Lemezújság archívum

Cím:	A huzamosabb ideje stagnáló és funkcióinak ellátására alkalmatlan művelődési otthonok egyedi vizsgálatának Szolnok megyei tapasztalatai
Szerző:	Veresegyházi Károlyné
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1989
Szám:	10.szám
A cikkben lévő
Tárgyszavak:	megyei művelődési központok, funkciójuk ellátására alkalmatlan művelődési otthonok, művelődési otthon
Megjegyzés:	tapa10.pcl

VERESEGYHÁZI KÁROLYNÉ:
A huzamosabb ideje stagnáló és funkcióinak ellátására alkalmatlan művelődési otthonok egyedi vizsgálatának Szolnok megyei tapasztalatai
Előzmények
A Művelődési Minisztérium közművelődési főosztálya az elmúlt év decemberében szempontsort adott ki a megyei tanácsoknak a funkcióinak ellátására alkalmatlan művelődési otthonok vizsgálatához.
Az MM intézkedési tervben - az MSZMP KB agitációs és propaganda bizottság állásfoglalására hivatkozva - javaslatként fogalmazták meg, hogy a megyei tanácsok művelődési szakigazgatási szervei a megyei művelődési központok közreműködésével egyidejűleg vizsgálják meg a problematikus intézményeket. A kiadott szempontsor szerint az elsődleges célja a vizsgálatnak nem az önálló, megfelelő működésre képtelen intézmények megszüntetése, hanem a még fellelhető értékek, eszközök, potenciális lehetőségek átmentése és hatékonyabb felhasználása.
A megyei vizsgálatban az intézmény öt munkatársa vett részt. A vizsgálandó intézmények köre egyeztető megbeszélésen alakult ki. A kiválasztás kritériuma: a tendenciaként érvényesülő fenntartói, működtetői támogatás-csökkenés, a tevékenységet sújtó költségvetési ellentmondások jelenléte, a személyi feltételek huzamosabb ideje érzékelhető megoldatlansága, az intézmény és eszközeinek teljes elhasználódása, a szolgáltatások és a tartalmi tevékenység leépülése, elszegényedése. A vizsgálatba bevont települések: Kétpó, Kőtelek-Hunyadfalva, Kuncsorba, Nagyrév, Mezőhék, Örményes, Szászberek, Tiszainoka, Tiszakürt, Tiszakürt-Bogaras, Tiszasas, Tiszasüly, Tiszaug, Tiszavárkony és Vezseny.
Az egyes kritériumok, a jelzett hiányosságok más és más súllyal jelentkeznek a településeken. Van olyan község, ahol a problémák teljes köre érzékelhető (pl. Tiszasas, Tiszaug, Nagyrév, Tiszainoka, Tiszasüly), és van ahol egyes feltételek tartós hiánya vált az alapellátást akadályozó tényezővé (pl. Kőtelek, Mezőhék, Kuncsorba, Tiszakürt, Tiszavárkony).
A tapasztalatokat, javaslatokat településenként összegeztük, s az MTVB művelődési osztályához eljuttattuk. Várhatóan még ez év folyamán valamennyi érintett település tanácsi vezetőivel megvitatják.
A településeken nincs szó túlméretezett kapacitásokról és párhuzamos ellátásról, sem az állami pénzeszközök elherdálásáról. Alapvető és súlyos gond az ellátás alapfeltételeinek biztosítása, mivel a fenntartási költségek az intézmények üzemeltetési alapfeladatainak elvégzésére sem elegendőek (fűtés, világítás, takarítás, karbantartás).
Tapasztalatok
A települések jórésze a megye hátrányos helyzetű térségeihez tartozik. A kedvezőtlen adottságokkal összegezhető negatív tényezőcsoportok: a gyenge gazdasági bázis és térgazdasági szerep, az erőtlen térségi kapcsolatok, a negatív demográfia és migrációs tendenciák (elöregedés, ingázás, elvándorlás), a helyi foglalkoztatási lehetőségek hiánya vagy egyoldalúsága, a fejletlen infrastuktúra, a romló intézményhálózat és az értelmiség minimális jelenléte (kultúraközvetítő szerepének elégtelensége), a nagyfokú információhiány és az ebből is következő izoláció.
Az itt élők viszonyait, életszínvonalát, életmódját meghatározzák a helyi ipartelepek, termelőszövetkezetek és munkahelyek termőhelyi adottságai, a gazdálkodás színvonala és tőkeereje. Sajnos, néhány kivételtől eltekintve (pl. Örményes, Kőtelek, Szászberek) gyenge hatékonysággal és alaphiánnyal küszködnek a termelőegységek. Alacsonyak az átlagkeresetek, és kevés pénz jut a közművelődés támogatására.
A vizsgált települések közül 10 társközségi szerepkört tölt be. A társközségi létből adódó feszültségek mindenhol érzékelhetők. az elöljáróságok nem megfelelően informáltak a döntések előkészítésében, a helyi érdekek felismerésében és közvetítésében gyakran elmaradnak az elvárhatótól. A helyi társadalom szerveződésének kevés kivételtől eltekintve (pl. Tiszaug, Tiszasüly) gyengék a csatornái, fórumai, vagy a létezők nem elég működőképesek. Az említett két község önállósulási törekvései eredményre is vezetnek, és a közeljövőben várhatóan önálló tanáccsá válnak.
A közművelődési munka feltételei erősen korlátozottak a vizsgált településeken. A helyi hivatalos közművelődési elvárás formális, rendszerint nem a valós igényeket és lehetőségeket tükrözi. Gyakran elmarad a közművelődési munka következetes értékelése és figyelemmel kísérése, s ezáltal a fenntartói felelősség kérdése is több helyen joggal megkérdőjelezhető. Szinte egybehangzó a tapasztalat, hogy jelentős kifogás, elmarasztalás az intézmények munkájával szemben sem a használók, sem a fenntartók részéről nem merül fel, de maguk a népművelő kollégák sem látják tragikusnak a helyzetet. A látszólagos beletörődést és a viszonyla- gos megelégedettséget több tényező is okozhatja: többek között a korlátozott anyagi források belenyugvó tudomásul vétele, a helyi értékrendben már-már evidenciaként érvényesülő nézet, miszerint a közművelődési ellátás ügye mindig az utolsó, továbbá tapasztalataink szerint beszűkült a viszonyítási alap és szűk a szakmai horizont.
A vizsgált települések kulturális intézményeinek (beleértve a mozi épületét is, ahol még van) többségére a teljes elhasználódás, a berendezés és a felszerelés hiányossága, korszerűtlensége jellemző. (Sivár, rendezetlen, funkcióhoz méltatlan környezet, barátságtalan, rideg helyiségek, elhasználódott, régi eszközpark, a modern technika minimális jelenléte). Kivételek itt is akadnak (pl. Kétpó), ahol a technikai eszközellátottság jó, Mezőhéken és Kőtelken pedig színes televizióval is rendelkeznek. Az intézmények - a nagyrévi művelődési ház kivételével - klubkönyvtár besorolást kaptak.
Szakember-ellátottságuk gyenge. Csupán Tiszakürtön van népművelő-könyvtáros végzettségű szakalkalmazott; Kuncsorbán, Szászberken és Örményesen a klubkönyvtárvezető népművelői ügyintézői szakvizsgával rendelkezik. Hárman járnak jelenleg tanfolyamra, nyolcan semmiféle népművelői képzettséggel nem rendelkeznek. A főfoglalkozásúak aránya meglepően jó (11 település), sőt néhány községben az optimálisnál is jobb (pl. Kétpó, Tiszasüly, Kőtelek), ahol két főfoglalkozású alkalmazottat is beállított a helyi tanács. A bújtatott álláshely sem ismeretlen: Kőtelken a község függetlenített KISZ-titkára művelődési előadói státuszon van. A főfoglalkozás és a szakképzettség sajnos nem garancia a munka tartalmasabb és színvonalasabb végzésére. A kollégák szakmai igényessége, innovatív képessége alacsony, önállóságuk gyenge. A főfoglalkozásúak munkaideje több esetben beszűkül a könyvtár nyitvatartási idejére, illetve a csekély számú rendezvény időtartamára, amit megszerveznek.
A működés és a tartalmi munka költségvetési kondícióinak, mennyiségi jellemzőinek 5-6 évre történő visszamenőleges értékelése szinte lehetetlen - a hiányos és gyakran szakszerűtlenül vezetett nyilvántartások miatt.
A társközségek esetében jellemző gond, hogy a GAMESZ össszevont költségvetést készít, így településenként szinte kimutathatatlan a költségvetés alakulása. A statisztikában szereplő költségvetési adatok gyakran irreálisak, más célra történő támogatásokat is e költséghelyen átvezetve szerepeltetnek. Az intézmények nem érdekeltek a bevételeik növelésében, erre a GAMESZ akkor sem ösztönözné az intézményvezetőket, ha a rendezvények folyamatosan jelentős többletbevételt hoznának (pl. a Tiszakürtbogarasi bálok). A működési bevételek néhány helyen emiatt irreálisan alacsonyak (pl. Szászberek 1000 Ft, Tiszaug 6000 Ft, Tiszakürt 2000 Ft). A valamelyest nagyobb bevételt biztosító intézmények többségében a bevételi források elsősorban a terembérleti díjakból származnak.
A vizsgált településeken az intézményeket ténylegesen látogatók és használók köre igen szűk. Elsősorban a nyugdíjasok és az ifjúsági rétegek jelentkeznek konkrét igénnyel, termet, helyiséget, felszerelést és programot kérnek. A helyi faluközösségi hagyományokra épülő kulturális önszerveződő tevékenységnek a csírái sem lelhetők fel még, a társadalmi és mozgalmi élet szervezeti formái sem élnek igazán.
A községekben lévő intézmények közötti kapcsolatrendszer esetleges. Többnyire csak az ÁMK-keretben működő intézményeknél találunk pozitív példát a helyiségadottságok és technikai berendezések ésszerűbb, hatékonyabb felhasználására, a tartalmi tevékenység koordinálására. A településeken művelődési célra alkalmasabb épületek, intézmények lényegében nem találhatók, ahol a már meglévő épületek többfunkciós célra történő átalakítására gondolnak, ott a helyi erőforrások nem elégségesek. Jellemző tény az is, hogy a többszörössen hátrányos települések évek óta nem kaptak a megyei és országos alapból támogatást a szűkös erőforrásaik kiegészítéséhez.
Az intézmények megyei szolgáltatásokat ritkán vesznek igénybe. A kunszentmártoni vonzáskörzet 6 vizsgált intézményének hálózati-módszertani gondozása nem megfelelő hosszú évek óta.
Javaslatok:
- Az alapellátás fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges lenne a helyi társadalom és a művelődési viszonyok komplex vizsgálata településenként, külső szakemberek bevonásával. A településeken bizonyára van még feltárható erő, energia, mely alapja lehet a továbblépésnek.
- Erősíteni kell a helyi lakosságot abban, hogy határozottan fogalmazzák meg elvárásaikat és éljenek a helyi demokratizmus feltételezhetően mindenütt bővülő lehetőségeivel úgy, hogy mielőbb gazdái lehessenek a település közösségi művelődésének. Az önmagukat finanszírozó egyesületek tömeges jelentkezésével - ismerve az érintett lakosság élet- és jövedelemviszonyait - nem számolhatunk, de figyelni kell az alulról jövő kezdeményezéseket.
- Fontos a tanácsok koordinatív szerepének érvénnyesítése, a helyi társadalmi és tömegszervezetek felelősségének tudatosítása a közélet felpezsdítése érdekében.
- A jelenlegi intézmények fenntartására mindenütt szükség van. Az intézményeknek és eszközeiknek a tervszerű karbantartás és felújítás hiányában történt elhasználódását és további leépülését mielőbb meg kell állítani. Ehhez a pénzügyi feltételek megteremtése elkerülhetetlenül fontos, különben az intézmények további pusztulása elkerülhetetlen.
- A megyei közművelődési alapból és egyéb céltámogatási lehetőségekből célszerű lenne bizonyos hányadot a funkcióinak ellátására alkalmatlan települések művelődési otthonai fejlesztésére fordítani. Kevés pénzből és ötletekből is megvalósítható, hogy a művelődési otthonok esztétikusabbak, vonzóbbak legyenek. A tisztaság és a rend egy rosszállagú épületben is alapkövetelmény kell hogy legyen.
- A közművelődési alapellátás további tartalmi elszegényedését meg kell akadályozni.
- A jelenlegi feltételek között is ki kell alakítani a gazdasági elvárásokhoz igazodó közművelődési tevékenységet. Ehhez szükséges lenne egy olyan normatívarendszert kidolgozni és elfogadtatni, amely a lakosság számától, az intézménytípustól függően az állami támogatás minimumát is meghatározná (bér- és üzemeltetési költségek, a tartalmi munka alap- feladatainak költségfedezete). A költségvetési hiányok korrekciójához bizonyos pénzügyi szabályok feloldása elengedhetetlenül szükséges (pl. megbízási díjak korlátozása).
- A jelenlegi bevétel-elvonásos tendenciát fel kellene váltani egy érdekeltségi rendszeren alapuló önállóbb, felelősségteljesebb intézményi gazdálkodásnak.
- Javítani kell a községekben lévő intézmények közötti kapcsolatrendszert, a helyben lévő lehetőségek ésszerűbb és hatékonyabb felhasználását. Szervezeti összevonásokat, integrált intézményeket csak az egységes irányításhoz társuló szellemi és anyagi garanciák mellett lehet szorgalmazni.
- A megyei, vonzáskörzeti intézményeknek folyamatos segítséget kell biztosítani - a helyi tanácsoknak és intézményeknek - a megfogalmazott tennivalók megvalósításához. A megyei művelődési és ifjúsági központ tevékenységében a szolgáltató jelleget tovább kell erősíteni, az eddigi fehérfoltok módszertani gondozását - ha átmenetileg is - fel kell vállalni.
- A népművelő szervező funkciója mellett fokozottabban kellene érvényesülnie a fejlesztő funkciónak e településeken is. Segíteni kell a helyi jelleg tudatosítását, a sajátosságok erősítését, mindezekhez viszont szükség lenne olyan szakmai fölkészültséggel, önállósággal és felelősségtudattal rendelkező helyi népművelőkre, akiknek hiánya jelenleg az adott települések egyik legkardinálisabb problémája.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés