Lemezújság archívum

Cím:	Helyi rádió- és televízióállomások
Szerző:	Braakenburg; Henri
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1992
Szám:	34.szám
A cikkben lévő
Tárgyszavak:	helyi rádió, helyi televízió, szociális munka, Hollandia
Megjegyzés:	G10_34.txt

Helyi rádió- és televízióállomások; jelentőségük a helyi közösségekben végzett szociális munkában és felnőttoktatásban. A hollandiai helyzet bemutatása
Bevezetés
A jelen előadás célja a helyi rádió és televízió, valamint a szociális munkával illetve a felnőttoktatással foglalkozó csoportok és szervezetek közötti együttműködés lehetőségeinek hangsúlyozása. Ennek érdekében szeretném ismertetni a rádiózás és televíziózás hollandiai helyzetét, valamint a helyi szinten végzett szociális munkára és felnőttoktatásra vonatkozó irányelveket. Végül három, a NIZW (Holland Gondozási és Népjóléti Intézet) részvételével helyi szinten végzett kísérletből leszűrt tapasztalatainkról szeretnék beszámolni.
A rádió és a televízió szerkezete Hollandiában
A rádiózás és televíziózás rendszere Hollandiában három szinten épül fel: országos, regionális és helyi állomásokból áll. Országos szinten három televízió- és öt rádióállomás működik. Ezen állomások mindegyikét a állomásokon és a berendezéseken osztozó, magánkézben levő televízió, illetve rádiótársaságok használják. A koordinációval foglalkozó együttműködési testület, a NOS (Holland Rádió- és Televíziótársaság) munkájában valamennyi televízió/rádiótársaság, valamint a kormány képviselője is részt vesz. Műsorszórási engedélyt a Népjóléti és Kulturális Minisztérium adhat ki. Elméletben mindazon csoportok jogosultak műsorszórási engedélyre, akik önmagukat autonóm kulturális vagy ideológiai azonosságúnak tekintik, és tagjaik száma egy meghatározott szintet elér. A gyakorlatban azonban bizonyos korlátokat kellett felállítani, mivel a műsorkészítő szervezetek számának növekedésével az állomások száma és a sugárzási idő nem volt párhuzamosan növelhető.
A második szintet 13 regionális rádióállomás alkotja. Az országos szinttől eltérően regionálisan nincsenek rádiótársaságok; csak egyetlen szervezet működik, mely az állomást működteti. Annak biztosítására, hogy a médium a nyilvánosság számára általában és speciálisan egyes csoportok számára is hozzáférhető legyen, minden állomáson Felügyelő Bizottság tevékenykedik, melyben a régió fő érdekképviseleti csoportjai képviseltetik magukat. A Bizottság jóváhagyja az állomás műsorpolitikáját, különös tekintettel a régió különböző felekezeteinek érdekeire. A Minisztérium régiónként csak egyetlen műsorszórási engedélyt ad ki, minden esetben rendelkezni kell a helyi hatóságok jóváhagyásával is.
Egy új jelenség
A helyi műsorsugárzás új keletű jelenség Hollandiában: csak az 1970-es évek eleje óta létezik. Az illegalitás, majd a hivatalosan lefolytatott kísérletek után 1987-ben végül megszületett a Médiatörvény, mely az országos és regionális adásokon kívül a helyieket is szabályozza.
Jelenleg több mint 350 helyi műsorsugárzó állomás létezik, melyek közül körülbelül 50 rádió- és televízióállomás is egyben. A helyi műsorsugárzás rendkívül gyors és nagyfokú elterjedése a helyi közösségek többségében meglevő kábelhálózattal magyarázható. A reklámok sugárzása a helyi rádió- és televízióállomásokon nemrégiben vált legálissá, és várhatóan a helyi állomások számának további növekedését fogja okozni - a kereskedelmi műsorok mennyiségének növekedésével együtt.
Két fő befolyás
A kezdeti időkben a helyi rádiózást és televíziózást jelentősen befolyásolták a helyi média mindenki számára való hozzáférhetőségéről ("általános hozzáférhetőség") vallott amerikai és brit nézetek. Az ún. "lakossági médiával" az 1970-es években lefolytatott első kísérletek (melyekre Amsterdam új, kertvárosi részében és az ország keleti felében fekvő Deventerben került sor) erre az alapelvre épültek. A második befolyásoló tényező a holland rádiózásra és televíziózásra jellemző pluralizmus. A holland rádiózás és televíziózás kialakulásától kezdve mindig nyitott volt minden olyan csoport számára, mely a meghatározott feltételeknek megfelelt. Ezzel magyarázható az állomások nagy száma és az is, hogy miért nem lehet kielégíteni minden sugárzási idő iránti kérelmet. Hollandiában az államilag ellenőrzött médium ismeretlen fogalom. Ez az alapelv a regionális állomásokhoz hasonlóan helyi szinten is az Ellenőrző bizottságban tükröződik, melyben a közösség fő kulturális, politikai és vallási csoportjai helyet kell hogy kapjanak. Ennek teljesülését a helyi hatóságok hivatottak elbírálni.
Az országos és regionális, illetve a helyi állomások közötti leglényegesebb különbség finanszírozásukban van. Az országos és regionális állomások pénzforrásaikat a központi és a regionális kormányzattól kapják, törvény által előírt módon, az adóbevételekből. A helyi állomásoknak nincsen ehhez hasonló garantált jövedelme, és emiatt sokuk pénzügyi helyzete bizonytalan: a lét és a nemlét határán állnak.
Néhány jellegzetesség
A hollandiai helyi rádiók főbb jellegzetességei a következők:
- A munka legjavát önkéntesek végzik; költségeiket bizonyos esetekben megtérítik, azonban fizetést általában nem kapnak. Számos esetben az állomás igazgatója az egyetlen, aki elfogadható fizetést kap.
- Szervezete nyitott, hozzáférhető; elvben minden érdeklődő szabadon csatlakozhat az önkéntesekhez és előterjesztheti saját programjavaslatait.
- Élénk kommunikációt folytat a helyi közösséggel; az állomáson dolgozó önkéntesek közül sokan egyéb közösségi tevékenységekben, oktatásban és magánszervezetek széles skálájának munkájában is részt vesznek.
- A programok olyan témakörökkel foglalkoznak, melyeket mindenki (fel)ismer: a sarki pékkel, az utcákon levő szeméttel, a helyi önkormányzat adópolitikájával. A témák az otthonhoz közeliek, olyan eseményeket és személyeket mutatnak be, melyek mindenki számára ismerősek.
- Szervezete rugalmas, kis létszámú; alkalmas arra, hogy kövesse a viszonyok változását és az aktuális helyi fejleményeket.
- Olcsó: az országos és regionális állomásokhoz képest a kommunikáció viszonylag olcsó módját biztosítja.
- Szűkös pénzügyi helyzet: gyakorlatilag mindegyik helyi állomás krónikus pénzhiánytól szenved, melyet részben a finanszírozás már említett strukturális hiányosságai, másrészről a technikai személyzet egyre növekvő igényei okoznak.
Szociális munka Hollandiában
A szociális munka intézményrendszere Hollandiában döntően magánlétesítményekből áll (közösségi házak, egészségügyi központok, idősek létesítményei, ifjúsági központok, szabadegyetemek, felnőttoktatási létesítmények). Az általuk ajánlott szolgáltatások a szabadidő eltöltését célzó tevékenységektől a helyi nyelvtanfolyamokig, az egészségügyi megelőzéstől a környezetvédelmi nevelésig, a helyi bizottságok támogatásától a lakókörnyezet felújításáig, az idősek tornaóráitól az ebéd házhoz szállításig terjednek. Hollandiában kb. 800 helyi önkormányzat és 10 000 szociális munkával foglalkozó társaság működik. Az ezen az igen átfogó területen dolgozó hivatásos szociális munkások száma a fentinek sokszorosa. Ezen kívül Holandiában nagyszámú önkéntes szervezet is tevékenykedik, melyek nagyrészt vagy egészben hivatásos segítség nélkül működnek. Legrégebbi közülük a Maatschappij tot Nut van t Algemeen ("Társaság mindenki javára"), melyet 1784-ben alapítottak. Több önkéntes vagy egyéb magánszervezet a helyi, a regionális vagy a központi hatóságok anyagi támogatását élvezi. Az elmúlt tíz év során eltolódás volt megfigyelhető a központilag folyósított támogatásoktól a regionálisan illetve helyileg biztosított támogatások felé. A fenti folyamat az ún. "adminisztratív decentralizáció".
Kormánypolitika
Az 1970-es évek elején a kormányzat szociális és oktatási politikája döntően magukra az intézményekre koncentrált. Az ún. alapvető (szociális és oktatási) intézmények, melyek meglétét a kormánynak 100 %-os támogatás formájában garantálnia kell, akkoriban gyakorta kerültek megvitatásra. Az 1980-as évek során ezt eredménycentrikus gondolkodásmód váltotta fel, azaz a létesítmények helyett az elvégzett munka eredményessége és bizonyos élcsoportok (pl. nők, nemzeti kisebbségek, fiatalok, idősek és munkanélküliek) elérése lett a fő szempont. A 90-es évekre pedig a preventív, interdiszciplináris, a szociális és oktatási kérdéseket integráltan kezelő megközelítésmód válik a kormánypolitika döntő elemévé. A munka - azaz a munkahely megléte, a munkavégzés - újra a szociális jólét kritériumává válik. A kormány 1990-ben új programot indított, melynek lényege a "szociális innováció" megvalósítása a holland társadalomban. A program egyik kifejezett élja a magánszervezetek és a regionális, illetve helyi önkormányzatok szociális jóléttel kapcsolatos gondolkodásmódjának megváltoztatása. Ennek illusztrálására még egy képlet is született: 4 x W + M + G, mely jelentése lefordítva: jó ház, megfelelő állás, jó oktatás, megfelelő jóléti intézmények, plusz ökológiailag biztonságos környezet és egészség mindenkinek. A szociális innováció fő célkitűzése a szociális létesítmények és a szolgáltatások hatékonyságának és hozzáférhetőségének főleg helyi szinten történő javítása, melyet a bürokrácia csökkentésével, az állami és magánszolgáltatások közötti jobb együttműködéssel, kisléptékű szociális intervencióval (a "helyi közösség szintjének elve") és valamennyi állami szolgáltatás nagyléptékű privatizációjával kívánnak elérni.
Miért működtessünk helyi rádiót és televíziót?
Általában véve a helyi műsorkészítés és -közvetítés igen alkalmas az információk terjesztésére és ily módon a helyi közösség érdeklődésének és részvételének fokozására. Ezen túlmenően bizonyos esetekben a helyi rádió vagy televízió olyan csoportokat is elér, melyek a kommunikáció egyéb formái (pl. helyi újságok, szórólapok) számára hozzáférhetetlenek. Példaként lehet felhozni a bevándorlók egyes csoportjainak vagy a holland anyanyelvű írástudatlanoknak rádión át történő elérését. A fentieken kívül minden helyi csoport vagy testület saját specifikus érveivel indokolhatja a helyi rádió és televízió oktatásban és szociális jóléti programokban betöltött fontosságát. az önkormányzatok pl. azzal érvelhetnek, hogy számukra létfontosságú a közösség helyi politikáról való megfelelően informáltsága; a magánszervezetek érdeke a helyi közösség és a speciális célcsoportok informálása céljaikról, szolgáltatásaikról és létesítményeikről; a helyi rádió vagy televízió pedig természetszerűleg érdekelt olyan programok készítésében, melyek kielégítik a helyi közösség igényeit, hiszen létük a közösségtől függ.
A mindennapi életben még mindig nem kellően elismert az a szerep, melyet a helyi rádió és televízió játszik a szociális jóléti programokban és az oktatásban. Ennek egyfelől az az oka, hogy az emberek a médiát magát nem ismerik kellően, másfelől pedig valódi fontosságát bizonyos bizalmatlanság övezi. Megkérdőjelezik a sugárzott műsorok minőségét (mely természetesen nem képes elérni az országos állomások standardját), a hallgatóság számáról pedig - mely a feltételezések szerint meglehetősen alacsony - csak néhány adat és tény ismert. A fentieken túlmenően a helyi önkormányzatok, akiktől a helyi rádió- és televízióállomások pénzügyi fedezetének jelentős része származik, még gyakorta nincsenek hozzászokva ezen feladatukhoz. Ahogy már korábban említettem, az önkormányzatok nem járulnak hozzá a regionális és országos állomások költségvetéséhez, ezért sokukban felmerül a kérdés: "Miért kellene akkor a helyi állomásokat támogatnunk?"
A megítélés változása
A helyi rádió- és televízióállomások megítélése a közelmúltban bizonyos változáson ment át. Ennek számos oka van:
- A központi kormányzat decentralizációs törekvései a helyi önkormányzatokat arra késztetik, hogy javítsák az állampolgárokkal való viszonyukat, és így szerezzenek támogatást a helyi ügyekben.
- Az egyes kisebbségi csoportok felismerték a helyi műsorközlés jelentőségét és megpróbálják minél jobban kihasználni specifikus kulturális érdekeik érvényesítésére. A kisebbségi csoportok helyi rádióállomásai már országos szervezetet (az STOA-t) is létrehoztak.
- Az elmúlt év vége óta a központi kormányzat támogatja a helyi rádió és televízió oktatási célú felhasználását, és fontos eszköznek tekinti a hagyományos felnőttoktatás kapacitásgondjainak megoldására. Bár az oktatási szakemberek kétségeiket fejezték ki az elgondolással kapcsolatban, azonban a kérdés ennek ellenére napirenden maradt.
- Egyre több országos szervezet (mint pl. az adóhatóság, az Országos Családképzési Szervezet, a Fogyasztóvédelmi Társaság vagy az Országos Munkaügyi Központ) használja a helyi rádió- és televízióállomásokat egész országot felölelő kampányokban. A kampányokat sok esetben a helyi rádió vagy más helyi szervezet segítségével az adott közösséghez adaptálják ("közösségi megközelítésmód").
Műsortípusok
A helyi célokra használható műsortípusok közül a következő négyet kell kiemelni:
Információs (az informálást pedagógiai értelemben véve) és felvilágosító műsorok: témák széles körében nyújtanak információt, a városháza félfogadási idejétől kezdve egészen a háztartási balesetek megelőzésének leghatékonyabb módjáig.
Toborzó műsorok: bizonyos tevékenységekben, tanfolyamokon való részvételt, egyes létesítmények látogatását kívánják elérni. Pl. olyan program, mely bemutatja a felnőttoktatási csoportban résztvevők tevékenységét, összekötve egy új tanfolyam kezdési idejének kihirdetésével.
Véleményformáló műsorok: a helyi ügyek nyilvános megvitatását segítik elő. Ilyen típusú műsorok pl.: "Hogyan akadályozható meg a bűnözés", "A lakáshiány megoldásának legjobb módja" vagy "Hogyan javítható a tömegközlekedés".
Oktató műsorok: pl. matematika-tanulás rádió segítségével. Sajátlagos esetben egy adott csoport számára sugárzott nyelvtanfolyam hatékonynak bizonyulhat, azonban helyi használatra az ilyen műsorok általában túlságosan komplexek, összeállításukhoz valamelyik országos állomás megfelelőbb partner lehet. Ezen túlmenően sokak szerint a csoportos foglalkozások nélkül, pusztán a rádió segítségével történő nyelvtanulás a legtöbb tanuló (és különösen a hollandot tanuló, kevés előképzettséggel rendelkező bevándorlók) számára nem megfelelő.
Az együttműködés feltételei
Az elmúlt három év alatt a hollandiai Országos Gondozási és Népjóléti Intézetben három kísérltet folytattunk le, melyekben felnőttoktatási és szociális munkával foglalkozó helyi szervezetek, valamint a helyi rádió- és televízióállomások vettek részt. A kísérletek célja a jó együttműködés feltételeinek megismerése volt. Az alábbiakban ismertetnék néhányat következtetéseink közül: Alapvető fontosságú a programok készítéséért és tartalmáért való felelősség közös akarattal történő vállalása. Valamennyi résztvevőnek hinnie kell az együttműködés jelentőségében, valamint a műsorban szereplő célcsoport(ok) és témák/információk fontosságában.
Az együttműködő feleknek el kell ismerniük egymás szakmai tapasztalatát; ez egyaránt vonatkozik a szociális munkásokra, a felnőttoktatásban dolgozókra és a helyi rádió/televízió személyzetére is.
Az alapvető és gyakorlati együttműködéssel összehangolt, megfelelő szervezeti infrastruktúra megléte elengedhetetlenül fontos. A műsorok elkészítéséhez és sugárzásához megfelelő anyagi háttérnek kell rendelkezésre állnia.
Helyi Oktatási Műsorkészítési Szervezet
Úgy gondoljuk, hogy a helyi rádió- és televízióállomásokkal való együttműködés nem szabad, hogy egy-egy alkalomszerűen készített műsorra szorítkozzon. Ezért meghatároztuk az általunk strukturális "Helyi Oktatási Műsorkészítési Szervezet"-nek (LEO) nevezett intézmények működési követelményeit: Szükséges, hogy a műsorokban folyamatosság legyen, legalább az év azon időszakában, amikor feltételezhető, hogy a közönséget érdekli az adott program.
A műsorokat bizonyos rendszerességgel kell sugározni, így a hallgatók tudják, hogy mire mikor számíthatnak; horizontális műsorszerkesztés. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy az adott műsor melyik célcsoport számára készül; az azzal kapcsolatos közösségszervezési tevékenységet ennek megfelelően kell megtervezni.
A műsorok tartalmi és technikai színvonalát biztosítani kell; a rendszeres ellenőrzésekhez standardokat kell meghatározni. A műsoroknak összhangban kell lenniük az adott célcsoport(ok) számára ajánlott egyéb lehetőségekkel és létesítményekkel (tanfolyamok, írásbeli információk).
Az adatok folyamatos feljegyzése és az eredmények kiértékelése ajánlott (bár talán ezt a legnehezebb megvalósítani!).
Következtetések
A helyi rádiózás és televíziózás Hollandiában ígéretes, azonban még nem teljesen kialakult médium. Kísérletek tanúbizonysága szerint nem feltűnő természeténél fogva alkalmas lehet arra, hogy helyi szinten a kommunikáció fő eszközévé váljon. A szociális munka, felnőttoktatás és egyéb típusú szociális tevékenység kihasználhatja a helyi rádió és televízió nyújtotta lehetőségeket arra, hogy bizonyos célcsoportokat és a nagyközönség egészét jobban elérje, ezáltal munkájának hatékonyságát javítsa. E cél eléréséhez előnyös, hogy ha a helyi rádió- és televízióállomással az egyenlőség és a közös felelősség alapján működnek együtt. Végső soron mindkét fél célja olyan strukturális létesítmény kell hogy legyen, melynek kereteiben közösen készíthetnek és rendszeresen sugározhatnak műsorokat.
Henri Braakenburg, Nederlans Institut voor Zorg en Welzijn /NIZW; Utrecht. Hollandia; 1992 szeptember

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés