Közösségfejlesztés

Parola archívum
Kiadó: Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest 1011 Corvin tér 8., T:1/201-5728, kofe@kkapcsolat.hu, www.kozossegfejlesztes.hu


Cím:
A jéghegy csúcsa
Szerző:
Stemler Mihály
Folyóirat:
Parola
Állomány:
Helyi nyilvánosság
Év:
1996
Szám:
1
Oldalszám:
11.
Nevek:
Péterfi Ferenc
Intézmények:
Civil Rádiózásért Alapítvány
Tárgyszavak:
kommunikáció, közszolgálat, Civil Rádió


Kommunikáció-fejlesztés

A jéghegy csúcsa

Civil Rádió, URH 98 MHz

A “Kommunikáció”, a “közösség”, a “közszolgálat” szavaink elvesztették eredeti személyes értéküket, jelentésüket. Amikor egy társadalom átéli az elmúlt idők értékeinek devalvációját, és a változások közben még nem találja új kötődési pontjait, akkor újabb és újabb civil kezdeményezések jönnek létre, hogy felhívják az egész közösség figyelmét az általuk képviselt értékekre.
“A szabad rádió hangot ad azoknak, akiknek általában nincs hangjuk, valamint azoknak, akik egy bizonyos esemény kapcsán egyébként sosem mondhatnák el azokat másképpen, mint egyfajta hivatalos verzióban.”

Sokszor lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében hajlamosak vagyunk a hozzánk érkező vészjelzéseket egy hangos kisebbség megnyilvánulásainak tekinteni. Nem így gondolkoznak a közösségfejlesztő munkában részt vállalók, akik a különböző csoportok szolgálatát, a hatékony, kétirányú kommunikáció kiteljesítését tűzték ki célul, a helyi nyilvánosság megteremtése érdekében. Eleinte a helyi lapok, majd a kábeltelevíziók gyors elterjedése jelezte a közösségi csoportok önazonosságának keresését. A frekvenciákra vonatkozó moratórium feloldása pedig lehetővé teszi a lokális rádiók megalapítását.
Az egyik ilyen kezdeményezés, mely ismét élénkítette, színesebbé tette a budapesti étert: a Civil Rádió beindítása volt. Ez az adó 1995. szeptember 1. óta sugároz rendszeresen, szerdától szombatig, délelőtt 10 órától este 22 óráig, a 98 Mhz-es URH-frekvencián. Új hangok, egy másfajta témakezelés, mondhatnánk úgyis, hogy az értékek keresése jellemzi műsoraikat; persze nem politikai értelemben. Nem össztársadalmi problémákkal, inkább helyi, regionális ügyekkel foglalkoznak, melyek mégis mindenkit érintenek, megérinthetnek. Az új rádió létrejöttéről faggatom Péterfi Ferencet, a Civil Rádiózásért Alapítvány elnökét:
Mit és kiket takar az a név, hogy Civil Rádió?
Péterfi Ferenc: Főleg helyi és országos hatókörű civil szervezetek hozták létre ezt az alapítványt, akik között domináns szerepet játszottak a karitatív szervezetek (akik elsősorban mentális és szociális tevékenységet folytatnak), de megtalálhatók itt a természet és a környezetvédő csoportok, a gyermek és ifjúsági érdekvédők, a helyi kulturális tevékenységet végzők, a cserkészlány szövetségtől a galambászokig.
Milyen céllal hozták létre az Önök alapítványát?
P.F.: A hagyományos médiába nem nagyon férnek be a civil szervezetek tevékenységét bemutató műsorok. Magyarországon sem a gazdasági, sem a politikai szféra számára nem olyan fontos a civil társadalom. Ezzel szemben például az USA-ban külön kutatási terület, hogy milyen értékek léteznek és hatnak a nonprofit szférában (lelkesedés, önfeláldozás stb.), ami átvehető, tanulható az üzleti élet számára. Nálunk ma még azt is tanulni kell, hogy a nonprofit közösségeknek hogyan lehet eladhatóvá tenni a meglévő és működő értékeiket. A “Tégy jót és beszélj róla!” PR-jelszó még nem nyert teret a mi világunkban, sőt időnként az az érzésem, mintha a nonprofit szervezetek szégyellnék menedzselni magukat.
A kommunikációs szakma sokak által és gyakran idézett másik alaptétele: a “Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!” elv. Megjelenik-e ez a gondolat az Önök rádiós gyakorlatában?
P.F.: A nagy médiák általában az egész országot érintő problémákkal foglalkoznak, éppen ezért azt vallom, hogy nekünk a helyi, lokális tájékoztatást, és a nyílt párbeszéd lehetőségét kell nyújtanunk a hallgatóknak. Fontos szerepünk van a helyi történések felhangosításában, amikor a polgárok nem csak aktív szereplői, hanem tudósítói is az eseményeknek. Szeretnénk bizonyítani, hogy a médiában az emberek nem szükségszerűen egyirányú kommunikációs kapcsolat részesei, hanem interaktív kapcsolatba is kerülhetnek a rádióval, s ezen keresztül másokkal.
Tud-e segíteni, új erőt és lendületet adni a Civil Rádió ebben a pénztelen, egymást vetélytárssá változtató pályázati rendszerben?
P.F.: Túl vagyunk már azon a feladaton, hogy önmagunkat definiáljuk, és azon is, hogy bizonyos közös értékeket kizárólagosan magunknak vindikáljunk. Mi azt szeretnénk képviselni – amit már a szervezeteink többsége is felismert –, hogy az előttünk álló feladatok nagy részéhez a civil szféra egyes csoportjai önmagukban kevesek, összefogva viszont jelentős erőt képviselhetnek. Vannak olyan technikák, amelyeket egyes civil kezdeményezések még nem ismernek, ezért nekik és az egész pályázati rendszernek megfelelő nyilvánosságot és korrekt információkat kell nyújtanunk.
Milyen forrásokkal rendelkeznek Önök a mindennapi munkához?
P.F.: Eddig alapvetően pályázati forrásokból, továbbá minket megkereső támogatókból és önkéntes segítők munkáiból tartottuk fenn a rádiót. Folyamatosan fejlesztjük a marketing politikánkat, olyan szervezetek és vállalkozók együttműködését keressük és várjuk, akik tudják, hogy ez egy jó ügy, amelyhez nekik is elismerést, sőt rangot jelenthet csatlakozni. Annak ellenére így van ez, hogy a mecenatúra szokásai és elvei Magyarországon még nem alakultak ki újra, a támogatás és a szponzoráció rendszere egybeolvad a reklám tevékenységekkel.
Mit tükröz a Civil Rádió műsorszerkezete és kik “csinálják” az Önök rádióját?
P.F.: Részben a száz egynéhány civil szervezet képviselői dolgoznak velünk, mint önkéntesek, részben olyanok, akik a rádiónkról tudomást szerezve a rádiózás kedvéért csatlakoztak hozzánk. Munkatársainknak a többsége részt vállal más civil szervezetek tevékenységében is. A “szerkesztőségünk” összetétele ennek megfelelően heterogén: a középiskolás diáktól a nyugdíjasig, a villanyszerelőtől a neves építészig, az aktív dolgozótól a munkanélküliig mindenki végzi azt, amit szeret, amihez ért, vagy ami őt érdekli. Szeretnénk egy “Civil Hírügynökséget” is felállítani és azt a helyi szervezetekkel közösen működtetni. Professzionálissá kell változtatnunk a nonprofit szféra információ áramlását. Ebben a célkitűzésünkben nagy segítségünkre van az ún. “Közösségi Adattár” [A PR Herald 1996/1-es számában, az “Információs útvesztők” elnevezésű rovatunk részletesen foglalkozik majd az ott folyó munkával. A Szerk.], ahol tömegesen megjelennek napjaink civil és nem civil szervezeteinek információ, amelyek a szféra működőképességéhez és hatékony munkájához elengedhetetlenül fontosak. Itt, és így megjelenítve lehet, és kell képviselni a civil szervezetek érdekeit, az egymásra figyelést gyakorlattá tenni, és a hírformálás modern technikáit megtanulni.
Milyennek képzeli Ön a civil és a profitérdekelt szervezetek egymáshoz való viszonyát az elkövetkező években?
P.F.: Fel kell ismerni egymás értékeit, mert mindig egy kicsit civilek vagyunk, egy kicsit szakemberek, egy kicsit vállalkozók, és egy kicsit álmodozók. Egy személyben vagyunk a végrehajtó hatalom és a hatalom feladatainak a végrehajtói, olykor szenvedő alanyai is. Meg kell találnunk azokat a pontokat, hogy miben tudunk segíteni egymásnak.
Köszönöm a beszélgetést.
Stemler Mihály
(PR Herald 95/5.)




Közösségi Kapcsolat Alapítvány - Közösségi Adattár