Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Gyermekönkormányzat
Szerző:	Beke Pál
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1992
Szám:	1
Oldalszám:	14. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	gyermekönkormányzat, Val de Reuil
Megjegyzés:
Annotáció:

gyerekon.txt

Gyermekönkormányzat

,A demokrácia megfárad és kiürül - mondta az alpolgármester - az emberek közömbösek lesznek, egy idő után nem értik még a választásnak értelmét, lehetőségét sem. A csökkenő részvételt nem nehéz észrevenni, ám nem elegendő pusztán csak regisztrálni. Az ostorozás legfeljebb fokozza a közönyt. Abban pedig nehéz kormányozni a települést meg veszélyes is. Könnyen téved az ember avagy a visszhangtalanságtól bölcsebbnek hiszi magát, mint amilyen. A butaság, a demagógia, az ordas eszme jobban terem a közömbössé vált világban; abban tehát, amelyben elfelejtődött, hogy minden őértük való. Ha elfelejtődött, ha megfáradt a demokrácia, nem megszégyenítenünk kell a magukba felejtődött embereket, hanem olyat kell kitalálni, amely ráolvasás nélkül ébreszti, serkenti őket. Hát valami ilyesmiért csináltuk".
Mármint azt a gyermekönkormányzatot, amelyet megnézni és amelyről beszélni Val de Reuil-ba látogattunk az ősz folyamán és ahová visszatér hamarost immár az a kis magyar társaság, akik jobbára hasonló indíttatásból Magyarországon is gazdagítani akarják a gyermekek ebbéli aktivitásával a helybéli közéletet, közös életet, a településbéli közösséget és a demokráciát. Január végén még a Normafánál vetődött föl az ötlet, hogy honosíthatni lehetne az ebbéli kezdeményezést. Ki is penderült az előadói pulpitushoz a türjei polgármesterasszony mondván, hogy náluk már van ilyen, jöjjünk hát és nézzük meg! Nem régen meg is néztük vagy két tucatnyian: iskolaigazgatók, tanárok, polgármesterek, népművelők és bár valóban leltünk gyermek-polgármestert és választása valóban a hatályos választási törvény adaptációja szerint történt, és bár tartottak is már közmeghallgatást az érintett korosztály körében (túllépve tehát az iskolai falakon) alapvetően mégiscsak iskolai diákönkormányzatot leltünk ott. Ez persze nem baj, sőt: látszott, hogy talán éppen ez a gyakorlat és hagyomány lehet az, amire építve a községnyi szintű is kiépíthető. Csak még egyet kell lépni belőle. Nem túl nagyot; pusztán csak ki az utcára!
És miért ne lépnénk ekkorát? Kinek az érdekeit sértené, ha a település gyermekei belebeszélnének abba, ami amúgy is rájuk tartozik; ki ne akarná, hogy az előbb írott ,belebeszélés" kultúrált, szabályozott de persze változatlanul szabad legyen már csak azért is, hogy a felnőttek is okosabbak legyenek segítségükkel? Ki ne tartaná fontosnak, hogy elkezdődjék egy olyan gyakorlat, amely a korlátok, a szabályok, az eljárásmódok közötti önkéntes és szabad cselekvést tanítja mindannyiunk jövendőbeli örömére? Az így és ekként elsajátított tolerancia és persze véleményalkotás nem érdektelen felnőtt korukban sem.
Bárcsak hamar felnőnének!

Ahol ebben nagyobb társadalmi gyakorlat van, ott így írnak erről:
Micsoda ajándék! még soha egyetlen város sem adott ilyen szép karácsonyi ajándékot gyermekeinek. December 24-én, néhány órával a Jézuska megérkezte előtt, Bernard Amsalem átvágta a szalagot a francia fiatalok első polgármesteri irodájának avatásakor. Az önkormányzat épülete, egy erre a célra felújított ház, a Chatellenie úton áll.
A megválasztott gyermek-képviselők legfiatalabbika, Aurélie, beszédében ismertette az épület rendeltetését, s elmondta, hogy itt fogják tartani a gyermek-önkormányzat üléseit, amelyeken a fiatal képviselők elmondhatják kívánságaikat, szándékaikat a város fejlesztésével kapcsolatban, és felelősséget vállalhatnak és az őket érintő kérdésekben döntéseket hozhatnak. Ez a hely arra is szolgál, hogy fogadja a gyermekeket és tájékoztassa őket jogaikról. Lesz állandó ügyelet is a település összes fiataljának fogadására."
1986 októberében nyitotta meg a polgármester a Val de Reuil-i Gyermek Önkormányzat első ülését. A városi ügyekkel foglalkozó ifjúsági egyesület ennek a gyermek önkormányzatnak a közvetítésével tette lehetővé, hogy a felnőtt önkormányzati tagok a Val de Reuil-i gyerekek kívánságainak megfelelően rendezhessék be a város köztereit.
Ezt a célt tűztük ki magunk elé: velük együtt építeni ezt a várost. Még több lendülettel kell ezt a munkát folytatnunk. Csak azt kívánhatjuk, hogy a gyermek önkormányzat leendő tagjai ugyanazzal a spontaneitással és tiszta gondolkodással vegyék át a lángot, mint elődeik. Hogy tudják: a vállalt felelősségteljes munka nagyon sok szabad időt igényel.

îgy legyen! Ám nálunk is, de mielőbb!
(beke)



Parola archívum