Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
A polgármesterasszony és a közösségfejlesztés, azaz a hajósi tanulmányút tanulságai egy közösségfejlesztést tanulónak
Szerző:
Farkas Éva
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1994
Szám:
5.szám
A cikkben lévő
Települések:
Hajós
Tárgyszavak:
közösségfejlesztés, tanulmányút
44_9405



A polgármesterasszony és a közösségfejlesztés, azaz
a hajósi tanulmányút tanulságai egy közösségfejlesztést tanulónak

Március közepén - közösségfejlesztést tanuló felkészülésünk
részeként - Hajóson jártunk, egy angol-magyar fórumon. Számomra az út
legemlékezetesebb része (persze a biliárdon kívül) a kiscsoportos
foglalkozás volt. Ebben képviseltették magukat az "öreg rókák", a
"szárnyukat próbálgatók" s köztünk volt egy polgármesterasszony és a
helyettese is. Már a gyors bemutatkozásnál látszott, hogy lesz miről
beszélgetni és vitatkozni. A polgármesterasszony elmondta, hogy
tanulni jött Hajósra, mert segítségre lenne szüksége a munkájához és
bízik abban, hogy hasznára válik ez a szeminárium. Megjegyezte még,
hogy ugyanakkor nem egészen érti, mi is az a közösségfejlesztés és
miért van szükség a közösségfejlesztőkre, amikor a települések élén
ott vannak az önkormányzatok polgármesterei, akiknek lényegében a
helyi fejlesztés a feladatuk.
Ez a kijelentés azonnal élénkséget keltett a kezdő és a haladó
közösségfejlesztők között. S itt jön az, ami miatt nekem
felejthetetlenné lett ez a beszélgetés. Az egyszerűség miatt maradjunk
a kezdő és haladó közösségfejlesztő megkülönböztetésnél, ami persze
nem valamiféle értékelés, csak fontos formai elkülönítés a beszélgetés
tanulsága szempontjából. Mindkét csoport egyetértett abban, hogy a
polgármesterasszonyt meg kell győzni, hogy igen is szükség van a
közösségfejlesztésre és a fejlesztőkre egyaránt. A két csoport azonban
különböző módon látott a munkához, bár nem mindenki ismerte a másikat,
az (általam kreált) azonos csoportba tartozók a meggyőzésben azonos
stratégiát követtek. A kezdők saját munkájukat hozták fel érvként és
példaként, s azzal próbálták meggyőzni a polgármestert. Akinek ez nem
nagyon volt szimpatikus, mert az elbeszélésekből érzékelte, hogy az
önkormányzat és a közösségfejlesztők között törvényszerű lehet a
konfliktus, mert hogy az önkormányzat a hatalmi helyzetéből adódóan
nem feltétlenül tud eredményes közösségfejlesztést végezni. A mi
polgármesterünk a vitában már azt is kijelentette, hogy náluk nincs is
semmilyen probléma, hiszen az önkormányzat nagyon jól működik. Ezen a
ponton kapcsolódtak be a haladók a beszélgetésbe, akik eddig többnyire
hallgattak. Érzékelhetően átlátták, hogy itt nem egyszerűen meg kell
győzni példákkal a polgármesterasszonyt, hanem arra kell rávezetni,
hogy önmagától jöjjön rá mire képes ő, mint polgármester (akinek a
keze meg van kötve a kormányzati támogatás és a törvényben előírt
feladatok által) és mire képes, mint a falu egy tagja a többiekkel
együttműködve. A haladók nekiálltak vitapartnerüket kérdésekkel
bombázni a falu helyzetével kapcsolatban. Hamar kiderült, akadnak ott
azért gondok is. A jól irányított kérdések felszínre hozták a valós
helyzetet, az igazi problémákat. Látszott, hogy a polgármesternő is
egyre inkább gondolkodóba esik. A probléma már nem az volt, hogy ő
mindent megtesz a faluért, ám a falubeliek mégsem tesznek úgy, ahogyan
azt elvárja, hanem egyre inkább előtérbe került, hogyan végzi a
munkáját, mennyire enged beleszólást a közügyekbe a falu lakosainak,
mennyire jelenik meg munkájában a lakosság igényeinek, szükségleteinek
a kielégítése.
A problémák közül kiválasztottuk az egyik jellemzőt és jelentőset: az
ifjúsági klub kérdését. Ennek gondja okozta a legtöbb fejtörést a
faluban. Az önkormányzat megvette a drága műszaki berendezéseket,
alkalmas helyet is biztosítottak, de az első diszkó után kiderült,
hogy a fiatalok nem vigyáztak a berendezésekre, kár keletkezett. A
polgármester azóta nem adja oda nekik a kulcsot, mert nincs olyan a
fiatalok között, aki vállalná a felelősséget. A beszélgetés során
bevallotta: nehéz lehet egy valakinek átvállalni a felelősséget, ha a
fiatalok több rivalizáló csoportra oszlanak és nincs olyan közöttük,
akit mindegyik csoport elfogad. Ezért jobb lenne, ha nem ragaszkodna
egyetlen felelőshöz, hanem hagyná őket dönteni, hogy melyik az a
csoport amelyik képes a felelősségvállalásra. A példán való
"végigfutás" lehetőséget adott arra, hogy közben hangsúlyt kapjon maga
a közösségfejlesztés is. Megfogalmazódott a stratégia, a módszer,
amivel a közösségfejlesztő dolgozik, vagyis érthetővé vált a
közösségfejlesztés szerepe. De ekkor már a közösségfejlesztés nem mint
az önkormányzat ellensége, hanem az önkormányzati munka kiegészítője,
ill. a munka során felmerült hiányosságok pótlója jelent meg, amiben
bárki részt vehet a faluból, még a polgármester is, ha képes kilépni a
szerepéből és a közösség egy tagjává válni.
A haladók felhívták a figyelmet arra, hogy mindig azt kell szem előtt
tartani, ami az emberek számára a legfontosabb és ehhez kell
megtalálni a megfelelő szakembereket és az eszközöket. A polgármester
is kezdeményezheti és végezheti a közösségfejlesztési munkát, de nem
úgy, hogy kisajátítja magának a problémát és tálcán nyújtja az általa
kiválasztott megoldást.
Egy közösség akkor lesz közösség, ha a tagjai képesek együttműködni,
amibe beletartozik a problémák közös megoldása is. A
közösségfejlesztők ezt a munkát segítik és csak addig vannak jelen a
folyamatban, amíg a jelenlétük, tudásuk, segítségük szükséges.
Úgy tűnt, a polgármesternő is megbarátkozott ezzel az érveléssel,
megtalálta benne azokat a kapaszkodókat, melyeket a közösségfejlesztés
tud nyújtani a munkájához. Sajnos - és ezt nagyon sajnálom - a
beszélgetés félbeszakadt a vacsora miatt, így a végső konklúzió
levonása is elmaradt. Nem derült ki, hogy kiben mit hozott felszínre,
kinek maradt a fejében zűrzavar és kiben rendeződtek a hallottak. Erre
csak másnap kaphattunk választ, amikor a csoportok beszámoltak a
munkájukról. A mi csoportunk beszámolója után felállt a
polgármesterasszony és elmondta, hogy segített neki a beszélgetés, de
azért látszott, hogy van ami még nem egészen elfogadott és érthető
számára. Megint visszatért az eredeti álláspontjához, nem kis
megdöbbenésünkre. Kezdtük azt hinni, hogy az előző nap nem ért semmit.
Szerencsére sokan és jól reagáltak a felszólalására, melynek hatására
kiderült, hogy a szemléletváltozás már megindult, de volt egy-két
momentum, ami az esti beszélgetés megszakadása miatt nem volt teljesen
tisztázott, így nem került minden a helyére. Végeredményként
megfogalmazta, hogy a polgármesterek többsége úgy került a
polgármesteri székbe, hogy semmi előképzettsége nem volt hozzá,
többnyire a törvény előírásait tartották szem előtt mindenben, ami
persze nem mindig egyezik a falu akaratával. Ezért szerinte szükség
lenne olyan tanfolyamra vagy előadásokra, ahol elsajátíthatnák hogyan
kellene fejleszteni a települést és közösségét. Ez nagy segítség lenne
a munkájukhoz, mert eredményesebben dolgozhatnának és népszerűbbé
válhatnának az őket megválasztók szemében.
Ez a két nap, de leginkább a csoportos foglalkozás megmutatta
számomra, hogy milyen problémákkal kell szembenéznie egy
közösségfejlesztőnek a gyakorlatban. Az egyes esettanulmányok ill. az
azt követő beszélgetések hozzásegítettek ahhoz, hogy tisztábban lássak
és betekintést nyerjek a közösségfejlesztés elméletén kívül a
gyakorlatába is.
Farkas Éva III. évf. szoc.pol. hallgató


Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés