Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Szováta rendben: Kezdetben volt a forradalom
Szerző:	Takács Péter
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	1
Oldalszám:	14. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Szováta /Erdély/, Százhalombatta
Tárgyszavak:	testvérvárosi kapcsolat
Megjegyzés:
Annotáció:

szovata.txt

Szováta rendben
Kezdetben volt a forradalom

Az ,úgynevezett romániai forradalom" eseményeit követően sok-sok európai település választott magának partnerként ,ikervárost" (a már lejáratott testvérváros helyett).
Százhalombattán néhány lelkes önkéntes akkor Szovátát jelölte meg, mivel nagyobb részük a Maros vidékéről vagy Székelyföldről került Százhalombattára. Borgó (György Csaba festő) a társaság küldötte 1990. január 13-án ezt táviratozta: ,Szováta rendben, írópapír, írógép kellene". S jött levél is két héttel később.
,Elmondhatatlanul jól esik, hogy ezekben a nehéz időkben valakik a szó legszorosabb értelmében nyújtják felénk kezüket. Természetesen ez Magyarország egész népére vonatkozik. Most, amikor a gondviselés elsodorta fejünk felöl a nyomasztó zsarnokságot, mi is nyíltan, félelem nélkül viszonozhatjuk ezt a kéznyújtást innen Erdélyből. Végre nyíltan is testvéreinknek nevezhetjük Önöket és nem ellenségnek, ahogy a hatalom ezidáig tette. Meghatottan vesszük tudomásul és fogadjuk el ajánlatukat, miszerint testvérvárosukká választották Szovátát.
Nyilván hosszabb időnek kell eltelnie, hogy valamennyire felépüljünk nyomorultságunkból. Hála Istennek, felépülési vágyunkat, akaratunkat, egészséges szemléletünket a hosszantartó zsarnoki önkénynek sem sikerült kioltania. Biztosak vagyunk abban, hogy az Önök kézfogása gyorsítani fogja felépülésünket, jobbulásunkat.
Reméljük, hogy elkövetkező levélváltásaink és találkozásaink révén részletesebben is elbeszélgethetünk majd. Ennek jegyében tartson össze bennünket a jószándék és a szeretet. Ezúton köszönjük meg a rádiókat, amelyeket Csaba juttatott el hozzánk.
Iskoláinknak nagy szüksége lenne a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem (Magyarország és Erdély története) tanításához szükséges könyvekre, képanyagra, amelyekkel szaktermeinket szeretnénk felszerelni. (Egy líceumunk és három nyolc osztályos iskolánk van).

1990. január 27-én

Szeretettel és barátsággal
Az NMF szovátai Tanácsa
A Polgármesteri Hivatal
Az RMDSZ helyi szervezete"

Megérkezik Százhalombattára a várva várt küldöttség Szovátáról. Részlet a Százhalombattai Hírtükör 1990. március 14. számából:
,Vendégek Szovátáról
,...Bocskai Vince kiállításán együtt szorongunk február 23-án a Bartók-teremben és hallgatjuk Vári Attila értő kalauzolását. Másnap református lelkész vendégünk Százhalombattán Németh János a Líceum igazgatója és Antal Sándor lelkész, de itt van Engi Albert a Nemzeti Front elnöke, itt van dr. Eugén Tereanu igazgató főorvos és Fülöp János a fürdővállalat igazgatója.
Sürgős jövetelük célja a két város polgárai között a kötődő kapcsolat szálainak erősítése. A gondokról, a nehézségekről olyan jövőbe vetett hittel beszéltek, amit jó volt hallgatni a mi gondfelhőkkel fodrozott egünk alatt. A kölcsönös erőmerítés mindannyiunkra ráfért. Engi Albert meghívást hozott a Forrás együttesnek áprilisra. Fülöp János az egyik iskola levelét adta át, mely gyerekek kölcsönös cseréjét ösztönzi. Németh János és Rupp József a két középiskola kapcsolatainak szálait szövögeti.
Dr. Eugen Tereanu, aki román születésű, csengő magyarsággal ismertette a helybéli Benedek és Farkas doktorral, mit tehetnének közösen a százhalombattai mozgásszervi és légúti betegek érdekében. Fülöp János az ottani gyógyfürdő működéséről adott szakszerű tájékoztatást, Sebestyén Bélának Engi Albert az RMDSZ üzenetét hozta dr. Nagypataki Gyulának és Szücs Józsefnek. Antal Sándor a református egyház megtartó erejéről beszélt és idős barátja Peterdi tiszteletes iránt érdeklődött.
Śgy gondolom, ilyen kapcsolat még nem sarjadt város és város között, mert jött olyan levél Szovátáról, amelynek címzésén ez állt: ,Bárkinek Százhalombatta Magyarország" - három fiatal fiú írta barátokat keresve és megtalálta címzettjét a levél.

Civilek a pályán

A kapcsolat első lendületében iskolák, intézmények, hivatalok keresték fel egymást. Jöttek tanulók, mentek segélycsomagok, küldöttségek. Föltérképezték szakemberek, hogy a karitatív együttműködésen túl milyen egészségügyi vagy gazdasági-vállalkozási együttműködés jöhet létre a két város között. S ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy itt is ott is vannak civil szerveződések.
Elsőként a szovátai öreg fiúk kosárlabda csapata jött Százhalombattára, majd fogadták a vendéglátókat s utaznak azóta is egymáshoz évenként. Másodikként a Jakab Lajos stílusú kung-fu edzőtáborban szerepeltek erdélyi fiatalok. Velük párhuzamban alakult ki kapcsolat a Bernády György nevét viselő Szovátai Közművelődési Egyesület és a Liszt Ferenc Vegyeskar között. (Bernády György volt a századfordulót követően Marosvásárhely polgármestere, nevéhez fűződik a Kultúrpalota, a Városháza megépítése, a főtér, a városszerkezet kialakítása. Szovátán családi villát építtetett, ahova kikocsiztatta Ady Endrét is, hogy megfürdőzzön a sós vízű Medve-tóban s legendák szerint elcsodálkozott Ady, mert így szólt: ,Hé, állok!") A kórus mellett a néptáncosok, a nyugdíjasok, a kertbarátok, a reformátusok gyülekezete is megtalálta partnerét Szovátán.
Szervezett kerete van a művészeti csoportok cseréjének vagy vendégszereplésének, de az már egyéni szerencse, hogy battai fiú Szovátáról hoz feleséget. (Lehet, hogy a lány vitt férjet, mert legutóbb a fiút olyan erős alkudozásban láttam a szovátai szombati piacon, mintha örökké ott élne.)
Szervezőként Erdélyben járva azt tapasztalom és úgy látom, hogy sajnos megritkultak a négy évvel ezelőtti lelkes testvéri kézfogások. Ha valamikor, most nagyon fontos, hogy egymást megerősítve szervezzük a kulturális, művészeti, közösségi kapcsolatokat. Felemelőbb, szebb élménye nem volt egy közösségnek sem, mint a szovátai vendégszereplés, de itthon sem volt olyan megrendítő élmény, mint amikor a szovátai képzőművészek kiállítottak vagy amikor Bocskai Vince Petőfi-szobrát a szovátai szobor testvérét Százhalomattán avattuk.
Három éve így tavasszal, amikor Bocskai Vince szobrász műtermében jártam, emlékezetes szép pillanatokat éltem át. Bocskai letekergette a nedves ruhát az agyagszoborról. Hitetlenkedve, döbbenten álltam s arra gondoltam, hajdanán a ,hitetlen" apostol Tamás is kétkedett, hogy valóság az amit lát. Közelebb lépett s megtapogatta a feltámadott sebeit. Nos, én is végigtapogattam a ,Szabadság és szerelem" költőjének arcát, duzzadó konok száját, elálló füleit, hogy szellemét 'tapintsam". Hatszáz kilométert utazva itt lesz a szovátai testvérvárosban augusztusban fölállított Petőfi-szobor mása.
Ott a magyarság megtartása, itt szellemének ápolása a nagy-nagy kihívás számunkra.
A Bernády György Egylet, a Nyugdíjasok Egyesülete az a keret, mely átfogja a szovátai közművelődési közösségek körét. Százhalombattán a kapcsolat nem ilyen egy központú, mert egyesületek, iskolák, a városi könyvtár, a kosarasok, a művelődési központ csoportjai, a város képviselő-testülete és magánemberek ápolják a kapcsolatukat.
Takács Péter


Parola archívum