Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Kell-e a szakmának együttműködni?
Szerző:	Jávor Károly
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	2005
Szám:	2
Oldalszám:	5
A cikkben lévő
Nevek:
Intézmények:
Települések:
Tárgyszavak:
Megjegyzés:
Annotáció:

Vissza a tartalomhoz

KELL-E A SZAKMÁKNAK EGYÜTTMŰKÖDNI?

Elhangzott 2004.augusztus 13-án Kunbábonyban, a Nyári Egyetemen. A szerk.



Semmilyen szél nem jó annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart!
(Seneca)

I. Kérdések
Ismered-e a hazádat, a tájat, ahová születtél, ismered-e a faludat/városodat? Ismered-e értékeit?
Mit tartasz értéknek? Mi a legnagyobb érték?
Alkalmas, méltó vagy-e a bizalomra?
El tudsz-e fogadni másokat partnerként?
Felteszed-e magadnak a helyes kérdéseket?
A helyes kérdéseket teszed-e fel magadnak?
Vannak-e válaszaid a kérdésekre, amelyek felmerülnek benned?
Ha nem tudod a választ, kérted-e, kéred-e mások segítségét?

II. Helyzet
Magyarország településeinek 1/3-a 1000 fő alatti lélekszámú. Az utóbbi évek statisztikai elemzései azt mutatják, hogy minél kisebb egy település, annál
- inkább jellemző az elvándorlás, és a természetes szaporodás hiánya,
- magasabb az átlagéletkor,
- magasabb a munkaképes korúakon belül az inaktívak aránya,
- magasabb a mezőgazdaság részesedése a területhasználatban és a foglalkoztatásban,
- alacsonyabb a képzettség szintje,
- alacsonyabb a jövedelem-színvonal,
- alacsonyabb az infrastrukturális ellátottság és az ellátás, szolgáltatások szintje, illetve a hozzáférhetősége.

Szegénység és támogatás
Alapos személyes és közösségi felkészülés és a szükséges képességek (megszerzett és átgondolt információkra való reagálás; jó minőségű pályázati anyag összeállításához és a kapcsolódó döntésekhez szükséges szakismeretek; a pénzügyi feltételek teljesítéséhez szükséges finanszírozási képesség stb.) Ezek hiányában a támogatás önmagában veszélyes, mert kudarcokhoz vezet. Veszélyes azért is, mert a jelenlegi feltételek mellett a tehetősebbeknek további forrásként jelenik meg, ugyanakkor a rászoruló többségnek csupán mézes madzag, hatását tekintve éppen ezért nem felzárkóztató, hanem szakadéknövelő.

Szegénység*
Sokat beszélünk a fenntarthatóságról, de nem teszünk érte semmit. Ma Magyarországra is az jellemző, hogy néhányan képtelenül és féktelenül dúskálnak az anyagi javakban, miközben egyre nő a nincstelenek és a hajléktalanok száma. Kíméletlen harc folyik a lételemek mint természeti erőforrások egyéni birtoklásáért és piacosításáért - a közösségek, a társadalmak rovására.
A szegénység a tapasztalatok szerint nagyobb esély
- a tisztességre,
- az önmérsékletre,
- a takarékosságra,
- ahatékonyságra, ötletekre,
- az empátiára, a szolidaritási hajlamra,
- az emberi tartásra.
Virtuális valóság, önámítás és pótcselekvések
Egyre távolabb kerülünk a természettől és a valóságtól. Pénzt és erőfeszítéseket nem kímélve próbáljuk bebizonyítani, hogy nem egy szakadék felé robogó, fék nélküli kocsiban ülünk, hanem végre élvezzük a korlátlanul növekvő globális gazdaság fogyasztói örömeit. A parlagfű példája: tönkretett környezetünkben a szervezetünk annyira túlterhelt és legyengült, hogy a különböző allergénekre tömeges méretekben, hevesen, betegségtünetekkel reagálunk. Az államilag vezérelt válaszunk pedig (ahelyett, hogy az okokat vizsgálnánk, hiszen a szú is csak a beteg fát támadja meg) közellenségnek kikiáltva a parlagfüvet, országos és össznépi hadjáratot hirdetünk ellene. Kiiktatjuk az indikátort, mely jelzi, hogy baj van! Javaslom következő közellenségnek a Napot, mert súlyos aszályokat, erdő- és bozóttüzeket, bőrrákot stb. okoz.
Nem a pénz a legnagyobb hiánycikkünk, hanem
- a hiteles emberek a közszereplésben,
- a bizalom,
- a korrekt nyilvánosság,
- az időben megkapott, kellő mennyiségű és minőségű információ,
- a szükséges képességek,
- az értelmes együttműködésre való hajlam,
- az egészséges közösségek.

Európai Unió
Fölösleges dolog, most, hogy tagok lettünk, arról vitatkozni, hogy az EU jó, vagy rossz. A tényeket persze ismerni és értékelni kell. Az is egy tény, hogy az EU szakpolitikákra támaszkodó jogszabályokkal és hozzárendelt forrásokkal sokrétű támogatási rendszert működtet.
Ebben a támogatási rendszerben olyan kereteket, mozgásteret állapít meg, amelynek kitöltését az egyes tagállamoktól várja és a jogosultsági feltételek teljesítése esetén jelentős anyagi eszközöket (vissza nem térítendő támogatást) biztosít. Nos, ezeket a kereteket, legalábbis az agrár- és vidékfejlesztés területén, Magyarország eddig az egész Unióban egyedülállóan önsorsrontó módon használta.
A támogatási rendszer alapvetően projekt alapú, a közösségi kezdeményezések** támogatása azonban több intézkedésben is, esetenként közvetett módon megjelenik. Ilyenek az AVOP intézkedései közül a „vidéki jövedelemszerzési lehetőségek”, a „mezőgazdasághoz kapcsolódó infrastruktúra”, a „falumegújítás” vagy az NVT intézkedései közül a „termelői csoportok támogatása”. Külön és kiemelten kell említeni a „LEADER+” intézkedést, amely az egész rendszerben egyedülállóan programfinanszírozási alapon támogatja a helyi, közösségi kezdeményezéseket.

III. Válaszok

Minden közösségnek vannak
elvégzendő feladatai…
és mindenki szívében benne lakozik
az ehhez szükséges erő.
(Marianne Williamson)

Mi a személyes válaszod a helyzetre, a problémákra, amelyek között élsz?
Elgondolkoztál-e már azon, hogy a problémáid közül mennyit tudnál magad megoldani?
Megtettél-e minden tőled telhetőt?
Felmérted-e már, hogy a problémák melyik része mérséklődne/szűnne meg a közreműködéseddel?
Hogyan reagáltál, mit tennél ilyen típusú hívásra?
Mindenkinek megvan a saját személyes felelőssége a helyzetünk megismerésében és a változtatásban. Kinek ilyen, kinek olyan, de mindenkinek van. El kell döntenünk, hogy mit tehetünk a saját életünkben és a környezetünkben.
A személyes példa, ahogyan élek és ahogyan viselkedem, ahogyan másokhoz viszonyulok, ez az első és valószínűleg a legnehezebb lépés. Személyes, emberi fejlődés nélkül a közössége(i)mnek sem lehetek hasznos, megbízható tagja.
A fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele (bár erről nemigen beszélünk) az önellátás, önfenntartás képességének megőrzése, elsajátítása. Lássuk, mire vagyunk képesek mi magunk, az adottságaink, a szándékaink szerint! Legyen jövőképünk, legyen programunk, és ennek a megvalósításához keressük meg a méltó és alkalmas partnereket!
(…)
*Sokan félreértették és úgy is reagáltak, tehát megjegyzem, hogy nem a nincstelenekről és hajléktalanokról beszélek, hanem azokról, akik sokszor kemény munkával a megélhetésüket ugyan biztosítják, de nem élnek jómódban és nem is gazdagok.
**Közösségi kezdeményezések: az előadásban a különböző típusú helyi közösségek lehetséges tevékenységeiről van szó. A „Közösségi Kezdeményezések” az EU Bizottsága által kezdeményezett és finanszírozott programokat jelenti, melyek egyike a LEADER.

Ajánlott irodalom:
- David C. Korten: Tőkés társaságok világuralma
- Hans-Peter Martin, Harald Schumann: A globalizáció csapdája
- John F. Kavanaugh: Krisztus követése a fogyasztói társadalomban
- Nemzeti Fejlesztési Terv, Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) és Program-kiegészítő dokumentum (PKD), 2004.
- Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT), 2004.

Jávor Károly (kjavor@vati.hu)

Parola archívum