Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Vissza a jövőbe: egy pécsi settlement típusú közösségi házból indult önkéntes mozgalom története
Szerző:
Nyers Szilvia
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2018
Szám:
2
Oldalszám:
18
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Nyers Szilvia, Lányi András, Arnold Toynbee, Péterfi Ferenc, Giczey Péter, Balipap Ferenc
Intézmények:
Civil Kollégium Alapítvány, Közösségfejlesztők Egyesülete, Toynbee Hall, Pécs Bike Maffia; Pécsi civil intézmények: Szabadkikötő közösségi tér és Civil Közösségek Háza, Civil Információs Centrum, Önkéntes Centrum
Települések:
London, Pécs
Tárgyszavak:
settlement, önkéntesség, jótékonyság, Pécsi Bike Maffia mozgalom, gyakorlati tapasztalatok szerzése, új tudás megszerzése, szolidaritás-hiány, együttműködő korosztályok, közösségi főzések
Megjegyzés:
kategória: esettanulmány
Annotáció:

Vizsgadolgozatok

Vissza a jövőbe: egy pécsi settlement típusú közösségi házból indult

önkéntes mozgalom története

Nyers Szilvia

Prológus
Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az ún. közösség-hiány, melynek enyhítésében kiemelkedő szerepe lehet olyan
önkéntes mozgalmaknak, amelyek többek között a valahová való tartozás érzését kínálják a résztvevők számára.
Hazánkban, az angolszász országokhoz képest eltérő hagyománya van az önkéntesség kultúrájának, de
Németországban szintén természetes, hogy a fiatalok középiskolai tanulmányaik végeztével, s még az egyetemi éveik
előtt, 1 év tanulmányi szünetet tartanak, melyet „gap year”-nek neveznek. Ezáltal olyan élményekre és tapasztalatokra
tesznek szert, mely nem csak a személyiségfejlődés szempontjából lehet meghatározó, de megalapozhatja a
továbbtanulás irányát. Következésképpen kevesebben hagyják félbe tanulmányaik, továbbá a korábbi pozitív tapasztalatok elkötelezhetik őket egyfajta közösségi szemlélet iránt.


Forrás: https://www.cka.hu/arh/eves-kozbizalom-felmeres-eredmenyek/

A közösségi szocializáció és a nem-formális tanulás eszenciális az emberiség számára, mely szövetét közösségeink alkotják. Mára a közösségi tanulás a minket körülvevő világ megértésének leghatékonyabb módjává vált. Ugyanakkor a közoktatás egyre kevésbé alkalmas betölteni ezt a funkciót.

Felgyorsult, modernizált világunkra jellemző, hogy kevéssé szolidáris, az emberek, kiváltképp a fiatalok, elkezdenek elidegenedni és sodródni, nem találják a helyük és nem is bíznak abban a társadalomban, amelyben élnek. Nem hiszik, hogy cselekedeteik révén változást indukálhatnak, vagy szavuk meghallgatásra talál. A közbizalom a társadalom állapotának egyik fontos mutatója, melyet a Civil Kollégium Alapítvány, valamint a Közösségfejlesztők Egyesülete, helyi civil szervezetek bevonásával vizsgál évről évre. Ezek eredményei pedig visszaköszönnek a fent leírtakban. (Péterfi 2017)

Arisztotelész Politika című művében úgy fogalmaz, hogy az egyén csak akkor lehet teljes értékű állampolgár, ha aktívan részt vállal a közügyekben, a közösség életében. (Arisztotelész 1984) A részvétel problematikája azonban ismét kardinális kérdéssé vált. Ha abból az állításból indulunk ki, hogy a demokrácia aktív részvételi lehetőséget biztosít, akkor a bizalomindex változása nem mutatna évről évre lesújtóbb számadatokat. Ahogy Lányi András fogalmaz az állampolgári részvétel fontosságáról egy vele készült interjúban: „olyan közösségben, amely több nemzedéken át azt tapasztalta, hogy akik részt követelnek maguknak a közös ügyek intézéséből, azoknak csak bajuk lehet; büntetés, üldöztetés lesz a részük, ott nagyon nehéz szokásba hozni a részvétel igényét.” Péterfi Ferenc (2009) interjú videó – Miért fontos az állampolgári cselekvés és a civil részvétel?
Letöltés: http://kka.hu/_Kozossegi_Adattar/DOKUMENT.Nsf/4be80daf005edcb8852566f2000b4f9f/88d8b17187926285c125766f0041cd47?OpenDocument#Untitled%20Section

Kulcsfogalmak

Settlement mozgalom, önkéntesség
A settlement szó a settle down (leletelepedni) igéből származik, az intézmény és mozgalom arról nyerte nevét, hogy a XIX. század végétől Anglia nagyvárosainak nyomornegyedeibe egyetemi hallgatók és oktatóik települtek, hogy tanítsák és segítsék a szegényeket. A settlement mozgalom története az első intézménnyel, a londoni Toynbee Hall-al kezdődött, mely nevét a gazdaságtörténész és szociális reformer Arnold Toynbee-ről kapta. A gyors iparosodás és demográfiai változások következtében a nagyvárosokban éles társadalmi ellentétek kezdtek kirajzolódni, melyek gettósodó szegregátumok létrejöttét vonták maguk után a londoni Whitechepel negyedben. Általános jelenséggé vált a szegénység, munkanélküliség, rossz lakáskörülmények, erőszak és bűnözés. (Giczey 2015)
A növekvő igény hatására hamarosan gombamód kezdtek szaporodni a settlement házak:


Forrás: http://www.adattar.net/parola/wp-content/uploads/2015/12/PAROLA_2015-4.pdf

Főbb tevékenységük: jogi és pénzügyi tanácsadás, iskolán kívüli ellátások, empowerment, migránsok integrálása, felnőttképzés, valamint gyermek- és ifjúsági munka. Magyarországon telepnek nevezték az első settlement házat a XX. század elején. 1912-ben Budapesten, Hilscher Rezső kezdeményezésére jött létre az Újpesti Főiskolai Szociális Telep, mely bár az első világháború alatt katonai kórházként funkcionált, a háború végeztével mégis elkezdődhetett benne a settlement munka. Ekkor már működtek hazánkban művelődési házak, melyeket közösségi házként aposztrofáltak, azonban ezek szakmai működésükben jelentősen eltértek a settlementtől. Viszont az 1970-es évek második felétől, a népművelésben elindult útkeresésnek köszönhetően, a „nyitott ház” mozgalom eredményeként már sokkal közelebb került a két fogalom egymáshoz. Ahol lényegében alulról felfelé építkezve, a társadalmi igazságosságért és változásért, a teljes közösséggel dolgozva hidat építenek társadalmi osztályok és kultúrák között, így biztosítva a szabad találkozás és eszmecsere lehetőségét. (Giczey 2015)
A settlement mozgalmak eredményeként létrejövő intézmények, széleskörű szolgáltatásaik révén kovácsolták közösséggé emberek tömegét. A mozgalomhoz való csatlakozásért gyakorta fizettek a résztvevőknek, de többnyire önkéntes munkában látták el feladataik.
Az önkéntesség a társadalmi tőke egyik legfontosabb építő ereje, mely által fejlődik az egyének közötti együttműködés, javulnak a gazdasági mutatók, csökken a kiilleszkedés veszélye, és működik a közösségek hálózata. A definíció három fő pillére szerint az önkéntesség szabad elhatározáson alapuló, anyagi érdekektől mentes, valamint közjót szolgál. Az önkéntes tevékenység többféleképp tipizálható, így beszélhetünk kölcsönös segítségnyújtásról vagy önsegítésről, jótékonyságról, közérdekű ügyek képviseletéről, valamint közösségi részvételről egyaránt. Az önkéntesség tovább csoportosítható hely, idő, szervezet, tevékenység, és felkészültségi igény szerint. (Czike, Kuti 2006)
Megkülönböztethetünk „régi” és „új” típusú önkéntességet. A „régi” gyökerei a polgárosodáshoz nyúlnak vissza, az adományozáson, a jótékonyságon alapszik. Hátterében olyan hagyományos polgári eszmék és értékek állnak, mint a szegények megsegítése, a szolidaritás vagy a vallási meggyőződés. Az „új” (modern) legfőbb jellemzője a tudás alapú társadalom elvén a gyakorlati tapasztalat szerzése, valamint az élethosszig tartó tanulás elvárásának való megfelelés. Motiváló tényező lehet az új tudás megszerzésének vágya, az önmegvalósítás, önmagunk kipróbálásának lehetősége, és a kapcsolati háló bővítése. Az önkéntesség reintegrációs erőként is megjelenhet, hiszen a munkanélküliek körében nőhet a munkahely szerzésének esélye, a nyugdíjasok tekintetében jobb életminőséget és aktívabb időskort biztosíthat. A fiatalok esetében a munkanélkülivé szocializálás folyamatának megállítását, valamint az alacsony társadalmi státuszú csoportok kirekesztődésének megakadályozását jelentheti. (Czike, Kuti 2006)
Az önkéntességben rejlő pénzben közvetlenül ki nem fejezhető értékek a közösségfejlesztő hatás, a kölcsönösségi viszonyok, a cselekvő állampolgáriság, valamint a személyes fejlődés és tanulás, a lelki gazdagodás. (Merrill 2006)
A hazai önkéntességet illetően fellendülésről és annak terjedéséről 2001. óta beszélhetünk, melyet az ENSZ az Önkéntesek Nemzetközi Évének nyilvánított. Ezt követően 2011. pedig az Önkéntesség Európai Éve volt. Így került mindinkább a közfigyelem fókuszába is. Az elmúlt években szakmai téren jelentős fejlődés volt megfigyelhető köszönhetően az Európai Uniós támogatásoknak, a törvényi szabályozásnak, de ezzel összhangban a társadalmi elfogadottsága szintén sokat változott. Megfigyelhető volt az önkéntesség intézményesülésének folyamata, ezzel párhuzamosan pedig a civil szféra fejlődése. Ahol a civil élet erős, ott az állampolgárok is elkötelezettebbek a közügyek iránt. Magyarországon az elmúlt évtizedek történései révén az önkéntesség tartalma átértékelődött, a kötelező felelősségvállalástól (pl. kommunista szombat) az önként, szabad akaratból vállalt, fizetség nélküli, közjót szolgáló tevékenység lett, formális vagy informális keretek között. Ám ez a társadalmi cselekvés az elmúlt időszak távlatában ismét erodálódni látszik. (Bartal, Kmetty 2011)
Különböző országokban az önkéntesség különböző definícióival találkozhatunk. Hazánkban, más európai országokhoz képest még mindig kisebb, vagy eltérő szerepe van az önkéntes munkának.

Nemzetközi adatok az önkéntesek munkájáról, 2000

OrszágFormális szervezetbenInformálisan
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.A felnőtt lakosság százalékábanSingle copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Egyesült Királyság48 % (1999)78 % (1999)
Dánia28 % (1993)31 % (1995)
Hollandia32 %n.a.
Németország34 % (14 év felett, 1999)n.a.
Svédország48 % (16 év felett, 1999)52%
(16 év felett, 1999)
Magyarország5 % (1995)29 % (1995)
Forrás: Az Önkéntesség és az állam szerepe c. konferencia záró anyaga, Utrecht. Nederlandse Organisaties Vrijwilligerswerk. 2000.

Az állam feladata lenne, hogy segítse az önkéntes munkavégzéshez kapcsolódó infrastruktúra megteremtését, vagy annak szervezését, de mindenképp együttműködő partnerként támogassa azt. Ez többé-kevésbé Magyarországon is megvalósul, hiszen nagy hangsúlyt fektetnek az önkéntesség eszméjének oktatásba való bekapcsolására, vagy a munkanélküliek aktivizálására elvi szinten, de forrásokat már nem allokálnak hozzá. Tehát hazánkban elég jelentős deficittel kell számolnunk e téren. Sokakban él még az a sztereotípia, mely szerint az önkéntesség középosztálybeli unatkozó háziasszonyok hobbija. Azonban az önkéntességhez kapcsolódó széleskörű kutatások megcáfolják ezt. Mind demográfiai, mind pedig motivációs különbségek figyelhetők meg. Sőt, egyre több szervezet politikájában válik hangsúlyossá, hogy alkalmazottjaik önkéntes munkára való kapacitálásával segítsék kreativitásuk, munkakedvük növelését, melyből mind az egyén, mind pedig a szervezet profitál. (Czike 2001)

Pécs Bike Maffia

„Anger is a gift” hallottam egyszer Havasi Zoltánt előadni a HeroIkon nemzetközi konferencián, ahol egy általa indított mozgalomról, a Budapest Bike Maffiáról mesélt. Akiben a szolidaritás-hiány által kiváltott düh munkált. A Pécs Bike Maffia tulajdonképpen a fővárosi mozgalom mintájára létrejött informális szervezet, mely célja elsősorban a rászoruló családok segítése. Tevékenységét innovatív módon végzi, a közösségi fókuszú szociális munka módszerével. A szociális ellátórendszert kiegészítve, olyan közösségi lehetőségeket nyújt, mellyel képes megszólítani különböző társadalmi státuszú embereket, fiatalokat és időseket, eltérő kultúrájú és vallású csoportokat. Önkénteseik között a helyi nyugdíjasoktól a távoli országokból érkező egyetemistákig és az Európai Önkéntes Szolgálatot teljesítőkig mindenki megfordult már.
A havi rendszerességgel megrendezésre kerülő közösségi főzések alkalmával adományokból – pénzbeli és természetbeni – főznek 100-150 adag tartalmas melegételt. Az ebéd két keréken érkezik a családokhoz, de alkalomadtán, jeles napokon lehetőségük van a főzésnek több mint egy éve állandó helyet biztosító Szabadkikötő nevű közösségi térben együtt étkezni. Ezen integrált alkalmak kimozdítják a különböző városrészekben élőket. A magát közösségi klubnak, kávézónak és játszótérnek aposztrofáló helyen, tudás, tapasztalat, érzés és gondolat úgy cserél szabadon gazdát, hogy közben egy koncert, kiállítás megnyitó vagy éppen gyerekzsivaj a háttérzaj. A szervezés, és szervezők másik bázisa a pécsi Civil Közösségek Háza, mely egy settlement típusú közösségi intézmény, ahová Balipap Ferenc megfogalmazásában szórakozni, művelődni és segítségért jár a nép. Funkcióját tekintve komplex, többségében térítés nélküli szolgáltatásokat nyújt a város lakói számára. Nemcsak kulturális, de szociális feladatokat is ellát. Jelenleg Civil Információs Centrumot és Önkéntes Centrumot, korábban pedig Esélyegyenlőségi Irodát is működtetett. Ahol kiemelten fontos a nyitottság, az egyenlő hozzáférés és az élethosszig tartó tanulás eszmeiségének való megfelelés. Talán nem véletlen, hogy innen indult útjára a Pécs Bike Maffia mozgalom is.

Elmondható, hogy a közösségi főzések alkalmával, a közös cél érdekében felbomlanak olyan
társadalmi különbségek és szakadékok, melyek egy más közegben és szituációban
markánsan jelen vannak. A résztvevők mind tenni akarnak, tenni az anómia ellen. Nemcsak a
szolidaritás vezérli őket, vagy a filantrópia, hanem egy szükséglet kielégítése. Azonban ez az
egyéni igény az önkéntes segítőkből fakad, s a Maslow-piramis csúcsa felé halad. Kielégíthetik
saját hiányérzetüket, a bevezetőben megfogalmazott közösség hiányáét, ugyanakkor egészen
a transzcendenciáig juthatunk. A tagok átélik a közösséghez való tartozás élményét, s annak
identitás- és tudásformáló erejét. Egyfajta közösségi tanulás és szocializáció is megvalósul.
„A szocializáció funkciója azt a folyamatot jelöli, mely során a társadalom, vagy annak
valamely alapvető társadalmi egysége átadja az uralkodó tudást, társadalmi értékeket és
viselkedési mintákat a társadalom tagjainak. A folyamat során az egyén elsajátítja azt a fajta
életmódot, amely az ő társadalmára, nem pedig valamely más társadalomra jellemző. A
folyamat különösen az életciklus elején észlelhető, illetve bír meghatározó fontossággal, de az
egyén életének egészére kiterjed.” (Warren 1963:174)
Az önkéntesek átélhetnek továbbá egy olyan léttapasztalatot, mely a társadalmi struktúrától és
hierarchiától mentes spontán közösség élményét jelenti, mely nem intézményesíthető,
átmeneti és pillanatszerű. Modern társadalmunkban ez a communitas- élmény leginkább
mozgalmak formájában tetten érhető. (Turner 2002)
A mozgalmak dinamikus terjedése, s azok népszerűsége napjainkban számomra igazán reménykeltő. Melyet kiválóan példáz a Budapest Bike Maffia honlapján olvasható mondat is: „A Bike Maffia egyesek szerint egy új filozófia, de minimum kijelenthető, hogy folyamatos innovációt injektálnak a segítségnyújtásba, jótetteken keresztül.” Budapest Bike Maffia honlap – De nézzük, mit írnak mások rólunk!
Forrás: http://bbm.hu/bemutatkozas/kik-vagyunk/

A mozgalom neve már önmagában sokakban kíváncsiságot ébreszt, ugyanakkor
annak hitvallását is tökéletesen kifejezi ez a három szó: Pécs Bike Maffia. A
lokalitásban gyökerezik, helyben nyújt segítséget helyieknek. Az önkéntesek
érdeklődésüknek megfelelően csatlakozhatnak. Van, aki csak adományával járul
hozzá a havi főzések sikeréhez, s van, aki a szervezésben is részt vállal,
ugyanakkor van, aki csak főz és van, aki szállít is. A „legelvetemültebbek” pedig
mindenből kiveszik a részük. Mozgalmi jellegének köszönheti vitalitását, hogy
állandóan változik és fejlődik a Maffia, azonban egy valami mégis állandó, a
szellemiség, melyen osztoznak a tenni akarók. Azok, akik a jelenben cselekszenek,
hogy a jövő generáció számára is divatba hozzák a múlt értékeit.

Nyers Szilvia
email: via192021@gmail.com


Forrás: https://www.facebook.com/pecsbikemaffia/

Irodalomjegyzék:

Arisztotelész: Politika. Budapest, Gondolat Kiadó, 1984

Bartal Anna Mária, Kmetty Zoltán (2011): A magyar önkéntesek motivációi - a Magyar Önkéntes Motivációs Kérdőív sztenderdizálásának eredményei alapján. Civil Szemle 2011/4. 7-30. o.

Czike Klára (2001): Önkéntesség - számokban. Esély Társadalom- és szociálpolitikai folyóirat 2001/6. 18-46. o.

Czike Klára, Kuti Éva (2006): Önkéntesség, jótékonyság, társadalmi integráció. Nonprofit Kutatócsoport és Önkéntes Központ Alapítvány, Budapest

Giczey Péter (2015): A settlementek esélyei Magyarországon. Parola A közösségi fejlesztőmunka folyóirata 2015/4. 3-6. o.

Merrill, M. V. (2006): Global Trends and Challenges for Volunteering. The International Journal of Volunteer Administration, 24 (1): 9-14.

Péterfi Ferenc (szerk. 2017): Közbizalom 2017. Egyre növekszik a tét. Civil Kollégium Alapítvány, Budapest Letöltés: https://www.cka.hu/arh/eves-kozbizalom-felmeres-eredmenyek/

Turner, Victor (2002): A rituális folyamat. In.: Sárkány, Fejős, Voigt (szerk.) Osiris Kiadó, Budapest

Warren , Roland L. (1963): The Community in America, Rand McNally, Chicago


Parola archívum