„Közösség” Európában

Parola archívum

A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	„Közösség” Európában
Szerző:	Gorman; Margo
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2002
Szám:	2
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:	R.L. Warren, Varga A. Tamás, Vercseg Ilona, Paul Henderson, Hubert Campfens, Wim van Rees, Brita Lejon, Margo Gorman
Intézmények:	Combined European Bureau for Social Development, VIBOSO, CESAM,
Települések:	Olaszország, Észak-Európa, Franciaország, Írország, Örebro, Spanyolország, Svédország, Norvégia
Tárgyszavak:	közösség, képviseleti demokrácia
Megjegyzés:	forditotta Zelena Judit
Annotáció:

Tartalom

„Közösség” Európában

Bevezető

A jelen cikk a „közösség” szó azon értelmezéseit kutatja, amelyek a helyi társadalomfejlesztésben érdekelt szervezetek együttműködése során alakultak ki. A tanulmány elsősorban a „közösségek” fejlesztésében közreműködő európai gyakorlati szakemberek mindennapos tapasztalatából merít. A helyi, térségi és nemzeti szinten összegyűjtött tapasztalatokat európai hálózatokon keresztül osztják meg egymással a többnyire nem-kormányzati szervezetek.
A Combined European Bureau for Social Development (Egyesült Európai Társadalomfejlesztési Iroda, www.cebsd.org) európai egyesületeket és szervezeteket tömörítő, közösségfejlesztést támogató hálózat. A „közösség” szó alábbi értelmezéseinek forrásanyaga is elsősorban tőlük származik. A bemutatott anyag összeállításakor elsősorban a CEBSD tagjai által készített konferenciaanyagokat, Internet-oldalakat és publikációkat használtuk fel. 1990 óta a hálózat tagjai több alkalommal cserélték ki tapasztalataikat, amelyeket a különféle európai társadalmi rendszerekben végzett közösségfejlesztő munka során szereztek. Az európai tapasztalatcserék alkalmával számos közös alapelv született a „közösségfejlesztés” vagy „helyi társadalomfejlesztés” témájában, az alábbi címszavak alatt:

- egyéni és kollektív fejlődés;
- folyamat, eredmények;
- fókuszban a hátrányos helyzet;
- részvétel;
- megelőzés;
- változás és befolyásolás.

Ezek a közös alapelvek, amelyek a CEBSD „Társadalmi befogadás és állampolgáriság Európában: a közösségfejlesztés szerepe” (Paul Henderson, 2002, 16. oldal) c. kiadványban jelentek meg, alátámasztják annak kutatását, hogy mit is jelent a „közösség” szó Európában.

A közösség-fogalom mellékjelentései

A közösség-fogalom jelentése rendkívül változatos attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben használják, milyen a kulturális és a történelmi háttere, illetve milyen a nyelvészeti jelentősége. A mindennapi angol nyelvben a „közösség” a lokalitás, a megszokottság és a közös, embereket összekötő érdekek mellékjelentéseit hordozza. A „közösség” szó azonban használható nem pontosan meghatározott fogalomként is, egy nagy vonalakban meghatározott csoport vagy lokalitás ki nem mondott értékei alapján. A szó mindkét esetben használható az emberek kirekesztésével, illetve befogadásával kapcsolatban is. Sokféle érdek és dimenzió kombinációja alapján lehet a kollektív, kreatív társadalmi befogadás forrása is. Az angol nyelvben meglévő különféle jelentésein kívül a „közösség” szó számos egyéb jelentéssel bír Európa-szerte. A dél-európai közösségfejlesztők szerint a „közösség” megközelítési módja Észak–Európában annyira tér el a dél-európaitól, mint amennyire a „közösség” szó jelentése különbözik az észak- és dél-európai nyelvekben. Az olaszországi Torinóban élő Luisa Avedano ezt a feszültséget „a gyakorlati terepen készült empirikus elemzés” alapján fejezi ki:
„A közösség: nem minden közösség egyforma, és maga a ’közösség’ kifejezés is országonként más és más fogalmat tükröz. Úgy tűnik, hogy Észak–Európában a kifejezésnek régi időkre visszanyúló, erős gyökerei vannak, jó a fogalmi elhelyezkedése. Ezzel szemben Olaszországban még csak most van kialakulóban a jelentése. Úgy gondolom, nem véletlen, hogy városainkban közösségfejlesztés helyett inkább helyi fejlesztésről beszélünk. Ugyanakkor, a különféle európai gyakorlatokkal és tapasztalatokkal ismerkedő olasz szakemberek pozitív értelemben véve kénytelenek megbirkózni egy olyan, számukra meglehetősen ismeretlen területtel, amely új ösztönzőket és különböző látásmódot biztosít számukra.” (Luisa Avedano, Torino „Az európai hálózatok szerepe a közösségfejlesztésben” című publikálatlan előadása, amely a svédországi Örebro-ban 2002. májusában megrendezett konferencián hangzott el).
Másrészt azonban délen a „kollektív” és a „szövetkezet” szavak sokkal tágabb társadalmi jelentéssel bírnak, mint Észak–Európában. Olaszország vezető szerepet tölt be az európai szövetkezeti hálózatokban, amelyek hozzájárultak a „szociális gazdaságon” alapuló új gazdasági irányzatok kialakulásához, amelyek keretén belül a szomszédságokra építő, fenntartható gazdasági kezdeményezéseket segítik és támogatják. Olaszországban törvény is született a szociális szövetkezetek relatív piaci versenye körül kialakult viták kezelésére.
Franciaországban a „közösségfejlesztés” szókapcsolatot nem lehet egyszerűen „devélopment communitaire”-re fordítani. A „communitaire” szó ugyanis a kirekesztés, gettósítás, elzárás és erőltetett integráció mellékjelentéseket hordozza magában. A „közösségi munka” vagy „közösségfejlesztés” jelölésére itt is inkább a helyi fejlesztés (devélopment local) kifejezést használják. A „helyi fejlesztés” Franciaországban a helyi részvétel, az egyéni és kollektív fejlődés, valamint a közös társadalmi akcióprogramok mellékjelentéseit hordozza magában. A szakmabeliek azonban úgy vélik, hogy mindez változóban van, és a „communauté/communaitaire” kifejezéseknek is kialakul a szomszédsági, illetve „quartier” (lakónegyedbeli) élet jelentése. (Megjegyzendő, hogy Kanada franciául beszélő részén a „devélopment communitaire”-t szinte a közösségfejlesztés (community development) szinonimájaként használják.)
Írországban a „közösség” szó egyik definícióját a Combat Proverty Agency (a Szegénység Elleni Harc nevet viselő közösségfejlesztő szervezet) a „Közösségfejlesztés szerepe a szegénység leküzdésében” című tanulmányában mutatja be. Ez a definíció megerősíti, hogy az észak-európai közösségfejlesztők értelmezésében van valami, az általános szóhasználatból eredő közös vonás:
„A hétköznapi szóhasználatban a ’közösség’ kifejezés általában olyan emberek csoportjait jelöli, akik egy adott földrajzi területen, egy lakónegyedben, egyházközségben vagy faluban, városszéli, szétszórt külvárosi településen, egy utcában vagy városrészben élnek. A közösség azonban tömöríthet olyan egyéneket is, akiket valamilyen közös érdek vagy azonosság fűz össze, pl. nők, utazók, egyedülálló szülők, fogyatékosok, diákok, leszbikusok és homoszexuálisok, idősek, fiatalok, illetve vallási gyülekezetek.” (Combat Poverty Agency, 2000, 4. oldal)
Ez a meghatározás nagyjából megegyezik az Egyesült Királyságbeli Community Development Foundation (Közösségfejlesztő Alapítvány) definíciójával, amely a „közösség” szót egy szűkebb környezetre (szomszédságra) és „érdekközösségre” vetítve használja azon emberek jellemzésére, akik önkéntes alapon, közös érdektől vezérelve hoztak létre egy közösséget:
„Ugyan röviden ’a közösségről’ beszélünk, mindannyian számos közösséghez tartozunk attól függően, hogy hol lakunk, milyen hobbinak hódolunk, milyen az érdeklődési körünk, mi a foglalkozásunk, melyik iskolába járnak a gyerekeink stb. Az egyik legerősebb kötelék a helyé. A legtöbb ember bizonyos fokig a közvetlen szomszédsággal azonosítja magát. Hogy mennyire, az attól függ, hogy mennyire azonosak az érdekeik a szomszédokkal. Ezzel szemben a ’közösség’ szót gyakran használják pozitív érzelmi felhangja miatt, egy talán sohasem létezett kellemes múlt felidézésére. E mitologizáláson túl igazi értékét az mutatja, hogy miképpen fognak össze az emberek közös dolgaik elintézése érdekében.” (Community Development Foundation, ismertető kiadvány / weboldal: www.cdf.org.uk)
Világos, hogy van valami közös e meghatározás és a hollandiai Landelijk Centrum Opbouwwerk által használt definíciók között, ám a hollandok egy harmadik dimenzióval is bővítik a „közösség” szó jelentését:
„A közösségfejlesztők többféle ’közösségben’ működnek. A standard közösség a helyi közösség: egy falu, egy szomszédság, illetve egy városi kerület. Ezt mi ’területi közösségi munkának’ nevezzük. Más közösségfejlesztők speciális közösségekkel dolgoznak, pl. a nők, a fiatalok, az elvándorlók stb. közösségeivel. A közösségi munka harmadik típusát ’funkcionális közösségi munkának’ nevezzük: azaz közösségi munka bizonyos intézmények, pl. egyházak, lakásszövetkezetek, szervezetek stb. részére.” (Stafleu, LCO, Hollandia, 1999, weboldal: www.cebsd.org/social.htm)
Egyes észak-európai országokban szintén gondot okoz a „közösség” szó meglehetősen angolszász jelentésének átültetése.
„A közösségi munkát takaró ’Gemeinwesenarbeit’ szó nincs általános használatban. A közösségfejlesztésre más szavakat, így a ’Stadtteilarbeit’ és a ’Nachbar schaftsbewegung’ kifejezéseket is használják. A ’Gemeinwesenarbeit’ szó úgy született, hogy a ’közösség’ szó fordítása ’Gemeinschaft’, ez a kifejezés azonban túlságosan kötődik a család fogalmához, illetve túlságosan elcsépelték a nácik, akik a németeket, mint különleges közösséget illették vele (Volksgemeinschaft).” (Dr. Armin Kuphal, PBW, Németország, 1999, weboldal: www.cebsd.org/social.htm)
A nyugat-németországi szociális munka történetében az állami beavatkozás helyett inkább a kliens-specifikus esetkezelés dominált a XX. század második felének szegényebb közösségeiben. A „közösségeket” Franciaországban is inkább egyedi mint kollektív módon közelítették meg, csakúgy, mint a legtöbb európai államban, ahol ebben az időszakban sok pénzt költöttek a közszolgáltatások közvetlen biztosítására. Közép- és Kelet–Európa volt szocialista országaiban a „közösség” kifejezés jelentése gyökeres változásnak indult az 1989-es rendszerváltás után.
A CEBSD tagjai közül a legmélyebb elemzést a magyar tagszervezet készítette és mutatta be „Közösségfejlesztés” című kézikönyvében:
„A ’Közösség’ fejezet arra az alapvető fontosságú kérdésre keresi a választ, hogy lehetséges-e egyáltalán közösségiségről beszélni a modern társadalmakban? A közösségiség elvont eszmény-e vagy jelenkori realitás is, s ha igen, milyen értelemben? E mindenütt egyaránt fontos és valójában megválaszolhatatlan kérdés megválaszolásának kényszere azért olyan erős a jelenkori Magyarországon, mert a szovjet érában a közösséget mint a társadalmi célokat megvalósító minőségi csoportot definiálták – s a célokat ugyebár az elit tűzte ki.” (Vercseg & Varga, 1998, 288. oldal)
A könyv csak magyarul jelent meg, ám Varga Tamás és Vercseg Ilona készítettek egy angol nyelvű összefoglalót. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a közösség-fogalom hasznos. Szerintük a „közösség” valóban értéktartalommal bíró fogalom, s számukra ez a minőség emberek közös és szabadon meghatározott tartalmú cselekvése önmaguk boldogulása, érvényesítése, helyzetük javítása érdekében, mely közvetve a közjót gyarapítja”. (Vercseg & Varga, 1998, 289. oldal)

Egyéni és kollektív fejlődés

Nagy figyelem övezi a helyi emberek készségeinek és önbizalmának fejlesztését, s ebben az egyén és a helyi közösség fejlődését elválaszthatatlannak tekintő elképzelés tükröződik.
„Az egyéni tanulástól elválaszthatatlan egy csoporton belül lezajló változás és fejlődés. Az egyén azért képes szert tenni bizonyos jártasságokra, ismeretekre és önbizalomra, mert egy közösségnek a tagja: az egyén és a csoport kölcsönösen függnek egymástól.” (Henderson, 2002. 17. oldal)
A „kapacitásfejlesztés”, „capacitación”, „empowerment” (képessé tétel) és ehhez hasonló terminusokról vitatkoznak európai és nemzetközi fórumokon annak érdekében, hogy megfelelően körül tudják írni az egyéni fejlődés azon formáit, amelyek célja a közösségek gazdasági és társadalmi megújulása. Ezeket a kifejezéseket használják „alulról” induló kezdeményezések jelölésére is, amelyek az öntudatosság fejlesztésére épülnek és fenntartható, közösségen alapuló munkalehetőségek kialakításához kapcsolódnak.
Időnként előfordulnak feszültségek a technikai/funkcionális megközelítési mód, illetve az emberiségre/emberi jogokra épülő megközelítési mód között, ám a közösségfejlesztő szervezetek általában mindkettőből merítenek. A magyar Közösségfejlesztők Egyesülete például R.L. Warren funkcionális megközelítését alkalmazza, amely szerint egy közösségnek az alábbi funkcióknak kell megfelelnie: szocializáció, gazdasági boldogulás, társadalmi részvétel, társadalmi kontroll és kölcsönös támogatás. A magyar közösségfejlesztők ehhez még hozzáteszik személyes meggyőződésüket, miszerint: A pénz és az államilag irányított világot egy nem államilag együttműködő világ felé kell közelítenünk. „Nagyon jól tudjuk, hogy ez minden szépsége és reményt adó jellege ellenére is milyen törékeny, mégis, ennek az állami és pénz által szabályozott világnak az állandó megakasztása, a fogaskerekekbe valamilyen kis emberi-közösségi szemcse bejuttatása a mi feladatunk.” (Vercseg & Varga, 1998, 289. oldal)
Egy szakkifejezés és a mellérendelt „közösség” szó részvételt sugall, pl. egy szolgáltatás felhasználói csoportja vagy a helyi lakosok stb. részéről („közösségi könyvvizsgálat”, „közösségi üzleti vállalkozás”, „közösségi egészség”, „közösségi politika kialakítása”). Az önkéntes részvétel és motiváció a közösségfejlesztés alapja, és ezt egyre inkább hangsúlyozzák a kormányok. Ez azonban nem garantálja a nagyobb egyenlőséget a közösségeken belül, illetve a közösségek között. A közösségfejlesztésről szóló egyik legátfogóbb nemzetközi tanulmányban Hubert Campfens „egy plurálisabb és nagyobb részvételen alapuló tervezést támogat, amelyben az állami szervezetek jobban együttműködnek (partneri alapon) a nem-kormányzati szervezetekkel és a közösségi szervezetekkel.” (Campfens, 1997, 21. oldal) Campfens megkérdőjelezi a közösségről, mint „egységes” fogalomról alkotott idealizált elképzelés érvényességét.” (Campfens 1997, 21. oldal)

Elmélet és gyakorlat

Ha az elméletet felcseréljük a gyakorlattal, akkor láthatjuk, hogy a „közösség” mint „egységes” fogalom kutatása nem igazán hasznos. Fontos, hogy észrevegyük azt a zavart vagy potenciális konfliktust, amely a közösségeken belül, vagy azok között létezhet. A svédországi Örebro egyetemén 2002. májusában megtartott előadásában Daniel Rodriguez (aki eredetileg Uruguayból származik, de jelenleg Olaszországban él) hangsúlyozta, hogy a közösségfejlesztők ellenkező hatást válthatnak ki, ha nem veszik észre egy adott közösség erődinamikáját. Az előadó beszélt arról, hogy milyen hatást keltettek Uruguayban a „közösségi részvétel” észak-amerikai modelljei, illetve arról, hogy a felajánlott támogatás milyen erősen befolyásolhatja egy közösség belső dinamikáját. Egy közösség erős magva reprodukálhat egy felülről jövő kezdeményezést, például akkor, ha mozgatóerőként az önelégültséget vagy önfeláldozást használja. Ez a megközelítési mód a közösség azon tagjainak kritizálásához és további kirekesztéséhez vezet, akik nem hívei a részvételnek. A közösségfejlesztők felelőssége mindezt észrevenni, és felhívni a közösség tagjainak figyelmét a hatalom megosztásának, illetve újraelosztásának a folyamatára. A spektrum másik végén a részvétel „lehetőséget adhat a közösségi források felfedezésére és mobilizálására, lehetőséget biztosíthat az emberek számára, hogy ezeket a változásokat sajátjukként éljék meg, hiszen ők alakítják ki a kollektív összetartozás tudatosságát.” (Rodriguez, 2002, Előadás a svédországi Örebro Egyetemen.)
A „ki definiálja a „közösséget” és „hogyan fejlődik a közösség?” gyakran előkerül a helyi társadalomfejlesztési vitákban Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban, ahol a fejlődés perspektívája gyakran közvetlenebbül kötődik a „fejlődéssel” kapcsolatos nemzetközi vitákhoz. Ezt igazolja a Dél–Európa és Latin–Amerika közötti számos eszmecsere. A CEBSD francia tagja, az MDSL (Le Mouvement pour un Devélopment Social Local – Mozgalom a helyi társadalomfejlesztésért) rendszeresen szervez csereprogramokat közép-amerikai szakemberekkel. Carles Riera, a katalóniai (Spanyolország) Desenvolupament Comunitari igazgatója képviselte a CEBSD-t egy olyan fórumon, amelynek célja a közép-amerikai, a Karib-térségi és az európai civil szervezetek közötti együttműködés előmozdítása volt (ALCE Fórum). A Fórum célkitűzése: „a párbeszéd kialakításához és befolyásolásához szükséges kapacitás bővítése, valamint globális alternatívák kidolgozása egy civil társadalom perspektívájából” volt. A közösségre ráerőltetett fejlődési modell ellentétes a közösség és a civil társadalom fejlődésével (ALCE brossúra 1999, illetve a CEBSD belső használatra készült anyaga, 2001). A CEBSD és az IACD Nemzetközi Közösségfejlesztő Egyesület is együttműködik: jelenleg a közép- és kelet-európai közösségek szerveződését elősegítő támogatásokat dolgozzák ki.
A közösség terminussal és a civil társadalom szerepével kapcsolatos értelmezési különbségek nem csak a nemzetközi csereprogramokban nyilvánulnak meg. A különbségek nemzeti vagy térségi szinten is befolyásolhatják a tervezést. Belgiumban például másképpen értelmezik a „közösség” és a „fejlődés” szavakat a holland anyanyelvű flamandok és a francia anyanyelvű vallonok helyi társadalomfejlesztési regionális szervezetei. A Vlaams Instituut ter Bevordering en Ondersteuning van de Samenlevingsopbouw, VIBOSO a közösségfejlesztés támogatásának és előmozdításának brüsszeli és flandriai intézete támogatja a közösségfejlesztés regionális központjait, a közösségfejlesztőket és a helyi hatóságokat. Tevékenységi körébe tartozik a képzés, a kutatás és publikációk kiadása. Az intézet független, de egyes szolgáltatások biztosításáért és bizonyos célkitűzések megvalósításáért cserébe kormányzati támogatásban részesül.
Sok más európai országhoz hasonlóan itt is bizonyos feszültségeket okoz a szolgáltatások decentralizálása, illetve a döntéshozatal centralizálása. „Kulcsfontosságú az egyes polgárokkal szembeni vevő-centrikusság, illetve a hatékony irányítás a szervezettel kapcsolatban… Jelenleg kevés figyelem irányul a másik dimenzióra, azaz az állampolgárra, mint „városlakóra” (le citoyen).” (Hautekeur, VIBOSO, www.cebsd.org/whatsnew.htm). A „le citoyen” kifejezés erőteljesebben hangsúlyozza az alapvető alkotmányos jogokat. A francia nyelvű vallon térségben a hangsúly a helyi társadalomfejlesztésen van, amely általában a helyi önkormányzat által biztosított szolgáltatásokhoz kapcsolódik. A „fejlesztés” szó elé tett „közösség” előtag, valamint a nem-kormányzati szervezetek hangsúlyozása külön helyi társadalomfejlesztési hálózatok kialakulásához vezetett, amelyek az európai közösségfejlesztési hálózatokkal párhuzamosan működnek.
Közösségen alapuló „fejlődés”

A „közösség” kifejezés többféle jelentésének elismerése, illetve az elképzelések és gyakorlatok cseréjét szolgáló közös alap keresése már több mint egy évtizede foglalkoztatja a CEBSD-t. Wim van Rees az 1991-ben publikált, „Az európai közösségfejlesztés áttekintése” című munkájában a közösség fogalmát sokdimenziós kontextusból származtatta, amelynek részei a társadalmi és területi valóság, az egészség, az oktatási és jóléti szolgáltatások, az ideológiai/politikai valóságok, és „a társadalmi átalakulás a gazdasági és a kulturális globalizációnak megfelelően.” (Rees, 1991, 133. oldal)
„A velünk kapcsolatban álló szomszédságok közül sok a decentralizált várostervezési, infrastrukturális és humán szolgáltatási tényezők keverékének az eredményeként született… Nem sok közük van a romantikus értelemben vett ’közösség’-hez, amely azonosságot, homogenitást, biztonságot és hovatartozást sugall.” (Rees, 1991, 133. oldal)
A nehézségek ellenére ma már egyre inkább elfogadják a közös alapelvekben és az európai közösségekkel kapcsolatos közös tényezőkben rejlő lehetőséget, és terjed az „összeurópai megközelítési mód”.
„Az egyes országok társadalmi és kulturális hátterei is rendkívül különböznek egymástól, és fontos jelentésbeli árnyalatok jellemzik az olyan kulcsfogalmakat, mint ’közösség’, ’helyi’, ’fejlesztés’ és ’politika’. A Lyon, Amszterdam vagy Glasgow belvárosi negyedeiben és városszéli lakótelepein tapasztalható szegénység olyannyira különbözik a vidéki szegénységtől (lásd pl. Görögországot, vagy az elnéptelenedett falvakat Dél–Franciaországban), hogy egy szkeptikus megkérdőjelezheti az összeurópai megközelítési mód létét. Ezzel a felfogással nem értünk egyet. A társadalmi kirekesztés gyakorlata egyetemes. Sajátos körülmények között és környezetben fordul elő, ám az emberi méltóság sárba tiprása, a tehetetlenség érzése mindenhol azonos. Azok az alapelvek, amelyekre a közösségfejlesztés épül, és amelyek áthatják a szakemberek és a kirekesztettek gondolkodásmódját és cselekedeteit, minden egyes szegényközösségben ugyanazok – legyen az belvárosi vagy városszéli közösség.” (Social Inclusion and Citizenship in Europe: the contribution of Community Development /Társadalmi befogadás és állampolgáriság Európában: a közösségfejlesztés szerepe/, Paul Henderson, CEBSD, 2002, 9. oldal)
Wim van Rees azt vizsgálja, milyen megelőző és közösségfejlesztő lehetőségek rejlenek abban a módszerben, amely „animáció, aktivizálás és mobilizálás segítségével létesít kapcsolatot az emberekkel, és a számukra jelentőséggel bíró módon, illetve környezetben hozza őket össze, nem pedig kívülállók által meghatározott módon, illetve környezetben.” (Rees, 1991, 135. oldal). Bármilyen megközelítésben vizsgáljuk is a „közösség” kifejezést, bizonyos mértékig tisztában kell lennünk azzal, hogy mennyire befolyásolja a „közösség” szót a szövegkörnyezet, illetve az előtte vagy utána álló szavak. Fontos, hogy helyi, térségi, nemzeti, nemzetközi, vagy pedig közérdekű közösségről van-e szó?
Európai közösség

Ha a „közösség” szót az „európai” melléknév előzi meg, akkor a kifejezésnek teljesen más a felhangja, mint akkor, ha közösségfejlesztők használják ugyanezt a szókapcsolatot. Az európai hálózatépítők, illetve a közösségfejlesztés nemzetközi cserefórumai iránt érdeklődők számára mindkét pólus egyformán fontos. Az „Európai Közösség” a 15 tagállam közötti szerződést tükröző hivatalos szakkifejezés. „365 millió polgár közössége, akik önkéntes alapon, attól a politikai vágytól vezérelve fogtak össze, hogy egységes fronton vegyék fel a harcot korunk nagy kihívásaival szemben”. Az Európai Közösség célkitűzései:

- „az európai egység támogatása;
- az állampolgárok élet- és munkakörülményeinek javítása;
- a gazdasági fejlődés, a kiegyensúlyozott kereskedelem és a tisztességes verseny előmozdítása;
- a régiók közötti gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése;
- a fejlődő országok segítése;
- a béke és a szabadság megőrzése.”
(Európai Unió 2002. Weboldal: europa)

Az első kivételével talán az összes célkitűzés szerepel kormányzati, nem-kormányzati vagy önkéntes kezdeményezésű „közösségi” programokban és projektekben, nemzeti, térségi és helyi szinten egyaránt. Ám a különböző szintű „közösségek” érdekeinek összehangolása nem könnyű feladat.
Egyre nagyobb az aggodalom amiatt, hogy a képviseleti demokrácia nem megfelelően képviseli e 365 millió polgár érdekeit, illetve azon európai lakosok érdekeit, akik egyik európai országnak sem állampolgárai (például a menekültek és a menedékjogot kérők). Egyes országok kormányai, mint például Svédország – ahol az Igazságügyi Minisztériumon belül működik egy úgynevezett Demokratikus Ügyek Osztálya – egy 2001 májusi kiadványban kijelentette, hogy „javítani kell a demokratikus folyamatokat helyi és térségi szinten. Növelni kell a részvételi arányt a helyi és a megyei helyhatósági választásokon.” Sok nem-kormányzati szerv különösen aggódik amiatt, hogy a társadalom perifériájára szorult közösségek még inkább marginalizálódni fognak az európai centralizáció hatására. És ez csupán egy a sok kihívás közül, amelyekkel a bővítés előtt álló Európai Közösségnek szembe kell néznie.
Egyesek aggódnak amiatt is, hogy az európai konvergencia, illetve a helyi, térségi és nemzeti szintű kormányzati és a nem-kormányzati szervezetekben megnyilvánuló európai egység csorbítani fogja az egyes tagállamok szuverenitását. Nyugtalanság tapasztalható amiatt is, hogy az „európai” egység irányába tett további lépések növelik a globalizációt, azaz a nagyobb államok domináns szerephez jutnak, a kisebb államok, a térségi és a helyi önkormányzatok pedig egyre inkább marginalizálódnak. A kormányzati szintek és a társadalmi struktúrákban való részvétel különbségei közötti feszültség feloldásának egyik eszköze a „szubszidiaritás” elve, amelynek értelmében a döntések a legmegfelelőbb, leghatékonyabb szinteken születnek. Ez a szint lehet helyi, térségi, nemzeti vagy európai is. Az EU-tagállamok államfőit tömörítő Európa Tanácsban a konszenzusos döntéshozatal honosodott meg, ami azt jelenti, hogy de facto bármelyik tagállam megvétózhat egy döntést. Mostanában azonban számos területen bevezették a többségi szavazást. Ez szintén feszültségeket kelt.

Európai hálózatépítés

A „közösség” szó helyi szinten is hasonló aggodalmakat kelt. A közösségfejlesztő szervezetek európai hálózaton belüli együttműködését eddig úgy alakították ki, hogy közvetlen kapcsolatokat építettek ki a közös célkitűzésekkel rendelkező szervezetek, függetlenül attól, hogy vannak-e köztük nyelvi, terminológiai, méretbeli és támogatási szintbeli különbségek. Ez a rendszer egy azonosítható, kölcsönös egymásra hatás forrása lett. A brit „angolszász” modellek a közösségi aktivitás és önkéntesség különböző formáit egészítették ki Írországban, Svédországban, Hollandiában és a belgiumi Flandriában. Spanyolországban még ma is érezteti hatását az ötvenes és a hatvanas, illetve a kora hetvenes évekből visszamaradt Franco-örökség, amikor a közösségi aktivitás fogalma összefonódott a politikai ellenállással. Ez az állapot azonban most gyorsan változik. Svédországban a közösségfejlesztést, mint professzionális beavatkozást teljesen más okok – a magas szintű állami szociális szolgáltatások – miatt tartották feleslegesnek, de most ez a nézet is változóban van.
A CEBSD svéd tagszervezete, a CESAM (Centrum För Samhallsarbete och Mobilisering/Közösségi munka és mozgósítás központja) felismerte, hogy a közösségi munkára és a közösség mozgósítására Svédországban is szükség van. Kombinálták az „angolszász” modell elméletét és gyakorlatát a helyi svédországi tapasztalatokkal. Az 1990-es években a módszerük nem mindig illett bele a svéd gondozási és jóléti struktúrákba, ám ennek ellenére a CESAM kifejlesztett egy országos adatbázist, és képzési anyagokat készített olyan témákban, mint a demokratikus megbeszélések, közös tervezés és döntéshozás technikái. Nemrégiben ezen együttműködés keretében szoros munkakapcsolat alakult ki az Örebro-i egyetemmel és szorosabb kapcsolat jött létre a svéd kormánnyal annak köszönhetően, hogy őket is foglalkoztatja a részvételi demokrácia kérdése. A svéd kormány megbízásából tavaly tanulmány készült a svédországi demokráciáról. Brita Lejon demokrácia miniszter 2002. januárjában tartott beszédet az Örebro-ban megrendezett „Demokrácia vásáron”, amelynek egyik témája az alábbi címet viselte: „Erős közösségek – a demokrácia táptalaja”.
Egy újfajta partneri kapcsolat van alakulóban a társadalomfejlesztő szervezetek, a kormányok és az egyetemek között. Az Örebro-i Egyetem vezető szerepet vállal abban, hogy felkutassa, hogyan fejleszthetők ezek a partneri kapcsolatok Svédországban, illetve európai és nemzetközi szinten. A közösség demokratikus életében való részvétel serkentésével kapcsolatos munka a szomszédos Norvégiában is általános érdeklődést váltott ki, ahol az egyén és a közösség kölcsönös függősége szorosan kapcsolódott az Agenda 21-es kampányhoz. 1991-ben állították fel az Ötletbankot azzal a fő céllal, hogy megmutassák a közösségfejlesztés helyes gyakorlatát, és fenntartható keretek között segítsék elő a konstruktív párbeszédeket a helyi közösségek jövőjéről. A svédországi CESAM-hoz hasonlóan ők is közösségi csoportokkal és önkormányzatokkal működnek együtt. A részvétel erős közösségi hangsúlyt kap a CEBSD-ben. A témában rendezett európai csereprojekt keretében számos koncepciót dolgoztak ki, amelyek az Iroda weboldalán olvashatók (www.cebsd.org).

A „közösség”-gel szemben állított közös elvárások

A CEBSD szemszögéből úgy tűnhet, hogy a „közösség” az újrafelfedezés állapotában van. Kormányok, nem-kormányzati szervezetek, az Európai Unió, az európai hálózatok és más európai intézmények törékeny, nem végleges kritériumok kidolgozásán munkálkodnak a „közösség” szó újraértelmezése érdekében. A jelen cikk utalt az eredetileg gazdasági közösséget jelentő Európai Közösségre, de utalni kell az Emberi Jogok Európai Egyezményére is, amelynek többek között Oroszország, a balti államok és Ciprus is aláírói. Az Európai Unió bővítése gyorsan körvonalazódik, és ezzel párhuzamosan fejlődik egy szociálisabb, az alapvető jogok mellett elkötelezett dimenzió, amely közelebb hozza az Európai Uniót az Európa Tanács által megfogalmazott célkitűzésekhez a háború utáni Európában.
A „közösség” fogalom definíciójának e cikken is végigfutó közös fonalát az alábbi, a közösség alapjait képező kritériumokkal lehetne összefoglalni:

- az egyén és a közösség kölcsönös, egymástól való függősége;
- önkéntesség;
- a valahova tartozás érzése;
- társadalmi és kulturális kölcsönhatás;
- a gazdasági és a politikai erők kölcsönhatása;
- közös érdekek.

Ezen túlmenően e közös fonal része még az egyenlő fejlődés melletti elkötelezettség – közösségeken belül és közösségek között egyaránt. Az Európai Unió további bővítése lesz a próbája annak, hogy fenntartható-e a „közösség” ilyetén értelmezése, illetve fejleszthető-e minden szinten és minden érdekcsoport számára.

2002. augusztusában

Margo Gorman, CEBSD Combined European Bureau for Social Development

Fordította: Zelena Judit
Tartalom

Parola archívum