Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
Gondolkodjunk a demokráciáról!
Szerző:
Vercseg Ilona
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2000
Szám:
1
Oldalszám:
3-8
A cikkben lévő
Nevek:
Bihariné Asbóth Emőke, John Grayson, Gyenes Zsuzsa, Hargittainé Megyeri Valéria, Huszerl József, Jobbágy Mária, Kas Éva, Kovács Edit, Kováts Andrea, Luspai Gabriella, Magyar Istvánné, Markolt Endre, Mészáros Zsuzsa, Németh Gáborné, Péterfi Ferenc, Polyák Albert, Pósfay Péter, Colin Thorne, Varga A. Tamás, Varga Matild, Vercseg Ilona
Intézmények:
Northern College
Települések:
Tárgyszavak:
demokrácia, oktatás
Megjegyzés:
Annotáció:

Tartalom
Gondolkodjunk a demokráciáról!
Képző tanárok felkészítése a közösségi szempontú demokrácia-képzésekre
A program előzményei a Parola 1999/ 3–4. számában a 29. oldalon olvashatók. Ebből megtudható, hogy a Közösségfejlesztők Egyesülete és képzési szervezete, a Civil Kollégium munkatársai felismerték, hogy a helyi társadalmak demokratikus fejlesztése nem képzelhető el a demokrácia tartalmának és technikáinak ismerete nélkül, s az alapvető demokratikus ismeretek felelevenítése ill. tanítása mozgósító erejű lehet a helyben cselekvő önkéntesek számára.

A demokráciát most tanuló társadalmunkban még nem épültek ki azok az új képzési-felnőttképzési intézmények, amelyek a mindennapi demokráciához szükséges tudást az állampolgárokhoz eljuttatnák – pedig ezek adhatnák a helyi cselekvéshez elengedhetetlenül szükséges hátteret , s nem igazán vannak még megfelelően elkészített és rendelkezésünkre álló tanítóanyagok, képzési modulok sem. Nincsenek még (vagy számuk igen csekély) a demokrácia képzésében járatos közösségfejlesztő tanáraink sem, akik a képzéssel kapcsolatos knowhowknak is birtokában lennének. Célunk tehát, hogy a Civil Kollégium fiatal szervezetének erejét és hatékonyságát növeljük a demokrácia-építésben, például újabb, korszerű számítástechnikai eszközök vásárlásával és játékos formában, élményszerűen elsajátítható tananyagok kidolgozásával.
Szervezeteink nem csak a helyi cselekvés beindulásához, de az ahhoz szükséges demokratikus attitűd kialakulásához, fejlődéséhez és a helyi cselekvésben történő elkötelezettséghez is hozzá szeretnének járulni. Növelni szeretnénk a képzéseinkben résztvevők demokráciáról való tudását és hozzá szeretnénk járulni egy új tanulási kultúra kialakulásához, mégpedig elsősorban hátrányos helyzetű térségek lakosai és fiataljai körében. Azért gondoltunk rájuk, mert ők azok, akik soha nem jelentkeznének meghirdetett (piaci) képzésekre, részben mert az efféle tanulás kultúrájukba még nem épült be, részben mert megfizetni sem tudnák azt. Olyan emberekkel szeretnénk dolgozni, akik már felismerték, hogy tenniük kell valamit helyzetük megváltoztatásáért és cselekedni is akarnak.
Mindezeket felismerve elhatároztuk, hogy elkészítjük hat demokráciát tanító modul magyar változatát és azokat beépítjük képzési programjainkba.
A fordítási munkán mind a hat modul esetében túl vagyunk, a szövegek elérhetők a közösségfejlesztés honlapján (www.kkapcsolat.hu) a Demokrácia program címszó alatt s az első modul magyar változatát is elkészítettük, mégpedig az alább ismertetésre kerülő „Képzők képzője” program keretében. E modulból azután két kísérleti képzést szerveztünk a Brit Nagykövetség anyagi támogatásával, az egyiket Jászszentlászlón, a másikat Békéscsabán, s alkalmaztuk a modul egyes részeit egy más célra szerveződött képzés keretein belül (civil házak munkatársainak képzése) is. Az alább közölt cikk e munka rövid bemutatására vállalkozik.
Az első képzési csoportok résztvevői:
„Képzők képzője”: Bihariné Asbóth Emőke, John Grayson, Gyenes Zsuzsa, Hargittainé Megyeri Valéria, Huszerl József, Jobbágy Mária, Kas Éva, Kovács Edit, Kováts Andrea, Luspai Gabriella, Magyar Istvánné, Markolt Endre, Mészáros Zsuzsa, Németh Gáborné, Péterfi Ferenc, Polyák Albert, Pósfay Péter, Colin Thorne, Varga A. Tamás, Varga Matild, Vercseg Ilona.
Ez a csoport dolgozta ki az első modul magyar változatát.
A képzési munkát Varga Tamás és Zelena Judit tolmácsolása segítette.
Jászszentlászló: A Kiskunfélegyházi Kistérség Szaktanácsainak tagjai, foglalkozásukat tekintve iskolaigazgató, nyugdíjas, egyesületi elnök, tanár, vállalkozó, szociális munkás stb. A képzést Mészáros Zsuzsa és Markolt Endre vezette.
A megyei „Civil Házak” munkatársainak képzésén a modul egyes elemeit alkalmaztuk. Vezette Huszerl József, Péterfi Ferenc és Vercseg Ilona.
A tanulási folyamat itt következő vázlatos ismertetése segítséget ad a tanulási és tanítási tapasztalatok értelmezéséhez.

A DEMOKRÁCIA TANÍTÁSÁNAK FONTOSSÁGA

A demokratikus deficit – Nyugat-Európa

John Grayson, a Northern College tanárának előadása
„Képzők képzője” program
Nyugat-Európában a felnőttképzés hagyományosan progresszív szerepet játszott a társadalmak életében. A résztvevőkkel nem csak technikákat, szakmai fogásokat, módszereket ismertettek meg, hanem a társadalom kritikai elemzésének módszereit is, pl. Gramsci vagy Paolo Freire munkái alapján.

A társadalom gondolkodására és műveltségére nagy hatást gyakorló felnőttképzési rendszer számára a kormányzatok biztosították a teret, a szabadságot és az állami pénzforrásokat. Az 1980-as években, a thatherizmus évtizedében a hagyományos felnőttképzés összeomlott Nagy-Britanniában, s a kereslet inkább a munkanélküliek képzésével kapcsolatos feladatokban mutatkozott meg. A svéd, a német és az ír felnőttképzés hagyományos feladatai, elméletei marginalizálódtak és a jártasságok elsajátítása, valamint a szakképzettség átadása került a képzések előterébe.

A hagyományos iparok tönkremenetele révén hatalmas tömegek lettek munkanélkülivé egyes területeken, s ott az állampolgáriság már nem garantálta a munkához való jogot. Az állampolgár fogyasztóvá degradálódott a modern társadalmakban, vagyis az állampolgárokat elkezdték úgy tekinteni, mint fogyasztókat, s nem mint szabad akaratukból cselekvő, politikai választásokat hordozó embereket. Az állampolgár nem más, mint a munkaerő szabad áramlása – s ez a megfogalmazás él ma az EU-ban. Nemzeti Állampolgári Chartat hoztak létre (vasutasoké, egészségügyi dolgozóké), de megközelítésük kizárólag üzleti. Mindezen okok következtében az oktatás területén az igények leszűkültek a piac szintjére.
A másik legnagyobb probléma Nyugat-Európában az ún. demokratikus deficit, vagyis a demokrácia hiánya. Az emberek szinte tömegesen vonulnak ki a hivatalos politikai intézményekből, amelyek korábban a 20. század vívmányainak számítottak. Az észak-angliai városokban a háború után az emberek 80–90%-a elment szavazni. A múlt évben Bradfordban a helyi választásokon a lakosság 9%-a szavazott. A politikai cikkek aránya csökken az újságokban. Egy képviseleti demokráciában ez nagy probléma – az emberek nem ismerik a téteket.
A közelmúltban megjelent egy amerikai könyv a szavazók táboráról: a legtöbben középosztály-béli, jó anyagi körülmények között élő, inkább idősebb emberek. Ők nem akarják az adók újra elosztását, amiből a szegények is részesülnének. Angliában is jól érzi magát a középosztály. A népesség 1/3-a nagyon jól él, 1/3-a nem panaszkodik, 1/3-a kirekesztett, ők szavazni sem mennek el.
Vannak azért jelek arra is, hogy az embereket érdekli a demokrácia és hajlandók elmenni még képzésekre is. Pl. a dél-afrikai első választás meglehetősen érdekes volt a britek számára is – „végre, itt egy működő demokrácia!”. A kelet-közép-európai események, a civil társadalom újjáalakulása is inspiráló volt a számukra.
A ’90-es évektől új trend érvényesül: megpróbálni a hatalmat alsóbb szintekre vinni. Skócia, Wales példája is ezt igazolja, de átadnak döntéseket helyi közösségeknek önkormányzati szinten is. Ez a folyamat játszódik le mindenhol az Európai Unióban, ezért az EU nem az országok, hanem a térségek uniójaként is emlegetett szerveződés. Angliában újabban térségi fejlesztési ügynökségek működnek. Svédországban is hasonló folyamatok zajlanak – egyre több döntés került a helyi önkormányzatokhoz.
A közösségfejlesztőknek azon kell elgondolkodniuk, hogy miként járulnak hozzá ehhez a folyamathoz? A Northern College tanárai most az új mozgalmakkal ismerkednek és új modulokat fejlesztenek ki, pl. az ún. radikális pszichiátria modulját. Ez a szellemi fogyatékosok ügyét megjelenítő nyomáscsoportot érinti, célja felismertetni a hálózatépítés és az önkormányzatokkal történő összefogás szükségességét.
Van egy dilemmánk: tud-e valamit adni a felnőttoktatás azoknak, akik maguktól nem aktívak? Vajon a fiatalok aktívak vagy passzívak? Alkalmas-e például arra a Demokrácia-modul, hogy fiataloknak tanítsuk? Ha igen, hogyan? Meghirdethető-e ez a program, nem elrettentő-e a témája? Beépíthető-e más programba is? Kész tananyaggal lehet-e dolgozni, vagy az aktuális hallgatói csoport szükségleteiből kell kiindulni?

Demokratikus deficit – Magyarország

„Képzők képzője” program, csoportmunka összefoglaló
– politikai és gazdasági váltást is jelent egyszerre
– az embereket felkészületlenül érte a demokrácia
– nincs a szónak tartalma, vagy gyakran negatív: „ez a nagy demokrácia …!”
– nincsenek demokratikus élmények
– hiányoznak a demokratikus minták
– a régi beidegződések hatnak
– ez egy, a politika által sorba állított, „bepofozott” nép

Cohn Thorne Varga Tamás John Grayson
– a gazdasági hatalom, a pénz által „bepofozott” nép mindkettő ellensége a demokráciának!
– a demokrácia egyenlő a jóléttel?
– nálunk a fogyasztó aktív, a „polgár” passzív (engedelmes tűrője a hatalmi szándékoknak)
– önbizalom hiánya
– „úgy is az lesz, amit ők akarnak”
– felelősségvállalás hiánya
– helyi nyilvánosság hiánya
– „információ átadás = hatalomvesztés”
– nincsenek alternatívák és szakértők a döntésekhez
– személyes ambíciók a közösségi érdekek előtt
– az emberek nem ismerik fel, a hatalom nem ismeri el a helyi értékeket
– a kezdeményezés, az aktív részvétel elmarad
– egyéni érdekek jelennek meg civil köntösben
– a civil szervezetek jobbára egyszeri feladatra jönnek létre
– hiányzik az együttműködés, vagy csak formális
– közösséghez tartozás érzése erős (munkahely, hálózatok – vallási csoportok)
– a konfliktustűrő képesség foka alacsony
– nem tanultuk meg kezelni a konfliktusokat
– a politika elszippantja a jó közösségi embereket, vezetőket – kiürül a civil szféra
– az infrastrukturális komfort kielégítése után nincs közös cél


MI A DEMOKRÁCIA?

Részlet a „Gondolkodjunk a demokráciáról!” modulból

A DEMOKRÁCIA olyan szó, vagy fogalom, amelyet a legtöbben közülünk ismernek: általában bizonyosak vagyunk abban, hogy demokratikus társadalomban élünk. A kommunizmus kelet-európai bukásával sokan azt gondolják, hogy a demokrácia az a társadalmi és politikai rendszer, amelyben az embereknek a 21. század közeledtével szerte a világon élnie kellene. Vajon mit értünk demokrácia alatt? Független-e nemzetiségünktől, etnikai hovatartozásunktól, nemünktől, vagy korunktól, ugyanúgy definiáljuk-e? Miről szól a demokrácia, és mit jelent nekünk?
S. M. Lipset szerint a demokrácia kialakulása gazdasági fejlettség függvénye, vagyis a gazdasági fejlettség magasabb szintjének elérése után minden totalitárius rendszer demokratikussá alakul át.
Egy másik elmélet (Almond – Verba) a demokratikus vagy állampolgári kultúra meglétét tartja szükségesnek. Állampolgári kultúra alatt azt értik, hogy az állampolgárok tájékozottak és elkötelezettek a politikai kérdésekben, aktívan részt vesznek a politikai vitákban, racionálisan gondolkodnak a politikai kérdésekről, de nem mutatnak túlzott aktivitást. Ilyen helyzetekben a kormányzati intézkedéseket elfogadó attitűdnek is érvényesülnie kell, ami abból ered, hogy az állampolgárok érzelmileg kötődnek a politikai rendszerhez.
Amint érdemben kezdünk foglalkozni a demokráciával, gyakorlati és filozófiai jellegű problémák sokaságával találjuk szemben magunkat. Az egyik probléma az emberek jogaival, vagy szabadságjogaival áll kapcsolatban, ezek gyakran kerülnek konfliktusba egymással. Jó példa erre az útépítők és az útépítés ellen tüntetők konfliktusa. A tüntetőket az útépítés környezetre gyakorolt hatása érdekli, és hiszik, hogy joguk van hadjáratot folytatni azért, hogy meghallgassák őket, és, ha szükséges, akár cselekedni is az útépítés leállítása érdekében. A másik oldalon az útépítők és támogatóik azzal érvelnek, hogy amit tesznek legális, ezért a tüntetők nem cselekednek demokratikusan, amikor megpróbálják megállítani őket.
Egy másik probléma a részvétellel kapcsolatos. A demokrácia a döntéshozásról szól, arról, hogy miként születnek a döntések, és ki hozza őket. De ki szerepel a döntéshozás folyamatában? Automatikusan demokratikusabbak azok a döntések, amelyeket sokan és közvetlenül hoznak, mint azok, amelyeket kevesen és közvetve, képviseleti úton?
És mi van a demokrácia kereteivel? Vannak-e életünknek olyan területei, ahol a demokrácia nem állja meg a helyét, mint például az iskolában, munkában, vagy otthon?
Ezek a problémák olyan nehéz kérdéseket vetnek fel, amelyekkel évszázadok óta viaskodnak az emberek, és amelyekre nagyon különböző válaszokat adtak. Vajon ma mind egyetértenénk ezekben a kérdésekben?


Mi a demokrácia?

Csoportmunka, jászszentlászlói képzés
– szabadság
– képviselet, választhatóság, számonkérhetőség
– közösség, civil társadalom
– vitakultúra, játékszabályok
– értékrend, morál
– másság, türelem, tolerancia
– kötelesség, jog
– önfegyelem, kontroll, morál
– nyíltság, nyilvánosság
– cselekvés
– hol születik a döntés?
– egyenjogúság
– többségi akarat
– kultúra ( tudás, információ......)


DEMOKRÁCIA A MINDENNAPI ÉLETBEN

Esettanulmányok

„Képzők képzője” program
1. Az egyetemen a hallgatói közgyűlés olyan ösztöndíj-programot szavazott meg, amely nem veszi figyelembe a szakok számát és eltérő követelményrendszerét.
A közgyűlés csak úgy volt határozatképes, hogy önmagát feloszlatta, majd újra összehívta, így a diákság egészét érintő kérdésről egy kisebbség döntött. A többség, amikor a döntésről értesült, felháborodásának adott hangot.
a, Kin tudja számon kérni a döntést az a hallgató, akinek képviselője a közgyűlésen nem jelent meg (képviseleti rendszer esetén)?
b, Hogyan informálható megfelelően a hallgatók közössége (részvételi rendszer esetén)?
c, Milyen lehetőségeik vannak az elégedetlen hallgatóknak érdekeik érvényesítésére?
d, Mennyire vannak tudatában a hallgatók a jogaiknak?
e, Mennyire aktivizálhatók?

2. Külföldi vállalat települ a városba. 250 nőt alkalmaz, egy részüket betanítja. Teljesítménybért kapnak, hétvégén is dolgoznak, 3 műszakban. Munka után kulturált tisztálkodási lehetőség, étkezési lehetőség, védőital, nyilvános telefon és hirdetőtábla van.
Egyik nap valaki észreveszi, hogy a vezetés a szakszervezeti bizalmi munkakörét megszünteti. A bizalmi így kénytelen másutt állást vállalni, és ennek következtében a szakszervezetek működése is megszűnik. Az asszonyoknak ez nem tetszik, de aztán beletörődnek. Valakinek eszébe jut, hogy a bizalmi úgysem volt rokonszenves, legalább békén hagyja őket. Néhány hónap múlva megszüntetik a nyilvános telefont a pihenőben, majd csökkentik a darabbért, s megkezdődnek a szigorítások. Az egyébként mechanikus munkavégzés során nem engednek zenét hallgatni, a csarnok ajtajához őrt állítanak, akik figyelik, hogyan dolgoznak az asszonyok és ha valaki kimegy a mosdóba, blokkolnia kell. Amikor az egyik asszony elájul, az őr előbb a blokkoló órához rohan, azután a nőhöz, s csak utána hívja a mentőket. Mindenki elégedetlenkedik, de féltik a munkahelyüket.
a, Mi történt, elemezd, hogy ki milyen helyzetben van?
b, Milyen lehetőségeik vannak az alkalmazottaknak?
c, Milyen lehetőségek vannak egy szakszervezet létrehozására és elfogadtatására?

3. A 17 ezres kisváros legtávolabbi városrésze az Újtelep. Itt kb. 250 család él, 70%-uk cigány. Ezt a városrészt egy forgalmas út és vasút választja el a városközponttól, egyébként van ott óvoda, orvosi rendelő és egy iskola, amelyet több éve a város központi iskolájának tagintézményévé nyilvánítottak. Az 5 tantermes épület jó állapotban van, bár felszerelése nem olyan jó, mint a központi iskoláé.
Hat pedagógus jár ki a városból tanítani, 1–4 osztályosokat és délutánonként két csoportban napközi működik.
Az elmúlt tanév végén az anyaiskola igazgatója gazdaságossági okokra hivatkozva kezdeményezte az önkormányzatnál az iskola megszüntetését. A szülőket írásban megkérdezve, az ott élők nagyobb része a kisiskola megtartása mellett foglalt állást. Ezután egy szülői fórumot tartottak, ahol az igazgató és a polgármester ismertették az iskolai összevonás mellett szóló érveiket. A szülők is hangot adhattak véleményüknek, melyek között mindkét változatot támogató állásfoglalások is elhangzottak.
Később a kerület önkormányzati képviselője kezdeményezésére kb. 200 aláírást gyűjtöttek össze az iskolabezárás ellen. Mindezek ellenére a képviselőtestület a tagiskola bezárását határozta el.
Jelenleg a 60 tanuló a város három központi iskolájában szétosztva tanul, sokan 3–4 km-re lakóhelyüktől. Az intézkedéstől remélt anyagi megtakarítás még nem kiszámítható, hiszen a szülőknek időközben sikerült elérni, hogy a gyerekek szállítását az önkormányzat iskolabusszal oldja meg. Az iskola igazgatója szerint a kisiskolások így sokkal jobb körülmények között tanulhatnak, ennek ellenére a helyzettel jelenleg senki sem elégedett. Az épület jelenleg üresen áll.
a, Milyen módon kellett volna az érintett szülőket bevonni a döntésbe? Megtörtént- e minden a tájékoztatásuk érdekében?
b, Mit tehetett volna még a képviselő az ott lakók érdekében?
c, Kinek van joga és milyen eszközökkel tudná elérni, hogy az intézkedés helyességét felülvizsgálja az önkormányzat?

4. Egy társasház közös költségeinek felülvizsgálásáról van szó. Néhány lakó nem fizet. Az egyik idős hölgy, akinek több havi elmaradása van, albérlőket tart. A rendszeres fizetőket ez felháborítja.
a, Meddig és milyen esetekben lehet tolerálni a nem fizetőket?
b, Kinek lenne a feladata a normakövetés felülvizsgálata?
5. Egy vezető ajánlatot tesz ellenkező nemű munkatársának, aki ezt visszautasítja. A főnök megfenyegeti, hogy tönkre fogja tenni, és valóban, egy gyengébben fizető munkakörbe helyezik át.
a, Van-e jogorvoslat erre az esetre?

6. „B” eperohammal kórházba kerül. A betegfelvétel után háromágyas kórterembe kerül, betegtársaitól megtudja, hogy nem kerülheti el a műtétet. Egyikük azt ajánlja, hogy az őt operáló Kis doktort kérje fel a műtétre. Elmondja, hogy Nagy doktor nagyon szívesen operál, de gyakran vannak komplikációk és a múlt héten is meghalt valaki. Az említett Kis doktor este bejön a kórterembe, „B” megkéri arra, hogy ha netán műtétre kerül a sor, vállalja. Kis doktor elvállalja. Vizsgálatok után a délelőtti viziten Nagy doktor közli, hogy epeköve van, indokolt a műtét – elő is készítették a műtőt , ő fogja elvégezni.
a, Bele kell-e törődnie a betegünknek, hogy Kis helyett Nagy doktor fogja elvégezni?
b, Mit kell tennie a betegnek?
c, Mit tehet Kis doktor?
d, Lehet-e még másnak is szerepe?

7. A kollégiumi szobában négy lány lakott, az egyik erősen horkolt, rendszeresen felébresztve az egyik szobatársát, a míg másik kettő nyugodtan aludt. Egy hét után a kialvatlan szobatárs közölte: vagy ő költözik el, vagy a horkoló lány. A két jól alvó nem vállalta a döntést, de a nem horkoló rábírta őket, hogy álljanak mellé, így a horkoló kénytelen volt akarata ellenére elköltözni a szobából.
a, Hogyan védhette volna meg magát a horkoló?
b, Milyen kezdeményezéseket kellett volna tennie?
c, Joguk volt-e a szobatársaknak ehhez a viselkedéshez?
d, A két semleges embernek kötelessége lett volna-e, hogy megoldják a kérdést?

8. Ökológiailag érzékeny területen, környezetet károsító regionális szemétgyűjtő elhelyezéséhez járult hozzá (biztosította a területet) a térség egyik önkormányzata. Tette ezt annak ellenére, hogy a lakosság kezdeményezésére a vidékfejlesztés fő irányát a falusi turizmus fejlesztésben határozta meg a térségfejlesztési társulás, köztük az említett önkormányzat is. Ezen a területen néhány csoport már megkezdte a biogazdálkodást és a falusi vendéglátást.
A lakosság körében felháborodást keltett az önkormányzat a közösen kialakított fejlesztési programmal ellentétes környezetet károsító döntése.
a, Hogyan kellett volna a kérdésről a lakossággal konzultálni?
b, Megváltoztathatja-e demokratikus módszerekkel a döntést a lakosság? Ha nem, miért? Ha igen, hogyan?
c, Számon kérhetők-e a képviselők döntéseikért? Milyen módszerekkel?
d, Milyen helyi határozatot kellene hozni ahhoz, hogy ez a helyzet ne történjen meg újra?

9. Egy kis településen a helyi egyesület újságot indított. Az újság egyik száma a településen történt közérdeket sértő visszaélést közölt. A lakosság körében nagy visszhangot váltott ki ez a cikk. Az egyesület vezetője nem merte felvállalni a keletkezett konfliktust és félt a hasonló konfliktusok bekövetkezésétől, ezért az újság megszüntetését kezdeményezte az egyesület tagjain keresztül azt sugallva, hogy a település lakóinak nincs szüksége az újságban közölt információkra, hírekre, magára az újságra sem. Az újságot szerkesztő egyesületi tagok válaszként előfizetőket gyűjtöttek, akinek nagy száma az ellenkezőjét, tehát a lakosság érdeklődését bizonyította.
A közgyűlés – a lemondással fenyegetőző elnök szándékai ellenére – sem tudott döntést hozni ez ügyben.
a, Vállalnia kell-e egy egyesületnek a nyilvánosságot, amely konfliktusokat idézhet elő?
b, Lehet-e és milyen szerepe a választott vezetőnek hasonló esetekben?
c, Milyen határozatot kellett volna a közgyűlésnek hoznia?

10. A megyeszékhely köré a városon áthaladó autópálya helyett, a városközpontot elkerülő körgyűrű építését tervezik, amely a számítások szerint jelentősen csökkentené a városközpont zsúfoltságát, közlekedési dugóit és a környéken a kiemelkedően magas levegő-szennyezést. Több tőkeerős beruházó jelezte, hogy a környéken termelt zöldség-gyümölcsárú feldolgozó üzemet kívánna létesíteni, amennyiben az autópálya fejlesztése megvalósul. Az elkészült és jóváhagyott tervek alapján a kivitelező munkagépei felvonulnak a város határában. A tervezett út környezetében található lakónegyed polgárai aláírásokat gyűjtenek, majd petíciót nyújtanak be a beruházóhoz, amelyben az út elterelését és az autópályának a lakónegyed területére tervezett kijáratának megszüntetését követelik.
A helyi lakók egy környezetvédelmi csoportot alapítanak és a saját szakértőik bevonásával nagyszabású lakossági fórumot hirdetnek, amelyre meghívják a beruházó képviselőin túl a városi televíziót, a helyi lapok tudósítóit, a körzet országgyűlési képviselőjét is.
a, Hogyan tájékozódhat a lakosság a lakóhelyét érintő területrendezési tervekről?
b, Kinek a feladata a tájékoztatás?
c, Hogyan egyeztethető össze a lakónegyed és a város egészének érdeke?
d, Milyen kiút, megoldás látszik optimálisnak ebben a helyzetben?

11. A főváros egyik idősek és többnyire szegények által lakott kerületrészében, ahol nagyon lerobbant, századelején épített bérházak vannak, lakossági önszerveződés indult. A kezdeményezők „tiszta udvar – rendes ház” mozgalmat hirdettek, aminek keretében nemcsak a házaik és közvetlen környezetük felújítását tervezték, hanem a környék parkjainak rendbetételét is. Érdeklődőket kerestek a közintézmények és újabb szolgáltatások üzemeltetésére. A kezdeményezéssel egyidejűleg nagy beruházó jelentkezett a kerületi önkormányzatnál, aki a lakónegyed teljes lebontásával és egy új, modern városrész és szolgáltató központ felépítésével jelentős foglalkoztatást és nagyon egészséges életkörülményeket teremtene.
a, Mit tenne Ön a területileg illetékes kerületi önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat helyében?
b, Mennyiben változtatna az álláspontján, ha tudná, hogy egy hasonló kezdeményezés korábban már teljes kudarcba fulladt, a vállalkozó viszont kiváló referenciákat tud fölmutatni?

12. Bejáró dolgozók esete a munkahellyel
Egy alföldi kisváros nagyüzeme a működési költségeket akarja csökkenteni, ezért úgy határozott, hogy a vidékről bejáró dolgozóknak felmond, vagy nem fizeti a jogszabályban meghatározott 80%-át az útiköltségnek. A dolgozó vagy felmond, vagy megkeresi a kiskaput: bejelentkezik a városba valamelyik kollégájához.
a, Csorbul-e vagy sem a munkához való jog?
b, Megteheti-e ezt a munkáltató?
c, Szükség lenne-e valamilyen érdekvédelemre?

13. Az Alföld egyik kis faluja a határra kivezető út mentén. A helyi önkormányzat kamionparkoló építését engedélyezi, nem kérve ki a lakosság véleményét és nem számolva a következményekkel – környezetszennyezés, prostitúció stb. A Falunkért Egyesület népszavazást indít el a helyi újság segítségével. A lakosság 70%-a csatlakozik, ám nincsenek meg az ehhez szükséges jogi ismereteik. A jegyző sem segít nekik, s a népszavazást formailag nem fogadja el.
a, Hol követett el az önkormányzat hibát?
b, Miben nem volt körültekintő a népszavazást kezdeményező helyi egyesület és újság?
c, Milyen segítséget és honnan kérhettek volna?
14. Egy 3000 fős település ugyanazt az embert választja meg polgármesterének, immár a harmadik választási ciklusban, holott a faluban talán egyetlen ember sincs, aki elégedett lenne polgármesteri működésével. Hogyan történhet ez meg akkor, amikor a faluban – egy nagy helyi vállalat és a nagy létszámú iskola jóvoltából – sok értelmiségi él? Úgy, hogy senki nem hajlandó vállalni a jelölést, s így minden választás előtt ugyanaz az ember az egyetlen jelölt.
a, Miért nem vállalja senki más a felelősséget?
b, Mit tehetnének azért, hogy a helyzet megváltozzon?

15. Zöldövezetben, egy 9 lakásos társasházban él egy gyermektelen, idősödő házaspár, akik pár évvel ezelőtt etetéssel odaszoktattak egy kóbor macskát a kertbe. Ahogy ez lenni szokott, egy macska százat csinál, két éven belül egész macskarezervátummá vált a kert és környéke, s a hazatérő autók elöl úgy ugráltak el a macskák, mint a szöcskék. A lakók többször felszólították társukat, hogy hagyjon fel a macskák etetésével, ill. ha macskát akar tartani, akkor azt a lakásán belül tegye. Többen hivatkoztak arra, hogy a macskák nincsenek beoltva, betegségeket terjeszthetnek, ürülékük és szaguk már kellemetlen – minden hiába, emberünk hajthatatlan maradt. A lakók feljelentést tettek az önkormányzatnál. Ide beidézték a macskás lakót, közölték vele, hogy magatartása közösségellenes, felszólították, hogy hagyjon fel tevékenységével és 10 000 Ft bírság megfizetésére kötelezték, amit a lakó töredelmes bocsánatkérésére elengedtek. A továbbiakban minden az előzőek szerint ment tovább.
Ekkor két férfi összefogott a házban és a macskák ételébe mérget kevert – ki is múlt jó néhány állat, s ezeket el is temették. A macskás házaspár az idegösszeomlás szélére került, fellármázták a környéket, jött is néhány „állatbarát” tiltakozni. Bár mindenki tudta, ki tette, a nyilvánosság előtt letagadták tettüket és a többiek ezt hallgatásukkal megerősítették. Azóta az egyik „tettes” elköltözött, s minden megy tovább – a macskák szaporodnak.
Mit lehet itt tenni? Hogyan lehet ezt a problémát demokratikusan megoldani?


A DEMOKRÁCIA GYÖKEREI

A „civil történelem” magyar hagyományai

Csoportmunka-összefoglaló, „Civil Házak” munkatársai
– vérszerződés
– az önkormányzatiság, mint demokratikus hagyományok megjelenése
– a szabad vallásgyakorlás megjelenése
– István király a betelepített kisebbségeket védelmébe vette
– ópusztaszeri országgyűlés
– a szavazati jog bővülése
– a polgárság kialakulása
– a szabad székelyek jogai, őrvidéki területek kisnemesei
– az Aranybulla intézménye, a nemesek jogainak megerősítése, adó korlátozása
– a patrícius városok eredeti tőkefelhalmozása, de „dzsentri módon” felélték; a lőcsei fehér asszony esete a képviselő testülettel; a városok óriási szerepet vállalnak a társadalmi fellendülésében
– az infrastruktúra meghatározó szerepe, kereskedelmi utak, pénzverdék, a közigazgatását szolgáló intézmények topográfiai elhelyezkedése
– kis csoportunk most Salgótarjánban jár, nincs műemlék, s rombolunk, rombolunk, minden létező hagyományt, gondoljunk a tejesemberre!
– a demokrácia alapvető melegháza a forradalom, de nem egyedüli s üdvözítő megoldás. Hát akkor mit csináljunk…
– a céhek megjelenése, erős érdekvédelmi szervezet kialakulását feltételezi
– identitáskörök, amelyek közös mentalitást hoznak létre
– Jászságban a civil szerveződésnek jelentős hagyományai vannak
– Erdélyország hagyományai évszázadokon keresztül meghatározták a társadalom identitását, önkormányzatiságban, igazságszolgáltatásban, gondolkodásban
– a felvilágosodáshoz értünk: Szabadság, egyenlőség, testvériség…
– II. József törvényei, a felvilágosult abszolutizmus idején: jobbágypátens, stb., de a végén nevezetes tollvonása megoldja a problémát
– a reformkor vívmányai, s a FORRADALOM, na tessék, a demokrácia nem más, mint a fegyverek csókja, s a háború a politika folytatása más eszközökkel
– a civil társadalom pedig kuktaszelep a rotyogó fazék dudorodó fedelén…


Történelmi áttekintés
(A demokrácia egyes elemeinek megjelenése Magyarországon)

Jászszentlászlói képzés
– szabad pásztornép (IX. sz.)
– vérszerződés
– faluközösségek
– István király törvényei és intelmei
– köznemesi törvény – Aranybulla (1222)
– kun és jász önkormányzatok
– 1458–1490 Mátyás uralkodása
– 1514 A Dózsaféle parasztháború
– reformáció – presbiterianizmus
– 1711 a Rákócziféle szabadságharc
– reformkor
– országgyűlés
– polgáriasodás – demokratizmus gondolata
– 1848–49 Forradalom és szabadságharc
– 1867 Kiegyezés (kompromisszum)
– 1948 a demokratizmus vége, Rajk betiltja az egyesületeket
– 1956 októberi forradalom
– tanácsrendszer, demokratikus centralizmus
– tsz demokrácia
– üzemi tanácsok
– falugyűlések
– 1989 rendszerváltás, köztársaság kikiáltása


Mi az állampolgáriság?

Brain storming „Képzők képzője” program
– nemzethez való tartozás
– felelősséget jelent magunkért és a közvetlen környezetünkért
– a hazával összefüggő jogok és kötelességek
– jogok
– védelem
– adózás
– részvétel
– ellenőrzés
– táguló körökben gyakoroljuk – helyi- és országos szint
– indulatokat kiváltó téma: mi kevésbé vagyunk megvédve a saját államunk által, mint más államok polgárai
– most van lehetőségünk a demokrácia tanulására, de ez sok pluszmunkát jelent, kudarcot, erőfeszítést, nem mindig éri meg
– állampolgár egyenlő szavazópolgárral?
– nem biztos, hogy ez a legizgalmasabb terminológia a fiatalok számára – a demokrácia közelebb áll
– a hatalom szempontjából az állampolgár hangya. Elvtárs? Állampolgár? Polgár? A fogalmak leértékelődnek

Mit jelent a cselekvő állampolgáriság?
Csoportmunka, jászszentlászlói képzés
– családalapítás, gyermekvállalás
– egyéni és közösségi munkavégzés
– részvétel a közügyekben
– tanulás
– segítés, támogatás egyéneknek, csoportoknak, közösségeknek
– készenlét, ügyelet (haza védelme, katasztrófa-helyzet)
– az állam iránti kötelezettségeknek eleget tenni
– érdekképviselet, jogok és kötelességek érvényesítése
– mások felelősségteljes képviselése
– fórumokon való aktív részvétel
– a köz gondjainak figyelemmel kísérése
– a közügyekben való aktív részvétel
– megoldások keresése, azok demokratikus megvalósítása
– küzdelem a közöny ellen
– család (cselekvő)
– választásokon való részvétel
– nyitottság
– tolerancia
– karitatív munka
– önszerveződés segítése
– közösségért végzett munka
– alapítvány, egyesület, informális segítség
– a döntés felelősségének vállalása (szavaz, választ)
– feladat vállalása (képviselet, önkéntes társadalmi munka)
– mások segítése a feladatvállalásban és döntésben
– szervezés, tervezés
– hétköznapi értékek átörökítése
– család vállalása, nevelés


ÖSSZEFOGLALÁS

Részlet a „Gondolkodjunk a demokráciáról!” modulból

Ez a modul arra a kérdésre kívánt rávilágítani, hogy "mi a demokrácia?".
Bemutattuk a demokrácia gyökereit, azt a módot, ahogyan jelentése változott, valamint olyan összetevőit is megemlítettük, mint a választójog, az állampolgáriság, vagy a jogok kérdése. Megfigyeltük, hogy a görög modell – hibái ellenére is – hasznos örökséget hagyott ránk, minthogy abban támogatásra lelt a kollektivitás és a cselekvő állampolgáriság eszménye. Lényegbevágóan fontos volt megtapasztalnunk, hogy a demokrácia jóval több, mint hivatalos politika, s annak életünk minden területére ki kellene terjednie, beleértve azt a módot, ahogy a társadalom tagjaiként viszonylunk egymáshoz. Az emberi társadalom azon tendenciája, hogy sóvárogva tekint a múltra, amikor a jelen bizonytalan, a részvételi demokráciát meglehetősen kedvező színben tünteti fel. De az a tény, hogy olyan közösségekben élünk, amelyek a képviseleten alapulnak, sokak számára azt jelenti, hogy az egyetlen reális lehetőség a képviseleti demokráciával való szembehelyezkedésre, ha kiszélesítjük a részvételt, valamint biztosítjuk az egyenlőséget és a számonkérhetőséget.
Összeállította: Vercseg Ilona
Tartalom
Parola archívum