Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	KLÍMA+ program az iskolai konfliktusok kezelésének támogatására
Szerző:	Benedek Gabriella – Fellegi Borbála – Győrfi Éva
Sorozatcím:	Parola
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2011
Szám:	4
Oldalszám:	21
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	Közösségi konfliktuskezelés az iskolában
Megjegyzés:
Annotáció:

Benedek Gabriella – Fellegi Borbála – Győrfi Éva

KLÍMA+ program az iskolai konfliktusok kezelésének támogatására


Ami a köztudatban az iskolai erőszakról forog, amit a média felénk közvetít, az csak a jéghegy
csúcsa. A KLÍMA+ program az iskolákban, illetve iskolák környékén dolgozók – elsősorban a
segítő foglalkozásúak – kezébe adható eszközöket alkotott: egy oktatófilmet és egy hozzá
kapcsolódó vetítőprogramot (foglalkozástervet). Ezek segítségével bátrabban tudnak elindulni a
gyerekközösségek felé azok, akik érdeklődnek az alternatív konfliktuskezelési modellek iskolai
alkalmazhatósága iránt.
Amikor egy osztályban foglalkozást kezdünk, sokszor tapasztalható, hogy a gyerekek beraknak plusz
széksorokat, vagy arcukba húzott kapucniban a körön kívül ülnek le – így fejezik ki a távolságtartást,
így találnak módot a kívülmaradásra. Ezt a távolságot először le kell küzdeni, a bizalmi légkört meg
kell teremteni .
K. Éva három gyereke közül az egyik, ahogy kamaszodott, kergült, 11-ből bukott. Behívatták, s az
igazgató rázúdította, mennyire problémás a gyerek.
– Megkérdezték-e a gyereket? – kérdezte K. Éva.
– Szerintünk a szülőnél kell elkezdeni. – válaszolta az igazgató.
K. Éva érezte, hogy közösen kell megtalálni a megoldást.
Ami a kriminológiából megtanulható, az leképezhető, megtalálható az iskolában is, csak az iskolai
konfliktusok legtöbbször nem ütköznek törvénybe. Minden konfliktus, amelyet megelőzünk vagy
kezelünk az iskola szintjén, az megelőzésnek tekinthető a bűnelkövetés, illetve a büntetés-végrehajtás
szintjén is.

A Foresee Kutatócsoport tagjai (köztük e cikk szerzői is, a Szerk.) sokféle közösséggel dolgoztak már, kistelepülések közösségeiben, börtönökben, iskolában, nevelőotthonokban, s számos szakmaterületről érkeznek: jogászok, közgazdászok, szociológusok stb. A szervezet tevékenységi körét négy kulcsszó rajzolja ki: közösség-kommunikáció-konfluktuskezelés-kohézió. A Foresee Kutatócsoport létrehozása tehát nem szakmákra specializálódik, hanem nehézségek megoldására. A foresee angol kifejezés, azt jelenti: előrelátás.


Közösségi konfliktuskezelés az iskolában

A Belügyminisztérium Országos Bűnmegelőzési Bizottsága (ObmB) írta ki 2011 elején azt a pályázatot, amire a Foresee Kutatócsoport a KLÍMA+ projekttel reagált: a KlÍMA+ jelentése itt kedvező klíma, azaz pozitív iskolai közhangulat. Az oktatófilm alapvető célja az alternatív konfliktuskezelési eljárások iránti érzékenyítés volt.
Azt feltételeztük, hogy az iskolák könnyen elzárkóznak az ismeretlen módszerektől. A projekt során ezért megpróbáltunk számukra kisebb kihívással jelentkezni: finoman kopogtatni, filmet vetíteni. Arra törekedtünk, hogy ne jó tanuló, sémákat válaszoló diákokat érjünk el, hogy meg tudjuk kapargatni a felszínt. Így és ezért jött létre a Foresee Kutatócsoport „Van dolgunk egymással – közösségi konfliktuskezelés az iskolában” című filmje.

A fő kérdéseket és kihívásokat a következők jelentették számunkra :
1. Milyen ügyekkel foglalkozzon a film, hogy témájában-feldolgozásában „alacsonyküszöbű” legyen, s hozzájáruljon ahhoz, hogy a film nézői meríteni tudjanak az alternatív vitarendezés módszereiből konfliktusaik megoldásában?
2. Milyen foglalkozásvázlatot ajánljunk a beszélgető-vetítő foglalkozásokhoz, mely biztonságosan és elég rugalmasan használható iskolai keretek között?
3. Hogyan tudnak felnőtt-diák párosok együtt részt venni a foglalkozásra való felkészülés folyamatában, majd közösen megtartani a filmvetítő-beszélgető foglalkozást a saját iskolájukban?
A filmvetítő foglalkozásokon a mindenkori nézőknek adott legelső megfigyelési szempont: keressünk/találjunk olyan szereplőt, aki valami miatt megérint. Melyik szereplő a legszimpatikusabb, melyik filmben megszólaló gondolattal tudunk egyetérteni?

Az alternatív konfliktuskezelés filmben szereplő lépései: 1. Közel menni a konfliktushoz – lehet hibázni, a pozitívumok észrevétele; 2. Konszenzusteremtés – a kompromisszum nem jó, mert az úgy jön létre, hogy valaki enged, a konszenzus hosszabb távra szóló, érettebb megoldás; 3. Bevonás – figyeljünk az érzelmekre, tegyünk fel kérdéseket: miértek vizsgálata, minden érintett bevonása, a konfliktus kibeszélése; 4. Partneri viszony, tiszteletadás – odafordulás, az együttműködés alapja a személyes kapcsolat 5. Tudunk jobbat a büntetésnél: jóvátétel – a diákokat nem érdekli a büntetés, sokszor nem is értik, miért kapják. Ha együtt találják ki a jóvátételt, sokkal nagyobb lesz a személyes felelősségvállalás, aktivizálniuk kell magukat a feleknek, kell egy hiteles helyreállító cselekedet; 6. Elfogadás, befogadás, közösség; – Ismerjük meg a másik erősségeit és gyengéit! – A folyamatot kísérni kell egy külső embernek vagy egy tanárnak, vagy iskolai segítőnek. A támogató folyamat, a konfliktuskezelő tárgyalás lehetséges formája lehet a folyamat kicsúcsosodásának. A VAN DOLGUNK EGYMÁSSAL c. film megtalálható és megnézhető a www.klima.forsee.hu honlapon

A KLÍMA+ programról dióhéjban: a vetítőpárosok és a beszélgető-vetítő program
A film elkészítésének a célja tehát az volt, hogy az alternatív vitarendezés lehetőségeiről való gondolkodás bekerüljön az iskolákba, el tudjon jutni a diákokhoz. Úgy gondoltuk, hogy a filmvetítés mellé mindenképp kell egy kísérőbeszélgetés, egy feldolgozó-megbeszélő foglalkozás. Ezért találtuk ki a vetítőpárokat: egy iskolaközösségből (diákok, segítők, szülők, tanárok) egy felnőtt-diák vetítőpáros vigye be a közösségbe a filmet.
Meghirdettünk egy műhelyt, egy egynapos felkészítő ülésre hívtuk meg a felnőtt-diák párosokat, akik először közösen megnézték a filmet, majd egy foglalkozásvázlatot adtunk a kezükbe, amelyeket ki is próbáltunk együtt. Kaptak egy füzetet is, egy segédletet a vetítéshez. Bár nem tanárokat, hanem más felnőtt iskolai segítőket céloztak a felhívással – nem akarták a tanárokat terhelni ezzel –, pedagógusok is nagy arányban jelentkeztek a felkészítésre. Őket is beengedtük, sőt, végül ők lettek többségben.
Nagyon sok érdeklődőt vonzott a felhívás, amely reményteli dolog, mert azt jelzi, hogy a téma aktuális. Háromszor annyian jelentkeztek, mint ahány emberre számítottunk. A jelentkező vetítőpárosok azt vállalták, hogy legalább egy vetítés erejéig kipróbálják a filmvetítést saját iskolájukban – Budapestről és vidéki nagyobb városokból: Tamásiból, Szegedről, Balatonfüredről, Szekszárdról és Pécsről érkeztek.
Összesen 56 vetítőpár vett végül részt felkészítő műhelyen, akik megerősítették, hogy a diákoknak erős igénye van arra, hogy legyen alkalmuk a beszélgetésre saját és iskolai konfliktusaikról. Leginkább a beszélgető foglalkozások interaktivitását értékelték nagyra – hogy egyenrangú félként mondhatták el véleményeiket, hogy kibeszélhették gondolataikat, érzéseiket. A résztvevőknek blogon kellett visszajelezniük, hogyan zajlottak a vetítések az iskoláikban. A Facebookon és általában a neten pozitív visszajelzések érkeztek. Hitelesnek tartották a filmet és az abban bemutatott konfliktusokat, szokásos és alternatív megoldásokat.
A film egy budapesti székhelyű különleges iskolában készült, valós konfliktushelyzetek alapján. A bemutatott konfliktusok nem véletlenszerűek voltak, a szituációs játékok és a mediált ügyek a filmben kivétel nélkül valós helyzetekről szóltak. A filmben az érintett diákok amatőr szereplőkként maguk játsszák el saját és egymás történeteit, illetve éles konfliktuskezelési folyamatot is követhetünk a valós szereplőkkel. A filmforgatás heteiben a fiatalok is megcsinálták saját werfilmjüket, amely megint egy más világ.

Reflexiók a filmre és a Foresee bemutatott munkájára
Egy amerikai vagány fiatal, miután megnézte a késes konfliktus kezelését, azt mondta, hogy még az USA-ban is lenne ilyen filmnek helye, mert ott nem kizárt, hogy egy kibeszéletlen és elfajuló konfliktus lövöldözésbe megy át. Ha egy kicsit előbb találkoznának ilyesmivel, lehet, hogy nem lőnének. Egy másik filmnézőt, egy diákot is a saját hajdani iskolájára emlékeztette a film, ahol a konfliktus gyökere a szakközép- és szakmunkásiskola kettéosztottsága volt: nem nagyon érintkeztek egymással a két iskolarész diákjai. Van, akiknél volt fegyver is, féltek egymástól.
Többször felmerült, hogy ha valaki kívülről jön és kommunikálni szeretne a tanárokkal, ne úgy lépjen fel, hogy ő a „tuti”, és ne éreztesse, hogy a tanárok esetleg távol vannak ilyesmitől. Az a jó, ha a megismerkedés után az iskola maga kéri, hogy indítsanak el valamit együtt a filmben bemutatott konfliktuskezelési módszerek gyakorlati kipróbálása érdekében.
Felvetődött, hogy ha egy intézmény tagjainak már kritikus hányada megnézné a filmet, és később történne ott egy komolyabb konfliktus, akkor a látott film kapcsán talán eszükbe jutna valamelyik alternatív vitarendezési módszer alkalmazhatósága.
„A pályám során a legtöbbet a gyerekektől tanultam” – mondja egy pedagógus a filmben –, és „lehet hibázni”. Az eddigi vetítések tapasztalatai alapján ez a film két legnépszerűbb tézismondata.
Az iskolában a felnőttek ugyan tudnak a konfliktusokról, de nem hagyják feljönni őket a mélyből. Nincs meg a gyerekekkel az a folyamat, amelyben a filmben bemutatott alternatív és erőszakmentes kommunikáció a valóságban működni tud. Hetente van egy osztályfőnöki óra, ahol praktikus infókról van szó, komolyan nem beszélgetnek.
A diák nem találkozik ezzel a hozzáállással az iskolában, s ez kommunikációs kompetenciák kérdése is: ki alkalmas erre egyáltalán a diákok, a tanárok közül, s hogyan lehet a tanárnak kompetenciát szerezni a mediációra?
Ha „csak úgy” odamegyünk egy iskolába és tréningszituációt teremtünk, abból nem tudnak természetes dolgok kijönni. Ez csak az első lépés lehet, az ismerkedés. Azt, hogy egy iskola hogyan tudja alkalmazni a közösségi konfliktuskezelés eszközét azt ott helyben nekik kell kitalálni, s azt is, hogy ehhez milyen segítségre van szükségük. Csak akkor tudjuk a megfelelő tapasztalatokat leszűrni, ha sokáig dolgozunk egy-egy közösséggel.
A kedvező klíma/hozzáállás a filmbeli iskolában – hogy a tanárok „jófejek”, nem gondolják, hogy „ők tudják a tutit” – munkahelyi szituációban is hasznos lehet. Egy külső ember lehet őszinte, kérdés viszont, hogy hogyan tudják (a diákok, a munkatársak) elfogadni a külső embert?
A konfliktuskezelés előtt még sokat tehet az iskola azért, hogy jól érezze magát a diák és a tanár is: pl. erőszakmentes környezetet, elfogadó légkört teremthet. Nem meglepő, hogy az ebben munkáló alapelvek ugyanazok, mint az alternatív vitarendezés alapjai. Az iskolában dolgozókról nemrég egy felmérést készítettek, s kiderült, hogy ott, ahol már bevezették az effajta erőszakmentes konfliktuskezelést, csökkent a (szomatikus) betegségek miatti táppénzes betegállomány mennyisége. És egy ellenpélda: egy budapesti iskolában a tanárok szünetben magukra zárják a WC-ajtót, mert csak ott tudnak pihenni.
Biztos, hogy minden középiskolában vannak konfliktusok, s gyakori az is, hogy a közösség elzárkózik előlük. Sokak véleménye szerint kell egy elérhető külső szakember/szaktudás, aki/amely facilitálni (megkönnyíteni, elősegíteni) tudná a vitarendezési, konfliktuskezelési folyamatokat. A helyi szakemberek, ha maguk is érintettek, sokszor ugyanúgy tehetetlenek önmagukban az adott konfliktussal szemben, mint bárki más. A blokkoltságból aktivitáson és a reflexión keresztül lehet kimozdulni.
(Köszönjük a Nyári Egyetemen 2011. július 29-én tartott KLÍMA+ Műhely minden résztvevőjének gondolatait és visszajelzését a filmre és a programra! Az cikk utolsó részéhez ezekből válogattunk. Köszönettel tartozunk Katona Krisztának is, aki a beszélgetésről a cikk alapjául szolgáló feljegyzéseket készítette).

A kunbábonyi műhelybeszélgetésen résztvevő Foresee-s kutatók:
dr. Győrfi Éva: jogász. Iskolás gyerekekkel, valamint gyermekotthonosokkal foglalkozik, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak beilleszkedni az iskolarendszerbe. Esetükben a fejlődés fontos eleme, ha ők fogalmazzák meg azt, hogy honnan hova szeretnének eljutni, és ebben lehet őket kísérni, támogatni. Sajnos kevés ilyen iskola vagy ellátás működik ma Magyarországon, és az alternatív vitarendezés módszertana még mindig újnak számít. Saját gyereke önkormányzati iskolába jár, és mint minden szülő, annak örülne, ha az iskola jó hely lenne a gyerekek számára. A KLÍMA+ projektben a munkacsoport éppen azt vizsgálja, mit jelenthet az manapság, hogy egy iskola jó hely. emilia.gyorfi@gmail.com
Benedek Gabriella: közösségfejlesztő. Gyakran nem arról van szó, hogy egy rendszer maga meg akarna változni, hanem arról, hogy már nem tud nem megváltozni. Amikor a változás feltartóztathatatlan, együtt járnak vele a súlyos konfliktusok. Máskor a konfliktusok megjelenése, felerősödése jelzi előre azt, hogy valami változás érik. A közösségfejlesztő munka szépsége számára az, hogy ezekben a kiszámíthatatlan, olykor zűrzavaros időszakokban lehet kísérni a közösségeket, a közösségben gondolkodó, azért tenni akaró személyeket. Ezt érzi egyben a legnagyobb kihívásnak is: hozzászokni a gondolathoz, és hitelesen képviselni, hogy a konfliktusok nem ellenségeink, hanem lehetőséget rejtenek a változásra. gabriella.benedek@foresee.hu
Dr. Fellegi Borbála: szociálpolitikusként és kriminológusként végzett, szakmai életében mindvégig a konfliktusokat kutatta, doktoriját is ebből írta, hol az iskolai, hol a börtön, hol a büntetőeljárás színterein, hol itthon, hol Angliában, hol Belgiumban. Egyes csoportok érdekvédelme helyett mindig jobban érdekelte, hogy miként teremthető híd a konfliktusban álló felek között, és hogy mi segíthetné a segítő szakmák képviselőit a párbeszéd és együttgondolkodás felé való elmozdulásban. A Foresee megalapításakor is ezek a kérdések motiválták. borbala.fellegi@foresee.hu

Parola archívum