Parola archívum

Nyomtatóbarát változat A cikk linkjének elküldése e-mailben

Cím:	Önmeghatározás - egy nemzetközi munka keretében
Szerző:
Sorozatcím:
Rovat:
Folyóirat:	Parola
Állomány:
Év:	1998
Szám:	4
Oldalszám:	2.
A cikkben lévő
Nevek:	Vercseg Ilona
Intézmények:	IACD, Közösségfejlesztők Egyesülete, Civil Kollégium, CEBSD
Települések:	Edinburgh
Tárgyszavak:	edinburghi világkonferencia, nemzetközi műhelymunka, közösségfejlesztés
Megjegyzés:
Annotáció:

vissza a tartalomhoz
ÖNMEGHATÁROZÁS – EGY NEMZETKÖZI MUNKA KERETÉBEN

Az IACD (Nemzetközi Kösségfejlesztési Egyesület) 1999. április 8–12-ig Edinburghban tartotta 2. világkonferenciáját. A Közösségfejlesztők Egyesülete mint a szervezet tagja, több pontban is érintett volt a konferencián. Vercseg Ilona részt vett egy műhelymunkában, és bemutatta az Egyesület és a Civil Kollégium munkáját, s egy panelvitán pedig a CEBSD-en belül folyó 9 éve tartó nemzetközi műhelymunkát volt alkalma magyar részről megvilágítani. A következőkben Vercseg Ilona e hozzászólását közöljük.

Szeretném néhány, a CEBSD-ben szerzett tapasztalatomat megosztani Önökkel.
1991-ben, amikor a Közösségfejlesztők Egyesülete kapcsolódott ehhez a nemzetközi szervezethez, néhány dolog meglepett és elgondolkoztatott bennünket.
– Az első dolog, amit megtanultunk az volt, hogy a közösségfejlesztési tevékenység a legtöbb európai országban a ‘60-as évek végén, a ‘70-es évek elején kezdődött. Ez meglepett minket, hiszen a mi munkánk is szinte ugyanebben a periódusban kezdődött, de akkoriban valahogy elszigeteltnek éreztük magunkat az európai folyamatoktól. E felismerés számunkra azt jelentette, hogy bármennyire zártnak is éreztük akkori társadalmunkat, az egy bizonyos rejtett módon – úgy látszik – mégiscsak kommunikált a külső világokkal, s úgy tűnik, mi is hozzájuk hasonló társadalmi jelenségekkel néztünk szembe, amelyekre válaszaink is valahogyan hasonlóak voltak. E felismerés, no és a szimpatikus kollégák segítettek nekünk leküzdeni másodrendűségi érzéseinket, s mindez pozitív megerősítést jelentett a számunkra.
– Másodszor: bármennyire is éreztük a hasonlatosságokat, ugyanakkor azt is éreztük, hogy a mi munkánk meglehetősen különbözik nyugati kollégáink gyakorlatától. Ennek talán a legfőbb oka abban kereshető, hogy a magyar közösségfejlesztés eredete a közművelődéből fejlődött ki és erőssége mindig is annak “társadalmi-kulturális” vetülete volt. Mára, az eltérő gyökerek ellenére, a mi gyakorlatunk is nagyban közelít a nyugatihoz, s ebben mindenképpen az új típusú problémák megjelenése játssza a fő szerepet.
– Harmadszor: rájöttünk arra, hogy európai kollégáink – csakúgy mint mi – küzdenek szakmájuk elfogadtatásáért, az elismertségért és egy új foglalkozás kifejlesztésén fáradoznak. Az első nemzetközi projekt, amelyet a Bureau szervezett, a “Profiling a Profession”, vagyis “Egy foglalkozás kialakítása” elnevezésű volt. Ez a közös munka erős késztetést jelentett identitásunk, filozófiánk és stratégiánk meghatározására.
Ami identitásunkat illeti, tisztáznunk kellett, mi a közösségfejlesztés, mire való a mi társadalmunkban, mik a főbb jellemzői? Megkíséreltük tehát meghatározni azt a járható utat, amely a társadalmi reformszakmák körében egyedül csak a közösségfejlesztésre jellemző.
Filozófiai megfontolásaink körében először is arra kellett választ keresnünk, hogy mit jelent a “közösség”, és mit “a fejlesztés” fogalma? Mindkét fogalom újragondolása elengedhetetlenül fontossá vált számunkra, mert mindkettő egyfajta negatív és idealisztikus jelentéstartalmat kapott a szovjet időkben. A “közösség” fogalma – politikai okokból – elveszítette lokális dimenzióját és csak csoportfogalomként volt használatos, a “fejlesztés” pedig akkoriban egy új, szocialista embertípus kifejlesztését jelentette. A fogalomalkotás mellett tisztáznunk kellett a közösségfejlesztés alapvető értékeit és etikai megfontolásait is – mindebben a CEBSD által közvetített megközelítések jelentős hatást gyakoroltak ránk.
Ami pedig a stratégiát illeti, összegyűjtöttük az addig használatos módszereket és technikákat és újakat is elkezdtünk kifejleszteni. Az egyik újonnan kifejlesztett módszerünk pl. a közösségi felmérés. 1994-ben nyertünk egy PHARE Demokrácia pályázatot és angol kollégáink segítségével kifejlesztettük a módszer magyar változatát, amelyet azóta is eredményesen használunk a helyi emberek aktivizálására.
Együttműködésünknek talán legfontosabb eredménye az volt, hogy megtanultunk értékként kezelni saját hagyományainkat és eredményeinket. Hála a megelőző magyar közösségfejlesztési gyakorlatnak, ma szakmánk szerves fejlesztéséről beszélhetünk ahelyett, hogy mások gyakorlatának szervetlen átültetéséhez kellene folyamodnunk. Ezért is szeretnénk nem csak megőrizni, de tovább is fejleszteni legjobb hagyományainkat, s így a képzést, mint közösségi művelődési formát tartjuk munkánk fókuszában, amely a legjobb eszköze annak, hogy az emberek el is tudják érni azt, aminek megvalósítását kitűzték maguk elé. Ezért is alapítottunk egy önálló képzési szervezetet, a Civil Kollégiumot.
Végül két kérdést tennék fel, amire szeretném, ha Önök válaszolnának:
– tekinthető-e a közösségfejlesztés önálló foglalkozásnak?
– mely szektorhoz kellene tartoznia? Másképp fogalmazva: hogyan tudnánk megőrizni függetlenségünket anélkül, hogy marginális helyzetbe kerülnénk?
Ha valami, épp ez a két kérdés megválaszolhatatlan a közösségfejlesztésben, úgyhogy feltevésük nagy derültséget váltott ki a hallgatóságból.

(Ld. Varga A. Tamás – Vercseg Ilona: Közösségfejlesztés c. könyvét is, amely 1998 novemberében jelent meg a Magyar Művelődési Intézet kiadásában, 293 oldalon. Kapható: MMI Könyvtára, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Ára 1500 Ft. A szerk.)

Parola archívum