Lemezújság archívum

Cím:	A természet és az emberi környezet védelme: A TDDSZ programja
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1989
Szám:	12.szám
A cikkben lévő
Tárgyszavak:	természetvédelem, környezetvédelem
Megjegyzés:	korny112.pcl

A természet és az emberi környezet védelme
A TDDSZ programja
A XX. század második felének alapvető felismerése volt az, hogy a természeti javak korlátozás nélküli és pazarló használata már a földi élet minőségét és lehetőségét fenyegeti. Mindaddig, amíg önmagunkat a legyőzendő természet törvényei felett állónak tekintjük, ez a fe- nyegetettség csak növekedni fog, és végső soron pusztulásunk okává válik majd.
Az emberi társadalom és a természet viszonyát a kölcsönösség határozza meg. Kölcsönös a függésünk, hiszen minden emberi tevékenység a természet nagy folyamataiba épül be. Éppen ennek felismerése adhatja meg számunkra a döntési szabadságot. Van választási lehetőségünk: olyan döntéseket kell hoznunk, amelyek további lehetőségeink körét nem beszűkítik, hanem kitágítják. El kell kerülnünk a gazdasági, politikai és ideológiai kényszerpályákat. A mi esetünkben azokat, amelyekre egy "mindentudó" központi hatalom terel bennünket mindmáig.
Az evolució során olyan élővilág alakult ki a Földön, ami összességében jól alkalmazkodott azokhoz a körülményekhez, amelyeket - részben - maga teremtett. Az alkalmazkodás és a fennmaradás előfeltétele a sokféleség (diverzitás), illetve a társulásokat alkotó fajok géntartaléka. A közös élettérben élők különbözőségének-sokszínűségének lehetősége a további fejlődésnek is előfeltétele. Ennek tőlünk telhető megőrzése erkölcsi kötelességünk és gyakorlati érdekünk. Ez nem képzelhető el a természethez való új viszony kialakítása nélkül, melyen egy olyan állapotba való beilleszkedést értünk, amit átfogó természetközeliségnek nevezhetünk.
Mindehhez szinte valamennyi hagyományosnak tartott értékünket újra kell gondolnunk. Igy értékké kell váljon az a törekvés is, hogy az emberi társadalmakban a mindenkori politikai, gazdasági, művészeti stb. törekvések köré szerveződő, egymástól eltérő értékeket és érdekeit integráló kisközösségek ne csupán megtűrt egységek, hanem a társadalmi döntések alapvető szinterei legyenek. "Globálisan gondolkodni és lokálisan cselekedni!" a zöld mozgalmak jelszava, a mérték és a lépték helyes megválasztására hívja fel a figyelmüket. "A legnagyobb veszély: a részleges tudás könyörtelen, nagybani alkalmazása." (Schumacher). Támogatjuk mindazt, ami a hosszú távú, átfogó gondolkodást és cselekvést segíti elő.
Úgy gondoljuk, hogy önmagában sem a piac, sem a gazdasági növekedés, sem pedig a technikai fejlődés nem áll ellentétben az átfogó természetközeliséggel. Igy haladásnak olyan változásokat nevezhetünk, ismerhetünk el, amelyek nem fosztanak meg az egészséges élet lehetőségétől, a lét minőségét hosszú távon sem szegényítik el, sőt, gazdagítják. Az ilyen fejlődést üdvözöljük és támogatjuk.
Elengedhetetlennek tartjuk társadalmi értékrendünk alapvető megváltozását környezetünk, és ezzel együtt önmagunk további pusztításának megakadályozása érdekében. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy az oktatás-nevelés, a tudomány és a művészetek művelői felismerjék e feladatokban rájuk háruló felelősséget és lehetőséget. Ameddig nem ez a kívánatos értékrend határozza meg a gazdaság, s ezen belül a termelés folyamatait, addig szembe kell néznünk hazánk jelenlegi - nagyrészt még csak sejtett - természeti és környezeti károsodásaival.
Feltárásukra és a jelen pillanatban véleményünk szerint elkerülhetetlenül szükséges tennivalók kijelölésére dolgoztuk ki az alábbi programunkat.
1. A hatékony cselekvéshez elengedhetetlen a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő mérőrendszer kiépítése. A pontos helyzetkép kialakításához országos információs hálózatot kell létrehozni, amelynek adatai bárki számára hozzáférhetők. Megengedhetetlen, hogy a környezeti terhelésekre vonatkozó adatokat titkosan kezeljék, ezért fölül kell vizsgálni a ti- tokvédelemre vonatkozó jogszabályokat. Az érintett lakosságot és szervezeteit minden, a környezetet érintő beruházásról már a tervezés során tájékoztatni kell, és biztosítani számukra az információk hozzáférhetőségét.
2. A határértékeket meghaladó mértékű környezetszennyezéseket külön is nyílvánosságra kell hozni. A magyar szabványrendszert egységesíteni kell és a nemzetközi ajánlásokhoz szükséges közelíteni.
3. A helyzet súlyosságára való tekintettel a vízbázisok és a vízminőség védelme élvezzen elsőbbséget.
a/ Meg kell akadályozni a vízrendszerek életébe történő, kizárólagosan mérnöki, műszaki szemléletű beavatkozásokat, "vízrendezéseket" (pl. Nagymaros, számos folyószabályozás, Balaton stb.).
b/ Kapjon megfelelő támogatást a csatornázás, a kommunális, az ipari és a mezőgazdasági szennyvizek tisztítása. Olyan mértékű és fokozatú tisztításra van szükség, hogy a tisztított víz a befogadó közeg természetes életközösségeit ne változtassa meg.
c/ Hosszú távon káros, és ezért nem engedhető meg a vízhálózat egyoldalú bővítése a csatornahálózat fejlesztése nélkül (közműolló).
d/ A bányászatnak a vízháztartásra gyakorolt hatását a mainál sokkal inkább figyelembe kell venni. Meg kell állítani a pótolhatatlan értékű dunántúli karsztvizrendszer állapotának további romlását.
4. A levegőszennyezettség csökknetése érdekében
a/ a leginkább szennyezett levegőjű területeken - a helyzet gyors javítására - a helyi önkormányzatok szintjéig dolgozzanak ki ütemtervet és fogadjanak el végrehajtási programot;
b/ ezeken a területeken a szennyezettséget jelző alapadatokat napi rendszerességgel hozzák nyilvánosságra (pl. a napilapokban, fényújságon stb.);
c/ biztosítják a feltételeket az esetlegesen vagy ma egyáltalán nem mért szennyeződések rendszeres méréséhez, különös tekintettel a rákkeltő szénhidrogénekre és az ózonra;
d/ a kéndioxid-kibocsátás 1993-ra - nemzetközi kötelezettségként - vállalt csökkentéséhez megfelelő intézkdéseket kell hozni.
5. A mezőgazdaság iparszerű, egyre nagyobb energia- és vegyszerigényű termelési módszerei az ökológiai szempontok mellőzése miatt egyre gazdaságtalanabbá és az ökológiai következményei miatt tarthatatlanabbá válnak. Elsősorban emiatt a talaj termékeny felső rétege folyamatosan pusztul, illetve csökken a táperőkészlete. Ezért szükséges
a/ a mezőgazdasági táblák átlagos nagyságának csökkentése és ennek megfelelő géppark kialakítása; ehhez egy új földtörvény megalkotásával is lehetőséget kell teremteni;
b/ korlátozni a nagy térségek ökológiai viszonyait érintő, azokat gyakran gyökeresen megváltoztató, igen költséges meliorációs beavatkozásokat (pl. a talajvízszintek káros megváltoztatása), viszont gondoskodni a jól végrehajtott meliorációk állapotának megóvásáról;
c/ intenzív mezőgazdasági erdősáv -telepítési program végrehajtása;
d/ a növényvédőszerek és a műtrágyák használatának optimalizálása, illetve mérséklése - csökkentve a mai rendkívüli mértékű pazarlást, az élelmiszerek, a talajvizek vegyszerekkel való szennyezését; a kívánt cél szempontjából specifikusabb, a környezetet jobban kímélő hatóanyagok alkalmazása; különös gondot fordítani a biztonságos tárolásra;
e/ hogy a mezőgazdasági támogatások elsősorban a vegyszermentes termelésre koncentrálódjanak;
f/ hogy gondoskodjanak a fogyasztásra kerülő állati termékekben megmaradó hormonok, antibiotikumok használatát megtiltó rendelkezések betartásáról.
6. Törekedni kell a jelenleg még a természethez közeli életközösségek állapotának fenntartására, illetve a megzavart területek eredetihez közeli állapotának visszaállítására. El kell érni, hogy a védett területekre (bioszféra-rezervátum, nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület) vonatkozó jogszabályokban előírtak maradéktalanul érvényesüljenek, hogy az itt található élőlények populációinak genetikai változatossága fennmaradjon.
7. Az erdőgazdálkodást egy hosszú távú - kialakítandó - kívánatos erdőstruktúrának kell alárendelni.
a/ Növelni kell az őshonos fafajú elegyes erdők területét és azok arányát is a helyi adottságoknak megfelelően.
b/ A mai - nagy területeket pusztító - tarvágásos módszer helyett az erdők életével, élővilágával jobban összhangban álló fakitermelési rendszert kell kialakítani.
c/ Az erdő egyik legnagyobb kártevője a többszörösen túltartott nagyvad-állomány. Mindez egy szűk helyi és politikai elit vadászati privilégiumára vezethető vissza. A vadgazdálkodás átalakításához ezért meg kell szüntetni a földhasználati és a vadászati jog szétválasztását.
8.A közlekedéssel kapcsolatban
a/ a hálózat - anyag- és energiapazarlással járó - Budapest-központúságú és Budapesten belüli centralizáltságát fokozatosan fel kell oldani;
b/ környezetkimélőbb járműpark gyártására és importjára kell törekedni;
c/ fejleszteni kell a tömegközlekedést és a vasúti közlekedést;
d/ a kiugróan magas számú halálos közlekedési baleset csökkentéséhez az utak javítása és a megfelelő műszaki állapotú, korszerűbb és biztonságosabb járműállomány kialakítása szükséges;
e/ a helyi közlekedésben a biztonságos kerékpár-közlekedés kapjon nagyobb szerepet.
9. Kerüljön sor egy jövőorientált, átfogó energiatermelési koncepció kidolgozására.
a/ Kapjon külön támogatást az alternatív - nap-, bio-, szél-, magas hatásfokú és környezetkímélő - energiaforrások kutatása és elterjesztése.
b/ Decentralizált, a mainál kisebb erőművi blokkokból álló energiatermelési rendszert kell létrehozni. Az üzemi erőművek elterjedése kapjon kellő támogatást.
d/ Az energiatermelésben is meg kell szüntetni a monopóliumokat. A független termelő által előállított áramot - megfelelő minőségi paraméterekkel - kötelező jelleggel vegye át az energiarendszer.
e/ A csúcsfogyasztási időszakok áramigényeit csökkentő ár- és szabályozási rendszert kell kidolgozni.
10. Az atomenergia-termelés egész folyamatának a mainál megnyugtatóbb ellenőrzésére - az ipari minisztériumtól független - közvetlenül az Országgyűlésnek alárendelt ellenőrző hatóságot kell létrehozni.
11. A hulladékok kezelése terén a következő szempontokat kell figyelembe venni:
a/ amennyire lehet, csökkenteni kell a hulladéktermelés mennyiségét új technológiák (pl. zárt ciklusú módszerek) bevezetésével és elterjesztésével;
b/ a hulladékokat a későbbi feldolgozás szempontjai szerint elkülönítve kell gyűjteni; erre a megfelelő módszereket ki kell dolgozni;
c/ a felhasználható hulladékokat a legnagyobb mértékben feldolgozva vissza kell juttatni az anyagkörforgásba (pl. komposztálás, ipari, mezőgazdasági hasznosítás, biogáz stb.);
d/ a fel nem használható, az ökoszisztémákra káros, veszélyes hulladékok esetében meg kell oldani a megsemmisítés, illetve a biztonságos raktározás módszereit;
e/ a megsemmisíthetetlen hulladékok termelését drasztikusan csökkenteni kell (pl. a radioaktiv hulladékokét).
12. Olyan gazdasági és jogi szabályozó rendszert kell kialakítani, amelyben a természeti javak igénybe vétele olyan költségekkel jár, ami fedezi a természetközeli állapot visszaállításának költségeit.
a/ A helyi közösségek rendelkezzenek valóságos autonómiával a területüket érintő környezetgazdálkodási ügyekeben; a környezetvédelmi bírságok fölhasználói elsődlegesen a helyi önkormányzati szervek legyenek.
b/ A bírságokat olyan szintre kell emelni, hogy azok hulladékszegény és környezetkímélő gazadálkodásra ösztönözzenek.
c/ A környezetvédelmi beruházások - a magánszemélyeké is - élvezzenek adó- és hitelkedvezményeket.
d/ Bármely környezetszennyezési ügyben bárki bírósági úton járhasson el.
13. Az egészséges emberi környezethez való jog alapvető emberi jog; érvényesítéséhez a környezetvédelemmel is hozzá kell járulni. Az egészségügynek fel kell készülnie a környezeti terheléssel kapcsolatos egészségi károsodások feltárására (a víz, a levegő és az élelmiszerek szennyezettségének következményei). Az egészségügy legyen iránymutató a veszélyek megelőzésében és a problémák kezelésében is.
14. Az emberi környezetet befolyásoló valamennyi tervet vagy folyamatban levő vállalkozást nyilvánosan és demokratikusan vitassanak meg a közvetlenül érintettektől kezdve országos szintig (szükség esetén külföldi szakértőkkel együttmüködve). A tervezés és a beruházás során a dokumentációk folyamatosan hozzáférhetők legyenek. A döntések az érintettek részvételével szülessenek meg, és az elfogadott beruházások esetében biztosítani kell számukra az ellenőrzés lehetőségét.
15. Az olyan természeti vagy épített környezet, amely kulturális, történeti vagy esztétikai értékkel bír, vallási, kulturális, etnikai, nemzeti közösségek sajátja, identitásuk szerves része és az egyetemes emberi kultúra értéke is. A sorsuk felett való rendelkezés nem képezheti egyetlen állam, kormányzat vagy a hatalmat birtoklók csoportjának belső ügyét. Önkényes megváltoztatásuk ezért az emberiség elleni bűntett.
16. Olyan oktatási-nevelési rendszert kell kialakítani, amely az ökológiai szempontokat értéküknek megfelelően képes tudatosítani a közdongolkodásban, a kollektív cselekvésben.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés