Parola archívum
Nyomtatóbarát változat
A cikk linkjének elküldése e-mailben
Cím:
A közösség új színterei.
Settlement típusú közösségi ház funkciók a digitális korban
Szerző:
Molnár Gábor
Sorozatcím:
Parola
Rovat:
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Év:
2015
Szám:
1
Oldalszám:
12
A cikkben lévő
Single copy template must have a unique master template name, and the file name must end in '.nt*'.
Nevek:
Molnár Ádám Gábor
Intézmények:
EU Digital Agenda, Kickstarter, Guardian, KSH
Települések:
Észtország, Egyesült Királyság, Magyarország
Tárgyszavak:
settlement típusú közösségi ház funkciók a digitális korban, settlement a digitális térben, közösségformálás a digitális térben; az észt kormányzat digitális transzformációja; közösségi média (social media), közösségi finanszírozásra épülő oldalak (crowd founding), közösségi gazdaság (sharing economy); a hely érzete és az identitás -, a közös célok értése -, szerepek és funkciók közös elfogadása -, a valódi közösség érzete - az online-térben; működő jó példák. Közösségi ház funkciók alkalmazhatósága az online térben. A szegregált és deprivált csoportok bekapcsolása az online térbe. Online edukáció
Megjegyzés:
kategória: módszertan
Annotáció:

Molnár Ádám Gábor:
A közösség új színterei.
Settlement típusú közösségi ház funkciók a digitális korban


Írásomban azt a kérdést vizsgálom, hogy a közösségi szerveződés/a settlement típusú
közösségi ház funkciók megvalósíthatóak-e online eszközökkel, a digitális térbe helyezve.
A 21. század első évtizedében látható, hogy az online teret egyre inkább a közösségi
trendek és funkciók határozzák meg. Az internet-hozzáférés kiterjesztésével,
a böngészésre képes mobil eszközök elterjedésével a társadalmi funkciók nagymértékű
digitalizá ciója várható a következő évtizedben is. Az Európai Unió Digitális Agendája
2020-ra előírja a tagállamok számára, hogy minden háztartás számára biztosítsák
a szélessávú internetelérés
infrastruktúráját
Másik példa, amely az online térben megvalósuló settlement típusú szerveződés felé mutat,
az észt kormányzat digitális transzformációja. Észtországban minden típusú állampolgári
ügyintézés intézhető online, nincsen szükség személyes jelenlétre. A kormányzati szektor
transzformációja mellett természetesen a kereskedelmi szektor is számos – a felhasználók
aktív szerepvállalására építő – üzleti modellt épített ki. Közös ezekben, hogy sikerüket
nagyban meghatározza a közösség erejére, sokszínűségére, a javaik, a tudásuk és erőforrásaik újra elosztására tett erőfeszítések mértéke.

Egyelőre differenciált tartalmakról beszélünk
– érdeklődési kör, felhalmozott tudás, vagy igény szerint
rendeződnek különböző tartalmak és közösségek. Míg
a közösségi média (
social media) újraértelmezte
a tartalom előállítást és a fogyasztást, a közösségi
finanszírozásra épülő oldalak (
crowd founding) lehetővé
tették, hogy a közösség döntsön üzleti sikerekről vagy
egyéni álmok beteljesüléséről, a közösségi gazdaság
(
sharing economy) pedig egyfajta új piacteret létrehozva
segíti az erőforrások megosztását, kihasználását
és gyakorta egy új típusú (másodlagos) bevételszerzést
a közösség számára.


Látható, hogy digitális térben tehát már számos működő példája, és iránya van a közösség formálásának, egy új típusú közösségi folyamat és összefogó ernyő megalkotásának. Dolgozatomban megkísérlem egy egyedi szempontrendszer felállításával sorba venni, hogy milyen típusú gyakorlatnak kellene megvalósulni ahhoz, hogy az online közösségi tér funkciója hétköznapi, mindenki számára érthető legyen.
Fontos leszögeznünk, hogy az online tér nem válthatja ki vagy szüntetheti meg a korábbi, a személyes találkozáson, illetve a fizikai helyhez és időhöz kötött közösségi ház (és szerveződés) funkciót, de színesítheti, gazdagíthatja a közösséget és új típusú interakcióra is lehetőséget biztosít. A hozzáférés univerzális biztosításával (és a tértől és időtől független eléréssel) pedig a közösség diverzitása és bevonódása is növekszik, segítve a közös célok elérést.
Úgy gondolom, hogy egy settlement típusú online közösségi szerveződés az alábbiak mentén tud szerveződni, formálódni – ezzel pedig kialakítva egy új típusú közösségi modell.

1) A hely érzete
Míg korábban a tér egyértelműen meghatározta a közösségi ház funkciót és lehetséges céljait, az online eszközök, illetve felületek sokszínűségben könnyen feloldódhatnak, és átértelmeződhetnek. Fontos, hogy minden résztvevő számára elérhető és érthető legyen a felület. Az információhoz jutásnak és a részvételnek mindenki számára azonos feltételekkel kell történnie, a közösségi központi felület elérésének minden típusú netkapcsolattal azonos felhasználói élményt kell nyújtania. A közösségnek ismernie kell az oldal működését, funkcióit, annak könnyen és egyszerűen értelmezhetőnek kell lennie. A hely érzetéhez hozzátartozik, hogy egy, a közösség által kijelölt és elfogadott személy rendelkezésre álljon, ha bármiféle elérési, hozzáférési kérdés, vagy probléma adódna.

2) Az identitás az online térben
Napjaink egyik legnagyobb kérdése az online avatarok (virtuális profilok) mögött megbújó személy valódisága, őszintesége. Az online identitással való visszaélés elriaszthat a közösségbe tartozástól, félő, hogy egyoldalúvá, diszfunkcionálissá válnak bizonyos közösségi funkciók. Egyesek hazug profil alá bújva befolyásolhatják a közös munkát, míg másokat elriaszthatnak és rejtőzködővé vagy félénkké tehetnek az egyes csoporton belüli túlkapások, visszaélések. Fontos, hogy a közösség olyan biztosítékokat építsen be, melyek egyértelműen igazolják a tagok valódiságát, a biztosítékok mellett pedig olyan normarendszert állítson fel, ami bátorítja, hogy mindenki szabadon önmaga lehessen, és senkinek ne kelljen avatarok árnyékába rejtőzni/ vagy éppenséggel egy hamis képet sugározni. Gyakorta visszatérő elem egy olyan egymást segítő felületen is, mint például az Amerikai Egyesül Államokban nagyon népszerű ask.fm, hogy egyes tagok, túllépve a megengedett normán, gúny céltáblájává tesznek másokat. A cyberbully (digitális gúny vagy megfélemlítés) fogalma már elérte a jogalkotás nemzeti és nemzetközi szintjét is, így a médiaszabályozó testületek feladata, hogy az ilyen közösségeket megszűrjék, az ilyen tagok működésüket ellehetetlenítsék.
Magyarországon a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság NMHH külön forróvonalat tart fenn ilyesfajta közösségi visszaélések jelentésére és kivizsgálására.

3) A közös célok értése
Fontos tovább, hogy a közösség számára meglegyen a hely érzete, a felhasználási feltételek és normák ismerete és betartása, hogy a közösség értse és kövesse a célokat. Mindenki, aki csatlakozik a közösséghez, legyen tisztában azzal, hogy miért alakult a közösség, honnan indult és hová tart (pl. közösen tanulni egy új nyelvet, vagy főzni). Még egy fontos megállítást kell tennünk, hiszen már most is rengeteg tematikus oldal /blog vagy videó megosztó csatorna fókuszál egy-egy hasonló témára – itt ugyanakkor a legtöbb esetben egyirányú a kommunikáció, egy-egy véleményvezér oszt meg tartalmat saját közösségével. A közösségérzet akkor lesz mindenki számára egyértelmű, ha kétirányú kommunikáció jön létre, egyenrangú felekként kommunikál a tartalom előállítója és nézője is (azaz az üzenet küldőjének és fogadójának szerepe változik a közös munka során).

4) A szerepek és funkciók közös elfogadása
A közösségnek ki kell azokat a személyeket állítani, akiket hitelesnek, megbízhatónak gondol.
Olyan ellenőrzőket/adminisztrátorokat és vezetőket, akik ellenőrzik a célok /funkciók teljesülését, s amennyiben szükséges, új fejlődési-fejlesztési irányt javasolnak, és mindeközben pedig visszajelzést adnak a közösség tagjainak. Fontos, hogy a közösség is tudjon visszajelzést adni, s amennyiben bármilyen elérési /infrastrukturális gondjai lennének, akkor megoldásért folyamodni. A közösségi házirend betartatása is fontos csoportdinamikai szempont, egy külső objektív szemlélő hozzájárulása is fontos, akinek az feladata, hogy a közösségi színtéren ne sérüljön a véleményszabadság és az egyenlő hozzáférés elve, de ez semmi esetre se járjon érdeksérelemmel a közösség része vagy egésze felé.

5) A valódi közösség érzete
Az előző négy pont teljesülése esetén már beszélhetünk arról, hogy a virtuális térben összetartozókban valódi közösségérzet alakulhat ki. A közösségérzet egyfajta érzelmi azonosulással is jár, a tagok érzik, hogy tartoznak valahova – amit együttesen fejleszthetnek, ahol értéket teremtenek (saját céljak meghatározásával összhangban!).
Ebben az állapotban egy bizalmi többlet jelenik meg egymás irányába. A Kickstarter nevű amerikai crowdfunding oldal mára az egész világon rendkívül népszerű lett, éves szinten több ezer ötlet/kezdeményezés valósulhat meg a tagok hozzájárulásával. A séma egyszerű: egy ötletgazda feltölti az ötletét, melynek megvalósulásáért adományt kér a tagoktól. Ha tagoknak tetszik az ötlet, pénzzel támogatják (cserébe pedig apróbb ajándékokat kapnak az ötletgazdától). A valós teljesülést senki nem ellenőrzi, a bizalom a fő. Természetesen mindenki elfogadja az oldal működési szabályzatát, mely tiltja a csalást, de ez még önmagában nem lenne kizáró ok.
A közösség jelezheti, ha valamit csalásnak gondol, és az oldal adminisztrátorai azonnal lépnek is a bejelentésre, mégis elenyésző a csalási szándékkal kiállított oldal.
Köszönhető ez az egészséges közösségnek, ami kiszűri a közösséggel szembemenő deviáns törekvéseket, a világos és egyszerű normarendszernek, ami a működést meghatározza.

Kickstarter nyitó oldal a közösségi adminisztrátorok kedvenc ajánlásaival

Látható, hogy szempontrendszerenként már vannak jól működő példák, bevett gyakorlatok. Fontosnak gondolom, hogy az így felvázolt ideális közösségi modell túlmutat működésében a jelenlegi közösségi oldalak gyakorlatán. A jelenlegi, a hétköznapi interakciónkat is befolyásoló közösségi médiatípusok nem bírnak valódi közösségformáló erővel. Ugyanakkor az itt kialakuló, hétköznapivá váló normarendszerek mentén egy mindenki számára ismert folyamat kialakulásának lehetünk tanúi, amely később felhasználható a közösségi lét újraformálására/ erősítésére.

Közösségi ház funckciók alkalmazhatósága az online térben

· Oktatás, illetve képesség fejlesztés
· Egészségfejlesztés, rekreáció
· Szociális gondozás
· Társadalomfejlesztés
· Munkavégzés

A korábban már felvázoltak mentén úgy gondolom, hogy a fenti funkciók akkor valósíthatók meg a digitális térben, ha van lehetőség a résztvevőknek kétirányú kommunikációra, azaz a munkavégzés során interakcióba léphetnek egymással, és a munka minden esetben egyedi igények figyelembevételével történik, mindkét oldalon. Fejlesztői oldalról fontos, hogy a fentebb felsorolt keretrendszer biztosítva legyen minden résztvevőnek, és jusson lehetőség megismerni, felmérni a programban résztvevők pontos helyzetét. Számos esetben igaz az is, hogy meglévő intézményi funkciók és szerepek egészülnek ki, illetve bővülnek a digitális platformok térnyerésével.
Az oktatás/képességfejlesztésre jó példa az elsősorban a svéd oktatási intézményekre jellemző távoktatás digitális keretrendszerének kiépítése. Hogy a svéd egyetemeken, illetve népfőiskolákon tartott rövidebb kurzusokon vagy akár teljes egyetemi képzésen mindenki részt vehessen, az állami intézmények virtuális tantermeket hoztak létre, ahol saját zárt csatornán közösen és egyidejűleg tud egymással kötetlenül kommunikálni tanár és a hallgató, illetve megoszthatók az audiovizuális tananyagok, esetenként pedig a tanár webkamera előtt tartja meg az órát, melyre a hallgatók szintén webkamerán keresztül csatlakoznak.
Hasonlóan komplex, a meglévő keretek újraértelmezést mutatja be egy rendkívül népszerű kezdeményezés, melynek részeként egy chichagói idősek otthonában élő magányos idősek tanítanak brazil és kínai hallgatókat angolul beszélni.
A programban résztvevő idősek arról számoltak be, hogy a hasznos időtöltés mellett új barátokra s világlátásra tettek szert.
A programot a Guardian brit újság szerint az angol kormányzat is vizsgálja. Szeretnék, hogy az Egyesül Királyságban egyedül élő idősek segítsenek a leckeírásban az általános iskolás hallgatóknak. Így pedig akár több millió fontot tudnának átcsoportosítani intézményi gondozásból szociális és társadalmi fejlesztésekre, digitális felzárkóztató programokra és társadalmi rehabilitációra.
A KSH adatai szerint Magyarországon a társadalom 75%-a legalább egyszer internetezik egy héten. Ahhoz, hogy az online térre valódi közösségformáló és fejlesztő eszközként tekintsünk, a szegregált térségeket is be kell vonni az online hozzáférésbe. Itt szükséges az állami és nonprofit szektorok által támogatott és felügyelt digitális edukációs folyamat beindítása is.
Az észt kormányzat is nagyszabású programokkal készítette fel polgárait az online- érettségre.
Amennyiben a társadalom a 2020-as évre kitűzött célt eléri, és hozzáférése lesz majd szélessávú internethez, akkor az online közösségi formációk egyfajta erősítői, támogatói lehetnek a helyalapú közösségi házaknak.
A szegregált és deprivált csoportokban az online tér sohasem tudja kiváltani a személyes találkozáson, a rendszeres fejlesztőprogramon alapuló munkát, de az ott megszabott fejlesztési és foglalkozáson túli időben is adhat támpontot és segítséget a felzárkóztatáshoz.
Az online térben végzett munkához tehát először is szükséges az össztársadalmi feltétel biztosítása, ez a kormányzat és a piaci szereplők feladata.
Ezt követően egy olyan normarendszer kidolgozására van szükség, ami alapul szolgálhat egy differenciált közösség fejlesztőprogram megvalósításához, a felületek és folyamatok meghatározásával.
Az így létrejövő közösség alapjait személyes találkozások, előre egyeztetett közösségi fórumok erősíthetik és formálhatják tovább.
Végezetül úgy gondolom, hogy az új típusú közösségi ház megvalósulása 5-10 éves idő-intervallumban lehetséges hazánkban, a technikai fejlesztések mellett az egyre elérhetőbb eszközök már a társadalom egészének biztosíthatnak belépést az online térbe.
Az újonnan belépők számára szükséges az online edukáció, hogy saját képességeik, társadalmi helyzetük és szerepük fejlesztése és gazdagítása révén fejlődhessenek egyénként és közösségként.
molnadamov13@gmail.com

A felhasznált irodalom és online hivatkozás jegyzéke
Maróy Ákos: Virtuális közösségek http://www.niok.hu/download/vc.pdf
letöltés: 2015. január 12.
Szalóki Gabriella: Online közösségek… Egy jól működő fórum elemzésén keresztül 2004 letöltve 2015. január .18. http://mek.oszk.hu/
Hunyadi Zsuzsa: Találkozások a kultúrával. A művelődési házak közönsége, helye, szerepe a kulturális fogyasztásban, 2004 http://mek.oszk.hu/06100/06158/06158.pdf
utolsó megtekintés 2015. január 18.
Hivatkozott weboldalak:
http://www.kikstarter.org, http://www.ask.fm, http://www.nmhh.hu

Parola archívum