Lemezújság archívum

Cím:	ICEA konferencia záró előadása
Szerző:	Gergely Attila
Folyóirat:	PC Lemezújság
Év:	1993
Szám:	37.szám
A cikkben lévő
Tárgyszavak:	ICEA konferencia
Megjegyzés:	G30_37.txt

Gergely Attila összefoglalója:
Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy meghívtak néhány záró megjegyzést tenni a konferencián, hiszen én is aktív részese vagyok azoknak a folyamatoknak, amelyekről itt szó volt. Az idő egy nagyon értékes erőforrás, ezért csak néhány kiválasztott területről szeretnék beszélni. Úgy gondolom, van egy dolog, amire egy kicsit részletesebben is kell térnünk, vagy legalábbis utalnunk kell rá. Arra gondolok, hogy létezik egyfajta távolság a tapasztalataink között, a konferencia számos közép- és kelet- európai, illetve nyugati részvevői közötti távolságra gondolok. Valamennyi ezekből az országokból érkezett résztvevővel konzultáltam abból a célból, hogy megbeszéljük, hogy milyen beszámolókat tartanak. Valamennyien hangot adtak annak, hogy mennyire örülnek, mennyire megtiszteltetésnek tartják azt, hogy meghívták őket erre a konferenciára és részt vehetnek rajta. Tehát a válaszok nagyon pozitívak voltak. Ugyanakkor azonban azt hiszem, hogy voltak és még vannak is olyan tapasztalatok, amelyeknek még nem adtak igazán hangot több ok miatt. És azt hiszem, hogy ez összefüggésben van a közösségfejlesztésnél eredetileg alkalmazott megközelítéssel, tehát azzal, hogy megpróbáljuk ezeket a még nem kifejezett, nem manifesztálódott megfigyeléseket nyilvánosságra hozni, hangot adni nekik, és ez remélhetőleg termékenyen fog hatni a munkánkra. Beszélhetnék tehát egyfajta szakadékról vagy távolságról, szeretnék úgy utalni ezekre, hogy egy-két példát is megnevezek. Ez a konferencia, amelynek a témája a gazdaság a környezet és az oktatás volt, nos a kelet- és közép-európai országokból érkezett résztvevők mindennapjaikban olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amely tapasztalatok elég távol esnek azoktól az élményektől, amelyeknek a nyugati országokból érkezők részesei nap mint nap. Beszéljünk a környezetről és a környezeti oktatásról: Ukrajnából, Romániából érkezők szinte automatikusan vagy spontán módon felidézték a mindennapos élményeiket vagy megfigyeléseiket, amelyek egy olyan félelmetes környezeti katasztrófát ábrázoltak, amelyeket a nyugat- európaiak szinte el sem tudnak képzelni. Ukrajnából érkező résztvevők pl. amikor ezekről a kérdésekről beszéltünk, megemlítették, hogy az a folyó, ami keresztül folyik ezen a területen, teljesen szennyezett. Egyébként ez a folyó Magyarországon is átfolyik. Vegyszereket engednek bele ebbe a folyóba. Más résztvevők arról tájékoztattak minket, hogy abban a faluban vagy községben, ahol élnek, a közelmúltban egy vagonnyi rendkívül veszélyes folyékony vegyszer jutott a talajba egy baleset következtében és egy egész falunak az ivóvízét elszennyezte ez a vegyszer. Tehát hosszú ideig nem lehetett ezt a vizet emberi fogyasztásra használni. Ugyanebben a faluban meglehetne nézni a hegyeket, az erdőket, ahol már a savas esők nyomait látjuk. Én emlékszem, amit a Tátrában láttam, a fenyőerdők már nagyon elpusztulóban vannak. Szemmel látható, hogy nagy területeken kipusztulnak a fenyőerdők. Ezt részben annak tudják be, hogy Sziléziából, a lengyel iparvidékről érkezik oda a szennyezett levegő. Tehát a mindennapos tapasztalaton túlmutató dolgokról is beszámoltak ezeka észtvevők, Románia bizonyos részeiben, ami az életfeltételeket illeti nagyon szomorú dolgokat hallottunk. Kb. 10 dollárnak megfelelő az átlag nyugdíj ezeken a területeken és nem is olyan régen, a vidéken, a falvakban élő emberek 1 dollárt kaptak nyugdíjként egy hónapban. Európában vagyunk, és 1 dollár volt a havi nyugdíj. Még folytathatnám ezt a felsorolást, utalhatnék pl. arra is, hogy a szókincsünk, a gondolkodásmódunk is milyen negatív hatásoknak volt kitéve hosszú ideig. Azok a szavak, amiket pl. itt használunk, a közösség vagy a fejlesztés szavak, nos ezek hosszú időn keresztül meglehetős ideologikus kifejezést nyertek és bizonyos időre van szükség ahhoz, hogy ezeket a koncepciókat, ezeket a szavakat megtisztítsuk a múltban rárakodott implikációktól, és megint normális emberi értelemben használjuk őket. Nem akarok tovább menni, csak bizonyos ellentmondásokra, kontrasztokra szerettem volna rámutatni. A kontrasztokat kreatív módon is fel lehet használni. Az ilyen ellentmondások, ellentétek arra is serkenthetnek minket, hogy tanuljunk. Ezt nagyon jól fejezte ki valaki ezekből az országokból érkező résztvevők, aki rámutatott arra, hogy az ő véleménye szerint ennek a konferenciának a legnagyobb hatását talán abban kereshetjük... ennek a konferenciának a legnagyobb hatása azokat érte, akik ezekből az országokból érkeztek. Rájuk hatott a legjobban mindaz, ami itt elhangzott, mert tanulásra, további tájékozódásra serkenti őket. Minél nagyobb a kontraszt, az ellentét, annál inkább serkenti ez az embereket arra, hogy tanuljanak, hogy tovább lépjenek. Most ezek az ellentétek továbbra is fenn fognak maradni, de ez a konferencia valamennyi résztvevő véleménye szerint nagymértékben hozzásegíthet minket ezen pozitív cél megvalósításához. Nem szabad megelégednünk azzal, hogy tényeket rögzítünk, hanem tennünk is kell, cselekednünk kell. Ezért vagyunk itt, ezért hívtak meg minket, hogy raportőrként foglaljuk össze azokat a megjegyzéseket és megfigyeléseket, amelyek itt elhangzottak és próbáljunk meg ajánlásokat megfogalmazni. Azt hiszem, az egyik legfontosabb eszköz, amit felhasználhatunk arra, hogy az ellentéteket, a távolságokat, a szakadékot, ami köztünk van átszublimáljunk egyfajta tanulási folyamattá. Nos ennek az egyik legfontosabb eszköze, a kommunikáció, a tájékoztatás kiszélesítése lehet, bármennyire is közhelyként hangzik ez, hiszen ezt tovább lehet persze konkretizálni. És azt hiszem, hogyha jobban konkretizálunk, akkor ez hasznosabb lehet mindannyiunk számára. A kommunikáció javítását nem általános értelemben kívánom értelmezni, hanem egészen konkrétan arról van szó, hogy javítsuk az információ áramlást, a kommunikációt olyan összefüggésben, olyan koncepcióban, olyan kategóriákban, amelyek összeegyeztethetők, kompatibilisek úgymond egész Európában. Tehát egy nagyon hasznos lépés az lehet, hogyha együttesen megpróbálunk erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy kialakítsunk bizonyos kereteket, referenciák vagy ajánlások formájában, abból a célból, hogy szisztematikusság lehessen tenni vagy rendszerbe lehessen állítani azokat az információkat, amelyek relevánsak számunkra. Itt most kimondottan Európa két fele közötti kommunikációról beszélek. Ugyanannak a kontinensnek két feléről van szó. Azt hiszem, hogy a tájékoztatásnak, a kommunikációnak ezek keretei között megnevezhetünk több komponenst is. Nem lehet most az a feladatom, hogy ezekkel kapcsolatban részletekbe menjek bele, de legalábbis két fontos komponenst szeretnék megnevezni, az egyik az explicit megfogalmazása az értékeknek és a koncepcióknak. Azért hangsúlyozom ezt, mert anélkül, hogy bizonyos alapvető megállapodás ne legyen közöttünk az értékekben, nem kerülhet sor igazán a kommunikációra. Ugyanakkor a koncepciókat is hangsúlyoznunk kell, egy egyáltalán nem triviális tanulási folyamatnak kell bekövetkeznie, kell beindulnia annak érdekében, hogy ismét fellelhessük azokat a kincseket és azokat az eszközöket, amelyek egyszer már megvoltak ezekben az országokban. Egy másik fontos komponense ennek a kommunikációs vagy információs sémának az lehetne, hogy létrehozzunk egyfajta adat struktúrákat, azaz tételesen összegyűjtjük az információkat, szelektálunk a problémák között, összehasonlítható kategóriákat állítunk fel, egymással hasonló funkciót betöltő intézményeket nevezünk meg. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megállapítanunk. Az egyik egyfajta blue print létrehozása lenne annak érdekében, hogy a közösségekkel kapcsolatos valóságokat fel tudjuk térképezni egész Európában. Egy másik feladat pedig az lehetne, hogy ezen irányelvek mentén összegyűjtsük az adatokat és ezt a sémát, ezeket a kereteket megtöltsük tényleges tartalommal ezeknek az adatoknak a felhasználása révén. Mi a magyar egyesületben és ez a romániai kollegákra is vonatkozik, tettünk már bizonyos lépéseket ebbe az irányba. Voltak kezdeményezések, de meg vagyunk győződve arról, hogy ezeket az erőfeszítéseket olyan keretek közt kell megtennünk, amelyek egész Európában érvényesek és kommunikálhatók. Azt hiszem, hogy egy olyan információs és kommunikációs keretrendszerre tettem most javaslatot, amely természetesen nem jelenthet egy öncélt. Nem öncélú célkitűzés ez, hanem mindössze egy eszköz, amely azt a célt kell hogy szolgálja, hogy bizonyos intézményeket hozzunk létre. Mégpedig megintcsak olyan intézményeket, amelyek kompatibilisek úgymond európai értelmezésben. Az egyik legfontosabb komponense az európai hagyományoknak az az, hogy a kommunikáció, az információ, az intézmények, az intézményeknek a munkamódszerei és tevékenysége egyfajta egységben kell, hogy legyen, hogy megvalósuljon. Ami nyilvánvalóvá vált a megbeszélések során, amiket itt lefolyattam, az az volt, hogy meg kell könnyítenünk az egész Európában kompatibilis intézményeknek a létrehozását a saját országainkban. Helyi szinten. Azt hiszem, hogy egész Európára érvényes mindaz, amit itt most elmondok. Hogyha nincsen meghatározva egyfajta kritikus minimális szintje az intézmények kompatibilitásának egész Európában, akkor itt mindaz amiről itt beszélünk, csak szó marad, és legjobb esetben is csak részben kerülhet megvalósításra. Ezeket a társadalmakat - lehet, hogy az sem haszontalan, hogyha erre is utalok - megfosztották a háború utáni időszakban számos intézményüktől. Különböző épületek, intézmények szűntek meg. Most pedig az előadásom egy részének talán volt koncepciója, de hozzátenném, hogy ezeket a dolgokat nagyon egyszerű kategóriákban ki lehet fejezni. Azt hiszem, hogy ez is része az európai hagyománynak, a gyakorlatiasság, és fontos rájönni arra, hogy egészen az egyszerű dolgok érvényesülnek itt. Pl. a környezetvédelmi megközelítés, ami a konferencia középpontjában áll, az nagyon fontos ezen egység szempontjából, mert nemcsak teoretikus tervezésre van szükség ahhoz, hogy rájöjjünk a legfontosabb dolgokra, tehát, hogy legyen tiszta a levegő, a víz, a zöldterület a falvak között. Tehát a valósághoz közel álló megközelítést kell kialakítanunk, hogyha ezt szimbolikusan akarnám mondani. Mit jelent ez? Egy gyermek megfigyelésével zárnám, amikor néhány nappal ezelőtt megkérdeztek engem arról, hogy mit csinálnék, mit fogok csinálni ezekben a napokban, ezen a konferencián, valamilyen magyarázatot kellett adni ennek a gyereknek, és aztán megszakított ez a 13 éves gyerek, és azt mondta, hogy ez olyan dolog, mint amikor a buszvezető becsukja előttünk az ajtót vagy az eladó az üzletben nem törődik velünk. A közösségi élet nehézségeit elmagyarázta, tehát itt vannak különböző komponensek, tudományos megközelítés is van, de nem szabad elfelejteni, hogy itt a realitásokhoz is kell kapcsolódnunk, és az egyszerű dolgokat is figyelembe kell vennünk. Most pedig szeretném emlékeztetni önmagamat arra, ha egy kifejezetten európai megközelítést alakítunk ki, találunk ki ezekkel a kérdésekkel kapcsolatosan, akkor ez lenne Európa valós hozzájárulása. Köszönöm szépen.

Lemezújság archívum

Közösségfejlesztés