Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Szakképzés és önkéntes közösségi munkások képzése
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1993
Szám:	1
Oldalszám:	16. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	közösségfejlesztő képzés, térségi közösségi munka, középszintű szakképzés
Megjegyzés:	17/1990. (XII. 20.) MKM rendelet
Annotáció:

szakonk.txt

Közösségfejlesztői szakképzés és
önkéntes közösségi munkások képzése

Nagy keletje kezdődött a közösségfejlesztői képzéseknek, jóllehet a leendő szakemberek elhelyezkedéséről - mint azt a Közösségszolgálatok c. cikkünkben bővebben kifejtjük - még csak most körvonalazódnak a konkrét lépések. Új szakma születéséről lévén szó, nincsenek még kiépített álláshelyek, formalizált intézmények. Nagyon úgy néz ki, hogy a közösségi munka mozgalommá válásához, önkéntesek tömeges bekapcsolódásához és az álláshelyek teremtéséhez éppen e képzéseknek van jelentős szerepük. Elképzelhető, hogy egy-egy kurzus - gyakorlati munkája révén és az önkormányzatokkal együttműködve - a végzésig megteremti a maga álláshelyeit, de az is, hogy meglévő intézmények - pl. művelődési házak, családsegítők - bővítik szakmai szolgáltatásaikat a közösségfejlesztéssel.
Az első közösségfejlesztői képzések 1988-90-ben zajlottak Magyarországon, mégpedig a középfokú népművelőképzésen belül, annak részeként: Hajdú-Bihar, Békés, Komárom és Pest megyékben.
Sokat jelentett a szakképzés fejlődésében az új, 17/1990.(XII.20.)MKM ,a művelődési ágazati szakmunkásképzésről és munkaköri szakképzésről" szóló szakképzési rendelet, mely lehetővé teszi, hogy a Magyar Művelődési Intézet és a Közösségfejlesztők Egyesülete szakmai támogatásával középszintű szakképzettséget adó közösségfejlesztői képzések szerveződjenek. A rendelet megjelenése után 1991 koratavaszán e két szervezet vezetésével beindult az ún. Képzők Képzője, melyen a közösségfejlesztést Magyarországon kidolgozó szakmai csapat képezte a közösségi munkára erősen motivált leendő tanárokat. E képzés 1992 decemberében sikeres vizsgával zárult.
Közben, a Képzők Képzőjével párhuzamosan, Békésben és Hajdú-Biharban önálló szakképzés indult 10 ill. 12 fővel, melyek ezekben a napokban zárulnak, s folyik a munkahelyteremtési munka is (ld. a már hivatkozott cikket!).
Mindeközben megtettük az első lépéseket egy majdani térségi közösségi munka felé is. Szlovákiában ill. Erdélyben tartottunk ill. tartunk még ún. beavató képzéseket, indító beszélgetéseket, melyeken elsősorban az itthon kiérlelt gyakorlatot, de a külföldi közösségi munkát és a nemzetközi szervezetek munkáját is bemutatjuk.
Ennyit a már megvalósult képzésekről. De az a kihívás, amiről a bevezetőben írtam, nem ezekre vonatkozik, hanem arra, hogy a hozzánk beérkező igények ezeken jóval túlmutatnak.
Polgármesterek egy köre jelezte ugyanis, hogy szívesen szerezne közösségfejlesztői szakképzést. A népszerűségük révén polgármesterré választottak közül néhányan úgy gondolják, hogy éppen e szaktudás és végzettség lenne szükséges munkájuk elvégzéséhez. Jelentkezett a pécsi tudományegyetem szociálpolitikai tanszéke, hogy az egyik lehetséges fakultációnak a közösségfejlesztést választaná, ha ütőképes tantervvel jelentkeznénk. Megtettük, s 1993 őszétől be is indulhat ez a specializáció. Hasonló tárgyalások folynak főiskolákkal és érdeklődnek munkánk iránt más egyetemek is.
Időközben újabb szakképzések indulnak 15-20 fővel Komárom-megyében és Budapest székhellyel az ún. városi közösségfejlesztői képzés, mely először próbálja ki ezt a módszert a nagyvárosi problémák enyhítésére.
Úgy tűnik, hogy a képzés dolgai szépen haladnak előre, de egy nagy probléma azért van. Nem tudtunk még egyetlen képzést sem beindítani önkéntesek, helyi lakosok számára. Az e lehetőséget felmutatni képes közösségfejlesztők túlságosan elfoglaltak szakmaszervezési gondjaikkal: tanulni- és tanítani, szakanyagokat írni, további helyi fejlesztésekben kísérletezni ki a szakma lehetőségeit, hálózatot szervezni és mozgalmat életben tartani, stb. És talán - sajnos - a helyi társadalom felől sem érkezik még igény az effajta képzésre - talán, mert nem tudják, hogy lehetne, talán, mert nem gondolják, hogy az önkéntes munkához sem árt némi szaktudás.
Bárhogyan is van, mindenképpen figyelnünk kell erre is. Hadd ragadjam itt is meg az alkalmat és hadd kérjem a cikkemet remélhetőleg olvasó önkormányzati képviselőket, helyi lakosokat, szakembereket stb., hogy igény esetén szívesen szervezünk egy-egy egyesület vagy testület számára is rövidebb-hosszabb képzéseket. Fontos tudni, hogy e képzések nagyon gyakorlatiak, sok benne a beszélgetés, a közös problémák feltárására. Legfőbb célunk az, hogy ki-ki felismerje szerepét a közösségi munkában és tudatosan keresse azokat a partnereket és információkat, amelyek éppen a saját érdekérvényesítéséhez szükségesek.
Vercseg Ilona




Parola archívum