Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
FIATALOK A RASSZIZMUS ELLEN, VAGY ELBŰVÖLNI/ELRAGADNI A FIATALOKAT?
Szerző:
Balogh Flóra, Kovács Edit, Varga Máté
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2011
Szám:
2
Oldalszám:
3
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Rasszizmus előítéletesség YAR
Megjegyzés:
Annotáció:

Mindkettő! A meglehetősen inverz, ugyanakkor valid cím ugyanazt a programot fedi. Nevezzük a továbbiakban YAR-nak azt a nemzetközi programot, amelynek neve is jól körvonalazza azokat az átgondolandó alapvetéseket és nehézségeket, amelyekkel számolni kell egy ilyen irányú szakmai program kimódolásánál és megvalósításánál.
Nem állíthatjuk, hogy ebben a megközelítésben széleskörű közösségfejlesztő/képzési tapasztalattal rendelkeznénk, így amikor a C.E.G.A. (Creating Effective Grassroots Alternatives Foundation), azaz a Hatékony helyi alternatíva megteremtéséért létrehozott alapítvány – régi bolgár partnerünk – megkereste a Közösségfejlesztők Egyesületét, illetve a Civil Kollégiumot a témával, alaposan át kellett gondolnunk a lehetőséget.
Az látszott, hogy ez a program már horderejénél fogva sem jelent majd feltétlenül áttörést a rasszista attitűd hazai mérséklésében, ugyanakkor nyilvánvaló lehetőséget és nyitást jelenthetett ahhoz, hogy a közösségfejlesztő/társadalomfejlesztő szerep ne csak az értékek, hanem a gyakorlati beavatkozás szintjén is, hangsúlyosabban és nyíltabban vállalja a küzdelmet a rasszizmus ellen, az ebben a vonatkozásban egyértelműen romló hazai viszonyok között.
Alapvetően minden valós közösségfejlesztéshez kapcsolódó tevékenység/folyamat jótékony hatásúnak értékelhető a diszkrimináció ellenében, mégis érzékelhetően eljött az idő, amikor ennél konkrétabb, erőteljesebb, célzott válaszokra is szükség van.
Mindezek a programban való részvételünk mellett szóltak, még a kissé bizonytalan terep terhe mellett is.
Abban bízunk, hogy az e lapszámban megfogalmazott kezdeményezések a projektkényszertől függetlenül is azt mutatják, hogy sikerült érdemi lépéseket tennünk egy megalapozottabb közösségi beavatkozás felé.

Mit is jelent hazánkban a rasszizmus és előítéletesség?

„Magyarországon 2002 és 2009 között 10-ről 21 százalékra növekedett a szélsőjobboldali eszmékkel és politikával szimpatizálók aránya, ami nemzetközi összehasonlításban példátlan előretörést jelent. Ezzel a 15 év feletti populáció több mint ötöde vált ideológiai és pszichológiai szempontból fogékonnyá a szélsőjobboldal politikájára. Ez egyébként egybecseng Csepeli és Vági azon eredményével, amely a radikális nacionalistának nevezett csoport arányát 27 százalékosra becsüli. A nyugat-európai országok jelentős részében ezek alapján az 5 százalékot is alig érte el a potenciális szélsőjobboldaliak aránya (Németországban például kevesebb mint 3 százalék).
A DEREX (A jobboldali extremizmus index – Demand for Right-Wing Extremism Index) index mutatta homofób és/vagy bevándorlásellenes előítéletesség 2003-ban még csak a közvélemény 37 százalékát, 2007 után viszont már a társadalom több mint felét jellemezte. A magyar előítéletesek aránya (2009-ben 52 százalék) még kelet-európai léptékkel is sokkolóan magas: Magyarország (Törökország és Lettország után) Európa harmadik legelőítéletesebb közvéleményével jellemezhető.
Mára bebizonyosodott: a demokratikus rendszerbe való integrációt biztosító szocializációs hatások hazánkban gyengék és elégtelenek. Ebbe beleérthetjük a rendszerkritikus húrokat szívesen pengető politikai szereplőket, a demokratikus piacgazdaság értékeinek terjesztésére hangsúlyt nem fektető társadalmi intézményeket (kiemelten az iskolákat), az átalakulás kedvezőtlen tapasztalatai miatt »fanyalgó« idősebb korosztályokat és még sok minden mást. Magyarországon ráadásul nagyon alacsony a fiatalok részvétele a civil társadalomban, amely egyébként a demokratikus szocializáció egyik legfontosabb színtere. A demokráciát megszerettetni persze nem könnyű…”
(Forrás: Mancs, http://www.mancs.hu/ index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=23058)
Igen, nem könnyű, és ezt bizonyára a Parola előfizetői tudják legjobban.
Talán az is érthető, miért a „Fiatalok elbűvölése” illeszkedik jobban a hazai közösségfejlesztő gyakorlatunkhoz, hiszen szakmai közegünk ritkább esetben szerveződik valami ellenében (bár ilyenre is volt már példa, és talán lesz is). A demokrácia megszerettetéséhez jobban illeszkedő elbűvölés jobban feküdt a többi résztvevő közép-kelet-európai ország szervezeteinek is, akik a „Fiatalok a rasszizmus ellen” terminológiával szemben pozitívabb tartalmú üzenettel szerettek volna kezdeményezni.

Így jött a képbe a CHARM (elbűvöl) kifejezés, mely esetünkben, önálló jelentése mellett, egy betűszó is, és jelentése (szabad fordításban) „civil segítség az anti-rasszista folyamatokhoz/intézkedésekhez”. Valóban, a CHARM-ot mindenképpen nagyobb visszafogottság jellemzi, mint a program eredeti címét.
A dilemma a mi szervezeteinket is elgondolkoztatta, mert sokan úgy gondoltuk, hogy ez olyan ügy, amelyben érdemes és kell is tisztán és érthetően hallatni a hangunkat, szembehelyezkedni a diszkriminációval, s így az eredeti felütést is megtartottuk.


A YAR körvonalai

A 18 hónapos program résztvevői:
- a dán „Határok Átlépése” (értelmiség, tanárok, újságírók, fiatalok összefogása az interkulturális dialógusért, konfliktuskezelés, képzés stb.),
- a görög „Balkán Egyesült Társadalmai” (fiatalok részvételre buzdítása, cserék, tréningek, programok emigránsoknak információs pontok stb.),
- az olasz „Firenzei Európa Akadémia” (fiatalokkal iskolán belül és kívül, mobilitási programok, erőteljes képzési tevékenység, emberi jogok stb.),
- a spanyol „Roma Unió” (a spanyol roma szervezetek ernyőszervezete, érdekvédelem, oktatás, széleskörű egyetemi együttműködések, emberi jogok stb.),
- a Közösségfejlesztők Egyesülete, illetve a Civil Kollégium Alapítvány.
(http://charmingyouth.eu/partners/)

A program elsődleges célja, hogy növelje az ifjúsági szerveződések rasszizmussal, diszkriminációval kapcsolatos tudatosságát, illetve, hogy egyfajta nyitott, toleráns, befogadó szemléletmódot próbáljanak megjeleníteni – hosszú távon és konzekvensen – szervezeti működésükben.

Ennek érdekében a CEGA olyan programot körvonalazott, melynek során:
- kifejezetten a célcsoportokkal (kezdő ifjúsági szervezetek, klubok, emberi jogokkal kapcsolatos területen járatlan szervezetek) való együttműködésre felkészítő nemzetközi képzők-képzője programon készültek fel hat ország trénerei;
- nagyjából 120 európai ifjúsági szervezet vett részt „érzékenyítő”, a rasszizmussal kapcsolatos tudatosságot növelő képzéseken, körülbelül kétszáz résztvevővel;
- a partnerek a képzések utánkövetése során segítették az ifjúsági szervezeteket, hogy a tanultakat valamilyen „hivatalosabb formában” kapcsolják össze szervezeteik működésével, így az alapszabályba is beépülő vagy önálló nyilatkozatok, állásfoglalások születtek;
- nemzetközi konferencia szerveződött a Civil Kollégiumban a program eredményeinek megosztására, illetve a további tevékenységek megbeszélésére, ahol a segítők és a célcsoportok egyaránt találkoztak;
- folyamatos on-line kampánytevékenységek valósulnak meg a program szélesebb körben való hasznosulása, terjesztése (disszeminációja) érdekében (filmek, honlap, közösségi oldalak);
- 2011 júniusában minden országban nyilvánosságteremtő események valósulnak meg, illetve terjesztjük a YAR program eredményeit összefoglaló kiadványt.

A program további hazai vonatkozásai

A fenti bevezető alapján is érzékelhető, hogy a Civil Kollégium Alapítvány, a Közösségfejlesztők Egyesülete és partnereik, a YAR programtól függetlenül is keresték azokat a szerepeket és illeszkedéseket, amelyek révén valós hatásokat tudunk elérni a szolidaritás, tolerancia, antidiszkrimináció témakörében. Ez úgy látszott legjobban kivitelezhetőnek, ha mozgalmi/hálózati tevékenységeinket is a „témához hangoljuk”, melyek hatásai így a belső és külső körökben egyaránt továbbgyűrűztek.
A VII. Nyári Egyetem „Társadalmi szolidaritás – Összetartó társadalom” és a VI. Állampolgári Részvétel Hete „hangolásával” komolyabb részt tudtunk tenni az egészhez (!) és a YAR programhoz egyaránt. (A „Tégy egy részt az egészhez” szlogen az ÁRH-t fémjelzi 2005 óta. A szerk.)
Mindkettőt, mint ahogyan a többi itt felsorolt programelemet is részletesen bemutatjuk a következőkben, s reméljük, hogy ez is segít a témához kapcsolódó további elköteleződésekben.


YARONLINE

A program során a kezdeményező C.E.G.A, de a magunk részéről mi is nagy hangsúlyt fektettünk az on-line népszerűsítésre, illetve az egyes programelemek WEB2-es támogatására.
A kezdetektől épült a disszeminációt is szolgáló nemzetközi weboldal, ahol az alapinformációk mellett háttéranyagok, események, filmek, képek is megtalálhatók (angol nyelven):
http://charmingyouth.eu/

Az oldalhoz kapcsolódik egy Facebook felület is:
http://www.facebook.com/pages/Charming/116800891704661


Egy like-ot a kedves olvasónak is megérhet!

Ezek az oldalak zászlóvivői voltak az on-line kampánynak is. A partnerek minden országban igyekeztek látogatottságot teremteni a két oldalnak, saját weboldalaikon való hirdetéssel, bannerekkel, hírekkel, postokkal, linkajánlókkal.
Az eredeti pályázatban megfogalmazták az elérni kívánt számokat, amelyeket a projekt során országonként mértek is.
A látogatottságot nagymértékben növelték a projekteredményekből, képanyagokból készült videó-összeállítások és filmek, melyek egy része a YAR hazai oldaláról is elérhető/megtekinthető:
http://civilkollegium.wordpress.com/projektek/fiatalok-a-rasszizmus-ellen/

Hazai vonatkozásban – néhol áttételesen is – sokat tettünk a kampányhoz.
- Az ÁRH minden felületén népszerűsítettük a YAR oldalakat, utalásokat tettünk, illetve folyamatos híreket is adtunk (ÁRH hivatalos oldala, ÁRH Facebook oldala, ÁRH blogja).
- Az ÁRH révén több száz oldalon megjelent a felhívás az ÁRH fókuszaival, illetve több ilyen témájú program, főként a Gödör Klub eseményei, illetve a szekszárdi akciók nagyobb on-line (és off-line) nyilvánosságot is kaptak.
- A Civil Kollégium és a Közösségfejlesztők Egyesülete csatornáin is híreket adtunk (KÖFE hírlevél és weboldal www.kozossegfejlesztes.hu, PAROLA folyóirat, CKA weboldala, CKA Facebook oldala)

A WEB2 több szempontból is segítségére volt a programnak:
- A Facebook mind nemzetközi szinten, mind hazai keretek között hozzájárult az eredményekhez. A népszerűsítés és a kampányolás mellett alapvető csatornája lett a képzés résztvevőivel való kommunikációnak és kapcsolattartásnak is, de a mai napig külön civil kollégiumos YAR Facebook csoport is működik, melyet a résztvevők kezdeményeztek.
- Az eseményekről képek, filmek készültek, amelyek számos megosztó-oldalon megtalálhatók, több konferencia vagy találkozó előadásához PREZI-k (lásd www.prezi.com) készültek.
- Az on-line kérdőívek mind Magyarországon, mind nemzetközi szinten megjelentek a program során. A CKA oldalán most is kitölthető az a nyilatkozat, amelyet a résztvevők „szervezeti politikáinak” elkészítéséhez alkalmaztunk, de több értékelő folyamat is on-line felmérésekkel valósult meg.
A YAR hozadéka a VII. Nyári Egyetem, illetve a VI. Állampolgári Részvétel Hete során

A bevezetőben is kifejtettük, hogy a YAR programmal párhuzamosan, a programhoz illeszkedő témák mentén szerveztük országos, illetve nemzetközi jelentőségű mozgalmi eseményeinket, a VII. Nyári Egyetemet a Közösségi Részvétel Fejlesztéséért, „Társadalmi szolidaritás – Összetartó Társadalom” címmel, illetve a VI. Állampolgári Részvétel Hetét.
A Nyári Egyetem több mint 50 előadó és műhelyvezető közreműködésével valósult, 200 fölötti résztvevővel. Itt csak néhány címet, előadást emelünk ki:
- Csepeli György – társadalmi szolidaritás;
- Szekeres Csaba – beszélgetés az Örvény című film alkotójával;
- Kóczé Angéla – Társadalmi igazságosság;
- Gyermekszegénység;
- A leépülés, a szegénység és a számkivetettség környékei;
- Kósa Karolina – Egy debreceni cigánytelep integrációs küzdelmei.

A 4 napos rendezvényről részletesen a http://nyariegyetem.adattar.net/ oldalon lehet tájékozódni.

Az Állampolgári Részvétel Hete szervezésénél a személyes találkozások során, illetve az on-line tervezésben egyaránt hangsúlyosan jelent meg a szándék, hogy a toleranciához kapcsolódó témák konkrét ajánlás formájában jelenjenek meg a helyi programszervezéshez.

Így már 2010 nyarától terjesztettük a felhívást, amely szerint az ÁRH harmadik ajánlott fókusza a „Tolerancia, szolidaritás, párbeszéd az összetartó társadalomért” lett, s amelyben arra kértük a szervezkedőket, hogy célzott hozzájárulásukkal fogalmazzanak meg „ÁRH válaszokat”, válaszul a romló hazai tendenciákra. Az ajánlásban egyaránt ajánlottuk a VII. Nyári Egyetem eredményeinek, illetve a YAR program részleteinek áttekintését.

Az ÁRH során végül összesen 135 ÁRH akció/esemény valósult meg az ország egész területén egy hét alatt, nagyjából 3000 fő töltötte ki az ÁRH10 kérdőívét, általában a média nagyjából 60 alkalommal tudósított az ÁRH eseményeiről.

Az alábbiakban néhány fókuszhoz tartozó példát mutatunk be.

1. SPECT-ACTOR-Színpadon a társadalmi részvétel
2010. 09. 25–26. Budapest, Gödör Klub


Kiemelések a programból:

Szeptember 25. (szombat)
12.30–15.00: Fórum színház a Magyar Szegénységellenes Hálózattal
16.00–18.30: Fogságban – a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ 1–2.

Szeptember 26. (vasárnap)
15.00–17.00: Roma/Nem roma – honnan a gyűlölet? A PanoDráma drámapedagógiai műhelybemutatója a cigánygyűlölet témájáról roma és nem roma fiatalokkal.

2. Hajléktalanok és lakosság
2010. 09. 21. Budapest
A Nap Klub Alapítvány irányított fórumot szervezett
„Hajléktalanok és lakosság” címmel
3. Rajzpályázat – Fiatalok a rasszizmus ellen!
2010. 09. 20. Budapest, Ferencváros, József Attila-lakótelep
4. YAR képzés
2010. 09. 30. Kunszentmiklós–Kunbábony
Ifjúság, közösségfejlesztés, tolerancia – 3 napos bentlakásos képzés ifjúsági közösségi vezetőknek a Civil Kollégiumban.
5. Élő Könyvtár
2010. 09. 17. – 2010. 09. 19
Pécs, Szent István tér, az Esélyek Háza Pécs szervezésében
Élő könyvtár – Találkozz az előítéleteiddel!
„Ha kész vagy szembenézni előítéleteiddel, sztereotípiáiddal, nézz be az Élő Könyvtárba, ahol a könyvek beszélni tudnak!”.
6. „Fogadd el, fogadj el” országos szolidaritási road show
2010. 09. 26. Szekszárd, Garay tér
„Fogadd el, fogadj el” országos szolidaritási road show
14 órától interaktív program (ezen belül „Megölelhet-lek?” akció)
7. ÁRH megnyitó fesztivál Szekszárd
2010. 09. 20. Szekszárd, Garay tér
Zenével a rasszizmus ellen (élő, hangzó és interaktív közösségi zenélés).
„A szekszárdi megnyitón 15 művészeti csoport 150 előadója zenével, tánccal üzent a rasszizmus ellen.”
8. „Segíts rajtam”, Szekszárd, Esélyek Háza
2010. 09. 20.
Program: A „Segíts Rajtam” Hátrányos Helyzetűekért Alapítvány 20 éves jubileumi ünnepsége és kiállításának megnyitója.

9. Tájékoztató fórum a „DrogDisputa 2010” versenyről
2010. 09. 21. Székesfehérvár, a Szabadművelődés Háza


10. Felelősséggel élni – rácsok mögötti beszélgetés
Esélyek Háza, Miskolc
„Felelősséggel élni – Rácsok mögötti beszélgetés a felelősségteljes állampolgári részvételről” a szirmabesenyői Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézetében.
11. Az utolsó zsidó Európában – provokatív politikai színház, 2010. 09. 26. Budapest, Tűzraktér
„Provokatív politikai színház, fekete komédia a rejtőzködésről, az előítéletek ellen és a humanitás mellett, a New York-i Zsidó Színház igazgatójának színműve.”
Bővebben: http://reszvetelhete.wordpress.com/



Youth Against Rassism vs. Fiatalok a Rasszizmus Ellen

Ez az írás a YAR program hazai megvalósulását, a nagyjából egy éves szakasz eseményeit és eredményeit hivatott összegezni. A fentiek után most arra vállalkozunk, hogy bemutassuk, hogyan jutott el a program a globális szinttől – ahol egy pályázat angol nyelven, nemzetközi partnerségre épülve megszületett –, a lokálisig – üzenetével megszólítva egy solti vagy zalaegerszegi ifjúsági szervezetet. Reményeink szerint.
Kronologikusan haladva szólni fogunk a program hazai népszerűsítéséről, a két itthon megvalósult szeminárium megtervezéséről, a tematika kidolgozásáról, a résztvevő ifjúsági szervezetek toborzásáról. Összegezzük a két szeminárium tapasztalatait és a résztvevőkkel való további kapcsolattartást, és bemutatjuk a közös munkánk eredményeként megszülető nyilatkozatot. Ezek után kiemeljük a program zárását is előkészítő kunbábonyi szemináriumot, ahol a mind a hat partner részt vett. Végül felvázoljuk a program utóéletét, a jelenleg is folyamatban lévő publikációt, médiaesemény szervezését és résztvevőkkel való kapcsolattartásunk alakulását.

Vannak-e fiatalok a rasszizmus ellen?

A Fiatalok a rasszizmus ellen program megvalósításában sarkalatos pontnak bizonyult a két hazai tréning megszervezése. Ennek első lépcsőjeként próbáltunk képet kapni a hazai ifjúsági szervezetekről. Sajnos Magyarországon nincs olyan adatbázis, amely felölelné az összes ifjúsági szervezetet. Mégis, egy hozzávetőleges képet kapunk, ha végignézzük az EVS (European Voluntary Service – Európai Önkéntes Szolgálat) magyarországi küldő és fogadó szervezeteinek listáját, illetve az elmúlt években a Mobilitáshoz beérkező pályázatokat a Youth in Action (Fiatalok Lendületben) programban. Azt láthatjuk, hogy a szervezetek többsége az „európai értékrend” csapásán halad, így a legnépszerűbb és -sikeresebb projektek a kulturális sokszínűség és ennek holdudvara (interkulturális párbeszéd, integráció, határokon átívelő témák, cserék, külföldi önkéntesség), valamint a sport és a művészetek összekapcsolása az előbb említett területekkel, a fogyatékosság és a környezetvédelem, környezettudatosság. Egyértelműen látszik, hogy a legtöbb szervezet a kulturális diverzitás témakörébe kapaszkodva tudja a legkönnyebben identifikálni magát vagy a programját, de elég kevés esetben határozzák meg célkitűzéseiket az antirasszista, anti-diszkriminációs vagy emberi jogokról szóló nevelésben. A Magyarországon jelenleg EVS-re akkreditált közel 130 szervezet közül 20 jelölte meg az antirasszizmust és anti-diszkriminációt legfőbb témái között. Ez nem jelenti azt, hogy a többi szervezet ne foglalkozna a témákkal, ám lehet, hogy az interetnikus vagy esélyegyenlőség címkékkel jobban tudták azonosítani szervezetük tevékenységét. A Mobilitás egyik munkatársát megkeresve megtudtuk, hogy az ifjúsági szervezetek nem jellemzően foglalkoznak ezzel a témakörrel, gyakrabban fordul elő, hogy egy szervezet ezeket a témákat a közoktatáson keresztül vagy egyéb nem formális közegben közelíti a fiatalokhoz. Vizsgálódásunk felerősítette azt a szándékot, hogy minél több olyan szervezetet találjunk meg, amelyek nyitott, toleráns szemléletben működve képzelik el az ifjúsági munkát, de nincs feltétlenül komoly antirasszista és anti-diszkriminációs érzékenyítő tréninges tapasztalatuk, és nem is ezek az elvek „lobognak” a zászlójukon.

Fiatalok a települések és az intézmények között
Az ifjúsági korosztály sok fejtörést okoz a társadalom minden szintjén. Helyüket leginkább családi kötelékben, illetve nevelési, oktatási intézményekben határozza meg a felnőtt és szakember társadalom is. Így a legtöbb program szüleiken vagy az intézményeken keresztül szólítja meg őket. Azzal együtt igaz ez, hogy birtokában vagyunk olyan tapasztalati és tudományos megállapításoknak, miszerint e korosztály mindent átitató és legfontosabb jellemzője a keresés, mely önmagukra, társakra, feladatokra, szakmára és példaképekre irányul. Éppen ezért mindennél erősebben motiváltak a korosztályi kapcsolatokra, társas igényük és a kíváncsiságuk a világra más korosztályokénál fokozottabb. Ám ez a kíváncsiság – részben szocializációs, részben korosztályi okok miatt – jórészt passzív, befogó jellegű, fontos eszköze a szemlélődés, a kritizálás, a különvélemény kialakítása. Ezekkel határozza meg ki-ki saját önazonosságát a világban, s végül ezekkel különül is el társaitól. Mindezek ellenére ez az állapot nem zárja ki az együttműködés képességeinek fejleszthetőségét.

Együttműködős fiatalok – kooperáló, befogadó ifjúsági szervezetek
A fiatalokkal foglalkozó szervezeteknek szánt képzések döntő többsége Magyarországon az őket segítő felnőtteknek szól. Az ifjúsági szervezetek viszonylag kicsi autonómiával működnek, komoly irányítottság mellett. Ez persze nem jelenti azt, hogy programjaik és szolgáltatásaik ne a korosztálynak szólnának, vagy színvonaluk lenne gyenge – a fenti megállapítás pusztán annak megerősítése, hogy a – folyton vissza-vissza tekintgető –, gyenge lábakon álldogáló közép-kelet-európai demokráciánkban a társadalmi kezdeményezések jelenléte még nem elég erős. Nincsen másképp ez, sőt fokozottan igaz ez az ifjúsági ügyekre. Az ifjúsági szervezetek leggyakrabban iskolákhoz kötődnek, vagy felnőtt közösségi szervezetek mellett működnek, szoros megerősítésben az „anyaszervezettel”.

Felhívás keringőre
Programunkban annak a szokásnak a megváltoztatására vállalkoztunk, amely folyton azt vizsgálja, hogy a szöveg milyen hatással van ránk, milyen érzéseket kelt bennünk, hogyan vetíthető a saját életünkre, mert így mást sem csinálunk egész életünkben, mint saját magunkat olvassuk. Ez gyakorlatilag előítéletes olvasás, mert meg se próbálunk túllépni önmagunkon. A szövegértésnél több a szövegbefogadás. Erre törekedtünk a képzés módszertani és szellemi háttéranyagának összeállításakor. Olyan alkalmakat szerettünk volna teremteni, amelyikben minden személy és az általa képviselt szervezet egy olyan oldaláról kaphat bepillantást önmagába, amire saját gyakorlatában nincs lehetősége. Értsd ez alatt:
- Elhatároztuk, hogy fiatalokat szólítunk meg és személyre szabottan dolgozunk, első sorban a közös – itt és most – tapasztalásokra alapozva, nem az otthoni munkára;
- Saját képzési tematikát dolgozunk ki a YAR programon keresztül megszólított fiatalok érzékenyítésére;
- Az érzékenyítés célja nem egy konkrét kirekesztett csoport befogadásának elősegítése, hanem általában felvillantani a világban uralkodó rendezőelvek sokféleségét – és megtapasztaltatni, felidéztetni a kívülmaradás érzését, közelebb lépni a kirekesztettek létező – vagy feltételezett – motivációi felé;
- Rájöttünk, hogy ez – a Civil Kollégium szokásos rövid kurzusain túlmutatóan – nagyobb méretű vállalás, ezért mindjárt több találkozásban gondolkodtunk.

A figyelem felkeltésére szánt felhívásunkat elsősorban elektronikus úton terjesztettük országos szinten. Saját csatornáinkon túl a www.nonprofit.hu portál képzési ajánlatai között is meghirdettük, de élőszóban is hírét vittük, szakmai találkozókon, személyes megkeresések útján is kapcsolatra léptünk az ismert ifjúsági témával foglalkozó szervezetekkel.

A felhívás törzsét a következő szöveg képezte:




Felhívás Ifjúsági közösségi vezető képzésre
Ha tapasztalattal rendelkezel az ifjúsági munka területén, de úgy érzed, szívesen bővítenéd a tudásod,
- ha érdeklődsz az ifjúsági közösségszervezés, az együttműködésen alapuló, a társadalmi szolidaritást erősítő technikák iránt,
- ha olyan csoportban szeretnél tanulni, amely nyitott szemléletű,
- ha gyakorlatias, készségekre és jól használható tudásra fókuszáló képzésre vágysz, akkor jelentkezz a Civil Kollégium szervezésében ifjúság, közösségfejlesztés, tolerancia témakörben „Ifjúsági közösségi vezetőképzésre”!

Amit kínálunk
- 2x2 napos képzés Kunbábonyban, a Civil Kollégium bentlakásos képzési központjában, hétvégi elfoglaltsággal (péntek délutántól vasárnap délig, részletek a Civil Kollégium oldalán: www.civilkollegium.hu);
- az ifjúsági közösségfejlesztésen alapuló kapacitásfejlesztési, szolidaritási technikák elsajátítása interaktív tanulási technikákon keresztül;
- a képzés a mindennapi munka során jól hasznosítható készségek és technikák elsajátítását tartja szem előtt.

Amit várunk
- részvétel valamely ifjúsági szervezet munkájában;
- gyakorlati tapasztalat az ifjúsági munka területén;
- a képzést követően a megszerzett ifjúsági közösségfejlesztéssel kapcsolatos – a társadalmi szolidaritáson alapuló – technikák alkalmazása a szervezet tevékenységében.

A tréning kapcsán azt a döntést hoztuk, hogy – az ifjúsági szervezetek és a remélt célcsoport anyagi helyzetére, a méregdrága belföldi közlekedésre és a kezdő csapatok erőforráshiányára is tekintettel – legyen ingyenes. Ne a részvételi díjon múljon valaki részvétele, ha igazán részt akar venni és vállalja a felhívásban megfogalmazott feltételeket!

A fentiekből következően nem anyagiakban, hanem inkább előkészületben emeltünk küszöböt:
- A jelentkezőknek az utazási költségeiket maguknak kell állnia;
- Csak azon szervezet képviselője/képviselői vehetnek részt, amely mindkét alakalomra delegál résztvevőt. Nem feltétlenül kell ugyanazt a személyt, de valakit, hogy a tudás összeadódhasson.
- Motivációs levelet kellett visszaküldeni adott kérdések mentén.
Országos meghirdetés alapján, országos részvételre számítottunk, s főként a civil szervezetek résztvevőivel, mely igazolást is nyert: önkormányzatok és/vagy intézmények képviselői nem jelentkeztek.

Csapó 1, csapó 2
Arisztotelész szerint azok kényszerülnek társulni, akik egymás nélkül nem tudnak meglenni, hiszen egyedül nem teremthető meg a közjó, amely mindenkinek a végső célja a közösségben.
A két tréningre 2010. szeptember 30. és október 2. valamint október 8–10. között került sor. A tréningeket Kovács Edit, Gargya Marietta és Oláh Nikolett tartották. A tematikát ugyancsak ők dolgozták ki kifejezetten erre a programra, utóbbi kettő részt vett a bolgár partner által a tréningeket megelőző, arra felkészítő Képzők Képzője alkalmon.
Harmincheten érdeklődtek és fejezték ki részvételi szándékukat, végül az első alkalmon tizennyolcan, a másodikon huszonhárman vettek részt tizenkét szervezetet képviselve. Ebből is kitűnik, hogy ahol érdeklődést váltott ki a tréning, ott jellemzően több résztvevőt is delegáltak a szervezetek.

A tizenkét szervezet négy nagyobb csoportra bontható működésük és célkitűzéseik alapján. A legnagyobb csoportot az ifjúsági kulturális közösségek alkotják, ebbe tartozik (a teljesség igénye nélkül) a SIKK (Solti Ifjak Kulturális Közössége), a debreceni Opera (alternatív ifjúsági mozgalom), az FKKME (Felső-Kiskunsági Közösségi Munkások Egyesülete) vagy a Zalai Hazatérők Egyesülete. Érkeztek tagok egyházi szervezetektől (Joób Olivér Gondozó és Rehabilitációs Szeretetintézmény, Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség), valamint képviseltette magát egy ifjúsági iroda is (Kiskunhalas – Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda). A résztvevők kivétel nélkül vidéki szervezeteket képviseltek, a nemek tekintetében kb. 2/3–1/3 arányban női többséggel.
A tréning meghirdetésénél kulcsfontosságú volt, hogy olyan módon szövegezzük meg a felhívást, amely a lehető legszélesebb palettáját biztosítja majd mind a delegáló szervezeteknek, mind a résztvevőknek. Mivel a projekt legfőbb célkitűzése az, hogy a diszkrimináció ellenes szervezeti politika stratégiai szinten megjelenjen a résztvevő szervezetek életében, jónak láttuk a szervezetek vezetőit megcélozni. A felhívásból az is kitűnik, hogy a vezetői kompetenciák fejlesztése és a tolerancia mellett a közösségfejlesztést emeltük be harmadik hívó szóul. Ebben a háromszögben terveztük meg a tematikát és kínáltuk meg a szervezeteket egy nyitott, befogadó, közösségi szemléletű szervezeti stratégia megalkotásának lehetőségével.
A meghirdetett „Ifjúsági közösségi vezetőképzés” tematikája tartalmazott vezetői önismereti munkát, a csoportdinamika alapjainak áttekintését, a csoportok és egyének közötti kooperáció, versengés és konfliktuskezelés saját élményű és elméleti tanulását, a kisebbségek és a diszkrimináció társadalom-lélektanát, és a vezetői stílusok áttekintését. Középpontba került a vezető személye, valamint az, hogy a jó vezető személye hogyan hat a csoportra, hogyan befolyásolja dominánsan az uralkodó értékeket? Igyekeztünk a saját csoportélményt az elméletek elé helyezni.



Fiatalok, közösségek, rossz izmusok – avagy a YAR program tréneri szemmel
„Az értékek láthatatlanok, akár a szél.
De ahogy a falevelek rezgéséből tudhatjuk, hogy fúj a szél,
Az emberek cselekedeteiből is felismerhetjük értékeiket.”
Ancsel Éva

A képzés elsőként meghatározott célja az volt, hogy a közös munka növelje az ifjúsági szervezetek rasszizmussal kapcsolatos tudatosságát, illetve hogy a résztvevőket küldő szervezetek az anti-rasszista szemléletmódot hosszú távon és konzekvensen jelenítsék meg szervezeti működésükben. A terv szerint a képzéseken résztvevő szervezeteknek meg kell fogalmazniuk saját antirasszista szervezeti „politikájukat”, amelyek kiterjednek a szervezetek tevékenységeinek anti-diszkriminatív formálására.
Mindenképpen fiatalokat szerettünk volna bevonni a képzésbe. A program céljaihoz a leghatékonyabbnak azt találtuk, melyek az ifjúsági szervezeteken keresztül vezetnek. Ezzel együtt azt is feltételnek szabtuk, hogy olyan ifjúsági szervezeteket szólítsunk meg, melyek eredetileg nem a rasszizmus felszámolására, mérséklésére, vagy nem anti-diszkriminációs célokkal alakultak. Ezek értelmében a képzés meghirdetésénél kulcsfontosságúnak tartottuk, hogy olyan módon szövegezzük meg a felhívást, amely a lehető legszélesebb körben hívja, bátorítja, inspirálja a fiatalokat, mind a delegáló szervezetek, mind a résztvevők körében. A projekt célkitűzését – miszerint diszkrimináció ellenes szervezeti politikák szülessenek és jelenjenek meg a szervezeti stratégiákban – nem találtuk elég vonzónak, ahhoz, hogy olyan szervezetek és csoportok is felkerekedjenek, elköteleződjenek 2x3 napos képzési együttműködésre, amelyek nem a társadalmi esélyegyenlőség, a szolidaritás fokozása gondolata mentén alakultak, jónak láttuk egy szélesebb körben vonzó témát ajánlani.
Végül ifjúsági közösségi vezetőképzést hirdettünk, azzal a fő kérdéssel: „Hogyan szervezzünk nyitott, befogadó ifjúsági szervezetet?”
Nagy számban jelentkeztek szervezetek és sok fiatalt delegáltak, azzal együtt, hogy a jelentkezés feltételének egy személyes motivációs levél megírását tettük. Amire kíváncsiak voltunk, jelezve, hogy nem a verejték a lényeg, hanem a személyesség: Milyen tapasztalataid vannak az ifjúsági közösségi munka területén? Milyen szervezeteknél, milyen ügyekben dolgoztál, önkénteskedtél eddig? Mit adott neked ez a típusú munka (üzenetek, tapasztalatok, kihívások stb.)? Mit vársz ettől a képzéstől? Miről szeretnél többet megtudni? Miben szeretnél fejlődni?
A résztvevők nagyon differenciált szervezettségi szintű szervezetektől érkeztek, eltérő mértékű aktivitásokkal és ambíciókkal. A legtöbb szervezet nem rendelkezett valós „szervezeti stratégiával”, akik igen, azokat se az vezérelte a hétköznapokban.
A képzés anyagát alapvetően a csoportszervezés és a csoportdinamika legfontosabb elemei köré építettük – bevonódás, elköteleződés, csapatszellem, közös akciók, konfliktusok, kirekesztés-bevonás, elfogadás, közös cél. A Civil Kollégium képzési szemléletét alapvetően a közösségi alapú megoldások és munkamódok szemléletének és gyakorlatának átadása határozza meg, így a hat nap gyakorlatait összekötő és lezáró elméleti blokkok inkább a tudatosítást jelentették. Azt, hogy vannak példák az országban és a világban arra, hogy a közösségek tagjai akkor lesznek képesek közös célokért összefogni, ha felismerik azt a nyilvánvaló egymásra utaltságot, hogy földrajzilag egymáshoz közel laknak, megismerik és elfogadják egymást.
A legnagyobb benyomást a saját élményű csoportmunka strukturált vagy félig strukturált helyzetei tették a résztvevőkre. Ezek fókuszában az együttműködés, a konfliktusok keletkezése és kezelése állt, a verseny és kooperáció elmélete és gyakorlata, valamint a kommunikáció erőszakos és erőszakmentes formái között feszülő nehéz mezsgye megtalálása. Ezek sokszor amellett, hogy önismereti visszacsatolást jelentettek a résztvevők számára, egy-egy helyi kialakult helyzet újraértelmezését is jelentették.
Mély és „menekülésre inspiráló” hatást váltottak ki az anti-diszkriminációs blokkok (kirekesztés, megkülönböztetés, másság – kisebbség – hátrányos helyzet stb.), melyek már sokkal jobban feszegették az udvarias és barátságos együttlét határait. Különböző helyeken és szinteken, de domináltak a személyes érintettségek, melyek a közös munka határait szabták, hiszen fontos volt, hogy addig menjünk el, míg reális esély van a tudatosításra, a csoportfolyamatokra való rálátás képességének, melyeken keresztül megerősödhetnek a közösségi csoportvezetői kompetenciái.
Az anti-diszkrimináció oktatásában és a társadalmi érzékenyítésben jól bevált gyakorlatok adták a képzés gerincét – jégtörők, empátiagyakorlatok, együttműkö-
dési gyakorlatok, asszertivitás gyakorlatok, csoportképző és kirekesztő gyakorlatok, filmelemzések. Emellett arányosan voltak az e területen újszerű, a közösségi munka gyakorlatából kifejlesztett csoporthelyzetek és témafelvetések, mint például, hogy hogyan tervezzünk és döntsünk közösen, a milyen a „jó vezető”, hogyan hat a csoport együttműködésére és önállóságára egy-egy vezetői magatartás, hogyan befolyásolja dominánsan a csoport értékrendjét a megengedett és az elvárt viselkedés.
A csoport visszajelzései alapján elmondhatjuk, hogy a résztvevők többsége a diszkriminációval foglalkozó blokkot túl hosszúnak, az ezzel kapcsolatos saját élményű érzékenyítést megrázónak értékelte. Fontos kijelentenünk, hogy az érzékenyítő, anti-diszkriminációs munkának ez gyakori jellegzetessége, mivel a résztvevők kikerülnek a komfortzónájukból. Ezzel együtt a csoport azt is megerősítette, hogy hasznos gondolatokat és mérlegelésre okot adó helyzeteket hozott fel bennük a közös munka, szívesen folytatnák a közös csoportmunkát a téma mentén következő alkalmakkor, vagy éppen otthon a saját közösségeikben. Ez a visszajelzés mindenképpen megerősítő volt számunkra és visszaigazolta a megélt élmény és a tudatosítás közötti kapcsolat létrejöttét.
A két képzési alkalom tapasztalataiból fakadóan átterveztük a folytatást. Azt gondoltuk, jobban segít a szervezeteknek elköteleződni és a résztvevőknek a saját közösségükben újragondoltatni a szolidaritás, az elfogadás – befogadás üzenetét, ha ehhez kapnak egy megszerkesztett kérdéssort, mely kérdéseket feltehetik önmaguknak, társaiknak. Ennek segítésére egy „Nyilatkozatot – sablont” készítettünk, melyben a szervezetre igaz tételek kiválaszthatók és/vagy szabadon bővíthetőek voltak. A nyilatkozatokat közzétettük és a résztvevő, illetve más szimpatizáns szervezetek számára is elérhetővé tettük, ezzel növelve a bekapcsolók körét és előkészítve egy jövőbeli következő képzési kört.

Képzők: Gargya Marietta és Kovács Edit

Nyilatkozz!
A két tréningalkalom után pár hónap azzal a várakozással telt, hogy a kapott élmények vajon milyen reakciókat indítanak be a résztvevőkben, és azok leülepedése után hogyan tudunk majd együtt dolgozni, most már nem személyesen, hanem a távolból. Azt a célt fogalmaztuk meg már a felhívásban is, hogy érvényesítsék az átadott társadalmi szolidaritást erősítő technikákat a résztvevők a saját szervezetük életében, a program nyelvén fogalmazva: rasszizmus ellenes szervezeti politikák szülessenek meg a tréningek eredményeként.
Szerettünk volna egy olyan nyilatkozatot létrehozni, amely képes tükröt tartani egy ifjúsági szervezet képviselője számára – legyen bár vezető vagy önkéntes –, hogy nyitott őszinte válaszadással saját értékelés alapján kapjon képet arról, mennyire toleráns és befogadó a szervezet, amelynek ő tevékeny tagja. A nyilatkozat második felében olyan kérdéseket tettünk fel, melyek arra ösztönzik a kitöltőt, hogy a magukra jellemzőnek vélt állásfoglalásokból kiindulva konkrét feladatokat lássanak meg, reális célokat tűzzenek ki, melyeket a jövőben megvalósításra érdemesnek tartanak. Nem utolsó sorban, lóghat ez a nyilatkozat egyfajta elismerésként, pozitív listaként is a falon, szembesítve kitöltőjét azzal, hogy milyen mértékig tekinti szervezetét befogadónak és nyitottnak a külvilág felé.



Kedves YAR tréningrésztvevők, kedves érdeklődők, csatlakozók!
Ahogyan a projekt leírásából is látszik, YAR programunk egyik fontos eleme, hogy a hazai képzések után a résztvevők beépítik a tanultakat szervezetük működésébe, kialakítanak egyfajta „befogadó szervezeti stratégiát”. A képzések trénerei segítségként az érintett témák mentén összegyűjtöttek olyan stratégiai állásfoglalásokat, amelyekből kiválaszthatjátok azokat, amelyeket jó szívvel tudtok magatokénak. Az így létrejövő – tulajdonképpen – nyilatkozatok második felében arra kérjük a kitöltőket, hogy sorolják fel azokat a konkrét lépéseket, amelyeket meg akarnak/tudnak valósítani a felsorolt állásfoglalások mentén.
A NYILATKOZATOT MINDENKI SZÁMÁRA NYITOTTÁ TESSZÜK, A PROGRAMBAN VALÓ RÉSZVÉTELTŐL FÜGGETLENÜL!
Köszönjük hozzájárulásotokat!
1. Stratégiai alapelvek a nyitott, toleráns, befogadó szervezetek számára:

Szervezetünk törekszik azoknak befogadására, akik különböző társadalmi vagy felekezeti vagy kultúrájú csoport tagjaiként csatlakoznak. Célunk, hogy ők is teljes értékű módon tudjanak részt venni a szervezet tevékenységeiben.
Szervezetünk nyitott azok felé, akik a szervezet céljaival egyetértenek és szívesen tevékenykednek a szervezet céljainak megvalósításáért.
Szervezetünk számára fontos, hogy elősegítse a különböző társadalmi csoportokhoz tartozó tagok közötti együttműködést, szolidaritást, a kölcsönös elfogadást.
Szervezetünk alapelvei nem kirekesztők, nem korlátozzák mások szervezethez való hozzáférését, jogait.
Szervezetünk felismeri a tagok és az (alkalmanként) önkéntesen csatlakozók közötti hasonlóságokat, ugyanakkor elfogadja a különbözőségeket.
Szervezetünk biztonságos légkört teremt, amely lehetőséget biztosít tagjai számára a szabad és nyílt véleménycserére.
Szervezetünk tagjai és önkéntesei között keresi a közös nevezőt, de tiszteletben tartja a kisebbségi véleményt.
Szervezetünk konfliktushelyzetekben törekszik teret adni azok megbeszélésére és a békés rendezésre.
A szervezet belső feszültségeinek kezelésére elfogulatlan külső szakembert kér fel.
A szervezet elismeri és tiszteletben tartja az egyetemes emberi és állampolgári jogokat.
A szervezet lehetőséget biztosít arra, hogy minden közreműködő legjobb belátása szerint döntsön arról, milyen szerepben és milyen mértékig csatlakozik.
A szervezet tagjai az optimális működéséhez szükséges szabályokat azok esetleges megszegésére hozott szankciókat közösen alkotják és konszenzuálisan fogadják el.
A szervezet kiemelten fontosnak tartja az etnikailag vagy szociálisan hátrányos helyzetű csoportok
– munkanélküliek, kistelepüléseken élők, romák, bevándorlók – esélyegyenlőségének növelését és a kirekesztésük elleni küzdelmet, ennek érdekében arra törekszik, hogy megszólítsa és tevékenységeinkbe bevonja e társadalmi csoportok képviselőit.
    2. Amennyiben a fenti állásfoglalásokat szeretnéd kiegészíteni, kérjük, itt és most tedd meg:



    3. Kérjük, ismertesd, hogy a fenti állítások fényében milyen konkrét lépésekkel kívánod/kívánjátok formálni a szervezet működését!



Kérjük ismertesd, hogy a fenti állítások fényében milyen konkrét lépésekkel kívánod/kívánjátok formálni a szervezet működését!
    4. Kérjük, add meg az adataidat!
    Név:


Szervezet, csoport:


Település:


E-mail:


Honlap:



Köszönjük! A kezdeményezést a Civil Kollégium minden csatornáján igyekszünk terjeszteni, népszerűsíteni, hogy ezek a nyilatkozatok is erősítsék a nyitott, toleráns, befogadó szerveződések közösségét!

A kitöltött nyilatkozatokat a Civil Kollégium kinyomtatja, aláírja és eljuttatja a résztvevő szervezeteknek.

A CKA munkatársai és tanárai
www.civilkollegium.hu
http://charmingyouth.eu/
Az összeállított nyilatkozatot on-line tettük elérhetővé, a Civil Kollégium Alapítvány honlapján a YAR program leírásába beágyaztuk, hogy onnan bárki elérhesse és kitölthesse.
(http://civilkollegium.wordpress.com/projektek/fiatalok-a-rasszizmus-ellen/)

Decemberben és januárban minden, a tréningen résztvevő szervezettől megkaptuk a kitöltött nyilatkozatot. Ezután kiválasztottuk azt a három szervezetet, mely a nyilatkozata alapján a legnagyobb befektetést tette, hogy a tréningen kapott szempontokat saját szervezetének érzékenyítésével összehangolja. A három szervezet képviselőit felkértük a márciusi nemzetközi találkozón való részvételre, és felkészítettük őket arra, hogy a szemináriumon beszámoljanak a programban való részvételükről, a program céljainak a részvételükön keresztül való megvalósulásáról.

Kunbábonyban a rasszizmus ellen

„Ti jók vagytok mindannyian,
miért csinálnátok hát rosszat?
….
Ti mindannyian örültök a jónak
s fontoljátok meg, mit mondok:
nem sánta az, aki
együtt lelkendezik a csúszkálókkal.”
/József Attila: Tanítások/


Márciusban 6 országból 36 résztvevő 4 napon át Kunbábonyban cserélt tapasztalatokat a rasszizmus elleni küzdelemről. Az interkulturális találkozó remek lehetőséget kínált arra, hogy a résztvevő országok szemináriumain részt vett ifjúsági szervezetek képviselői prezentálják egymásnak befogadó, toleranciára épülő szervezeti stratégiai célkitűzéseiket. Egy-egy országból általában 3–4 ifjúsági szervezetet képviselő, tréninget megjárt fiatal, illetve egy vagy két programkoordinátor vett részt.

Komoly kihívást jelent a szervezők számára, hogy egy nemzetközi szemináriumon megtalálják azokat a kapcsolódási pontokat, melyekre építve az egymás számára idegen és a másik országot képviselő fiatalok tudnak majd együtt dolgozni, egymásra reflektálni, egymás munkájából inspirációt meríteni. Hamar kiderült, hogy van egy lényegi különbség a szeminárium résztvevői között. Egy részük magát gondolkodás nélkül a többségi társadalom tagjai közé sorolhatná. Másrészről viszonylag hamar artikulálódtak olyan vélemények és öndefiníciók is, hogy milyen élmény a másik oldalról nézni a rasszizmust és diszkriminációt, kisebbségben élőként nyitottnak és toleránsnak lenni abban a társadalomban, ahol gyakran szenvednek el hátrányos megkülönböztetést és kirekesztést direkt vagy jól álcázott módon.
Az érkezéseket követő esti ismerkedés után az első teljes nap reggelén a bolgár partner részéről Emil Metodiev, a projekt menedzsere foglalta össze a szeminárium célkitűzéseit, és felkérte a résztvevőket, hogy gyűjtsék össze a találkozóval kapcsolatos várakozásaikat, amit meg is tettek két csoportban. A két csoport tagjai aztán a másik rajzait elemezve igyekeztek felismerni a várakozásokat. Szerepelt ezek között a kapcsolatteremtés, a hálózatosodás lehetősége, a saját tapasztalatok megosztásának igénye, a másik rasszizmusról alkotott elképzeléseinek megismerése.
Ezek után Vladislav Petkov, a program bolgár főkoordinátora tartott egy prezentációt a YAR programról, annak eddig megvalósult eseményeiről és a jövőbeni kilátásokról, a program lezárásáról. A következőkben a hat ország egy-egy ifjúsági szervezetének képviselője mutatta be a működésükben foganatosított változásokat, melyeket a YAR tréningek hatására alakítottak ki. Itt főként a párhuzamokat igyekszünk kiemelni, illetve azokat az egyéni jegyeket, melyek csak egy-egy országra voltak jellemzőek.
A legtöbb tréningen arra jutottak a résztvevők, hogy olyan közös elveket fogadjanak el, melyeket aztán ki-ki a saját szervezetében juttat érvényre és váltanak cselekedetekre szükségeik szerint és a szituáció függvényében. Másképp alakult a helyzet Dániában, ahol az ifjúsági szervezetek többnyire már kialakítottak nyitott és toleráns szervezeti politikát, így nagyon nehéz volt megszólítani őket. Emiatt tolódott el a fókusz az ifjúsági szervezetektől a fiatal tanárok bevonása és érzékenyítése felé. A Dániából érkező négy fiatal mind valamilyen etnikai kisebbség tagja, így saját élményeikből fogalmazták meg, mennyire fontos lenne az emberi jogokat, a rasszizmus-ellenességet a legkisebb kortól, a közoktatás fórumait felhasználva tanítani. Nem győzték a szülők mellett a tanárok és az iskola felelősségét hangsúlyozni.
Mint kiderült, abban is volt hasonlóság, hogy a szervezeti politikák kialakítását a legtöbb szervezetnél tettek követték: a görögök egyik szervezete pl. emberi jogi témában szervezett csapatának tréninget, több ország szervezete gondolkodott tovább magukról, hogy mennyire befogadóak, vagy épített be a csapatmunkába többet a nem-formális tanulás eszköztárából, Spanyolországban egy közösségi rádióba diverzitásról készítettek adást.
A beszélgetésekből kiderült, hogy a tréningek résztvevőinek általános élménye, hogy ők személy szerint nem tudnak változtatni dolgokon, ez a szervezet stratégiájának, alapelveinek megváltoztatásánál merült fel bennük. Ez az élmény további kérdéseket vethet fel az európai fiatalok részvételi lehetőségeiről, jövő- és önképéről, de sajnos ez túllépi jelen írás és a YAR program kereteit is. Pozitív hatásként számoltak be arról, hogy a programban megvalósult tréningek nagyon jó kapcsolatépítési, hálózatosodást is kilátásba helyező alkalomnak bizonyultak. Sok ifjúsági szervezet elszigetelten működik, és a helyi közösségben fejti ki hatását, és kevés lehetőséget talál arra, hogy hasonló szervezetekkel felvegye a kapcsolatot tapasztalatcsere és erőmerítés céljából. Majdnem mindenki arról számolt be, hogy a programban való részvétel segítséget adott számára, hogy saját/szervezete munkáját jobban értse, tágabb kontextusban szemlélje. Különbségként jegyezhető fel, hogy a szervezetek egy része a tréningek után egy közös dokumentumot hozott létre, amellyel mindenki tud azonosulni, más országokban minden szervezet önállóan dolgozott tovább.

A szeminárium második napján azt a feladatot kapták a résztvevők, hogy országonként vitassák meg, milyen az aktuális helyzet rasszizmus szempontjából az ifjúság frontján, milyen korlátok, feszültségek, ellenérzések rajzolódnak ki? Hogyan lehet leküzdeni ezeket? Mit lehetne másképpen csinálni? Ki és hogyan tudja ezt ellenőrizni, szemmel tartani? Abban mindenki egyetértett, hogy a szervezeti politika kezdetnek jó, de önmagában kevés ahhoz, hogy a rasszizmus-ellenességet szavatolja a szervezetek életében. Szintén egyformán gondolkodtak arról, hogy megéri sok energiát fektetni az ifjúságsegítők, vezetők és önkéntesek képzésébe, hiszen a nem-formális tanulás módszereivel apránként ezen a területen is létrejön az attitűdváltás. A hálózatosodás szintén letéteményese lesz a szemlélet megváltozásának, mind a hazai, mind a nemzetközi munkában, és ezek megalapozódtak a YAR programon belül. Akár nem-formális hálózatként is sokat lehet tenni az emberi jogok, a befogadó szemlélet terjesztésében, egyre több szervezetet és fiatalt bevonva.
A fennmaradó időben a résztvevők a program követését tervezték meg. Az egyik csoport a helyszínen forgatott „hozott anyagból” és vágott meg egy kisfilmet, ami arra a gondolatra épül, hogy tegyél (egy kis) jót, mert az fertőző, és ettől válik jobbá a világ. A másik csoport időközben arról ötletelt, hogy milyen médiaeseményt lenne érdemes a témában megvalósítani, ami sokak figyelmét felkeltheti, és ráirányíthatja a program alapelveire.
A kunbábonyi találkozó több szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket: egyrészt a legeredményesebb ifjúsági szervezetek bemutatták új stratégiáikat, másrészt azokat közösen összehasonlítottuk, elemeztük, harmadrészt a résztvevők többnyire vegyes csoportokban dolgozva cseréltek tapasztalatokat, megélve nyelvi korlátokat, kulturális különbözőségeket is. A program céljait elérni hosszú folyamat, de nem lehetetlen. Az első lépéseket megtették a résztvevők, innen visszafordulni pedig már nem érdemes.
Joó Kinga: Egy magyar beszámoló a YAR-ról

Azt hiszem, egészen október kilencedikéig bárkinek azt mondtam volna, bennem egy gramm előítélet sincsen, hiszen olyan családból, olyan környezetből származom, ahol ez a fogalom nem is létezik.
Kunbábonyig kellett jönnöm, hogy belássam, ben-


nem is megvan ez a kórtünet. És mindenkiben. De recept van rá, s a legjobb az, hogy ezt nem készen kaptuk meg, hanem közösen kerestünk rá alternatív gyógymódokat.
Ifjúsági közösségi vezetőképzésen voltunk pár barátommal a közösségünkből októberben, a Civil Kollégiumban. Csupa életvidám fiatal volt ott, akik elsőre is irtó jól megértették egymást. A képzés szombati napja a tolerancia jegyében zajlott, közös beszélgetésekkel, filmnézéssel és annak megbeszélésével, szituációs játékokkal próbáltuk árnyalni, mit is jelent az, hogy kisebbség, tolerancia, hatalom, a különböző ideológiák, köztük pl. a rasszizmus. A vidám légkör a markáns vélemények összecsapása miatt olykor megfagyott, de a nap végére mindenkiben helyreállt a rend: kibeszéltük magunkat.
Aztán hazamentem és egyre inkább foglalkoztatott ez a téma. A barátaimmal ugyan sokat beszélgettünk a szerzett élményekről, de ezután nem történt semmi. Mígnem meghívást kaptam a YAR nemzetközi szemináriumra, egyenesen a magyar csoportba.
Az első este volt a legnagyobb kihívás: meg kellett szólalni angolul. Már a vacsorát úgy töltöttük, hogy mindenkinek más országból jött mellett kellett ülnie, így gyorsan össze is barátkoztunk, elsőként a görögökkel.
Másnap reggel, az elvárásaink összeírása után megkezdődött a munka: az előző éjjel körmölt prezentációk előadásával kezdve. Ezeket kisebb csapatokban összegezve veséztük ki, mi az, ami közös és mi az, ami eltér az országok rasszizmushoz való viszonyaiban. A kiscsoportos beszélgetések voltak számomra a legtanulságosabbak, hiszen ekkor közvetlenül tudtuk összevetni a különböző tájakról származó tapasztalatainkat. Meghökkentően hasonlók voltak.
Izgalmas volt az is, mikor országonként vonultunk félre, és a magyar csoporttal vitattuk meg az országunk aktuális és „örökaktuális” diszkrimináló kérdéseit. Több szem ezúttal is többet látott; sok szemszögből közelítettük meg a problémát és az ebédszünetet sem kímélve próbálkoztunk a legkerekebb kép kialakításával; sikerrel jártunk. A kép korántsem volt megnyugtató, viszont megoldási alternatívákat is igyekeztünk kialakítani, amik többé-kevésbé egyeztek a többi országéval is: hosszútávon a médiában több hangot kell adni a rasszizmus elleni küzdelemnek, az antirasszista nevelést meg kell valósítani már a tanítóképzésben, majd az oktatásban is; rövidtávon pedig

A Yar-hoz hasonló konferenciákba több elhivatott embert kell bevonnunk, hírverést kell csapnunk, meg kell mutatnunk magunkat akár flash mobok által, s civil szervezeteinknek is többet kell foglalkoznia a kirekesztés problémájával.
Ebben a három napban, úgy gondolom, nem kultúrák, hanem sokkal inkább emberek találkoztak; olyan emberek, akiket ugyanazok a kérdések gyötörnek és hajlandóak ennek hangot adni akár hazájukban, akár Európa más tájain, hogy együtt alkossák meg a megoldásokat az eredendően közös problémákra.
Megindító volt ez a három nap, mindenképpen cselekvésre, a kirekesztés elleni küzdelemre ösztönző.

Parola archívum