Hogy meg lehessen érteni: miért is foglalkozik egy főállású könyvtáros
a helyi társadalommal, hogy miért is tartja fontosnak a
nyilvánosságot, a civil társadalmat - és azok mozgatóit, a
közösségeket - 10 évre kell visszanyúlnom.
1982-ben történt. Részt vettem egy könyvtáros olvasótáborban
Ásotthalmon (műfajában ez volt a második ilyen jellegű tábor) - és
valami történt velem... Más szemmel figyeltem a környezetemet, egészen
új dolgokra lettem érzékeny és nagyon fontos lett számomra, hogy az
információkat, amikhez én vagy mások hozzájutnak eljuttassam,
eljuttassák mindazokhoz akiket érint.
Azután rövidesen területi munkát kaptam és megismerhettem
Csongrád megye valamennyi települését. A falu számomra mindig is a
legizgalmasabb, - a megismerhetőség körén belüli - lehetőséget
jelentette. Számomra - a könyvtár mellett - a település többi
intézménye, a falu érdekes, izgalmas emberei, a vezető értelmiségiek
legalább olyan fontosakká váltak, mint maga a könyvtáros és a
könyvtár. Érezni lehetett, hogy milyen lehetőségek vannak az egyes
falvakban, hol nyithat a könyvtár, kik lesznek a szövetségesei, milyen
ellenállásba fog netalántán ütközni.
A táborokkal kezdődött. 1986-tól évente, kétévente szerveztem
(attól függően, hogy sikerült-e előteremteni a költségvetéshez
szükséges anyagiakat) táborokat, könyvtárosok, népművelők, pedagógusok
- sok esetben érdeklődő civilek - részére. A táborok igen népszerűek
voltak. (A helyi társadalom és a közösségek már azokban az években is
fő témája volt a beszélgetésünknek.) Találkoztunk próbálkozásokkal,
kísérletekkel, nagyon sok jó szándékkal, kezdeményezésekkel, hiteles
emberekkel. Kaptunk erőt, biztatást ahhoz, hogy mi is próbálkozzunk. A
táborokban közel 300-an vettek részt az ország minden tájáról a
főiskolai hallgatóktól az egyetemi oktatókig, az óvónőtől a kispapig.
Számomra a legnagyobb, de a legszebb feladatot a határon túli
értelmiségieket is bevonó 1992-es tábor volt Ásotthalmon. Tíz év telt
el az első tábor óta. Nagyszerű segítőim voltak és vannak: Deme Tamás,
Kamarás István és Baricz Zsolt személyében. A tábori mozgalom
egyébként - nagyképűség nélkül mondhatom - Csongrád megyében a
legerősebb. Húsz tábor: alkotó-képzőművészeti, hagyományőrző, cigány,
olvasó, dramaturgiai stb., közel 700 táborlakóval reprezentálja és
demonstrálja a sokszínűséget. 1989 óta egyesületként dolgozunk.
A másik meghatározó élményem a Közösségfejlesztők Egyesületével
való találkozásom. Mindaz, amit ösztönösen csináltam addig, most
rendszert és egészen más szemléletet kapott. Kerestem a kapcsolatokat.
Bővültek az ismereteim, az információk köre. Felerősödtek azok a
felismerések, hogy Csongrád megyében a civil társadalom, a
kisközösségek igenis jelen vannak, noha sok esetben búvópatakként.
- A másik szomorú felismerésem pedig az volt, hogy a megyénkben
ennek igazán nincsen gazdája. Akkor építették le a Megyei Művelődési
Központot, a megyei önkormányzatnál senkit sem találtam, aki számára
ez fontos lett volna, a TESZ (Társadalmi Egyesülések Szövetsége) pedig
csak a kertbarátok és a nyugdíjasok számára jelentett társadalmi
keretet. A civil kezdeményezések pedig egymástól elszigetelve,
egymásról sok esetben mitsem tudva próbáltak megjelenni és szerepet
kapni.
Elsőként a helyi lapok hívták fel erre a figyelmemet. Egyre több
közösségi, magán vagy önkormányzati kezdeményezés eredményeként,
szándékaként láttak napvilágot. Jelenleg a megye 59 településén 30
közösségi és tájékoztató kiadvány jelenik meg. A lapok közül 21
valamilyen csoport, egyesület, intézmény, magánszemély szerkesztésében
jelenik meg, és mindössze 9 a polgármesteri hivatal tájékoztató
kiadványaként. A tájékoztatás ez utóbbi esetben azt jelenti, hogy
információk áramlanak a hivatalos intézményektől a lakosság irányába.
Ezzel "pótolva" a falugyűlést, a közmeghallgatást, a testületi
üléseket, amelyeken egyre kevesebben jelennek meg. Tehát a testületi
döntéseket ki kell vinni a lakossághoz. Az önkormányzati tájékoztató
lapok pedig többségükben ezt szolgálják. Ezzel szemben a közösségi
lapok lehetővé teszik a nyilvánosságot. Ami ebben az esetben
oda-vissza információt jelent, tehát többirányú csatornákat
feltételez, valamint egy közös kommunikációs rendszert, ahol az
információk mellett nézetek, vélemények fogalmazódnak meg, alakulnak
ki. Ezt a nyilvánosságot természetesen a lakossági fórumok, a
kábeltelevízió, a helyi rádiózás is biztosíthatja - de legfőképp a
rendszeresen megjelenő helyi lapok. Természetesen a közösségi lapok is
számot adnak az önkormányzat működéséről, híreiről (sok esetben 2-4
oldalt is biztosítva számukra), de emellett általános községpolitikai,
szociális, művelődési és oktatási kérdésekről, az egyházak
tevékenységéről, a társasági életről, anyakönyvi hírekről is
tudósítanak. Helyet kapnak ezekben a lapokban a település múltjával
(személyes visszaemlékezések), jelenével és jövőjével foglalkozó
anyagok is: a környezetvédelem és a faluszépítés. Megtalálhatók a
helyi, vagy a környékbeli szolgáltatások, a közérdekű információk és
természetesen a hirdetések is. Megszólalnak az öregek, felfedezik a
jól író, mesélő, emlékező helybélieket, de a településekről már
korábban elszármazottakat is. A lapok kérdéseket is megfogalmaznak az
önkormányzat felé. A lapok tehát tájékoztatnak, tájékozódnak és
működtetik a helyi nyilvánosságot. Szerencsés esetben ez együtt
történik. Ezért fontos a helyi lapok függetlensége, amelyre egyre
többen törekednek itt, Csongrád megyében is.
A folyóiratok megjelenési ideje különböző: kéthetente, havonta,
kéthavonta. Példányszámuk ugyancsak változó: 120-tól (Kübekháza) az
1600-ig terjed (Mindszent). Oldalszámuk 12-től 24-ig terjed.
Vállalkozásban egy településen (Kisteleken) készül a lap. Támogatást
többen pályázat útján nyertek, pl. Lakiteleki, közművelődési pályázat
(Mórahalom, Nagymágocs, Deszk). Sok helyről hiányzik a számítógép, a
szövegszerkesztési alapismeret, amelyek híján nehézkesebb a lap
előkészítési fázisa. Több településen a helyi vállalkozóktól,
gazdasági egységektől, néhányan az önkormányzattól is kapnak pénzbeli
támogatást. Mindössze hat újság nem kapott semmilyen hozzájárulást. A
lapokat "társadalmi" munkában készítik, sok esetben igazi
csoportmunka. Ez utóbbi nagyon fontos kérdés. Az anyagok, ötletek
összegyűjtése, átnézése, szerkesztése, gépelése, esetleg számítógépre
vitele, a sokszorosítás, az előredolgozás csak egy jól együttműködő
team munkája lehet. Akik természetesen mindennapi kapcsolatban állnak
az önkormányzattal és a lakossággal is. Mert a lakossági
visszajelzések a legfontosabbak. Amikor hiányolják és keresik a lapot.
Amikor maguk viszik be a szerkesztőséghez a megírt verseket,
visszaemlékezéseket. Amikor türelmetlenkednek, ha néhány napot késik
az újság. Számomra két területen különösen fontos a lapok
jelentkezése. Egyrészt a Szegedhez csatolt településeken (Algyő,
Kiskundorozsma, Szentmihálytelek) - mivel óriási szerepük lehet az
esetleges leválásoknál, lakossági döntéseknél. Másrészt az egészen
apró falvakban, amelyek nemrég szakadtak le az anyaközségtől (Dóc,
Forráskút). De különösen izgalmas most visszagondolni az 1990-es
választásokra. Akkor mindössze 4-5 helyi lap volt a megyében. Szerepük
meghatványozódott akkor. Ezek a lapok voltak hivatottak bemutatni a
jelölteket, ismertetni a programokat, falufejlesztési elképzeléseket.
Sokan akkor álltak ki először a nyilvánosság elé. A következő
választáson óriási lesz a lapok felelőssége. Sokan nincsenek is
tisztában ezzel. Hiszen az önkormányzat az nem a képviselő-testület,
nem annak bizottságai, nem is annak hivatala, hanem az önkormányzat mi
vagyunk. Nélkülünk nincs önkormányzat. Vagy ahogy a törvény fogalmazza
meg: "az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg".
A lapok ezt a szemléletet tudatosíthatják, megerősíthetik - és
biztatást kell, hogy adjanak. Ezért tartottam fontosnak, hogy a
lapoknak találkozási lehetőséget kell adni, össze kell őket hozni
egymással. A lista tehát elkészült (számomra is nagy meglepetést
okozva, hogy ilyen sok lap van Csongrád megyében). A következő lépés a
találkozás volt. Minden közösségi, de szakmai munkámban is a
találkozásoknak kiemelkedő és megtisztelő rangja van. Amikor nem
program megy, nem előadást tartunk, hanem egyszerűen együtt vagyunk.
Mert a legtöbb használható információ, ötlet, tapasztalat birtokában
mi vagyunk.
Az első találkozás április 28-án volt. 21 lap több, mint 30
képviselője jött el és mutatkozott be. Szó volt a lapok
működtetéséről, a szerkesztőségi munkáról, az anyagok gyűjtéséről, az
információk köréről, a támogatásokról, a pályázati lehetőségekről, a
lakossági visszajelzésekről, a technikákról, a terjesztésről és a
problémákról. Fantasztikusan sok ötlet, javaslat hangzott el, de a
legtöbbet a találkozás maga és a kézbevehető (elvihető) lapok
sokszínűsége jelentette. Péterfi Ferenc, a Parola című lap
főszerkesztője és a helyi újságíró vendégeink két dologban erősítették
meg az egybegyűlteket: függetlenségi szándékukban és közösségi lapként
való működésükben. Az én szerepem mindössze ennyi volt: összegyűjteni
az újságokat, szerkesztőségeket és az első találkozási alkalmat
megteremteni; a további lépéseket önszerveződő módon képzeltem el. Így
is történt. Október 7-én már a deszki könyvtár szervezte a következő
találkozót (itt újabb 4 újság jelentkezett). A bemutatkozások mellett
a köteles példány szolgáltatásról és a sajtóetikáról volt szó.
Vendégünk Lukács László volt, a kiskunhalasi Városi Műhely kulturális
lap főszerkesztője. A januári találkozóra a mindszentiek hívták meg a
társaságot, mint a megye legrégebbi helyi újsággal rendelkező
települése. Lassan mindenki ismer mindenkit. Cím- és telefonlistájuk
van. Hívják, keresik egymást. Lapokat küldenek. Valami elindult...
A helyi lapok jórészét könyvtárakban és könyvtárosok szerkesztik.
Ugyanúgy a kisközösségek egy része is itt szerveződött. Találkozásom
tehát a közösségekkel sem volt véletlen. De hogy mennyire fontos
tudni, hogy hol és milyen közösségek vannak (és itt most nem
elsősorban a nyugdíjas klubokra, szakkörökre, kertbarátok körére
gondolok - bár ezek is nagyon fontosak), erre a Csabacsüdön töltött
közösségfejlesztői "gyakorlat" ébresztett rá. Azokról a közösségekről
van szó, amelyeknek ténylegesen van vagy lehet beleszólása a település
közéletébe, irányíthatják, véleményezhetik, meggyőzhetik, vagy
kritikával illethetik az önkormányzat munkáját. Így elkezdtem
összegyűjteni a megyében meglévő, illetve akkor születő közösségeket.
Azonnal látni lehetett, hogy jól artikuláltak.
- Megerősödtek a megyében az olvasótáborok,
- Közel száz éves múlttal, hagyománnyal feléledtek a
Hódmezővásárhely környéki
olvasókörök,
- Kialakulóban vannak a népfőiskolák (háttérben a Délalföldi
Népfőiskolai Alapítvánnyal),
- Az 1990-es választásokon komoly szerepet kaptak az innen
startoló Pátria-körök,
- Megjelentek a Faluvédő-szépítő egyesületek,
- Egymásra találnak a különböző baráti körök,
- Sorra alakulnak a legkülönbözőbb művelődési-kulturális
egyesületek...
Az olvasótábori közösségek (mert nemcsak egy nyárról, hanem egész
évben figyelemmel kísért folyamatról, találkozásokról van szó) adva
voltak. 1992-ben már 20 közösséggel volt kapcsolatunk. Az egyesületet
1989 okt. 23-án hívtuk életre, és a szaporodó táborok megerősítenek
bennünket, hogy az egyesületre - amelynek nem elsősorban pénzszerzési
feladata van, hiszen ezt a táborok egyenként maguk is megteszik -
napjainkban egyre inkább szükség van. Koordináló, információs szerepe
pedig vitathatatlan. A táborvezetőknek, kiscsoportvezetőknek évente
több alkalmat is teremtünk a közös megbeszélésekre,
tapasztalatcserére, de az országos találkozókon is Csongrád megye
teljes létszámmal ott van.
Dehát mi minden is az olvasótábor? Közművelődési kísérlet? A
demokrácia gyakorlóterepe? Életvezetési tanácsadó? Önismeret,
tolerancia, a másság elfogadása, a szeretet felfedezése?
Mindez ott van a táborban. Igen, kísérlet volt és gyakorlat lett.
Igen, a demokráciát bizonytalanul tapogatva itt fedeztük fel és a
közéletiségre itt próbáltunk választ adni. Valóban, az olvasótáborok
igazi közösségfejlesztők. Magam is megdöbbentem a felismeréstől:
valamennyi könyvtáros kollégám, akik újságot szerkesztenek, vagy éppen
közösségek vezetői tagjai voltak ezeknek a táboroknak, sőt a
legtöbbjük ma is tábort vezet.
- A táborok gerincét az előadások és a kiscsoportos foglalkozások
adják. Elengedhetetlen tartozéka a vita, a beszélgetés, a szellemi
tréning, a tapasztalatok átadása. A tábornak intimitása van. Nehéz
róla beszélni. Többek között ezzel is magyarázható, hogy kevés írás,
rádiós-televíziós tudósítás hangzott el az elmúlt években rólunk.
A tábort meg kell élni! Lélekpendítés; Fábián Zoltán gyönyörű
kifejezése talán a legtalálóbb.
A táborok felkarolták és ma is segítik a hátrányos helyzetű
fiatalokat, a tehetségeseket. Nem mondtuk ki, hogy a táborok
tehetséggondozók, és tehetségfejlesztők, pedig azok. Felszínre hozzák
azokat a tulajdonságokat, adottságokat, amelyek valamilyen görcs alatt
állnak, vagy még nem volt lehetőségük a kibontakozáshoz. Fontos
érezniük ezeknek a fiataloknak, hogy számíthatnak ránk. Itt érték őket
az első sikerélmények. A megszólalás, a vitatkozás, a rámfigyelés
öröme. A táborból kikerülők sokkal nyitottabbak, magabiztosabbak,
jobban tudják a helyüket a családban, a munkahelyen - kritikusok
önmagukkal szemben is.
Álljon itt egyikőjük vallomása: "...megtanultam elvontabb
dolgokért is lelkesedni. A filmben, könyvekben felmerülő problémák, de
a mindennapiak, a környezetemben megjelenők is erősen foglalkoztatnak.
Talán nagyképűen hangzik, de eljutottam odáig, hogy a gondolkodás
nálam ma már nem weekend, nem kampány - hanem életforma. Ehhez
hatalmas segítséget nyújtott az olvasótábor. Megkönnyítette, hogy amit
az iskolában éveken keresztül tanultam, egy nagy egésszé álljon össze.
Ne puszta adatok legyenek bennem. A táborban szerzett ismeretek
beépültek a többi közé, hiszen nemcsak közölték velünk, de parázsló
vita eredményeként lett az enyém. Megtanultam, hogy ne a szerzett
címekért, hanem érdemeikért tiszteljem az embereket. Megtanultam úgy
nézni, hogy lássak is."
A táborok és mi magunk is nyitottak vagyunk a legkülönbözőbb
korosztályok, érdeklődések és programok iránt. A könyvtárosok,
népművelők mellett egyre többen vannak köztünk a pedagógusok és a
civilek. Megjelentek a határontúli fiatalok is, mint táborlakók.
Kárpátalján Rahó, Erdélyben Etéd a központ.
Az olvasókörök Csongrád megyében közel száz éves múltra
tekintenek vissza. Elsősorban a Hódmezővásárhelyi környéki
tanyavilágban jöttek létre, amely az ország köztudottan legnagyobb
kiterjedésű tanyás körzete. Az olvasókör a szó igazi értelmében
közösségi, kultúrális és társasági forma. Az egyesületek
felszámolásával, eltűnésével egy időben természetesen ezek a körök is
megszűntek, de a 80-as évek legvégén (elsősorban az egyesületi törvény
megjelenése után) egymás után alakultak újjá, jegyeztették be magukat,
követelték, majd kapták vissza volt székházukat, helyiségeiket.
Az olvasókörök száma ma csak Hódmezővásárhelyen és környékén 12.
A közösség létszáma mindenhol meghaladja a 100 főt. Összejöveteleik
rendszeresek, sok esetben tagozatként működnek (ifjúsági,
nagycsaládos, kertbarát, nyugdíjas, asszonykórus stb.). A legtöbb
helyen könyvtár is van. A tanyai olvasókörökben együtt van több
generáció is a nagyapáktól az unokákig.
A biliárd, a sakk, a kártya ugyanúgy hozzátartozik az életükhöz,
mint az esti beszélgetés, vitatkozás, a közös kirándulás, a közös
majális, szilveszter.
Valamennyien igen szűkös keretek között dolgoznak, a legtöbb
helyen sok esetben fűteni sem tudnak. Pályázati lehetőségekről alig
van információjuk, az önkormányzat nem segíti őket. Az Olvasóköri
Szövetségnek tagjai, de az igazi kapcsolatokat maguk között sem
építették ki. Információadásban, kapcsolatfelvételekben és kialakí-
tásukban, közösségtalálkozásokban fontos szerepünk lehet.
Népfőiskolák: A legrégebbi a Zsombóhoz tartozó Wesselényi
iskolában működik. Ez az iskola egyike a Klebesberg Kunó-féle tanyasi
iskoláknak, amelyek a körzetesítés után is tartalmas kulturális,
társasági életet adtak az ott élőknek. A tanyavilág népességét fogja
össze ősztől tavaszig minden hétfőn este. A környéken "Tudományos
Akadémiaként" emlegetik magas színvonalú, elsősorban ismeretterjesztő
előadássorozatai miatt. Hallhatnak itt a legújabb növényvédő
szerekről, az új gyümölcskultúrákról, az orvostudomány legújabb
eredményeiről, megtisztelik az itt élőket a Szegeden dolgozó művészek,
kilátogatnak a JATE és a Biológiai Kutató munkatársai. A több év óta
működő népfőiskola rendkívül népszerű, pezsgő társasági élete pedig
elmaradhatatlan része a közösségi együttlétüknek.
Feléledtek 1991 őszén a KALOT népfőiskolák is. Igaz, ezek csak
kísérleteknek nevezhetők, mindössze két-három hetes előadássorozatok
voltak több településen is, de az új ismeretek felkínálása, a
találkozások lehetősége, a vélemények formálása, a vitateremtés
fontossága, a párbeszédek kialakulása itt is lényeges közösségteremtő
tényezővé válhat.
A népfőiskolák regionális összefogására 1992 nyarán jött létre a
Délmagyarországi Népfőiskolai Alapítvány. Vezetője Szemenyei Sarolta,
akivel évek óta személyes munkakapcsolatban állok. Vele beszélgetve,
az én közösségi ismereteimet felajánlva ért meg az az elhatározás
bennünk, hogy miután a megyénkben abszolút csend van a civil
társadalom körül (csak szavakban deklarálják), nincs sem intézményi,
sem személyi háttere, az alapítvány lehetne a kisközösségek
információs bázisa, háttere. Azt hiszem leginkább most erre lenne
szükség.
Pátria körök: Közvetlenül a választások előtt jöttek létre azzal
a nyílt szándékkal, hogy a kistelepülések értelmiségi rétegét
megmozgassák. Teljes volt a csend akkor a falvakban, közömbösség és
információhiány. A helyi értelmiség szerette volna kivenni a részét az
átalakulásból - felelősségérzete megnőtt. Nagymágocsról indult a
mozgalom, Csongrád megyében még Mórahalom csatlakozott hozzájuk -
aztán országossá terebélyesedett. A választásokon egyébként mindkét
település jelöltjei teljes létszámmal befutottak. A települések
közösségi lapjai óriási szerepet vállaltak a jelöltek és programjaik
ismertetésével.
Olyan közösségi forma ez, ahol a közéletiség, a falu fejlesztése,
jövője a legfontosabb kérdés.
A Pátria körök akkor hatalmas munkát vállaltak. Szerveztek,
meggyőztek, vitatkoztak. A közösség tagjai közül néhányan kifulladtak,
lemerültek. Kudarcként élik meg a lakosság passzivitását, a közösségi
élet "leszálló ágát" - holott ezek törvényszerűek. Ha nincs igazi nagy
feladat, ami mellé mozgósítani lehet a település jó részét, ha nincs
közös ügy, akkor a találkozások formálissá válnak, kiüresednek. A
mórahalmi Pátria kör ma ilyen válsággal küzd. A nagymágocsiak viszont
rendszeresen találkoznak, most éppen játszóteret terveznek a
gyerekeknek. (A termálfürdő egyelőre álom marad, de nem mondanak le
Makovecz Imre terveiről.) Politizálnak, terveznek és senki sem
vitatja, hogy a következő választásokon jelentős szerepe lesz ismét
ennek a közösségnek.
Faluvédő-Szépítő Egyesületek: Egyelőre két ilyen típusú bejegyzett
egyesület van a megyében. Mindkét településen az egyesület lapot ad ki
(Mártélyi Tudósítások, Deszki Hírnök). Nagyon jó a kapcsolata a
lakossággal, de bizonytalan - sőt Deszken konfliktusoktól sem mentes -
a kapcsolat az önkormányzattal. A mártélyiak helyrehozták a régi
vasútállomást, most faluházat terveznek. A mártélyi Tisza-holtág
üdülő- és horgászparadicsom. A helybélieknek (lélekszámuk az ezret
alig haladja meg) folyamatos bevételt jelenthetne az itt nyújtott
szolgáltatás, állandó feladatot a holtág és környéke (természetvédelmi
terület) rendbentartása. Van az egyesületnek egy 50-60 fős
népfőiskolai csoportja is. A részvétel rendszeres.
A deszkiek temetőt tisztítottak, a második világháborús emlékhely
megépítésének elindítói. A falu közéletében a legaktívabb szerepet
vállalják. A lakosságot leginkább foglalkoztató kérdéseket elsősorban
ők vetik föl, legtöbbször az újságjuk hasábjain, amely minden második
családhoz eljut. A kábeltelevízió kiépítésétől a helyi vállalkozók
terveiig, a munkanélküliségtől a nyugdíjasok szociális problémájáig
mindennel foglalkoznak. Súlyuk, szerepük meg kell, hogy erősödjön a
településen, az önkormányzat előtt komoly tényezővé kell válniuk.
Ebben szükséges őket segíteni.
Baráti körök: Számuk minden bizonnyal nőni fog. Csongrád megyében ma 3
van, mindhárom bejegyzett. A legfiatalabb a pitvarosiaké. A kört a
helybéli szlovákok alakították, a hagyományok őrzése és védelme, a
közös együttlét, beszélgetés, kirándulás, színháznézés öröme hozta
őket össze.
A bokrosiak példamutatóak. A főként fiatalokból, középkorúakból álló
baráti társaság száma 70-80 fő. Több alapítvány elindítói és gondozói.
Igy a település egészségi ellátásáért és a templom építéséért
létrejött alapítványé. Szívósan pályáznak és eltökélt szándékuk a
Csongrádtól való leválás (a kistelepülések közül egyedül ők nem váltak
le). A baráti társaság kultúrális, közösségi megmozdulásai
egyedülállóak. A település lélekszáma közel 1000, majálisukon mégis
több, mint 3000-en vesznek részt. Számon tartják az elszármazottakat.
Visszahívják őket.
Mint ahogy visszahívják az ősgyeviek, akiknek baráti társasága éppen
ezért jött létre. A világban, az országban szerteszóródó algyőieket
(gyevieket) hívják haza minden évben. Az idén Ausztráliából és
Angliából is hazajöttek. Régen nem látott kedves ismerősök talál-
koztak. Ezek az emberek ismerik, szeretik szülőfalujukat, érdekli őket
a település jelene, gondjai és tervei. Bevonják őket a falut érintő
legfontosabb kérdésekbe, részeseivé válnak az ott történteknek.
Művelődési és kultúrális egyesületek: A jövőben egyre több ilyen
típusú egyesülettel fogunk találkozni. A legfiatalabb az egyesületek
közül a földeákiaké, ahol már az én segítségemet kérve indultak el
(alapszabály készítése, az egyesület bejegyzése, pályázatok
készítése). A Látókör Kulturális Egyesület tavasszal alakult. Először
egy szűk értelmiségi, főleg pedagógus körben gondolkodtak. Meg kellett
győznöm őket, hogy ez a teljes elszigeteltségükhöz és komoly helyi
feszültségekhez vezetne. Az egyesületnek nyitottnak kell lenni a
lakosság minden irányába, hogy bárki csatlakozhasson hozzájuk, aki
egyetért a szándékukkal. Különösen igaz ez egy 2000 lélekszámú
településen.
Az egyesületi alapszabály elkészülésétől a bejegyzésig mindössze
egy hónap telt el és óriási lelkesedéssel kezdett el dolgozni a
közösség. Szinte példátlan ahogy az önkormányzat az első pillanattól
kezdve odafigyel rájuk, támogatja őket anyagilag, sőt egy
pincehelyiséget is kaptak. Érdekes volt részt venni az egyesületi
profil kialakításában. A helybéliek esküdtek rá, hogy a faluban nincs
igazán népművészeti hagyomány, falutörténet csak nyomokban, nincs a
településnek identitása. Tehát innen volt érdemes elindulni. Miután
Földeák 3 év múlva lesz 150 éves, így adva volt egy hosszú távú
program. Falutörténet, -kutatás, régi anyagok emlékezések gyűjtése,
kézművességek felelevenítése. Ebbe a munkába sikeresen vonták be az
iskolásokat is, hiszen az egyesületben sok pedagógus dolgozik.
Pályázataikkal két helyről is kaptak támogatást. Ma már egy
környezetvédő csoportjuk is van. Megindult a harc a kiserdő
védelméért. Az egyesület tényező lett a faluban.
A közösségek változatosak, sokszínűek. Egyvalamiben azonban
egyformák. Nem közömbösek. Tenni akarnak valamit a településükért, az
ott élőkért. Ki többet, ki kevesebbet. Az összegyűjtésük után adva
volt a következő lépcsőfok: a TALÁLKOZÁS megteremtése. Hiszen az
azonos típusú közösségek sem tudtak sok esetben egymásról. Emellett
érezni lehetett az utóbbi időben, hogy több közösségi akkumulátor
lemerült. A közösségvezetők némelyike elbizonytalanodott, a feladást
fontolgatta. Látni és hallani kellett őket együtt, hogy erősítést,
bátorítást kapjanak. Hogy lássák, másoknak is van hasonló gondjuk,
konfliktusuk, a problémákkal nincsenek egyedül. De ugyanakkor
hihetetlen sok erő is van bennük. Hallani kellett az új egyesületek
lelkesedését, sikereit - azt a rengeteg feladatot, amit szeretnének
elvégezni - ahhoz, hogy feltöltődjenek. Ezt szolgálta a bokrosi
találkozó 1992. november 21-én.
A 31 egyesületből, 19 közösséget képviselve közel 90-en jöttek el
(a házigazdákkal együtt). A találkozásnak egyetlen célja volt: egymás
mellé ültetni és megbeszéltetni az embereket. Hogy megismerhessék és
segítsék egymást. Hogy kilépjenek az elszigeteltségből. Hogy
ismerkedjenek.
A találkozó utáni feladatok, lépések:
- A legfontosabb közösségi információk szórása (Egyesületi Élet,
vagy Közösségi Hírlevél című kéthavi információs kiadvány, ennek
pénzügyi háttere),
- Közösségvezetők képzése. A közösségek bátortalanok a település
önkormányzatával leülni, párbeszédet kezdeményezni. Nem ismerik a
jogosítványukat, nem tudják érvényesíteni azokat. Fontos lenne tudniuk
mit és hogyan tehet egy közösség, hogyan kezelje a konfliktusokat,
milyen legyen a jó közösségvezető... (ennek anyagi háttere)
- Nyilvánosság. Két lehetőség is kínálkozik.
1. A Megyei Önkormányzati tájékoztató (havi kiadvány)
felajánlotta, hogy a különböző közösségek bemutatkozhassanak,
2. A megyei újság ötlete: Egy-két oldalt biztosítana hetente a
helyi társadalom bemutatkozásához (szervezési feladat).
- Pályázati lehetőségek. Csongrád megyében a civil közösségeknek
helyben nincs pályázati lehetőségük. Egy megyei pályázat kiírása,
ennek fontosságának elismertetése elsőrendű feladat (személyesség,
nyilvánosság).
- Tanulmányi utak. Fontosak lennének a megyében, a régióban, az
országban tett látogatások, a jó példák ellesése. Mindenféle elméleti
továbbképzésnél többet ér a megvalósult gyakorlat.
- Személyes segítség. Bátorítás és gyakorlati segítség kellene
több helyen a közösség fejlesztéshez, az egyesületek, a
legoptimálisabb közösségi formák kialakításához (személyi kérdés).
Partnereink, kapcsolataink:
- Olvasóköri Szövetség
- Garabonciás Szövetség (olvasótáborok)
- Közösségfejlesztők Egyesülete
- Délalföldi Népfőiskolai Alapítvány, Szeged (Szemenyei Sarolta)
- Egyházi bázisközösségek, Szeged (Máté-Tóth András)
- Megyei Önkormányzat (Varga István)
- TESZ (Vecsernyés János)
- EMDE (Erdélyi Magyar Diákok Egyesülete: Ozsváth Gábor, Simon
Márton. Szeged.)
- Vajdasági Magyarok Egyesülete (Szeged, Hegedűs Tibor)
- Csantavéri Kulturális Egyesület (Bakos Árpád, Vajdaság)
- Kárpátaljai kapcsolataink székhelye Rahó és Aknaszlatina
- Erdélyi kapcsolatok központjai: Nagyenyed, Székelyudvarhely,
Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda és Etéd
Az Illyefalvi Ifjúsági Központtal januárban vesszük fel a
kapcsolatot.
Helyi lapok Csongrád megyében
1. Algyői Hírmondó - Algyő, Bányász u. 2. 6750
2. Pátfalvi Szó - Apátfalva, József Attila u. 57. 6931
3. Bordányi Napló - Bordány, Park tér 1. 6795
4. Közhír-halom - Ásotthalom, Szabadság tér 1. 6783
5. Palotai Krónika- Csanádpalota, Kelemen u. 1. 6913
6. Csengelei Krónika- Csengele, Polgárőrség
7. Deszki Hírnök- Deszk, Felszabadulás u. 37. 6772
8. Dóci Hírhozó - Dóc, Alkotmány u. 1. 6766
9. Domaszéki Hírmondó-Domaszék, Közt. tér 1. 6781
10.Dorozsmai Napló - Kiskundorozsma, Felszabadulás u. 7. 6791
11.Fábiáni Híradó - Fábiánsebestyén, Polg. Hiv. 6625
12.Forráskúti Hírmondó-Forráskút, Polg. Hiv. 6793
13.Kisteleki Hírmondó-Kistelek, pf. 72. 7760
14.Hírözön - Kiszombor, Műv. Ház 6775
15.Falusi Hírhozó - Kübekháza, Fő u. 35. 6755
16.Lelei Hírmondó - Maroslele, Makói út. 2. 6921
17.Mártélyi Tudósítások- Mártély, Felszab. u. 49. 6636
18.Mindszenti Hírek - Mindszent, Szabadság tér 1. 6630
19.Mórahalmi Körkép - Mórahalom, Felszab u. 29. 6782
20.Nagymágocsi Híradó- Nagymágocs, Szentesi u. 48. 6622
21.Mérgesi Hírek - Pusztamérges, Móra tér. 6. 6785
22.Falusi Suttogó - Röszke, Felszab. u. 84.
23.Sándorfalvi Hírek - Sándorfalva, pf. 4. 6762
24.Szegvári Napló - Szegvár, Rozmaring u. 4. 6635
25.Kutas Népe - Székkutas, pf. 27. 6821
26.Városszéle - Szentmihálytelek, Műv. Ház. 6710
27.Visszhang - Szentes, Nagyörvény u. 58. 6600
28.Hírek Üllésről - Üllés, Felszabadulás u. 40. 6794
29.Kis Újság - Zákányszék, Dózsa Gy. út. 45. 6787
30.Zsombói Hírmondó - Zsombó, Alkotmány u. 1. 6729
