Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Otthon Segítünk Alapítvány
Szerző:	Péterfi Ferenc
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2001
Szám:	3
Oldalszám:	5 - 6
A cikkben lévő
Nevek:	Benkő Ágota
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Otthon Segítünk Alapítvány, önkéntes segítők
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom

OTTHON SEGÍTÜNK ALAPÍTVÁNY

Riporter: Péterfi Anna és Péterfi Ferenc

Péterfi Ferenc: Vendégünk Benkő Ágota, aki korábban a Nagycsaládosok Országos Egyesületének az elnökeként járt már nálunk többször is. Most milyen mozgalomban tevékenykedik?
Benkő Ágota: Otthon Segítünk Alapítvány ennek a szervezetnek a neve. 1992-ben ismerkedtem meg ezzel a nagyszerű mozgalommal, amely mintegy 30 éve indult el Angliából. Eredendően kisgyerekes családoknak: iskoláskor alatti gyerekekkel bíró fiatal családoknak segített ez a szolgálat, önkéntesekkel, nagyon profin, „civilül”.
P.A.: Hogy működik ott ez a kezdeményezés?
B.Á.: A lényege, hogy a képzett és fizetett szervezők önkénteseket fognak össze, hogy azok otthonukban látogassák meg a családokat. Kérdezhetnénk, hogy amikor vannak családsegítők, vannak gyermekjóléti szolgálatok, akkor mit keresnek a civilek a pályán…
P.A.:… Mit keresnek?…
B.Á.: Ez a szolgálat éppen a szakszolgálatok, az állami ellátó rendszer és a családok között van, tudniillik olyan dolgokat tud felajánlani, amelyre a fizetett szolgálat nem tud időt és embert áldozni. Nevezetesen otthon segít, a családhoz megy, és a megelőzést célozza – nem pedig „tűzoltómunkát” végez; a családnak a különféle nehéz helyzetekben van a segítségére. A klasszikus példa az, amikor több kisgyerek van egy családban, és a szülők elfáradnak. Belefáradnak. Ez önmagában természetes jelenség, de ha ebben a nehéz helyzetben huzamosabb ideig egyedül maradnak, abból már nagy bajok lehetnek. Viszont ha egy önkéntes melléjük áll, és pótolja a régenvolt baráti-családi-közösségi hálót, akkor a család erőre kaphat, feltöltődhet, funkcionálhat. Nagyon sok izolált család van: sokszor ugyanazon az emeleten több kismama lakik, akik egymásra sem nyitják az ajtót, és közös programokra nem, vagy csak nagyon nehezen csábíthatók. A szociális kapcsolataikat visszaépíteni nagyon nehéz feladat. Angliában láttam egy erre a célra szerveződött mozgalmat, ami azért is tetszett meg nekem nagyon, mert nagyon profi és civil. Nem mást csinálnak, mint amit felvállalnak. Ők a kisgyerekes családokkal foglalkoznak, nagyon képzett szer-vezőik vannak, és az önkénteseket is képzik: senki sem lehet aktív tagja a mozgalomnak a negyvenórás képzés és szülői gyakorlat nélkül.
Ott 2–3 család összefogásából született ez a mozgalom, mi itt szervezőket, koordinátorokat kezdtünk képezni: 6 hét-vége és 1 teljes hét aktív tanulás, mely idő alatt készségfejlesztő-, eset-megbeszélő, szituációs helyzetgyakorlatot, a szakszolgálatokkal való találkozást, adományszervezést, PR-t, családjogot és gyermekvédelmet tanultak. Angliában rengeteg civil szervezet van, ezért szervezőket nem képeztek, de nálunk ez még csak most van kialakulóban. A szer-vezőnek az önkéntesek bevonása és segítése, a hivatalokkal való együttműködő viszony kialakítása és a kapcsolattartás mellett a szakszolgálatok által ajánlott családok és a szervezők összekapcsolása, illetve adott esetben szétbontása is feladata.
P.F.: Hogyan és kik körében fogtak a szervezéshez itt Magyarországon?
B.Á.: Szervezőinket első körben a Nagycsaládosok Országos Egyesületén keresztül ismertük meg: ők az ország minden pontjáról jöttek, tanultak, és mindenki a saját településén próbálja hasznosítani a megszerzett tudást, önkénteseket toboroznak, kiképzik őket, és csak utána indulhat a szolgálat.

„Mi embere vagyunk annak, akinek segíteni kell, de helyette nem csinálunk meg semmit”
Ennek első fázisa a kapcsolatépítés: az önkéntesek elmennek a gyermekjóléti szolgálathoz, a családsegítőhöz, a gyermekorvoshoz, a védőnőhöz, és reményeink szerint majd ezek a szolgálatok, szakemberek hívják fel az önkéntes figyelmét a rászoruló családokra. Még egyszer hangsúlyozom, hogy mi nem tüzet oltunk, mi embere vagyunk annak, akinek segíteni kell: helyette nem csinálunk meg semmit. Ha nem tud hivatalos ügyet intézni, akkor nem helyette csinálja meg az önkéntes, hanem elkíséri. Nem függőséget, hanem képesséválást szeretnénk kialakítani. Persze az önkéntes csak abban az esetben megy el a családhoz, ha azt a család külön kéri – nem „tukmáljuk” rá a családra az önkéntest, és ami még nagyon fontos, hogy az önkéntes teljes titoktartásra kötelezett.

P.A.: Miből, milyen pénzből finanszírozzák a programot?
B.Á.: A Szociális és Családügyi Minisztérium támogatja ezt a programot. Angliában ugyan állami pályázatokból is, de főképpen a helyi önkormányzatok támogatásából működtetik ezt a mozgalmat
P.F.: Ez persze nem pusztán jótékonyság az önkormányzat részéről, hiszen az ő helyzetét könnyíti az önkéntesek munkája…
B.Á.: Így van, hiszen a helyi önkormányzat így megelőzhet családi problémákat.
És a megelőzés ebben az esetben is jóval olcsóbb, mint az esetlegesen kialakuló probléma kezelése. Ott egy fizetett szervező átlag 20 önkéntest tud összefogni, és egy induló helyi szolgálat kb. 2 év alatt válik ismertté. De az önkéntesek toborzása és képzése állandó. Az önkéntesek képzése részben gyermekvédelmet, részben empatikus készségfejlesztést, odafigyelést tanít, és nagyon fontos tudniuk azt, hogy a kompetenciájuk meddig tart.
P.F.: A közvetítő, szervező-koordináló szerepet felvállaló emberek is önkéntesek, vagy esetleg ők fizetett mun-katársak?
B.Á.: Az angol példa szerint helyi alapítványok jönnek létre a szolgálat működtetésére, és kisvárosokban, falvakban az alapítvány vezetője egyben a szervező is; nagyvárosokban a vezető mellett viszont kialakul a menedzsment 6–8 szervezővel, ahol a főszervező csak a szervezők összefogásával, adománygyűjtéssel, a menedzsmenttel foglalkozik.
Magyarországon a központi alapítványt néhány hete jegyezték még csak be, így ez a szolgálat csak most indul. Eleinte a központi alapítvány fokozottabban fog segíteni a helyieknek: együtt nézzük meg, hogy milyen pályázatokra lehet és érdemes pályázniuk; de egyelőre ezt önkéntes munkában végzik. Célunk, hogy olyan pályázatokat készítsünk, ahol a helyi szervezők az önkéntesek képzésének és a saját munkahelyüknek az anyagi forrásait megteremthessék. Van 13 végzett szervezőnk készen a kihívásokra: 2–3 fő Budapesten, 1-1 fő Budakeszin, Püspökladányban, Zalaegerszegen, Székesfehérváron, Pilisvörösváron, Győrött, Kistarcsán, Gödöllőn – főleg a főváros vonzáskörzetében.
Az önkéntesek toborzása a számukra elérhető közösségekben fog történni (az angol gyakorlat szerint a segítettekből gyakran segítők válnak), az elképzelésem szerint lesznek köztük fiatalabb nyugdíjasok, lesznek köztük gyesen, gyeden lévő mamák, hiszen ez az önkéntesség a hosszú ideje otthon lévő mamáknak segíthet a munkapiacra való visszakerülésben, tehát a segítő számára is előnyös.
H.Á.: És itt kapcsolódik ez a szolgálat a környezetvédelemhez is, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a segített családokban felnövő gyermekek milyen nevelést, milyen környezeti nevelést kapnak. Az önkéntesek nagy része a környezeti nevelésre is fogékony, erre jó példa egy, a XI. kerületben spontán alakult program, melyben egy kilencgyerekes család a környékbeli családok gyermekeit maga köré gyűjti, és ott is van egy nagyon erős környezeti kötődés.
P.A.: Férfiak is jelentkezhetnek önkéntesnek?
B.Á.: Igen, de nagyon kicsi arányban jönnek: hatvan jelentkezőből mindössze két férfi volt. De várjuk a jelent-kezőket, érdeklődőket a Nagycsaládosok Országos Egyesületénél! (Tel.: 317-4909)

Elhangzott a Civil Rádió Lélegzet c. műsorában

Tartalom

Parola archívum