Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
CEECN AMERIKAI TANULMÁNYÚT 2010. december 10–18.
Szerző:
Sorozatcím:
PAROLA
Rovat:
Folyóirat:
PAROLA
Állomány:
Év:
2011
Szám:
1.
Oldalszám:
22
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Kisfilm amerikai tanulmányi út, közösségszervezéssel kapcsolatos közép- és kelet-európai kezdeményezések folytatása/erősítése
Megjegyzés:
Annotáció:


CEECN AMERIKAI TANULMÁNYÚT
2010. december 10–18.



E cikkben a Central and Eastern European Citizens Network nevében Chuck Hirt-tel megvalósított amerikai tanulmányutunkról számolok be.

KISFILM AZ ÚTRÓL olvasás előtt is, után is megnézhető: http://www.youtube.com/watch?v=2eF4VWbL9OM

Utazásunk céljai

- A Central and Eastern European Citizens Network-nek (Közép- és kelet-európai Állampolgári Hálózat, CEE CN) meglehetősen erősek a tengerentúli gyökerei. Ez nyilvánvalóan a hálózatot vezető, Szlovákiában élő, de amerikai Chuck Hirt mivoltából is fakad, akit 14 évvel ezelőtt egy évre „dobtak le” Szlovákiába egy részvételi projekt megszervezésére. Ebből jött később létre a Centers for Community Organizing szlovák szervezete, melynek régióbeli kapcsolatteremtése révén alakult ki később a CEE CN. A hálózat működésének 10 éve alatt elég láthatóan jelentek meg az amerikai kapcsolatok a CEE CN-ben, mind a forrásteremtés, mind pedig a segítő kapcsolatok által (szakmai támogatók, cserék, kiutazások, amerikai részvétel CEE CN eseményeken stb.), amelyeknek számos jó hozadékát élvezte/élvezi a Hálózat. Ugyanakkor e kapcsolatok mára már részben kiürültek, s részben a mi érdeklődésünk is változott, ezért az egyik célja az útnak új szakmai kapcsolatok és irányvonalak keresése lett.
- A legmarkánsabb célja az útnak mégis a közösségszervezéssel kapcsolatos közép- és kelet-európai kezdeményezések folytatása/erősítése volt. Az nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államoknak régóta van szerepe, terepe, befektetése, jobb és rosszabb eredményei térségünk demokráciafejlesztésében, ugyanakkor, mint azt a legtöbben a bőrünkön is éreztük, ezek a kezdeményezések intenzitásukat vesztették, illetve átgyűrűztek a tőlünk keletebbre élőkhöz, illetve más kontinensekre. Ennek újragondolását feltétlenül hangsúlyoznunk kellett látogatásaink során, a lehető legkompetensebb döntéshozói környezetben.
- Mindezekhez kapcsolódva természetesen az útnak volt egy forrásteremtéssel kapcsolatos szála is, amely inkább kapcsolt áruként, az amerikai ügymenetbe illő természetességgel simult az alapvető indíttatásunkhoz.

Az „amcsi” módszer

Az út módszerében tényleg és markánsan nagyon amerikai volt. Ott végül is elég, ha egy-két jó és erős kapcsolatod van, mert ezek által eljuthatsz mindenhova. Mintha az egész társadalom erre a „linkelgetésre” (összekapcsolás) és „hook up”-olásra (kapcsolatlétesítés) lenne kitanítva. Nem valaki szervez, hanem mindenki egy kicsit: csak összekapcsol, csak odatesz, aztán így megy tovább. A találkozásoknak legtöbbször nincsenek komoly és kimondott céljai, sokkal inkább előzményei, történetei, mégis, mindegyikből kisül valami – sőt! Nem prezentálnak egymásnak, hanem mesélnek, mindenki a maga sztoriját, és érdekes módon a legtöbb esetben ezek jól összekapcsolódnak.

Így juthattunk el, mi, közép- és kelet-európaiak, néhány jó kapcsolatunkon keresztül gyakorlatilag a legfontosabb amerikai döntéshozatali szervekhez, a legnagyobb állami és magánadományozókhoz, illetve a legprominensebb szakemberekhez. Sőt, néhányuknál még volt szerencsénk szállást is kapni!

Kikkel is találkoztunk?

Amerikás magyar közösségek és döntéshozók Ohio államban:

- A Birmingham etnikai szomszédság Toledoban,
- A Bethlen közösségek,
- Újvági Péter – Ohio állami törvényhozás képviselője, illetve az Amerikai Magyar Nemzeti Vezetőségi Bizottság elnöke.

És a többiek:

- Needmor Fund és igazgatója Dave Becwith – ez az alap közösségszervezést támogat Amerika szerte,
- Great Lake Consortium (Nagy Tavak „vidékfejlesztő” Konzorcium), Bálint Erzsébet,
- United North – Észak Toledo egyesített „társadalomfejlesztő” szervezete,
- Mott Alapítvány és európai igazgatója, Cris Doby,
- Community Learning Partnership (Közösségi Tanulás Partnerség), a társadalomfejlesztéshez kapcsolódó oktatás új útjainak kimunkálása a szereplők hálózati együttműködése révén, és igazgatója, Andy Mott,
- Amerikai képviselőház, Ohio képviselője, Marcy Capture és tanácsadója,
- US Külügyminisztérium – Demokrácia és emberi jogok iroda vezetője, Peter Sawchyn,
- NSI (Közügyek és Állami Ügyek Konzultációja), és igazgatója, Paul Joyal,
- USAID (US Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség): talán a legismertebb állami pénzosztó, amely az egész világon jelen van,
- NDI (Nemzeti Demokratikus Intézet a Nemzetközi Ügyekért): ez meg a másik (ez „dobta le” Chuckot is Szlovákiába), Nadezhda Mouzykina programigazgató,
- Common Cause International (egy nagy és komoly watchdog szervezet, elszámoltat minden hatalmast), Lauren Coletta igazgató,
- AAPD (Fogyatékkal Élők Amerikai Egyesülete), Jim Dickson, a civilek bevonásáért felelős közösségszervezési igazgató,
- NCRP (a Felelős Filantrópia Nemzeti Kerekasztala), mert ilyen is van! Benne vannak a legismertebb kinti magánadományozók, Aaron Dorfman igazgató,
- Virginia Organizing Projekt (nagy-nagy közösségszervező program), Joe Szakos,
- Working in Neigbborhoods (Munka a Szomszédságokban), (kapcsolat létesítés) ez is egy regionális civil szervezési és fejlesztési szervezet, Sister Barbara Bush igazgató.

Egy kis Hungaricum

Általam nem várt hozadéka volt az útnak, hogy sok amerikai magyar döntéshozóval és közösséggel, szervezettel találkoztunk. A találkozások során világossá vált, hogy – legalábbis a megismert közösségek – nem vagy csak kis mértékben munkálkodnak magyar gyökereik ápolásán, inkább azon dolgoznak, hogy a legtöbb esetben saját – általában nagyon vegyes – etnikai környezetükkel megtalálják (ott) a legmegfelelőbb továbblépési lehetőségeket. A legtöbb esetben lepukkanó, vegyes-etnikumú volt ipari városrészekben dolgoznak, többek között közösségszervező eszközökkel (is), igyekeznek új lehetőségeket, projekteket kiaknázni, megvalósítani a lakosság körében (pl. http://oraveczfamilyreunion.com/Birmingham.aspx).

Ami viszont a mi szempontunkból is érdekes, hogy több magyar vonatkozású találkozáson is erőteljes igény merült fel a cserekapcsolatok kialakítására, elmélyítésére, amelyhez látszólag források is rendelkezésre állhatnak (Toledo pl. Szeged testvérvárosa, ill. Csongrád megye valahogyan Ohioval van testvérkapcsolatban).

És akkor a szakmaibb beszámoló

A közösségszervezés egyértelműen a legfontosabb szálat jelentette az utazás során. Lassan kristályosodott csak ki, hogy ennek a műfajnak, a finomságokon túlmenően, nagyon meghatározott, konkrét, letisztult alapvetései, működési módja, módszertana és rendszere alakult ki az elmúlt évtizedekben. Annak ellenére, hogy ez egy széles körben elfogadott és alkalmazott szakterület, nem tűnik úgy, mintha egy tömegek által választott és művelt tevékenységről lenne szó. Nagyon érdekes, hogy a közösségszervezés elsősorban személyekhez kötődik, nem szervezetekhez, illetve nem (feltétlenül) bizonyos lokalitásokhoz. És a személyek kapcsán sem egy csoportosan művelt beavatkozásról van szó, mert az organizer (az a bizonyos beavatkozó-segítő személy) mint magányos farkas kezd el egy terepen, egy-egy ügyben dolgozni (nyilván egyre inkább bevonva a lakosságot). Talán éppen azért, mert ezek az emberek megle-

hetős viharokat képesek kavarni és túlélni, sőt még profitálni is belőle, az elismert szervezőknek elég jól érzékelhető nimbusza van szakmai, szervezeti körökben.

Nagyjából 50–70 főre tehető Amerikában a híresebb szervezők prominens csapata.

Sokkal ritkább, hogy a szervezés egy szervezeten vagy egységen belül, együtt jelenjen meg a fejlesztéssel, vagy más beavatkozásokkal, de ha igen, akkor ezeket nagyon markánsan és átgondoltan szétválasztják egymástól. Mégis, az én rövid ottlétem alatt, éppen az ilyen „kombinálós” szervezeteket láttam erősnek, izgalmasnak, hatékonynak.

A közösségszervezésnek komoly irodalma van, amelyből mintegy 30 kg-ot sikerült elhoznom magammal, amelyből itt csak néhány jellemzőt emelek ki:

A legelfogadottabbnak tűnő elképzelés a társadalmi változás modellje, amely 4 stratégiát foglal magába:

1. Közösségszervezés: bevonás, mobilizálás, hatalommal való felruházás stb. Ennek is több fajtája van, egyike az általunk is ismert „issue based”, „ügy orientált” konkrét problémákat megoldó munka, illetve a „neighborhood based”, „szomszédsági alapú” munka, amely nagyon hasonlít a mi tevékenységünkre.

2. Fejlesztés: ez a változáshoz azt veszi alapul, hogy mely szerveződések birtokolják a közösség erőforrásait. Lakhatás, gazdaságfejlesztés, munkahelyteremtés.

3. Szolgáltatások: erőforrások és tudások eljuttatása az emberekhez. Képzések, szociális szolgáltatások.

4. Pártfogás: a pártfogók a közösségi problémák megoldásához kapcsolódó szükségletek kapcsán képviselik a közösséget.

Annak ellenére, hogy nagyon óvatosak e megközelítések elválasztásával, sokan úgy gondolják, hogy valódi fejlődést mind a négy irányba megtett lépésekkel lehet elérni.

Random gondolatok az ott elhangzottak alapján:

- „A szervezés izom, a hang és a hatalom, ami nélkül nincs közösség, amit fejleszthetsz”!
- A szervezés nem csak mobilizálás, hanem szervezetté válás is!
- A tervezés már inkább a fejlesztéshez tartozik, de a szervezés teszi lehetővé, hogy a közösség partner legyen a tervezési folyamatban.
- A modell működőképessége függhet kultúrától, társadalmi környezettől is (ez a modell átvétele esetében jelenthet nekünk problémát). A legtöbb példa tanúsága szerint Amerikában könnyebben alakulnak ki helyi struktúrák, mint nálunk, hiszen ott a falusi vagy városi bizottságokba mindenki be akar jutni, büszkeséget jelent ez számukra, pluszokat az önéletrajzba stb. Nem félnek tagokká válni!
- Adományozás: ahhoz, hogy ez fejlődjön, néhány fontos lépést meg kell tenni. Fel kell mérni a helyi adózási lehetőségeket, és ezek előnyeit az adományozás kapcsán. „Grasstopokat” kell megnyerni (befolyásos emberek, politikus, elit stb.) és két oldalról kampányolni (Grassroot-Grasstop). Az egyház jó partner lehet az adományozás szokásainak kialakításában

Mi ez a csizma az asztalon?

Akkor a konkrétumok. Ahogy az elején is írtam, a CEE CN hálózati tagjai már hozzáláttak ahhoz a folyamathoz, hogy több erőforrást és odafigyelést igyekezzenek közösségszervezésre összehozni Közép-Kelet-Európában. Az út során, a legtöbb esetben, erre a kérdésre igyekeztünk választ kapni, hogy van-e Amerikában további szándék az ilyen módszerű demokráciafejlesztésre, várhatóak-e ezzel kapcsolatos források?

Úgy látszik, hogy a Mott biztosan (de nem ő lesz az egyetlen) tervez további befektetéseket e területbe. A CEE CN és az ECON (a CEE CN partnere, az Európai Közösségszervező Hálózat) ezirányú kezdeményezéseit a Mott Alapítvány már évek óta támogatja, és amerikai minta szerint a következőkben is támogatni tervezik a közösségszervezés elterjesztését a régióban, így „ledobnak” néhány szervezőt a jobbak közül. Jelenleg már fut az a program, amelyet tovább és erőteljesebben akarnak támogatni, hogy Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában is elinduljon a dolog.

Ennek érdekében jönnek a képzők, s ha itt jó fogadtatásra találnak, akkor jöhetnek a további elemek:

- szervezők továbbképzése,
- esetleges Amerikában történő felkészítése,
- munkába állásuknak egy bizonyos ideig történő támogatása az egyes országokban.

Amellett, hogy nekem szent meggyőződésem, hogy a munkánk és a hazai helyzet fényében fontos lenne e megközelítésre nagyobb hangsúlyt helyezni, most úgy látszik, hogy ehhez minden lehetőségünk meg is van. Első lépésként Joe Szakos személyében, akit két hónapon belül „dobnak le” nálunk, de tőle függetlenül is (nem csak az ő virtuóz alakítására hagyatkozva), stratégiai szempontból is érdemes lenne és kellene is komolyabban foglalkoznunk az üggyel.

Egyéb használható vonatkozások

Begyakorolt séma szerint mindenhol előadtuk a CEE CN-t, majd én annak oszlopos tagjait, a Közösségfejlesztők Egyesületét és a Civil Kollégium Alapítványt. Ezeknek sok esetben komoly sikere volt, felkeltették a figyelmet.

1. A magyar–magyar csereprogramok lehetőségéről már írtam.
2. Az USAID-nek Magyarországon van irodája (egyébként már „hookupoltam” egyszer valakivel onnan:), akik ugyan már nem nyújtanak támogatást ebben a régióban, de a kinti kolléga „el volt ájulva” a munkánktól, beszkennelte és körbeküldte a CKA képzési rendszerét stb., és megígérte, hogy valamit tenni fog az ügyünkben.
3. NDI – Magyarországon egy komolyabb roma programot fognak megvalósítani, és partnereket keresnek Észak-Magyarországon mentori vagy hasonló szerepre.
4. A Community Learning Partnership-es kolléga nagyon érdeklődik irántunk, folytatni akarja az eszmecserét mind közösségfejlesztési, mind felnőttképzési témában, meg is hívtuk a nemzetközi nyári egyetemre.
5. A filantrópusok szövetségének elnökét el akarnánk hozni ide a régióba, hogy tréninggel és találkozókkal motiválja az itteni adományozókat arra, hogy fektessenek a közösségszervezésbe (ott már rég tudják, hogy ez kell).

Mindent összevetve sok volt az út hozadéka, de talán az a legjobb, hogy mindezekkel most már van kapcsolatunk, csak tovább kell építeni!

KISFILM AZ ÚTRÓL olvasás előtt is, után is megnézhető: http://www.youtube.com/watch?v=2eF4VWbL9OM

2011. január 6.

Varga Máté
Parola archívum