Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
Megyei Múvelődési Központok: Szükség szerint
Szerző:
Beke Pál
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1990
Szám:
18.sz.
A cikkben lévő
Tárgyszavak:
közösségfejlesztés, népművelő, megyei művelődési központ
Megjegyzés:
szuks118.pcl
A sok feltételes mód közé és után hadd illesszek még egyet, egyidejűleg azt is jelezve ezzel, hogy mennyi minden átalakulhat és értelmesebbé válhat a közeljövőben: ez a hasonló helyzetben lévő, hasonló közegben dolgozó helybéli intézmények ("közösségi terek", ahogy az önkormányzati törvény fogalmaz) szövetsége, egyesülése. Valami olyasfélére gondolok, amely a boldogabb történelmű országokban régen megszerveződött már: országos szövetség(ek)re, országos egyesület(ek)re például az ifjúsági közegben dolgozók, a szálláshellyel rendelkező faluházak, az ipartestület által működtetett közösségi létesítmények, a munkahely mellett kialakított és a várható átszervezések után is megmaradt vagy éppen újonnan alakuló művelődési házak és bármi másféle, a tevékenység hasonlósága szerint rokonítható intézmények együttesére. Olyan szövetségre, akik saját teljesítményük fejlesztésére, saját alkalmazottaik szakmai képzésére és továbbképzésére, külföldi kapcsolataik megteremtésére és ápolására alapvetően működési módjuk és módszereik, eljárásaik rokoníthatósága végett szövetkeznek egymással. Immár nem egy megyén, régión, országrészen belül, hanem országosan. Ilyen szerveződések esetén bizony nagy kérdés, hogy mire jut a megyei (regionális, országos) fejlesztési szervezet, lett légyen az közszolgálati vagy egyesületi úton szervezett. Vagy éppen az is lehet, hogy az így egymást metsző kezdeményezésekből épül ki egy okosabb, értelmesebb jövő.
Sok a feltételes mód ebben a szövegben, jól tudom. Foglaljuk össze végezetül, amit állíthatok:
- bizonyos, hogy az az egy évvel ezelőtti hisztéria, amely a helyi művelődés intézményeit az elkövetkező időkben megszüntetendőnek vélte, nem bizonyult igaznak, noha
- bizonyos, hogy az intézményeknek sokfélébb fenntartója lesz az eljövendő időkben, mint eddig ha az egyházak, az ipartestületek, a gazdakörök, a pártok és a lakosság művelődési, közéleti, szabadidőt-szervező társulásai visszakérik, kérik vagy kapnak, netalán alapítanak, építenek intézményeket.
- A népművelői (szervezői, menedzseri, közösségfejlesztői, településszervezői, szociális munkás-jellegű) szaktudás ezekben az intézményekben ugyancsak fontos és nélkülözhetetlen, noha
- elképzelhető népművelői magánvállalkozás, amolyan tiszteletdíjért való rendelkezésre-állás egyidejűleg több kisebb intézmény ügyeit bonyolítandó, esetleg rendezvényszervezési feladatokat vállalva.
- A megyei művelődési központok közül azok, amelyek tekintélyes épülettel és helybéli (megyeszékhelyi) tevékenységgel rendelkeznek, nagy valószínűséggel a helyi önkormányzatok felügyelete alá kerülnek, már azért is, mert közönségük a helyi lakosság köréből verbuválódik s azért is, mert megyei-területi munkájuk óhatatlanul visszaszorult az elmúlt években;
- A megyei művelődési központok legkülönfélébb amatőr- és egyéb tevékenységeket segítő, úgynevezett "módszertani" munkáját az adott szakág legkiválóbb csoportjához, együtteséhez, műhelyéhez, társaságához, klubjához, szakköréhez stb. lenne ajánlatos csatlakoztatni már csak azért, hogy a gyakorlat alapján lehessen segítséget nyújtani másutt;
- míg a legkülönfélébb művészeti szemlék (ha lesznek) és egyéb nagyrendezvények szervezését vagy a magánvállalkozó kollega föladatává lehet tenni, ha ugyan a gombanód szaporodó szervezőirodák nem vállalják föl ezeket.
- A megyei művelődési központok képzési- és továbbképzési funkciói az országos közművelődés-fejlesztő egyesületek, az egyetemek és a főiskolák programjává tehető úgy, hogy arra szabad beiskolázással vagy megyei figyelemfelhívással kerüljenek az érdeklődő kollegák;
- és így megyei (nagytáji, félig- vagy egészen regionális, esetleg országos) feladattá csak a szakmafejlesztési problémakör válik abbéli kötelezettség alapján, hogy a megye (a megyei társulások, régiók illetőleg az országos kultúrpolitikai szándék) köteles gondoskodni a továbblépés, a megújítás, a fejlesztés alternatíváin.
- Ez utóbbi szerveződhet közszolgálati vagy egyesületi organizációban, vagy megoldódhat a tevékenységazonosság logikája szerint szerveződő országos intézményi szövetségek által.
Különös időket élünk, írtam e közhelyet a szöveg elejére. S indokoltam azzal, hogy eltűntek külső-felső támpontjaink. Azt is megemlítettem, hogy nem mintha nagyon lettek volna, de legalább az világos volt, hogy mi ellen kell hadakozni. Irtam, amit mindannyian tudunk, hogy ez a tagadott kívánalom- és szokásrendszer eltűnt, mint vaj a napon. Csak foltja maradt: beidegzettségünk, hogy várunk valamire.
Különös ez az idő persze abból a szempontból is, hogy a megoldások variánsai sok helyütt megszülettek immár. Az elmúlt évtizedek csendes forradalma sok kezdeményezést megteremtett, immár gyakorlattá tett; a változás időpontjára, vagyis napjainkra sok minden készen van. Szükség szerint kell válogatni belőle. Már úgy értem: helyi, megyei szükség szerint.
Ha csak várunk, az új hivatal óhatatlanul beinduló gépezete formálja majd a jövőt; nem biztos, hogy rosszul, de ha nélkülünk, az hiba. Most kell kiemelni magunkat saját hajunknál fogva; mások is ezt teszik manapság. Nincs országosan igaz, nincs egyetlen szisztéma sem, amelyik bárhová szabadon behelyettesíthető. Most a sokféleség ideje következik, mégha szétesésnek is látszik kívülről. Majd összerendeződik újból. Nem tehet mást.
Beke Pál



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés