Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Társadalmi vállalkozások
Műhelymunka a Nyári Egyetemen, 2012. július 26.
Résztvevők: Ladányi Erika (Kompánia Alapítvány), Szekeres Erzsébet (Összefogás Rehabilitációs Kht.) és Thiesz Angéla (RETEXTIL Alapítvány), vezette: Pataki György
Szerző:
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2012
Szám:
3
Oldalszám:
18
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

A műhelybeszélgetést lejegyezte: Kovács Annamária és Kurucz Fruzsina, a műhely videó-összefoglalójából kiegészítette Vercseg Ilona.
Szerkesztette: Farkas Gabriella



Szekeres Erzsébet
: 30 éve kezdtem el szervezni ezt az intézményt. Az indíttatás az volt, hogy súlyos fogyatékossággal született meg a kisfiam, akinek nem találtunk megfelelő intézményi ellátást. 26 éve kezdtem a munkát, több intézményt alapítottunk, pl. nonprofit kft.-t, képzőközpontot, az Egyenlő Esélyekért Alapítványt, ami egy nappali ellátó és bentlakásos intézmény. 702 személyt foglalkoztatunk, közülük 614 fogyatékossággal élő. Ugyan nagy szervezet vagyunk, de a személyesség megmaradt. Foglalkozunk az állami gondozásból kikerült fiatalokkal is.



Ladányi Erika
: A mi szervezetünk fő profilja három tevékenységből tevődik össze: egészségfejlesztés, prevenció – amely elsősorban iskolai színtéren valósul meg, de nem iskolai színtéren is működik (gyerekjóléti intézményekben, gyerekotthonokban) –, valamint különböző képzési programok fiatal, segítő pályára készülő és gyakorló szakemberek számára. A prevencióval évente átlagosan 2000–2500 gyereket sikerül elérnünk. Csepelen szenvedélybetegek számára alacsonyküszöbű szociális szolgáltatást működtetünk, melyet többségében hátrányos helyzetű, roma fiatalok vesznek igénybe. Kortárssegítő képzéseinkre elsősorban ifjúságsegítők és szociális munkások jelentkeznek. Emellett működik társadalmi vállalkozásunk, a LÉTRA Fejlesztő Központ, melynek keretében pszichológiai és pedagógiai szolgáltatásokat nyújtunk 5–18 éves gyerekek számára, illetve szülőcsoportokat is kínálunk.



Thiesz Angéla:
Nálunk Pécs-Istenkútról indult helyi gazdasági fejlesztésként. Később vált elsődleges céllá, hogy a különböző fogyatékossággal élők kreatív és alkotó munkát végezzenek/végezhessenek. Nagyon fontos szempont a városban élni, létezni. De a legfontosabb a közös alkotás élménye, kéznél lévő anyagokból előállítani kreatív termékeket. Elengedhetetlen a közösségben rejlő alkotó energia ereje.


Pataki György
: Mi ebben a témában a vállalkozói rész? Hogyan viszonyultok ehhez a kifejezéshez?
SzE: Nem tudtam három évvel ezelőttig, amikor egy díjat kaptam elismerésként, hogy társadalmi vállalkozóként működöm. Magyarországon ez egy elhanyagolt dolog, máshol viszont kormányszinten értékelt.
PGy: Mitől vállalkozás ez?

SzE: Itt a vállalkozás célja más, nem egyenesen a profit, hanem valamilyen társadalmi feladat vagy igény megoldása. A társadalmi vállalkozó nagyon kreatív és rugalmas, sok olyan dolgot meg tud oldani, amit egy nagyon nehezen mozgó társadalom nem. Van egy vállalkozói része is, cégként működik, nagy éves forgalommal, de attól társadalmi, hogy valami extrát vállalsz be, amit más nem tesz meg.
LE: Számomra a társadalmi vállalkozás egy önfinanszírozó stratégia. A mi civil szervezetünk azért fogott ebbe az egy üzleti tevékenységbe, hogy a bevételeit diverzifikálja és a társadalmi hatását a jelenleginél jobban kiterjessze.
A társadalmi vállalkozásnak nem csak üzleti profitja van, hanem társadalmi profitja is, ami nagyon fontos. Tavaly pályáztunk társadalmi vállalkozás fejlesztésére azzal a céllal, hogy a szervezet minél önfenntartóbbá váljon. Megtanultunk üzleti tervet készíteni, amelyet prezentálni is kellett a társadalmi vállalkozásfejlesztő versenyben egy befektetői bizottság előtt. Nagyon hasznos volt ez a verseny, mert sokkal tudatosabbá tette a szervezetet, többek között a tervezésben is.
TA: A társadalmi vállalkozás nem úgy működik, hogy a vállalkozó gazdája a munkásainak, a körülötte lévő környezetnek. Azért is jöhet létre, mert az állam nem gondoskodik alapvető szükségletekről.
Egyébként nem érzem magam jó vállalkozónak. Már az is elég lenne, ha piacra jutás nélkül tudnánk működni, illetve fejlesztő tereket tudnánk kialakítani.
PGy: Milyen képességek szükségesek a társadalmi vállalkozáshoz? Mit tanácsolnátok, mire kell felkészülnie annak, akinek ez megtetszik?
LE: Stratégiája legyen, tudjon tervezni, ismerje azt a piacot, ahova be akar lépni szolgáltatóként. A szervezetet is tudatosabban kell működtetni pénzügyi, vezetési, szervezeti, minőségbiztosítási szempontból. És fontos az egyensúly, az üzleti és a társadalmi haszon optimális aránya, a vállalkozás működtetése ne menjen a szervezet eredeti küldetésének rovására, tehát az ne szoruljon háttérbe a bevételszerzés miatt.
SzE: Fontos, hogy mindenből tudjon tanulni, ami rossz vagy jó.
TA: Szerintem a társadalmi tőkéje nagyon fontos a társadalmi vállalkozónak – ha nincs pénze, legyenek barátai, olyan céljai legyenek, amik mellé önkéntesek be tudnak állni – ez legalább olyan fontos bázis, mint az előttem elmondottak.
Halmai Zsuzsa: Hogyan alakult ki ennek a módszertana? Segített-e valaki – ha igen, ki segített –, hogy profi módon legyen megszervezve?
SzE: Visszatérek arra, hogy mi a különbség a vállalkozás és a társadalmi vállalkozás között. A cél más, náluk az egyetlen misszió az, hogy a sérült emberek foglalkoztatottá váljanak, emberhez méltóan élhessenek. Én keramikusként és anyukaként vágtam bele a kezdetekben. Fordulópont volt, amikor feljelentettek az APEH-nál, rájöttem, hogy profikat is be kell bevonni, profin kell csinálni. Ha más mód nincs, mert nincs rá pénz, akkor baráti segítséggel.
LE: Nálunk nincs sokféle szakember a szervezetnél, hárman dolgozunk főállásban. A társadalmi vállalkozásfejlesztés műhelymunkái során, a NESsT és a CityBank közös pályázatán sokat tanultunk. (A NESsT angol betűszó a társadalmi vállalkozásra, önálló jelentése „fészek”, és támogató szervezet is, nálunk 2001 óta támogat társadalmi vállalkozások megvalósítására pályázó szervezeteket. Ld. www.nesst.org A szerk.) Fontosnak tartom az üzleti és pénzügyi vonalak erősítését.
Barna Erika: A NESsT pályázatot mi is megnyertük, de kiszálltunk. Először is azért, mert már a piackutatási fázisban rájöttünk, hogy elvérzik majd a projekt, nem jó az időzítés. Másrészt a szervezetben is voltak működési problémák. A mentori munka lenne fontos, ez a segítség a tartós működéshez kell. Az is segítene, ha CSR-ként (vállalati társadalmi felelősségvállalásként) nem pénzt, hanem szaktudást, mentorálást nyújtanának.De ez nem egy bevárós dolog, elébe kell menni a dolgoknak, változásmenedzsmentre van szükség. És ezt be kellene építeni a szociális munkás képzésbe is.
Almássy Tamás: Kellenek profik a vállalkozáshoz, ez oké. De a mostani gazdasági élet olyan szakmákat is kitermel, amik nem jelentenek hasznos tudást. Meg kell gondolni, hogy mire költünk.
SzE: Az első mentori lépés, hogy jól válassz kollégákat.
Márkus Ágnes: Lehet-e különbség abban, hogy mit akartok piacra dobni? Mi az, amit szolgáltattok, és bevételt hoz? Mi az, amivel piacra lehet lépni, és mivel nem?
TA: A mi szolgáltatásaink nem elemi szükségleteket elégítenek ki, hanem a kreativitás értéke a fontos. Az a produktum, hogy az embereknek van munkahelye, van hol lakni stb.
LE: Nekünk olyan szolgáltatásaink vannak, amelyek elsősorban a gyerekekre irányulnak, és elemi szükségleteket elégítenek ki.
SzE: Mi átlagos szövetkezetként alakultunk, ez volt az első privát modell 1986 után. Kellett valamit csinálni, amivel termelés és eladás jöhet létre. Mindent meg tudnak csinálni a fogyatékos emberek is, csak jól meg kell tervezni. A végeredménynél fontos, hogy 100%-ban piacképes termék legyen. A feladatoknak is sokfélének, változatosnak kell lenniük. Állami támogatás is kell hozzá.
Márkus Ágnes: Olyan szolgáltatás kell, ami mindenkit megérint. Lehet-e ma piacra lépni sok járulékos dologgal bíró termékkel? A piac a plusz munkát nem fizeti meg. A termék csak az alapvető szükségletekre reagáljon, vagy lehet piacteremtő jellegű is?
LE: Először alaposan felmértük a piacot, hogy milyen szolgáltatásokra lenne elsősorban igény és szükség, illetve mennyit fizetnének érte az emberek. Meg kell találni azt a piaci szegmenst, ahol igény van a szolgáltatásokra.
SzE: Muszáj előteremteni a pénzt.
Hunyadi Zsuzsa: Van állami támogatás? Mennyire államfüggő ez a tevékenység?
SzE: A termelékenység nem tud nagy lenni. Most éppen nagyon rossz az állami támogatás, nem kötnek még féléves szerződést sem. Így nem lehet dolgozni. Sok telephelyünkön a családfenntartókat foglalkoztatjuk, nem helyezhetjük ennyire függő helyzetbe őket. 80%-ra mondják az állami támogatást, de ez valójában csak 55% körül van, mi 45–50%-ot termelünk ki. A támogatási arány már 300%-os is volt, 1998 körül.
Gyuris Tamás: Sok civil szervezetnek ez a fajta működés a kitörési pont, sokan gondolkodnak önfinanszírozásban. De ez a dolog magas küszöbű: olyan szervezeti háttér és működési kultúra kell, ami nem a sajátja. Mik a legfontosabb feltételek ahhoz, hogy társadalmi vállalkozást indítsunk?
TA: Nem levédeni kell a technikát, hanem osztani, terjeszteni. Az ember eldöntheti, hogy társadalmi vállalkozó lesz-e, vagy nem.
LE: Akkor életképes a dolog, ha színvonalas a kínálat – színvonalas szolgáltatásokat kell nyújtani.
SzE: Ha a cél nem a profit, akkor sok új dolog van benne.
PGy: A szakirodalom nem vizsgálja, hogy az állam támogatja-e a társadalmi vállalkozásokat, hanem jegyeket keres: van-e misszió, ennek megvalósításához milyen képességeket használ a vállalkozás? A vállalkozó katalizátor, aki rendszerszintű változást hoz. Milyen társadalmi hatást érzékeltek a munkátok révén?
SzE: Nehéz ezt felmérni, nincs időnk. Mondjuk én most éppen összegző időszakban vagyok. Meg tudtunk mutatni egy ilyen típusú ellátást a szakmának, a szülőknek. A szakmában is elindított egyfajta változást. Az is lényeges, ha mások sok apró dologra rájönnek a fogyatékosokkal kapcsolatban. A szakmában is kell a nyitás.
TA: Amit csinálunk, az egy nagyon érzelmileg telített dolog, ezek után csak pénzért dolgozni jóformán nem is lehet.
LE: Esetünkben az egyik legfontosabb az iskolai lemorzsolódás, az iskolai hátrányok csökkentése, a társadalmi beilleszkedés elősegítése, a stigmák csökkentése pl. a sajátos nevelési igényű, tanulási zavarral, magatartásbeli problémákkal küzdő gyerekek esetében.
Hozzászóló: Én abban látom a megoldást, ha a nonprofit és forprofit szektor közeledik egymáshoz. Itt, a nyári egyetemen sincs itt a vállalkozói oldal, nekik is megvannak a saját szempontjaik. A két fél értékeit is közelíteni kell egymáshoz.
SzE: Egy álmom, hogy itthon is megvalósuljon az, amit Zürichben láthattam: egy konferencián ott voltak a gazdasági élet legnagyobb vezetői, ők is informálódtak a civil szféráról.
TA: A pénztermelő és lélektermelő szektor összehozása.
LE: Amit mi csinálunk, az egy példa a forprofit és a nonprofit szektor közeledésére. Ha felkészültek vagyunk az üzleti élettel kapcsolatban, akkor sokkal könnyebb vállalkozókat felkeresni, megszólítani.
Márkus Ágnes: A Hajtás-Pajtást is meg akartuk hívni. Ők klasszikus piaci vállalkozóként kezdtek, felismerve, hogy a dolgozók kiszolgáltatottsága a cégnek sem jó. Már vannak hasonló piaci cégek itthon is. De nemcsak a civil oldalról vannak jelen ilyen közelítések.
Tiszta piaci cégek is gondolkodhatnak benne. Többnyire csak adományozói szerepet tudunk elképzelni, de már van több mentorszerű megközelítés is. Viszont lakásfelújítás, építés saját embereknek, ilyen azért még nincs itthon.
PGy: Mi hajt benneteket, mi a motivációtok?
TA: Nekem az, hogy így jól érzem magam.
LE: A személyes küldetéstudat elengedhetetlen, illetve nagyon fontos, hogy a szervezet fenntartható legyen.
SzE: Nekem fontos, hogy minden bentlakót ismerek, tudom, hogy megszoktak egyfajta szabadságfokot, életmódot, intim teret.
http://adattar.net/nye/?page_id=973

Parola archívum