Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Munkanélküli fiatalok Angliában: Vendégek a Red Water Arts művészeti magániskola hallgatói
Szerző:	Varga Matild
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1993
Szám:	4
Oldalszám:	6. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:	Debrecen
Tárgyszavak:	közösségfejlesztés, hagyományőrzés
Megjegyzés:
Annotáció:

mfanglia.txt

Munkanélküli fiatalok Angliából
Vendégek a Red Water Arts művészeti magániskola hallgatói

Július 4-én elutazott Debrecenből az angol Red Water Arts művészeti magániskola 14 fős csoportja, akik egy hetet töltöttek nálunk, a Közösségfejlesztők Hajdú-Bihar megyei Egyesületének vendégeként.
A más országokból hazánk felé irányuló érdeklődést gyakran tapasztaljuk napjainkban, mégis egy csöppnyit kishitűséggel fogadtuk a hírt, amelyet Groskáné Piránszki Irén, egyesületünk titkára egyik szakmai útjáról hozott: egy számunkra igen érdekes módon, magánvállalkozásként működő művészeti szabadiskola fiatalokból álló csoportja szívesen töltene hosszabb időt Magyarországon, s a magyar népművészet értékeivel ismerkedne.
Egyesületünk egyik alapszabályban is rögzített célja éppen az ilyen kapcsolatok kiépítésének segítése, közvetítése, de - fiatal szervezet lévén - vendéglátóként még nem vettünk részt ilyen munkában. Volt már tapasztalatunk - valamennyien a kulturális életben tevékenykedve - a ,hivatalos", tehát intézmények, nagyrendezvények, települések közötti cserékről, melyek néhány évvel ezelőtt a kultúrpolitika velejárói voltak. Most azonban az autonóm, civil szervezetek kiépülésének időszakában ezt a felülről irányított kapcsolatépítést a cserében résztvevők valódi igényei és érdekeltsége alapján összeállított programmal akartuk helyettesíteni.
A meghívással vállalt kötelezettségeinknek kizárólag egyesületi tagjaink munkájára számítva kívántunk eleget tenni, s ez jó alkalom volt arra, hogy a közösségfejlesztésről vallott nézeteinket önmagunkon is kipróbálhassuk.
A szervezés szakaszában angol barátaink egy bemutatkozó videofelvételt küldtek magukról, életükről, munkájukról. Ez és ezentúl minden mozzanat a közvetlen személyes megismerést, a valódi baráti kapcsolatok kiépítését szolgálta.
A csere legfontosabb célja emellett a magyar kulturális hagyományok megismertetése, a részt vevő magyar gyerekek önértékelésének erősítése, kapcsolatteremtő készségének fejlesztése volt. Nem utolsósorban alkalom a magyar idegennyelv-oktatás megmérettetésére, a nyelvtanulási motivációk erősítésére. Már az eddigiekből is kiderült, hogy az egyhetes vendéglátás minden gondja, költsége ellenére legtöbbet a fogadó magyar gyerekek nyertek.
Vendégeink kifejezett kérése volt, hogy már a Magyarországon eltöltött idő alatt is legyenek együtt a két csoport fiataljai.
Ennek tudatában a cserében részt vevő 14-18 éves tanulókat kerestük, szakmai szempontból alaposan megfontolt programot készítettünk, pályázatot írtunk a Szerencsejáték Alap és a Karácsony Sándor szakalapítványhoz és elküldtük fényképes bemutatkozó levelünket Todmordenbe.
Angliából örömteli köszönetek, a pályázatoktól biztatás, pénz érkezett válaszképpen.
A lehetőségeinkhez képest leggondosabban elvégzett előkészítő munka - sok-sok önkéntes vállalás - néhány hete után máris ott álltunk a Ferihegyi repülőtér várócsarnokában, gyermekeink kezében rózsa, arcukon jól palástolt várakozás. (Fontos megjegyezni, hogy ők tízen is csak a fogadás előtt néhány nappal ismerték meg egymást, a vendéglátás kényszerhelyzete azonban napok alatt felelős közösséggé kovácsolta őket.)
A találkozás pillanatától mindenki fél, vendég és vendéglátó egyaránt. A fáradságot kipihenve aztán az első mosoly, a programok alatt tanúsított érdeklődés, a nyelvi korlátok lassú felszámolása hamarosan nyilvánvalóvá tette, hogy a kölcsönös félelem indokolatlan. Az angoloknak igenis tetszik Magyarország, még ez a kevéssé látványos alföldi élet is.
Debrecent és környékét mutattuk meg nekik, Erdőspusztát, a Vekeri-tavat. Egyformán jókedvre derítette őket az Ölveti Blues Band házikoncertje, a Főnix Néptáncegyüttes csodálatos műsora. Legnagyobb sikere mégis a táncháznak volt és minden olyan formának, ahol saját aktivitásukat is kipróbálhatták.
A bihari körút során először jól kipihenhették magukat a bakonszegi strandon, majd a biharnagybajomi kovácsmúzeum minden apró tárgyát, még a padlást és a szomszéd kisborjúit is őszinte érdeklődéssel csodálták. Tanultak gyékénykosarat készíteni egy idős nénitől és még szekereztek is a határban. Nagyrábén, a Füsti-kastély oldalában a százados fák alatt ropogós fehér ingbe öltözött citerazenekar torokszorítóan szép dalai és ízletes slambuc várta őket. A harmadik napra már kialakultak a személyes barátságok is, így várakozással néztek a ,családi nap" elé. Egy-egy magyar család vendégeiként sok kedves élménnyel és életközeli beszélgetésekkel lettek-lettünk gazdagabbak.
Ennyi akklimatizálódás után nem is csoda, hogy a szállást adó Hollós utcai Nevelőotthon és Szakiskola kiváló adottságait kihasználva vendégeink egy teljes napot töltöttek el a különböző népművészeti műhelyekben, ahol avatott mesterek segítségével a népi kerámia, a bőrdíszművesség, kosárfonás fogásait tanulhatták. Estére boldogan mutatták saját készítésű alkotásaikat, vacsora előtt újabb élmény várta őket: Nagy Attila tárogatóművész játéka.
A csoport felnőtt vezetőit fogadta dr. Szekeres Antal a Megyei Önkormányzat elnöke és ellátogattak Szilágyi Imre grafikusművész otthonába is.
Még egy nap pihenés, vásárlás, strandolás és el is érkezett a búcsú ideje. A rablóhús így csiklandozó illata lengte be a kollégium udvarát, az angol vendégeink igazi magyar érzelmességgel köszönték meg a szíves vendéglátást. Fotókkal illusztrált kedves albumot rögtönöztek útjukról, saját kezűleg rögzítve legfontosabb élményeiket, benyomásaikat. Míves mézeskalács bábok és szívek utaztak velük Todmordenbe, hogy őrizzék a magyar napok és barátok emlékét a jövő nyári találkozásig.
,Nagyon fogtok hiányozni" - írja búcsúzóul az egyik vendég és látszik az arcán ennek igaza.
S miközben a fiatalok gitár hangjai mellett a zene és a barátság közös nyelvét beszélik, a felnőtt vendégek és vendéglátók már a tapasztalatokat összegzik és a visszautat tervezik. Tanulságos, hogy barátaink milyen akciók, önkéntes rendezvények és vásárok útján gyűjtötték össze az utazáshoz szükséges pénzt. A visszaút költségeinek előteremtérésre egyesületünknek még egy év áll rendelkezésre, de ötleteiket szívesen fogadtuk.
Vendégeink elmondták azt is, hogy csoportjuk nagyobb részt munkanélküli fiatalokból áll, akik ezzel az utazással jutottak az értelmes alkotómunka élményéhez, egy nehéz, de szép világ megismeréséhez. Fogadásunkon hasonló gazdag programot szeretnének nyújtani, melynek előkészítése ugyanezeknek a fiataloknak érdekes elfoglaltságot jelent majd.
A magyar gyerekek ezalatt az egy hét alatt megtanultak figyelmes házigazdaként viselkedni, önzetlenségükről és felelősségérzetükről tettek tanúbizonyságot. A táncházban, a természetben, falun és daltanulás közben pedig egy-egy gondolattal közelebb jutottak a felismeréshez: mit jelent magyarnak lenni.
Vendégfogadásunk részletes történetét azoknak szántuk, akik hisznek az emberi kapcsolatok fontosságában, hiszen életünkben a legnagyobb súlya ezeknek van. Közös célok megfogalmazása és megvalósítása bármilyen hátrányos helyzetben egy lépés lehet a kivezető úton.
Varga Matild

Parola archívum