Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
Egy gondolat Dombóvár közművelődési intézményeinek átalakítására
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1991
Szám:
25.szám
A cikkben lévő
Nevek:
dr. Balipap Ferenc
Települések:
Dombóvár
Tárgyszavak:
intézmény-átalakítás, közművelődés
Megjegyzés:
F03_9125.txt
EGY GONDOLAT DOMBÓVÁR KÖZMŰVELŐDÉSI
INTÉZMÉNYEINEK ÁTALAKíTÁSI TERVEZETE
ELÉ
Várható volt, hogy az új közigazgatás és a helyi képviselőtestületekbe tagként bekerült új, a korábbi idők részletkérdéseiről tájékozatlan emberek áttekintik intézményeik és szakembereik működését. Bizonyos, hogy ez kellő felelősséggel történik sok helyütt és bizonyos az is, hogy a jobbá, a hasznosabbá-tétel, a teljesítmény fokozása és a helybéli igényeknek való jobb megfelelés vezérli ezeket a vizsgálódásokat; legalábbis reménykedjünk ebben. Sok olyan szándékról van tudomásunk, ahol ez így is van, miközben lehetnek települések, ahol a korábbi kapcsolatok megromlása, az előítéletek vagy éppen valamiféle hátsó szándék vezérli az efféle munkát. Egyidejűleg ismerős a képviselőtestületek túlterheltsége is: az a hajszolt állapot, ahogy tennivalóik után sietnek, nem egy esetben érthető tehát, hogy felületesen tekinthetnek át bizonyos részletkérdéseket, elemien nem fontos intézményeket. A művelődési otthoni tájékozódásukat segítendő közöljük a dombóvári megújításra vonatkoztatott tervet és az arról - kívülről - írott véleményeket. Dombóvárott is zajlik az elég ügyetlenül [átvilágításként[ emlegetett vizsgálat; mintegy erre fogalmazódott válaszul az alább közölt szöveg. Jó lenne, ha hasonló koncepciókat juttatnának el szerkesztőségünkhöz azok, akik saját viszonylataiknak megfelelő variációt készítettek; a későbbiekben azokat is szívesen közzé tesszük mindannyiunk okulására.
bp

Tervezet
dombóvár város közművelődési intézményei
szervezetének és működésének
átalakítására
(Készítette: dr. Balipap Ferenc)
A művelődési kormányzaton belül és a többi tárcákkal történő egyeztetéseik fórumain, valamint a Magyar Kulturális Kamara, továbbá a kulturális intézmények szakmai köreiben ez idő szerint forgalomban lévő legfrissebb vitaanyag - amely Az állam kultúra finanszírozási lehetőségei címet viseli - a következő megállapításokkal kezdődik: "Elkerülhetetlen a rendszerváltás jelenlegi szakaszában az állam, mint a társadalom egyik legáltalánosabb jellegű intézményének, és a kultúra értékteremtő, alkotó, közvetítő, megőrző és nem utolsósorban befogadó intézményrendszerének a kapcsolatát áttekintetni, fő jellemzőit meghatározni - a kultúra finanszírozása tekintetében. Vitathatatlan, hogy ma és a közeli jövőben a legjelentősebb kultúra mecénáló társadalmi tényező az állam, az állami költségvetés." Majd kicsit később ebben a készülő kormányzati döntések irányait és tartalmát meghatározni kívánó vitaanyagban ez olvasható: "Az állam új típusú, ám átmeneti jellegű kultúra finanszírozási gyakorlatának kialakításánál célunk: elősegíteni - a korábbi direkt irányítási rendszer mechanizmusának a lebontásával - a kulturális folyamatok szabad, önszerveződő, önmagát felépítő és előbbrevivő mechanizmusainak a kiépülését, hogy a későbbiekben a kultúrát túlnyomórészt a biztos egzisztenciával rendelkező, erős, polgári középréteg tarthassa majd el és finanszírozhassa."
Itt és most más alapról és másféle irányba nekünk se célszerű elindulnunk. Vagyis szembe kell néznünk intézményeink eddigi szervezetének, működésének és finanszírozásának a kérdéseivel; annak tudatában, hogy az új megoldáshoz nem a jelenlegi rendszer felszámolása, hanem átalakítása révén juthatunk csak el; azaz meg kell céloznunk egy átmenetinek, ám hosszadalmasabbnak ígérkező átalakulási folyamatot, és ez utóbbinak lehetősége a (majdan kialakuló) biztos egzisztenciájú polgári középréteg kulturális tehervállalása és öntevékenysége felé kell vezetnie.
Kiindulásként még további három szempontot szükséges leszögeznünk, mint amelyek tennivalóinkat döntően befolyásolják:
- a kultúrához, a művelődéshez minden embernek társadalmi tagságánál fogva, és emellett alkotmányos alapon is joga van;
- másrészt viszont a demokrácia törvényszerűségei alapján senkinek sincs joga beleszólnia, beleavatkoznia abba, hogy ki milyen módon, mivel és mi által gyarapítja vagy használja a műveltségét. Vagyis a művelődés nemcsak polgári jog, hanem egyszersmind a polgár szabadsága is, ami bármiféle kötöttség nélkül jár az embereknek, ha élni kívánnak vele;
- s végül esetünkben nem hagyható figyelmen kívül a konkrét, helyi kulturális kérdések és feltételek vizsgálatánál, hogy Dombóvár város és a városkörnyék társadalma is a hetvenes években óriási összefogással, igen jelentős anyagi áldozatot vállalva építette meg a város közművelődési intézményét. A 72.600.000.- forintos beruházás a város addigi történetének legnagyobb összegű saját beruházása volt. S fontos megjegyeznünk, hogy ebben az intézményben - átadása óta - döntő mértékben a város polgárainak akarata, szükséglete és igénye szerinti tevékenység folyt, vagyis nincs túlzás abban a megállapításban, hogy az úgynevezett pártállami művelődés-irányítás az intézményre vonatkozóan csak igen kis hatékonysággal tudott érvényesülni. (Ha voltak eredményei az itt folyó tevékenységeknek, akkor azok pontosan ebből a meglehetősen széleskörű szakmai függetlenségből eredtek.)
Az előzőekben elmondottakból az következik, hogy a művelődési szervezetek, csoportok, intézmények és közösségek tevékenységébe senki kívülállónak nem lehet illetékessége a továbbiakban semmilyen szempont vagy indok alapján a beavatkozásra. Esetünkben ennek különös nyomatékot ad még az is, hogy a Városi Művelődési Központ és Könyvtár épülete sokkal valóságosabban tekinthető a városi és városkörnyéki polgárok tulajdonának, mint ahogy az általában az állami intézmények vonatkozásában igaz. A művelődés tehát azok szabadsága és ügye, akik benne részt vesznek, ezért annak valamennyi kérdésében nekik maguknak kell megállapodniuk és dönteniük.
Természetesen ez azt is jelenti, hogy a települési önkormányzat sem helyezheti magát a település művelődési közösségei fölé úgy, hogy létüket, vagy tevékenységük formáit, tartalmait valamilyen módon is megkérdőjelezhetné. Azoknak ugyanis maguknak kell létrehozniuk - a saját számukra - a helyi (társadalmi, polgári) szabadművelődési önkormányzatot. A két testület között ugyanakkor rendkívül szoros és érdemi kapcsolatnak kell lennie, hiszen a települési önkormányzat hivatott elősegíteni a helyi polgárok akaratának maximális érvényesülését; így a művelődni kívánók törekvéseinek támogatása, tevékenységükhöz a szükséges feltételek biztosításának elősegítése is alapvető képviselőtestületi feladat. Ezt a feladatát a település önkormányzata - a helyi szabadművelődési önkormányzattal történő együttműködés alapján - főként és elsősorban a rendelkezésre álló anyagi eszközökből e célra fordíthatók megállapítása, és rendelkezésre bocsátása révén gyakorolja. (Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy a szabadművelődési tanács által még nem képviselt, az ő tevékenységükön kívül jelentkező polgári szükségleteket is mérlegelni kell.)
A helyi szabadművelődési tanács tehát, mint kulturális önkormányzati testület, a polgárok kulturális, művelődési érdekképviseleti szerve működik a településen, s ekként áll kapcsolatban az önkormányzati képviselő testülettel.
Ezek után az eddig tanácsi, illetve önkormányzati fenntartásban működő helyi közművelődési intézmények és szervezetek működésének, struktúrájának, tevékenységének és finanszírozásának átalakítását a következők szerint javaslom elvégezni (Közművelődési intézménynek, illetve szervezetnek, vagy ezek részlegének tekintem e tervezet szempontjából az alábbi egységeket:
- Városi Művelődési Központ és Könyvtár
Szomszéd Ház Szociális Segítő és Fejlesztő Szolgálat
- Kapos Alapítvány (kórus és táncegyüttes)
- Városi fúvószenekar
- Dombóvár-szőlőhegyi klubkönyvtár
- volt Vasutas művelődési ház
- Dombóvári Galéria
- Városi Televizió):
1. Valmennyi kulturális intézménynek és szervezetnek a lehető legteljesebb mértékű szervezeti, működési és szakmai önállóságot kell biztosítani.
Ennek érdekében legelőszöris a következő négy önálló intézményi és szakmai egységre kell bontani az eddig integráltan működő városi
Művelődési Központot és Könyvtárt:
- Városi Művelődési Otthon,
- Városi Könyvtár,
- Szomszéd Ház (Szociális Segítő és Fejlesztő Központ),
- Városi Kulturális Vagyonkezelő és Gazdálkodásszervező Központ (röviden: Gazdálkodó Központ).
2. Ezen intézmények működéséhez rendelkezésre kell bocsátani az eddig városi Művelődési Központ és Könyvtárként működött intézmény épületét és teljes vagyonát, a megváltozott funkciót és szervezetet kifejező NÉPHÁZ elnevezéssel, úgy, hogy azt a létrejött intézmények és tevékenységek elhelyezéséhez a Gazdálkodási Központ veszi át a városi Önkormányzattól. A továbbiakban a Gazdálkodási Központ - a Városi Szabadművelődési Tanács jóváhagyásával - intézkedik az átvett vagyon (épület, felszerelések, berendezések, technikai eszközök stb.) rendeltetésszerű (azaz a város polgárai által szükségesnek tartott) használatáról (megőrzéséről, működtetéséről, gyarapításáról stb.), de a szakmai egységek működéséhez szükséges alapvető feltételeket (helyiségek, berendezések, technikai és egyéb eszközök) részükre kizárólagos vagy részleges használatba (adott esetben leltárilag is) kiadja.
3. Az önálló intézményi szervezetek létrehozását követően fel kell építeni ezek belső struktúráját és meghatározni szakmai, valamint egyéb vonatkozású együttműködésük elveit, továbbá egyetemleges, ill. egyenkénti viszonyukat, kapcsolódásukat a Gazdálkodási Központhoz. (A szakmai egységek kapcsolatának lényege a szakmai jelleg és a teljes egyenrangúság: üzemelési, működési vonatkozású kapcsolataik elsődlegesen a Gazdálkodási Központon keresztül jönnek létre és realizálódnak; míg a Gazdálkodási Központtal való egyenkénti kapcsolataik lényege a szakmai önállóság, az ennek megfelelő - a szakmai tevékenységre irányuló - összegek feletti szabad rendelkezés; valamint a vagyonhasználati és gazdálkodási kérdésekben a Gazdálkodási Központ irányításával, esetenként egyetértésével történő eljárás. - Mindezt a belső, szervezeti, működési és egyéb szabályzatokban kell részletezni.)
4. Az önálló intézmények a továbbiakban a Népház épületében, a részükre biztosított épületrészekben végzik tevékenységüket, a helyi polgárok minél szélesebb körével együttműködve, az ő akaratuk és szükségleteik szerint. A Gazdálkodási Központ a szakmai intézmények által nem használt épületrészeket, vagy szakmai célra csak meghatározott időben igénybevett helyiségeket, technikai eszközöket stb. a mindenkori piaci viszonyoknak megfelelően használja, forgalmazza és hasznosítja.
5. Az épületben folyó bármilyen tevékenységet ilyen értelemben - tehát működési, szervezési, koordinálási, üzemelési vonatkozásban - a Gazdálkodási Központ hangolja össze.
6. Mindezekből következik, hogy a Népház épületének fenntartása, működtetése, üzemeltetése a Gazdálkodási Központ feladata. Ennek megfelelően az integrált intézmények önállósítása során fel kell osztani a rendelkezésre álló önkormányzati költségvetési támogatást is. Ennek menete:
- el kell különíteni a szakmai (közművelődési) feladatok finanszírozásától az úgynevezett fenntartási, üzemeltetési, technikai költségeket; és az ebben az önállósult részlegben dolgozók bérével, valamint a fenntartási és üzemeltetési feladatok ellátásának kötelezettségével együtt át kell azokat adni a Gazdálkodási Központnak; amely a továbbiakban a Népház működtetését és szolgáltatásait egyrészt a szakmai intézményeknek - feladatkörébe tartozó felelősséggel - nyújtja, rendelkezésre bocsájtja; másrészt a piacon értékesíti azokat;
- a szakmai részlegek számára külön-külön meg kell határozni (a települési és a szabadművelődési önkormányzat megállapodása alapján) az anyagi támogatást, amely kizárólag a szakmai feladatok ellátására fordítandó és fordítható (beleértve ebbe a főállású és egyéb jogviszonyban alkalmazottak bérét vagy tiszteletdíját is);
- a működés folyamatában a rendelkezésére bocsátott pénzből, és a tevékenységének eredményéből származó bevételből a Gazdálkodási Központ üzemelteti, fenntartja, működteti az épületet és annak a szakmai intézmények munkáját lehetővé tevő berendezéseit, eszközeit; szakszerűen kezeli és rendelkezésre bocsájtja a szakmai intézményeknek és szervezeteknek a részükre elkülönített pénzüket, intézve valamennyi pénzügyi, könyvelési, nyilvántartási, költségvetési, számviteli ügyüket és tennivalójukat; gazdálkodik mindazzal a vagyonnal, ingóval és ingatlannal, amelyet az önkormányzattól erre a feladatra megkapott (bérbeadásokat, kölcsönzésekett, megbízásokat, szolgáltatásokat vállal és teljesít); - míg a szakmai intézmények meghatározó módon nem folytatnak gazdálkodási jellegű vállalkozásokat, az ő tevékenységük a velük kapcsolatban (tagsági viszonyban) álló emberek akarata és szükséglete szerint formálódik, - mely szakmai tevékenységeknek csak másodlagos - eseti és nem általános - jellemzője a pénzügyi bevételt (ezen belül is, főleg nyereséget) eredményező tevékenység vagy akció. Hangsúlyozzuk, a szakmai részlegek szakmai - tehát kulturális, közművelődési, közösségi - munkája elsődlegesen tagjaik akarata szerint folyik, vagyis az ún. nagyközönségnek szóló rendezvényeket is a Gazdálkodási Központ szervezi, esetenként a szakmai intézmények kezdeményezésére, velük együttműködve vagy tőlük akár teljesen függetlenül.
7. A volt Városi Művelődési Központ és Könyvtár integrált intézményéből így önállósuló négy új intézményi egység együttműködésének és működésének a fentiekben érintett és minden további kérdését együttműködési szerződésben, vagy belső szabályzatokban kell rögzíteni, melyeket a települési és a szabadművelődési önkormányzat hagy jóvá, és csak az ő egyetértésükkel változtatható meg. Az így létrejött egységek működéséhez és együttműködéséhez lehet - ha azt az érintettek igénylik és elfogadják
- kapcsolni a Városi Televíziót, a Kapos Alapítványt, a Dombóvár szőlőhegyi klubkönyvtárt, a Dombóvári Galériát és a volt vasutas művelődési házat is. A Népházhoz történő kapcsolódásuk szempontjai lehetnek a következők:
- ezek a szakmai egységek - melyek az előbb említettekhez hasonló szakmai önállósággal bírnak - ugyanúgy kapcsolódnak a Gazdálkodási Központhoz és az egész rendszerhez (intézményszövetséghez), mint a volt Művelődési Központ és Könyvtár - továbbra is az épületben maradt
- jogutód intézményei, függetlenül attól, hogy ők is beköltöznek-e oda, vagy másik épület(ek)ben működnek;
- ezeknek a szakmai egységeknek (intézményeknek és szervezeteknek) a vagyonával, felszerelésével, tehát ingatlanával és ingóságaival ugyanúgy kell eljárni, mint a Népház-béli intézmények esetében: vagyis a vagyont és berendezést az önkormányzat a Gazdálkodási Központnak adja át, amely kezeli, működteti ezt, úgy, hogy a szakmai tevékenységekhez szükséges feltételeket a szakmai intézmény vagy szervezet részére adja át;
- vagyis ezek az eddig a Művelődési Központ és Könyvtárhoz nem, vagy csak részben tartozott intézmények és szervezetek a továbbiakban beletartoznak a Népház gyűjtőszervezetébe, úgy, hogy pénzügyi, számviteli ügyeiket a Gazdálkodási Központ intézi, szakmai önállóságuk (megerősödve) teljeskörűvé válik, egymáshoz pedig nem alá- vagy fölérendeltségi viszonyuk lesz, hanem közösen kialakított (partneri) együttműködési elvek és szabályok szerint kapcsolódnak.
8. Minden szakmai intézmény és szervezet ezt követően 1991. január 1- jéig létrehozza a maga tagsági (pártolói, látogatói, olvasói, használói, nézői stb.) körét. Ez a kör valamilyen - megállapodások szerinti, esetleg csak névleges - tagsági díjat fizet az adott intézménynek vagy szervezetnek. - Ennek összegét vagy nagyságát a szabadművelődési önkormányzat hagyja jóvá. Tag az adott egységben az lesz, az lehet, aki a tagdíjat megfizeti. (A tagok a soraikba kerüléshez egyéb szabályokat és szempontokat is kiköthetnek.)
9. Az intézmények és szervezetek tagsága - önállóan -, mintegy egyesületté (olvasókörré, szabadművelődési társasággá, tévénézők baráti körévé, galérialátogatók baráti társaságává, színházbarátok körévé, önsegítő csoportok szövetségévé, önkéntes segítők körévé, munkát keresők egyesületévé, a Kapos Együttes tagjainak és támogatóinak baráti társaságává, otthonkeresők érdekvédelmi egyesületévé, nagycsládosok egyesületévé, városi szociális kerekasztallá stb. stb.) alakul, és tagjai sorából vezetőséget választ, amely a továbbiakban az adott csoport, tagsági kör közösségi és kulturális tevékenységét szervezi és igényeiknek, szükségleteiknek megfelelően irányítja, önkormányozza.
10. Az intézmények és szervezetek - egymás közt kölcsönösen elfogadott elvek és szabályok szerint - tagsága saját soraiból küldötteket delegál a városi Szabadművelődési Tanácsba. (A delegálás 3 évre szól.)
11. A Szabadművelődési Tanács alakuló ülését 1992. január végéig kell megtartsa. Ezen a kulturális intézmények és szervezetek küldöttei szavazati joggal vesznek részt, de az ülés a város polgárai számára is nyilvános. Az alakuló ülés megválasztja - nemcsak a küldöttek választhatók! - a Városi Szabadművelődési Tanács elnökét, két alelnökét és titkárát. (A Szabadművelődési Tanács minimum 9, maximum 15 tagú legyen.) A Tanács vezetői köztiszteletben álló dombóvári polgárok, akik ezért a tevékenységükért díjazásban nem részesülnek. A Tanács szervezeti és működési szabályzata az önkormányzati elv alapján dolgozandó ki, ill. az önkormányzás elveit kell hogy érvényesítse. A Tanács titkára - megfelelő szakmai végzettséggel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező - főállású közművelődési szakember, akinek egyetlen intézményi szervezeti egység vagy annak vezetője sincs alárendelve, és ő is csak a Szabadművelődési Tanácsnak. (A titkár állását pályázati úton kell betölteni.) A titkár feladatát a Szabadművelődési Tanács határozza meg, melynek lényege, segítse a szakmai intézmények és szervezetek önálló munkáját és különösen együttműködését, koordinálja a Gazdálkodási Központ és a szakmai egységek kapcsolatait, képviselje az egységek működésében és tagsági szervezetében a Szabadművelődési Tanácsot, közvetítse a Szabadművelődési Tanácshoz a kulturális, közművelődési területen folyó tevékenységek tapasztalatait, készítse elő a Tanács üléseit, kísérje figyelemmel az elhatározások és megállapodások érvényesülését, végrehajtását. A titkárnak döntési joga nincs, vitás kérdésekben csak a Szabadművelődési Tanács dönthet.
12. A továbbiakban az egyes intézmények dolgozóit a Városi Szabadművelődési Tanács alkalmazza, a települési önkormányzat (vagy annak illetékes bizottsága) véleményének kikérésével, a szakmai intézmény vagy szervezet tagsági szervezetének javaslata alapján. Valamennyi intézmény vagy szervezet főállású dolgozóit csak a Szabadművelődési Tanács tagjainak kétharmados támogatásával lehet alkalmazni.
13. Abban a kérdésben, hogy valamely intézmény ebből a szervezeti konstrukcióból - saját tagságának akarata, vagy a települési önkormányzat döntése alapján - kilépjen, önállósuljon vagy megszünjön, csak a települési önkormányzat és a Szabadművelődési Tanács tagjainak kétharmados egyetértésével lehet dönteni.
14. A továbbiakban a települési képviselőtestület minden évben - a város költségvetéséről szóló döntése során - meghatározza a Népház valamennyi intézményének és szervezetének nyújtandó támogatás összegét, elkülönítve benne a Gazdálkodási Központ kezelésébe adott, és valamennyi egységre vonatkozó bér-, fenntartási-, működtetési és üzemeltetési költségekre fordítandó összeget; és egy összegben elkülönítve az ún. szakmai tevékenységek finanszírozására fordítható települési önkormányzati támogatást.
15. A Szabadművelődési Tanács - az intézmények és szervezetek tagsági szervezeteinek vezetőségével lefolytatott tárgyalás és megegyezés után - dönt a rendelkezésre álló önkormányzati (kulturális, közművelődési, közösségi tevékenységekre fordítandó) szakmai támogatás intézmények és szervezetek közti felosztásáról.
16. Minden további kérdést az érintettek megegyezése, és a hatályos jogszabályok szerint kell szabályozni.
Dombóvár, 1991. szeptember 13.
Balipap Ferenc

Észrevételek
a Dombóvár város közművelődési
intézményei szervezetének és
működéseinek átalakítására készült
tervezetről
Dr. Balipap Ferenc tervezete a helyi önkormányzatok és a kulturális intézmények együttműködése mértékadó nemzetközi tapasztalatainak és a hazai demokratikus közművelődési törekvéseknek alapos ismeretéről tanuskodik. Figyelemre méltó kezdeményezés, mely a jelenlegi törvénykezési rend keretében elképzelhető modell kidolgozására, kipróbálására vállalkozik. A tervezet megvalósítása, éppen demokratikus volta miatt, a lehetséges helyi társadalmi tényezők egyetértésének függvénye. Ebben a vonatkozásban különösen hangsúlyozandó, hogy a "civil társadalom" mindenképpen szélesebb, mint a pártpolitikai szféra és mint az önkormányzati hatáskör. A kulturális és szociális tevékenységeket kifejtő szervezetek, egyesületek autonóm módon szerveződnek, saját céljaikat igyekeznek megvalósítani, de bizonyos kérdésekben közös érdekeik is lehetnek, melyek nyilvánvalóan egybeeshetnek az önkormányzat céljaival. Ilyen értelemben a tervezetben szereplő Szabadművelődési Tanács a város egészét szolgáló, konszenzuson alapuló fórummá válhat, mely az önkormányzat és a lakosság közötti eleven kapcsolatot is erősítheti. (Nem konfliktus mentesen természetesen.)
A demokratikus államok gyakorlata szerint az állam részt vállal a kultúra finanszírozásában, de ezt általában nem közvetlenül látja el, hanem a társadalmi-kulturális élet autonóm intézményeiből, személyiségeiből álló társadalmi szervezet, kuratórium stb. révén. (Ld. a Nemzeti Kulturális Alap kialakítása körüli vitákat, a brit Arts Councilt, mint hivatkozott példát, stb.) Nyilvánvaló, hogy ez az elv nemcsak a központi államra, hanem a helyi önkormányzatokra is érvényes.
Jelenleg Magyarországon az önkormányzatok többsége felelőssége tudatában az anyagi nehézségek ellenére is igyekszik megőrizni a helyi kulturális intézményeket - többnyire jelenlegi struktúrájukban (részben koncepcióhiány, részben a civil társadalom erőtlensége miatt). Ez a kulturális infrastruktúra védelmében feltétlenül helyeselhető s nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az intézmények a jövőben határozottabban társadalmasuljanak. Arra is van példa, hogy az önkormányzat eladja a művelődési házat kaszinónak, vagy bérbeadja vállalkozónak, de arra is, hogy az intézményt - egyelőre községekben - a helyi szabadművelődési tanács kezelésébe adja. Kétségtelenül ez a "legkultúráltabb" megoldás. A Dombóvárra kidolgozott tervezet városi szinten jelenleg úttörő jellegű, de a nyugat-európai és a skandináv példák hatására csodálnám, ha egyetlen fecske maradna.
A tervezetben két fontos tendencia ötvöződik: az egyik a kulturális demokrácia erősítése, a másik a gazdasági racionalitás. Elvileg, mint modellt, feltétlenül helyeslem. Az UNESCO dokumentumai az európai (és észak-amerikai) tapasztalatok összegzéseként leszögezik, hogy a művelődési központ nem kizárólag egy helyiségre, épületre korlátozódó, hanem több létesítményt összefogó koordinációs struktúra is lehet - miként a tervezetben a Népház.
Az önkormányzat és a Szabadművelődési Tanács viszonyát, munkakapcsolatát illetően az önkormányzati törvény nem zárja ki a lehtőségét, de nem is kötelezi az önkormányzatokat, hogy szakmai típusú önkormányzatokra támaszkodjanak. (Jós nem vagyok, de a demokrácia és a szakszerűség együttes érvényesülése a jövőben a szakmai önkormányzatok szerepének növekedését feltételezi.) A Szabadművelődési Tanács, ha a lehetséges társadalmi tényezők megfelelően széles körű képviselete, akkor szakmai önkormányzatnak tekinthető, mellyel a települési önkormányzatnak célszerű együttműködni.
Az 1990. LXV. törvény 8. paragrafus (5) fejezet szerint: "A települési önkományzat a feladatai körébe támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek a tevékenységét, együttműködik e közösségekkel." Amennyiben a Szabadművelődési Tanács az önszerveződő művelődési közösségek, egyesületek stb. közösen létrehozott szerve, akkor méltán számíthat az önkormányzat együttműködésére.
Tisztázandó természetesen az önkormányzat kulturális bizottságának és a Szabadművelődési Tanácsnak a viszonya. A törvény 24. paragrafus (1) fejezete szerint: "A bizottságba indokolt beválasztani a feladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt."
E szerint akár az is lehetséges, hogy maga a kulturális bizottság váljék Szabadművelődési Tanáccsá, de szerintem járhatóbb út, ha a kulturális bizottság, illetve a képviselőtestület együttműködési megállapodást köt a Szabadművelődési Tanáccsal, melyben rögzítik, hogy ez utóbbi ajánlásait miként veszik figyelembe.
A jelenlegi szabályozás értelmében a tulajdon feletti rendelkezés, a vezetők kinevezése és az állami támogatás felhasználásáról való rendelkezés a képviselőtestület közjogi felelőssége. így tehát a tervezet 12. pontja nem megvalósítható, de a döntés előzetes véleményezésében a Szabadművelődési Tanács álláspontja hangsúlyosan figyelembe veendő.
A 11. pontban szereplő szabadművelődési titkár esetében eldöntendő, hogy választják-e vagy pályázat útján nevezik ki?
Budapest, 1991. szeptember 26.
Kovalcsik József

Szakmai vélemény
dr. Balipap Ferenc: Tervezet Dombóvár
város közművelődési intézménye
szervezeteinek és működésének
átalakítására c. dolgozatáról
A szerző kérésére Intézetünkben átolvastuk és elemeztük a fenti intézményátalakítási koncepciót és azt jónak, korszerűnek tartjuk. Intézetünk is ezzel rokonítható javaslatokat tesz azon önkormányzatok számára, amelyek ezt kérdezvén hozzánk fordulnak; ez egyidejűleg azt is jelenti, hogy napi szintű tapasztalatunk van az intézményrendszer(ek) átalakítási szándékairól a legkülönfélébb településeken. Éppen ezen közös gondolkodásokra, helybéli vitákra hivatkozva teszünk néhány további javaslatot. Egyidejűleg úgy gondoljuk, hogy az alábbiak (és nyilván mások első javaslattételének) megfontolása és a koncepció kiegészítése után szervezzen Dombóvár olyan szakmai megbeszélést, ahol a hasonlóképpen érintett vagy hasonlóan gondolkodó intézmények és települések képviselői beszélnének e témáról; a leendő döntés előtt, azt befolyásolandó nem felesleges az ilyetén eszmecsere. Fontosnak tartjuk azt is, hogy ezt követően, immár az országosnak mondható tapasztalatok és vélemények birtokában kerüljön ez az elképzelés a helyi nyilvánosság elé, már úgy értem, hogy azok között megbeszélendő, akiket érint. Csak ezt követően tárgyaljon erről a helybéli képviselőtestület, hiszen ezek híján csak saját észrevételeire, míg mindezek birtokában a szakmai és a helybéli közvéleményre is hallgathat. Bizakodunk, hogy a közművelődési tevékenységben immár másfél évtizede folyamatosan kezdeményező és élenjáró Dombóvár manapság is képes olyan megújulásra, amely elsősorban a helybéliek, ám ezzel együtt az egész ország javát szolgálják.
Mint már említettük: az az alapelv, hogy a dombóvári közművelődési tevékenységet helybéli Szabadművelődési Tanács szabályozza, előremutató. Immár vége a kulturális-művelődési, a szabadidőben szervezett egyéni- és csoporttevékenységek bárki általi engedélyezésének; az ember, az állampolgár nemcsak általában, hanem művelődésében, időtöltésében és kedvtelésében is szabad. Befizetett adóiból és a városnak fejkvótában visszaosztott pénzből (és ez is saját pénze!) mindenki joggal számít művelődésbéli anyagi vagy természetbeni (pl. fűtött, világított terem, a technikai eszközök használatához való jog stb.) juttatásra. Meglehetősen nyilvánvaló, hogy a kultúrálódásra, a művelődésre, a szabadidő-szervezésre jutó helybéli anyagi és természetbeni támogatás arányait, részleteit és az ebbéli tevékenységek szorgalmazását, menedzselését és persze óvását is azok vezéreljék, akik mindebben járatosak, informáltak és érdekeltek is. Ráadásul: felesleges ennek részletkérdéseivel a település koncepcionális kérdéseivel megterhelt képviselőtestületet foglalkoztatni; idejük és energiájuk másravaló. A képviselőtestület által jogokkal és persze kötelezettségekkel felruházott Szabadművelődési Tanács természetszerűleg beszámolásra kötelezett; az a terv, hogy titkára (ügyintézője) szakértő településfejlesztő, közösségszervező legyen, szakmaiságát garantálja.
Az a szándék, hogy a jelenlegi intézményszerkezetből önállósuljék a könyvtár és a legkülönfélébb művelődési otthoni tevékenységelemek: azok, amelyek lakossági öntevékenység által szerveződnek (mint pl. a táncosok) és azok is, amelyeket lakossági közmegelégedésre végzett és végez az intézmény - ugyancsak teljesen ésszerű és logikus. Miért is ne lennének deklaráltan önállóak és egymástól függetlenek, amikor egymás dolgaiba eddig sem beszéltek bele? A puszta formalitások felszámolása is fontos akkor, ha új rendet alakítunk; ahol nincs (és a tevékenységfajták között nincs!) rendeltetésszerű hasonlóság, minek úgy tenni, mintha lenne? Csak egyetérthetünk tehát az önálló, egymástól független, autonóm szerveződések tervével és a tervezethez képest még anyagi ügyeik vitelét is általuk tartjuk elvégezhetőnek. Azt javasoljuk tehát, hogy megfontolás tárgyává tegyék az önálló pénzkezelést és könyvelést, elszámolást és elszámolási kötelezettséget; pénzügyei minden szerveződésnek magánügye. Ha ezzel a tervezet szerinti gazdálkodó egység foglalkozik, könnyen uralhatja is majd a tevékenységet (mert emlékezzünk: a pénzügyi koncentrációk is az egyszerűsítés, a logikus ügyintézés, az ésszerű munkaerő-csoportosítás ötletéből fakadtak és lám, mivé váltak a GESZ- és GAMESZ-szervezetek pénzügyi informáltságuk eredményeképpen?). A jelenlegi épület (a leendő Népház) helyiséggazdálkodására, karbantartására untig elegendő gondnokságot alapítani. Ők a megállapodások szerint adják oda a helyiségeket annak, akiknek azt/azokat a Szabadművelődési Tanács ígérte és természetszerűen gazdálkodhatnak a szabadon maradt alapterületek bérbeadásával úgy, hogy a bevétel a Szabadművelődési Tanács egszámlájára kerülve a kulturális tevékenységre visszafordítható.
Nem csoda, hogy hiányzik a tervezetből a még nem létező lakossági aktivitás gyámolításának szisztémája, hiszen e dokumentum a már meglévő és üzemelő intézményekről szól. Javasoljuk azonban, hogy a szöveg egy későbbi fázisa lépjen túl az intézményátalakítási logikán és foglalja magába azt is, hogy a Szabadművelődési Tanács mi módon szorgalmazza az új, eleddig ismeretlen állampolgári öntevékenységek kialakítását és gyámolítását. Magyarán: Dombóvár kulturális fejlesztésével foglalkozandó nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az öntevékenységet és annak sokasítását, amelynek megvalósulásával a kulturálisan öntevékeny és önkormányzó társadalom helyben (is) kialakul(hat).
Végezetül megjegyzem, hogy intézetünk áll rendelkezésre a továbbiakban is; részben mint konzulens, részben mint a javasolt gyűlések aktív résztvevője és az átalakulási folyamat megfigyelője, segítője.
Beke Pál



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés