Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
A schiltighelmi gyermek önkormányzat (részletek)
Szerző:
Jodry; Claire
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1992
Szám:
33.szám
A cikkben lévő
Települések:
Schiltighelm /Franciaország/
Tárgyszavak:
gyermekönkormányzat
Megjegyzés:
G02_33.txt
13 éves, és már állampolgár
A schiltighelmi gyermek önkormányzat
írta: Claire Jodry
(Részletek a könyvből)
A működés alapelvei
A gyermek önkormányzatot, a többi partnerrel együttműködve a városi Ifjúsági Osztály szervezi a polgármester és egy képviselőkből álló bizottság felügyelete alatt. A gyermek önkormányzat igen hamar magára vonta a városi animátornő figyelmét és két másik ember felvételét eredményezte (a szakképzetleneken és az adminisztratív személyzeten kívül). Természetesen nem a gyermek önkormányzat látja el egyedül a városi ifjúságpolitikát, de feltétlenül igényel egy teljesidős állandó állást és két további kisegítő animátort a forgalmasabb időszakokban, továbbá igénybe veszi más osztályok szolgáltatásait, pl. az ügyfélfogadó irodáét, az információét, a nyomdáét, az oktatásügyi osztályét. A gyermek önkormányzat által ily módon ellátott munkákat a városi önkormányzat költségvetésének különféle tételeibe osztják szét. Általában a polgármester és a tanácsnokok aszerint döntik el, milyen akciókat szerepeltessenek a költségvetésben és mik legyenek a prioritások, ahogyan a gyermekek előrehaladnak a munkákkal. A "nagyok" döntései közül néhányat véleményezésre a "kicsik" tanácsa elé visznek. De a gyerekek tanácsait követően a városi önkormányzat nem egyedül hozza meg a döntéseket, mivel egyesületek, iskolák is hozzáfűzik véleményüket.
A városi önkormányzat rögzíti a gyermektanácsok működési feltételeit, de ezek módosulhatnak, változhatnak a gyakorlat és a különféle korosztályhoz tartozó partnerek észrevételei függvényében. így az 1979-ben az iskolákban és a szociokulturális központokban megválasztott gyermek képviselők csak két tanácsülésen vettek részt, az első 1979 novemberében, a másodikon pedig 1981 januárjában. 1981- ben a polgármester elmondta a gyerekeknek, milyen eredmények voltak 1979-ben és milyen határozatokat hozott az önkormányzat. A két időpont között semmiféle közös munka nem történt: a gyermek önkormányzat még kereste a helyét. Ugyanakkor a két első tanácsülés meghatározó volt a kísérlet folytatása szempontjából, mivel elhintették a gondolatot az emberekbe.
Azóta már több alapelv tisztázódott. A gyermekek megválasztása a műelődési (szociokulturális) központokban és az öt elemi iskolában történik, az utóbbi esetében főleg az ötödik évfolyamon (DM2). A gyermekek tehát 10-13 évesek, és tanácstagi megbizatásuk egy évre szól, ami további egy évre meghosszabbítható. 1963 és 1986 között voltak olyan gyerekek, akik három évig is megmaradtak, de úgy láttuk, túl nagy lett a távolság az "újak" és a "régiek" között. Minden évben körülbelül tizenöt gyerek szeretne tovább dolgozni. A távozók néha nehezen hagyják ott posztjaikat.
A gyermek önkormányzat munkája a minden tanév elején, novemberben tartott első tanácsüléstől a május végén tartott utolsó ülésig terjed. A novemberi ülés meghatározza a problémaköröket: ezekre a különféle bizottságok keresik a megoldásokat (elméletileg havonta egyszer üléseznek), majd a májusi tanácsülésen történik az összegezés. A tények azt mutatják, hogy amilyen arányban "régi" tagok biztosítják évről évre a kontinuitást, annyira hasonlítanak különösképpen egymásra a novemberben elővezetett problémakörök, bizonyos variációkkal. A variációkkal természetesen együttjár egyik vagy másik bizottság eltűnése illetve megalakulása. 1982 óta az alábbi négy bizottsági téma mondható stabilnak: játszótér, iskolai élet, szabadidő és kultúra, város (biztonság és közlekedés). A pénzügyi bizottság illetve néha az információs bizottság időnként felbukkan vagy eltűnik, 1986-ban pedig az iskolai bizottságban elmondott különféle gondolatok alapján létrejött egy "Éljünk együtt" bizottság, míg a "szabadidő-kultúra" bizottságot a kezdet kezdetén "szünidő-szabadidő" bizottságnak hívták. A plenáris üléseket a harmincnégy gyermektől közrefogva a polgármester úr vezeti, s a nagyszámú közönség nagy figyelemmel vagy jól szórakozva követi a gyerekek komoly vagy fantáziadús, viccelődő vagy kissé patetikus hozzászólásait. A közönség azonban egy vagy két próbálkozást leszámítva nem avatkozik be a vitákba, hogy a dinamizmus nehogy megtörjön. A közönség soraiban mindenki megtalálható: választott képviselők, iskolaigazgatók, egyesületi vezetők, kitartó érdeklődők, szimpatizánsok, néhány szülő, számos újság kiküldöttje, más településekről érkezett látogatók...
A polgármester bevallotta, hogy mindig szorongással tekint a gyermek tanácsülések elé. Tudja, hogy a gyerekek minden irányba eltéríthetik őt, tudja hogy az idő a két órás vitaidő ellenére is rövid lesz és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy elmondhassa amit akar, tudja hogy neki kell arra ügyelnie, hogy a vita közösen alakuljon... Azt is tudja, hogy nem szabad túl sokat igérnie, sem túl sok csalódást okoznia, hogy kettős kényszernek kell engedelmeskednie: egyfelől képviselnie kell saját települését, tájékoztatást kell adnia a város életéről és a határozatokról, olyasvalakiként, aki minden korosztályért felelős, másfelől nem szabad gátolnia, elnyomnia a gyermekek fantáziáját, és a kapukat megfelelő módon nyitva kell hagynia.
A tanév első tanácsülését előkészítő munka előzi meg, amit teljesen a megválasztott gyermekekre és az őket segítő felnőttekre bíznak. A választásokat úgyszintén. Az ifjúsági osztály mindössze arra szorítkozott, hogy egy fiú-lány megoszlási arányszámot írjon elő (50- 50 %).
A szavazásra általában egy vitát követően kerül sor, az osztályban (néha az osztályok többen csoportosulnak), illetve a szociokulturális központokban a gyermek-közgyűlések alkalmából. A gyermekek és az animátorok ismertetik a tanácsülések természetét, arról beszélnek, mit kellene elmondani és megvédeni. A gyermekek bemutatják magukat, vagy éppen ellenkezőleg, társaik kérik, hogy kiket válasszanak meg vagy azért, mert úgy érzik, hogy azok valóban képviselik őket, vagy mert rokonszenvesek, "nagyszájúak", illetve jól beleolvadtak a csoportba. A szavazás kézfelemeléssel vagy titkosan történik. Egyes osztályokban a választást a tanár arra használja fel, hogy kiszélesítse a vitát a település vagy az állampolgári nevelés és a francia intézményrendszer jobb megismertetése érdekében, esetleg elbeszélgetnek az Emberi Jogokról, elolvassák az 1789-es alkotmányt és a Gyermekek Jogairól szóló Chartát.
A szociokulturális központokban a választásokat az aktív nevelési módszerekhez szokott animátorok vezetik. Gyakoriak a heves viták, a környéken végzett felderítések, kutatások, hogy semmi se maradjon ki, és teljes, kimerítő képet sikerüljön bemutatni. 1979-ben (ez volt az első év) a gyerekek közösen válaszoltak meg egy kérdőívet, amelyet a művelődési osztály munkatársa, Pierre Rabi állított össze. Ennek a kérdőívnek a kérdései olyan sokrétűek voltak, hogy a gyerekek életének minden aspektusát felölelték, pl. hogyan képzelitek el az iskolán kívül töltött időtöket, milyennek látjátok az iskolátokat... A későbbiek során egy iskolaigazgató azt javasolta, hogy ezeket a kérdéseket inkább alulról jövően maguk a gyerekek találják ki. így is lett. A továbbiakban már nem volt ilyen előzetes dosszié. Az előkészítő munka nem mindig intézményes. Vannak olyan gyerekek, akik jobban szeretik a szabad előkészületeket. Az egyik évben például az történt, hogy Etienne és Pascal kézzel írott és a levélszekrényekbe bedobott felhívások segítségével két nap alatt aktivizált negyven gyereket egy a környékükre elképzelt játszótér érdekében. Hogy fellépésük még meggyőzőbb legyen, a gyerekek lefényképezték néhány ház udvarát és ilyen jellegű címekkel látták el őket: "még az udvaron is autók állnak". Ez a minden felnőtt beavatkozást nélkülöző előkészítő munka lett az alapja egy hosszú történetnek és a gyermek önkormányzat leglátványosabb sikerének: a Malteries-i játszótér elkészültének. Más gyerekek saját kezdeményezésükből jelentkeznek az első tanácsülésen felméréseikkel és vizsgálataikkal.
A bizottságok munkáját a városi animátorok koordinálják és vezetik. Elméletileg minden bizottságban részt vesz egy felnőtt választott képviselő és egy funkcionárius is, akik a híd, a kapocs szerepét töltik be a polgármesteri hivatalnak az adott témáért felelős szakosztályával. A gyakorlatban persze jelenlétük nem rendszeres. Az sem segít a dolgon, hogy a gyerekekkel a késő délutáni órákra beszélik meg a találkozót.
A bizottságokban rendszeresen fogadnak meghívott vendégeket. Vannak állandó meghívottak, például az építésztanulók, akik a fő mozgató erői voltak a játszótér-bizottságnak, és vannak alkalmi vendégek is, akiket szakértelmük, például a mozival, a filmekkel egy a közúti biztonsággal kapcsolatos ismereteik, hozzáértésük alapján hívnak meg. Két éven keresztül a bizottságok főleg azzal foglalkoztak, hogy elmélyítsék a novemberben ismertetett javaslatokat és megvalósítható programmá alakítsák át őket, amelyet aztán a májusi összefoglaló tanácsülésen ismertetnek. Később maguk a bizottságok is a cselekvés helyszínévé váltak.
A "Városi" Bizottságban már nemcsak beszéltek arról, hogy kellene tenni valamit a város tisztaságáért, hanem plakátokkal és egy kis könyvecskével ők maguk is belevágtak egy tisztasági kampányba. Egy év elteltével ismertették munkájuk mérlegét, és a polgármester támogatásával, aki azt javasolta, hogy ennél igazán tehetnének egy kicsit többet is, még egy évig vállalták a munkát. Az iskolai bizottság már nemcsak panaszkodott, hogy mi minden hiányzik az iskolákban, hanem elment az iskolaigazgatókhoz megtárgyalni a dolgot. A gyerekek már nem elégedtek meg azzal, hogy konstatálják a gazdag és szegény országok, a Franciaországba menekült gyerekek közötti különbségeket. Az volt a kívánságuk, hogy alakítsanak egy "Éljünk együtt" elnevezésű bizottságot.



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés