Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Fejlesztés és konfliktus
Szerző:	Louis Caul-Futy
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1992
Szám:	1
Oldalszám:	7. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	fejlesztői attitűd, közösségfejlesztés, településfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:	Egyfajta fejlesztői folyamatot ismerhetünk meg, melyben új perspektívák jelennek meg, új gazdaságpolitikai látásmód, új közigazgatási egyensúly jelenik meg.

futy.txt

Louis Coul-Futy:
Fejlesztés és Konfliktus

A konfliktus elszakíthatatlan a fejlesztéstől. Nincs olyan fejlesztési folyamat, amely ellentmondások nélkül zajlana le, a fejlődés, fejlesztés fogalma magában hordozza az ellentmondást.
A fejlődés tulajdonképpen átmenet, áttérés:
- az egyik gazdasági-társadalmi szervezési módból egy másikba,
- az egyik kapcsolati és kommunikációs rendszerből egy másikba,
- a hatalom bizonyos helyszíneiről és formáiból a döntéshozatal más tereire és módjaira.
Ha egy adott területen beindul egy fejlesztési akció, a folyamatba bevont cselekvő résztvevő kiindulási pontja nem feltétlenül azonos. Mindenkinek meglehet a maga sajátos koncepciója a követendő eljárásokról, még ha a fejlesztés jelenti is a közös nevezőt mindannyiuk számára .
Mindenkinek megvan a maga logikája, amely a hatalomban elfoglalt helyétől, szerepétől, a hatalomról kialakított koncepciójától függ, s ezt a hatalmat szeretné megőrizni, megerősíteni vagy módosítani. Ezek a különféle, sokszor ellentétes logikák, racionalitások elkerülhetetlenül ütköznek majd egymással.
A konfliktus ténylegesen abban rejlik, hogy két mező, két tér keresztezi egymást, s ebben a kereszteződésben helyezkedik el a fejlesztő vagy az animátor:
- egyfelől van a szektoriális intézményi mező, ezt lényegében az olyan intézmények jellemzik, mint a területi közösségek, közigazgatások, vállalatok, másképpen szólva: a közigazgatási, politikai és gazdasági hatalom,
- másfelől van a civil társadalom mezeje, amely autonómiára törekszik és erre a szakmai struktúrára reagál, noha gyakran szétszórt, összefüggéstelen módon.
A fejlesztő, a két realitás kereszteződésében, ki kell derítse az intézmények logikáját és azt összefüggéstbe kell hoznia a lakosok követeléseivel és cselekvéseivel. A konfliktus a közvetítő szerepe által ölt testet és robban ki.
A fejlesztés folyamata az egyik szituációból a másikba való átmenettel jár, azaz meghatározó területeken új perspektívák és működési formák jelennek meg:
- új gazdaságpolitikai látásmód, amely finomabb, rugalmasabb, változatosabb mechanizmusokhoz folyamodik, számít a helyi kezdeményezésekre, és korlátozza azt a globalizáló és centralizált koncepciót, amely a hagyományos gazdasági fejlesztés alapja volt.
Ebben az esetben a fejlesztés tisztán gazdasági szemléletével ütközünk szembe.
- A területek újrafelosztása, ami a romeltakarítástól, az övezetek, falvak, völgyek, lakónegyedek elkülönítésétől az integrált és szolidáris alegységek létrejöttéhez vezet.
Ebben az esetben a szokások merevségével, a mobilitás hiányával ütközünk szembe.
- Śj közigazgatási egyensúly, amelyben lebontódnak az intézmények és a gyakorlatuk közötti falak, és meghaladottakká válnak a különféle intézmények közti ellentétek.
Ebben az esetben szembekerülünk a különféle szektorok gyakorlatával, a hatalmi viszonyokkal, a korporációs rendszerekkel.
- A lakosság új helye, amelyet annak következtében foglalhat el, hogy fokozatosan elsajátítja a fejlesztési terveket, számba veszi az emberi, anyagi, technikai, gazdasági erőforrásokat, kezdeményez, nyomást gyakorol a fejlesztés folyamatára.
A változások cselekvő részeseként itt a hagyományos hatalom és jog felségterületébe ütközünk és a ,demokrácia kockázataival" is szembetaláljuk magunkat.
A rendszereknek és a hatalomnak az átvándorlása nyilvánvalóan új helyzeteket teremt. A konfliktus azonban nem csökkenti a cselekvés hatékonyságát. Sőt, lehetővé teszi, hogy mint cselekvők megerősödjünk, ha megtaláljuk azokat a megfelelő eszközöket, amelyekkel a konfliktusok tárgyalások útján leküzdhetők és egy közös tervvel kapcsolatban egyetértés alakul ki.
A különféle érvelések természetesen megmaradnak, de az ilyen típusú akcióban az ember cselekvővé válásának a folyamata azon keresztül történik, hogy elismeri cselekvőnek a másmilyen gondolkodású másik embert is.
Ezen a téren is, sőt talán főleg ezen a téren, a mozgások középpontjában működő, a terepen dolgozó animátor szerepe meghatározóvá válik, amennyiben a fejlesztésről kialakított elképzelése a meglévő rendszertől eltér, kiegyensúlyozottabb annál, és az autonómián, az identitások hangsúlyozásán és a helyi erőforrások fejlesztésén alapul.


Parola archívum