Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Királyi szakácsok nyomában
Szerző:
Bihariné Asbóth Emőke
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
1994
Szám:
1
Oldalszám:
1. p., 3. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Királyi Szakácsok Nyomdokán Hagyományőrző Egyesület
Települések:
Nagyszakácsi
Tárgyszavak:
hagyományőrzés, királyi szakácsok, közösségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

kiralyis.txt

Királyi szakácsok
nyomdokán

Álmodoznak-e a már nem szunnyadó kisfalvak? Azok, amelyek megpecsételtettek s ma is úgy emlegetettek: elzártak, hátrányosak... Álmodoznak és ébrednek! Többek fékezhetetlenül ki akarnak törni az ismeretlenség sötétségéből és lehetetlent nem ismerve megmutatják a világnak létezésüket!
Így történt ez a Balaton közeli Nagyszakácsiban, a 640 lelkes somogyi kisfaluban. Pár éve itt települt le Marosiné Béres Júlia festőművész, aki mint messze földről (Erdély) érkező, ismerkedett a faluval. Kutatásai alatt fogta meg a múlt felelevenítésének gondolata, s ettől kezdve szárnyalt képzelete.
Az 1200-as évek idején már a községen át haladtak a királyi fogatok (mivel a királyné vára az innen délre eső Segesden volt), és Nagyszakácsiban pihentek meg, ahol kiválóan főztek a szakácsok, vendégül látták őket. A XV. században már két templom állt itt Szent Domokos és Mindszentek tiszteletére s itt volt a somogyi pálosok első kolostora is. Itt született Eresztvényi Ferenc, Zsigmond király udvari szakácsa, aki 1414-ben nemesi címet kapott a királytól. Évszázadok múltak és a nagyszakácsi királyi szakácsok leszármazottai ma is a községben élnek (Kövér, Szita).
Béres Júlia ötlete alapján 1993 elején megalakult a történelmi faluban a Királyi Szakácsok Nyomdokain Hagyományőrző Egyesület a dicső múltból merített hagyományteremtő céllal. Igaz, hogy még a polgármester, Endrődy János úr is amolyan ,bolondos csapongásnak" hitte a terveket, mígnem komollyá vált a tervek rendeződése, és a lelkesedés átragadt minden ottélőre.
Béres Júlia az egyesület elnöke nyakába vette a világot és társakat találva, a helyiekkel együtt megvalósította az első programot 1993. augusztus 7-én. A kezdetet, egy korhű reneszánsz napot, melynek védnöke volt dr. Gyenesei István, Somogy megye közgyűlésének elnöke.
Mi történt ezen a napon? A Nagyszakácsiba érkező utakon középkori tarka öltözetben pogácsával várták a helyiek a vendégsereget, mely megközelítette a 6000 (!) főt és bevezették őket a ceremóniaudvarba. Szólt a lantmuzsika, középkori zene, korhű ruhákban táncoltak, a Salamon bajvívókör lovagi tornát mutatott be. Pipaszívó- és sörivó versenyeztek, dolgoztak a fújtató kovácsok, fa- és csontfaragók, fazekasok, hangszerkészítők és csipkeverők, lovasok, íjászok, csillagjósok, alkimisták. Borkóstoló és malacfogó verseny, vadász- és munkakutyák bemutatói sem maradtak el.
Öt somogyi tájegységnek (Tapsony, Szőcsénypuszta, Mesztegnyő, Pogányszentpéter, Buzsák) megfelelő udvart rendeztek be a faluban.
Igazi reneszánsz kori esküvő részesei is lehettek a Domokos-templomban a vendégek. Kisfalussy Bálint színész vállalta a ceremóniamester szerepet. A Rockszínház előadása és jókedv, kacagás, csupa forgatag, álomvilág bűvölt el mindenkit.
S mi is volt a legnagyobb verseny? Somogy megye szakácsmesterei versengtek a Királyi Szakács címért s az arany pecsétgyűrűért. Ők érkeztek elsőnek a faluba, felkészülni a nagy mulatság ,főszereplőivé". Ám augusztus 6-án volt még fontos esemény Nagyszakácsiban: pékséget avattak, a Magyar Gasztronóm Rend soros ülésén a Magiszterek Tanácsa értékelte és lovaggá ütötte óriás fakanállal a kiválasztottakat.
A szakácsok versenyéhez augusztus 7-én igazi királyi konyha készült a falu közepén. Nyárs- és rostonsütők, fából készült munkaasztalok, e célra épült 7 kemence. A somogyi szakácsok receptjeikkel - agyagban sült malac, ánizsos szárnyasok kemencében, mogyorófán sült lúd, vadmalac nyárson (körítése párolt vadgyümölcsök és áfonyadzsem) - hónapokkal előbb készültek a versenyre, hiszen a zsűri, mely neves

gasztronómusokból, oktató mesterekből állt, mindenre figyelt. A verseny végén a szakácsoknak a királyi lakomához korhű ételekkel, korhű elkészítési móddal, köretekkel kellett tálalni a királyi asztalon. Tíz szakács, köztük két mesterszakács versengett. ,Ennyi" volt a nap, a kezdet.
Mi történt a faluban? A ,Csipkerózsika álomból" felébredve felértékelődtek az ingatlanok, nincs eladó ház, mindenki tervez, mindenki valamit akar és a célért: a jövőért, az elmaradottság ellen, a méltó emberi életért. Ehhez alakult az egyesület. Az az egyesület, mely készül az ez évi augusztusi, immár 3 napos programra, mikor 10 dunántúli megyéből, 1995-re, mikor egész Magyarország területéről, 1996-ra, mikor mindazon országok udvarait hívják meg, melyek valaha kapcsolatban voltak a magyar királyi udvarral - természetesen a szakácsokat és a kísérő programokhoz illő társaságot. Tervezik az 5 km-es utcás falu képének megváltoztatását, a házak s udvarok építészeti alakítását, reneszánsz udvar létrehozását, a környezet méltóvá tételét és mindezzel infrastrukturális változásokat.

Ki hitte volna, hogy ily piciny falucska nem rémül meg a többezer látogató fogadásától ott, ahol nincs telefon, szálloda, nagy éttermek...! Hogyan oldják meg a 3 napos rendezvényt? Hol alszanak majd a vendégek? Rendben menni fog minden ott, ahol bebizonyosodott, megoldható. Magam is kívánnék legalább egyszer a kipucolt pajtákban friss szénán elaludni, a forgatagos csodákról tovább álmodni s reggel arra ébredni, múltunk értékei folytatódnak. Lesz szénával terített pihenő, naponta kipattan valami új a kérdőjelek megoldására Nagyszakácsiban.
Az egyesület megkezdte a pályázatok írását, a szponzorok keresését, a tanácskéréseket, a készülődést.
Aki teheti, segítse a kezdeményezést, látogasson el Nagyszakácsiba ez év augusztus elején. Az egyesület örömmel fogad minden kívülről jött tanácsot is.

Cím: Királyi Szakácsok Nyomdokán Hagyományőrző Egyesület, 8739 Nagyszakácsi.

Bihariné Asbóth Emőke


Parola archívum