Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
„A puszták népe” – Pálfa
Esettanulmány
Szerző:
Dér Miklósné
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2008
Szám:
2
Oldalszám:
7
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
esettanulmány, Pálfa, közösségi alapú egészségterv
Megjegyzés:
Annotáció:

Előzmények

Pálfai kapcsolatom 1993-ban kezdődött. Személyes ismeretség révén az akkori polgármester helyet adott a szekszárdi mentálhigiénés műhely évente rendezett egy hetes pszichotáborának, amelynek vezetője voltam.
Mint kívülről érkezettek felmértük a közhangulatot, elemeztük a helyi statisztikai mutatókat, majd az eredményt visszacsatoltuk a lakosságnak. A folyamat egyik eredményeként elkészült a település első közösségi alapú egészségterve, amely 15 évvel ezelőtt igazi innovációnak számított. A beavatkozás hatására létrejött a Teleház Egyesület, majd a későbbiekben még 4 közösség (sport, nyugdíjas, polgárőr, horgász). Közben polgármester-váltás történt, és ezzel együtt a folyamat megtorpant, mert nem volt, aki „felülről” bátorítást adjon, pedig a „puszták népe” ezt elvárta volna.
2004-ben – a KÖZTÁMHÁLÓ indulásakor – bekapcsolódott az első megyei műhely munkájába Tóth Terézia, a TE vezetője, azzal a céllal, hogy a meglévő közösségeket inspirálja az egymással való együttműködésre, a közéletben való aktívabb részvételre, és megszerveződjön a civil szféra érdekképviseleti fóruma, a helyi civil kerekasztal. Ekkor újabb közösségfejlesztő és aktivizáló folyamat indult el, amelynek lehatároltabb célcsoportja volt: a meglévő egyesületek vezetői és aktívabb tagjai. E kezdeményezés akkor kissé korainak bizonyult, nem tudta elérni eredeti célját (máig sem „egyenesedett ki az alattvalói gerinc”), ám „melléktermékként” létrejött egy újabb – és Pálfán adekvát – közösség, a Pálfai Romák Egyesülete.
Ebben az évben megjelent az Egészséges Településekért Alapítvány közösségi alapú egészségterv pályázata. A Teleház Egyesület és a sárszentlőrinci Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány vezetői felkértek a pályázat alapját képező helyzetfelmérés és közösségi tervezés koordinálására, amelyet közösen kívántak beadni. Így 2008 januárjában e két helyszínen elkezdődött a közös munka.
Esettanulmányom a továbbiakban Pálfáról szól.


A környezet

Pálfa község Tolna megye északi részén, Fejér és Tolna megye találkozásánál, a Sió és a Sárvíz mellett fekszik.
Szomszéd települések: Sárszentlőrinc (Petőfi emlékhely), Rácegres puszta, amely Pálfa csatolt települése (Illyés Gyula emlékhely), Vajta (gyógyfürdő).
Pálfa zsáktelepülés, amely egyetlen bekötőúttal Vajtánál kapcsolódik a Székesfehérvár–Szekszárd útvonalhoz. Átmeneti forgalommal nem terhelődik, ugyanakkor még a közvetlen szomszédságától is elzárt. Sárszentlőrinc (10 km), Simontornya (9 km.), Kisszékely (6 km.) csak időszakosan használható földúton közelíthető meg, avagy 23, 20, 28 km-es kerülővel. Vasúthálózat nem érinti, a Budapest–Bátaszék vonalhoz a vajtai vasútállomáson lehet csatlakozni.
Megóvandó értékei: késő barokk stílusú, műemléki védettség alatt álló római katolikus templom; világháborús emlékpark; Apponyi kastély (ahol jelenleg megyei hatókörű Rehabilitációs Intézet működik); Rácegresen az Illyés emlékmúzeum.
Infrastruktúrája és alapellátása megfelelő (vezetékes víz, gáz, villamos energia, távbeszélő hálózat; óvoda, iskola, teleház, művelődési ház, könyvtár, sportpálya, orvosi rendelő, gyógyszertár, posta, bolt, kocsma).
A település sajátos környezeti problémája a kommunális szennyvíz-csatornahálózat és a szomszéd településekhez vezető bekötőutak hiánya.
Legjelentősebb munkahely a Tolna Megyei Önkormányzat Rehabilitációs Intézete, amely 110 embernek ad munkát, valamint a Polgármesteri Hivatal, és az önkormányzati intézmények. Ezen kívül betéti társasági formában működik a pékség, a gyógyszertár és a házi orvosi szolgálat. Az országos hírű helyi termelőszövetkezettel együtt megszűnt a szántóföldi művelés és állattenyésztés, jelenleg csak két kft és néhány őstermelő él mezőgazdaságból.
A település öneltartó képessége igen gyenge, a munkaképes lakosság 16%-a munkanélküli.
A nemzetiségekben gazdag Tolna megyei településektől eltérően itt csak magyarok és cigányok élnek, összesen 1683 fő. Ebből cigány nemzetiségűnek vallja magát 2%, szemben a tényleges (20%-os) aránnyal. A népesség száma 2004-ben drasztikusan csökkent, azóta többé-kevésbé stagnál.
A természetes fogyást és az elvándorlást kompenzálják a lakások viszonylagos olcsóságát kihasználó, újonnan betelepülő, hátrányosabb helyzetű „jött-mentek”, nagyrészt cigányok.


Jelentős társadalmi problémák

Az őslakosok és a betelepültek között folyamatos a „villongás” (utóbbiak környezetének elhanyagoltsága, gyakori lopások), ugyanakkor a közbiztonság megoldatlansága (pl. nincs helyben élő körzeti megbízott).
A lakosság elöregedése és rossz egészségi állapota. A diagnosztizált betegségek mutatószáma 1837, amely az 1683 fős lélekszámhoz viszonyítva igen magas (még akkor is, ha köztudott, hogy egy ember több betegségben szenved!). Évente vannak „egészségakciók” és részleges szűrési lehetőségek, ám a célirányos egészségnevelés, a prevenció és az önsegítő rehabilitáció esetleges.
A házi betegápolás és idősek napközi otthona nem működik, a nyugdíjas klub éppen haldoklik. Utóbbiak különösen indokoltak lennének, amelyet alátámaszt az a tapasztalati tény is, hogy a létrejött egészség-munkacsoport mintegy 50%-a a nyugdíjas korosztályból került ki, és számukra már önmagában az együttlét is mentális hozadékkal járt.


Közösségi történések

A helyi közösségi munkás tájékoztatta a lakosságot a tervezett folyamatról, majd személyes megkereséssel megszervezte az egészség-munkacsoportot, amelynek tagjai: 4 képviselő, a helyi intézmények és civil szervezetek vezetői, 10 nyugdíjas és néhány érdeklődő (összesen 22 fő).
- Az első konzultációnk e munkacsoporttal szerveződött (tájékozódás, meghallgatás, tájékoztatás, módszerek ismertetése, folyamatterv és feladat megosztás).
- Első közös fellépésünk a közérzet-felmérés és a közösségi problémák feltárása volt, amelyet kérdőíves, esetenként és/vagy a személyes beszélgetés módszerével végeztek, amelybe a felnőtt korú lakosság 10%-át (113 főt) sikerült bevonni.
- A felmérés eredményét közösségi beszélgetésen mutattuk be a lakosságnak, ahol lehetőség volt a kiegészítésre, s újabb személyek csatlakozására. Külön meghívót küldtünk a falu közéletében jelentősebb funkciót betöltő személyeknek (orvos, lelkész, körzeti megbízott, polgármester és képviselők), akik közül csak az orvos jelent meg.
- További 4 alkalommal, immár kibővített munkacsoportokban elemeztük az összegyűjtött probléma-térképet, elkészítettük a SWOT analízist, a fejlesztési stratégiát, és ennek lehetséges mátrixát (lásd 2. sz. melléklet), majd a 3, és 1 éves tervet, amelyek a pályázat alapját képezték.
- A munkacsoport vezetője az elkészült dokumentumokat átadta a polgármesternek, bízva abban, hogy ezzel a közösségi „szellemi termékkel” szolgálhatja a közjót.


Tanulságok:

Ismét „kő esett az állóvízbe”, és az emberek között pletykaszintű beszédtéma lett a közös munka.
A találkozókra a munkacsoport tagjai pontosan érkeztek, jó hangulatban és igen aktívan dolgoztak. A nyugdíjasok különösen élvezték, hogy elmondhatták véleményüket, hogy ventilálhattak, sőt, még hallgatóságuk is volt (ami sokszor már zavarólag hatott az érdemi munkára).
- Jelzésértékű (és egyben figyelemfelhívó), hogy a fiatalok sem a munkacsoportban, sem a felmérésben, sem a későbbi folyamatban nem vettek részt, holott legalább 100 fiatal él a faluban. Feltételezhető, hogy kellően nem volt átgondolva a fiatalok megszólításának hogyanja (ki, mikor, hogyan?), és ezért nem is ért célba. (E tény indokolna egy külső segítővel elindított speciális – fiatalokra fókuszált – közösségfejlesztő folyamatot, amely a fiataloknak ugyanúgy, mint a falu jövőjének hasznára válhatna.)
- Úgyszintén jelzésértékű a lelkész, a polgármester és a képviselőtestület jelentősebb részének távolmaradása, amely elbizonytalanította a tervezőcsoportot. Részben azért, mert sok olyan kérdés, probléma és ötlet merült fel, amelyek indokolták volna e fontos személyektől az információt, a megerősítést, a támogatást, avagy legalább a rábólintást. Részben azért, mert ha önmaguk nem részesei egy olyan közösségi folyamatnak, amelyben kulcsszerepük lenne, akkor előre vetíthető, hogy mennyire lehet számítani rájuk a megvalósításban. A kezdeményezés iránt a falu első embere minimális érdeklődést mutatott, tudomásul vette és – a támogatás helyett – inkább csak elviselte.
- Egy településszintű kezdeményezés fontos része a helyi nyilvánosság és a lakosság folyamatos tájékoztatása az eseményekről és az eredményről. Pálfán kezdettől fogva nem használták ki a helyben adott, két fontos kommunikációs lehetőséget, a Pálfai Kisbíró c. kiadványt és a község látványos honlapját (www.palfa.hu).

Az immár 15 éves pálfai tapasztalatom újból megerősített abban, hogy egy kistelepülés életében és fejlődésében mennyire meghatározó a polgármester, és a jelentősebb közéleti funkciót betöltő emberek közösségi mentalitása, közszolgálati aktivitása, avagy annak hiánya.
Ennek a hozzáállásnak éppen az ellentéte mutatkozott meg Sárszentlőrincen, ahol a közösségfejlesztő folyamat főszereplője egy evangélikus alapítvány (Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány), élén a lelkésszel és hitoktatóval, akiket megerősített a polgármester a teljes képviselő-testülettel, valamint néhány betelepült alkotóművész aktív részvétellel és maximális támogatással. Példás csapatmunkával készült el a pályázatuk, amelynek eredményeként közös összefogással falukemencét építettek.


Az eredmények rövid összefoglalása

A motiváló „apropóként” szolgáló elsődleges cél (pályázati támogatás) – részlegesen, és a helyi prioritásokkal nem igen törődve – megvalósult.
Ennél fontosabbnak tartom azt, hogy a civilek, az intézmények és a képviselő-testület egyes tagjai részt vettek a közös gondolkodásban, amelynek során elkészült egy közösségi alapú, komplex településfejlesztési terv, amely egyben forrásalapja lehet komolyabb pályázati lehetőségeknek (pl. LEADER, Magyarországi Vidékfejlesztési Alap, Oktatási és Kulturális Minisztérium Közkincs pályázata stb.)
A folyamatban résztvevők jobban megismerték egymást és saját településük problémáit; megtapasztalták a közös gondolkodás előnyeit, hozadékait, és a bevonódás érzését; elindult egy komplexebb (a szervezetek keretein túlmutató) (rá)látás és együttműködés, és érzékelhetően nőtt a résztvevők közügyek iránti felelőssége.
Ezzel párhuzamosan elindult egyfajta „szomszédolás” is, Pálfa és Sárszentlőrinc együttműködése, közös rendezvények (cigány ételek készítése és bemutatója), közös gyűjtőmunka (cigány szakácskönyv).
A pálfai helyzet egyben olyan kérdéseket is felvetett bennem, hogy vajon az önkormányzatnak (azaz a faluközösségnek) van-e képviselő-testülete, avagy a képviselő-testületnek van önkormányzata? A jelenleg egy szárnyú kezdeményezés képes lesz-e kiegészülni a másik szárnnyal, avagy szárnyalás helyett marad a földi botladozás?
A faluközösség vezetői akarják-e kamatoztatni a közösségi részvétellel (ám nélkülük) elkészített és felkínált, szellemi értékben rejlő potenciális lehetőségeket? A munkacsoportban lesz-e annyi civil kurázsi, hogy – mint beavatottak – figyelemmel kísérik, szorgalmazzák és cselekvően részt vesznek-e a falu fejlesztésében?
Végül idézek egy részt Tóth Terézia, a helyi közösségi munkás leveléből:
„Rendkívül jó érzés volt újra látni, hogy némi kihagyás után az emberek még emlékeztek a régi egészségterv programra és akarták a közös munkát. Kisség lehangolt bennünket a pályázati eredmény, amely nem a régóta dédelgetett álmunkat, a pálfai életszokásokról összegyűjtött anyag kiadását támogatta.
Ebben a rohanó világban – ahol az emberek egyre nehezebben teszik fel egymásnak a „hogy' s mint?” kérdést, nehogy meg kelljen hallgatni a választ – oázisnak tűnt az a néhány együtt töltött óra, ahol volt idő együtt gondolkodni, beszélni és egymást meghallgatni. Úgy láttam, hogy velem együtt mások is készültek ezekre a találkozásokra, és kellemesen telt el az együtt töltött idő. Örülök, hogy kapcsolatba kerültem a sárszentlőrinci munkacsoport tagjaival, akiket most már a barátaimnak is tekinthetek. Sok közös pontot találtunk, amit a későbbiekben hasznosítani tudunk. Jó volt megtapasztalni náluk a vallás összetartó erejét, ami Pálfán nem jellemző. Tartok viszont attól, hogy közös munkánk „gyümölcse” felkerül a polgármesteri iroda egyik polcára, a többi porosodó akta mellé.”


1. sz. melléklet: idézetek a Tolnai Népújságból:

„Összesen ötvenöt település nyert támogatást az Egészséges Településekért Alapítványtól. Tegnap Dobrev Klára kuratóriumi elnök Szegeden, a dél-magyarországi nyertesek képviselőivel találkozott, köztük 2 Tolna megyeivel (Pálfa és Sárszentlőrinc). A támogatásból falukemencét építenek, szemétszedési akciókat szerveznek, megrendezik a cigányételek főzőversenyét. A recepteket összegyűjtik, és ősszel a két község közösen kiadja a cigány szakácskönyvet.” (W. G.)

„Július 26-án Sárszenlőrincen aratási hálaadó ünnepséget rendeztek. A Temető közben szalmabálákból oltárt építettek, és szabadtéri istentiszteletet tartottak. Ez után felavatták a művelődési ház udvarán a falu kemencéjét, amit éppen az ilyen ünnepségeken, közösségi programokon kívánnak használni a jövőben. Ugyanitt volt a közös ebéd. A bográcsban több mint kétszáz főre marhalábszár pörkölt főtt, a fakanalat Demény Károly polgármester forgatta, a kukták szerepét pedig a testület tagjai vállalták. Délután fotókiállítást nyitottak. Nagy István, a bonyhádi gimnázium igazgató-helyettese mutatta be csángó válogatását, illetve egy sárszentlőrinci művész pár, D. Nagy Judit és Nagy Zoltán munkáiból is nyílt tárlat. Az aratási hálaadó ünnepséget és a falukemence alapanyagait az Egészséges Településekért Alapítványtól nyert pénzből finanszírozták” (E. A.)


2. sz. melléklet: fejlesztési mátrix

I. Kis forrásigényű, de helyi szinten nem vagy rosszul kezelhető
II. Kis forrásigényű, helyi szinten jól kezelhető
Egészségvédelem, életmód program, szűrések. Mintakert létrehozása, bemutatók (biokert,
gyógynövény, komposztálás).
Közbiztonság javítása (helyi megbízott, jelző táblák,
zebra, polgárőrség, közösségi figyelem).
Hagyománygyűjtés, kiadvány (magyar és roma).
Nyugdíjas klub (kézimunka kör).
III. Helyi szinten kezelhető, ha a forrásigény kielégíthető
IV. Nagy forrásigényű, helyi szinten rosszul kezelhető
Parola archívum