Közösségfejlesztés

Lemezújság archívum
Cím:
Erdély - Közművelődési Információs Tanácskozás ajánlatai
Folyóirat:
PC Lemezújság
Év:
1989
Szám:
12.szám
A cikkben lévő
Intézmények:
Magyar Népművelők Egyesülete
Tárgyszavak:
erdélyi menekültek, magyarság, áttelepülés, határainkon túl élő magyarság
Megjegyzés:
erdely12.pcl
Erdély - Közművelődési Információs Tanácskozás Ajánlásai
A Magyar Népművelők Egyesülete Erdély címmel, Békéscsabán információs tanácskozást tartott az erdélyi menekültek körei, állami, társadalmi, egyházi szervezetek, népművelők közreműködésével. Gál Zoltán, a belügyminisztérium államtitkára és Szokai Imre, az MSZMP KB osztály- vezetője előadására építve a résztvevők megkísérelték áttekinteni azt a helyzetet, ami az ember- és kultúraellenes romániai politika következtében hazánkban kialakult. A felszínre kerülő súlyos gondok azt bizonyítják, hogy mindeddig kormányunk és népünk csak részlegesen tudott megfelelni a történelem újabb nehéz kihívásának.
A felgyorsult hazai modernizáció növelte a két ország között már meglévő különbségeket, emiatt az erdélyieknek se otthoni, se itteni viszontagságait nem értjük világosan. A határainkon kívül élő magyarság problémáinak negyven évig tartó következetes elhallgatása aggasztóvá tette a tájékozatlanságot és vele együtt a közömbösséget. A magyarországi gazda- sági-politikai nehézségek lekötik erőinket, elterelik figyelmünket - mindez nemzeti-erkölcsi-műveltségbeli hiányainkkal együtt akadályozza a célszerű cselekvést. Ennek következtében szűkmarkúan adunk emberi, közösségi, kulturális segítséget a határainkon kívül élő, az áttelepült és a hozzánk menekült honfitársainknak.
A személyes sérelmekből és a szomorú egyéni tapasztalatokból kirajzolódó helyzetkép alapján egyértelművé vált, hogy a problémák súlyosabbak annál, mint amit a közvélemény ismer. Ezért a résztvevők megbízásából ajánlásokat dolgoztunk ki állami szervek, társadalmi szervezetek és a széles nyilvánosság számára.
I. A HAZAÉRKEZETT MAGYAROK ÉRDEKÉBEN
1. Az idegen környezetbe kerülés az egyén számára mindig pszichológiai feszültségek forrása, még akkor is, ha az otthon elhagyása nem kényszerű menekülés volt.
A magyar áttelepültek és menekültek esetében az otthoni közösségből való kiszakadás feszültségét megsokszorozzák a politikai-nemzetiségi tényezők és az itthoni idegenként fogadtatás csalódásai. Az erdélyi tradicionálisabb és a hazai individuálisabb társadalom közötti különbségek további nehézségeket okoznak és egész életre szóló sérülésekhez vezetnek. A menekültek képtelen helyzetbe kerültek: elhagyták Romániát, ahol őket - mert magyarok - "hazátlan koldusoknak" csúfolták, most pedig Magyarországon következetesen "lerománozzák" őket.
Magyarságuk megőrzése érdekében jöttek "otthonról haza", de se ott, se itt nem érezhetik magukat a hazájukban. Különösen a gyerekek tudják nehezen feldolgozni ezeket a csalódásokat és feszültségeket. Több gyerek öngyilkos lett vagy azt megkísérelte, sokan a veszélyek ellenére szeretnének visszamenni. A pedagógia és a pszichológia minden tudását latba kellene vetni, hogy az iskolák hathatósan segíteni tudják a határon túlról érkezett gyerekek beilleszkedését. Fedezzék és fedeztessék fel megszenvedett hazafiságukat, sajátos tudásukat, elfelejtett nemzeti értékeinket. Ezzel együtt tájékoztassák mindarról, amit társadalmunkról, szokásainkról, saját gondjainkról természetszerűen nem is sejthetnek. Mindez az itthoniak figyelmét ráirányíthatja feledésbe merülő nemzeti értékeinkre.
Ajánljuk Glatz Ferenc miniszter úr és minden érintett pedagógus figyelmébe
2. Az alacsonyabb életszínvonal és a politikai kiszolgáltatottság miatt sokak szerint Romániában még az eltérő nemzetiségűek között is olyankor erősebb a szolidaritás, mint amilyen itthon egymás iránt. A megalázottságban mélyebben él a tiltott hazafiság, mint itthon. Nemzeti szimbólumaink és eszméink lekezelését, az erdélyi hagyományok és értékek iránti érzéketlenséget, az emberi közömbösséget, zárkózottságot, féltékenységet a menekültek nehezen értik meg. A hazafiságba és a hazába vetett egész eddigi hitük inoghat meg felszínességünktől. Figyeljünk ezekre az emberi és nemzeti érzésekre, olykor néhány érdeklődő vagy tájékoztató szó is elegendő lenne az elveszett bizalom visszatéréséhez.
Ajánljuk politikai, ifjúsági, szakszervezeti vezetők, népművelők és minden állampolgár figyelmébe
3. A társadalom gazdasági segítsége eddig megdöbbentően alacsony volt. Az örményországi földrengés károsultjainak céljára a Vöröskereszthez lakossági felajánlásokból eddig nagyobb összeg érkezett, mint amennyi a menekültek támogatására. A kormányzat is, a lakosság is a menekültek ügyét néhány hivatal és egyházi szervezet reszortfeladatának tekinti. Tizenötezer ember egzisztenciális gondját, szociális ellátását nem tudja néhány iroda és fogadó állomás, néhány megye és község megoldani. A megyék, városok, községek rendkívül egyenlőtlenül és esetlegesen vállalnak feladatot, az országos mértékben is súlyos teher gyakorlatilag a határ melletti három megyére és a fővárosra nehezedik. Ezenkívül alkalmilag, véletlen, személyes kapcsolatok révén fogad még néhány település menekülteket.
A többi megye az érkezők közül korlátozott mértékben "kiválogatja" az általa kívánt képesítésűeket, és a kvalifikálatlanok vagy nem kurrens szakmával rendelkezők gondját nagyvonalúan meghagyja a fogadó településeknek.
Az elemi létfeltételek megteremtése érdekében az állam, elsősorban a Belügyminisztérium, a Vöröskereszt és néhány érintett tanács révén megteszi a minimálisan szükséges intézkedéseket, a további tennivalókat a társadalomra hagyja. A társadalom viszont - néhány kisebb szervezet és egyházi közösség kivételével - alig-alig mozdul.
Még súlyosabb gondot okoz azonban, hogy a beilleszkedés nem csak egzisztenciális kérdés, hanem az élet szinte minden területét érinti. Van jogi, egészségügyi, továbbtanulási, átképzési, kulturális, pszichológiai, kölcsönfelvételi és sokféle egyéb oldala. Ezeken a területeken szinte semmi sem történik, mivel ezek a tennivalók nem tartoznak a reszortfeladatok közé, azaz nem a célra létrehozott hivatalok ügykörének részei, a társadalmi segítség viszont itt is hiányosan működik.
Javasoljuk ezért Németh Miklós miniszterelnök úrnak, hogy a Kormány hozzon létre tanácsadó testületet a helyzetet jól ismerő szakemberekből és a menekültekből. A testület dolgozzon ki tervet a hatékonyabb és arányosabb teherviselés társadalmi kezdeményezésére és a ma szinte teljességében ellátatlan szakmai feladatok megoldására.
Javasoljuk továbbá Gál Zoltán államtitkár úrnak és minden községi, megyei tanácsi vezetőnek, hogy a szakigazgatás ne csak a közvetlenül érintett igazgatási szféra reszortfeladataként foglalkozzon a menekültek elemi gondjainak megoldásával. Kérjük, hogy a tanácsi tevékenység minden szférájában - az érintettek bevonásával - tekintsék át a problémákat és orvoslásuk lehetőségeit.
4. Az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény semmiféle különbséget nem tesz az állampolgárság elnyerése tekintetében magyarok és idegenek között. Az 5. paragrafus magyarok esetében ugyanúgy legkevesebb három évi ittélést tesz kötelezővé - közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően -, mint bárki más esetében. Ez méltatlan, sértő és érthetetlen. Azok az emberek, akiknek anyanyelve magyar, akiknek múltja ugyanaz a magyar történelem, mint az itt élőké, akik ugyanazt az irodalmat olvassák nemzeti irodalomként és ugyanazt a nemzeti zászlót tisztelik sajátjukként, mint mi, azok három évig hontalanként kénytelenek élni a hazájukban!
Javasoljuk az országgyűlés elnökének és tanácskozásunk védnökének, Szűrös Mátyás úrnak, továbbá Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter úrnak, hogy az Országgyűlés még ebben az évben tűzze napirendre az állampolgárságról szóló törvény módosítását és a világ bármely tájáról hazaérkező magyarok számára tegye lehetővé az állampolgárság azonnali, vagy rövid időn belüli megszerzését - mint azt teszi az NSZK a németek, vagy Izrael a zsidók esetében -, még akkor is, ha az elbocsájtó ország rendelkezései ezzel ellentétesek.
5. Szégyenteljes tény, hogy a munkaadók közül sokan kihasználva a menekültek és az áttelepültek kiszolgáltatott helyzetét, lényegesen alacsonyabb bért fizetnek nekik, mint a hazai dolgozóknak. 15-20 éves munkaviszonnyal rendelkező szakmunkások nem egy esetben kezdő bérrel kénytelenek elhelyezkedni.
Javasoljuk Nagy Sándor főtitkár úrnak, hogy a SZOT érdekvédelmi tevékenységét az áttelepültekre és a menekültekre is terjessze ki. Járuljon hozzá annak megértéséhez, hogy ez a gyakorlat szöges ellentétben áll a munkás szolidaritás elveivel. Kérünk ezenkívül minden munkáltatót, hogy ne a történelmi helyzet ellentmondásainak kihasználásával próbáljon többletnyereségre szert tenni.
6.Az emberi és beilleszkedési gondokat az adminisztratív rendszabályok indokolatlanul fokozzák. Érthetetlen, hogy Magyarországon magyar embernek a magyar néven közismert szülőhelyét és keresztnevét miért nem lehet magyarul anyakönyvezni. Jelenleg a magyar közigazgatás átveszi a diszkriminatív román helység- és személynév megjelölést. Magyar ember a magyar állampolgárság elnyerésekor mindkettőt idegen nyelven kénytelen viselni!
Javasoljuk ennek a bürokratikus, nemzeti érzéseket sértő és oktalan szabálynak a megváltoztatását, és kérjük, hogy a több nyelven is közismert személy- és helységneveket az adott állampolgár által megjelölt nyelven lehessen anyakönyvezni.
Hasonló módon érthetetlen gyakorlat, hogy a belügyminiszter az elnöki Tanács elé terjesztett honosítási kérelem továbbítását megtagadhatja. Csak a sztálinista jogsértő igazgatási rendszer maradványaként fogható fel ez az eljárás, mivel ez ellen fellebbezni sem lehet semmilyen magasabb fokú hatósághoz.
A menekültek kiszolgáltatottságát, kiismerhetetlen és megfellebbezhetetlen hatalmakról való függőségük tudatát ilyen és ehhez hasonló jogszabályok lényegesen erősítik.
Javasoljuk ezért Horváth István belügyminiszter úrnak, hogy az állampolgársági kérelem megtagadásának egyszemélyi, abszolút hatalmával ne éljen, minden kérelmet továbbítson az elnöki tanács felé, illetve ennek a jogsértő jognak kezdeményezze a megszüntetését.
II. A HATÁRAINKON ÉLŐ MAGYAROK ÉRDEKÉBEN
1. Az elmúlt 40 év tanterveiből hiányzott a Kárpát-medence történelmének, földrajzának rendszerelvű oktatása. Megdöbbentő a nagyméretű tudatlanság. Következetesen hozzá kell látni a határainkon kívül élő magyarság történetének, művészetének, népművészetének, a területek táji tagoltságának, földrajzának, nevezetességeinek megismertetéséhez. El- sősorban az iskolai tankönyvekben szükséges tantárgyanként a Kárpát-medence magyar vonatkozásainak beépítése. De kívánatos, hogy a saját eszközeikkel a tömegkommunikációs eszközök, a TIT szervezetek, az egyházak, a múzeumok, a könyvtárak, a művelődési házak is hozzájáruljanak az ismeretek elterjesztéséhez, a tájékozatlanság csökkentéséhez.
Ajánljuk minden oktatási és kulturális területen dolgozó értelmiségi figyelemébe
2. Magyar könyv vagy sajtótermék semmilyen formában - még csomagolópapírként sem - juthat be. Ezért határozottabban kellene vállalni az információközvetítés feladatát a televíziónak és a rádiónak. Elsősorban arra lenne szükség, hogy a Kossuth Rádió - mivel ezt lehet a legszélesebb körben fogni - sugározzon hetenként többször, meghatározott rendszerességgel Erdéllyel vagy a határainkon kívül élő magyarok helyzetével foglalkozó, nekik szóló műsort. Ez az idegenben élő magyarság önfenntartó erejének megtartását sokban segítené.
Ajánljuk Hajdú István úrnak, a Magyar Rádió Elnökének és Bereczky Gyula úrnak, a Magyar Televízió elnökének.
3. Sokan próbálnak segíteni otthon maradt erdélyi rokonaiknak, barátaiknak. A feladat nagysága azonban jóval széleskörűbb társadalmi összefogást igényelne. Különösen mivel nem lehet túl gyakran kockázat nélkül átlépni a határt. Pedig emberi kapcsolatok létesítésével, az együttérzés kimutatásával és az elemi szükségleti cikkek hiányának enyhítésével mindennél erősebb szálat teremthetnénk a hazai és a hazán kívül élő magyarok között. Történelmi jelentőségű tett lenne, ha minden hazai magyar család felkeresne egy évben egyszer egy határainkon kívül élő magyar családot.
Ajánljuk a kezdeményezés fölkínálását pártoknak, társaságoknak, egyesületeknek, és kérünk minden felelősen gondolkodó magyar állampolgárt, személyesen is járuljon hozzá ahhoz, hogy népünk becsülettel meg tudjon felelni ennek a történelmi felhívásnak.
A tények feltárásában és az ajánlások megfogalmazásában közreműködtek a békéscsabai, budapesti, debreceni, esztergomi, szegedi erdélyi körök képviselői.
összeállította: a Magyar Népművelők Egyesülete munkacsoportja



Lemezújság archívum
Közösségfejlesztés