolunk, hogy ma Magyarországon - még a csecsemőt is beleértve -, minden állampolgárnak 4-500 ezer forint adóssága van, ez sok vidéki család esetében azt jelenti, hogy az eddig felvett fizetésének nem volt fedezete. Ezt az adósságot más nem fogja helyettünk kifizetni. Sajnos így alakult, mert állítom, hogy a munkamorál valahol még a bányászbékánál is lejjebb van ebben az országban. Egy amerikai társaság azt mondta, hogy ide kell hozni 50-100 jó amerikai menedzsert, majd ők megmutatják, hogy mit kell csinálni! Mondtam, hogy itt tévedés van, mert az amerikai menedzser megszokta azt, hogy ránéz egy dolgozóra és az a fülét-farkát behúzza, hogy nehogy abban a hónapban mégegyszer szem elé kerüljön. Itt meg ha ránézne a dolgozóra, az rácsuklana félrészegen és megkérdezné, hogy mit akar? Tehát ebben az országban rendet kell rakni. A Hangyának az a lényege, hogy a szövetkezés nem kötelező. Sőt, nyugodtan mondhatja a szövetkezet, hogy őt nem veszem fel a tagjaim közé, mert nem megbízható. A legutóbbi ilyen eset Kiskunhalason volt, sertéshízlalás, amibe a vállalkozónak nem kell tőkét fektetnie. 180 disznóból 80 megdöglött, önmagát falta föl, mert több mint két hétig ki sem ment a gazda megetetni! Hát ha ez a saját pénze lett volna, akkor megnézném, hogy ezt megteszi-e?! Mi arra fordítjuk a legfőbb gondot, hogy az embereket leszoktassuk arról, hogy itt neki valami jár. Csak a szája. Mert ha valamiért megdolgozott, az az övé, ha nem, akkor nem jár. Mindenért fizetni kell az életben. Amióta a földön ember él, azóta dolgoznia kellett, ha élni akart.
A SZÖVETKEZETEK MŰKÖDÉSI TERÜLETEI
1. Ez az új szövetkezés a termelő cégeknél általában csak az értékesítésre és árubeszerzésre korlátozódik. Az üzleteknél elsődleges célunk a termelőink által megtermelt áruk értékesítése. Magasabb felvásárlási árat adunk a termelőnek és olcsóbb fogyasztói árat a szövetkezeti tagnak. Erre máris tudok konkrét példát mondani. Nagyon aktuális ma a hús. Jelen pillanatban a Hangya vásárolja a legmagasabb áron a sertéshúst és másoknál lényegesen olcsóbban értékesíti a hasított féldisznót, tehát a kettévágott disznót. Ennek üzleti ára 130,-Ft, mi 105,-Ft-ért adjuk, és 70,-Ft-ot fizetünk a termelőnek a 64,-Ft-os átlag felvásárlói árral szemben.
A felvásárlásról még valamit. Vegyünk példának egy falut, ahol megalakult 15 fővel a szövetkezet és terem mondjuk 300 mázsa dió, amiből 18 mázsa a Hangya-tagoké. Először és drágábban a tagokét vásároljuk fel és ha a piacon szükség van még többre, akkor a többiekét is. Nekünk kötelességünk a tagok áruját eladni, a többiekét nem. Lépjenek be tagnak. Senki nem tiltja meg. Teljesen önkéntesen be lehet lépni. Felelősséget csak a saját tagjainkkal szemben vállalunk, de természetesen mástól is veszünk, csak olcsóbban, hiszen nekünk az a célunk, hogy álljanak be a szövetkezeti rendszerbe, mert akkor tudunk szerződni. Minden magángazdával nem szerződhetünk le, csak a szövetkezetekkel. Jelezzük, hogy jobban járnak a szövetkezeti tagok, hiszen az első vásárlás tőlük megy. És a mi tagjainknak adunk prognózist is. Ebben az esetben az egyik 15 ember kapott prognózist, a másik 15 nem. Az nekünk egy fölösleges árumennyiség, hiszen arra nem szerződhettünk, amiről nem tudtunk. És nem ajánlották föl előtte. De a boltban ugyanúgy olcsóbban fogja megkapni a kívülálló is, csak nem kap év végén visszatérítést. S a nem-tag nem kérheti meg a tagot, hogy adja el az ő dióját is, mert csak az ő mennyiségére szerződtünk. Ö jöhet többel, de ennyit írt alá. Ma úgy néz ki, hogy a szerződéses fegyelem csak a termelőre kötelező. Ne az legyen, hogy eddig a termelő volt kiszolgáltatott, holnaptól meg a termeltető. Van egy szerződéses fegyelem, amelyik mind a két félre egyformán kötelező.
Vannak gazdák, akiknek van földje, a többségnek meg van egy kisebb háztáji földje. Bérelt földön is termelnek. Nem szabtunk határt a tételnek, amit átveszünk tőlük, elég nagyok a háztájik és nagyon hatékony termelés folyik bennük. Valahogy úgy kell számolni, hogy a háztáji és a termelőszövetkezeti hatékonysági különbsé a létrehozott termék 10-szerese, munka- és tőkehatékonyságot is beleértve. Pont azért, mert innét nincs aki ellógjon, meg nincs aki ellopjon. Ha a gazda megy ki a saját háztájijába kukoricát törni, utána hiába mennek a gyüjtögetők, egyet sem fognak találni! Viszont ha a termelőszövetkezet töri, akkor 1-2 óra múlva, vagy talán a kombájn után közvetlen már ott tömik a zsákot! De pl. elviszik a permetezőszereket. Ezek nyílt titkok, én nem mondok ezzel újat! Mindent elvisznek, amit lehet. Meg kell nézni a háztájiban lévő almafákat, hogy hogy[ néz ki rajtuk a gyümölcs, és meg kell nézni a termelőszövetkezetét! Meg kell nézni hogy[ szedik a háztájiban és meg kell nézni, hogy[ a termelőszövetkezetben. Amíg nincs tulajdonos, nincs tulajdonosi érzet.
Földbérlő-szövetkezet még nincs, de van már olyan termelőszövetkezet, amelyik jelentkezett hozzánk. Amint mondtam, ez nem politikai szervezet. Ha elfogadják a mi üzletpolitikánkat és a mi elképzeléseinket, tagok lehetnek. Ezek a mai termelőszövetkezetek a szovjet kolhozok másolatai. Ha kimegyünk Dániába, Hollandiába, olyan szövetkezetet nem találunk, ahol az ágazatok keverednek. Ott egy gazda 8-12 szövetkezetnek a tagja, attól függően, hogy mivel foglalkozik. De ezek mind önálló szövetkezetek, nincsenek összevonva! A tsz-elnökök mindig panaszkodnak, hogy igen, ez az ágazat nyereséges volt, de a másik ágazat elvitte a hasznát. Ez nem fordulhat elő, ha az ágazatok külön vannak, és nem lesz köztük veszteséges, mint ahogy nem találni veszteséges háztájit sem. Nekünk nincs semmi problémánk a tsz-ekkel abban az esetben, ha ők vállalnák, hogy a jelenlegi szövetkezeti központ arányos leépítése mellett az ágazatokat önálló szövetkezetekké teszik, és koordinálják a munkájukat. Nagyon kevés embernek veszélyeztetjük így a munkahelyét, s ha ezek a tsz-ek Hangya-típusú szövetkezetekké válnak, nyereségessé tudnának válni. Megugrana a teljesítmény, az ugyanazon a földterületen megtermelt érték, árumennyiség. Semmilyen jogi akadálya nincs, hogy egy tsz belépjen a Hangya mozgalomba. Rá is beszéljük erre vidéken - ahol járunk - a lakosokat, hogy ezt tegyék, mert nőne a község megtartó ereje. Mindenhol elmondjuk, hogy ha idejön egy külföldi, az nem a tanácselnökkel fog tárgyalni, hanem a tsz-elnökkel. Mi kaptunk egy olasz szövetkezettől ajánlatot, hogy egy teljes megyét fellendítenének iparral. Van rá olasz példa. De ehhez önálló jogi személyek, cégek kellenek. Pl. egy helyi Áfésznek, ha az üzletei szerződéses boltok, nincs érdekeltsége abban, hogy tovább fejlessze a községeket. Megkapja a pénzét, erre le vannak szerződve, és kész.
Az állami gazdaságoknál meg azt szeretnénk, ha a kezelésük politikai jellegű is lenne. Legyenek állami költségvetési tulajdonban, fejlesszenek újabb fajtákat. Nem akarunk mi mindent lerombolni, sőt semmit nem akarunk lerombolni. A termelő-szövetkezeteknél ez a váltás azért lenne igazán kedvező, mert ott a műszaki, gépi feltételek megvannak. Itt csak a tsz-elnökök részéről kell egy kis hatalomról való lemondás. Az eddigi partnereinkkel úgy tárgyaltunk, hogy árut adunk áruért. Tehát itt a termelőeszközökre is gondoltunk. Egyelőre úgy néz ki, hogy amíg a tsz-ek nem mozdulnak, addig a kis- és középüzemű gazdaságoknak hozunk be gépeket. Ha a nagyüzem akarja a gépparkját továbbfejleszteni, újabb géptípusokat akar behozni, akkor inkább ezt tegyük, mintsem felparcellázzuk a földet és hozunk mindegyikhez egy-egy kis traktort! De ezt nem mi határozzuk meg. Nekünk muszáj nyomást gyakorolni. Rengeteg kidobott pénz lesz ez a kis traktor, mert előbb-utóbb úgyis a váltásra kényszerülnek.
Ahol még nagyon ki van szolgáltatva a termelő, az a termelési prognózis. Mit és mennyit termeljen? Ez eddig valahogy nem volt érdek, vagy ha az volt, akkor ott többlettermelést forszíroztak, vagy az árakkal jobban lehetett játszani, jobban lehetett szorítani a termelői árat. Azt hiszem, a teljes mezőgazdaság területére igaz az az arány, amit a húsnál próbáltam mondani. Mi prognózist adunk a termelőknek, hogy mit termeljenek, és tudnunk is kell azt biztosan, hogy az árut el is tudjuk helyezni az üzletben. Ha belép egy termelő és azt mondja, hogy én holnaptól csigát akarok tenyészteni, akkor nekünk az a kötelességünk, hogy valahol az ő áruját eladjuk, belföldön vagy külföldön, akárhol. Én az ő kereskedője vagyok. Ez olyan, hogy ő lent él vidéken, és valakit megbíz Budapesten, hogy add el az árumat, és ha arra jársz, szerezz be nekem ezt meg azt. Valahogy így kell felfogni. Ö bármilyen őrültséggel előjöhet, legfeljebb azt mondom, hogy gyere föl, nézd meg, ez a piacon már nem kell. Ilyen pl. a giliszta. Behülyítették a rengeteg szerencsétlen embert vele, mert aki elkezdte, az nagyon jól keresett vele. Nem értenek hozzá, nem tudják, hogy mikor minősítik a humuszt, és később már nem olyan jó és már nem lehet kötelezni a felvevőt, hogy az árut átvegye, mert minőségileg nem felel meg. Minket nem kérdeztek, hogy legyen-e ennyi giliszta ebben az országban, ha megkérdeznek, megmondjuk, hogy most ennyi elég, mert telítettek a piacok. Mondhatjuk azt is, hogy termeljen, de csak ezt, mert erre itt a megrendelés. A mezőgazdaságban egy ciklus egy év. Akik holnapután lépnek be, azoknak el kell fogadniuk, hogy prognózist erre az évre már nem tudunk adni, de megpróbáljuk eladni az árujukat. De a jövő évet már úgy tudják kezdeni, hogy prognózist kapnak. Ha valaki abban gondolkodik, hogy majd belép jövőre, akkor is így fog járni. Mi szeretnénk azt, hogy ne Görögországból hozzák a MacDonaldék a burgonyát. Adjanak vetőgumót, adjanak védőszereket, és mi akkor legyártjuk nekik. Ahogy fejlődünk, úgy növekszik az apparátusunk. Akik eddig beléptek hozzánk, azok jövő évre meg fogják kapni a prognózist.
2. Az üzletek. A Hangya-üzletek mind vegyesboltok. Nem rendelkeznek nagy raktárkészlettel, de minden áru megrendelhető. Ez valamikor is így működött. Igyekszünk a legkisebb raktárkészletet fölhalmozni, hogy az árainkat alacsony szinten tudjuk tartani. A "minden kapható"-t úgy kell érteni, hogy pl. bútorkatalógusokat helyezünk el az üzletekben - egy pár bútorgyárral már meg is egyeztünk -, a vevő azokból kiválasztja a neki kellőt, megrendeli az árut és mi házhoz szállítjuk. A kereskedőnek ez egy nagyon jó dolog, hiszen rendelésre szállít, s amint leszállította az árut, azonnal pénze van. Hadd mondjam meg őszintén a kereskedelem előnyét is. A bútorgyáraktól a számla általában két hét után érkezik, a Hangyaközpont viszont egy nap után hozzájut a pénzhez és majdnem két hétig tudja használni kamat nélkül. Tehát ez egy jelentős előny a lakosságnak és jelentős előny nekünk is.
Mi úgy mondjuk, hogy ezekben az üzletekben le kell vinni a várost vidékre. Ne kelljen szabadságot kivenni, ne kelljen szaladgálni össze-vissza az áru beszerzéséért - kapjanak meg mindent az üzletben. Egy-két napot a vásárló is tud várni, hiszen szabadsághoz ők sem jutnak azonnal és korlátlanul. Ami még előny, hogy a boltban minden tag vásárlók könyvével rendelkezik. Ennek a rendszere úgy van megoldva, hogy az eladó és a tag ellenérdekelt, így várható, hogy mindig a pontos vásárló összeget írják be. Év végén a teljes vásárlásból 3 %-os visszatérítést kapnak a tagok. Ami még nagyon lényeges: év közben minden hónapban minden tag a befizetett részjegye összegének 50 %-áig egy hétig hitelre vásárolhat. Ez inkább a szegényebb réteget érinti fizetés vagy nyugdíj előtti időszakban, nem kell kölcsönkérni.
Ezek a boltok csak kistételű árut vásárolnak föl - mi kosaras árunak hívjuk. Egy kosár névvel bélyegzett tojás - akárki leadhatja. A névvel bélyegzés a minőség garanciáját szolgálja. De kosár zöldséget is megvásárolunk. Itt is főleg a szegényebb rétegnek szeretnénk segíteni, de biztos vagyok benne, hogy a módosabb rétegek is igénybe fogják venni, hiszen azonnal le tudják vásárolni a beszállított áru ellenértékét. A boltok a tagok tulajdonát képezik, tehát nem mi adjuk rá a pénzt. Ez azért lényeges, mert az eladó a tagok alkalmazottja.
A boltos keresete úgy van megállapítva, hogy meg tudjon élni a havi keresetéből, de a valódi keresetét év végén forgalmi jutalék formájában kapja, ami egy jelentősebb összeg, de csak abban az esetben, ha a teljes évet végigdolgozza. Tehát, ha valakit elzavarnak a tulajdonosok, akkor nem kap egy fillért sem, megkapta a fizetését és kész. Szeretnénk ezzel a kereskedelmi eladói színvonalat is emelni. Mivel forgalmi jutalékot kapnak, céljuk lesz minél nagyobb tömegű árut értékesíteni, mert az év végi jutalom annál nagyobb.
Nagyon lényeges, hogy az Rt nem forgat pénzt, neki csak a kis árrésű nagykereskedelmi tevékenysége van. Ha én valamit nem tudok szállítani és ő be tudja valahol szerezni, megteheti. Mondok erre egy esetet. Van egy hentesbolt, mellé építenek egy kis vágóhidat, ami ezt a boltot ellátja. Az élő állat bekerül - itt megint belép a nagyker -, levágják és úgy adják a boltba. Ebben az esetben a vágás után fizetnek a Központnak 50 fillért kilónként, és akkor már árusíthatják. Ha mi nem kereskedhetünk, akkor nekünk nincs miből élnünk. De azért igyekszünk mindennel ellátni az üzleteket, mert nem azért csináljuk a szövetkezeteket, hogy utána újra magukra hagyjuk, és bizonytalanra mi sem tudunk dolgozni. Ha én azt mondom valamire, hogy nem tudom vinni, és ő azt mondja, hogy onnét be lehet szerezni, vagyis megadja a címét, akkor azt mondjuk, hogy jó, oda fogunk fordulni. És még egy. Nagyon drága a fuvar. Mi nem úgy szállítunk, hogy most a műszaki cikk érkezik, most ez érkezik, az érkezik - persze van egy-két kivétel, pl. a nyers hús -, hanem fölrakjuk a bútort, a ruhaneműt, a cipőt, a konzerveket. Egyetlen fuvarral megy a boltba az áru, s visszafelé ugyanaz a kocsi összegyűjti az árut és hozza. Ö a mi láncunk. Egyébként sehol a világon nincs olyan áruházlánc, amelyik eltűrné azt, hogy a kötelékébe tartozó máshonnét vásároljon. Ha a saját tagja állítja elő az árut, értelemszerű, hisz ő az én tulajdonosom, ő beviheti. Az ott van helyben.
Szászhalombattán is nyílik 2-3 boltunk, most beszéltünk a tanácselnökkel húsbolt létesítéséről, ahol nemcsak a húst adnánk olcsóbban, hanem a konzervet, ételízesítőt, gyümölcslét is. Ezer dolgot tudnék felsorolni. Borozókat is szeretnénk újra nyitni, olcsóbb termelői borokkal. Mert például a Borkombinát az általa 22,-Ft-ért felvásárolt bort palackozás után már 66,-Ft-ért adja. Ezt azért tudom mondani, mert a Budafoki II. pincét vissza akarják nekünk adni, csak az a problémánk, hogy a Borkombinát a 220 millió hiányával együtt szeretné visszaadni.
Nem kötünk kizárólagos szerződéseket, csak az üzleteinkkel, hisz mi oda bizományba szállítunk és egy bizonyos árvédelmet kell biztosítanunk. Ez egy árkartell, hogy a termelők mindig meg tudjanak élni, hiszen nagyon ki vannak szolgáltatva a mezőgazdaságnak. Mi tudunk úgy vásárolni, hogy ráfizetünk, mert közben az ugyanott vásárolt másik áru, amiből nagyobb volt a termés, nyereséget hoz. Előírás, hogy költségekkel, mindennel együtt az árrés átlag 9 %. Nincs 200 %-os központi költségünk.
Mi történik ma egy Áfésznél? Az egyik árura rárak 300 %-os haszonkulcsot, ezt bezsebeli, a másikra ráfizet 1 forintot, fölrohan a kormányhoz és kéri a pénzt. Így nem megy. Mi nem találjuk fel a langyos vizet. Azt akarjuk, hogy ez az ország működjön és éljen, hogy ebben ne csak éhenhalni, hanem élni, sőt egyre jobban megélni lehessen. A többieknek, akik később a mi konkurenciánk lesznek, nagyon jó feltételeket biztosítunk, mert fizetőképes keresletet tudunk produkálni. Tehát, mi nemcsak kereskedünk, hanem termeltetünk. S ha van pénz, akkor vásárolnak is az emberek. Meg kell nézni Ausztriát! Ott is van a falvakban 4-5 különböző üzlet, és működnek, mert meg tudnak élni! És én bízom benne, hogy rajtunk kívül még lesz más is. De valakinek ezt a folyamatot el kell indítania. Nekünk még a tőkénk sem akkora, hogy különösképpen tudnánk a szövetkezeteket támogatni. Nem is ez a cél, hisz nekik kellett volna minket létrehozni. Pénzt nem kértünk, az alaptőkét, amivel indultunk, most fogjuk emelni. A nyereségünket sem szétosztani akarjuk - ez le van írva az alapszabályban -, 5 évig a nyereségünket beruházásokra fogjuk fordítani, főleg a szövetkezetek tevékenységével összefüggő feldolgozóipar terén. Mert a legnagyobb probléma a mezőgazdasági kivitelünkben ma az, hogy alapanyagot szállítunk ki, és ott lesz belőle termék. Azt szeretnénk, hogy az itthon megtermelt áru késztermékként kerüljön ki a külföldi üzletekbe, csomagolva, mert lényegesen több pénzt tudnánk érte kapni. Azt mondtuk a külföldi kormányok, szövetkezetek képviselőinek: nem állítjuk, hogy nekünk nem kell a pénz, de inkább jó üzleti kapcsolatokat hozzanak, hogy áruért árut kapjunk. Hozzanak egy jó csomagológépet, biztosítsák hozzá az anyagot, és mi folyamatosan szállítjuk hozzájuk a készterméket. Hozzanak szakembert, aki abban az üzemben megtanítja a mi kollégáinkat, hogy hogyan kell az ő minőségüket előállítani. Egy őrült példát mondok: itt az élesztő. A Budapesti Sütőipari Vállalat gyártja. Szinte korlátlan mennyiségben el tudnánk adni külföldön, egy probléma van csak, a csomagolás. Mit csinál a vállalat igazgatója? Kirohan Ausztriába és egy kinti cég csomagolja be nekik az árut. Lényegesen drágábban persze, mintha ez itthon történne. Mit csinál a Hangya? Megkeresi azt a céget, amelyik Magyarországon ilyen tevékenységgel foglalkozik - ez a Compack-, és lecsomagoltatja ott. Igaz, hogy mi nem utaztunk ki pár hétre repibe Bécsbe, dehát minket elsősorban az üzlet érdekel. A Hangyának az a lényege, hogy hatalmas skálán összegyűjti az információkat. Mi tudjuk, hogy mivel hová kell menni. Szövetkezeteink megalakulásuktól folyamatosan adnak nekünk kérésünkre adatokat: mit termelnek, milyen szabad kapacitású üzem van, mi az, ami náluk éppen hiánycikk, stb. S itt már belép a számítástechnika. De nem úgy, mint a vállalatoknál, ahol megveszik a számítógépet, és utána szorzótáblán utánaszámolnak, hogy jól számolt-e a gép... Nézzenek meg egy vállalati leépítést! Az nem leépítés, hanem átcsoportosítás. Eleve akkora létszámot akarunk, amekkora kell, hisz nekünk ezt a stábot meg kell védenünk a közgyűlés előtt minden évben. Márpedig tudni kell, hogy a termelő sajnálni fogja tőlünk a pénzt. Nem azt akarja, hogy új "tsz-központok" jöjjenek létre, hanem hogy ő minél többet kapjon. Mi semmit nem tiltunk. A boltoknál van egy kitétel. Hangya-bolt kizárólag rajtunk keresztül szerezhet be árut, kivéve haa saját tagjától olcsóbban, vagy jobb minőségben tud beszerezni. Azt nem teheti meg, hogy nálam veszi a burgonyát, mert az olcsóbb, a másiknál veszi a málnát, mert az olcsóbb, mert akkor ez a bizonyos árvédelem nem tud működni. Ezért nekünk mindenhol muszáj az árrésünket 9 %-on tartani. Viszont ezt neki bármelyik nap joga van ellenőrizni. Az üzeltkötések nagy többsége úgy zajlik, hogy
az érintett szövetkezet elnökét meghívjuk az üzletkötéshez. Legyen ott, amikor mi tárgyalunk. Bevisszük őt a valódi piaci életbe, ő meg minket tud segíteni a tárgyalásokban. Ismerje meg a tárgyalások hangulatát, ismerje meg a számokat. Ne az legyen, hogy mi nyerészkedünk. Nálunk 1 db feldolgozott sertésen 1000,-Ft lehet a haszon. A fölötte levő pénzt a beszolgáltató szövetkezeteknek vissza kell fizetni. S nekünk 1000,-Ft bőven elég.
3. A harmadik terület a vidéki munkahelyteremtés. A világ legkülönbözőbb pontjain vettük fel kapcsolatokat hozzánk hasonló szövetkezeti központokkal és nagyobb cégekkel. Olyan bérmunka-típusú munkákat kerestünk, amelyeket betanított munkaként akár otthon is lehet végezni. Főleg a téli időszakban szeretnénk a mezőgazdaságban dolgozókat munkával ellátni, de aki vállalja, az nyáron is dolgozhat ebben a rendszerben. Tudok rá konkrét példát mondani. Savanyúkáposztás fahordó. A család el tudja készíteni és tud pénzt keresni vele. A munkával való ellátottságot nagyon előtérbe helyezzük, a mi érdekünk is, hogy minél több termelőnk legyen, minél több áruval tudjunk kereskedni. Meg kell oldanunk, hogy ne legyen szükség az ingázásra. Az ingázás elviszi az embereket a falvakból, idővel a családokat szétszaggatja, lezülleszti, semmiképpen nem tartjuk egy egészséges megoldásnak. Az embereket pénzhez juttatjuk, mert munkát is adunk. Ha ipari üzeme van a falunak, azt is vállaljuk, hogy ellátjuk munkával. Ha pénzhez juttatjuk a falu lakosságát, ha igényesebbé tudjuk tenni mind a szórakozásban, mind az áruvásárlásban, ha ez sikerül, akkor el tudjuk azt érni, hogy ne csak önmagukra, a szórakozásra, hanem a környezetükre is igényesebbek legyenek. Merjenek áldozni az infrastrukturák fejlesztésére! Lehet, hogy álomnak tűnik, de én nagyon bízom benne, hogy ez nem álom és a nyugat-európai példák azt mutatják, hogy a vidéken lakók ugyanolyan szomjasak a kultúrára, mint a városiak. A Kisgazda Párt azt szeretné elérni, hogy a kormány adókedvezményekkel segítse a művelődést. A kultúra támogatása ugyanolyan befektetésnek számítson, mint egy beruházás, tehát a támogatás összege az adóalapból leírható legyen. A kormányzat eddig azt mondta, hogy az adóból a lakosságot támogatja. Mindannyian tudjuk, hogy ez így tovább nem mehet. Ha a közvetlen támogatás érvényesülne - itt főleg a vidékiekre gondolok -, az emberek sokkal jobban éreznék az általuk befizetett összeg hatását. Igényük szerint tudnának szórakozni, művelődni és igényük szerint tudnák a lakóterületüket fejleszteni.




SZERVEZÉS
Ahol egy-egy ágazatban legalább 15 tag együtt van és jelentkezik nálunk írásban vagy telefonon, mi útmutatót, minta alapszabályt, szerződéstervezetet küldünk és egy egyeztetett időpontban a jogászaink, igazságügyi szakembereink felkeresik őket, hogy a dokumentumokat szakszerűen készítsék el. A tagoknak nem kerül pénzbe az alapítás, kivéve az okmánybélyeget, amit a cégbíróságon rá kell majd rakni. A költségeket nem számítjuk fel, ezt a szövetkezeti mozgalom fizeti. Két dolog van, amit a szövetkezetek később fizetnek. Havonta 400,-Ft a mozgalomban a tagdíj, hogy megpróbálja fenntartani magát a szervezet - bár inkább a külföldi segítségekre támaszkodik -, és havi 1000,-Ft a költségtérítés, mert nem kell függetlenített elnök, főkönyvelő meg egyebek. Ezért a költségtérítésért rendszeresen lemennek gazdasági és jogi szakemberek, és ha valami nem stimmel a könyvvezetésben, akkor nem büntetnek, hanem segítenek: így kell kijavítani, így kell megcsinálni. Ha kiszámoljuk, ez évente 12 ezer forint. Ha ma ellenőröket hív egy cég, az közel 100 ezer forint. Ekkora különbség van. Ami kötelező minden szövetkezetnek: legalább 1 db részvénnyel kell rendelkeznie. A részvény értékpapír, az ő vagyonát növeli. A legkisebb névértékű részvény 10 ezer forint, ezt az induló szövetkezetek fizethetik. A cégalapítási költség pl. ügyvédi munkaközösséggel 100 ezer forint, nálunk ingyenes.
RÉSZVÉNYEK
Egy tagszövetkezet természetesen annyi részvényt vásárolhat, amennyit akar. Aki eladja a részvényét, az elveszíti a vele járó jogokat. A kapitalista termelési viszonyok között természetesen előfordulhat, hogy egy cég a konkurens cég részvényeit fondorlatos módon szép apránként elkezdi fölvásárolgatni, egészen addig, amíg részvénytöbbséghez nem jut. Van egy általunk etikai kódexnek nevezett alapszabályunk, ami alapján működik a részvénytársaság. Ezt a részvényes nem változtathatja meg. Ha egyetlenegy részvény még az én zsebemben van, és ellene szavazok, akkor nem változtathatja meg. Ez az egyik. A Hangya nevet a Hangya szövetkezeti mozgalom védte le. Joga van visszavenni a részvénytársaságtól. Hagyom, hogy fölvásárolják a részvényeket, a pénzt kiosztom a szövetkezetek között, és eggyel odébb állunk. Elviszem a pénzt és elveszem a "Hangya" nevet. A Hangya szövetkezetek önállóak, teljesen függetlenek, s holnaptól egy utcával, vagy egy házzal arrébb van a központ. Gondoltunk erre is, megvédjük saját magunkat.
A RÉGI TULAJDON KÉRDÉSE
Vannak még települések, ahol Hangya szövetkezeti tulajdonok vannak. Azt szeretnénk, ha ezek visszaszállnának a tulajdonosok birtokába. Mi nem követelhetjük, a tulajdonos követelheti vissza. Lábatlanban 300 Áfész-tag írt, hogy át akarnak lépni hozzánk. Viszont van egy törvény, mely szerint az összevont Áfészek - mint amilyennek tagjai ők is - akkor kötelesek lemondani a Hangya-tulajdonról, ha a többi tagjuk is hozzájárul. Ez ellen a szövetkezeti mozgalomnak a kötelessége harcolni. Egyelőre a miénk a jövő. Egész a parlamentig el akarunk menni az érdekképviseletekben. Törvénymódosítási követelésekkel. Ha pl. kivonul az Áfész, a tanács a helyiségeket adja oda a közösségeknek. A falu saját tanácsa, hiszen az övéké!
A SZERVEZŐDÉS JELENLEGI MÉRTÉKE
Önálló tagszövetkezetek jönnek létre az ország különböző pontjain, ágazatonként külön-külön. Minden ágazat önálló szövetkezet, nincs szükség függetlenített vezetőre.
Ekkora sikerre nem számítottunk. Az ország minden pontjáról tömegével jelentkeznek, tehát naponta 5-10 megkeresés érkezik. Ma kb. olyan 1000-1500 között van a jelentkezők száma. Majdnem minden nap alakítunk 2-3 szövetkezetet. Ez azt bizonyítja, hogy az emberek egyetértenek velünk. Van egy nagy szerencsénk is. Az idősek azt mondják - és én elhiszem nekik, bár az idő megszépíti az emlékeket -, hogy ahol Hangya volt, ott jó volt az élet. Ez a név nekünk részben segítség, részben egy nagyon súlyos felelősség, teher is. Úgy érzem, ha ezek az emberek mégegyszer csalódnak, nagyon nehéz lesz őket bármire is rávenni! Ezért inkább egy kicsit visszafogjuk a szerveződést, és csak annyira engedjük, amennyire a mi kapacitásunk is győzi.
Működő üzletünk még kevés van. Az a lényeg, hogy az emberek saját maguktól adják be az üzlethez szükséges tőkét. Úgy szoktuk indítani, hogy ahol már legalább a helyiség megvan és megalakult a szövetkezet, ott különböző típusú árut bizományba adunk az üzletnek, és részben a szövetkezet nyereségéből- ha szorgalmasan csinálják 200 ezer Ft-ot ebből is össze lehet szedni -, részben az ennek hatására befektetett saját tőkéből fedezik az üzlethez szükséges tőkét. Most, a kezdeti időszakban, még csak a hús-akciónk jelentős, de ezt csak féldisznó akcióban tudjuk megtenni, hiszen hűtőkocsiról kell értékesíteni az árut. A legközelebbi ilyen akciónk Fóton lesz és az ÁFÉSZ bolt előtt fogjuk lebonyolítani. Hihetetlen, de igaz: az ÁFÉSZ egy darab disznón 6-8 ezer forintot keres. Azt kikötjük azoknak a boltoknak, akik nálunk akarnak beszerezni árut, hogy mi szabjuk meg a fogyasztói árat. Nagy lesz a forgalmunk, mert 5-10 %-kal olcsóbban árusítjuk a húst, mégpedig folyamatosan. Igaz, hogy a pénzért dolgozni kell, de sokkal nagyobb nyereség jön ki belőle. Már most is eladunk egy nap alatt 5 tonna húst, egy kocsiról. S ha feleslegünk lesz, elvisszük külföldre. Már alig várjuk, hogy megnyissák Jugoszlávia felé a határt. Felajánljuk a kormánynak, hogy valutáért értékesítünk és náluk beváltjuk. Nyugodtan odaállhat mellénk egy ellenőr. Ez ellen nem lehet kifogásuk. Külön raktárakra, hűtőházakra meg nincs szükségünk, mert részint tele van velük az ország, részint ezek az üzemek szinte állnak. A feldolgozást bérmunkában csináltatjuk majd velük.
Érdekes módon az országon belül nem nagyon kapunk nagyobb intézményektől segítséget. Külföldről annál inkább. Olyan megállapodásaink vannak pl. láncszövetkezetekkel, hogy - ez is egy konkrét eset - Dánia és Tata kölcsönösen küldenek tanulókat a mezőgazdasági területről. Később szeretnénk a kinti technológiát megismerő diákokat szövetkezetekhez küldeni nyári tanulmányi munkára, hogy átadhassák tapasztalataikat. Dániából gépeket is kapnánk, hiszen az a cél, hogy az iskola visszakapja a tangazdaságát az állami gazdaságtól, és egy újszerű tangazdaságot hozzunk létre. A mezőgazdasághoz kapcsolódó ipari területen is megkerestünk több céget, akik tanműhelyeket hoznának létre Magyarországon, valamelyik iskolával szövetkezve, és kicsit magasabb szinten próbálnánk képezni a szakmunkásokat is. Ez is a Hangya egyik feladata.
Jelen pillanatban amiből pénzt lehet csinálni, az ellen a magyar kormány törvényt vagy rendeletet hoz. Ez így van, és hadd bizonyítsam! A jugoszlávoknak és a románok is - le van zárva ugye a mai napig a határ - lehetne nyugodtan dollárért, márkáért árusítani az árut, hadd vigyék, mert van és itt a túltermelés volt a probléma. Le van zárva Ausztria felé is. Működik egy kiviteli lista: bizonyos árukkal csak bizonyos külkereskedelmi cégek foglalkozhatnak. Hiába lenne vevő - és erre nekünk van konkrét példánk, hiszen mi harcolunk a kiviteli lista ellen - nem lehet megtenni. A külkereskedelmi vállalatok dolgozóinak csak egy bizonyos fokig van érdekeltségük, utána ez megszűnik. Nem adnak el többet. Hiába keresnek a külföldi kereskedők, nem kapnak több árut. A régi jó partneri viszony miatt máshová nem adnak el. Ma beszéltem a Pest-Nógrádi Húsipari Kombináttal. Szinte korlátlan mennyiségben vásárolna fel sertés- és marhahúst. Ugyanez igaz a borsodiakra is. A Borsodi Húskombinát tizedgőzzel működik, pedig ott egy 500 ezer darabos évi vágásra alkalmas vágóhíd van. Az amerikai piac hihetetlen mennyiségű paradicsomkészítményt megvenne, amennyiben az megfelelne a kinti szabványnak. Az az áru, ami itthon a földön van, még megfelelne. De aztán belép az ÁFÉSZ, belép a másik, harmadik kereskedő, az áru törik, túlérett lesz, kihasad, a penészfonalszáma nagyon megemelkedik, s már nem alkalmas külföldi piacra. Tehát felvevőképesség van. A mi külker-egységeink Ausztriától Kanadáig a kint élő magyarok. Megígérték, hogy segítenek minket. Mi vállaljuk a gazdáinkkal, a szövetkezeteinkkel együtt, hogy pl. a paradicsom 24 órán belül bekerül a konzervgyárba. A konzervgyárnak, pl. a Debreceni Tartósító Kombinátnak, amelyik nagyon komoly létesítményekkel és üzlettel szeretne hozzánk beszállni, már az az érdeke, hogy megfeleljen Amerikának. A közvetítő kereskedők nem voltak gazdái
az árunak és ez volt a probléma. Van felvevő piac. Magyarországról valamikor azt mondták "Európa éléskamrája". Azonkívül ezek az európai szövetkezetek segítenek nekünk beilleszkedni a Közös Piacba. Európába nem csak az árakkal lehet beemelkedni, mert azt már megtettük - a jövedelem terén még nagyon elmaradunk, de árban már nem. Meg kell találni azokat a foghíjas területeket, ahová lehet szállítani. És tudni kell, hogy mit? Ilyen a szilva is, meg nagyon sok gyümölcs. A gyümölcsnél a legnagyobb probléma az, hogy olyan növényvédő szereket alkalmaznak Magyarországon, amelyek nem bomlanak le, tehát nem felelnek meg minőségileg az ő előírásaiknak. A magyar gyümölcs íze, zamata viszont lényegesen jobb, ízletesebb a kinti választékban kaphatók nagy részénél.
Az eddigi tárgyalásaink azt bizonyítják, hogy amint nálunk valós politikai változás lesz, abban a pillanatban a külföldiek is másképpen állnak hozzá. Nemcsak a védővámokra és a kereskedelmi lehetőségekre gondolok. Nagy a valószínűsége, hogy az adósságunkból is sokat elengednek, átütemeznek. De addig nem számíthatunk semmire, hiszen nálunk már nagyon húzódik ez a dolog. Ide külföldi tőke nem mer még bejönni, hisz bizonytalan a helyzet. Abban a pillanatban, ahogy kedvező gazdasági körülményeket alakítunk ki, megjelennek itt a külföldi vállalkozók, megjelenik a külföldi tőke. Ami náluk nagyon drága, az nálunk nagyon olcsó. Lenne miért támogatniuk bennünket, mert vér nélkül nyernek meg egy háborút. Ha megtörténik a rendszerváltás, győztek. És még egyet. Ha történik változás és nem segítenek minket, hány 10 millió kelet-európai fogja elözönleni őket? Tehát ők is benne vannak egy kényszerhelyzetben, nem annyira a szeretet vezérli őket, hisz a pénz az mindenhol pénz és azért mindenütt dolgozni kell. Saját magukat féltik.
MONOPOLIUM?
Minden normális cég monopolhelyzetre törekszik, természetesen mi is. El akarjuk érni, hogy a többiek versenyezzenek velünk. Létavértesen a Derecskei Áfésznek pl. működik egy vágóhídja. A Derecskei Áfésznek van vagy 10 szerződéses üzlete, a vágóhíd is az. Üzlete nincs, de nagy irodaháza van. Velük szemben mindenképp monopolhelyzetbe akarunk kerülni. De a Kertészeti Egyesülettel szemben pl. nem! Velük egyesülni sem akarunk, de versenyezni egymással igen! Olyan értelemben akarunk csak monopolhelyzetbe kerülni, hogy a felesleges cégeket megtámadjuk. A mi monopolhelyzetünk addig tart, amíg más nem mondja azt, hogy én is csinálok egy ilyet! Senkinek nincs ez megtiltva, de ehhez az kell, hogy kemény, kitartó munkával ugyanazt elérje, mint mi. Könnyebb helyzete lesz egyébként, mert már ott a példa. Azzal tisztában vagyunk, hogy a Hangyának ez a típusú tevékenysége max. 5-10 év, de nem azért, mert mi le akarunk mondani valamiről! A Hangya például nem fogja tudni megtenni, hogy mindenféle típusú videomagnót ő árusítson. Lesz ilyen vagy olyan márkaüzlet, és akkor máris szűnik a monopólium. Mellettünk lehet élni, csak a célunk legyen egy! Nem mondhatom azt pl., hogy bútorra nem terjesztem ki az értékesítést, mert akkor nem vittem le vidékre a várost. De vigye le más is! Az Áfészek monopolhelyzetben voltak idáig, miért nem tették? Versenyezzünk egymással, de ha valamelyikünk bajba kerül, segítsünk, tehát a gazdát ne hagyjuk bajban. Ha ugyanoda jutnánk, mint a háború előtt volt, akkor nekünk 700 ezer tulajdonosunk lenne. Márpedig 700 ezer ember nem monopólium. Ha eljutnánk oda, hogy az országban mindenki Hangya-tag, akkor ez nem monopólium, hanem az ország gazdasági szerkezete. Egy furcsa helyzet alakulna ki.
Van már arra is példa, hogy a meglévő értékesítési szervezetek a Hangyában látnák a hatalom- és vagyonátmentés lehetőségét. Egy Áfész pl. megkeres minket és azt akarja, hogy a Hangya vegye meg a vagyont, szálljon be 50-60 millióval, ő majd hozza az Áfészét és hadd legyen ő ennek a kft-nek az ügyvezető igazgatója. Az Áfészek támadását egyébként későbbre várjuk, mert amíg a hatalom- és vagyonátmentésükben reménykedhetnek, addig nem nagyon bántanak, bár néha már vannak összetűzések. Az egyik elnök pl. egy HVG-cikkben közölte, hogy nagyon szívesen kihívna engem egy nyilvános vitára. Én erre a Skálát ajánlottam, vitatkozzon azzal, mi meg inkább megpróbálunk versenyezni. Különösképpen nem érdekelnek minket, ez egy önkéntes szervezet, annyival kereskedünk, amennyink van. Úgy fejlődik az irodaházunk, ahogy szaporodunk. Minket az sem izgat, ha a jelenlegi állapotunk marad egy-két évig. Semmi nem történik. Ugyanúgy fogunk élni. Nekem attól nem lesz több a keresetem, hogy több lesz a szövetkezet. Pl. Egy kollégámmal lemegyek vidékre. A benzin, a kettőnk napja több mint 10 ezer forintot ér. Ezt úgy kell érteni, hogy mennyi üzletkötési lehetőségtől esünk el, ha egy napra elutazunk valahová. Ebből, hogy most itt vagyok, várhatóan üzlet lesz. Önök szerveznek, ebből előbb-utóbb szövetkezet lesz, a szövetkezetekből pedig előbb-utóbb kereskedelem.
HANGYA-TAKARÉKSZÖVETKEZET
A Hangya is szeretne egy önálló takarékszövetkezetet létrehozni. Ez régen Hitel Szövetkezet néven működött, főleg külföldi tőkével, fel is vettük már a kapcsolatot Tímár Andrással, s egy svájci bank is talán részt venne. Addig is, míg ez ki nem alakul, itthon fölvettük a kapcsolatot OTP-vel, a Demján-féle bankkal és más bankokkal, hogy ha tőkével nem is, de próbálják a szövetkezeteinket kedvező kamatú hitelnyújtással segíteni. Mi nem tudunk tőkét kihelyezni és nem is akarunk, mert akkor ez már megint a "nekem jár" gyakorlat lenne. A bank ad hitelt abban az esetben, ha valamit lát, de anélkül, hogy az emberek önállóan megmozdulnának, nincs értelme adnia és azt mi sem akarjuk. Mert ennek nem lenne jó vége. Az emberek munkahelyet akarnak, mondják azt, hogy létrehoznak egy szövetkezetet, van 100 ezer forintjuk és bemegyünk a bankba még 300 ezer Ft hitelért. Ebben tudok segíteni. Mert a bank is joggal mondja, hogy ha nincs semmi alaptőke, ő nem ad. Vagy: megvan a bolt, berendezték - áruvásárlásra már ad hitelt. De arra, hogy a boltot hitelből csinálják meg, rendezzék be, arra nem. Ad, ha a szövetkezet is megfelelő összeggel rendelkezik. Számokat hadd mondjak! A Demján-féle banknál 30 milliós hitelkeretet kap a központ, de feltétel, hogy minél jobban forogjon, minél több helyre kerüljön a pénz. Az OTP-vel most kezdtünk tárgyalni akár 100 millióig is, de cserébe megkapja azt, hogy a szövetkezetek rajta keresztül bonyolítják majd a pénzforgalmukat.
A kultúrházak is nagyon sokat tudnak nekünk segíteni, úgy, hogy közben a közösséget is segítik. Az országban nagyon sok helyen a cipő- és ruhanemű akciókat kultúrházakban bonyolítottuk le. Pl. férfi bőrcipő 650,-Ft, gyermek csizma 400,-Ft, női félcipő 650,-Ft, női csizma 8-900,-Ft. Lényegesen kisebb árréssel, bizományba adjuk a kultúrháznak. Ha valami nem fogy el, akkor visszaadják, mi elvisszük. Ezt csináltuk karácsony előtt is. Szászhalombattán is csináltuk ezt, de sajnos még eléggé amatőr módon. Kell valaki, a méretekhez ért, a jószándék kevés.
Oktatással nem foglalkozunk, de megpróbáljuk az oktatási intézményeket összehozni külföldi partnerekkel. A Kertészek Országos Egyesületének - 60 ezer tagot számlál - már van oktatási intézménye, mi itt is közvetítők, tehát kereskedők vagyunk.
Ha a közösségfejlesztők egyik vagy másik településén azt mondják, hogy szeretnének Hangya-szövetkezetet létrehozni, akkor segítségért, információért forduljanak telefonon vagy írásban hozzánk, mi elküldjük a szükséges anyagokat. Január végén megjelenik a Hangya-újság, amivel megpróbáljuk az embereket tájékoztatni. Ez részben egy őszinte gazdaságpolitikai tartalommal megtöltött lap, részben árinformációkkal, a kinti mezőgazdasági tapasztalatokkal, a termelési tapasztalatok átadásával fog foglalkozni. Havi lap, belső terjesztésű, mert a Posta 33 %-ért terjeszt.
"HANGYA" Szövetkezeti Központ RT.
Kis János elnök-vezérigazgató
1115 Budapest, Csóka u. 7-13. T: 185-4977, 166-6988.
Telex: 22-6587 atkut. Telefax 361-166-7570.

Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés