Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Mi a Civil Kollégium?
Szerző:	Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1996
Szám:	1
Oldalszám:	15.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	MMI, Civil Kollégium Alapítvány, Közösségfejlesztők Egyesülete, Közösségi Adattár, Civil Rádiózásért Alapítvány, Közösségszolgálat Alapítvány
Települések:
Tárgyszavak:	képzés, önszerveződések segítése
Megjegyzés:
Annotáció:

Információ–kommunikáció

MI A CIVIL KOLLÉGIUM?

Egyesületünk, a Közösségfejlesztők Egyesülete 1989 óta, de a Magyar Művelődési Intézet kutatói már a 80-as évek eleje óta keresik a civil társadalom segítésének módjait. Felismertük, hogy bátorítani és informálni kellett és kell az egyesületeket, mert a magyar önszerveződésben egy nagy törés állott be a 2. háború után. Az egyesületek száma a felére csökkent, évtizedekig jórészt szabadidős-kulturális és sportegyesületek működtek, de megszakadt az egyházi jótékony szervezetek, az érdekvédelmi, a szakmai, s főképpen a közéleti problémákkal foglalkozó egyesületek működése is. A 80-as évek közepe óta szaporodtak az ellenzéki és szociális szerveződések, s a demokratikus rendszerváltás nem csak megteremtette a önszerveződés társadalmi feltételeit, hanem egyenesen kívánatossá is tette, hiszen egy demokratikus társadalom önszervező közösségek által is strukturált társadalom.

Az önszerveződés társadalmi feltételei közül azonban csak egyetlen a szabad lehetőség. A helyi társadalmak informális vezetői ma azok a középkorú emberek, akiknek nincsen gyakorlatuk a demokratikus szerveződésben, együttműködésben, jogaik érvényesítésében, nyomásgyakorlás módjaiban, tervek közös kialakításában, projektek készítésében, fundraising-ben, stb. Továbbmenve, az önbizalmuk, állampolgári magabiztosságuk sem elég erős ahhoz, hogy elhiggyék: én is, mi is vagyunk valakik, akik képesek vagyunk ezt vagy azt megcsinálni, képesek vagyunk befolyásolni egy döntést, alternatívákat felállítani, stb. S ha mégis van kellő önbizalmuk, az együttműködés oly nehéz ma Európának ebben a régiójában... Úgy tűnik, mintha ez az időszak az egyéniség és különbözés megalkotásának, a konfliktusoknak az időszaka lenne inkább, mintsem a közösségiség és együttműködésé, a konszenzusé – s ez természetes következménye a megelőző évtizedeknek.
A képzés jó eszköze lehet annak, hogy a helyi cselekvő állampolgárok új ismeretekre és képességekre tegyenek szert. Sok képzőintézmény van Magyarországon, közülük nem egy már a nonprofit szervezetekkel foglalkozik, sőt, a választott helyi képviselők képzésével. Ezek azonban csak azokkal az emberekkel foglalkoznak, akikben maguk felismerték, hogy tanulni akarnak. Mi, helyi közösségfejlesztői munkánk során, nem ilyen emberekkel találkozunk. A képzés iránti szükséglet meg sem fogalmazódik a hétköznapi emberekben. Megszokták, hogy az ember, iskoláit elvégezve, felkészült “az életre”, egy adott munka elvégzésére és ezzel a tanulást egy életre be is fejezte. Ha még egy foglalkozás esetén is így van ez, hát hogy ne lenne így egy ilyen bizonytalan valamiben, mint amilyen a helyi cselekvés. Rájöttünk, hogy a helyi emberek csak egy bizonyos, általuk meghatározott feladat sikeres megvalósítása érdekében hajlandók tanulni, de akkor is csak élményszerű, saját tapasztalataikra és véleményükre is építő képzés esetében. Ez a felismerés az alapja a Civil Kollégiumnak.
Egyesületünk vett egy felújításra szoruló tanyasi iskolát, melyhez a helyi közösség erősen kötődik érzelmileg, s ha iskolának már nem is tudja használni, szeretné, ha ott tanulás, közösségi munka folyna, olyan, amelyikbe alkalmanként a helyi közösség is résztvehetne. Ők is segítenek a házat rendbetenni és szívesen látják azokat a hozzájuk hasonló, egyszerű embereket, akik 2-3 napra kiszakadva hétköznapjaikból leckét vesznek majd saját fontosságukból.
A Civil Kollégium alapítói között a Közösségfejlesztők Egyesülete a legjelentősebb. Az egyesületnek működése óta van egy intézményépítési funkciója. Ez azt jelenti, hogy munkája során felismer egy közösségi szükségletet és keresi azt a szakmai-intézményi hátteret, amelyik e szükséglet sikeres redukálásához hatékony hátteret nyújthat. Az általa kezdeményezett intézmények sora eddig: Közösségi Adattár (számítógépes információs adatbázis), Civil Rádió (Budapest- és környéke egyesületek közösségi rádiója), Közösségszolgálat Alapítvány (az első közösség-fejlesztési szakember-hálózat az országban).

(dr. Vercseg Ilona cikke megjelent a Combined European Bureau for Social Development, The Hague, The Netherlands Hírlevelében, 1995. szeptemberében.)

Parola archívum