Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Együtt, kéz a kézben, közösen.
Települések összefogásával Abaúj jövőjéért
Szerző:
Sivák János
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2007
Szám:
3
Oldalszám:
11
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

Sivák János
Együtt, kéz a kézben, közösen.
Települések összefogásával Abaúj jövőjéért

Mifelénk mindig nagy öröm találkozni egy régi ismerőssel, baráttal, feleleveníteni néhány emléket, elképzelni néhány közös, jövőbeni pillanatot.
Így történt ez 2005 késő nyarán is, amikor összefutottam Molnár Arankával, aki annak idején munkatársam volt a munkaügyi központban, majd ismeretségünket még szorosabbra fűzte későbbi belépésem a Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesületbe. Ő is állandóan rohan, akárcsak én, de történetesen most mindkettőnknek volt néhány szabad perce.
Néhány szó a múltról, jelenről, leginkább a jövőről, mi a helyzet a SZIA CLUBBAL, mit csinálunk, változott-e már a fiatalság helyzete Göncön, mozdult-e már valami? És a legfontosabb: mit lehetne tenni Göncért, a térségért? A Dialóg Egyesület a lebonyolítója a „Közösségi kezdeményezések szakmai támogató hálózata” programnak, s mindketten úgy gondoltuk, hogy ez a program megfelelő talajt jelenthetne közös munkánkhoz. Gyűjtsük össze a településükért, térségükért tenni akaró polgárokat, lássuk, mire megyünk együtt! Az már ekkor is látszott, hogy az erő, a lehetőség az összefogásban rejlik, egyedül képtelen megoldani bárki is a térség nyomasztó gondjait.
Gyermekotthonos, sziaclubos, munkaügyis, baráti, jó ismerősi kapcsolataimból szerencsére van bőven, s az egyformán gondolkodók könnyen egymásra lelnek. Tudtam, sokan vannak a térségben, akik sokat tesznek önkéntesként a környezetünkért, a helyi közösségek fejlődéséért. Meg kell keresnem, meg kell szólítanom őket, tudom, eljönnek megbeszélésünkre!
Gönc, Abaújvár, Kéked, Telkibánya, Hejce, Hidasnémeti, Zsujta, Göncruszka, Pányok, Tornyosnémeti, Vilmány, Migléc... Néhány levél, néhány telefon, néhány beszélgetés meggyőzte őket, vagy legalább is felkeltette az érdeklődésüket. Természetesen nem hagyhattuk ki a települések és a kistérség vezetőit, képviselőit sem. Az utóbbiak elküldték képviselőiket, majd lassan elmaradoztak. Így kezdtük el a környező 12 településről érkezett barátainkkal 2005 októberében azt a munkát, amelynek kézzel fogható eredményeképpen 2007 márciusában megalakult a „Fogadó” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Közhasznú Egyesület. De addig nagyon sok tennivalónk akadt.

Első szakasz - Alapozás.
2005. október-2006. április

Október 27-én találkoztunk először Göncön. 12 településről érkeztek érdeklődők, mert ilyen még nem történt itt, sőt, megvallom őszintén, magam sem éreztem-értettem teljes egészében a dolog részleteit. Szerencsére a szervezésben, lebonyolításban aktív szerepet vállaltak a Dialóg Egyesület tagjai, elsősorban Molnár Aranka, valamint a SZIA CLUB GÖNC Alapítvány felnőttjei, fiataljai.
Jöttek türelmetlenek: mi ez az egész?! Mindenkinek teljesen új. Sokan vannak, sokan túlzott reményekkel: mindent ide de máris! Várják a „tutit”, hogy majd itt a Dialóg meg a SZIA CLUB kimondja a varázsszót, és innentől kezdve aztán eltűnik minden gond, felvirágzik a környék, de jó lesz itt élni! Egy a közös: egyformán tenni szeretne mindenki valamit a településéért, Abaújért, vérmérséklettől, tapasztalattól, életkortól függően. A varázsszóra várók persze idővel lemorzsolódtak, maradtak a reálisan gondolkodók, a földön járók. Akkor ugyan még csak sejtették, ma már tudják: nem hullik a sült galamb az ölünkbe.
A következő, havonta legalább egy alkalommal szervezett műhelymunkák során „szomszédolások”, előadások, bemutatkozók segítségével apránként megismerkedtünk egymás településével. Mennyi újat láttunk, pedig több tíz éve élünk egymás mellett! Megkerestük a közös pontokat, az együttműködés lehetséges alapjait, és barátkoztunk a közösségfejlesztés rejtelmeivel. Jó kis csapat jött össze, hét településről. Novemberben összeállítottuk azt a táblázatot arról, hogy mi a helyzet jelenleg és ehhez képest mit szeretnénk létrehozni. Decemberben a települések bemutatkozására került sor ötletes, humoros előadások, rajzok formában („Mutasd be településedet!”). Januárban Gönc értékeit térképeztük fel, februárban Zsujtán, márciusban Hejcén, áprilisban pedig Telkibányán „szomszédoltunk” (a település bejárása, történelmi áttekintés, lehetőségek, jövőkép, közös pontok, helyi ételspecialitások, beszélgetések).
Az alapozás során valóban sikerült megismerni egymást, egymás településeit, kialakult a program aktív magja, mind a hét településről átlagosan 5-6 résztvevővel, akikkel a mai napig együtt dolgozunk, sőt nem hivatalosan ugyan, de a szlovákiai Migléc község két képviselője is állandó résztvevője munkánknak. Polgármesterek, pedagógusok, munkaügyi, mezőgazdasági, közgazdasági, informatikai szakemberek, lelkészek, művelődési dolgozók, egyszerű hétköznapi emberek, akiket közös cél köt egybe, és akikről most talán már azt is leírhatom, hogy barátok.

Második szakasz - UNDP-ICSSZEM-Cserehát program. 2006. május 1-jétől 2007. április 30-áig.

2006 kora tavaszán kiírásra került a UNDP-ICSSZEM Cserehát Program pályázata a közösségi kezdeményezések támogatására - ez lehetőséget teremtett a továbblépésre. Eddigi közös munkánk remek alapot jelentett a „KÉZENFOGVA - települések összefogásával Abaúj jövőjéért” pályázatunk megírásához, amellyel el is nyertük a támogatást. Programunk folytatásához így tehát egy évig adva volt a pénzügyi háttér, melynek gerincét az alábbi négy témakör jelentette:
- havonkénti műhelymunkák térségi és települési szinten;
- Térségi Nap - „Észak-Abaúj a szívünkben”;
- 3 napos közösségfejlesztési képzés Telkibányán;
- konferencia és egy összegző kiadvány.

A négy téma természetesen szerves egységet alkot, együtt, egymást kiegészítve, átszőve működött, csupán az átláthatóság kedvéért célszerű elemeire bontani.
Május kezdetétől tehát két szálon futottak párhuzamosan az események: települési és térségi szinten. A lakóhelyi munka csupán közvetett módon kapcsolódott projektünkhöz - a térségi munkáról hazaérkezők feladata volt (és az ma is) a település aktív lakosainak a megkeresése, mozgósítása, a helyi civil társadalom mozgásban tartása, egyesületek, körök alakítása a helyi igények szerint. Megjegyzem, remek munkát végeztek tagjaink, mindenütt mozdult valami, fiatalok kapcsolódtak be, ami nem véletlen, hiszen nekik tartoztunk itt a legtöbbel: ifjúsági klub, közösségi tér, szórakozási lehetőségek, a hasznos időtöltés eszközei - ezek a társas összejöveteli formák mind-mind hiányoztak eddig itt, jóformán már a rendszerváltás óta. Büszkék vagyunk arra, hogy végül is a mi munkánk adta meg lehetőségét mindezek létrejöttének a térségben! Eddig úgy gondolták a helyiek: majd megoldja a vezetés, most pedig rájöttek: a kezdeti lépéseket saját elhatározásból, saját maguknak kell megtenniük, sőt ezután sem tétlenkedhetnek (igaz, időközben ráérezve saját erejükre, már nem is akarnak).
Közvetlen feladatunk, a térségi munka koordinálása, a már jól kialakult formában és módszerekkel történt. Havonta találkoztunk a hét - sőt, Miglécet is idesorolva, a nyolc -település képviselőivel, elemeztük a történteket, a helyi problémákra igyekeztünk megoldásokat keresni, összehangolni a közös célokat, feladatokat. Béla barátom, aki Telkibányán él, azt mondta, többek között az a legjobb az egészben, hogy amikor esetleg otthon kevésbé működnek a dolgok, hullámvölgyben van a helyi csapat, itt mindig kap valamiféle ösztönzést, valami pluszt, valami feltöltést, amivel aztán otthon újra felrázza társait. Én úgy gondolom, ez fordítva is így működik, vagyis a településekről érkezők egy-egy pompás akció, esemény hírével új lendületet, esetleg új irányt tudnak adni a térségi munkának is.
Sokáig készültünk a Térségi Napra. Már az időpont kijelölésével is gondjaink voltak, hiszen az ország ezen az őszön készülődött az önkormányzati választásokra, köztudott módon elég szélsőséges politikai események, történések között. A mi rendezvényünk teljesen civil, politikamentes volt, s ezt teljesen egyértelművé kellett tennünk már a kezdet kezdetén (megjegyzem, nem csak politika-, de alkoholmentes is volt, így az utóbbi miatt „el is vesztettünk” néhány potenciális barátot, akik bekiabáltak a park melletti útról: „János, sörkimérés van?”, aztán a nemleges választ hallva bánatosan elsétáltak a vendéglő felé).
Pányoki barátaink javaslatára „Észak-Abaúj a szívünkben” nevet kapta rendezvényünk, ez kiválóan tükrözte a nap hangulatát, tartalmát. Városunk Ifjúsági parkjában kilenc sátort állítottunk fel a szabadtéri színpad elé, melyek a színpaddal együtt alkottak teljes kört, ezzel is jelképezvén az egészet, az együvé tartozást. Hét sátor a hét településé volt: remek kiállítás sikeredett a helyi értékekből, történelmi emlékekből, hagyományokból, jelenkori tevékenységekből. Mindenhol volt valami kiegészítő is. Hidasnémeti sátra mellett vasutasleves főtt bográcsban (kóstoltam, finom volt!), Pányok, Zsujta képviselői a sátorban gyúrt tésztából sütötték a pogácsát, Hejcéről gyümölcsöstálak érkeztek, Telkibánya sátrában gyógyteákat kóstolhattunk jelképesen szamovárból, és megtanulhattuk a kőcsiszolás és a kopjafa-faragás rejtelmeit, a gönciek kipróbálható szövőszékkel rukkoltak elő… Egy sátorban a gönci Rajt egyesület fiataljai igyekeztek virslivel, kólával ellátni az esetleg mégis éhen-szomjan maradtakat.
Központi helyen állítottuk fel a „FÓRUM-sátrat, ahol egy-egy órában négy témakör megbeszélésére vállalkoztak avatott szakemberek és térségi érdeklődők: ifjúság; fejlesztési lehetőségek; fenntarthatóság; civilek a demokráciáért. A színpadon a települések kulturális műsorait láthattuk folyamatosan.
Három napos közösségfejlesztő képzésünket Telkibányán rendeztük februárban, nagy sikerrel. Remek szakemberek (Péterfi Ferenc és Pósfay Péter) irányításával, vezetésével sikerült igazán tartalmassá és mozgalmassá tenni ezeket a napokat. Úgy gondolom, ilyen képzésekre a jövőben is folyamatosan szükségünk lesz.
Pályázati munkák záró szakaszában konferenciát rendeztünk Hidasnémetiben, erre a napra elkészült a kiadványunk is. Nem titkolt célunk volt, hogy elbüszkélkedhessünk közel kétéves munkánk eredményeivel, és az is, hogy megismerjük megyénk hasonló szervezeteinek életét, problémáit. A kapcsolatok keresésében egyrészt újra a Dialóg Egyesület segített, másrészt pedig személyes ismeretségeken alapultak. Az egész napos program keretében bemutatta munkáját szinte minden vendég is, és ízelítőt kaphattunk a közösségfejlesztés szerepéről a települések fejlesztésének gyakorlatában. Örvendetes, hogy ezen a rendezvényen 15 település 20 civil szervezete volt jelen.
KÉZENFOGVA - 2006 februárjában ezt a címet kapta az a pályázatunk. Ma már másképp fogalmaznék, azt írnám: EGYMÁS KEZÉT FOGVA. Az előző ugyanis azt sugallja, hogy valakit segítő szándékkal ugyan, de mégis csak vezetünk, valamiféle elsőbbséget felvállalva, az utóbbi pedig azt: együtt, kéz a kézben, közösen. Itt mindenki „újonc” volt, ezt az évet egyformán tanultuk mindannyian, nem volt vezető település, egymást erősítve, támogatva mentünk előre, váll a vállhoz. Egy profi volt: Molnár Aranka, akire mindig számíthattunk, és aki bölcsen igyekezett a háttérben maradni, nem beleszólni, nem vezetni, nem irányítani, és teret engedett nekünk és gondolatainknak.
Programunk 2007. április 30-án zárult, azt hiszem, sikeresen. A közreműködő 7 település képviselői, meggyőződve a közös munka erejéről, a közösségfejlesztés fontosságáról, megalakították a „FOGADÓ” Észak-Abaúji Közösségfejlesztők Köre Közhasznú Egyesületet, amely júniusban bírósági bejegyzésre is került. Vezetősége hét tagú, minden érintett községből egy fővel képviselteti magát benne. Szeptemberben beadtuk első pályázatunkat is, szintén a Cserehát Program keretén belül: Észak-Abaúj civil szervezeteit szeretnénk erősíteni 20 hónaposra tervezett programunkkal. Ez amolyan „vizsgamunka”, amit az utolsó előtti éjszakán hajnal kettőig írtunk, fogalmaztunk ugyan, de a fáradtság és az időnkénti elszunyókálások dacára is remek hangulatú, valódi közösségi tevékenység volt, igazi lekváros kenyérrel, langyos teával és sok kacagással.
Gönc, 2007. szeptember 16.

Parola archívum