Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	A Settlement-gondolat időszerűsége Magyarországon
Szerző:	Zám Mária
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1994
Szám:	2
Oldalszám:	12
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:	settlement, szociális munka, társadalmi önszerveződés
Megjegyzés:
Annotáció:	A settlement-mozgalomnak a szociális munka keretében a fő feladatköre a gondozás.

A settlement-gondolat időszerűsége Magyarországon

A szociális munka intézményeinek megannyi formájával találkozhatunk ma már Magyarországon is. Legismertebbek ezek közül a családsegítő központok, szociális otthonok, idősek napközi otthonai, nevelőotthonok. Az önkormányzatok létrejöttével azonban megszűnt az a paternalista gondoskodás, amely az állami szociálpolitikát jellemezte korábban. Dinamikus fejlődésnek indult a nonprofit szféra. A civil társadalom önszerveződése azonban ennél jóval többet jelent: a társadalom önrendelkezését, a helyi közösségek tényleges hatalomgyakorlását - visszaszerzett demokratikus jogaikkal.
A szociális munka sajátos válfaját jelenti a szomszédsági kapcsolatok rendszere, amely igen elterjedt szerte Európában és az Egyesült Államokban is. Itthon kevéssé ismerik, hiszen lényege valóban az, hogy létezése, elterjedtsége a társadalom valóságos állapotát fejezi ki, az állampolgárok tényleges szükségleteire alapozott szociális munka.
,A settlement-mozgalomnak a szociális munka keretében betöltött fő feladatköre: a gondozás. A gondozásnak egyetemes, valamennyi ember egyéni, családi és közösségi szempontjait figyelembe vevő keresztülvitele. A legnehezebb és teljes odaadást kívánó szolgálat, amely nem kiragadott életrészletekkel áll szemben, hanem magával az egész élettel."
Hilscher Rezső (Ifjúsági Vezető, 1937. I-II. 56-58. o. Esély 1990/3. szám)

Gyökerek

Az idézetben négy fontos közlésre szeretném felhívni a figyelmet:

Egyetemes, átfogó gondozás; egyéni, családi, közösségi szociális munka; szolgálat jellegű; egész életet átfogó, célra irányuló munka.

A settlement-gondolat Magyarországon a `80-as években meginduló szociálismunkás-képzésben vetődött fel. A settlement munka azonban Hilscher Rezső korában sem tudott meggyökerezni - a háború kitörése miatt -, a későbbiekben sem kapta meg azt a támogatást a szociális munkában, amely megújíthatta volna az egész szociális gondozás rendszerét.
Jómagam Gayer Gyulánétól hallottam először Hilscher Rezső nevét még 1981-ben, amikor elindult a szociálpolitikai reform Magyarországon. Ő az, aki ezt az irányzatot egész munkásságában képviseli és képes volt ezt a gondolkodást átadni a fiatal generációnak. Ez a műhely annak idején a Hazafias Népfront Családgondozó Klubja volt, ahonnan elindult a szakma megalapozása, ahol ,kitalálódott" a családsegítő központok intézménye és ahol 1985-ben megszületett a javaslat a szociális munkás egyesület megalapítására. A settlement-gondolat gyakorlattá válásának esélye azonban csak a rendszerváltás után kezdődött el.

Célok

Tehát a settlement elsődleges célja: megerősíteni az állampolgári szerveződéseket abban, hogy társadalmi kontroll szerepüket gyakorolhassák. Másrészt hogy képesek legyenek az önkormányzatokkal a tevékeny együttműködésre.
A settlement igazi gyökerei ma a nonprofit szférában találhatók, azokban a kezdeményezésekben, amelyek képesek a szociális munkában megvalósítani a gondozás egyetemességét, vagyis hogy ne egyetlen feladatra összpontosítsanak, hanem az egyént a környezetével, a múltjával és jövőjével együtt, egy közösség tagjaként fogadják el. Szerencsére vannak erre jó példák, hogy csak szűkebb környezetemet hozzam példaként, a pécsi Ifjúságért Egyesület, a Támasz Alapítvány vagy a Kerek Világ Alapítvány próbálkozásait említsem.
Második célként fogalmaznám meg a szociális munka cél- és probléma-irányultságát.A settlement számomra nem jótékonykodás, nem a többségi társadalom ,legnemesebb erőinek összefogása, a tisztább, az igazságosabb, a tökéletesebb társadalom megvalósítása érdekében" (Hilscher R. uo.). A szociális munka megújítását éppen az jelenti, hogy a problémák termelik ki maguknak a megoldásmódokat is.
Harmadik célként jelenik meg a lokalitás. A settlement-gondolat nagyszerűsége és kényszere éppen az, hogy képes az egyéneket és a helyi kis közösségeket képviselni és megszólaltatni. A kis hálók modern közgazdasági elméletének korai közvetítője is volt egyben ez a gondolat. Végre azt kell látnunk, hogy ma már az állam nem szól bele a helyi ügyekbe. A szociális ügyek pedig legteljesebb mértékben helyi ügyek, még akkor is, ha a szociális problémák okait a makrotársadalmi változásokhoz kapcsoljuk hozzá. Ma a közösségek nem hárítják át a felelősséget senkire az azonnali segítségre szoruló embertársaikért. A társadalmi-politikai változás lényege éppen az, hogy nem működik a központosított redisztribúció rendszere, amely egészen az egyének szintjéig kötötte össze az államot és az állampolgárt. Ma a társadalmi érintkezések és a javaknak az elosztása is helyi szinten zajlik.
S itt említeném meg azt, hogy a helyi politika elkötelezettségét, stratégiáját mutatja: milyen viszonyban van a közösségeket jelentő és támogató szervezetekkel? Bevonja-e őket a döntésekbe, kapnak-e helyet a településen, ahol működhetnek, kell-e fizetniük azért, hogy működni tudjanak, netán korrekt szerződésekkel biztosítják megerősödésüket a szociális problémák megoldásában, amire a Szociális Törvény is lehetőséget ad.
Negyedik cél az együttműködés és a részvétel. Ma még a settlement-gondolatot továbbvivő szervezeteknek is nagyobb figyelmet kellene szentelniük arra, hogy mind a problémák megfogalmazása, mind orvoslásuk csak az érdekeltekkel együtt lehetséges. Sokszor tapasztalom: segítőkész szervezetek alakulnak anélkül, hogy tisztáznák, mi is lehet a szerepük abban a közösségben, ahol működni akarnak. Sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni annak, hogy a szervezetek céljait, programját, jövőjét a résztvevők és érdekeltek együttesen fogalmazzák meg. Különben tovább szaporítják a ruha-, élelem- és simogatás-osztó szociális szervezetek számát, anélkül, hogy egyetlen lépést is tettek volna a problémák tényleges megoldása felé. S ami az együttműködésben a lényeges: a különböző szervezetek között is erősíteni kellene az együttműködést. Ma a települések egy részében nem is ismerik egymást a szociális szférában dolgozók. îgy fordulhat elő az, hogy esetleg ,túlkínálat" van a hajléktalan vagy szegény családok megsegítésében, míg a gyerekekkel, fiatalokkal senki nem foglalkozik.

Buktatók

Ötödik cél, hogy a settlement nem behozott értékekkel, nem a központokból leadott nagy pénzekkel dolgozik. A settlement a helyi erőforrásokra építi a stratégiáját. Megintcsak azt a hazai gyakorlatot szeretném ellenpéldaként bemutatni, amikor nagy pénzekkel indítanak látszólag hasznos és jó programokat, de senki sem vizsgálja meg előzetesen, hogy ténylegesen mire alapozzák a pályázók elképzeléseiket, mi az, amivel ténylegesen rendelkeznek: emberek, szaktudás, helyi ingatlan. Ráadásul ha ez valami termelő munkához kötődik, ahol a cél a munkaerőpiacról leszakadó hátrányos helyzetű munkavállalók integrálása a munkaerőpiacon, fontos lenne egy piackutatásnak is megelőznie a vállalkozást.
Hatodik cél a mai settlementben a jövőre irányultság. Sokat hangoztatjuk, de alig-alig gyakoroljuk a prevenció alkalmazását a szociális munkában. A szociális védőháló szövedékéből éppen azok estek ki, akik a jövő társadalmát jelentik: a gyerekek és a fiatalok. A settlementnek ezekkel a társadalmi-demográfiai csoportokkal kellene a legtöbbet foglalkoznia. Nem csak azért, mert magukra hagytuk a jövő generációját, de ők még nyitottak az új gondolatok, egy új társadalmi kapcsolatrendszer befogadására.
Hetedik jellemzőként a kapcsolatról szólnék. A settlementben a résztvevők viszonya egymáshoz az autonómiára, a részvételre és az együttműködésre épül.

*

Végezetül: mit jelent nekem ma a settlement?
A settlement a társadalom önszerveződése, a helyi hatalom tényleges és lehetséges együttműködő partnere, a társadalom önrendelkezésének a kifejeződése, a szabad egyének társulása, szövetsége. A settlement az autonóm közösségek hálózata, befogadó mindazokkal az egyénekkel, közösségekkel, szervezetekkel szemben, melyek tagjaikat szolgálják.

Zám Mária


Parola archívum