Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Részletek Varga A. Tamás 1971-es műegyetemi jegyzeteiből
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2002
Szám:
2
Oldalszám:
A cikkben lévő
Nevek:
Török Iván, Varga A. Tamás
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
műegyetemi jegyzetek, Varga A. Tamás
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
Részletek Varga A. Tamás 1971-es
műegyetemi jegyzeteiből

Nézzünk szembe minden pillanatban az objektív valósággal, s látva azt, értékelve-elemezve tendenciáit, cselekedjünk a társadalom hasznára. A fontos az, hogy a gyakorlatunk tükrözze az eszmét.
*

Nem a meggyőzés, hanem a felismertetés a fontos.
*

A továbblépés a társadalmi erőpróbákra buzdító cselekvéslehetőségek realizálásában rejlik, amelyek bár közvetettek, de tartalmuk miatt egyértelműek és a cselekvés fizikai megvalósítása miatt hatékonyak (tapasztalat, stratégia és taktika).
*

A közművelődés eszményképe nem általában a művelt ember, hanem a műveltséget a köz és önmaga javára felhasználó, alkotó ember.
*

Lehetőségeinek alternatíváira kell megtanítanunk az embert. Arra, hogy minden pillanatban alapvető életérzésébe beletartozzon a harc, a küzdelem szükségszerűsége, és ez természetes legyen. Nem tompítani kell, hanem élesíteni. Nem azt kell mondani, hogy ez így és így van, hanem azt, hogy bár így és így van, de lásd, ilyen lehetne és te tudsz ezért tenni, s ha teszel, talán nem így lesz és ez neked is jó… Ez a gyakorlat nyilván valóban ütközik a meglévő gyakorlat egészével, de így lehet csak katalizáló erő.
*

A megoldandó problémákat azok körében kell felvetni, akik érzékenyek lehetnek rá, mert ha olyasmit akarnak
az emberrel elvégeztetni, amit ő nem választott, akkor ellenáll, vagy rosszul csinálja.
*

Hogyan lehetne a jövő értelmiségét felkészíteni a munkásokért, az üzemi demokráciáért vívott nemes harcra? Hogy merjen ügye igazának ismeretében cselekedni, hogy ne féljen minden pillanatban attól, hogy holnap utcán a helye, hogy képes legyen a stratégiát folyamatos, jó tevékenységgel és taktikával megvalósítani?

Itt kell belépnie az egyetemnek, az előéletnek, a tapasztalatoknak. Ez csak úgy valósítható meg, ha a magas szakmai műveltség mellé hatalmas emberismeret párosul, s ezek az ismeretek a társadalmi gyakorlattal is megütköznek. Olyan helyeket és problémákat kell keresni, ahol a fiatalok akár erejüket is meghaladó szakmai-emberi feladatokkal birkózhatnak, vagy oldhatnak meg. Lehet, hogy a kockázat a várhatónál sokkal nagyobb, viszont kialakulhat a kockázat vállalásának természetessége és a helyes gyakorlat. Eközben minden emberi ismeretük és képességük megmérettetik a tettben, s ez már az újabb, jövőbeni tevékenységeknél lesz fontos, mert most hiányzó képességeket bont ki. Ez azt is megköveteli, hogy a problémamegoldó tevékenységek a legnehezebb emberi terepeken menjenek végbe, s nem a tőlem feléjük, hanem a bennük-értük gondolkodás metodikájának felhasználása útján.
Vajon meg akar-e a jövő értelmisége ilyen feladatokat oldani? Ha a feladat összetett, ha valóságos a probléma, ha tudatosul, hogy mennyire szükséges ez, akkor valószínűleg igen.
Akkor mind többen fognak bekapcsolódni ebbe a tevékenységbe. De csak akkor, ha nem akarunk mindent helyettük megoldani, ha úgy előkészítjük és irányítjuk az egészet, hogy nekik nincs igazi teendőjük, akkor az egész egy pillanat alatt megszűnik. Vállalnunk kell egy olyan szerveződést, ahol a fiatalok maguk végzik el – természetesen segítségünkkel – az egész tevékenységet, a problémafeltárástól a kivitelezésig. Helyzetbe kell hozni az ifjúságot!
Ez a tevékenység vissza fog hatni az egyén művelődésére is, mert lépten-nyomon kiderül számára, hogy amit ez ügyben az egyetem adni tud számára, az vajmi kevés. Mindig újabb és újabb területek után lesz kénytelen kutatni, és ezeken keresztül eljutni az önművelődési szokásokig.
Művelődésre csak úgy serkenthetem az egyént, hogy olyan helyzetbe hozom – bizonyos értelemben művi úton –, amelyben ő maga ismeri fel annak szükségességét. Ha nem így történik, nem lesz belőle énekes halott.


TETT – TETT – TETT

Az egyén megváltozva tér vissza csoportja körébe és katalizálja azt.

Megkérdezni Teót, Sipit, Pogányt, Sattlert, Szávát stb. – szerintük hogyan történik ez?

KÉRDÉSEKET MEGFOGALMAZNI
EGY–KÉT TANKÖRREL KELLENE BESZÉLNI
VITA
TANKÖRI ÖNISMERETI BESZÉLGETÉSEK

Mindenki a szakmáján keresztül!
Tegyünk többet a falu közművelődéséért!
„Egyetemisták a közművelődésért” mozgalom:
1. Kunszentmiklós – kísérleti bázis
2. Művelődési ház rekonstrukciója
3. Téli népművelési gyakorlat
4. Ismeretterjesztés
5. Közművelődési akció: tervezés – rekonstrukció – új terv – team – kivitelezés – patronálás – téli népművelési gyakorlat – munkaközösségek – beindul – folyamattá válik
Menete:
– Tájékozódás a problémákról
– Tájékozódás a helyről
– Tájékozódás az alternatívákról – az egészet alternatívákkal megoldani! Valamilyen fontos magra építeni és ahhoz szervesen csatlakozzanak a szükséges részek. A méretbővítéssel könnyen lehessen játszani! Szakmák
Regisztrálás
Mankópénzt kapjanak
A folyamat
– Fel kell készülni előtte mindenkinek
– Elhangzanak javaslatok
– Vita
– Az egész értékelése egy szűkebb teamben
– Az értékelés vitája
– További finomítások és vita
– TERVEK
– A tervek vitája
– A modellek jóváhagyása (alternatívák)
– EGY ADOTT TERV
– ANNAK VITÁJA ÉS JÓVÁHAGYÁSA
Az egyetemisták felkészítése
– Társadalom- és emberismeret: szabadegyetemek, klubok, vitaestek, kerekasztal beszélgetések, sajtóklub
– Műszaki kultúra, műszaki ismeretek terjesztése, készségek kialakítása és fejlesztése (szakkörök, barkács-körök, technikai-műszer hetek, kiállítások)
– Művelődő kisközösségek, specializálódó, művelődő, szórakozó önszervező kiscsoportok
Tartalom
Parola archívum