Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Városlakók falun...
Szerző:	Bús Gabriella, Nemoda István
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	3
Oldalszám:	11. p.
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:	Dörögdi Medence Környezetvédő Népfőiskola
Települések:
Tárgyszavak:	falufejlesztés, Kapolcsi Kulturális Napok, Dörögdi Medence Környezetvédő Népfőiskola
Megjegyzés:
Annotáció:

varofalu.txt

Városlakók falun...

Az 1990-es évek elején alighanem a Bakonyalja és a Balaton-felvidék között meghúzódó Eger völgye falvai - Pula, Öcs, Vigántpetend, Kapolcs, Taliándörögd (együttes lélekszáma a kétezret alig haladja meg) - lakosaira jut a legtöbb városról falura költözött, időszakosan, vagy tartósan ott élő értelmiségi.
A Veszprém-tapolcai országútról Kapolcs belterületén jól látható egy szépen rendbehozott vízimalom. Története, hogy 1976-ban rátalált és megvásárolta a félig rombadőlt kőszegi malmot Pápai Gábor erdőmérnök - az Erdészeti Lapok főszerkesztője - és kitartó, zömmel kétkezi munkájával ipartörténeti értékhez méltóan rendbehozta, s lakja nyaranta azóta is.
Néhány kilométerrel távolabb - az akkor még bővízűen csordogáló Eger patak mentén - az Anna malmot Harmathy Ildikó és férje, Focht Géza 1983-ban kezdte átépíteni, megmenteni. A közel 300 éves malom napjainkban jó nevű panzió, a hozzá kapcsolódó 2 hektár területen biogazdálkodás folyik. (A ,Bionass" néven ismert mézelt-szárított cékla, zeller, csicsóka innen kerül forgalomba.)
Önálló fejezet a völgy életében, hogy 1985-ben parasztházat és portát vásárolt itt Márta István zeneszerző és Szurdi Éva kerámikus. Márta István és népes baráti köre a kigondolója, megalapozója - immáron öt éve éltetője, szervezője - a Kapolcsi (majd Kapolcsi-Petendi; 1993 óta a Kapolcsi-Petendi-Dörögdi) Művészeti Napoknak. E rendezvény-sorozat évente nyolc-tízezer látogatót vonz e tájra.
Külön története van a Vigántpetendhez tartozó Csórompusztai major és magtár fiatal építészekkel, művészekkel benépesülésének is, melyet hitelesen Pécsi Erika, Jack Tibor, Hatvani Csaba és társaik tudnak elmesélni az arra járóknak. žk, hátat fordítva a városi életnek, 1986-ban telepedtek le itt.
Címszavakban az utóbbi 6-8 évben intézményesült formákról, szervezeti keretekről, bázisokról:
- Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet
(Szervezője a Művészeti Napoknak, kiadója a Völgyfutár - című falulapnak. Kezdeményezésével alakult meg a Vendégváró Egylet.)
- Dörögdi Medence Környezetvédő Népfőiskola
(Az organikus gazdálkodás, a környezetnevelés meghonosításában, felkarolásában, népszerűsítésében, valamint a kisfalusi paraszti gazdálkodás újraéledésének segítésében kíván közreműködni.)
- Magtár Stúdió
(A csórompusztai építészek mellett alkotó grafikusok, iparművészek - városi minőségű infrastruktúrával - egyidejűleg mentői-ápolói a népi építészetnek és meghonosítói a számítógépes kultúrának, nemzetközi kapcsolataik révén követei a népi diplomáciának.)
Szerényen e sorba kíván 1992 óta ,beállni" tevékenységével a
- Pajta Diáktanya Alapítvány is.
Az alapítványtevők - e sorok írói - maguk is városlakó budai lakosok, s talán csak az különbözteti meg őket a betelepült üdülőtulajdonosoktól, a szezonálisan itt élő és alkotó értelmiségiektől, hogy az elszármazottak, a hazajárók csoportját alkotva a kétlakiság igazi megtestesítői. E három, jól körülhatárolt kör tehát e vidéken
- a szezonálisan itt lakó, pihenő, alkotó;
- a betelepült, a falu társadalmába integrálódni szándékozó;
- a hazajáró, kétlaki, gyökereit ápoló városlakó, értelmiségi
Azt gondoljuk és így is tapasztaljuk, valójában a kötődés foka, a gyökerek az identitás mértéke az, ami megkülönböztet minket, hiszen szándékaink, céljaink közösek: értékeink megbecsülése, mentése, gazdagítása, a lehetséges jövőnek a helybéliekkel, a falubéliekkel való együttes formálása. Azaz jóval több az, mi összeköt, mint ami az értelmiség egyes rétegeit, csoportjait elválasztani képes.
De szóljunk most már Vigántpetendről, e 220 lelket számláló Balaton-felvidéki településről, mely több tucat értelmiségit indított útjára, ha csak az utóbbi 40-50 évet nézzük is. Pedagógus-házaspárként 1973-ban mi is innen indultunk a nagyvilágnak - egyenesen a fővárosi agglomerációba, Tökölre (onnan kerültünk ,föl" 1986-ban Budapestre). Az erős gyökerek, no meg három gyermekünk nevelése, gondozása, anyagi feltételeinek biztosítása havonta visszaszólított a faluba (ma is megtermelünk a zánkai szőlőben, a petendi káposztás kertben mindent, amit e vidék adni tud, sőt jövedelem-kiegészítésül is szolgál számunkra).
A JEL, hogy a felhalmozott szellemi-szociális tőkénket nekünk is hasznosítani lehetne/kellene, a `80-as évek végén fogalmazódott meg egyértelműen. Késztető, húzó erőt jelentett a Művészeti Napok és civil társadalom formálódását segíteni képes formák, szervezeti keretek újraéledése.
A Pajta Diáktanya Alapítvány - melyet 1992 őszén jegyeztettünk be a Veszprém megyei Bíróságon - nem kevesebbre vállalkozik, mint:
- a tizenéves korosztály számára a falusi életforma, életmód megismertetése, az abban való részvétel biztosítása;
- az Eger völgye - szűkebben Vigántpetend - természeti, földrajzi, történelmi, kulturális értékeinek megismertetésében, a környék népi hagyományainak őrzésében, ápolásában közreműködés;
- foglalkoztatási, bevételi lehetőség biztosítása a vállalkozásba bevonható helyi lakosoknak, háztáji gazdálkodóknak;
- a falu közéletének élénkítése, gazdagítása.
Az 1993-as év - mint a ,beüzemelés" induló éve - már sok mindent visszaigazolt. Jelezte a realitás, a teljesíthetőség határát, korlátait, de megerősítette a feltételezést; a falu nyitott az újra, vannak és lesznek szövetségesei e távlatokban építkező vállalkozásnak.
Legnagyobb nyitottságról az Egyházközség tett tanúbizonyságot, amikor a közelmúltban visszakapott egykori (egyébként 1976 óta üresen álló, illetve Faluszobaként működő) iskoláját, annak gazdasági udvarát, a Pajtát - hasznosításra felkínálta. Illés Sándor plébánossal az élen, aki egyébként az Alapítvány Kuratóriuma elnöki tisztét is elvállalta - igazi Galériává sikerült varázsolni a neves építész, Fellner Jakab tervezte Plébániát.
Keresztelő Szent János napján - a falu búcsúja igazi kulturális értékkel gazdagodott, amikor dr. Hegedűs Tamás címzetes államtitkár megnyitotta M. Kiss Katalin kerámikusművész kiállítását. (Közel 3000-en látogatták meg, alig több mint egy hónap alatt.)
A 200 gyereket - 30-35 fős turnusokban - befogadó tábor léte a helyi önkormányzatnak köszönhető, amely kultúrháza udvarát, s az egykori kastély épületét engedte át nekünk. Az elképzelt, megálmodott szaktáborok sora ezzel kezdetét vette. Sokatmondóak a kiragadott tábori programok:
(néprajzi kirándulások, természetrajzi túrák; népi mesterségek felkutatása; művészettörténeti barangolások; helyi nyelvjárási, tánc- és népdalkultúra megismerése).
Az 1996-os Világkiállításra készülve Veszprém megye által levédett Gyermek-Expo részesei kívánunk lenni. Ha mindannyian akarjuk, így is lesz, hiszen a helyi feltételekre, hagyományokra alapozva kívánunk éptíkezni, s törekvéseink kulturális, szociális, gazdasági elemei itt vernek gyökeret.
,A szülőföld nem csak kenyérrel és borral táplál minket, hanem eszmékkel, érzelmekkel és hittel..."
Az Anatol France-i gondolat üzenet sok kis magyar falu megannyi elszármazottjának ,de intő szó is lehet - nekünk pedig továbbra is hitet, elszántságot adó erő.

Bús Gabriella, Nemoda István


Parola archívum